Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
1983. OKTOBER 12., SZERDA 3 Mentség gyenge lábakon Tenyérből indul a búza... Az aratás a vetéskor kezdődik Tapasztalt, értő emberek vezérlik a gépeket Pártbizottság! és tanácsülés Felmentés — kinevezés Ülést tartott a ceglédi járási pártbizottság, amelyen meg jelent és a megyei pártbizott ság javaslatát előterjesztette dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. A testület ennek alapján — eddigi munkássága elismerésével — felmentette tisztségéből Fekete Antalt, a járási pártbizottság első titkárát. ir A ceglédi városi tanács dr Mondok Pálnak, a Pest megyei Tanács elnökének előter lesziése alapján — eddigi te vékenységét elismerve — felmentette tisztségéből Kovács Károlyt, a városi tanács elnökét, aki a ceglédi Lenin Tsz Mezőgazdasági Gépjavító Gazdasági Társulásának igazgatója lett. A tanácsülés — a ceglédi városi pártbizottság javaslatára — Fekete Antalt bízta meg a városi tanácselnöki teendők ellátásával. Magyar-szovjet • Eitergíakerierencia Magyar—szovjet tudományos energiakonferencia kezdődött kedden a fűtőanyag- és energiakészletek gazdaságos fel- használásáról az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság üléstermében. A tanácskozás résztvevőit — a magyar és szovjet gazdasági és tudományos élet képviselőit — Szekér Gyula, az OMFB elnöke köszöntötte. Ezután Kapolyi László akadémikus, ipari minisztériumi államtitkár tartott bevezető előadást. Hosszú pörön nincsen nyestes A bét végén lehel a várépítőket megtalálni Kilencszáz esztendeje éppen, hogy I. László 111. törvény- könyvének 15. törvénycikke szigorú szavakkal rója meg — és kemény büntetésekkel fenyegeti — a királyi határozatok megszegőit. Az 1083 körül kiadott — Győrffy György szerint 1077 és 1083 között összeállított — törvénykönyvet megszámlálhatatlan seregben követte a többi, ahogy nehezen megszámlálható azok hada is. akik megszegték a „királyi határozatokat.” A szentté avatott László király szükségszerűen ismérte fel, hogy rend, fegyelem híján nincs haladás, sem kis súlyú dolgokban, sem országos ügyekben. Az alattvalók némelyike azonban kiiencszáz esztendő múltán is késlekedik e fölismeréssel. Első jelek Hosszú-hosszú évek óta kényes pontnak számított a települések többségén az engedély nélküli építkezés. Annak számít ma is, ám tavaly — állíthatóan a Minisztertanács 2011/1981. számú, 1981. július elsején hatályba lépett határozata következményeként — első jelei mutatkoztak a nagyon is szükséges változásoknak. Az előző évhez mérten 1982-ben az engedély nélküli lakóház építkezések száma huszonegy, az üdülőépítéseké hetvenöt százalékkal csökkent. Az engedélytől eltérően épített lakóépületeknél kilenc-, az üdülőknél hatvanszázalékos a mérséklődés, azaz tetemes a korábbi állapotokhoz képest az eltérés. Igaz: az említett miniszter- tanácsi határozat nyomán megnőtt az építésrendészeti ellenőrzések száma; egyre gyakrabban kerül sor szombaton és vasárnaponként felderítő területbejárásra; jelentősen megemelkedett a kötelezően kivetendő építésrendészeti bírságok összege; javultak az ellenőrzéssel foglalkozók munkafeltételei. Mindezeknek — tapasztalataink biömlik a búza a tartályba zonyossá teszik — döntő része volt a változásokban, ám egy kisebb részben, új elemként közrejátszott az is, hogy növekvő számban ismerik fel az építkezni szándékozók a törvényes út betartásának hasznát. Ezt egyébként az idei első félév tapasztalatai tovább erősítik, mert a kedvező változás folytatódott, még a korábban fekete bárányként kezelt — a szabálytalan építkezésekben vezető szerepet vivő — területeken, a szentendrei a ráckevei, a budai járásban is észlelhető a jó irányban történő elmozdulás. Ma már, az építési szabályok ésszerű változtatása következtében gyenge lábakon áll az a mentség, hogy a szabályszegés oka valójában a hosszadalmas ügyintézés elkerülése lenne, az állampolgár nem ér rá arra várni, amíg a hivatalok mechanizmusa feldolgozza az ő kérelmét. Az egyszerűsített — és a további egyszerűsítésekre még mindig lehetőséget tartogató — előírások, ügymenetek mellé folyamatosan társul valami más is, ami szintén kiindulópontja volt a jogsértéseknek, s ez a telekellátás. Ennek javítása érdekében lényeges erőfeszítések tanúi lehetünk — a megyei tanács elnöke körlevélben írta elő a helyi tisztségviselők számára e megkülönböztetett feladatkörben a teendőket; a megyei tanács évente 12—15 millió forinttal támogatja a helyi rendezési tervek elkészítését; megtörtént az építési tilalmak felülvizsgálata és indokolt esetben azok feloldása — amint annak szintén észlelői lehettünk, hogy több területen —, mint például a gödöllői, a váci. a budai járás nagyobb üdülőhelyein, valamint lényeges zártkerti részekkel rendelkező településein — koncentrált, úgynevezett összevont építésrendészeti ellenőrzéseket tartottak. Az átlagosnál Is eredményesebbnek bizonyultak a hétvégeken tartott területbajnokságok, mert mint a tapasztalt szakemberek mondják, az én házam, az én váram alapon gondolkozókat — és cselekvőket! — ilyenkor lehet megtalálni. Ilyenkor, hiszen egy-egy faház felállítása, kisebb üdülőépület tető alá hozása, a meghökkentő bérekkel dolgozó alkalmi brigádoknak két napnál nem tart tovább. Zártkertdivat S amikor már áll az építmény — azaz amikor a telektulajdonos már úgy érzi, állampolgári jogait sérti az, aki megkérdőjelezi, mit csináltatott a telkén —, egészen más az eljárási helyzet, mint amikor a kezdetnél hangzik el a kérdés- engedély...? Elhangzik napjainkban is gyakran ez a kérdés, főként — mostanában ugyanis ez a divatos — a zártkertes településeken, területrészeken, elsősorban a főváros környékén, de Vác külterületein is. A faépületek döntő része egyetlen hét végén a helyére kerül, azaz minden szombaton, vasárnapon járni kellene az érintett körzeteket, ám hol van erre elegendő ember az egyébként is erősen leterhelt tanácsi szakigazgatásban? Érthető tehát, ha a települések egy részén napjainkban már célszerű törekvés van egyrészt a mezőőrök tapasztalatainak összegyűjtésére — mert a külterületeken észlelhetők- nek ők az első számú felfedezői —, másrészt a. népfront aktivistáinak a bekapcsolására. Ami nemcsak a tanácsnak segítség, hanem egyben kifejezője annak is, hogy Itt a többség érdeke kap képviseletet a maguk érdekeit rosz- szul értelmezőkkel, érvényesítőkkel szemben. Az érdekek ilyen fura felfogásának tipikus esete — szemben a kedvező változásokkal, Itt a kocsitulajdonosok számának növekedése szinte törvényszerűnek láttatja a helyzet kedvezőtlen alakulását — az engedély nélküli garázsépítések sokasodása, valamint az olyan kis értékű, pusztán bejelentési kötelezettség alá eső melléképületek felállítása, amelyek gyakran hosszúhosszú szomszéd háborúságok eredői lesznek. Az ilyen pö- röknek — szükséges-e leírni? — nincsen nyertese, megromlott emberi kapcsolatokkal kell fizetni olyasmiért, ami egyszerű módon elkerülhető lett volna. Az. hogy a gond nem kicsiség, mutatja, Érden, egyetlen év alatt, huszonnyolc engedély nélkül épített garázst derített fel az ellenőrzés ... Wem hiszi Elgondolkoztatőnak kell tartanunk, hogy a szabálytalanságon értek egy tekintélyes része már az ingatlan megvételekor tudta — sejtette —, tilosba téved...! A külterületi ingatlan jóval olcsóbb, mint a belterületi, ám építeni nem lehet rá. Ennek ellenére az illető megveszi a külterületi telket, s nekilát az építkezésnek ... A kijelölt zártkertekben tilos az üdülőépítkezés, éppen ezért a négyzetméterenkénti földárak is ehhez igazodnak. Az illető megveszi... Amint külterületi társa. ő is hamarosan építkezni kezd. Vannak ankétok, kiállítások a megyében rendszeresen a magánépítőknek, a helyi tanácsoknál kifüggesztve láthatók az úgynevezett mintatervek, tájértekezletek szolgálják a tervezést vállalók jobb eligazodását, s Így tovább. Természetes: sok még a teendő annak érdekében, hogy aki építkezni akar és tud, az minél előbb elérhesse álmát, vágyát. Természetes azonban az is, hogy az építkezésnek településrendezési és -fejlesztési, környezet- és/vagy természetvédelmi, közegészség- ügyi okokból feltételei, korlátái, szabályai vannak. A korlátok, a szabályok tiszteletben tartását kizárólag az érintett állampolgár ítéletére bízni annyi lenne, mint veszélybe sodorni a közösség holnapját, azét a közösségét, amelybe természetesen az engedély nélküli építkező is beletartozik, bár lehet, hogy nem tudja, nem hiszi. Azt hiszi, neki külön holnapja van. A közösség érdeke a fölismertetés: a településen élőknek fő jegyeiben csakis ugyanazt adhatja a holnap. Mészáros Ottó ökör nyál as szél nyargal a végtelen földeken: néha lehajol, rögbe markol olykor, s porrá zúzva röpíti azt a keskeny betonút fölött, át, a pilisi határban szorgoskodó magvetők közé. Cigarettafüst száll tova a porral, vaskos férfiszavak, nevetések kísérik útjára. Tucatnyi kérges kezű, porlepte fiatalember állja körül az egyik Lajta—32-es vetőgépet: valami hiba lehet a tizenöt éves masinában, mert nem görgeti a magot egyik csoroszlyá- ja sem. Végre meglelik a hibát, szétszélednek, ki-ki fölül traktorjára, mások a vetőgépek hátsó fertályára állnak. Távolabb a magtöltő traktor vesztegel, s a lankás horizont peremén porlepelbe burkolózva dolgozik egy vetőgép. kezet. Merthogy ott, a szomszédos faluban laktunk, szóval, akkor helyben volt a munka, most meg, ide. Pilisre kell járnom dolgozni. De hát nem táv az a néhány kilométer, nem is azért mondtam. Szaporodik a sor Rácz István — a vetőgép- pei együtt — a búzát töltő, magasba emelkedő tartály alá kanyarítja traktorját. Omlik alá az arányló, acélos magmil- liárd. A Lajta tartályába 3—4 mázsa mag fér, s egy fordulóra elég is lesz ez a mennyiség. Töltés után a traktoros „belövi” az imént húzott, nyílegyenes sorcsíkokat: két csoroszlya a már meglevő szélső sorokba siklik, a többi harminc pedig új ágyba ülteti a b úzaszemeket. Gáspár Tibor int, álljak mellé a vetőgépre, s kapaszkodjak. Mehetünk. Meglódul a Zetor, s előt- tünk-alattunk fölnyilamlik a dübörgés, a tárcsák, csoroszlyák zakatolása. Száraz a föld, meg- t íncoltat a talaj. Lábunk alatt ropják már a csoroszlyák is, öntik magukból a Baramka fajta búza szemeit Porkígyó köÉrtő emberek hasán János, a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet magvetőinek brigádvezetője — a porlasztó feltalálójáról, Csonka Jánosról nevezték el kis kollektívájukat — megtörli izzadt homlokát — Meleg van, legalább huszonnégy fok — mondja, s néhányon helyeslőén bólogatnak. — De hát ez kell nekünk, magvetőknek, ugye fiúk? Tíz napja kapott ez a tábla egy kiadós esőt aztán tárcsázták, gyűrűs- hengerezték a cimborák, hogy jó magágyba kerüljön a búza. Mert az aratás most, a vetéskor kezdődik, — A vetők hogyan dolgoznak? — Tapasztalt értő emberek, nemigen kell őket noszogatni, irányítani. Ezen a táblán — a Csikós dűlő két oldalán — három Lajta—32-es típusú vetőgéppel dolgozunk, de a brigádnak a Káva község alatti táblákon is van két, IH—6200- as vetőgépe. Ott öt emberünk ülteti a kenyérnek valót... Eddig összesen 500 hektár búzát vetettünk el, még kétszer ugyanennyi vár a gépekre, s' persze miránk, a magvetőkre. — Mi a jó vetés „titka”? — Nincsen abban semmi fortély — veszi át a szót Gáspár Tibor növénytermesztő munkás, aki a Rácz István Zetorja mögé kapcsolt vetőgépet vigyázza menet közben. — — Csak arra kedd gondolnunk: naponta 40—45 hektáron a jövő évi „kenyér” kerül a földbe. S persze, ügyelnünk kell, hogy a vetésmélység, a magelosztás, a sorcsatlakozás az előírtnak megfelelő legyen. Szaporodik mögöttünk a sor, s távol már a tábla pereme is. Szánkban por feszül, fülünkbe fészket rakott a dübörgés. Egymást túlkiabálva beszélgetünk, ' igaz, inkább csak félszavakkal, szófoszlányokkal mondjuk gondolatainkat. A Zetor elérte a tábla végét: visszafordulunk. Fölemelkednek a csoroszlyák, megállnak a szemtovábbító hengerek. Szembe tűz a nap, vállunkra fekszik, pihen. De a Zetor újra meglódul, s a búzaszemek milliói mögöttünk szunnyadnak már, a por- hanyós magágyban. — Reggel hétkor kezdünk, este öt-hatig vetjük — mondja két mozdulat között Gáspár Tibor. — Amikor kikel a növény, ellenőrzi a főnökség, jól vetettünk-e? Ha hektáronként megvan a hat és fél millió csíra, már nem dolgoztunk hiába ... Október elsején húztuk az első magsort, körülbelül húszadikára be is fejezzük a vetést Ha az idő engedi. Fölemeli a vetőgép tartályfedelét, tenyerével elsimítja a búzahalom púpjait, hogy még egyenletesebb legyen a magszórás. Szívből-tanyérből Induló csöndes simogatást kap valamennyi búzaszem a férfitől, s hogy haladunk a tábla szálén árválkodó töltőgép felé, azon tűnődöm: lám, milyen nagv igazság az, amit Gáspár Tibor kimondatlanul is tudomásomra hozott Az, hogy a kenyér, a bűz" tenyérből indul, tenyérbe érkezik. B. I. A. Vetésre kész a masina zelít, felhővé változik, szemünket, hajunkat, arcunkat pillanatokon belül megüld a magvetők soha meg nem szokható szürke pora. Mintha harminckét szeme volna, egyszerre ellenőrzi mind a harminckét csoroszlya működését Gáspár Tibor. Gyors léptekkel járkál az ingó pallón, ha kell, fölemeli a szórófejeket, s acélkampójával meg- emelinti a mögöttünk bukdácsoló, sortakáfó boronákat. Száraz a föld Hirtelen kiugrik helyéről az egyik csoroszlya — a férfi ujjait szájához emelve. füttyent, s a Zetor megáll. Néhány perc, s máris működik a sorvető. — Ritkán, de előfordul ilyen hiba is — folytatja gondolataimat Gáspár Tibor. — Különösen, ha nagyon 6záraz a föld. Mint tavaly is ... volt, hogy emberfej nagyságú rögökön bukdácsoltunk. Ha nem kap vizet, ez a föld olyan tud lenni, mint a beton. Még a légkalapács is befulladna, ha azzal akarnánk magágyat hasítani ... A falu felől, alig hallhatóan, harangot ránt a dél. A férfi szeméhez illeszti tenyerét, s hunyorog a házak felé. — Most ebédel a fiam, harmadikos tanuló. Én tizenkilenc esztendeje dolgozom a téesz- ben, igaz, akkor még Nyáregyházán is üzemelt egy 6zövet*
