Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1983. OKTOBER 11., KEDD Városi úttörő-konferencia • • / Önállóság, magas követá'minyek Gödöllőn a hét végén tartot­ták meg az úttörővezetők vá­rosi konferenciáját, amelyen megtárgyalták az elnökség be­számolóját, megszabták a to­vábbi feladatokat, és megvá­lasztották a megyei konferen­cia küldötteit. Teremszűkében Az úttörővezetők legutóbbi konferenciája óta jelentős vál­tozások történtek, például az ötnapos munkahét bevezetése, a gödöllői iskolák létszámának jelentős gyarapodása, amelyek a gyerekek mozgalmi tevé­kenységét, s az őket irányítók munkáját is befolyásolták. A mozgalom helyi irányításában nem sok változás volt. A stabil vezetői gárda hoz­zájárult ahhoz, hogy jelentő­sebb lett az önálló arculattal, hagyománnyal bíró közös­ségek munkája. A város úttö­rőmozgalma él a lakóhely, a közművelődési intézmények, a társadalmi kapcsolatok lehető­ségeivel. Jelenleg kilenc üzemmel és negyvenegy szo­cialista brigáddal működnek együtt az úttörőcsapatok. Az úttörőévek programjai­nak összeállításakor igyekez­nek jobban megfelelni a gyer­mekek igényeinek, választási lehetőségeket teremteni. Épí­tenek a gyermekek kíváncsi­ságára, játékkedvére. Ámde még inkább tekintettel kell lenniük a lányok és fiúk, a különböző korú gyermekek el­térő érdeklődésére, szükségle­teire, igényeire. A mozgalmi élet tárgyi fel­tételei az utóbbi időben rosz- szabbodtak. Eljutottak oda, hogy már minden úttörőszoba, könyvtár oktatási célokra használtatik, hiszen valameny- nyi gödöllői általános iskola teremszűkében van. A csalá­doknál, a lakótelepeken sem sikerült megfelelő úttörőhelyi­séget kialakítani, noha a csa­ládoknál sok őrsi foglalkozást szerveznek. Igen kedveltek a művelődési házzal közösen megvalósított gyermekprogra­mok. Az úttörőközösségek és a családok kapcsolatával nem elégedettek a mozgalom irá­nyítói. Arra kell törekedni, hogy még több raj, őrs talál­jon barátokra a szülők, hoz­zátartozók között. Váljék tu- datosabbá a pedagógusok, a szülők és az úttörőcsapatok nevelőmunkája. ' Jobban föl lehetne használni az együtt- munkálkodásra az egy őrs egy család, a kuckó-, az őrs, a raj barátja mozgalmakat. Mindent mérlegelve, a külső kapcsolatokban rejlő lehetősé­geket jobban kihasználva sem veszti érvényét az igazság, hogy az úttörőélet fő helyszí­ne továbbra is az iskola. Ez az őrsök, rajok otthona, itt kell megteremteni számukra a hasznos és kedvelt programok lehetőségeit, illetve a közéleti tevékenvségre való felkészítés módozatait. Például az úgy­nevezett jogosultságok érvé­nyesítésére. A csapatvezetősé­gek általában élnek jogaik­kal, nem mondható el ugyan­ez az úttörőtanácsokról és más gyerr ^közösségekről. A vé­leményezési jog még hagyján. egyetértési és a döntési jog azonban csak formálisan funkcionál. Bajnok nélkül legfonto- alapisme­Természetesen a sabb a tanulás, az retek minél jobb elsajátítása. Az úttörőmozgalomnak nyíl vánvalóan a tanórákon kívüli feladatokban van elsősotban szerepe. Egyrészt a tehetségek gondozásában, másrészt a le­maradók felzárkóztatásában. A tanulást segítő akciók nem elég eredményesek, állapította meg a városi úttörőkonferen­cia. A tanulópárok, a bukás­mentes őrsök nem élnek. Van­nak újabb kezdeményezések is, ezek azonban önmagukban aligha segítik az ismeretek mélyebb elsajátítását. Lényegesen szebb eredmé­nyekről számolhattak be a szakkörök tevékenységét ille­tően. Szervezettebbé, sokolda­lúbbá váltak a körök. A me­gyei versenyeken több arany és ezüst oklevelet szereztek a gödöllői gyerekek az utóbbi két évben. Heten az országos döntőbe is bejutottak. Kudarc Kedvezőtlenebb a kép a sportban. Korábban úttörő­olimpiai bajnok második, negyedik helyezett került ki a gödöllőiek közül. Az utóbbi három évben csak a megyei döntőig sikerült eljutniuk. Ér­tékelendő tény viszont az óvo­dások és kisdobosok mezei fu­tóversenye, az ugyancsak a kisdobosokat mozgósító ötfor­dulós vetélkedő, a tömegvál­tók, a fedettpályás versenyek. A táborozások taglalása után a VII. országos úttörővezetői konferencia óta végzett munka értékelésében summázatként kiemelték: a gyerekek tevé­kenységét, elfoglaltságát vizs­gálva úgy tűnik, többségük napirendjéből hiányoznak azok a feladatok és célok, amelyek széles érdeklődés felkeltése, az életkorra jellemző aktivitás kibontakoztatása nélkül meg- oldhatatlanok, elérhetetlenek. Ha nem szorítják rá a gyere­ket a magas követelmények lehető legmagasabb szintű teljesítésére, ami természet­szerűleg jelentős erőfeszítést igényel, akkor hozzászokik a kiS' igényhez, a kis teljesít­ményhez, a szerény eredmény­hez. Amiből mi más követ­kezhetne később, mint kudarc, hisz a feladatok előbb-utóbb nehezebbé válnak. A városi úttörő-konferencián ezután részletesen értékelték a csapatokat, majd megválasz­tották a küldötteket a megyei értekezletre. K. P. Aszódi anyakönyvi hírek Született: Bubenyák József és Bruzják Erzsébet: Zoltán, Czeglédi László és Marsi Ka­talin: Petra; Giczey Attila és Toldi Mária: Noémi Viktória; Némethi Ákos és Tolnai Edit: Ágnes; Páll Dénes és Kékesi Rozália: Eszter Krisztina; Sza­bó János és Matusek Piroska: Tamás; Ka jós József és Ud- vardi Edit: József; Kartali Sándor és Balogh Erzsébet: Györgyi; Toldi Kálmán és Radics Julianna: Kálmán; Trikkel József és Ács Anna: Nikoletta nevű gyermeke. Névadót tartott: Szabó Pál és Varga Erzsébet;- Gergely nevű gyermekének. Házasságot kötött: Gója Er­zsébet és Tariszka László; Ivicsics János és Lajtos Lí­via; Bíró Tibor és Gazsó Ju­dit. Elhunyt: Fazekas Lajosné Soós Piroska, Aszód, Petőfi Sándor u. 20.; Jakab János, Aszód, Falujárók útja 5/2.; Rausz Jolán, Aszód, Petőfi u. 14.; Mentes István, Aszód, Hu­nyadi u. 34.; Burik Lajos, Aszód, Falujárók útja 5/13.; Kardos Győző, Aszód, Kos­suth Lajos u. 99.; Sztojka Ist­ván, Aszód, Béke u. 4.; Major Mihály, Aszód, Rákóczi u. 7.; Hicska Mihály, Domony, Fő út 84.; Kovács Mihályné Tóth Mária, Domony, Fő u. 54.; Blaubacher János, Iklad, Sza­badság út 105.; Radics Lász- lóné Lakatos Etel, Domony, Fő út 156. Orvosbiológiai kutatás Győgyszerkísérletekhez és orvosbiológiai kutatásokhoz évenként hatszázezer egeret, száznyolcvanezer patkányt és nyolcezer tengerimalacot te­nyésztenek Gödöllőn a Lati­ban, a Laboratóriumi Törzs­állattenyésztő Közös Vállalat­nál. Egyre több kisállatot igényel a gyógyszeripar, a Lati telje­sítőképessége viszont véges. Jobb oldali képünkön: Bol- gárné Magyar Erzsébet labo­ratóriumi asszisztens ellenőr­ző műtéthez készít elő egy patkányt. Alsó felvételünkön: A gö­döllői KKMV szerelői az új 800 négyzetméteres állatház acélszerkezetét készítik. Hancsovszki János felvételei n Nyulászok szombatjai Segítség a kistermelőnek Nagyszerű tervet dédelget­nek az Állattenyésztési és Ta­karmányozási Kutató Központ prémesállat tenyésztési osztá­lyának munkatársai, akik Gö­döllőn már eddig js felhív­ták magukra a figyelmet munkájukkal. Mivel tudják, hogy az exportált vágónyúl­nak csaknem a száz százalé­kát a kistermelők nevelik fel, jó kapcsolatot igyekeztek ed­dig is fenntartani velük. Az ÁTK szakemberei éven­ként, a téli időszakban, negy- ven-ötven előadást tartanak vidéken, távol az intézet köz- pohtjától, s húsz-harmincszor, mindenekelőtt a Gödöllői szombatok alkalmával a vá­rosban és a környékén fogla­latoskodó nyulászok számára is. Igaz, hogy eddig elsősorban a csoportosan érkező nyulászo- kat tudták fogadni, mostan­tól viszont minden hónap első szombatján az egyénileg érke­zőknek is tartanak előadást. Az is újabb tervük között sze­repel, hogy ezeket a találko­zókat értékes tenyésznyulak eladásával akarják kiegészíte­ni. Eredményeiket tehát nem­csak szóban, írásban akarják továbbadni a gyakorlatnak. Kerepestarcsa Könyvi áravató Kerepestarcsán, a kórházi lakótelepen eddig kevés lehe­tőség nyílt a közművelődésre. Pedig a kétszáztíz lakás csak­nem önálló településnek te­kinthető. A községi könyvtár távol esik a lakóteleptől. Ezért dön­töttek úgy, hogy az új negyed általános iskolájának egy tan­termében kihelyezett könyvtá­rat hoznak létre. Egyesítették a diákbibliotéka anyagát a felnőtt korosztályoknak szánt könyvekkel. Tiszteletdíjas pedagógus lesz a könyvtáros a kórház szélén. Hetente háromszor lehet láto­gatni a tékát, az egyik nap délelőtt és délután is. Remél­hető, hogy az adásmentes hét­főkön sokan keresik majd fel. A közművelődés új otthonát ma délután három órakor ad­ják át. Az ünnepség után Ja- nikovszky Éva lesz az író— olvasó találkozó vendége. Gödöllői szerzők Űjabb taggal gyarapodott a könyvesboltokban az Akadé­miai Kiadó. A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének tudo­mányos kérdései című soro­zata. A dr. Tibold Vilmos, gö­döllői egyetemi tanár által szerkesztett sorozat 54. köny­ve a kukoricaszár-betakarítás kísérleteinek gyakorlati ta­pasztalatait adja közre. A ta­nulmány szerzői: Nagy Lajos Ferenc és Gáts' Tibor, a MÉM Műszaki Intézet munkatársai. * Eladott telep Az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet az ikladi Ipari Műszergyárnak adta el túrái telepét, ahol tekercselő­részlege működött. A telepen munkaellátási és más problé­mák miatt nem sikerült nye­reségesen termelni, mivel nem találtak kiutat, az értékesítés mellett döntöttek. A . részleg dolgozói e hónap elejétől már az IMI dolgozói. Városi kispályások * Újabb csapatok neveztek Mint mindig, ezúttal is igen mozgalmas volt a váro­si kispályás labdarúgó-baj­nokságban részt vevő csapa­tok szövetségi napja. Dolgo­zott az intéző bizottság, amelynek két tagjával, Adóm Józseffel és Papp Gyulával beszélgettünk. Mint megtud­tuk, az új bajnokságban há­rom osztályban harminchat csapat küzd a pontokért. Van­nak egészen új nevek is, pél­dául a Honvéd, a Fanta, a Reggae és a Spido. A Sza­badság tériek beolvadtak a Gépgyár II-be. Az éveken át $ zeretünk méricskélni, ám ha bennünket mérnek, nem nagyon örülünk. Ak­kor már inkább mi mérjük magunkat össze másokkal. Amikor a gödöllői művelő­dési központban a beszélgetés­re meghívott Pest megyei nép­művelők kicsiny, de színes összetételű csoportja a presz- szóból az előadóterembe fá­radt, első lépésként tíz értel­miségi foglalkozás megbe­csültségét, presztízsét próbál­ták meghatározni. »» Vajon miért kíváncsiak arra a népművelők, hogy hol he­lyezkednek el ebben a társa­dalmi rétegben? Miért tartják fontosnak a tekintélyt? Egy negyedórával később belát­tam, fontos ez is. Az is bizo­nyossá vált — a számológép segítségével —, hogy magukat tartják a legalacsonyabb elis- mertségűnek. Egytől ötig le­hetett osztályozni, s az orvo­sokat csaknem valamennyien a jelessel jutalmazták, az át­lag 4,9. A jogászok és a ku­tatók hét tizeddel kaptak ke­vesebbet. A népművelők megbuktatták magukat. Ugyanis 1,8-es ered­ménnyel egyetlen bejegyzett iskolatípusban nincs engedé­lyezve a magasabb osztályba lépés. Elgondolkodtató dolog ez akkor is, ha tudjuk, tanár­emberek találkozóján a taná­rok; mérnökök megbeszélésén a mérnökök ítélték volna majdnem ennyire aggasztónak a helyzetüket. Valószínű Helyünk a rangsorban Önarckép kérdőjelekkel ugyapis, hogy ők sem osztá­lyoznák eminensnek a nép­művelőket. Egyáltalán: értelmiségiek vagyunk mi? — kérdezték egymást. Hiszen a népműve­lők között nincsenek kontárok, érettségivel és diplomával is azzá lehet válni. Talán nem véletlen — vetődött fel —, hogy az orvosok és a jogá­szok presztízse a legmaga­sabb, hiszen hat, illetve öt évig tanulják szakmájukat. Kívülálló cáfolta meg ezt: a mérnököt szinte nem lehet mérnöknek tekinteni addig, amíg államvizsgája után el nem végzi a szakmérnöki is­kolát. »» Az értelmiség új rétege va­gyunk — folytatták. Amit ko­rábban a városi tanárok, falu­si néptanítók, orvosok és jegy­zők, mérnökök munkaköri kö­telességükön kívül a munkás- és parasztemberek felemelke­déséért, szellemi szabadulá­sáért végeztek, most a mi fel­adatunk. De az ő szaktudásuk nélkül nem dolgozhat igazán eredményesen a művelődési ház. Mégis, mi az, amit csak a népművelők tudnak? Az értelmiség része va­gyunk — állapították meg —, de belső értékrendjében alul foglalunk helyet. így látják az emberek, és így értékel a bürokrácia is. Ez a szakma mégis fölemelkedést jelentő pálya. A társadalmi mozgé­konyság lehetőségét nyújtja. Elsősorban nem a legmaga­sabb képzettségű szülők gyer­mekei választják. S ha vala­mi, akkor ez előnyére szól a pályának. »» Mi a feladatunk? — követ­kezett az újabb kérdés. Az or­vos a beteggel foglalkozik. A tanító a nebulóval. A népmű­velő kivel? Közönséget kell szórakoztatnia vagy közössé­get kovácsolnia? Furcsa az ér­tékítélet. Kevesebbre becsülik a nyugdíjasklubot fenntartó, a szakköröket szervező művelő­dési házak munkáját, mint azokét, ahol csak kísérletek­ről tudnak beszámolni. Le­gyintünk a rendszeres tevé­kenységre, tapsolunk az egy­szeri próbálkozásnak, például egy(etlen) nyílt napnak. Pedig a rendszeres munka dicsérné a népművelőt. Azt megtanították, hogyan kell a társadalmi ünnepeket megren­dezni, de ezek csak egyszeri alkalmak — fakadt ki valaki. Aki csak ötleteket agyai ki, s minden hónapban más, szen­zációs elképzeléssel jelentke­zik, de végrehajtani nem tud­ja, kinek használ? Soká kellett arra várni, aki kimondta: én mindig úgy vél­tem, önmagámban vagyok ér­telmiség. A presztizshelyzetem nem érdekelt, csak az, hogy ez a szakma önmegvalósításom­nak mennyire nyit teret. »» Sajnos az idő múlásával csökkennek az ambíciók Nemcsak a pályakezdők küz­denek gondokkal, hanem az idősebbek is. Hiszen amit az első öt évben még könnyeb­ben lenyelt a fiatal, ha nem oldódik meg, később felhal­mozódó feszültséget okoz. A közművelődés, az esz­ménykeresés gondjai a nép­művelőknek önértékelési za­varokat okoznak. Sajnos egy­másra sem figyelnek kellően, egymást sem tartják eléggé- fontosnak, hiszen ellenkező esetben többen utaztak volna Gödöllőre. Maguk is megálla­pították: a pedagógusok is so­kat panaszkodnak, de nem a szakmájuban keresik a hibát. Mi saját kudarcainkat is a szakma számlájára írjuk. gödöllői beszélgetésen na­gyon sok kérdés hangzott el. Nem is tehettek mást a népművelők. Ezért volt ér­telme az összejövetelnek. Nem kevesebbről volt szó, van-e haszna a munkájuknak? A haszontalanság tudatával nem lehet létezni. Balázs Gusztáv A ! kitűnően szereplő Ganz Szb nagyon visszaesett. A csapat több tagja a GSC öregfiúk gárdáját erősíti, igen eredmé­nyesen. A kispályások egyéb­ként színvonalas jó mérkő­zéseket vívnak, amelyeket hétről hétre szép számú kö­zönség néz végig. Eredmények, I.' osztály: Áfész—ATE 3-0, Barátság— Delta 10-1, HTÜ—Ganz Szb 7-6, Szada—Erdészet 1-7, Viktória—Topi 1-2, Veresegy­ház—Gépgyár 1 4-6, II. osztály: Tangazdaság— Gövisz 2-1, Híradó—ÁB 2-3, Fény—Járási Hivatal 1 Építőipar—István köz 3- , KIOSZ—Zöldért 2-1, MÉMMi —Gépgyár 11 0-2. III. osztály: Pedagógus—Ti- gáz 3-3, Afész 11—KKMV 4 5, Fanta—Honvéd 2-10, Spido— Reggae 4-8, MGI—Tefu 1-3. A bajnokság első osztályá­ban HTÜ, Viktória, Barátság az élmezőny sorrendje, a má­sodikban Gépgyár, KIOSZ, Állami Biztosító, a harmadik­ban Honvéd, Pedagógus, Fan­ta. Cs. J. A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Házimuzsika, 19 órakor. Kö­zös énekléssel egybekötött, ol­dott zenei találkozó. Gyermekprogram: Irodalmi művek filmen (VI. osztályo­soknak). Várkonyi Zoltán: Eg­ri csilagok, 16 órakor. Boda Gábor szobrászművész életműkiállítása, megtekinthe­tő 15—19 óráig. Tésa, Tésa, Té- sa 182 lakos, fotókiállítás, meg­tekinthető 10—20 óráig. m Mozi Hárman a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték. Csak 4 órakor. Együttélés. Színes magyar— NSZK film, 6 és 8 órakor. ISSN «133-1957 (Gödöllőt Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom