Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

«Kitt 1083. OKTOBER 9., VASÁRNAP A Magyar Posta a nemzetközi hálózatban Tőlünk vette át az egész világ Hazánk alapító tagja a szervezetnek Ma ne bosszankodjunk azon, hogy a várva várt levél nem érkezett meg, hogy harmad­szorra is mellékapcsolt a te­lefonunk. A postások ünnepe van ma, ünnepelnek a postá­sok szerte a világban: október 9., postai világnap! Bernben huszonkét ország alapította meg 1874. október 9-én az Általános Postaegye­sületet. Négy évvel később e nevet Egyetemes Postaegyesü­letre változtatták. A huszon­két alapító ország közt Ma­gyarország is szerepelt. Már akkor tekintélye, rangja van a Magyar Postának, s azóta is egyik legaktívabb tagja az UPU-nak (ez a neve a nem­zetközi postaegyesületnek). A berni alapító okiraton ott ol­vashatjuk Gervay Mihály ne­vét, az 1871-ben alakult Or­szágos Postafőigazgatóság el­ső postafőigazgatójáét, aki út­törő szerepet vállalt a nem­zetközi postaszolgálat megte­remtésében és fejlesztésében. Az első gépkocsi Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett vissza. Első levélpostai emlé­keink a XVI. századból va­lók. Igaz, akkor még lovas fu­tár vitte az írott üzenetet, majd később az egyes forgal­mas főútvonalakon rendszeres kocsijáratok közlekedtek, ló­váltó állomásokkal. Az első Önálló magyar postaszerve­zet a Rákóczi szabadságharc­ban született. A felkelés leve­rése után hosszú ideig csak osztrák polgár vezethetett ma­gyar postahivatalt. A negyvennyolcas szabad­ságharc idején ismét megala­kult az önálló magyar posta­szolgálat, de a bukás után a Habsburgok mindent felszá­moltak, sőt az úgymond hűt­len magyar postásokat hadi- törvényszék elé állították. Postánk sosem maradt le (mégha mostanában néha ki­csit késik is) a fejlődésben, sőt sokszor volt első, kezde­ményező. Száztizennégy éve a világon az első postalevelező­lapot nálunk hozták forga­lomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a múzeumok: az egyik német szöveggel és ma­gyar címerrel, a másik Leve­lezési lap felirattal ké­szült. A cél az volt, hogy a la­kosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. A levelező­lapokat a világ tőlünk vette át, rövid idő alatt mindenütt elterjedt. Az első magyar postaautó hetvennyolc évvel ezelőtt a Múzeum kőrútról indult el. Keménykalapos komoly fér­fiak állták körül a nyitott automobilt (a Városligetben, XVII. századi delizsánsz Budapesten a Postamúzeum előtt a Közlekedési Múzeumban láthatjuk az eredetijét), köz­tük Csonka János, a Műegye­tem gépészmérnöki kara tan­műhelyének vezetője, a kocsi készítője. Ekkor indították el az első postaautót, hogy a pró- bautat megtegye. A volán mellett Haltenberger Samu postamérnök ült, Csonka for­gatta meg a kurblit, majd a vezető mellé pattant, s a ko­csi — a népes nézők kalap- lengetése közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilo­métert megtéve a posta 1905. június 14-én átvette és 1906. január 15-én forgalomba állí­totta. Ausztria és Svájc jóval később állította postaszolgá­latba a gépkocsit. Kié a levéldíj? Am térjüpk vissza Bernhez, a nemzetközi egyesület alapí­tó kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdé­sek az első kongresszuson? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Postavezérigazgatóság nem­zetközi osztályának vezetőjé­től. — Elsősorban a levelek ki­cserélését volt hivatva szabá­lyozni, s emellett, természete­sen a díjakat határozták meg, Mert mi volt addig? A díjat a feladó mindig az átmenő or­szágok díjszabása szerint kü- lön-külön rótta le. Ez igen komplikált volt. Egységes el­veket dolgoztak hát ki. Az alapja az volt, hogy ahol fel­veszik a levelet, az a hivatal, illetve ország a díjat megtart­hatja magának. — Így az az ország jár jó, ahonnét több levelet adnak fel... — Az utóbbi öt-tíz évig ez áz elv érvényesült, s valóban manapság vannak is e körül problémák. Az egyenlőtlensé­gek miatt mindig több postai küldemény megy egy iparilag Kevesebb gyermek születik Az óvodára várni kell A szülők számára lényegesen kisebb gondot jelent az, hogy gyermekeiket bölcsödébe já­rassák, mint például az óvo­dai elhelyezés. Ennek elsősor­ban az a magyarázata, hogy az apróságokkal a legtöbb anya odahaza marad, s csak később tart igényt arra, hogy csemetéjét valamelyik gyer­mekintézményben helyezze el. A ráckevei járás 12 bölcső­déjében 645 gyermek számá­ra elegendő hely van. Mint a járási hivatal egészségügyi osz­tályán Gergely Lászlóné védő­nőtől megtudtuk, elsősorban az agglomerációs övezetben nagyobb az átlagosnál a gyer­mekintézmények iránti igény. Ráckevén például, három he­lyen 190 apróságot tudnak el­helyezni. Kiskunlacházán, ahol két gyermekintézmény van, 90-et, míg a járás többi közsé­gében 25 és 70 közötti a hely. Az elmúlt évben Tökölön volt szükség új bölcsőde létreho­zására, míg másutt a meglé­vők is elegendőnek bizonyul­tak. Ehhez hozzájárult az is, hogy a korábbi évekhez ké­pest csökkent a ráckevei já­rásban a gyermekszületések száma. Tavaly például mind­össze 22 várakozót kellett — helyhiány miatt — elutasíta­ni. A járásban egyébként a bölcsődék kihasználtsága 119 százalékos, ez nagyjából meg­egyezik a korábbi évek átla­gával. Cs. J. fejlett országból egy fejletlen­be, mint vissza. Azok az or­szágok pedig, amelyeknek töb­bet kell kézbesíteniük (na­gyobb személyzet kell ehhez, technikai berendezések, utak stb.), nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt ja­vasolták. hogy ha az eltérés jelentős, akkor a többletmun­káért legyen joga különdíjat kérni a küldő országtól. Szolgáltató intézmény — Magyarország eddig min­den kongresszuson részt vett. A mostanira is több javasla­tot tettünk egy új arculatú posta kialakulásának érdeké­ben — mondja az osztályveze­tő. — És az új arculat ne csak a fejlettebb technika megva­lósítását jelentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az embert szolgáló intézmény- nyé váljék, s ne hatóságnak képzelje magát. Annál is inkább, mert ez a törekvés nem új, már a nem­zetközi egyesület alapító ok­mányában is így szerepel: Az egyesületnek az a célja, hogy biztosítsa a postaszolgálat megszervezését és tökéletesíté­sét, s ezen a téren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését. Kőbányai György Százmilliós beruházás Iszapégetés Budakeszin Budakeszin már régi gond a szennyvíztelep, amely a kör­nyező kórházak és egészség- ügyi intézmények szennyvi­zének gyűjtésére is szolgál. Különösképpen sok környezet­védelmi probléma forrása a szennyvizekben található iszap tárolása, s az egészségügyi követelményeknek megfelelő megsemmisítése. Jelenleg a talajba temetve, szikkasztva semmisítik meg az ilyen isza­pot. Budakeszin ezért más meg­oldást kerestek: csaknem száz­milliós költséggel, korszerű iszapmegsemmisítő kemencét építenek. A beruházásban a Pest megyei Tanács és a Fővá­rosi Tanács közösen vesz részt, s a megye a költségekhez mintegy 36 millió forinttal já­rul hozzá. A biológiai iszapégetőben, miután a szennyvízből a vizet mesterséges úton eltávolítják, 300—1200 fok hőmérsékleten naponta mintegy 20 köbméter iszapot semmisíthetnek majd meg. Az új, korszerű biológiai iszapégető várhatóan jövő év nyarán kezdi meg működését. K. Z» VASÁRNAPI GONDOLATOK SZÉLSŐ HÁZAK P etőfi irta valamikor, hogy a nagy elmék kunyhókban születnek. Körülnézek e hazában — hol vannak a kunyhók, bizony nem találom az egykori szegénysort Szigetszentmiklóson, a Haraszti utcát. Háromszintes épületeket láthatok ma ott, ahol valaha vályogházakból szaladtak ki a szekérzörgésre a meztelen gyerekek. Mé­szöly Géza is olyan faluvégeket festett, amelyekből csak úgy áradt a nincstelenség, roggyant tetőkre szálltak a gólyák. És most? Hévizgyörkön a faluszélen pompás há­zak emelkednek, de Pilisszentkereszten, Tóalmáson, Do­báson és Erdőkertesen szintúgy. Régen az urak sem lak­tak ilyen villákban. Mi történt itt? Varázslat? Csak az, hogy az adottsággal élni tudtak az emberek, a mai ma­gyarok — akik telítve vannak szorgalommal, s miközben házuk táját építik, csinosítják — azzal szépül az ország. Meghökkenek — magamnak mondok propagandát? Még­sem. Látom nap nap után, hétről hétre, ahogy megfor­dulok Mezőhegyesen és Ibafán, Kiskunmajsán és Báza- kerettyén, hogy milyen gondozottak mindenütt a főut­cák. Nyugalom és bőség a munka után. Mondom én is Simon Istvánnal, a költővel: a Szélső házakat szeretem, de ez többé már nem a takaros szegénység tükre, a leg­több helyen ezek a faluszéli szélső házak pompázatosab- bak a községközpontok felújítására szoruló tömbjeinél. Ne intsen le senki, csak emlékezem. Amikor én jártam a haraszti iskolába, akkor az első padokban ültek a fél- cipős gyerekek, akiknek táskájuk is volt. Akik hátul ül­tek — azok többnyire mezítlábasok voltak, bizony ótva- ros kezű gyerekek is szorongtak a hátsó fertályon, a sza- márpadban. Könyveiket a hónuk alá csapva vitték, s árokba szóródott a ceruza, ha volt egyáltalán. Ma meg — csak Szokolyát említem, ott az iskolások kuruc dalokat énekeltek Mányoki Ádám-ünnepélyükön. Egyformán ünneplőben ragyogtak, csak úgy sugárzott róluk, vala­mennyiükről az egészség, a megelégedettség, a lehetőség, hogy bármelyikükből a jövő Mányoki Ádámjai, Széche­nyi Istvánjai és Kandó Kálmánjai legyenek, lehetnek. Adott az út, nyílegyenesen előre, nincsenek akadályok, lakjon valaki akár a szélső házak valamelyikében is. Legfeljebb az tágasabb, nagyobb méretű az ablak. Losonci Miklós •• Of számjegyű a fizetés, mégis Munkára szegődnek, s elmennek Mennyit ér a plakát és mi van mögötte? A fővárosból bárom irányba futó zöld-krémszínű HÉV-szerelvények az ingázók tízezreit szállítják napon­ta a munkahelytől az otthonig. A vállalat hívó plakát­jai ott vannak az állomásokon, a kocsik ablakain. Ál­landó munkaerőhiánnyal küzdenek, nagy a fluktuáció. Nem könnyű szolgálat Ha valaki beszélget a BKV vezetőivel és utána a szerel­vények személyzetével, eltérő véleményeket hallhat. A ko­csikísérők, jegykezelőik és a vonatvezetők egy része elé­gedetlen, sokallja a havonta munkában töltött, gyakran 300-nál több órát. Panaszkod­nak, hogy nincs idejük pihen­ni, mert alig érnek haza, Óriás gáztartály Hidegen tárolt többlet Befejező szakaszához érke­zett az algyői szénhidrogén­medence 30 000 köbméteres pb- gáztárolójának építése. A ha­zánkban egyedülálló nagyságú, henger alakú tartály 27 méter magas, 40 méter átmérőjű, alapjának építéséhez 5000 köb­méter betont és 4800 mázsa acélt használtak fel. A Hőteohni'kai Vállalat már a tartály hőszigetelésén dolgo­zik. Ebből a célból palástját különleges műanyaghabbal vonják be. A hatalmas tároló­ban a cseppfolyós gázt állan­dóan mínusz 40 fokos hőmér­sékleten kell tartani. A több mint 600 millió fo­rintos beruházást az tette szük­ségessé, hogy az algyői szén­hidrogén-medencében kiter­melt földgázból a feldolgozó üzemek olyan nagy mennyisé­gű propán-butánt választanak le, ami időnként meghaladja a lakosság szükségletét. Ezt a többletet tartalékolják a fel- használásig az új létesítmény­ben. máris fordulhatnak vissza szolgálattételre. Bodnár Árpád, a gyorsvas­út forgalmi igazgató helyet­tese nem tesz ellenvetést, ami­kor a hallottakat elmondom. A kiegészítései azonban véle­ményt változtatók. — Amit a jegykezelők és a motorvezetők elmondtak, igaz. Magas óraszámot teljesítenek. Csakhogy az is igaz: ezt nem kötelező vállalni. A kollektív szerződésünk szerint a plafon 217 óra. Csakhogy az embe­rek nem elégszenek meg az ezért kapott fizetéssel, s má­sodállásokat szereznek. A munkájukra pedig nekük is szükségünk van. Fizetni mi is tudunk. Miért ne törekedhet­nénk arra, hogy túlórában jó kereseti lehetőségért marad­janak szolgálatban? Utólag derül ki Az igazgatóhelyettes érvelé­se világos. Nem is azok pa­naszkodnak a nagy megterhe­lésre, akik évek óta a HÉV- nél dolgoznak, hanem az újabban felvettek. Rózsa Lász­ló, a BKV szentendrei üzem­egységének vezetője azt mond­ja, hogy náluk háromféle em­ber dolgozik. Az egyiknek kell a pénz, hajlandó ezért Nyúlból jött a szőlőprés A Kisalföldet bemutató tájegy­séggyűjtemény­ben, a szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumban a mosonszentmik- lósi tiprómaiom- ban őrlési, a Nyúl községből áttelepí­tett présszínben szőlőpréselési be­mutatót szoktak tartani. A nyúl! szőlőprés (a képen) különben a tájegy­ség egyik legszebb együttese. túlórázni, s jóval felül keres a tízezren. Ók nem fáradtak, többnyire régi vállalati embe­rek. A másik csoportba azok tartoznak, akik szintén keres­ni akarnak, de azért elége­detlenkednek az osztott mun­kaidő és a túlórázások miatt. Ennek ellenére kitartanak a BKV mellett. Végül pedig olyanok is vannak, akik nem bírják a megterhelést, s el­mennek. — Gondolom, ők okozzák a kétségtelenül nagy fluktuá­ciót. — Igen, de ezek a dolgok csak utólag derülnek ki. Ne­künk pedig munkaerőgond­jaink vannak. S a háromper­ces szerelvényindítások beve­zetése óta még súlyosabb a helyzetünk. Igyekeznek rábeszélni A BKV vezetői megteszik, amit lehet azért, hogy minden szerelvényre jusson személy­zet. Azok a jegyvizsgálók, akik bizonyítják a rátermett­ségüket, motorvezetői tanfo­lyamra mehetnek. Pontosab­ban: igyekeznek rábeszélni a dolgozot, hogy tanuljon. De akkor a kalauzok lesznek még kevesebben. Mégis könnyebb erre a munkára embert talál­ni, mint a járművezetésre. Amikor néhány hete sűrítet­ték a járatokat, műszakiakat kértek fel, hogy átmenetileg menjenek el motorvezetőnek. Mi hát a felelet a problé­mára? Mi az oka az emberek túlontúl gyakori cserélődésé­nek? Azt már láttuk, hogy á vállalatnál dolgozók egy né<- pes csoportjáról van szó. ök pedig főként azért csukják be maguk mögött a kaput, mert az alacsony alapfizetés mel­lett sok-sok túlórával lehet nagy összeget megkeresni. Ezt kevesen vállalják. A jegyvizs­gálók esetében ehhez járul az állandó és idegőrlő harc az utasok bliccelő és — mond­juk ki —, olykor erőszakos csoportjával. Magam is vol­tam szemtanúja olyan eset­nek, amikor a kalauznőt meg­fenyegették, ha továbbra is követeli a jegyet. A kocsive­zetők munkája pedig feszült figyelmet és fegyelmezettséget követel. Lehet tehát meditálni. El- megy-e valaki az ötszámjegyű fizetésért a HÉV-hez, vagy sem? Vicsotka Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom