Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
1983. OKTOBER 29., SZOMBAT \~Miiav Úttörő-foglalkozás Gödöllőn az alsóparkban Sikerélményt jófejűnek, jókezűnek Ügyelni kell az összhangzásra Lezárult egy újabb négyéves szakasz az úttörőmozgalom életében. Országszerte befejeződtek a városi, járási, kerületi tanácskozások, amelyeket a megyei konferenciák követtek. Szükebb pátriánkban a mai napon összegzik az elmúlt időszak eredményeit, s a továbblépéssel kapcsolatos javaslatokat, amelyeket majd küldötteink visznek tovább decemberben, az úttörő vezetők VIII. országos konferenciájára, Miskolcra. A mozgalmi munka új vonásairól beszélgettünk Haraszti Istvánnal, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának titkárával. Több romantikát • A mai szülők nagy nosztalgiával gondolnak saját gyermekkoruk úttörőéletére. Gyakran hangoztatják, hogy mennyivel színesebb, érdekesebb volt akkor, mint jelenleg. Mi erről a véleménye? — Nem kínálunk sem mást, sem kevesebbet, mint az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején. Programajánlaturuk sem rosszabb, inkább úgy mondanám, hogy a gond a csapatok napi elképzeléseivel van. Már az elbírálásoknál is rossz értékrend érvényesül. Az a jó, ami könnyen dokumentálható. Nézzünk egy példát! Hát nem egyszerűbb az úttorőraj értékelésénél azt niondaTu, hogy ez az igazi, hiszen a különféle versenyeken ennyi meg ennyi első-második helyezést szerzett, mint azt kutatni: ötödiktől nyolcadikig mennyit fejlődött az adott közösségben a nevelt- ségi szint? — Mi azt kérjük ajánlásunkban, hogy minden mozgalmi tevékenységet szőjön át a romantika. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy az úttörővezetők nem használják ki a nevelési lehetőségeket. Munkára nevelni nemcsak társadalmi akciókkal lehet, sőt, még a tanulásnak is vannak indirekt módjai. Gondoljunk csak az iskolaszövetkezetek előnyös pedagógiai hatására, amelyek a gyermekek számára még izgalmasak, romantikusak is, hiszen ebben a tevékenységben igazi felnőtté válhatnak. A jelenlegi módszereink hibájának róható föl, hogy programjaink túlzottan építenek az intellektuális tehetségekre, s ezáltal tovább mélyül a szakdék a műveltségi hátránnyal indulókkal szemben. 'kifogások • Mi hát a megoldás? — Továbbra is adunk programokat, de jóval kevesebbet. Megmaradnak az oly népszerű országos riadók és játékok. Ám a versenyek tartalmát módosítjuk — akárcsak az egyéb rendezvényekét —, s a továbbiakban csak ajánlásokkal fordulunk a csapatokhoz. A cél az, hogy sikerélményt szerezzünk a jófejű, de a jókezű gyereknek is. A mozgalmi vezetőkön múlik, hogy a helyi adottságok, lehetőségek figyelembevételével mit választanak a lehetőségek közül. Nagyobb felelősségük lesz tehát a jövőben az irányító elnökségeknek. A tartalmas, élményt adó rendezvényeket, s ne a vetélkedőket kérjék számon. Hadd tegyem még hozzá: nemcsak a mozgalom, hanem az iskola és a pedagógus is hibás, mert általában szintén helyezéseket kérnek számon, s -Azokat tartják a legnagyobb becsben. • Jflennyire szólhat bele a gyerek az úttörőcsapat konkrét életébe? — Ha valamilyen célt szeretnénk elérni a pajtásokkal, nem mindegy, hogy velük végeztetjük-e az éppen adódó munkát, vagy közösen csináljuk; kirendeljük, kiküldjük-e őket valahová, s még azt a fáradságot sem vesszük, hogy elmagyarázzuk, miért. Az a jó rajvezető, aki csak elgondolja azt, hogy kirándulni kellene, s aztán úgy irányítja a beszélgetést, hogy a fiúk, lányok maguk javasolják a már előre elképzelt közös túrát. A mai iskolások szerencsére — de egyben sajnos — készen kapnak mindent. Pedig ők tenni szeretnének! Mi, szülők, pedagógusok, mozgalmi vezetők kényszerítjük őket önállótlan- ságra. Mert egyszerűbb a szolidaritási képeslapra tíz forintot kérni, mint elvárni, hogy ilyen árú papírt vigyenek a MÉH-be. — Aztán a demokratizmus. A kisdobosnak s majdan az úttörőnek nyolc éven át a felnőtt rajvezető fogja a kezét. Telik az idő, középiskolába kerül, tagja lesz a KlSZ-szerve- zetnek, ahol a titkár vele egykorú. Ekkor döbben rá ő is, meg vele együtt mi is, hogy egyedül maradt, nincs felnőtt, akire támaszkodjék. Nincs véleménye sem, mert megszokta, hogy helyette a pedagógus dönt. Ezért hasznos lenne, ha a gyerekek nyolcadikban — idősebbek kontrollja mellett — egymaguk határoznának mozgalmi elfoglaltságuk mikéntjéről: érvényesüljenek az indirekt vezetési módszerek. Ne kapják készen a programjukat a táborban sem. Vezetőtársak elérni, hogy ne az Igazgató döntsön a csapatvezető helyett. Ellenkezőleg: tekintse társának a vezetésben. Ezt mi úgy mondjuk, nem jó, ha ál- lamiasodik a mozgalom. • Az ügyrendet is módosították. Mit tart ebből a legfontosabbnak? — A statisztikák szerint jelenleg a gyerekek harminc százaléka jut el valamilyen szervezett formában üdülni. A jövőben a létszám emelése érdekében mód lesz arra, hogy négy-öt úttörőcsapat összefogjon, és közös sátortábort hozzon létre, a meglevő központi táboruk mellé is. így turnu- ,sónként — tíz darab tízszemélyes sátorral — egy-egy városból száz pajtással több üdülhet. Ez pedig nemcsak a pihenés, kikapcsolódás miatt lényeges, hanem azért is, mert az érzelmi és közösségi nevelés fontos színtere lehet, és kell, hogy legyen a tábor. Kö. Zs. Fényesőgyári beszélgetések (III.) Előre menekülni-stratégia A váci kérdést mindenekelőtt Vácott, a váciaknak kell megoldaniuk. A Tungsram gyárak átmenetileg vállalják, hogy a váci gyár veszteségét fedezik, de hosszú távon ez a segítség nem jelenthet megoldást. E szavak Demeter Károly vezérigazgatótól származnak, s az Izzó váci gyárában a közelmúltban tartott gazdasági aktíván hangzottak el. Csakhogy Vácott sokszor és sokféleképpen próbáltak már új életet kezdeni kevés sikerrel. Kékesi István, a szakszervezeti bizottság titkára szerint azért, mert többnyire olyan igényeket támasztottak a gyárral, a kollektívával szemben, amelyeknek a megoldásához nem biztosították a feltételeket. Talpra állási feltétel Vajon most megvannak-e a talpra állás emberi, műszaki és gazdasági feltételei? Az biztos, hogy kötéltánc lesz a következő néhány év. A gyári pártbizottság felkérésére korábban Greskovits Endre főkönyvelő végzett ilyen számításokat. Ez az elemzés ugyan nem tükrözi teljesen a pártbizottság véleményét, a nagyvállalat vezetői nem értenek ,egyet ezzel, de az eligazodásban mindenképpen segíthet. A főkönyvelő szerint kitartó és szívós szervezési intézkedések után is csupán 20—25 millió forinttal lehet csökkenteni az önköltséget. Ez az idei veszteségnek legfeljebb 18 százaléka. Véleménye szerint a harmadik, az egyetlen út — ha tőkés Felmentések, választások Az MSZMP gödöllői járási Bizottsága október 25-i ülésén az MSZMP megyei és járási végrehajtó bizottsága együttes javaslatára, munkája elismerése mellett félmentette titkári beosztásából dr. Szabó Gyulát, aki az ikladi Ipari Műszergyár személyzeti és szociálpolitikai igazgatóhelyettese lett. Az MSZMP gödöllői városi Bizottsága október 26-i ülésén a megyei és a városi párt-végrehajtóbizottság együttes javaslatára, eddigi tevékenységének elismerése mellett felmentette titkári funkciójából Acs Jánost, akit tegnap a Gödöllői Gépgyár pártbizottsági titkárának megválasztottak. Az MSZMP Százhalombatta városi Bizottsága október 26-i ülésén, megyei és a városi párt-végreha j tóbizottsága együttep/jávaslatára — ugyancsak rfíunkája elismerése mellett — felmentette titkári funkciójából Horváth Györgyöt, aki a tűzoltóság Pest megyei parancsnokságának személyzeti vezetője lett. Egyidejűleg megválasztották a pártbizottság gazdaságpolitikai titkárává Zimányi Lászlót aki korábban a százhalombattai városi pártbizottság politikai munkatársa volt. Az MSZMP Szentendre városi-járási Bizottsága október 27-i ülésén, a megyei, valamint a városi-járási párt-végrehajtóbizottság együttes javaslatára, a pártbizottság gazdaságpolitikái titkárának választotta meg Terray Istvánt, aki korábban a PEVDI lrószergyá- ra szentendrei üzemének fő- technológusa volt. piacon elérhető áremelést, mint bizonytalant kizárjuk —, az értékesítés olyan mértékű felfuttatása, amely a veszteséget eltünteti, sőt nyereséget eredményez. Számításai szerint a mai termelési költségtényezőket változatlannak véve 25 és fél millió fénycső eladása esetén — a többletet tőkés piacokra exportálva — szüntethetnék meg a veszteséget. Az ezen fölül eladott minden egymillió fénycső exportja 8 millió nyereséget hozhatna. Nincsenek tabuk Emlékeztetnénk az olvasót: idén várhatóan 16 millió fénycső készül el. A jelenlegi berendezések két műszakban jó esetben is legfeljebb 20 millió világítótest gyártására képesek, s a harmadik műszak ma sem létszám, sem műszaki okokból nem vezethető be. A tervezett mennyiség, az évi 30 millió fénycső előállítására csak akkor van lehetőség, ha javítják az üveggyári teljesítményt és egy új nagy teljesítményű fénycsőgyártó sort állítanak munkába. Ez az előremenekülés taktikája. Csakhogy a további beruházásokra — százmilliós nagyságrendről van szó — az Izzónak most nincs pénze. Nagy Lajos termelési igazgató szerint egy ilyen kibontakozási program a népgazdaság, de a vállalat számára is elfogadhatatlan. Annak a szemléletnek a maradványait tükrözi, ami a csőd szélére juttatta a váci gyárat. Abból indul ki például, hogy az állandó, közvetett költségeket már nem lehet tovább csökkenteni, azaz a jelenlegi szervezetet is tökéletesnek, változtathatat- lannak fogadja el. Nos, az Állami Tervbizottság, majd a kormány határozata nyomán az Izzóban már bebizonyosodott, hogy nincsenek ilyen tabuk. Harminchét vezérigazgatói hatáskörű főosztályvezetőhelyettesi és majdnem száz egyéb vezetői beosztást szüntettek meg a napokban. Rendkívüli segítség A közvetlen költségeket is az elképzeltnél jobban kell csökkenteni. Hogy ez nem lehetetlen. azt bebizonyították a versenytársak is. Világszínvonalú gépekkel, világszínvonalú, gazdaságosan értékesíthető terméket lehet és kell előállítani: Az ésszerű gazdálkodásra annál inkább is szükségük van a váciaknak, mert az általános vállalati koncepció értelmében jövőre a kamatterheket azoknak a gyáraknak kell viselniük, amelyek a korábbi beruházásoknak részesei voltak. — Semmilyen védelmet, semmilyen segítséget nem kap a váci gyár kollektívája? — a kérdésre Nagy Lajos, a vállalat termelési igazgatója válaszol. — Bár a vállalat maga la nehéz helyzetben van, a talpra álláshoz minden segítséget megadunk. Az idei veszteséget a többiek nyereségéből pótoljuk. A vállalati szabályozás értelmében minden gyár csak saját nyereségéből emelheti a béreket Vác ez alól is kivétel. A legszükségesebb béremelésekre központi alapokból juttatunk pénzt. Elsőbbséget élveznek az alkatrész- és anyagimportban, sőt a termelés javítása érdekében soron kívül készek vagyunk kisebb beruházásokra is. Kevés szó esett eddig a termelés emberi tényezőiről. Arról az 1350 munkásról, aki most a váci gyárban dolgozik. Az elkötelezettekről és a bizonytalankodókról, azokról, akiket eltéphetetlen szálak fűznek az Izzóhoz, s azokról, akik még várakozó állásponton vannak. Emberi tényezők — Milyen most az Izzóban a közhangulat? — A kérdés Kékesi Istvánnak, a gyári szak- szervezeti bizottság titkárának szól. — Nyugodt lélekkel állíthatom, jobb, mint akárcsak három hónappal ezelőtt. A korábbi bizonytalan, feszült helyzet megszűnt. Ritkább a felcsattanós veszekedés. Amíg nem született döntés, mindenki érezte, hogy ez így nem mehet sokáig. Ez persze még tovább rontotta a munkamorált, emelkedett a kilépők száma is. — Ügy hírlik, az alacsony bérek is rontották a helyzetet. — Jellemző tévedés. Az Izzó a második legjobban fizető váci gyár. A kilépők inkább a perspektíva hiánya, a bizonytalanság, a sikertelenség miatt mondtak búcsút a gyárnak. — És most? — Nem állítom, hogy gyökeresen megváltozott a helyzet, de az emberek dolgoznak. A kilépések száma csökkent. A többség már bizalmat szavaz a gyár gazdasági és társadalmi vezetőinek, hisszük, hogy kihúzzák a közös szekeret a kátyúból. Ha értelmes, megvalósítható célt lát maga előtt a kollektíva, az eddigieknél is kész többet tenni. Csulák András Következik: Kitakarították a gyárat 9 Milyen szerepet játszanak a jövőben a felnőttek az úttörőéletben? — Mindenekelőtt a rajvezetésről. Fontosnak tartjuk, hogy ez a funkció ne jelentsen kényszerpályát. Csak az a pedagógus vállalja, aki önként, elhivatottságból foglalkozik a pajtásokkal. Lehet a szülő is úttörővezető — főként, ha amúgy is nosztalgiája van! Tartalmasabb a pályaválasztási előkészítés is, ha mondjuk, az egyik gyerek apja mesél a gyárról és mutatja meg az esztergagépet, mintha valakik végigzavarja az osztályt egy üzemen, s aztán letudtuk, kipipálhatjuk! A külső erők azt jelenti, hogy el akarjuk venni a pedagógustól a mozgalmi munkát. Ellenkezőleg! Szeretnénk terheit csökkenteni, közérzetét javítani. Hasonlattal élve: legyen a karmestere egy nagy zenekarnak, s ügyeljen arra, milyen az össz- hangzat. • Hogyan látja az iskolák és az úttörőcsapatok kapcsolatát? — Itt is akad javítanivaló. Az oktatási intézmények vezetői gyakorta nem adják meg a csapatoknak a rendtartásban biztosított jogokat, sőt azok még össze is mosódnak a kötelességekkel. Szeretnénk A közelmúltban Gyerekek a társadalomban címmel országos tanácskozás keretében szociológusok, pedagógusok, úttörővezetők kísérelték meg összegyűjteni napjaink gyermektársadalmának főbb jellemzőit, keresve és jellemezve helyüket a családban, az iskolában és a mozgalmi közösségekben. A megannyi izgalmas kérdéskör feltárásában társadalmunk lelkiis- meretét véltem megmozdulni — úgy ahogy csak saját jövőjéért tud aggódni az ember. Való igaz, a történelem során mindenkor az ifjúságért érzett felelősséggel tett legtöbbet az ember a társadalmi folytonosság biztosításáért. Ám milyen is ma a gyermekvilág? Hogyan élnek ma együtt a generációk, miként kapcsolódik az újabb és újabb korosztály a társadalmi gyakorlatba? A kérdésre adandó válaszok egyedi és konkrét esetei alighanem ismertek, hisz álig van olyan család, amely gyerek, unoka, szűkebb-tá- gabb rokonsága révén, ne lenne kapcsolatban az Iskolával, az úttörőmozgalommal. Az elmúlt hónapokban úttörővezetői értekezletek sora kereste a válaszokat — s keresi ma a megyei úttörővezetői kónferencia csaknem háromszáz résztvevője is —. hogy az ifjúságé a jövő féligazság amellett mennyire övék a jelen, miként formálódik az általuk is. Adott tehát egy olyan fórum, mely a gyereket körülvevő világot értelmezi. céljait, s azok megvalósulásának lehetőségeit számba veszi és a továbbttépás hogyanjára is felelni kíván. Mindannyian tudjuk: nem könnyű gyerekeinknek a világ befogadása, a közösségi cselekvés elsajá-, títása, egyszóval q,z életre felkészülés. Szerencsére ma már egyre több a segítőnk, mind élőbbé válik a nevelőmunkában a felelős társadalmi munkamegosztás. Több száz szocialista brigád, KISZ-alapszervezet, ezer és ezer szülő, ifjúkommunista, munkás és értelmiségi vállal aktívan részt a nevelésben, lesz társa a programokban úttörőközösségeinknek. T udjuk; a gyerekek a valóságból építkeznek legszívesebben, helyette mégis gyakorta kapnak lecsupaszított eszméket, sematikus társadalmi képet, ünnepeinken éppúgy, mint hétköznapjainkon. Nem szabad őket — a rosszul értelmezett féltés jegyében — a valóságtól, a naponta megtalálandó igazságtól és annak konfliktusaitól óvni. Túlzottan sok távol van élmény rögződik amúgy is bennük, amihez úgy érzik nincs, vagy nem lehet közük. Nem véletlen talán az sem, milyen nagyszámú gyerek menekül a tudományos-fantasztikus irodalmak, magazinok, képesfüzetek birodalmába, mennyien ülnek órák hosszat a tv képernyője előtt, hiszen az ott uralkodó tervényék, játékszabályok egyszerűbbnek látszanak a környezetükben átéltek- . nél. Ezért hívunk és fogadunk szövetségeseink táborába minden segíteni kész aktívát, hogy általuk is életközeibe hozzuk azokat az embereket, akikkel azonosulhatnak, s általuk azokat az elveket, törekvéseket, amiket követhetnek. Úttörőmozgalmunk éppen ezért kívánja a cselekvéssel párosuló közéletet a korábbitól élőbbé tenni a gyermeki közösségekben. A kérdések nem véletlenül kerülnek felszínre, amikor a megnehezül* gazdasági körülmények, a bonyolult nemzetközi helyzet közepette a társadalmi méretekben formálódó életmódváltozásnak. s szabadidő-kultúra kialakulásának korát éljük. E gy biztos: számtalan jelenség fokozott figyelmet igényel, ezt mai gödöllői tanácskozásunk is, biztosan megerősíti majd. Társadalmunk érdeke, hogy kiegyensúlyozott ■ gyermekévek alapozzák meg gyermekeink további életútját, amiből az úttörőmozgalom csaknem négy évtizedes gyakorlatának jó elemeit megőrizve, tevékenységét megújítva kíván részt vállalni. Bízunk abban, hogy ennek során továbbra is számíthatunk a bennünke- rokonszen«- vel körülvevők táborának aktív é* cselekvő együttműködésére. Ncmoda István a Pest megyei Otiörőelnökség elnöke SAJÁT MAGUNK JÖVŐJÉÉRT
