Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

Ä kiadásuk gyorsan megtérülne Népszerű, oksé, de kicsi Reggelizők a népszerű Lottó cukrászdában. Az utcáról bárki jó étvágyat kívánhat. Kicsi a belső tér, mindig nagy a forgalom, diákok, átutazók, piacozók fogyasztanak itt szinte a nap minden órájában * Hancsovszki János felvételei A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 220. SZÄM 1983. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT Jövedelmezőbben gazdálkodnak Eredményt ígér az első közös év A féli tsz váci kerüiefében |Jegyzet A mi vitánk A héten ismét összesűrü­södtek a közélet eseményei. Oszthattuk, szorozhattuk az időnket, hová is menjünk, kit ne sértsünk meg, hogy a meghívás ellenére sem megyünk el oda, ahol szá­mítanak ránk. A közép­pontban természetesen az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló vita állt — amint ar­ról lapunk más helyén is írunk — s ez nemcsak azon a három helyi fórumon zaj­lott, amit hivatalosan ren­deztek meg, hanem a mun­kapad .mellett is, este a la­kásokban is. Azon túl, hogy az orszá­gos dolgokról, mint a ma­guk ügyéről is szívesen mondanak véleményt az emberek, érdekes jelensége volt a megbeszéléseknek a helyi kérdésekről kialakult disputa is. Néha indirekt módon, látszatra nem a vá­lasztási törvényhez kapcso­lódva. A vitázóknak több, mint a fele a helyi kérdé­sekre szánta a mondandó­ját, s ebbe beletartozott az • is, hogy melyik városatya felelt meg éddig igazán a bizalomnak, s melyik tet­szeleg csak szívesen ebben a szerepben. Tényleg: mi dolga is a tanácstagnak választott tes­tületében és a választók kö­zött? A hivatásos tanácsi vezetők és a vitázó tanács­tagok is úgy vélekedtek az eszmecserék során, hogy ne valamiféle körzeti inten­dáns legyen, aki apró-csep­rő ügyeket, kéréseket in­téz, elfecsérelje ezzel a drága idejét és energiáját. Inkább politikus, közéleti személyiség, akinek város- politikai koncepciója van, s a rész és egész viszonyá­ban szemléli, képviseli vá­lasztói érdekeit, tolmácsol­ja véleményüket. Én ezzel messzemenően égyetértek. Ez ma nagyon hiányzik. Ám a vitatkozás jogán — mert . mint mondották, most min­denki elmondhatja, amit -.kar — egy kicsit azért visszakérdezem: ha nem a tanácstag intézi majd el a 'altosság apró ügyeit, vagyis nem tekintheti magát az ügyeket „kijáró” embernek, akkor kire bízzák majd ezt az emberek? Mert valakire bízni kell. Az ugyanis reg tudott dolog, hogy ami egy nagyobb szervezeti egység- ven, testületben kis dolog­nak tűnik, az a mikrokö­zösség, vagy az egyén, a szerény nyugdíjú, beteges öreg ember, vagy a szom- -rédokat megbotránkozta­tó, a maga családját is sa­nyargató deviáns személyi­ség megrendszabályozása, a legfontosabb dolognak szá­mit, s annak a helyi közle- ■ kedés, a bolt nyitva tartása, még más példákat is so­rolhatnánk. Azt vallom, a tudósító j krónikás ne szóljon bele a ! vitákba, hanem jegyezzen, s ha véleménye van, írja meg. A magam teremtette szabályt azonban gyakran megszegem, s ez megtörtént velem, sűrű elnézések ké­rése közben a hét során zajló egyik vitában is. Igaz, István Kálmán, a HNF titkára bátorított, mondván: el is várták, hogy én is szóljak. — Azt kérdeztem meg, hogy hivatalosan vannak-e Vácnak más, nagyobb tele­pülések — sok helyen még nagyközségek is — példájá­ra hivatalos kerületei? A természetesek már Deák­vár, a Földvári lakótelep, Kisvác, Alsó- és Középvá­ros régen kialakultak. Van­nak ugyan tanácstagi cso­portok, kerületek nincse­nek, hangzott a válasz, s egy kicsit pironkodva gon­doltam rá, hogy ezt tudhat­tam volna. De vajon miért hiányzik ez nekem mégis? Nem merném ide írni, hogy ezeknek a városréJ széknek a tanácsok nélkül maradt kisközségek, mintá­jára legyen elöljáróságuk. De azért a jövő tanácsülé­sein szeretném látni, halla­ni, amint a valóságosan lé­tező városrészi érdekek markánsabban fogalmazód­nak meg az eddiginél. Ép­pen a városi szintézis — vagy integráció? — érdeké­ben. Kovács T. István Az idegenforgalmat elemez­ve, ismét a vendéglátás hely­zete került előtérbe, ott is a szálloda és egy kulturált 2—300 személyes önkiszolgáló étterem hiánya. A jogos igényt legjob­ban Szikot a János, a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal váci kirendeltségvezetője jelle­mezte: — Szinte nem merünk pro­pagandát folytatni, mert, akik jelentkeznek az ország min­den tájáról, első kérdésük: Tudtok szállást biztosítani? — Nem. — És olcsó étkezési lehető­séget? — Azt sem. — Akkor mit bolondoztok? A szálloda építését a volt Curia-épület helyén már terv­be vették, de ennek milliós nagyságrendű beruházását eb­ben a tervidőszakban nem tudják megoldani. Az önkiszolgáló étterem mi­előbbi megnyitását nemcsak az idegenforgalom, hanem a vá­ros ipari üzemeibe bejáró dol­gozók, üzemi konyhával nem rendelkező vállalatok, intéz­mények, a piacra bejáró vidé­kiek és a háziasszonyok is sür­getik. Az igényt a város egyetlen reggeliző helyén, a Lottó cuk­rászdában lehet lemérni. A pár négyzetméternyi területen, az egy-két forintos tejből, te­jeskávéból, kakaóból, süte­ményből a napi forgalom sok­szor meghaladja a húszezer fo­rintot. Ez minden évben nö­vekszik. Idén augusztusban 40 ezer forinttal több volt a for­galom a múlt évi hasonló idő­szaknál. A csúcsforgalom reg­gel 5 órától19 óráig tart, dél­után szintén a műszakváltás­nál, a vTmatok és a munkás­autóbuszok indulása előtt 12 és 3 óra között. A hét naojai közül a hétfői a leggyengébb, 10—12 ezer forint bevétellel. A forgalom csütörtöktől mind jobban emelkedik, pén­teken már meghaladja a napi húszezer forintot. A csöppnyi cukrászda az ország minden tájáról kap levelet, hogy tud­nak-e csoportok részére regge­lit biztosítani. Visszaírnak, hogy igen, de csak tízes cso­portokban, mert többen nem férnek be a- helyiségbe Jobb megoldás kellene. Ezek közül a leghelyesebb a Széche­nyi ételbár, a Lottó cukrászda, a hírlapelárusító hely és a fodrászüzlet átalakítása önki- szolgáló étteremmé. A legreá­lisabb. az udvar felé raktárt építeni és a mostani raktárhe­lyiséggel több mint kétszere­sére bővíteni a kiszolgálási he­lyet, ahol hideg ételeket, me leg szendvicset is lehetne fo­gyasztani. A beruházás költsé­ge nagyon hamar megtérülne. Ezekkel a gondolatokkal fel­kerestük Molnár Miklóst, a Pest megyei ~ Vendéglátóipari Vállalat váci igazgatóját, aki összefoglalóként a következő­ket mondotta: — Jogos az igény az önki- szolgáló étterem létrehozására. Keressük a megoldást, de a jelenlegi gazdasági helyzetben, a rendelkezésünkre álló beru­házási kerettel nem tudjuk ezt a problémát megoldani. A csoportos közétkeztetést eddig is tudtuk biztosítani a Fehér Galamb étteremben, a Széche­nyi ételbárban, a Deákvári ételbárban. A Lottó cukrászda bővítésére adott javaslatot kö­szönöm, megvizsgáljuk és ar­ra rövid időn belül választ adunk. Az önkiszolgáló étterem megnyitásáról hasonlóan nyi­latkozik más vendéglátóipari vállalat és szövetkezeti társu­lás vezetője is. TEKNŐS ERZSÉBET, a váci művelődési központ vizuális művészeti előadója, a Szocia­lista Kultúra kitüntetettje. Szülei az őrbottyáni ipar­cikkboltban dolgoztak. A bolt­tal szemben állt az iskola. Er­zsiké sokszor elnézte a diák­sereget, még közéjük se tarto­zott, amikor elhatározta: ta­nárnő lesz. Az iskola falai között már nevet is adott an­nak, amit tanítani szeretne; rajzot és művészettörténetet. A váci gimnáziumba kerülve, első útja a képzőművészeti szakkörbe vezetett. A tanár­képző főiskolát Egerben végez­te. A veresegyházi iskolában lépett először tanári dobogóra, ahol rajzot, történelmet, föld­rajzot tanított, tanulószobát, két szakkört vezetett, ^ község néprajzi értékeiből kiállításra készült. Ugyanakkor végiglá­togatta a megye összes mú­zeumait, alkalmaznák-e művé­szettörténésznek. Nem sikerült. Amikor megtudta, hogy a vá­ci művelődési központ hasonló beosztásban előadót keres, azonnal jelentkezett. Helyét 1978. január 1-én foglalta el. Beszélgetésünket így kezdte el: — így szeptember elején mindig megfájdul a szívem, ha iskolába siető diákokat lá­tok, de megtanultam, ott kell helytállnom, ahol a legjobban tudom képességeimet kama­toztatni. Még jóformán a házasságkö­tés utáni mézeshónapokat éli a fóti Vörösmarty Termelőszö­vetkezet. Hiszen alig több mint fél éve lépett frigyre a két jogelőd. A hasonló nevű fóti és a kosdi Lenin Termelő- szövetkezet. A gazdálkodás zökkenőmentes folytatásának összehangolására ez a csekély idő is elegendőnek látszott és jó eredményekről tájékoztatott bennünket Mészáros Gyula,- a váci terület igazgatója. Annak idején, amikor az egyesülés mellett érveltek, töb­bek között a megfelelő vetés­forgó kialakítását, a géppark gazdaságosabb üzemeltetését, a háztáji termelés színvonalá­nak emelését jelölték célul. Továbbá az állattenyésztés ösz- szehangolása, a szaktudás jobb hasznosítása, az üzem- és mun­kaszervezés előnyeinek figye­lembevétele fogalmazódott meg feladatként. Természete­sen mindennek a közös és az egyéni boldogulást kell szol­gálnia. Teljesülhet a terv Talán évekbe telik, amíg mindez megvalósul, ám a kez­deti lépésekkel nem késleked­tek és az első eredményeik máris. megmutatkoznak.. Ügy tűnik a tervek helyesek, a tag­ság és a vezetőség nem csaló­dott, és elérik az év végére tervezett nyereséget. A köz­hangulat és a munkaszellem jó, gyorsan összeszokott a gár­da. — A kerületi elv jól bevált és megadja a keretét a váci kerület önállóságának — mondja Mészáros Gyula. A jogelőd termelőszövetkezetből önelszámoló egység lett, ame­lyet csak csekély mértékben módosítottunk. Viszont a gaz­daságtalan tevékenységet fel­számoltuk. Erre a sorsra ju­— Mi a vizuális művészeti előadó feladata? — Ide tartozik az esztétikai nevelés területén belül a kép­ző-, az ipar-, a nép-, a fotó- és a filmművészet. Célunk fel­kutatni a városban és a járás­ban élő, dolgozó, hivatásos és nem hivatásos művészeket, munkájuknak nyilvánosságot biztosítani, a közönség eszté­tikai érzékét fejleszteni. Elő­ször csak kiállításokat ren­deztünk, elég szegényes körül­mények között. Harcolni kellett az egyik oldalon a kiállítási teremért, a másik oldalon a maximalista igényekkel szem­ben. A KIÁLLÍTÁSOKAT később művészettörténeti előadások­kal, később művésztalálkozók­kal kapcsoltuk össze, de ezek kínos feszengésbe fulladtak. Si­keresebbnek bizonyultak a nyá­ri szünetben rendezett, napkö­zis jellegű gyermek-képzőmű­vészeti táborok, valamint a gyermekrajzpályázatok. A váci és a járási művészek mellett kapcsolatot tartunk a fiatal képzőművészek stúdiójával, a szabadfoglalkozású képző- és iparművészek pártszervezeté­vel. Közösen beszéljük meg kiállítási terveinket, javasla­taikat figyelembe vesszük. — Mi az oka az olykor meg­nyilvánuló érdektelenségnek? Nem érti a közönség egyes művészek alkotásait? — Ez is, de még sok oka tott például a több éven ke­resztül ráfizetéses juhásza- tunk. A nyolcszáz darabos állományt értékesítettük. Ugyanakikor más ágakat, így a gabonafélék, a napraforgó termesztését, a bogyós gyümöl­csök telepítését szorgalmazzuk. Jelenleg úgy látszik, hogy a kerület valamennyi ágazata teljesíteni tudja a tervet, s egyes területeken túlteljesítés is várható. Rekordtermés gyümölcsből A munka zavartalan menete részben a jó vezetésnek, rész­ben a tagság szorgalmának a bérek és a juttatások kedvező — követelményszint szerinti — összehangolásának köszön­hető. — Az év végéig hátralevő munkák elvégzésére nagy gon­dot fordítunk, hiszen a beta­karítás hatalmas értékeket érint — folytatja a szakem­ber. — A növénytermesztés az állatállomápy számára szüksé­ges takarmányt megtermelte. Közel ötszáz hektárról készí­tettünk silókukoricát. Lucer­nából kilencven vagonnal ta­karítottunk be. Már elkezdtük a szemes kukorica vágását. Szakembereink szerint a ter­vezett 5,8 tonnát megközelíti a hozam, A több, mint ezér hektái-on termelt kalászosok 1 millió forinttal hoztak többet a tervezettnél. — A gyümölcstermesztésben kevésbé voltak kecsegtetőek a terméskilátások. A hetvenkét hektáros őszibarackosunk már huszonnegyedik éves. A három éve telepített száznyolcvan hektár meggy és szilva pedig még nem fordult igazán ter­mőre. De az aszályos idő elle­nére mégis rekordtermést hoz­tak a gyümölcsösök. Az őszi­barack például nyolctonnás át­lagterméssel ötvenezer forintot közel van a fővároshoz, sok­szor kevés és késik a propa­ganda stb. De nem ez a jel­lemző. A népszerű táborok, előadássorozatok mellett szebbnél szebb és egyre nívó- sabb kiállítások is voltak, amikor már a megnyitó nap­ján a látogatók nem fértek el a teremben. Ebből egy sor: Barcsay Jenő festőművész, Würtz Ádám grafikusművész, Bálint Endre festőművész, Fekete Mária jelmeztervező, Solti Gizella gobelinművész, Csíkszentmihályi Róbert szob­rászművész, pedagógusok és tanítványaik közös - tár­lata, a fotóművészek országos kiállítása és még sorolhatnám tovább, pedig a váciakat és a járásbelieket még nem is em­lítettem. Idén is gazdag a programunk. Még hátra van­nak Gross Arnold grafikusmű­vész és Gajzágó Sándor festő­művész közös tárlata. Ligeti Erika szobrászművész, Korniss Péter fotóművész. Markovecz Imre Ybl-díjas építészmérnök Reich Károly festőművész ki­állításai — Hallottuk, hogy a Pest megyei fotószakbizottság veze­tője is. — Igen, 1980 óta. Minden hónapban rendszeresen össze­jövünk, zsűrizünk, pályázato­kat hirdetünk, találkozóka: rendezünk, továbbképzést szer­vezünk — SZÍNES a PALETTA, az j eredmény annál értékesebb. Mészáros Gyula j hozott hektáronként. Az újfe­hértói fürtös és az érdi bőter­mő meggyből százhúsz vágány­nál termett ötven hektáron. Itt a munkaerő szervezése jelen­tette a legnagyobb feladatot. Érdekesség, hogy a meggyet a váci üzemek dolgozói és diá­kok szüretelték le. A gyümöl­csök jelentős részét a nagykő­rösi és a dunakeszi konzerv­gyárnak adtuk el. A meggy ér­tékesítését a szobi gyümölcs- feldolgozóban, a szilváét pedig Békés megyei Téeszkeren ke­resztül oldottuk meg, az elő­zetes megállapodások alapján.­A háztáji főágazat legjelen­tősebb feladata a málna és a ribizke felvásárlása, forgalma­zása volt. E területen is dere­kasan helytálltak a váciak. A Rád, Penc és Kösd községek kistermelőitől hetvenhat va­gon, kiváló minőségű — zöm­mel extra gurulós — málnát vásároltak fel. Élő export Az állattenyésztésben a tej­termelés mintegy ötszázalékos hozamnövekedést ért el. A hústermelésben is jelentős tervtúlteljesítés várható. A jó takarmányozási feltételek le­hetővé tették a késztermék kibocsátását. Így a hatszáz da­rab hízómarha-állomány közel hatvan százalékát élő export­ként szállítják Líbiába. Mind­ezek ismeretében a vezetők bíznak a tervezett árbevétel teljesítésében. A műszaki ágazat területén további teendő a műszaki bá­zis minél teljesebb kihaszná­lása. Igen eredményesnek bi­zonyult a két kerület között a gépátcsoportosítás, különösen az aratás és a silőzás idején. További szándék a szövetkeze­ten belüli anyagi érdekeltség rendszerének az erősítése, az élet- és a munkakörülmények folyamatos javítása. Ha a kez­deti időszak lendületét sikerül átmenteni a házasság hétközi napjaira, akkor a fenti célok sorra megvalósulhatnak a ter­melőszövetkezet váci kerületé­ben is. Surányi János Sport Lnlidtiráfás I. o. (ifjúsági és felnőtt) szept. 17-én, szombaton 13.30 és 15.30 órai kezdettel örboty- tyán—Kösd. Vasárnap 13 és ló órakor Nagymaros—Galgavö!- gye, Szob—Kóspallag, Vácrá- tót—Letkés, Rád—Márianoszt- ra, Váci Amatőr—Váchartyán. Vámosmikola—Vácduka 13.30 és 15.30-kor. II. osztály szom­baton 15 órakor: Fortuna— Kemence. Vasárnap 12.30-kor Csővár— Galgagyörk (Rádon). 15 óra­kor Perőcsény—Püspökszilágy, Galgamácsa—Ipolydamásd. Serdülő mérkőzések szomba­ton 10 órakor kezdődnek: Du­nakeszi SE—Verőcemaros, Nagymaros—Göd, Szokolya— Dunakeszi VSE, Vácduka-Fót, Fortuna szabadnapos. leifér miatt zárva A Budapest és Vidéke MÉH Vállalat váci telepén szeptem­ber 26. és október 3. között lesz az időszakos leltározás. Emiatt a telepen az árukiadás és -átvétel szünetel. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) M. Gy. van. Például az, hogy a mű­velődési központ távolesik a városcentrumtól, ugyanakkor Rendhagyó pedagógia Dobogóról a képtárba

Next

/
Oldalképek
Tartalom