Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
"4i/Ps y Knmap 1983. SZEPTEMBER 6., KEDD Ünnepélyes évkezdés Gödöllőn Az egyetemes művészet gazdagodott A Himnusz elhangzása után dr. Janik József egyetemi tanár. rektorhelyettes üdvözölte a diákokat, tanárokat és a vendégeket. Ezt követően dr. Bíró Ferenc egyetemi tanár, rektor mondott ünnepi beszédet. Elemezte az elmúlt időszak munkáját és meghatározta a következő tanév feladatait. Nagyobb önállósággal Egyebek között szólt arról is, hogy az egyetem egész közössége számára az új, korszerűsített oktatási és kutatási terv kidolgozása jelent nagy feladatot. A cél az, hogy a gyakorlati követelményeknek fokozottan megfelelő munka folyjék az intézetben, hogy az egyetemisták nagyobb ön- állóssággal készüljenek fel választott hivatásukra. Dr. Bíró Ferenc szavainak elhangzása után Papócsi László miniszterhelyettes — a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott A titok A titok tudója A lit a tapsorkánban, ba- rútoktól, tisztelőktől körülvéve, s elcsukló hangon, meghatottan megköszönte a szülőföldnek, hogy művét Gödöllőn hagyományozhatja Magyarországnak. Visszafogott volt, betegségéből ötödik napja felkelő, de mint a mag az apo- teózisával a fődből, ő is kitört a kórház csupafehér burkából, és ifjak közé vágyott, az újjászületés, a nekibuzdulás lelkesültségével, hogy mint említette: lelkét leszedjék a titokról, elmondja életét, búját-baját, szeme megteljen könnyekkel és ott álljon egyes- cgyedül az ünneplők karéjában, az alkotó magányával, s aztán keményen oda- pöröljön a pulpitusnak: hagyjuk az elérzékenyü- lést, a lényeg a mű, ami itt van, a többi az már maga a mese, a titok, csak meg kell fejteni, s ő most beteljesülésként mást nem tehet, mint hű fiúként visszatér és megköszöni az indulást, hogy mások is merítsenek belőle. Ült a zöld támlásszékben, fátyolos szemével körüljárta a Magot, kezével talán meg is simogatta, s mint aki jól végezte a dolgát, gyönyörködött műve nézőiben: fiúkban és lányokban. Slőttük magaslott a hatalmas bronz, mozdulatlanul cá mégis minden mozgott rajta. Időtlen lebegés kerítette sodrába az aulát, bronzba örökített lázadás, boldogító fájdalom, amiben éppúgy benne foglaltatik saját kémiánk, mint a haza sorsa, az otthon melege, a szív szorító féltés. Amerigo Tot kezében virág volt, körülötte hullámzott parányait emberré formálva a makrokozmosz. Oldalazva ült, mellette és előttünk maga az élet lüktetett. A félelmetesen lenyűgöző fal, amely immár nemcsak az övé, hanem az emberiségé, amit — míg az ember él — érdemes glóriás fénnyel megvilágítani. M. Zs. Czóbel-ünnepélyek Emlékudvar a szülőházban Hild József tervei nyomán újították fel Az eskütevők egy csoportja —,' címzetes egyetemi tanári címet adta át ar. Bodolai Im- renea, a Mezögeptröszt műszaki igazgatójának, Keserű Jánosnak, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ főigazgatójának, dr. Romány Fainak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Bács-Kiskun megyei partbizottság első titkárának és Simonne dr. Kiss Ibolyának, a Szarvasi öntözési Kutatóintézet osztályvezetőjének. Egyetemi docensi kinevezést kapott dr. Horváth László, a százhalombattai Temperáitvi- zű Halszaporító Gazdaság osztályvezetője és dr. Steimetz István nyugalmazott ezredes. Egyetemi polgárok lettek „Esküszöm, hogy az egyetem szabályait megtartom, és minden erőmmel arra törekszem, hogy tanulmányaimat a tőlem telnetö legjobb eredménnyel végezzem...” — hangzott el az elsőéves hallgatok ünnepélyes fogadalomtétele. A mezőgazdaságtudományi kar dékánhelyettese, dr. Barcsák Zoltán egyetemi docens 143. a gépészmérnöki kar dékánja, dr. Lehoczky László egyetemi tanár 115, a mezőgazdasági főiskolai kar igazgatója, dr. Szemes Lajos egyetemi tanár, 64 diákot iktatott az egyetem állampolgárai közé. A mag apoteozisa A fogadalomtétel után került sor a délután kiemelkedő eseményére, A mag apoteozisa című dombormű felavatására. Az erre az alkalomra írt versét Juhász Ferenc költő olvasta fel a hallgatóságnak, avatóbeszédet dr. Keresztúrii Dezső, a Magyar Tudományos Akadémia tagja mondott. Amerigo Tot, a világhírű szobrászművész megrendültén fogadta a munkásságát értékelő, méltató szavakat. Az egyetemi tanács határozata alapján Amerigo Tot szobrászművészt az intézet 25 éves fennállásának alkalmából alapított Agrártudományi Egyetem Emlékéremmel tüntették ki. Az oklevél átvétele után Amerigo Tot emelkedett szólásra. Megköszönte mindazoknak, akik élete fő műve megalkotásában segítették, elismeréssel beszélt a dombormű kivitelezésében résztvevő szakemberek munkájáról. Mint mondotta, külön örömére szolgál, hogy szobrát Magyarországon készíthette el. Az egyetem hagyományaitól némileg eltérően, még aktívan dolgozó kutatónak adományozták a mezőgazdasági tudományok tiszteletbeli doktora címet: dr. Kiss Albert profesz- szor, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese kapta meg az egyetem által adható legmagasabb kitüntetést. Az egyetemi tanács aranydiplomát adományozott I’so Andornak, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet nyugdíjas munkatársának, Ribly Jánosnak, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola nyugalmazott főiskolai tanárának és So- nevend Gyulának, a Gabonatröszt Kutató Intézet nyugalmazott dolgozójának. V. B. Kozák András színművész Radnóti Miklós Negyedik eclo- gáját mondta el vasárnap délelőtt tizenegy órakor Budapesten, az Október 6. utca 3. szám alatt, majd Farkasinsz- ky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese tartott szoboravató ünnepi beszédet Czóbel Béla szülőházának udvarán. Kz egy és háromnegyedszázad esztendős épület Hild József tervei nyomán nyerte el mai formáját, s felújításával, udvarának emlékhellyé nyilvánításával a kor emberének a tiszteletét is tükrözi Czóbel Bélát életműve iránt. Farkasinszky Lajos Czóbel munkásságáról beszélve megállapította, hogy azon kevesek ? közé tartozott, akik mindig bíztak a művészet léleknemesítő hatásában, majd átadta Varga Imre Czóbel Bélát ábrázoló mellszobrát a főváros közönségének. Ezután koszorúzásra került sor: elhelyezték a megemlékezés virágait Szentendre város lakossága, a Czóbel-emlékbizottság, a Fővárosi Tanács, Budapest közönsége, a Magyar Képző- és Ipar. művészek Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja nevében. Az ünnepség a Cseszka Edit vezette Tavasz leánykar éneklésével fejeződött be. A mellszobor Trcncscnyi Zoltán felvétele Iskola a föld alatt Az igazi diákszolidaritás Jövőre közös program Nagykőrösön Az asztalon hatalmas földgömb, körülötte , békegalambok. Odébb két kislány különféle nemzetiségű gyerekeket rajzol a földgömb köré. A ceglédi politikai demonstráció idején, pénteken aszfaltrajzversenyt rendeztek az általános iskolásoknak. A béke, a szolidaritás elvontabb ábrázolására érdekes módon inkább a kicsinyek voltak képesek. Számukra a béke hétköznapibb fogalmakat: építkezéseket, réten játszadozó gyerekeket, csöndes folyón ringatódzó csónakokat jelent. Első kézből Szemben az iskolával, a Lenin parkban az idősebb diákok jártak sátorról sátorra. Mindegyiken fölirat: Nicaragua, Vietnam, Kambodzsa, Namíbia, Chile, Palesztin Felszaba- dítási Front. E pavilonokban, a politikai fórumokon tehették fjd kérdéseiket a fiatalok az említett országok képviselőinek. Néhány magyar és külföldi diákkal külön eszmecserét folytattunk. Nomkululeko Woko, a dél-afrikai Sowietóból érkezett. A budapesti ELTE V-FIGYELŐ Rekordok. Amikor híre ment, hogy Rózsa György meghirdeti Leg... leg... leg... című magyar honi rekordműsorát, a közvélemény nagyjában két pártra szakadt. Az egyik úgy vélte, túlságosan is kicsi a mi országunk ahhoz, hogy itt a Guinness-lexikonba illő teljesítmények szülessenek, a másik táborból pedig olyan hangok hallatszottak, miszerint ez a program soha nem látott igyekezetre sarkallja a legkülönbözőbb korosztályok tagjait: szemkápráztató parádék követik majd egymást. Ahogyan az lenni szokott, sem a legyintgetőknek, sem a hozsannázóknak nem lett igazuk. A Leg ... leg ... leg ... mindjárt az indulásakor fölvette azt a kedves, családias arculatát, amely eleve kizárja, hogy a néző hangulata fel- tüzesedjen, de ugyanígy azt is, hogy a produkciók láttán közömbösek maradjunk. Körülbelül úgy nézzük ezeket a szellemi és testi erőpróbákat, mint az a népes família, amely a kiskorú utódok ügyeskedésének tapsol. Valószínűleg ez így is van jól. Valóban világraszóló teljesítményeink nemigen lévén, elégedjünk meg mi csak azokkal a nekirugaszkodásokkal, amelyek itt és most szereznek elismerést a próbálkozóknak. Örvendjünk — természetesen mosolyogva — náldául annak, hogy micsoda létrajárató bajnokok teremnek a Duna meg a Tisza partján. Egyesek közülük úgy közlekednek ezzel a szobafestői alkalmatossággal, mintha a saját testrészük lenne. Lépdelő versenyt nyernek, sőt — láthattuk a legutóbbi adásban — még táncra is megtaníthatja az, aki sokat használja. Ez a lajtorjás viadal például tökéletesen beleillik a mi Leg ... leg ... leg .. .- jeinkbe, lévén egy mindenki által kipróbálható, de nyilván csak a szakiparosok legjava által magasabb színvonalon művelhető testmozgás. Alkalmasint azonban Rózsa György vállalkozása is jó arra, hogy nemzetközileg jegyezhető eredményeket produkáljon. Ritkán, de egyszer-egvszer ilyesmik is feltűnnek a műsorban. Hogy megint csak a legutóbbi adást emlegessük, volt abban egy bugaci fiatalember, aki gyeolővé^re fogta a puszta tízest. Mármint azt a tíz nyalka paripát, amelyet az egyik jószág hátáról hajtott. Ez, kérnénk szépen, a Guin- ness-be illő valami! Nyilván bele is kerül, ha a teljesítménygyűjtemény szerkesztői tudomást szereznek erről. Egy szó mint száz: így nézeti magát ez a most emlegetett show. A sok kis kedvesség között olykor egy-két szemkápráztató mutatvánnyal. Telepódium. Míg ellenben a Telepódiumnak már a címe is libabőrössé varázsolja hátainkat. Azon egyszerű oknál fogva, hogy annyi nyögvenyelős viccelődést, poénkergetést volt alkalmunk már látni ebben a sorozatban, amennyi bőségesen elég az elriasztáshoz. S ráadásul mindez az állítólagos humor lefényképezett színielőadások képében jut el hozzánk, amely továbbítási forma oly idegen a képernyőn. Ellentétben a Telepódium korábbi összeállításaival, most, szombaton egy tragikomédiának nevezett história jelenetei tűntek fel a Vidám Színpad lencsevégre kapott deszkázatán. A történetet A végzet asszonya címmel Tahi László írta, és végzetesen Ötlettelenül Pethes György rendezte. De ugyan mi is mozgathatta volna meg a fantáziáját ebben az íróasztalnál kiötlőit, a gyalogjáró nézőközönség számára az' égvilágon semmi természetes vigasságot nem tartalmazó kavarodásban. Az alapötlet — a harmadik házasságába is li- liomos érintetlenséggel belesétáló kétszeres özvegy esete — még csak-csak kínált volna valami hangulatosabb bolon- dériát, de ahogy ez a mesécske kibomlott, abban nem volt sok köszönet. Ahelyett, hogy a ko- médiázás harsánvsága töltötte volna be a pódiumot, időnként az érzelgősség ködpaima- csai tünedeztek fel. Stílustalanul. fölöslegesen. Egyáltalán, muszáij ezt a Telepódiumot így s ennyire erőltetni? Akácz László könyvtár szakán 1980 óta tanul. Először vesz részt ilyen szolidaritási megmozduláson. — Számunkra nagyon sokat jelent ez a találkozó. Így tudjuk, érezzük igazán, hogy az emberek velünk vannak, s bár Magyarországon nyugodt és szabad az élet, együtt harcolunk a békéért és a faji megkülönböztetés ellen. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak nekünk arra, hogy meséljünk a ml életünkről, hogy közvetlen, első kézből származó élményekkel állítsunk magunk mellé mind többeket. — Jelent valamit a mi együttérzésünk egy olyan távoli ország népének, mint Dél-Afrika? — szól közbe a köröttünk gyülekező egyre nagyobb tömegből valaki. Választ keresők — Konkrét eset volt, amikor a dél-afrikai kormány hat embert akart fölakasztani, s a világ tiltakozásának hatására csak hármat végeztek ki. Ezen túlmenően a szolidaritás erőt is ad nekünk a további küzdelemhez. Nekem személy szerint ahhoz még, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljak azzal: valaha családom, barátaim voltak otthon. Annak idején magam is részese voltam annak a tüntetésnek, amelynek célja a színes bőrű egyetemisták hátrányos megkülönböztetésének megszünte- tetése volt. Az eredmény: So- wietó utcáin vérben jártunk, s nekem menekülnöm kellett a saját hazámból... Azóta nincs semmi hírem a szüléimről. Még csak nem is levelezhetünk egymással. A döbbent csöndben halk suttogás: — Te, szólj a többieknek, hogy jöjjenek ide. Szerintem itt a legérdekesebb! — S mire ismét körülnézek, már egy osztálynyi nagykőrösi gimnazista ágaskodik a többiek mögött. Hibó Gabriella elmondta, hogy sokan jöttek az Arany János Gimnáziumból. — Nem bántuk meg. Ha a televízióban, rádióban hallunk ilyesmiről, ha az újságokban adnak hírt erről, fölsóhajtunk: de jó, hogy nálunk másként van! S aztán nem foglalkozunk ezzel tovább. De most, a beszélgetés közben elgondolkoztam. Ki tudja nekem elmagyarázni, hogy miért van szükség a fegyverekre? Miért kell az emberiségnek önmagát elpusztítania? Miért menetelünk szinte dalolva, a biztos halálba? S közben gyerekek milliói éheznek, s Woko soha többet nem láthatja az édesanyját.... Köznapi hősök Nyakkendővel, fehér inggel, öltönnyel adta meg a tiszteletet az eseménynek Ho Ngoc Luat matematikus Vietnamból. Másfél éve jár nálunk as- pirantúrára. Itt végezte el annak idején az egyetemet is. Csöndesen kezd beszélni azokról az évekről, amikor Vietnamban még háború dúlt, s ő föld alatti bunkerbe járt iskolába. Nem ismerte, mi az, a szabadban fogócskázni, labdázni, milyen a napfény, a madárcsicsergés, hiszen mindent elnyomott és megakadályozott a fegyverropogác. Mellette a nicaraguai Rámán Alberto Morales villamosmérnök-hallgató bólogat. Igen, ezt ő is átélte... Érezte a mindent megbénító félelmet, s az ebből fakadó indulatokat, amelyek végül — ha kell — hőssé teszik a hétköznapi embert. A szavait kísérő hallgatás mindennél kifejezőbb. A döbbenet lassan oldódik, Ismét érzékeljük magunk körül a mozgást, saját nyugodt életünket. A nagykőrösi gimnazista lányok összesúgnak: megtudták, hogy a szolidaritási ünnepségen részt vevő külföldi diákok itt töltik a vakációt, hiszen haza nem mehetnek. Most a címüket kérik — mindhármukét, s rajtuk keresztül másokét is. A következő szünidőre közös programot szeretnének velük Nagykőrösön. S nekem eszembe jut: ez már igazán diákszolidaritás! Körmendi Zsuzsa Sok fiatal érdeklődik a dél-afrikai helyzet iránt. Ennél a sátornál voltak talán a legtöbben. Erdősi Agnes felvétele
