Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

LfljOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP Akikre büszke a falu Cselédlakások helyén község A kartaliak augusztus 20-i ünnepségének megkezdése előtt Urbán János, a néptánc mestere izgalomtól kissé elfo- gódottan súgta oda Sőregi Já­nos községi tanácselnöknek: — Végigrobotoltam az egész életemet, vállamon hetven év ezernyi terhe, most mégis in­kább egy mázsa búzával teli zsákot raknék rá, s vinném a padlásra, mint hogy szülőfa­lumban, lakóhelyemen, kenye­respajtásaim előtt táncoljak a színpadon. — Mit is mondanak majd az emberek? — kérdezte az elnöktől Darázs Jánosné is. Sokat vállaltak Sőregi János biztatta a tán­cosokat, biztatta a népdalkor tagjait, s amikor az ünnepi műsornak vége lett, már ó kérdezett. Ugye-e, hogy sajat hazájában is lehet próféta az ember? Mert a falu négy tán­cosát, Urbán Jánost és felesé­gét, valamint Darázs Jánosnét és Bereczki Jánost, meg velük Bereczki Mihálynét, az asz- szonykórus minden tagjával olyan szeretettel, elismeréssel, biztatással fogadta a műsor nagyszámú közönsége, aho­gyan azokat szokták fogadni, akikre büszke a falu. Az elis­merést a község vezetői úgy is kifejezték, hogy kiváló tár­sadalmi munkás jelvénnyel, oklevelekkel tüntették ki a többet vállalókat. Mert a kar- taliak valóban sokat vállal­tak. Nyári műsornaptáruk gaz­dag tevékenységről vall. Felléptek Mogyoródon, ahol a szadai és a helybeli népdal­körrel együtt adtak közös mű­sort. Veresegyházon a népraj­zi táborban mutatták be tánc­tudásukat, s tanították a kar- tali bukósra az érdeklődő fia­talokat. A község tanárait, ta­nítóit a pedagógusnapon ün­nepi műsorral köszöntötték. Meghívták őket a- Balaton mellé, s nagy sikerrel mutat­koztak be a fonyódi szabadté­ri színpadon. Legemlékezete­sebb nyári fellépésük Puszta- vacson, az ország közepén ren­dezett békefesztiválon volt. — Negyedmillió ember ta­lálkozott itt — emlékezik Ur­bán János —. és mi éppen a táncunkkal, meg az asszony­kórus énekével sok barátot szereztünk, sok emberrel is­mertettük meg Kartal' nevét. Szinte nem jelent meg olvan kénes újság, amiben a fényké­pünk ne szerepelt volna. — De a legjobban annak örültünk — szól közbe a fe­lesége —, hogy Kartalról nem­csak mi táncosok, énekesek mentünk Pusztavacsra, hanem jött velünk három autóbusz- nyi kísérő, akik között ott szurkolt értünk a tánácselnök is. — Szép nap volt — összeg­zi az emlékeket Darázs Já­nosné. Más munkát is Meghívták a kartali tánco­sokat a külföldi magyar nep- táncegyüttesek vezetői és tag­jai szamara szervezett gödöl­lői tanfolyamra is. — Boldogok voltunk, és fá­radozásunk értelmet láttuk ezen a fellépésükön — mond­ja Bereczki János —, mert megtudtuk, hogy a távol élő magyaroknak mit jelent a nep- hagyomány, mit jelent a nép­dal és a néptánc. Ajándékként fogadták műsorunkat, s mi ajándékot soha ilyen szívesen nem adtunk még. Egy kis szünet következett, aztán a hagyományőrző népi együttesek országos találkozó­jának Gödöllőn és Kisbagon rendezett gálaműsorán köszön­tötte a taps a kartaliakat. Ennyi volt a nyár és bizony ez sem kevés, mert a szerep­lések mellett sok más munkát is el kellett végezniük. A kar­taliak vidámságát, jókedvét, és gazdagságát a tisztességgel végzett munka adja. A közös éneklés, meg az együtt tánco­lás csak kiegészítője a hétköz­napoknak, ahogyan mondják: testet frissítő, lelket ápoló, örömet fakasztó ünnepi szóra­kozás. — Az a baj, hogy öregszünk — mondta többször is beszél­getésünk során Urbán János —, s a mi táncunkat csak úgy lehet megtanulni, ha a kisgye­rek vagy kislány már öt-hat­éves korában ellesi és kezdi tanulni a mozdulatokat a na­gyobbaktól, s gyakorolja. Tud­juk, mára más világ járja, más a módi, meg a szokás, de azért jó lenne, ha velünk együtt nem múlna el a karta­li tánc szépsége. Közüggyé tenni — Sok a gond a falunkban — jegyezte meg Sőregi János tanácselnök —, s egyik legna­gyobb éppen a korszerű mű­velődési ház hiánya. Azt hi­szem, hogy az iskola segítsé­gével, lehetőségeivel tudjuk Köntösök holland exportra Három hónapja működik Kartalon a gödöllői Diana Ruha­ipari Szövetkezet varrodája. A Felszabadulás úton a régi ve:-!, églő helyen berendezett műhelyben tíz helybeli asszony­nak és lánynak nyújtanak munkaalkalmat. Az itt dolgozókat a szövetkezet tanműhelyének vezetője, Molnár Zsuzsa avatta be a varrás titkaiba, olyan jól, hogy már holland exportra varrják a köntösöket. A képen: Bangó Istvánné és Lányi Ti- borné éppen ezeken dolgozik. Hancsovszkl János (elvétele pótolni a táncosok utánpótlá­sát. Községünk lakossága min­dig híres volt a lakóhelyért végzett sok-sok társadalmi munkájáról. Most is ilyenre gondolunk. A közművelődés ügyét szeretnénk az itt élő emberek mozgalmává, köz­ügyévé tenni, hogy az új élet szépségei mellett az újra fel­fedezett régi értékeinket is megőrizhessük. Miért ne sikerülhetne a kar- taliaknak ez a vállalkozása? Nagyobb feladatokat is meg kellett oldaniuk, amíg az egy­kori földbirtokok cselédlaká­sai helyén megépítették a já­rás egyik legszebb, legrango­sabb községét. Fercsik Mihály Sertés, bárány és hízott lé Ebben az .évben is eredmé­nyesen dolgozik a péceii Ró- kosvölgye Termelőszövetkezet háztáji üzemága, amely több száz kistermelő állattenyésztő munkáját szervezi, integrálja. Az év első felében tizenkét és fél ezer hízósertést, több mint ezerhatszáz bárányt, hatvan hízott lovat vásároltak fel, ez utóbbit exportra küldték; ér­tékesítettek még négyszáz­nyolcvan hízómarhát is. iégysker kiválóak Félmilliós anyagtakarékosság Nem >először hallottam ró­luk. Hol Ikiadón, hol Do- monyban. vagy éppen Aszó­don dicsérték őket. Legutóbb a nagyközségi közös tanács elnöke Bagyin József hozta szóba a galgamácsai Galga- parti összefogás Tsz ikladi faüzemének Ady Endre szo­cialista brigádját, amikor a helybéli falumúzeum kiala­kításában részt vett társadal­mi munkásokat, kisebb-na- gyobb közösségeket sorolta. Fafogas Bakti Tibor üzemvezető is jó szóval illeti a brigád tag­jait. Két emléklap is van a kezében. Honnan származnak ezek? — Éppen az Ady Endre brigád kapta — mondja az üzemvezető. — Az egyiket az ikladi általános iskola új szárnyának építésénél, a má­sikat a falumúzeum létreho­zásánál végzett önzetlen mun­káért érdemelték ki. A mú­zeumnál az utcafront keríté­sének felújítását végeztük el úgy, hogy a régi motívumokat alkalmaztuk a rekonstrukció­nál. Ugyancsak elvállalta a brigád a hátsó udvari kerí­tés rendbetételét. Nagy szük­ség lpsz erre is. hiszen sok látogatót várnak a jövőben. — Maradjunk még a társa­dalmi munkánál, ha már e felől közelítve jutottunk el a brigádjukhoz. — Az ikladi iskoláinál vál­laltuk mintegy kétszázhatvan fafogas elkészítését, valamint az üvegtáblák felrakását. Do- monyban kétszázötven mate- niatikai egységkészletet ad­tunk át az iskolának. Természetes, hogy a szövet­kezeten belül is dolgoztak a brigádtagok munkaidő után. Vagy hogy pontosabb legyek: a gazdaság balatonszéplaki üdülőjét a szezon előtt mi újítottuk fel. A faházakon részleges födémcserét, a zárak javítását és egyéb pótlá­sokat végeztünk el. Itt az üzemben termékeik széles választéka tűnik szem be. Gyártanak egyebek közt konyhai fűszertartókat, szer­számnyeleket, tányértartó polcokat, órakereteket, vagy há éppen arra van szükség raklapokat is. amelyre a darus a targoncás anyagmozgatás­nál igen nagy szükség van. Tavaly több mint huszon­egymillió forint értékű ter­méket állítottak elő. fontos megrendelőik közé tartozik a Magyar Acélárugyár, az El- zett Müvek és a dömsödi Dó­zsa Tsz. Döntő — Igen jó az üzem, a bri­gád szakmai és életkori ösz- szetétele — mondta még Bak­ii Tibor. — Az átlagéletkor a harminchoz van közelebb, s nem a negyvenhez. Döntő. hogy itt senki sem fél az új­tól. Tavaly született egy újí­tás. amelynek révén fél millió forint értékű anyagot tudtunk megtakarítani fél év alatt. Az újítás á brigádvállalások kö­zött is szerepel náluk. Kiválóra — Brigádunk négyszer érte el az aranykoszorús fokozatot — mondja Dudás József, a vezetője. — Én magam 1969 óta vagyok a téeszben. azelőtt az aszódi asztalosüzemben dol­goztam, amit gazdaságunk elődje üzemeltetett. Hogy mi a célunk? Általában a jó minőségű munka, meg az, hogy jó lenne már egyszer el­érni a szövetkezet kiváló bri­gádja címet. Ügv érzem, hogy az eddigi teljesítésünk jó alap erre az évre hozzá. F. I. Élelmiszer-ellátás Sa ját üzlet Járásunk huszonöt községé­nek és Gödöllő városának me­zőgazdasági termékekkel való ellátásában jelentős szerep há­rul az itt működő nagyüze­mekre. Gazdaságainknak hu­szonhét saját üzlete van, ami­ből tizenhetet a járásban, ket­tőt Gödöllőn, nyolcat pedig Bu­dapesten tartanak fenn. Hús­ból, tejből, tejtermékekből, hentesárukból, zöldségből, gyü­mölcsből, kenyérből és apróbb pékárukból, továbbá egyes ab­rakféleségekből nem kevesebb mint nyolcvanezer tonnát for­galmaznak évenként szűkebb pátriánkban. A megtermelt élelmiszereket természetesen nagyobb tételek­ben is eladják, mindenekelőtt a konzervgyáraknak,, az áfé- szeknek és más, további fel­dolgozást végző cégeknek. A helyi ellátás segítése nőm tar­tozik a nyereséges tevékenysé­,kis nyerssé seggel Szerencsés ember A Szilhát utcai kovács Vídiás, kemény patkó készült a műhelyben Hogyan lesz valakiből ko­vácsmester, esetleg éppen gö­döllői kovács élete termékeny időszakában? Ez sok-sok min­dentől függ; gyermekkorban elsősorban a családi környezet adhat akár egy életre szóló indítást a munkára. Ha valaki élete kezdetétől hozzászokott az üllő és kalapács ritmusos csengéséhez, s addig jött-ment a kovácsműhely környékén, figyelve az ott folyó munkát, amíg egyszer csak kezébe fog­hatta először a kiskalapácsot, aztán a nagyot is, az nemcsak szakmát tanulhatott hama­rabb mint más, hanem hagyo­mányt folytatva hivatást is. Ferhéc és lőcs Így született bele a kovács- mesterségbe Linkes Béla, át­véve nagyapja, apja hagyo­mányát, akik Kassán, Selmec­bányán tanulták a bányako­vács munkát, a lópatkolást meg Mezőhegyesen, őt is az­tán egész életében valahogy ebbe az irányba segítették még a nehézségek is. Szeren­csés ember, mert a mestersé­gét tanulhatta otthon, kato­náskodás alatt, gyári munká­ban és más műhelyekben. Mind-mind jó alkalom volt a gyakorlásra, s fel is használta ezeket. Az 1946-ban megkapott mes­terlevéllel először Zsámbékra került, majd ismerősök útján Gödöllőre, a Szilhát utcai volt Horváth-féle műhelybe, ahol ma is dolgozik. Itt tanultak régebben Körösi István, Mol­nár Gyula, Mazsár Pál gödöl­lői kovácsok. A szekér és kocsivasalások jelentették az első nagyobb megrendeléseket. Kellett a jó szekér nyáron mezei munká­hoz, mindenféle fuvarhoz, ősz­szel trágyahordáshoz, télen fa- és jégszállításhoz. Külön, sok munkával készültek például az első ferhéc húzóvasai, első ■ és hátsó csátlás, kerékpánt: vagy a tengely-, a lőcs- és az oldal­vasalások. Ha a gazdák aztán elégedettek vele, további meg­rendelésekkel ostromolták a kovácsot. így csinált aztán Linkes Béla kalapácsos dará­lót (16 kalapáccsal) többet is, pedig hasonlót üzletben is le­hetett kapni. Sok finommun­kával járt az elkészítése. Parlagon maradna Mindennapi elfoglaltságot jelentett a hozzáértést igénylő iópatkolás is. Az általa beve­zetett vídiás, kemény patkókat nehezebben lépte le a ló, nem csúsztak könnyen, tartósak voltak. Máig csinálja őket. De hasznos volt a munkája az akkori csemetekert számára is, ahol új csemetekiemelő kések kialakítását és gyártását vál­lalta. Hatékonyan segítette az öt­venes évek közepén működő Belsped fuvarozási vállalatot a lovak vasalásával, kocsijaví­tással, mikor mi kellett. Ügy dolgozott kora reggeltől késő estig, hogy nála nem volt mun­kaidő. Megcsinálta a hibás ke­rekeket öt óra után is. A gödöllői homokos terüle­tek talaja hamar megeszi az ekevasat, aminek rendszeres élezése nemcsak régen volt fontos, hanem most is az, hi­szen a már lassan városon kí­vüli területekre szorult szán­tók feltörését még mindig fo- gatos, taligás ekével végzik a gázdák. Enélkül sok-sok kisebb föld­darab bizony parlagon marad­na. Mint ahogy mások, a he­lyiek is nehezen barátkoznak a drága kis kerti traktorok­kal, melyeknek alkatrész-után­pótlását nem hívják semmi­nek. Sok helyen van ez így, ahol az új gépek nem vették át időben a régi munkát, mert nem vehették át, kicsit' siet­tünk velük. A gazdálkodás helyi, meg­maradt eszközeit javítani, a gazdák, fuvarosok lovait pat­kóim kell ma is. A lakosság részére sok a kisebb-nagyobb javítás, kerítések készítése ad százféle munkát Linkes Béla számára. Megérezni valamit Mindezt friss erővel, jó ke­déllyel bírja a mester egye­dül. Ha többen vannak, a mű­helyben, hamarabb mégered a szó, békés ember, könnyű he­lyen áll nála a beszéd. Jobban telik így az idő a várakozással és a munkával is. Talán ettől van az, hogy megérezni vala­mit nála a régi kovácsműhe­lyek levegőjéből, mely az ál­landó munka zaja mellett cse­rélendő, friss hírekkel, mindig valami eseménnyel lehetett te­le. Dr. Györkös István gek közé, sőt a korábbi évek­ben veszteséges volt. A megfe­lelő intézkedések hatására ta­valy elérték, hogy belkereske­delmi tevékenységük, illetve a közvetlen fogyasztói értékesíté­sükkel 2-3 százalékos ráfordí­tásarányos nyereséget realizál­tak, de ez is kisebb, mint más kiegészítő tevékenységé. Kartal, Petőfi Tsz -■ A huiadás útja Az elmúlt években nagy erő­feszítéseket tettek a kartali Petőfi Termelőszövetkezetben a gazdálkodás eredményeinek javításában, nemkülönben a tagok és a vezetők szakmai tudásának gyarapításában. Négy évvel ezelőtt tizenhat, ma már huszonegy felsőfokú képesítéssel rendelkező szak­emberük van, közülük hétnek két diplomája van. A középfokú végzettségűek száma a kétsze­resére emelkedett, s ma már meghaladja a hatvanat, a szak­munkásoké pedig eléri a két­százat. A Bag, Hévizgyörk, Kartal és Verseg határában csaknem 5 ezer 500 hektáron gazdálkodó szövetkezetben most már minden vezetői munkakört megfelelő szakké­pesítéssel rendelkező egyén tölt be. Az első forduló Ma indul a járási labdarú­gó-bajnokság. A mérkőzése­ket négy órakor kezdik el. A párosítás: Domony—Gödöllő Valkó—Hévizgyörk, Galgahé- víz—Zsámbok, Erdőkertes­Túra, Isaszeg—Mogyoród, Ke- repestarcsa—G E AC. Természetesen a serdülők bajnoksága is beindul. A mér­kőzéseket egységesen 9 óra­kor kezdik az alábbi párosí­tásban: Bag—Gödöllő, Kartal —Isaszeg, Aszód—Kerepestar- csa, Iklad—Veresegyház, Pé- cel—Vácszentlászló. (A Dány —Erdőkertes mérkőzést szom­baton játszották.) A nap programja Szeptember 4-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Kós Károly emlékkiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Szól a figemadár című fotó- kiállítás, megtekinthető 10—20 óráig. Népi életképek az 1930- as évek magyar fotóművé­szeinek anyagából (a Magyar Fotóművészek Szövetségének archív anyaga). Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Bakó Ilona textilművész ki­állítása, megtekinthető 10—14 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Kapicz Margit festőművész kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. Szeptember 5-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Kórushangverseny a szín­házteremben, 18 órakor. Köz­reműködik: Sángerveíeini­gung Treis (NSZK), a péceii szövetkezetek férfikara és a gödöllői városi-egyetemi ve­gyeskar. Kós Kár,oly emlékkiállítása, megtekinthető 15—19 óráig. Szól a figemadár című fotó- kiállítás, megtekinthető 10— 20 óráig. Népi életképek című kiállítás. Mozi Vasárnap: Kaliforniai lakosztály. Szí­nes, szinkronizált, amerikai filmvígjáték. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott, 4, 6 és 8 órakor. Hétfőn: Won Ton Ton, Hollywood megmentője, Színes, szinkro­nizált, amerikai film. Csak 4 órakor. A lator. Színes, szinkroni­zált, olasz—francia filmvígjá­ték. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. ISSN 013S—1957 (Gödöllői Hírlap t

Next

/
Oldalképek
Tartalom