Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

1983. SZEPTEMBER 4., VASÄRNAP ‘xMhm Növelni a ingok érdekeltségét Aszályon innen, aszályon túl... Mezőgazdasági nagyüzemeink túljutottak az aszály­sokkon. Felmérték helyzetüket, kidolgozták a takar­mányhiányt megelőző és a pénzügyi gondokat enyhítő intézkedéseiket. S bár eme elképzelések csak ezután hozhatnak eredményt, az máris bizonyos, hogy nem lesznek egyformán hatásosak. Az összehasonlítgatásnak nincs is sok értelme, hiszen eltérőek a feltételek. Más mértékkel kell mérni az egyesülés utáni első esztendőt megélő szentmártonkétai Kossuth Tsz-t, amely jövedel­mének javát máig a földtől várja, és egészen más szemüvegen át célszerű vizsgálni a milliárdos, hatalmas ipari háttérrel rendelkező ócsai Vörös Október Terme­lőszövetkezetet. Malisok váltak semmivé A falu mozitermében, a küldöttgyűlésen Samu János a szentmártonkátai tsz elnöke a féléves munka eredményei­ről számol be. A két szom­széd vár, az egyesült szövet­kezetek gazdái láthatóan össze- békéltek egymással, s helyze­tükkel. Hozzászólásukból ér­zékelhető, megértették, az új vezetők végre nem hitegetik őket. Pedig a közös gazdaság nincs könnyű helyzetben: mil­liók váltak semmivé július, augusztus forró ege alatt... — Nagyon szép volt errefe­lé a határ tavasszal. Joggal reménykedtünk. Aztán szinte a növények érési sorrendjé­ben tarolt az aszály. Várha­tott volna egy évet a száraz­ság. Ráadásul Tóalmás 4 mil­lió forinttal több adósságot hozott magával, mint ami a számlákból, a könyvelésből korábban kiderült. Egy példa a sok közül: a borjak kevés­bé híztak 1982-ben, mint a nyilvántartott adatok alapján hinni lehetett. S még valami. A társult üzem ipari részle­gei sok selejtes és szabályta­lanul elszámolt munka miatt nem jutottak jövedelemhez.' Mintegy 3 millió 700 ezer fo­rintot lehetetlen behajtani. A megrendelőknek sajnos, az esetek többbségében igazuk van. — Es az aszálykár? — Nyolcmillió forint. Min­dent összevetve, az eredetileg tervezett 23 millió forintos nyereség helyett most legfel­jebb 7—10 millióra számítunk. — Az előbbiekből sejthető, takarmánygondjaik lesznek az elkövetkező hónapokban. Ahol nem vártak holnapig — Nem kétséges. Több mint 2000 szarvasmarhát, 3500 ju­hot kell etetnünk, s mivel az állatállomány jelenlegi létszá­mát meg akarjuk tartani, ab­rak és ipari melléktermék vá­sárlására kényszerülünk. — Hogyan hozzák egyen­súlyba a gazdaság pénzügyi ,mérlegét? — Megszigorítjuk például az anyagbeszerzés rendjét, felül­vizsgáljuk a raktárak készle­teit. A felesleges cikkeket, árukat pénzzé tesszük. Re­méljük a szarvasmarha-selej­tezés is hozzájárul gazdálko­dásunk stabilizálásához. — Vajon eléggé mozgósít­ható-e a szövetkezet tagsága az aszálykár leküzdésére? — Tény, hogy a bérek alig, vagy egyáltalán nem követik a nyereség növekedését. Ezút­tal indokolt lenne, hogy a ká­rok miatti többletmunka díját ne terhelje jövedelemadó. Csuport Györgynek, az ócsni Vörös Október Tsz központi takarmánygazdálkodási mér­nökének a 20 millió forintos veszteség ellenére jóval keve­sebb a gondja. Ők ugyanis már a szárazság kezdetén azonnali, gyors intézkedése­két hoztak. A mammutgazda- ság, amely jövedelmének te­kintélyes hányadát ipari tevé­kenységből szerzi, figyelmét a növénytermesztésre kon­centrálta. Szerződést kötöttek a sörgyárral; a napi 3 tonna törköly helyett máris 5 ton­nát kapnak. Az ercsi és hat­vani cukorgyár megrendelői között is a melléktermék szál­lításának növelését kérő ve­vők közé soroltak. De hallgas­suk erről a témáról a takar­mánygazdálkodó mérnököt. — Legeltetjük a kukorica­szárat. Naponta járjuk körbe a határt, döntünk arról, hol kell megkezdeni a silózást, mentve ezzel a kukoricának száradásra ítélt hányadát. Ke­vés a szálastakarmányunk is, de már megegyeztünk a kun- peszéri tsz-szel, hogy 300 ton­na lucernát veszünk tőlük, de feletetjük az árpaszalmát is. Egyéb ötletünk is akad. Ön­tözzük a legelőket. Azokat a réteket pedig, amelyeket nagyüzemileg gazdaságtalan lenne hasznosítani, a kister­melőknek adjuk bérbe. Vágó Balázs, a növényter­mesztési ágazat vezetője szin­tén az újításokról beszél: — Kifejlesztettünk egy olyan silómaró-gépet — erre mostanáig nem akadt vállal­kozó —, amely egyebek között összetöri a kukoricaszemeket, így könnyen emészthetővé vá­lik a takarmány. Fontolgatjuk a szalmaerjesztés bevezetését is. E fontos melléktermék am­móniával permetezve ugyanis emészthetővé válik, különben viszont takarmányként nem hasznosítható. Új megoldásokat keresnek Szó esik még az ócsai ha­tárjárás közben kukoricaszár bálázásról, különböző bakté­riumok tenyészetének ügyes, éppen egy Pest megyei gaz­daságban elsőként alkalma­zott módszeréről, az őszi ke­veréktakarmányok vetéséről, s mindenről, ami a nehéz hely­zetbe került nagyüzemek po­zícióját javítaná. Meglehet Szentmártonkáta és Őcsa messze esik egymás­tól, népgazdasági érdek, hogy mindkét termelőszövetkezet­ben mielőbb megtalálják e feladat megoldásának a mos­taninál is több, jobb gyakor­lati módját Valkó Béla A pap?ikán a sor Most kezdődik az aliflapapri- ka-szezon a Rozmaring Tsz nagykovácsi savanyító üzemé­ben. Az uborka kovászolása és a káposzta savanyítása mellett ez adja a legtöbb munkát ezekben a hetekben. Felvéte­lünkön a paprikához való ece­tet töltik kádakba, illetve ke­verik az ízeket Erdősi Ágnes felvétele V ' köbméter földgázt hoz felszín­re, nem beszélve a többiről, vagyis arról, hogy végtére is ez a 113 ezer ember termeli meg az ország nyersanyag- szükségletének mintegy felét. A bányászat ma is nehéz, férfias munka, negyven-ötven fokos kőzet várja a vájárt a robbantás után. A szénhidro­gén-bányászok fúrómunkásá­nak viszont télen odaragadhat a tenyere a rideg-hideg vas­hoz, ha nem vigyáz ... Az idei év tragikus nyári bányászszerencsétlenségei arra is felhívták a figyelmünket, hogy a technika fejlődésének ellenére továbbra is veszélyes ez a szakma, naponta meg kell küzdeni a természet vad erői­vel. A veszély persze csök­kenthető — és csökkenteni is kell, nagyobb fegyelemmel, odafigyeléssel —, de a mély­ség azért mélység marad. Ezért érzünk mély tiszteletet azok iránt, akik újra és újra leszállnak az aknába, mert a sújtólégrobbanás, omlás ve­szélye ellenére is szeretik ezt a szakmát. Méginkább — hi­vatást ÜEH A HÉT HÍRE^HS Bauxittermelésünk háromnegyedét a bakonyi külszíni fejtések adják. Képünkön az iharkúti katlan. Családi költségvetésünknek vannak állandó, meg nem ta­karítható tételei: a tanácsoké­nak ugyanúgy. A háztartási kiadások fix tényezője például a villanyszámla kiegyenlítése, a lakbér vagy a házadó, a tele­vízió előfizetési díja, a köz­lekedés költsége, a fű­tés ellenértéke és így tovább. A tanácsok költségvetésének lényegében — vállalva a le­egyszerűsítésben rejlő veszélyt — hasonló a szerepe. Fedezete azoknak az állandó kiadások­nak, amelyek nélkül egy-egy közösség, település élete hama­rosan ismétlődő zavarok háló­jába bonyolódna bele és alig­ha tudna szabadulni onnan. Az iskolát fűteni kell, az ut­cákon pénzbe kerül a közvilá­gítás, egy-egy kórházi ágy fenntartásának szintért meg­vannak a költségei, amint a belvízvédelemnek szintén. A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény 11. paragrafusa (3.) 'bekezdése a) pontja így hang­zik: „A tanács meghatározza fejlesztési programját, terveit, középtávú pénzügyi tervét és költségvetését, irányítja végre­hajtásukat, határoz a végrehaj­tásukról szóló beszámolók el­fogadásától." Meglehetősen szűkszavú rögzítése annak a sokrétű munkának, amelyet a költségvetési gazdálkodás ta­kar címszóként, hiszen idén a megyében 5,16 milliárd forin­tot tekinthettek, tekinthetnek költőpénznek, költségvetési forrásból a tanácsok. Ez a köl­tőpénz évről évre több, nem azért, mert annyira gazdagodik az állami költségvetés, hanem, mert folyamatosan növekednek a tanácsok feladatai: több az intézményük, a meglevő háló­zat fokozódó teendőket lát el. Elkészül az új iskola mint be­ruházás, mint a fejlesztési alapra támaszkodó gyarapodás ezzel elkönyvelhetővé válik. Abban a percben viszont meg kell nyitni egy új pénztár- könyvet, a költségvetésben ugyanis már ott kell lennie az új iskola világítási, fűtési, ta. karftási kiadásai fedezetének éppúgy, mint a pedagógusok bérének, a gyermekek napkö­zis étkeztetése követelte forin­toknak, a vízdíjnak... A most megkezdett tanévben például a tavalyinál nyolcvankettővel több tanulócsoport ún. műkö­dési költségeit kellett előte­remteni. S ez csupán egyetlen A Kavicsbánya Vállalat klskunlacházi Özemében évente mintegy 640 ezer köbméter sódert emelnek ki a gépek. Télen a faggyal, nyáron a forrósággal, máskor a sárral kell megküzde- A nógrádi szénbányászok a hétvé- niük a szénhidrogén-bányászoknak, hogy ne csökkenjen a termelés, geken is leszállnak a föld mélyébe. tétel, ráadásul a legszokványo­sabbak közül való. Érzékeltetésként, mi minden­re kell kiterjednie a tanácsi költségvetési gazdálkodásnak, néhány eset elősorj áztatva a folytonosan hízó példatárból. A költségvetésnek egy-egy té­tele a mezőőrök fizetése; az állami lakóházak felújítására fordítható forint; a tisztasági fürdők fenntartása; 45 654 gyermek napközis ellátásának fedezete; a közegészségügyi és járványügyi teendők pénzügyi fedezete; a huszonhárom szo­ciális otthon megkövetelte 96 millió forint... Ráadásul ezek a költőpénzek nem majd, nem egyszer kellenek, hanem rend­kívüli pontosságú gazdálkodást követelnek meg, hiszen a bért a hónap meghatározott napjain ki kell fizetni, amint elkerül­hetetlen a heérkező számlák kiegyenlítése is, s azt szintén nem mondhatják egyetlen te­lepülésen sem, hogy majd csak decembertől fűtünk az óvodá­ban, mert novemberre nincs pénz... Meghökkentő a maga pénz­tárcájához szokott állampol­gárnak, települése tanácsa mekkora összegekkel gazdálko­dik, mint költségvetési forin­tokkal, hiszen például Abony bukszájában 47, Örkényben 35, Dömsödében 21 millió forint szolgálta idén az ún. működési költségek fedezetét. A költség- vetési elszámolások rendje — amiről az országos konferen­cián folyt az eszmecsere — ter­mészetesen érintetlenül hagyja az állampolgárt, ez azoknak a dolga, kötelme, akik munka­köre a tanácsoknál az ún. pénzügyi lebonyolítás. A költő­pénzek nem adminisztratív, nem ügyviteli, hanem valósá­gos elszámolásának rendje azonban nagyon is érinti, ér­dekli az állampolgárt, annak képviselőjét, a tanácstagot, hi­szen évről évre pontos beszá­molót kell adnia a végrehaj­tásban tevékenykedőknek a ta­nács ülése előtt arról, miként sáfárkodtak a kezükre, szí­vükre bízott, a közösség min­dennapjait szolgáló' forintok­kal. Ezek a számadások jól ér­zékeltetik: a költés nemcsak azért közügy, mert a közössé­get szolgálja, hanem azért Is, mert ami elköltésre kerül, azt közösen és nem könnyen te­remtettük elő. Mészáros Ottó KÖLTŐPÉNZ 0 Megkezdődött az új tanév. © Kétnapos autó­busz-szakértői konferenciának adott otthont Székesfe­hérvár. © Az 1848—1919 közötti hazai politikai kari­katúrákból kiállítás nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. © A hét híre az is, hogy Szarvas volt a színhelye A tanácsi költségvetési elszámolások címmel rendezett országos konferenciának? kivonul délelőtt vagy délután, mint május elsején szokás, s a sörözés, virslievés közben gyönyörködik a néptáncosok­ban, izgulja végig a futball­meccset. Az oly sokat emlegetett nyersanyagár-robbanás vala­mennyiünket arra- intett, hogy megbecsüljük — jobban meg­becsüljük — azt a 113 ezer em­bert, aki az idén mintegy 26 mil­lió tonna szenet, kétmillió ton­na kőolajat, csaknem 7 millió Szeptember első vasárnap­jának reggelén fúvószenekarok tartanak zénés ébresztőt az ország legtöbb bányásztelepü­lésén. A bányászoké ez a nap 1950 óta immár a 33., amikor szénbányászok, szénhidrogén­bányászok, érc- és ásvány bá­nyászok, bauxitbányászok ez­reit ünnepli az ország. Állami és családi jellegű ünnep ez egyszerre, s — ez ugyancsak tradíció már — ilyenkor a bá­nyászcsaládok apraja-nagyja Bányásznap '83 Embert próbáló, kemény munka Maponta szembeszállnak a természet erőivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom