Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1983. SZEPTEMBER 28., SZERDA I árlat és muzsika a Ceglédi ősz programjában Fából formált plasztikák ^ Két országos kitekintésre ^ vállalkozó tárlat házigazdá- g ja ezekben a napokban g Cegléd. A Kossuth Mú- ^ zeumban a IV. fa és kör- | nyezet kiállítás anyaga ka- % pott helyet, a helyőrségi ^ művelődési központban a ^ VI. országos kisgrafikai ki- í állítás tekinthető meg. A fa és környezet kiállítás gondolata abból az igényből fogant, amely panelelemekből összerótt lakótelepeinket pró­bálja emberarcúvá varázsolni, hogy elviselhetőbbé tegye az ottani életet. A sivár, nagy fe­lületeket, kongó üres tereket szobrokkal, térformákkal, ját­szóterekre alkalmazható, esz­tétikus kivitelű játékokkal kí­sérli meg otthonosabbá tenni. Ezek a falplasztikai biennálék a modern építészethez csatla­kozó műalkotások felmutatá­sára hivatottak, továbbá olyan együttgondolkodásra ösztönöz­nek, amelynek keretében épí­tész és képzőművész akár társszerzőként jelentkezhet komplex tervekkel, rendszer jellegű térszervezési program­mal. A Művelődési Miniszté­rium, a Művészeti Alap, a megyei és a ceglédi városi ta­nács egyaránt támogatta ezt a próbálkozást, ám fokozatosan be kellett látni, hogy az évek során a beküldött alkotások mind jobban eltértek ettől a célul tűzött programtól. A tárlaton való részvételre felkért képző- és iparművé­szek többnyire olyan munkái­kat küldték be, amelyek már más kiállításokról ismert, színvonalas alkotások, csak éppen a biennálé tematikai kiírásának nem felelnek meg. így az idén a résztvevők adó­sak maradtak a terek formálá­sára alkalmas, egyedi plaszti­kákkal. Bencsik István. Berczeller Rezső, Dohnál Tibor, Eöry Emil, Gömbös László. Incze Judit, Lóránt Zsuzsa, Pál Mi­hály. Schéner Mihály és Zá- horzik Nándor anyaga így is színvonalas kiállítássá szerve­ződött, csak éppen másfajta rendezői elvek szellemében Közülük Berczeller Rezső. In­cze Judit és a Pest megyei Pál Mihály szereplését honorálták a rendező szervek. (A zsűri a fenti megokolásból nem adott ki díiakat.) Ahhoz, hogy a cenlédi kez­deményezés új lendületet kap­i Jlfc Pál Mihály alkotása jón és a folyamatosság fenn­maradjon, a részvételi feltéte­lek módosítására van szükség. Ügy tűnik — kellő érdeklődés hiányában — egyelőre le kell mondani a lakótelepek térfor­málásának erről a módjáról. Meg kell elégedni a felkínált lehetőséggel: jó faplasztikai tárlatok rendezésével, A kisgrafikai kiállítás nem hordoz magában ilyen dilem­mákat. Ez az utóbbi években gyors népszerűségre talált műfaj a kispénzű emberek számára is lehetővé teszi, hogy gyűjtőként kis méretű, sok­szorosított grafikai lapok — többnyire ex librisek — bir­tokába jussanak, ezeket rend­szerezzék, egymás között cse­reberéljék. A kisgrafikák gyűjtőinek baráti köre Ceglé­den tucatnyi éve élénk, az egész országra kisugárzó tevé­kenységet fejt ki, sikerrel szervez összejöveteleket. Az idén huszonhárom alkotó főleg virágmotívumokból fel­épített linó-, fa- és rézmet­szetei, -karcai függnek a tab­lókon. Közülük a fődíjat Stettner Bélának ítélte a zsűri és a díjazottak közt szerepel Kékesi László, König Róbert és az a Nagy László Lázár, aki Cegléden vállalja a szer­vező szerepét, a baráti talál­kozók, kiállítások rendezését, katalógusok tervezését és ki­adását. Egy kegyeletes gesztus jelzi a házigazdák erényét: egy-egy tablót szenteltek a legutóbbi kiállítás óta elhunyt Diskay Lenke, Bordás Ferenc és Menyhárt József emlékének. A kisgrafika a lakásokban könnyen otthonra lelhet. In­tim lakóterek, falsíkjait díszít­hetik ezek az apró, de jó szín­vonalú rajzok. Tamasi Tamás Rádiófigyelő VITAFÓRUM. Nyelvében él a nemzet — Montesquieu hí­res mondása volt hétfőn este a Mi újság a Nemzeti Szín­házban? című rádióriport mottója. S e tömör megfogal­mazás ezúttal nem hangzott üres szólamként, hiszen a fő­műsoridőben elhangzott ri­port a színházépítés ürügyén távolabbra • is tekintett. A résztvevők megpróbálták azt megfogalmazni, miként lehet­ne a nemzet szellemiségét a hagyományok tükrében meg­újítani. Éppen egy hete hangzott el az ideiglenes Nemzeti Színház falai közül a felhívás. Azóta a sajtóban, a televízióban lát­hattunk összefoglalókat a ha­zai színjátszás múltjából. S arról is, milyennek álmodják a tervezők Thália új ottho­nát. Most a rádió a maga sa­játos eszközeivel szólott ugyanerről a témáról. A mű­faj lehetővé tette, hogy az adás egyszersmind vitafó­rummá kerekedjék. Az adás elején megadott telefonszá­mon ugyanis bárki elmond­hatta véleményét. (Csupán az nem lehetett vita tárgya, hogy hol épüljön fel a színház, mert az már eldöntött tény, hogy a Városligetben Ennek ellenére az ezzel kapcsolatos véleményeket is meghallgat­ták.) A műsor vendégei: Malo- nyai Dezső igazgató, Vámos László művészeti vezető, Sin- kovits Imre színművész, Kol- tai Tamás kritikus, Pándi András, a Művelődési Minisz­térium főosztályvezetője és Czimer József dramaturg ar­ról szólották, hogy a Nemzeíi nem csupán egy a színházak közül. Sajátos arculata hatá­rozza meg milyenségét, nem pedig az épület. Hosszú vitá­ban elmélkedtek arról, hogy az elmúlt esztendő műsorpo­litikája miként hordozta a megújulás igényét? Az Os- gyáni Csaba szerkesztette műsor erénye éppen az volt, hogy a hallgató részese lehe­tett a színházi vitának, mű­helymunkának, mégha csupán egy röpke órára is. A legilletékesebbeket meg­szólaltató, s a hallgató hang­Bemutatkoztak a volt növendékek Bensőséges, családias hangversennyel vette kezdetét a Ceglédi ősz zenei prog­ramja. Évek óta hagyomány, hogy a jó hírű ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola meghívja, s bemutatkozási lehetőséggel várja volt növendékeit, akik az or­szág különböző közép- és felsőfokú ze­nei tanintézeteiben folytatják tanul­mányaikat. Ezek a 15—24 éves fiatalok zenei pá­lyára készülnek. Tanulmányaik befe­jeztével, zenetanárok, hangszeres muzsi­kusok, esetleg szólisták, hivatásos pó­diumművészek lesznek. Olyanok, akik­re joggal büszke az iskola, ahol tanul­mányaikat elkezdték, ahol az első ze­nei ösztönzéseket kapták, ahol felfi­gyeltek az induló tehetségre, s türe­lemmel, féltő szeretettel ápolták és ki­bontakoztatták azt. A ceglédi zeneis­kola pedagógiai színvonalát mi sem bizonyítja jobban, hogy a bőség zavara jellemezte a rendezvényt. Pontosabban a két rendezvényt, mert végül is kide­rült; oly sokan vannak a meghívandók, hogy célszerűbb egymást követő két hangversenyt rendezni. így aztán fél 5-től a kecskeméti, szegedi, debreceni és budapesti zenei szakközépiskolában ta­nuló, illetve éppen most végzett fiata­lok lépnek pódiumra, míg 7 órától a főiskolások koncertjére került sor. Rendkívül nehéz összehasonlítani az elhangzott produkciókat, hiszen életkor­ban, felkészültségben, tehetségben más­más fokon álló fiatalok mutatkoztak be különféle hangszereken, a legkülönbö­zőbb stíluskörökbe tartozó zeneművek­kel. Talán a leglényegesebb közös tu­lajdonságokat kell kiemelni. Elsősorban a komolyságot, a művek és a szerzők tiszteletét, amely megóvta a fellépőket a magamutogatástól, a dilettáns szen­velgéstől. Az alapos zenei képzettségről vallott a fiatalok biztos stílusismerete, mely ugyan más-más fokon nyilvánult meg, de mindenkire jellemző volt. Ez önmagában is figyelemre méltó ered­mény, mivel a két hangverseny műso­ra négy évszázad muzsikájából váloga­tott. Veracini, Corelli, Saint-Saens, Brahms, Debussy, Milhaud, Bartók, Járdányi, Kókai és Gershwin nevének puszta felsorolása is bizonyítja, milyen változatosan sokrétű volt a két műsor zenei anyaga. Az első hangverseny szakközépisko­lásai közül különösen figyelemre méltó Anka Ildikó zongorázása. Ö Szegeden végzett az elmúlt tanévben, s idén már tanít. Előadásában Debussy: E-dúr ara- beszkje hangzott el. Érzékeny tónus, sokszínű billentés, a mű mély megérté­se jellemezte játékát. Gyakorlott elő­adóművészektől is ritkán hallható ilyen elmélyült interpretáció, melyben a mű érzéki szépségű hangzása és formai, hangnemi analízise egyszerre valósul meg. Szintén szegedi növendék Lugosi Miklós, aki Saint-Saens ritkán hallha­tó klarinétszonáját szólaltatta meg, he­lyenként kitűnő virtuozitással, jól érzé­keltetve a mű rafinált, mesterségesen túlfűtött zenei világát. Budapesten ta­nul Molnár Tibor, aki Corelli: D-dúr szonátáját játszotta brácsán. Kihasz­nálva a hangszer meleg tónusú, szép hangját, szép percekkel ajándékozta meg hallgatóit. Dallamformálása ele­gáns, játéka kicsit elfogódott volt. A hegedűsök közül a Budapesten tanuló Tóth Ágnest és a szegedi szakközépis­kolás Dávid Andreát kell kiemelni. Mindketten népies hangvételű karak­terdarabot választottak. Kókai, illetve Járdányi művét kitűnően játszották. A második hangversenyen kilenc Ceglédről induló főiskolás mutatkozott be. A műsort a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, Sivó Irén énekszáma nyitotta meg, aki fi­gyelemre méltó virtuozitással énekelte Olympia áriáját Offenbach: Hoffmann meséi c. operájából. Budapesten vég­zett, jelenleg már zongoratanár Varga Pál, aki Gershwin: Jazz prelűdök-jét és Chopin: cisz-moll nocturn-jét játszotta. Zongorahangja kicsit kopogós, ami kü­lönösen a Chopin-mű álmodozó-poeti- kus világától idegen. Miskolcon vég­zett, s ősztől a ceglédi zeneiskola ta­nára Balog Zsuzsa, aki ebben az isko­lában kezdte zenei tanulmányait. A francia Milhaud gordomkakoncertjének első tételét hallhattuk tőle, előadása ért­hetően elfogódott volt. Az est másik gor­donkása a Szegeden tanuló Bíró Edit volt, aki Cincadze népies hangvételű meló­diáját és táncát interpretálta érzékeny, plasztikus dallamformálással, de he­lyenként nem elég tisztán. Bartók: Ro­mán népi táncok című művét Szálkái Emőke zongorázta, aki jelenleg szintén Szegeden tanul. Értelmes, szép muzsi­kálást hallhattunk tőle is éppúgy, mint a budapesti társától, Bognár Judittól, aki Chopin: h-moll scherzóját szólal­tatta meg. Palatínus Ibolya fuvolán Bach: h-moll szvitjéből játszott tétele­ket szépen, stílusosan. Budapesten, Si- mándy József osztályában végzett Erdé­lyi Erzsébet, aki ősztől magánénekta­nár. Nagy vivőerejű haingja nem min­denütt igazán szép és kiegyenlített. Ezt azonban feledtetni tudja előadásának szuggesztivitásával, eleganciájával. Schubert egy dalát (A muzsikához) és Saint-Saens: Sámson és Delila c. ope­rájából a Csók-áriát énekelte nagy si­kerrel. Budapesten jazzorgona szakon végzett Bori Viktor, aki Bili Evans és saját művét játszotta. Mindkét est Sikeres volt! Nemcsak azért, mert a rokonokból, barátokból, kedves ismerősökből verbuválódott kö­zönség lelkesen tapsolt. A siker lényege, hogy a jól végzett munka eredménye, a biztos előrehaladás minden résztvevő teljesítményén lemérhető volt. A ceg­lédi Erkel Ferenc Zeneiskola büszke le­het növendékeire, s azok is büszkék le­hetnek az alma materra. Várad! László ját hallató műsor feladata természetesen nem az volt, hogy lezárják a további pár­beszédet. Mindenesetre jó volt megtudni, hogy az or­szág első színháza már most készül — a szó szorcs értel­mében vett — nemzeti arcu­lat kialakítására. ÖTÖDIK SEBESSÉG. Az elsősorban a fiatalabb kor­osztály ízlését megcélozó szol­gáltató — riport műsor ezút­tal megtalálta azt az arányt, amivel elérhette eredeti cél­ját. A mikrofonnál álló Si­pos Júlia legjobb riportja a Kodály Köröndnél készült va­sárnap délután. Körképet ké­szített a színes vasárnapi ka- valkádról. Miközben maga kö­ré gyűjtötte a kerület KISZ- eseit, s arról faggatta őket, miért volt oly langyos a bel­politikai fórum hangulata. Ta­lán senkit sem izgat, mi tör­ténik a környezetében, hiány­zik a fogékonyság? A tizen- huszonéveseket egyáltalán mi is érdekli? Mindenesetre a meditáló válaszok nemigen adtak feleletet. A kérdés to­vábbra is ott lebegett a ri­porter és a rádióhallgatók között. SZATÍRÁK, a Magyar Rá­dió Karinthy Színpada ezen a héten Moldova György szatí- riáiból nyújtott át egy órányi műsort. Kaposy Miklós szer­kesztő-rendező jó érzékkel vá­logatta ki az életmű legjel­legzetesebb darabjait. Kiváló szereposztással — Csákányi László, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Tá­bori Nóra, Váradi Hédi — ér­zékeltették a jellemek, s a helyzetek visszásságát. Kelle­mes esti szórakozás volt a hallgatók kívánságára ismé­telt műsor. Erdős! Katalin A királylány bajusza A Népszínház társulata az el­múlt évadhoz hasonlóan újabb és újabb — gyerekeknek szánt — művet állít színre. Az első országos bemutatóra ezúttal Vácott, a művelődési központ­ban került sor hétfőn délután. Páskándi Géza mesejátéka, A királylány bajusza bővelke­dik mesefordulatokban. Jól is­mert figurák jelennek meg a színpadon. Egyszerre viselik magukon a szereplők a népme­séi jellegzetességeket, s a való élet motívumait. Az aranyhajú királylány legszívesebben egész nap csak me^ekönyveket búj­na. Szüleinek viszont az a kí­vánsága, hogy jó lenne férjhez mennie már, hogy ifjú király vegye át az uralkodás gond­ját. A kérők ott topognak a küszöbön, de mint ahogyan az lenni szokott, elsősorban a ho­zomány érdekli mindannyiu- kat. Csúfság, mohóság, kapzsi­ság jellemzi őket. S míg ők egymással versenyeznek, meg­jelenik az igazi, Tulipán her­ceg, akinek örömmel nyújtja kezét a királykisasszony. A cselekménynek keretet Prü- csök Tücsök udvari bolond és Csiri, a királylány kedvenc szolgájának mókája adja. A ba- júszt is ők eszelik ki, hogy az­zal riassza el a kérőket a ki­rálylány. Mert bármilyen kap­zsik is a kérők, de bajusztól csúfos királylány mégsem kell nekik. Ennyi a történet, amelyet a Népszínház társulata váltakozó színvonallal vitt színre. Mecz- ner János rendezéséből hiány­zik a gondolatiságra összponto­sító erő. A kérők harsánysága, küllemének hangsúlyozása mel­lett eivész a finom ironizálás, amellyel a jellemeket kibont­hatnák. A külsőségek hangsú­lyozása mellett nehezen lelhe­tő föl a népmeséi könnyedség és gondolatiság. Varga Katalin Ágacska szerepében éppen a királykisasszonyok könnyed báját feledteti. Zubor Ágnes Csirije és Faragó József bo­londja hálás figurák. Faragó Józsefre várt a feladat, hogy a nézőtérrel tartsa a kapcsolatot, amelyet több-kevesebb sikerrel oldott meg. A váci gyerekek nagy lelke­sedéssel fogadták az új darab bemutatását. Ennek ellenére szívesebben tekintenénk meg művészileg igényesebb, össze- fogottabb előadást. Er. K. MOZIMŰSOR SZEPTEMBER 29-TÖL OKTOBER 5-IG ABONY 29—30: A betyárkapitány 1— 2: Indiánkaland Ontarióban* (du.) Bűnös életem (este) 3— 4: A két rodeós 5: A kobra napja** BUDAÖRS 29—30: Régi nyír 1— 2: Szuperzsaru 3— 4: Elcserélt szerelem CEGLÉD, Szabadság 29— 2: Vízipók — csodapók (du.) Eltűntnek nyilvánítva 30— 1: Keoma (éjjel) 3— 5: Fényjel a hídnál (du.) Szexis hétvége** (este) CEGLÉD, Kamaraterem 29— 5: Az ezermester (du.) Visszaesők** (este) DABAS 29— 1: Tamás bátya kunyhója I—II. 2— 3: Gyanútlan gyakornok DABAS, Autós kertmozi 29— S: Sok pénznél jobb a több DUNAKESZI, Vörös Csillag 29— 2: Gyilkos bolygó** 1— 2: A sárkány éve (du.) 3— 4: A maláji tigris DUNAKESZI, József Attila 2: A szénbányász lánya 3: Gyilkos bolygó** 5: Rontás és reménység DUNAHARASZTI 29— 2: Ez Igen!* 3— 4: Georgia barátai* ÉRD 29—30: A kolónia* 2: Tündér Lala (du.) 2— 4: öld meg a sogunt!** FÓT 29—30: A sárkány éve 1— 2: Tűtorony 2: Ballagás (du.) 3— 4: Kémek a lokálban** GÖDÖLLŐ 29— 2: Várkastély a Kárpátokban (du.) 29: Rontás és reménység (este) 30— 2: Elcserélt szerelem (este) 3— 5: Flep, a róka (du.) Sugarlandi haj tó vadászat* (este) GYAL 29— 1: Gyanútlan gyakornok 2: Liliomfi 3— 4: Szegény Dzsoni és Arnika (du.) Griffin és Phoenix* (este) MONOR 29—30: Bűnös életem 1— 2: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) A betyárkapitány* (este) 3— 4: Indiánkaland Ontarióban* NAGYKÁTA 29—30: Préri 1— 2: A sárkány éve 3— 4: Hair* NAGYKÖRÖS, Arany lános 29— 2: Bűnös dal a föld 3— 5: Eltűntnek nyilvánítva NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 29— 5: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) 29— 2: A két rodeós (este) 3— 5: Családi összeesküvés* (este) PILISVORÖSVÁR 29—30: Atlantic City* 2: Seriff az égből 3— 5: A névtelen vár POMAZ 29—30: öld meg a sogunt!** 1— 2: Régi nyár 3: Végállomás*** RÁCKEVE 29—30: Szegény Dzsoni és Arnika 1— 2: Georgia barátai* 3— 4: Abba SZENTENDRE 29— 2: Fényjel a hídnál (du.) Sugarlandi hajtóvadászat* (este) 3— 5: Gyerekek a Kék-tó hegyéről (du.) A lcaratéző Cobra* (este) SZENTENDRE, Autót ■'ertmozi 29— 5: Sok nénznél jobb a több SZIGETSZENTMIX16S 29—30: Georgia barátai* 1— 2: Flep, a róka (du.) A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** (este) 3: Rontás és reménység 4: Dögkeselyű* tapiósz&e 29— 2: Jézus Krisztus szupersztár 3: A sárkány éve VÁC, Modórb lőne 29— 2: Hétszáz éves titok (du.) Kémek a lokálban** (este) 3— 5: Tű torony VECc?'j 30— 2: Istenke teremtményei* 1— 2: Hófehérke és a hét törpe (du.) 3— 5: A kolónia* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 1G éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom