Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA 19^3» SZEPTE XXVII. ÉVFOLYAM, 227. SZÄM 1933». SZEPTEMBER 25., VASÄRNAP A kirakatban dolgoznak Az építőknél még sok a tartalék Kisgépeket, új eljárásokat alkalmaznak Az építők kirakatban dol­goznak, nem csoda hát, hogy munkájuknak minden járóke­lő kritikusa. Városunkban annyi minden épült az utóbbi években, hogy megszokhattuk az építőmunkások folyamatos jelenlétét. Házaknál, közintéz­ményeknél, közművek kialakí­tásánál egyaránt megtalálhat­juk őket. Tanúi lehetünk néha lankadó igyekezetüknek, más­kor igyekvő hajrájuknak Csóváljuk a fejünket, ha ok­talanul elprédálják a drága anyagokat, összevonjuk tekin­tetünket, ha italosüvegeket lá­tunk szétdobálva az állványok környékén. Bosszankodunk, ha csúszik a határidő, s ha mégis elkészül az építmény, hosszú a hiánylista, sok a jogos rek­lamáció. Ez az érem egyik oldala, amelyet a felületes szemlélő lát. Az arra hivatottak viszont mélyreható elemzést végezteti. mielőtt a párt városi bizottsá­ga elé tárták a közelmúltban az építőipari vállalatok tevé­kenységéről szóló jelentést Nem kevesebbet vizsgáltak, mint azt; hogy az utóbbi né­hány esztendőben mit tettek az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem javítása ér­dekében, miként munkálkod­tak a vezetői teendők színvo­nalának emelésén, mit tettek a jobb minőségű feladatvég­zés és a határidők betartása érdekében. Apadó létszám Ennek alapján olyan meg­állapítás született, mely sze­rint az építők a kijelölt fel­adatok szellemében tevékeny­kedtek. Kivette a részét a teendőkből a DUTÉP, a KE- VIÉP, a PVCSV és az Aszfalt­útépítő Vállalat is. A „ha­zaiak” közül a Dél-Pest me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat, a városgazdálkodási vál­lalat és az építőipari szövet­kezet állt az érdeklődés kö­zéppontjában. Ezek mellett működnek még az ipari üze­mekben és a termelőszövetke­zetekben kisebb brigádok. A lakosság megrendeléseinek száz építőiparos tesz eleget. A hárorrt említett helybeli üzem a termelési értéket nem növelte számottevően, mi több az idén további csökkenés várható. Az okok hátterében az apadó létszám áll. Ez a megfogyatkozás 1978. és 1982. között 190 személyt jelentett. Főleg az építőmesteri szak­mákban jelentős az elvándor­lás. Mértéke a DÉTÉV-nél a legnagyobb, amely már-már veszélyeztette az elmúlt évek­ben a befejezési határidőket és a jó minőséget. Ha tovább boncoljuk az ok­okozati összefüggéseket, akkor a bérekhez lyukadunk ki, ame­lyek nem növekedtek az évek során az elvárható mértékben, A távoli munkahely, a napon­kénti hosszú utazgatás is ta- szítólag hatott. Ma már min­denhol tudják, hogy csak a figyelmes szakmunkásképzés­sel lehet enyhíteni a krónikus gondokon. Az öt évvel ezelőtti 63 szakmunkástanulónak ma több mint a dupláját oktatják. Nagyobb figyelmet fordítanak, a fiatal szakmunkások meg­tartására, megfelelő bérezésé­re. Ez is része annak, hogy a korábbi években az építőipar­ral kapcsolatban megszabott teendők rendre megvalósul­nak. De nézzük a példákat! Korszerű bérezést A DÉTÉV folytatta a tech­nológia korszerűsítését és köz­ponti telepe kiépítését. Az építőipari szövetkezet főként felújításokat, foghíjbeépítése­ket vállal. Kisgépeket vásárolt a nehéz emberi erőfeszítés- könnyítésére. Náluk is köz­ponti telephely alakul ki. A városgazdálkodási vállalat er épületfelújítások mellett új lé­tesítmények kivitelezését >« vállalta. Korszerűsödött az anyagmozgatás, meghonoso­dott a konténeres szállítás. A középvezetők körében még nem fejlődött a joggal el­várható mértékben az irányí­tás színvonala. Ma is vannak még. üzem- és munkaszervezé­si hiányosságok, munkafegye­lem megsértéséből eredő rend­ellenességek. Ezek bizony ked vezőtlenül befolyásolják a cé­lok elérését. Elgondolkodtató az is, hogy a három vizsgált építőipári egységnél mindösz- sze tucatnyi felsőfokú építő­ipari szakképzettséggel ren­delkező személyt foglalkoztat­nak. A korszerű bérezési for­mák bevezetése vontatottan halad. Az élet- és munkakö­rülmények viszont javultak. Az üzemi konyha ételei eljut­nak hozzájuk is és ma már megszokott dolog autóbusszal járni munkába. A növekvő költségek, a csökkenő nyereség nagyobb éberséget követel. A takaré­kos gazdálkodás mindinkább előírás. A járművek üzemelte­tése ma már több mint a dup­lájába kerül a vállalatoknak, s ez megdrágítja a munkás- szállítást. Az anyagtakarékos­ságban is sok tartalék rejlik még. Joggal borzolja a kedé­lyeket az a nagyvonalú nem­törődömség, amely egyes ép-t- kezéseknél pusztulni, veszni hagyja a sok drága, olykor ne­hezen beszerezhető anyagot. Az sem bocsánatos bűn, hogy elhanyagoltak, riasztóak az építkezéseket körülvevő tel­Bontják, beépítik Versenytárgyalás Cegléden, ebben az évben az a szokás járja, hogy házat vesznek, elbontják, elhordják, a tanács beleegyezésével, mi több. ösztönzésére. Az törté­nik ugyanis, hogy ott, ahol a városfejlesztés során egy-egy helyen öreg ház helyére újat építenek, az öreg épületet bontásra versenytárgyaláson vevőkézre adják, aki a meg­állapodás szerinti határidőre elbontja az épületet, elhordja a még használható építőanya­gokat, hogy saját céljára to­vább hasznosítsa. Ily módon nem kerül ebek harmincadjára tégla, cserép, faanyag és a terep újból hasznosítható lesz. Mint a városi tanács ille­tékes osztálya jelezte, épület- bontással kapcsolatos ver­senytárgyalás legközelebb ok­tóber 4-én, kedden délelőtt 9 órakor lesz, a tanácsháza eme­leti ' nagytermében. Előtte helyszínbemutatót tartanak október 3-án délelőtt 9 órakor, a Teleki utca 8. számú ház­nál. Az érdeklődők részletes felvilágosítást kapnak a ta­nácsháza ügyfélszolgálati iro­dájánál kifüggesztett tájékoz­tatóról. illetve hivatali Időben az emeleten, a 24-es számú szobában. kék. a szemét és a gaz rá­nyomja bélyegét az ott végzett munka színvonalára. Kedvező változás Miután nem ritka az elhú­zódó beruházás, a befejező szakaszban gyakran társadal­mi munkások csapata serény­kedik egy-egy helyen. Ez di­cséretes, csak éppen azoknak az önzetlenül sürgő-forgóknak a kedvét lohasztja, akik azt látják, hogy a fizetésért ott dolgozók miként „pihennek”, úgy állva a munkához, hogy más is hozzáférjen. A párt városi bizottsága összességében kedvező válto­zás jeleit látta az utóbbi évek eredményei mögött. A techno­lógiai fejlődés nem elhanya­golható tény. Ennek kell foly­tatódnia a DÉTÉV-nél, kiegé­szülve a bérszínvonal kedve­zőbbé alakításával. A lakosság igényeit (lakásszerviz, építőgé­pek, eszközök kölcsönzése, fél­kész lakások építése stb.) az eddiginél sokrétűbben kell kielégíteni. A munkafegyelem, az üzem- és munkaszervezés, a rendszeres ellenőrzés, a fia­talok javára végrehajtandó kádercsere kell hogy jellemez­ze a további időszakot. A pártszervezetek éljenek a be­számoltatás, feladatmeghatá­rozás eszközével, a pártcsopor­tok személy szerint foglalkoz­zanak a rosszul dolgozókkal, a fegyelmezetlen emberekkel. A pártbizottság gazdaságpoli­tikai osztálya ezentúl is szor­galmazza az úgynevezett koor­dinációs értekezletek összehí­vását, amelyek előbbre viszik várospolitikai céljaink megva­lósítását. T. T. A Játék a legfontosabb Az első lépések a napköziben Turkálok emlékeimben. Az iskoláskor néhány merev fényképe megmozdul, filmként pereg, aztán megsza­kad. Égy másik pillanat, másik tabló tolul helyébe, álomszerűén, csapongva. Osztálytársak, tanárok, diák­csínyek villannak fel, mind-mind a délelöttök össze­függéstelen eseményei. S mi történt később, délután, a napköziben? Hiába, alig-alig szakadozik fel a nem is oly távoli múlt ködgomolya. Tán csak a puffanások hangzanak idáig, a meglőtt labda hangja, mely meg­remegtette a szűk udvar kapuját. Ki tudja, miért nem őrzünk semmit a napköziről? Talán, mert nem kap­tunk életre szóló muníciót. Vagy csak egyszerűen más volt, mint manapság. Csemőben nincsenek távol­ságok, mégis időbe telik, mire az iskola ebédlőjébe érünk. Az óvodából alig kinőtt apróságok sorban, páronként egymás ke­zét fogva ballagnak saroktól sarokig. A betonút előtt meg­állnak,, a lassúbb léptűeket is megvárják. Nemcsak a rend kedvéért, így ismerkednek a közlekedés elemi mozzanatai­val. Az asztalokhoz hármasával telepednek le, egy-egy szék üresen marad. A szabad he­lyet Emi néninek tartogatják, aki minden alkalommal más­más társasághoz ül le. Csönd­ben majszolgatják a kelká­posztát Rejtett tanterv — Még ma is él az az el­képzelés, hogy a délutáni idő­szak feladata egyedül csak a gyermekmegőrzés — mondja Túri Emília, az elsős napközis csoport vezetője. — A napközi valójában a rejtett tanterv gyakorlásának színtere. A vi­selkedésminták elsajátítása, a társas kapcsolatok szabályai­nak megismerése aprólékos, folyamatos tanulást igényel. A formák persze mindig közve­tettek. Például a közös étke­zéskor minderre jó néhány al­kalom kínálkozik. Nem mind­egy, hogyan ülnek a gyere­kek az asztalnál, helyesen használják-e az evőeszközöket, s ha végeztek, ügyesen, tüle­kedés nélkül viszik-e vissza a tálcát. A szieszta időszaka nem te­lik katonásan. Szerencsére. Mint színes lepkék, röpködnek a gyerekek az udvaron. Kell a mozgás a délelőtti feszes ül- dögélés után. A sorakozásért felelős pöttöm kislány össze­gyűjti homokozó, fogócskázó társait: „Húzzátok ki magato­kat! Lehet indulni.” Bár nem ragadt sár a cipőkre, a küszö­bön átlépve gyakorolják a láb­törlés mozdulatait, mert télre Megjött már a kukorica Az aszályos idő­járás miatt a ter­vezettnél keve­sebb vetőmagnak vaió kukorica ér­kezik a Ceglédi Állami Tangazda­ság feldolgozóüze­mébe. A termés- kiesést különösen gondos feldolgo­zással és költség­megtakarítással igyekeznek ellen­súlyozni. Felső képünkön: az öcsödi Szabadság Termelőszövetke­zetből érkezik a liibridkukorica- szálütmány. Alsó képünkön: Szűcs . Sándorné és Su- lyok Györgyné a **•■'■*- szárítóból a mor- zsolóba engedi a csöveket Anáti-Tóth Sándor felvételei már megszokottá, természetes­sé kell válnia. Kézmosással zárul az ebéd utáni pihenő. Nincs grimasz az arcokon, nem nyomasztó a rend. Készül a lecke — A mostani napközi abban különbözik a régitől, hogy az érdemi munka követelmény. A tanítás befejezte utáni idő­szakban szinte átvezetjük a gyerekeket a következő napi munkához, a reggeli csengőszó jelezte órasorhoz. Ehhez azon­ban kizárólag nevelési eszkö­zöket használunk. Kötetlen kultúrfoglalkozás kezdődik. Emi néni az ősz je­lenségeiről kérdez, magasba röppennek a kezek, ki jól, ki rosszul válaszol. A nyárból ki­nyúló évszak természeti cso­dáiról, mezőgazdasági növé­nyeiről, gyümölcseiről, mun­kálatairól, főleg a szüretről esik szó. Minden témaszeletet játék, ének, vers, furulyaszó követ. A szüreti mulatsághoz érve a sarokkopintós tánclépé­sekkel próbálkoznak, szemlá­tomást élvezettel. — Az iskolai légkört, a ki­mért időbeosztást az elsős ne­bulók nem könnyen szokják meg. Az összetett, többféle te­vékenységet ritmusosan válto­gató kultúrfoglalkozás, ha jól sikerül, feloldja a feszültsé­get, egyben előkészíti, meg­könnyíti a soron következő egy órát, amikor a leckének kell elkészülnie. Ettől függet­lenül már most észlelhető a fegyelem lazulása. Türelmetle­nebbek a kicsik, mint az iménti foglalkozás előtt. Kellemes muzsikát forgat a lemezjátszó. Lágy, tapintatos felszólítás ez, hiszen minden napközis egyszerre húzza elő, s teszi a padra a könyvet, fü­zetet. Nincs mese, tanulni kell. Furcsa írásjegyek kerül­nek a zöld táblára meg a vo­nalas leckefüzetbe: alsó és fel­ső hurokvonal, cés kötővonal, a majdani betűk elemei. Emi néni halkan járkál a padsorok között, mindenkinek segít, kedves szigorral kéri számon a késlekedőket. És jön a mu­mus, a matematika: körök ke­rülnek a papírra, beléjük meg pöttyök.. Melyik körben van több pötty? S melyikben ke­vesebb? A nagyságrendet mu­tató jelek hamarosan a he­lyükre kerülnek. Otthon már nem kell írásbeli feladatok­kal foglalkozni, ennek aligha­nem a szülők is örülnek. Az olvasókönyv már a legújabb elképzelések szerint készült. Ábrákkal illusztrált szóképe­ket böngésznek az apróságok. Csak a névelőkkel gyűlik meg a bajuk, ezeket nem lehet .le­olvasni” a kedves rajzocskák­ról. Néhányuk figyelme elka­landozik, szívesebben játsza­nának már. Emi néni értékeli az órát, főleg az írásbeli kész­séget dicséri, de sorolja az ol­vasás hiányosságait is. Homokvár az udvaron Két óra után tódul ki a kis csapat az udvarra. Készülnek a remek homokvárak, az ár­nyas diófa alatt körjátékhoz készülődik a társaság. Percenként jönnek a szülők, cipelik haza a csemetéket. Megtelnek a sónehéz táskák, az ajtóból még visszaköszön­nek a gyerekek. Otthon már nem kell tanulni. Varga Sándor Hiányzik az árjegyzék — Hogy a csibe, hogy? — Három forint húsz. Egy játékos gyereknótában hangzik emígyen a párbeszéd. A ceglédi piacon viszont ott, ahol az igazán gusztusos konyhakész bontott csirkét, szárnyasaprólékot árusítják, nem ez a nóta járja. Többen jelezték már; szóbeli eligazí­tás helyett jobban örülnének, ha mint a húsboltokban és más, vágott baromfit árusító boltban szokás, itt is közszem­lére tennék az árlajstromot, tételesen felsorolva, jól látha­tó helyre, hogy ki-ki láthassa, ne kelljen kérdezősködni. Mert, ha az ember ott kérde­zősködik, könnyen megkapja: — Ugyan, tudja azt jól min­denki. Mármint az árakat. Am úgy látszik, mégsem tudják. Ezért kérik a tájékoztatást, se­gítséget — amit, piacról lévén szó, kérés nélkül is eleve tel­jesíteni kellene. FeSúJátásX a múzeumbans Szeptember 25-én bezárja állandó kiállítását a ceglédi Kossuth Múzeum. Az épület felújítása az emeleti termek rend behozásával folytatódik. A IV. Fa és környezet kiállí­tás október 30-ig zavartalanul megtekinthető. Játékuk felkészült, sikeres Az országos, területi egyéni atlétikai bajnokságot serdülő B-korosztályban Dunakeszin rendezték meg. A viadalon rajthoz állt Ceglédi VSE há­rom aranyérmet hozhatott haza versenyzői révén, akik egyébként kilenc dobogós he­lyezést szereztek. Duplázni Németh Noéminek sikerült,’ ő síkfutásban volt a leggyorsabb, a száz és a kétszáz méteres Diszkoszvetésben Rossi Judit szerzett aranyat. Lakos Piros­ka a második helyezett lett az ezerötszáz méteres futásban, bronzot Kiss Anikó három számban nyert: 80 m-es gát­futásban, 800 m-es síkfutásban és magasugrásban. Ugyan­csak bronzos 400 m-es síkfu­tásban Pál Andrea, súly lökés­ben Rossi Judit, diszkoszve­tésben Magyar Csilla. A felso­rolt atléták tovább jutottak a Győrben sorra kerülő or­szágos bajnokságra. ★ A többszörös magyar ifjú­sági válogatott Varga Attila az ugyancsak válogatott, gerely­hajító Zátrök Zsolt és Mo- tyovszki János, aki a vasutas országos bajnokságon legutóbb gátfutásban nyert, helyet ka­pott az NDK-ba utazó Pest megyei válogatottban. A me­gyei szövetség a CVSE edzőjét, Fenyődi Miklóst jelölte ki a válogatott szakvezetőjéül. I Asztaliteniszben vasút j rangadóra került sor az IS ! III. második fordulójában, ceglédiek a BVSC-t fogad ti és nagy meglepetésre gye tek. Ceglédi VSE II.—BVSC II. 11 Csupa ifjúsági arany jelv nyessél, a ranglistán a cégi dieknél jobban álló játékoso kai állt ki a fővárosi csap. így a győzelemre eleve < voltak esélyesek. A CVSE n gyón jól játszó fiataljai azut; a _ számításukat alaposan á húzták, mert a Szőnyi útia nak egy percnyi esélyük volt a két bajnoki pont me szerzésére. A CVSE második együttes' nek minden tagja dicséret érdemel. Külön ki kell emel. az egy vereséggel végzett« közül Nagy Miklóst, akin« mind a három győzelme mei lepetést, bravúros játék' takar. Szappanosnak sikerű bizonyítania, hogy a megyei t zeken elért győzelme nem vo meglepetés és egyedi eset, i itteni végső sikerben neki alapos része volt. Győzte! Szily Gy., Nagy M., Tűn (3—3), és Szappanos (2). ISSN om-250» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom