Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

TJ&hm 1983. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Kiújultak az összecsapások Erőfeszítések a tűzszünet létrehozására A viszonylagos éjszakai nyugalom után péntek reg­gel mind Bejrutban, mind a fővárostól délkeletre fekvő hegyvidéken kiújultak a tüzérségi összecsapások. Az F—14-es amerikai vadászgépek pénteken felderítést vé­geztek a harcok térségében. Péntek délelőtt az éjszaká­ba nyúló tárgyalásokon egyeztetett tűzszünleti egyez­ménytervezettel Bejrútból Damaszkuszba utazott Rafik Hariri, a szaúd-arábiai közvetítő helyettese. A tanácskozáson részt vett Robert McFarlane amerikai megbízott is, aki az előző na­pon Abdel Halim Haddam sziriai külügyminiszterrel és Valid Dzsumblattal, a Liba­noni Haladó Szocialista Párt elnökével találkozott Damasz- kuszban. Bejrúti sajtóértesü­lések szerint olyan kompro­misszumos formulát dolgoztak ki a fegyvernyugvás életbe léptetésére és az azt követő nemzeti megbékélési konfe­rencia összehívására, amely­nek jó esélye van a kölcsönös elfogadásra. A tűzszüneti felügyelő bi­zottságban a kormányhadse­reg, a jobboldali falangista- liberális pártszövetség, a hét haladó pártot tömörítő Nem­zeti Megmentési Front és az AMAL nevű síita szervezet képviseltetné magát. A bizott­ság munkáját semleges kül­földi, illetve ENSZ-megfigye- lők támogatnak. A harcoló fe­lek jelenlegi állásaikban ma­radnának. Ami a szaúd-ará­biai színhelyű nemzeti pár­beszédet illeti, ennek résztve­vői előzetes megkötés nélkül maguk jelölnék ki képviselői­ket. A libanoni polgárháborúba való közvetlen amerikai be­avatkozás — bejrúti és da­maszkuszi értékelések szerint — új dimenziót kapott azzal, hogy csütörtökön első ízben a francia vadászbombázókat is bevetették a sziriai ellenőrzés alatt álló területeken levő tü­zérségi ütegek ellen. Az Asz- Szaura című damaszkuszi lap szerint „Franciaország is csat­lakozott azokhoz az imperia­lista hatalmakhoz, amelyek összehangolt erőfeszítéseket tesznek Szíria térdrekénysze- ritésére”. A damaszkuszi rádióban is­mertetett értesülések szerint csütörtökön izraeli ejtőernyő­sök csatlakoztak a Szűk El- Garb térségében harcoló liba­noni falangista erőkhöz. Ezen­kívül az Avali folyótól észak­ra küldött izraeli járőrök, va­lamint izraeli tanácsadók egy csoportja is támogatja a fa- langistákat a hazafias erőkkel szemben. A kormányzat győzelmét hozta az Egyesült Államok libanoni beavatkozása körüli kongresszusi vita első for­dulója. A képviselőház kül­ügyi bizottsága 30 szavazattal 6 ellenében jóváhagyta azt a megállapodást, amelynek ér­telmében Reagan elnök továb­bi másfél évig a kongresszus külön jóváhagyása nélkül Li­banonban tarthatja az ameri­kai fegyveres erőket. Ezt megelőzően a ház meg- ajánlási bizottságának de­mokrata párti tagjai „fellá­zadtak” a megállapodás ellen. Ennek eredményeképpen a Propagandatámadás az ENSZ ellen Washingtoni szenátusi szavazás ~‘lAz amerikai szenátus pén­tekre virradóan Olyan módo­sító indítványt szavazott meg, amelynek értelmében az Egye­sült Államok huszonegy száza­lékkal csökkenti hozzájárulá­sát az Egyesült Nemzetek Szervezetének fenntartásához a következő négy évben. A határozat akkor lép ér­vénybe, ha azt a képviselőház is megszavazza és Reagan el­nök is elfogadja. Bár ez még egyáltalán nem bizonyos, a csütörtök esti szavazás aránya arra vall, hogy a kormányzat által a világszervezet ellen in­dított propagandatámadás megtette hatását: a javaslatot a szenátusban 66:23 arányú többséggel fogadták el. Mint emlékezetes, Charles Lichtenstein amerikai ENSZ- delegátus a minap a diplomá­ciai udvariaskodás minden kötöttségét levetkezve kitessá- kelte New Yorkból azokat az ENSZ-tagországokat, amelyek nem elégedettek az amerikai „vendéglátással” vagy felhá­borodásukat merik kifejezni a Gromiko szovjet külügymi­niszter beutazását megakadá­lyozó korlátozás miatt. A szenátús állásfoglalásának politikai tartalma világos: az Egyesült Államok egyre ke­vésbé számíthat a nemzetközi közösség támogatására és a törvényhozók szerint elégedet­lenségét egyfajta „pénzbünte­téssel” kell kifejeznie. Az Egyesült Államok —..nemzeti jövedelme arányában — a vi­lágszervezet fenntartási költ­ségeinek körülbelül egynegye­dét fedezi. bizottság olyan határozatot szavazott meg 20:14 arányban, amely szerint Reagannek a hadviselési jogról szóló tör­vény értelmében kongresszusi jóváhagyást kell kérnie a négyhatalmi erők kötelékében Libanonban tartózkodó ameri­kai alakulatok hadműveletei­hez. Ennek a szavazásnak az eredménye azonban kongresz- szusi források szerint nem változtat az alapvető erővi­szonyokon. A képviselőház és a szenátus a jövő héten vár­hatóan hozzájárulását adja az amerikai katonai jelenlét ki- terjesztéséhez. Bulgária • • ünnepi gyűlés Ünnepi gyűlésen emlékez­tek meg pénteken Mihajlov- gradban a bulgáriai szeptem­beri antifasiszta felkelés 60, évfordulójáról. Dobri Dzsurov hadseregtá­bornok, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, nemzet- védelmi miniszter ünnepi be­szédében egyebek között hangsúlyozta, hogy az 1923. szeptemberi antifasiszta felke­lés gazdag tapasztalatokkal és tanulsággal szolgált a Bolgár Kommunista Párt, az ország forradalmi és demokratikus erői számára és széles körű visszhangot váltott ki a nem­zetközi kommunista mozga­lomban. Tyihonov a genfi tárgyalásokról Még lehetséges a megegyezés Még van idő, hogy Genfben tisztességes, valamennyi fél ér­dekeit figyelembe vevő meg­állapodás szülessék. Ameny- nyiben azonban a kedvező le­hetőség kihasználatlanul ma­rad és Nyugat-Európában meg­kezdik az új amerikai nukleá­ris rakétafegyverek felállítá­sát, a Szovjetuniónak haladék­talanul ellenintézkedéseket kell majd tennie, hogy fenn­tartsa az erőegyensúlyt regio­nális, európai és globális vo­natkozásban. Az intézkedé­sekkel magasabb — és a béke szempontjából veszélyesebb — színvonalon állna helyre az egyensúly. A fentiekben fogalmazta meg a Szovjetunió álláspontját Nyikola) Tyihonov, a minisz­tertanács elnöke, akinek nyi­latkozatát pénteken közölte az Osztrák Szocialista Párt lapja. Az Arbeiter Zeitung főszer­kesztőjének Moszkvában adott nyilatkozatában Tyihonov han­goztatta: a Szovjetunió létfon­tosságú célpontjaira irányítan­dó új amerikai közepes ható- távolságú nukleáris fegyverek nemcsak a-Szovjetuniót'és szö­vetségeseit, hanem — a hábo­rús veszély megnövekedése miatt — egész Európát fenye­getik. A JKSZ KB elnökségi ülése Bonyolult feltételek között Ahhoz, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a jelenlegi bonyolult gazdasági és politikai feltételek közepet­te sikerrel tölthesse be társa­dalmi vezető szerepét, tétová­zás nélkül le kell küzdenie fo­gyatékosságait, a munkában tapasztalható hibákat, jóval nagyobb mozgékonyságról és harcosságról kell tanúbizony­ságot tennie, érvényesítenie kell a JKSZ egységes politi­káját, teljesítenie kell azokat a feladatokat, amelyek a hosz- szú távú gazdaságszilárdító programból fakadnak — álla­pították meg a JKSZ KB el­nökségének Belgrádban csü­törtökön megtartott kibővített elnökségi ülésén. A tanácskozáson az ország politikai és gazdasági helyze­tét vitatták meg. Az ülés résztvevői rámutattak azokra az eredményekre, amelyeket a megnehezült belső és külső feltételek közepette értek el, hangoztatták ugyanakkor, hogy ezek ellenére a társadal­mi-gazdasági fejlődés egészé­ben véve nem kielégítő. Szihéiia—Nyugat-Európa Elkészült a gázvezeték A kitűzött határidő előtt fél évvel korábban elkészült. Szi­bériát Nyugat-Európával ösz- szekötő gázvezetéken akár már ma megkezdődhetnek az exportszállítások. A gázveze­ték jelenleg kilenc milliárd köbinéter földgáz továbbítá­sára alkalmas, míg a nyugat­európai országokkal kötött szerződések értelmében a Szovjetuniónak jövőre öt mil­liárd köbméter földgázt kell szállítania. Erről beszélt a többi között Borisz Scserbina, kőolaj- és gázipari vállalat­építési miniszter pénteken Moszkvában tartott sajtóérte­kezletén hazai és külföldi új­ságírók előtt. A szovjet miniszter elmon­dotta: jelenleg tárgyalások folynak Görögországgal és Törökországgal szovjet föld­gáz esetleges exportjáról. A megbeszéléseken eddig nem született konkrét megállapo­dás, de kölcsönösen elfogad­ható feltételek esetén a Szov­jetunió hajlandó és képes is kielégíteni a két ország igé­nyeit. A JKSZ KB elnöksége a je­lenlegi helyzet felmérése alap­ján úgy döntött, hogy a köz­ponti bizottság október első felében tartandó ülésének na­pirendjére tűzi az időszerű gazdasági és politikai helyzet átfogó megvitatását Tyihonov hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Ausztria kap­csolatai változatlanul minden területen dinamikusan fejlőd­nek, a politikában csakúgy, mint a gazdaságban vagy kul­turális vonatkozásban. „A je­lenlegi bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetben a szov­jet—osztrák együttműködés stabilizáló tényezőt jelent. Pél­dát adunk a valóban az egyen­lőségen alapuló kapcsolatokra. Értékeljük Ausztria és más semleges és el nem kötelezett országok fontos hozzájárulását a madridi találkozó munkájá­hoz, sikeres lezárásához” — mondotta a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke. Mint ismeretes, Fred Sino- watz osztrák kancellár a ter­vek szerint a közeljövőben hi­vatalos látogatást tesz a Szov­jetunióban. Az Osztrák Szocialista Párt felhívása Építő megoldás kell A genfi tárgyalásokat to­vább kell folytatni, azok nem hiúsulhatnak meg egy határ­idő miatt. Építő megoldásra van szükség a bécsi csapat­csökkentési tárgyalásokon is. Az Osztrák Szocialista Párt pénteken kiadott felhívása el­sősorban az amerikai kor­mányt szólítja fel, hogy a (Washington szabta) határidőn túl is tárgyaljon Genfben. A dokumentum, amelyet Bruno Kreisky, a párt elnöke hozott nyilvánosságra, egyúttal leszö­gezi: globális tekintetben ka­tonai egyensúly áll fenn a két nagyhatalom között. Az Osztrák Szocialista Párt realista, a béke fenntartását szolgáló leszerelési politikáért száll síkra. Ennek keretében meg kell vitatni a lehetséges bizalomépítő intézkedéseket, így az atomfegyvermentes övezetek kérdését is, hangoz­tatja a felhívás, amely rámu­tat: a két nagyhatalom veze­tőinek akkor is találkozniuk kell, ha tudjuk, hogy egy csúcstalálkozó maga nem ad­hat választ minden súlyos kérdésre. A csúcson azonban megállapodhatnának abban, melyek a legsürgősebb meg­oldandó kérdések s megbíz­hatnák a kormányokat: belát­ható időn belül teremtsék meg a feltételeket érdemi tárgya­lási eredményekhez. Amennyiben a genfi és a bé­csi tárgyalásokon nem születik legalább valamelyes siker, Európa végképp egyetlen fegy­vertárrá válik. Jóllehet Ausztriát nem érinti közvet­lenül a fegyverkezés, új nuk­leáris fegyverek telepítése, tu­datában vagyunk a bennünket is fenyegető veszélynek, amely előáll, ha a jelenlegi irányza­tot nem fékezik meg, hangzik az osztrák kormánypárt fel­hívása. Kreisky leszögezte: a nyu­gati békemozgalom azóta iga­zán erős és mozgat meg tö­megeket, amióta az amerikai kormány „korlátozott nukleá­ris háborúról”, „első csapás­ról” és hasonlókról kezdett beszélni. Míg korábban igaz lehetett, hogy csak a kommu­nisták és a velük rokonszen- vezők voltak a békemozga­lomban, most az egyházak, a szocialisták tömegei is benne vannak, és közismert például, hogy az NSZK lakosságának többsége ellenzi a rakétatele­pítést — ha nem is mindenki megy az utcára tüntetni elle­ne — mondotta többek között Kreisky. Be kell számítani a brit és francia atomerőt Vogei bonni sajtóértekezlete Jochen Vogel, a Német Szo­ciáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke- szerint ha a Szovjetunió a francia és a brit rakéták mennyiségére, vagyis 162-re csökkentené SS— 20-as rakétáinak számát, ak­kor a NATO teljesen lemond­Messzemenő egyetértés Kohi—Craxi megbeszélések Az NSZK és Olaszország kormánya támogatja, az Egye­sült Államok elképzeléseit az európai közép-hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatban, s amennyiben a genfi tárgyalá­sok nem vezetnek eredmény­re, mindkét ország végrehajt­ja területén az amerikai raké­ták telepítését — ez volt a pén­teki, bonni nyugatnémet—olasz csúcstalálkozó lényege- Helmut Kohl kancellár és Bettino Craxi miniszterelnök megbeszélésén messzemenő egyetértés uralkodott abban is, hogy a Szovjetuniótól köve­teltek további egyoldalú ' en­gedményéket. Sajtóértekezletén az olasz miniszterelnök ezzel kapcso­latban azt mondotta, hogy a NATO-tagállamok olyan köz­bülső megoldásra törekszenek, amelynek keretében mindkét fél lehetőleg alacsony számú rakétával rendelkezne. Bettino Craxi bonni tárgya­lásain, amelyek során találko­zott Carstens elnökkel és Vo­gel szociáldemokrata vezetővel is, jelentős szerepet játszottak a Közös Piac problémái és az NSZK-beli olasz „vendégmun­kások” helyzete is. Bettino Craxi pénteken dél­után hazautazott a nyugatné­met fővárosból. hatna az amerikai közép-ható­távolságú fegyverek nyugat­európai telepítéséről. A nyu­gatnémet kormánypártok azon­nal hevesen támadták Vogel elképzelését. Pénteki bonni sajtóértekez­letén Vogel úgy ítélte meg, hogy a legutóbbi amerikai és szovjet lépések nyomán még van kilátás megegyezésre Genfben, ha áttörésről nem is lehet beszélni. Ismételten erő­teljesen bírálta az Egyesült Államok vezetését azért, mert nem hajlandó., lemondani, a Pershing— 2-es rakéták telepí­téséről, és változatlanul ellen­zi a francia és a brit rakéták figyelembevételét. Vogel felszólította a Reagan- kormányt: járuljon hozzá ah­hoz, hogy a francia és a brit rakétákat számításba vegyék a további tárgyalásoknál. Er­re lehetőség lenne, ha a kö­zép-hatótávolságú és a hadá­szati fegyverekről külön-külön folyó tárgyalásokat összevon­nák. A szociáldemokrata politikus részletesen foglalkozott a Kohl-kormány felelősségével is- Kijelentette: a telepítés szempontjából az NSZK a leg­jobban érintett ország. Tizedik évfordulójához köze­ledik az az 1973 októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely napjainkra „bécsi mara­tom” néven vonult be a leg­újabb kori diplomácia történe­tébe. A bécsi királyi palota ne­vezetes báltermében elhelye­zett kör alakú asztalnál a részt­vevők a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséről tárgyal­nak. Hallatlanul fontos tanács­kozásról van szó. A felek a két szövetségi rendszer legérzéke­nyebb pontjain, mondhatni üt­köző területein kívánják csök­kenteni a szembenállás élessé­gét. Két szakasz A NATO oldaláról, az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Bel­gium, Hollandia, Luxemburg és az NSZK tárgyalnak. A Var­sói Szerződés oldaláról a Szov­jetunió mellett Csehszlovákia, NDK és Lengyelország tartoz­nak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megállapo­dás esetén a fegyverzetcsök- kentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK. Csehszlovákia és Len­gyelország területére vonat­kozna. Rajtuk kívül egy sor állam (Bulgária, Dánia, Gö­rögország, Magyarország, Nor­végia, Olaszország, Románia és Törökország) „különleges státusszal” vesz részt a tárgya­lásokon. Ez azt jelenti, hogy teljes jogú vitapartnerek, de nem tartoznak a csökkentés 'Jegyzet MARA TORIBÉCSI SORDIA T területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyetértése biztosít­hatja a megállapodást. Eddig nagyjából két nagy szakaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a szakaszban érzékelhető előbbrelépés mutatkozott: el­fogadták a csökkentés körzeté­nek határát, s hogy a csökken­tésnek két lépcsőben kell tör­ténnie. Az elsőben, amely há­rom évre szólna, csak a Szov­jetunió és az USA szerepelne. Lényegében megegyezés szüle­tett abban is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befa- gj'asztanák — bár a NATO nyilatkozatai e tekintetben nem voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét oldalon 900 ezer főben állapí­tanák meg a szembenálló had­seregek létszámát, s ebből 700 —700 ezer ember tartozna a szárazföldi haderő kötelékébe. Megállapodtak abban is, hogy az átfogó egyezményt megfele­lő ellenőrzési módozatok is kí­sérnék. Elvi különbségek Idővel azonban bizonyos el­vi különbségek kerültek fel­színre, amelyeket nem sikerült felszámolni. A Varsói Szerző­dés oldaláról rámutattak arra: a jelenlegi haditechnika rend­kívüli gyorsasággal szül olyan fegyvereket, amelyek hatásfo­ka óriási és a csupán létszám­ban kifejezett egyensúlyt meg­bonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a különböző fegyverfajiákat is kölcsönösen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőr­zés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csök­kentést kell kölcsönösen, ellen­őrizni. A NATO tagállamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket és fegyver­zeteket ellenőrizzék. Komoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszám­jelentést cseréltek a résztve­vők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés kö­rülbelül 10 ezerrel csökkentet­te, a NATO pedig két ütem­ben összesen 41 ezer fővel nö­velte haderejének létszámát abban a körzetben, amelyről a megbeszélések folynak. Az amerikai tendencia tehát a lét­számnövelés irányába mutat. Ráadásul a Varsói Szerződés a létszámkérdésben igen nagy­vonalúan. a NATO pedig sér­tő bizalmatlansággal lép fel. A Varsói Szerződés oldaláról nemcsak elfogadták a NATO létszámjelentését, hanem abba is beleegyeztek, hogy a hadi- technikát karbantartó, közel 300 ezer NATO-alkalmazott „civilnek” számítson — holott a Varsói Szerződés oldalán ezt a tevékenységet katonák lát­ják el, akik természetesen be­leszámítanak a létszámba. A NATO még így is azt az állás­pontot foglalja el, hogy a Var­sói Szerződés által jelentett 979 ezernél 170 ezerrel maga­sabb a tényleges létszám. Jó szándék jele 1983 tavaszán a Varsói Szer­ződés országai egy lényeges ja­vaslattal kísérelték meg a ki­törést ebből a zsákutcából. A mér régebben elért első egyez­ményt átfogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszám­tól függetlenül 900—900 ezerre csökkentse fegyveres erejének létszámát. Javasolták, hogy a Szovjetunió és az USA még az idén egy-egy meghatározott csapattestet vonjon ki Közép- Európából. Végül indítványoz­ták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fagyassza be fegyverkezési szintjét. E kezdeményezésre ér­demi válasz nem érkezett. En­nek nyilvánvalóan az az egyik oka, hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fon­tos — elemét jelentik a lesze­relési fórumoknak. A közép- hatótávolságú rakétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhatják a bécsi megbeszéléseket. — ie —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom