Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
’MajaP 1983. SZEPTEMBER 21. SZERDA Szlovák nyelvű műsor a képernyőn Kapcsolataink erősítése Szeptember 22-én, csütörtökön 18.30 órakor a televízió 2. műsorában űi főcím tűnik fel. a szegedi stúdió szlovák nyelvű adásának szignálja, amely minden hónap utolsó előtti csütörtökjének estéjén, valamint hét végén az egyes programon a szombat reggeli ismétlés során jelentkezik. A tizenöt perces műsor címe: Nasa obrazovka — A mi képernyőnk. Kiknek a képernyőjéről is van szó tulajdonképpen? Napjainkban a sajtóban, rádióban és televízióban örvendetesen szaporodó nemzetiségi témájú tájékoztató anyagok ismeretében talán senki számára sem jelent már újságot, hogy hazánkban szép számmal élnek más anyanyelven beszélő állampolgárok is. A szlovák népesség lélekszámát a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége százezerre becsüli, s pártunk elméleti folyóirata, a Pártélet is ezt az adatot tartja reálisnak. Bár a legutóbbi népszámlálás során ennél lényegesen kevesebben vallották magukat szlovák aj- kúaknak (ennek okai tanulmányt igényelnének — s talán érdemelnének), az a tény, hogy jelenleg csupán az iskolákban mintegy tizenkétezer gyermek tanulja a szlovák nyelvet, bizonyítja nemcsak szlovák nemzetiségi rétegünk széles voltát, műsorunk létjogosultságát, hanem következtetni enged annak biztató perspektívájára is. A szlovák nemzetiségi adás csak e nemzetiség életében jelent úttörő vállalkozást, hiszen a Pécsről sugárzott német és délszláv nyelvű műsorok éppen a napokban ünnepelték fennállásuk ötödik évfordulóját, s a hazai románság programja is — amelynek szintén a szegedi stúdió ad otthont — már másfél éves múltra te- jkinthet,r vissza,. A ,most induló ^szlovák képernyővel” teljessé válik tehát a Magyar Televízió nemzetiségi adásainak rendszere. A műsor célja egyértelműen adott: pozitív nemzetiségi politikánk szellemében erősítenie kell szlovák ajkú lakosságunk nemzetiségi tudatát a közös hazához való tartozás, közös céljaink megvalósítása jegyében. Ennek gazdag eszköztárából elsősorban az anyanyelv, a nemzetiségi hagyományok, kultúrkincsek ápolását tartjuk a legfontosabbnak, de figyelemmel kívánjuk kísérni szlovák lakosságunk minden korosztályának ténykedését az élet különböző területein: az óvodai foglalkozásoktól kezdve a munkahelyek széles skáláján keresztül a nyugdíjasok klubjainak kártya- vagy sakkpartijáig. Külön öröm számunkra, hogy tanúi lehetünk hazai szlovák irodalmunk egyre erőteljesebb kibontakozásának, s ezt kameránkkal is támogatni igyekszünk majd. Műsorunk nemes küldetésének tekintjük, hogy nemzetiségünk szlovákiai kapcsolatainak erősítésével tovább mélyítsük a népeink közötti barátságot a nemzetiségek sokat emlegetett hídszerepének szellemében. A műsor készítőinek munkáját főként nemzetiségünk földrajzi szétszórtsága nehezíti: az ország tíz megyéjének közel száz községében és több városában él ma szlovák ajkú lakosság. Elsősorban Békés. Borsod- Abaúj-Zemplén, Komárom, Nógrád és Pest megyét kívánjuk szem előtt tartani, hiszen itt élnek legnagyobb számiban, illetve őrzik leginkább nemzetiségi kultúrájukat hazai szlovákjaink, de ellátogatunk a szabolcsi tanyabokrokra, a mátrai mészégetőkhöz és az ország más szlovákok lakta tájaira is. Örömmel vennénk, ha kedves nézőink is hozzájárulnának műsorunk szerkesztéséhez ötleteikkel, javaslataikkal, ráirányítva figyelmünket a lakóhelyük nyújtotta érdekes témákra (címünk: MTV Szegedi Stúdió, Pf.: 431). Útjára indul tehát egy műsor, mely címzettjeinek elsősorban hazai szlovák ajkú lakosságunkat tekinti, de azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nyelyi nehézségeket áthidaló film, kép eszközével jobban megismertesse, közelebb hozza őket hazánk magyar és többi nemzetiségéhez tartozó lakosaihoz is. Ebben a reményben invitálja önöket a Mi képernyőnk elé a műsor készítőinek nevében a szerkesztő. Fűzik János Hasznos tudnivalók Honismereti akadémia A múlt emlékeinek kutatása csupán alapos gyűjtő- és feltáró munka alapján lehetséges. Az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés országszerte — de szűkebb pátriánkban, Pest megyében is, — a települések krónikájának feltárása iránt. Pedagógusok, népművelők, levéltárosok. kétkeziek láttak hozzá, hogy összegyűjtség a még fellelhető forrásanyagokat. A lelkesedés természetesen önmagában nem elegendő. Hiszen tudjuk, hogy a hozzáértés nélkül összegyűjtött tárgyak nemegyszer nagyon is megnehezítik a kutatók munkáját. Nem elég összegyűjteni például a népművészet, a kézművesség emlékeit. A múzeo- lógusok számára fontos, hogy .tudják, honnan került elő a tárgy, kik használták, mikor készítették. A múlt emlékeinek feltárói számára hozták létre Pest megyében a honismereti akadémiát. A három: esztendős tanfolyam harmadik évfolyamába lépett ezen az őszön. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a Pedagógustovábbképző kabinet, a TIT és a szentendrei művelődési központ közös előadássorozata sok érdekességet ígér erre az évadra is. A hallgatók áttekintést kapnak a Kaposvárott megtartott országos honismereti konferencia tematikájáról, s a Pest megyei sajátosságokról. Megismerkednek a néprajzilag fontos tárgyak, dokumentumok gyűjtésének gyakorlati tudnivalóival. Foglalkoznak azzal is. miként lehet a hely- történeti dokumentumokat a közművelődés különböző területein hasznosítani. Az országos üzemtörténeti pályázaton és a földrajzi névgyűjtésben résztvevők számára külön rövidített tanfolyamot szerveznek, hogy az érdekeltek a gyakorlati tudnivalókkal is megismerkedhessenek. Er. K. Kiállítótermekből Gondolkodásra késztető szemle Az országos Iparművészeti kiállítás a Műcsarnokban látható október 30-ig. Nagy a tét, nagy a feladat. Arról van ugyanis szó, hogy az iparművészet a harmóniateremtés nagy lehetősége társadalmi méretekben. Ha a környezetünk szép, iparművészeti színvonalon kondicionált, ha a tér minden pontján, az idő minden egységét szép tárgyak övezik, akkor mindannyiunk élete válhat harmonikussá ezáltal is. Megoldandó feladatok Mit mutat a valóság? A magyar iparművészetben óriási energia várakozik felhalmo- zottan arra, hogy szolgálja a társadalom igényeit, esztétikai, közérzeti követelményeit, hiszen korszerűen, szép tárgyak közelében hangulatosabb, kellemesebb, boldogabb az élet. Csak az ipar mozdul nehezen nálunk, még mindig nem igényli eléggé az iparművészet szövetségét, pedig az nemcsak szociális, esztétikai, hanem népgazdasági kérdés. Termékeink csomagolástechnikája elmarad a világszínvonaltól, s ez nehezíti külkereskedelmünket. Érthetetlen, hogy miért, hiszen alkalmazott grafikusaink nagy csoportja vár az ilyen jellegű feladatok megoldására. Kézműves iparművészetünk sorra nyeri a külföldi biennálék díjait, de ipari formatervezésünk nem éri el a nyugati piac követelményeit. Jogos tehát az Ipar- művészeti Főiskola reformjának az a lényeges része, hogy az ipari formatervezés szintjét gyorsan és meghatározóan indokolt iparművészeti szintre emelni környezetkultúránk, külkereskedelmünk követelmé- myei, -előrehaladása miatt. Íme az összefüggés. A hazai ipar és iparművészet általános és folyamatos összefogása hozzájárulhat nemcsak a társadalmi harmóniát eredményező környezetkultúrához, hanem fokozottabb jólétünkhöz is. Ady Endre írta 1906-ban milánói levelében az olaszokról szólva, hogy „az ő iparművészetük az első iparművészet ma Európában és a világon”. Ma is az, természetesen ha hozzásoroljuk az angol, francia, német, finn, svéd és a kanadai design mértékadó minőségét. Összetartozó fogalmak A magyar iparművészet hová sorolható az értékrendet illetően? Ha pontos válaszra törekszünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kézműves, egyedi, képzőművészeti jellegű gobelinjainkat, ötvöstárgyainkat, plakátjainkat teJ kintve nincs probléma, az élmezőnyhöz tartozunk. Lemaradás két területen mutatkozik. Egyrészt az ipari forma- tervezésben számottevő a pótolnivaló, másrészt abban, hogy a külföldi példáktól messze elmaradva még ma is indokolatlanul alacsony nálunk az ipar és iparművészet kapcsolata. A képzést illetően az Iparművészeti Főiskola növeli a maga ipari arculatát. Most az iparon van a sor hogy igényelje a tárgyak ipar- művészeti színvonalát. Ha megvalósul a képző- és fogadó intézmények, valamint a minisztériumok között az alkotó koordináció, akkor fejlődés indulhat meg. S az eredmény a szép, esztétikailag értékelhető magyar környezet lesz. Blazsek Gyöngyvér: Fonott bútorok terve. Örömmel fedeztük fel nemcsak a pécsi cukrászda remek bútorait, a Janáky István. tervezte százhalombattai SZFKT laboratóriumát kellemes színdinamikai formájával, hanem a Baliga Kornél komponálta ceglédi Kossuth tér színarculatát is. Azt a tényt jelölik, hogy az iparművészeiben fogalmazódott szellemi energia jótékony áramlásaival egyre nagyobb erővel érkezik meg szűkebb pátriánkba, PeSt megyébe is. Losonci Miklós Római szarkofág Pécs római kori elődje — Sopianae város— emlékei kerültek napvilágra a belvárosban folyó közműépítkezés. során. A Geisler Eta utcában dolgozó munkások több helyütt régi építmények maradványaira bukkantak. Mint a régészek megállapították, ezek részben ókori, részben középkori eredetűek. A legjelentősebb lelet egy római szarkofág. A díszített kőkoporsóval — a jelek szerint — kétszer temettek: először az elkészítés idején, ami a római uralom korai időszakában lehetett, majd a késői római korban újra felhasználták koporsónak. A szarkofággal együtt napvilágra kerültek a másfélezer évvel ezelőtt meghalt római polgár csontmaradványai is. A körülbelül két tonna súlyú mészkőfarag- ványt daruval emelték ki a a közműárokból és a Széchenyi térre szállították, ahol a római kőtárban helyezték el. A közműárok egy pontján masszív kőfalakba ütköztek a munkások. A régészek véleménye szerint valamilyen nagy köztéri épület maradványait találták meg. A Geisler Eta utcai leletek újabb adalékokat szolgáltattak Pécs ókori, illetve középkori arculatának pontosabb megrajzolásához. A temetkezési emlékek révén például rögzíteni lehet a római kori temető déli határát. A temető a mai székesegyház körül helyezkedett el. Zenei panoráma Szellemi áramlás Marad egy nem elhanyagolható kérdés: iparművészetünk magyar jellege. Mintha ez napjainkban háttérbe szorulna. Nem engedhető meg, hogy korszerűsítés címén a népi, nemzeti jelleg elsikkadjon. Részben saját önbecsülésünk miatt, másrészt a világ a mi termékeinktől is igényli a nemzeti karaktert. Korszerűség és patriotizmus — az iparművészet megújulásában nem ellentétes, hanem összetartozó fogalmak. A hagyományos magyar kézműves műfajok ápolása éppúgy indokolt, mint a tipográfia vagy a gobelin figyelemmel kísérése. A mostani iparművészeti kiállításra több mint háromszáz iparművész és közel száz intézmény küldte el tárgyait, terveit, elképzeléseit. Valamennyien azt jelzik, hogy erősödik az értékteremtés. A lépésirányt jelzi a tárlat sok Rádiófigyelő ZSEBPÉNZÜGYEK. Nevelési módszereink legértőbb kritikusai maguk a gyerekek. Mintha csak ezt akarta volna bizonyítani a Gyermekrádió kedd délelőtti, MR 10—14 című műsorában hallott ösz- szeállítás. Kétségtelenül igaz, gyakorta nem felső fokon gyakoroljuk a szülői mesterséget. Engedékenyek vagyunk, amikor szigorúnak kellene lenni, vagy éppen fordítva. Zsarnokoskodunk, vagy eltűrjük, hogy csemeténk uralkodjon felettünk. Erőn fölül költünk gyermekeinkre (is), máskor és mások pedig egykori keserű emlékeiket elevenítik fel a gyakorlatban, s anyagi ügyekben a legkisebb önállóságot sem adják meg a srácoknak. Bizony nem vagyunk hibátlanok. Nem keresünk (?), nem találunk (?) elegendő időt arra, hogy cselekedeteink minden okát megmagyarázzuk. Például azért, nem mert éppen azön anyagiak megteremtésén munkálkodunk, amit be kellene osztani. Kívánhatjuk-e egy tizenéveseknek szóló műsortól, hogy szülőpárti legyen? Én azt hiszem, igen. Mert a felnőtt társadalom számtalan hibája ellenére is gyerekpárti. Annyira az, hogy a felnövekvő nemzedék többsége alig- alig érzi gondjainkat, a cse- ládi pénztárcát feneketlennek hiszi. Ügy gondolom jó szolgálatot tenne hallgatóságának az MR 10—14, ha arra is felhívná a figyelmet, hogy a szülőnek, családfőnek lenni sem fenékig tejfel. HALLÓ, ITT VAGYOK! Valamikor nagy port vert fel Szilágyi János telefonos műsora. Megvádolták a szerzőt durvasággal, azzal, hogy ízléstelenül csámcsog mások gyengeségén. Hallottunk olyan véleményt is, hogy beteges embereket szerepeltet. A műsor körüli vihar régen elült, a késő esti adás másnapján nem erről vitatkoznak vonaton, villamoson. Talán a magányos emberek is köny- nyebben találnak Szilágyi Jánoshoz telefonvonalat. De miért éppen őt keresik? Szilágyi ugyanis többségük számára nem ideális beszélgetőtárs. Szigorúan, időnként durván letorkollja, nevetségessé teszi a szereplési visz- ketegségben szenvedőket, a betegesen védteleneket, azokat, akik túlságosan is szánják saját sorsukat, de megjob- bításáért egy lépést sem hajlandók tenni. Igaz, rögtön hangot vált, ha olyan ember telefonál, akinek valóban szüksége van segítségre, akin talán a jó szó, a bíztatás is segíthet. Mások titkait megtudni, a lélek legbensőbb régióiban kíváncsiskodni jellemünknek bár nem valami dicső, de mégis való része. E késő esti műsor hallatán egyre gyakrabban érzem magam úgy, hogy mint a kulcslyukon keresztül leselkedő gyerek. Ami izgatta, azt látta, de megszokásból tovább meresztgeti a .szemét. Szilágyi műsora bár most is pikáns, újat már nem kínál hallgatóinak. S mert a riporter nem csak jó beszélgetőtárs, de kiváló ötletember is, immár egy másik kísérletének szívesebben lennék hallgatója. Cs. A. Hanglemezhetek Az öt évvel ezelőtt először megrendezett Hungaroton hanglemezhetek kezdetben ügyes kereskedelmi vállalkozásnak, eredményes reklám- kampánynak tűnt. Mostanra már világosan látszik, hogy mindezeken túl elsősorban kulturális ünnep. A tavaszi ünnepi könyvhét méltó őszi párja, a hangrögzítés és a zene ünnepe, melyre a Hungaroton nagy körültekintéssel és művészi ízléssel kitűnobbnél kitűnőbb új hanglemezek megjelentetését időzíti. Az idei hanglemezhetek — a HHH ’83 — tizennégy, ár- kedvezménnyel megvásárolható újdonsága között Verdi: Simone Boccanegra című háromfelvonásos operájának digitális felvétele különös figyelmet érdemel. A Boccanegra egyike Verdi kalandos sorsú műveinek. Első bemutatóján, 1857-ben, Velencében megbukott. Az áttekinthetetlenül bonyolult szövegkönyv kitűnő, romantikusan változatos jelenetek megalkotására adott lehetőséget Verdinek. De a közönség joggal hiányolta a drámai cselekmény világos, közérthető menetét. Több mint húsz év múlva Arrigo Boito — a későbbi Verdi-remekművek, az Otelló és a Falstaff librettis- tája — kitűnő érzékkel egyszerűsítette a Boccanegra szövegkönyvét. Az eredeti mű minden lényeges romantikus elemét (többszöri lányszökte- tés, bosszú, méreg) megtar- • tóttá, de a jellemek szilárd alakot öltöttek, a drámai konfliktus világossá, áttekinthetővé és hihetővé vált. Az átdolgozott rhű — lényegében szinte új opera — 1881-ben fényes sikert aratott. Az öreg Verdi megőrizte fiatalkori énje minden erényét, a bőven ömlő, jellemző erejű dallamosságot, s mindezt ötvözte a kései, stílusának izzó drámai- ságával, végső összefogottságával. A Simone Boccanegra tehát kitűnő alkotás, ha nem is tartozik az életmű legkedveltebb darabjai közé. Hazai népszerűségét növelte az Operaház néhány évvel ezelőtti, remek, olasz nyelvű előadása, amelynek ünnepelt karmestersztárja Giuseppe Patané volt. Dicséret illeti a Hanglemezgyártó Vállalatot, hogy ezt az előadást — illetve ennek előadói gyakorlatban kiérlelt, elmélyült s most felfrissített mai állapotát — lemezre rögzítette. A szereplők — a Fiescót éneklő Gregor József kivételével — az operaházi előadás kettős szereposztásának népes gárdájából valók. Á címszerep igényes szólamát Miller Lajos énekli, kitűnően. A köztudottan magas fekvésű szerep illik Miller világos színű, mégis erőteljes baritonjához. Mind a lírai, mind a drámai jelenetek megoldását győzi hanggal, zenei intelligenciával. Nem véletlenül aratott e szerepével sikert olasz színpadokon is! Gregor József Fiescója kevésbé meggyőző. Hangjának behízelgő buffoszínezete, lágysága nagy hátrány a súlyos, intrikus vonásoktól sem mentes figura életre keltésénél. Legjobb adottságai ellen kell tehát dolgoznia, s ez nem mindig sikerül. A szép hangú basszista elénekli a szólamot, de a szerep lényegével, komor fenségével, éjfekete színeivel adós marad. Kincses Veronika Amelia Grimaldi szerepében a színpadon és a lemezen is bizonyítja kivételes zenei, drámai érzékét. Szenvedélyes, hús-vér alakot formál. Különösen drámai kitörései meggyőzőek. B. Nagy János Gabriele Adornója a lemez egyik legszebb, legemlékezetesebb énekesi-színészi remeklése. Izzó indulatok, ízig-vérig olasz bel canto hangvétel jellemzi szerepformálását. A napjainkban divatos, hűvösebb, tárgyilagosába dallamformálás helyett stílusa inkább Pertiíe, Gigli és Tagliavini minden frázisban teljes jelenlétét, drámai intenzitást, a kifejezés teljességét követelő hangvételét idézi. Paolo Albiani szerepében Gáti István szép, de puha baritonja kevésnek bizonyult. Ebben a szerepben a tömörebb, súlyosabb hang — például Patrizio Mendez — nagyon hiányzik. A lemez legelsőrangúbb szereplője Giuseppe Patané, a karmester, aki mind a részletek kidolgozott szépségét, mind a drámai folyamat sodró dinamizmusát bravúrosan varázsolja elénk. Lélegzetelállító, nagy pillanatokkal ajándékozza meg a hallgatókat. Nem nehéz jósolni: ez a lemez — bár kitűnő konkur- rens felvételek vannak forgalomban például G. Santini, Abbado, Gavazzeni vezényletével — világkarrier előtt áll. A felvétel technikailag is kitűnő, talán csak a kórusjelenetek dinamikájával és a lemezbeosztással . kapcsolatosan lehetnek fenntartások. Váradi László
