Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-21 / 223. szám

Wi&w 1983. SZEPTEMBER 81. SZERDA Díszvacsora az el Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titká­ra Mauno Koivistónak, a Finn Köztársa­ság elnökének meghívására tegnap délelőtt hivatalos látogatásra Finnországba érke­zett. Este Mauno Koivisto és felesége az elnöki palotában díszvacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A díszvacso­rán pohárköszöntők hangzottak el, amelye­ket az alábbiakban ismertetünk. MAUNO KOIVISTO: Kapcsolataink szilárdan fejlődnek Mauno Koivisto elöljáróban kiemelte: különös örömömre szolgál köszönteni önöket Finnországban. A feleségem­mel tavaly tett magyarországi Utunk benyomásai és különö­sen az ott folytatott beszélge­téseink emlékei továbbra is erőteljesek. Az a vendégszere­tet és melegség, amelyben ön és minden magyar, akivel ta­lálkoztunk, részesített ben­nünket, érzékletes módon tük­rözi népeink egyenes és közeli kapcsolatait. A népeink kö­zötti barátság és élénk kap­csolattartás meglehetősen sok dolgon alapul. A nyelvrokon­ság, több történelmi tényező és bizonyos időszakban még a nemzeti romantikus áramla­tok is, már régóta élénkítet­ték kapcsolatainkat egymás­sal. Az utóbbi évtizedekben az együttműködés a társadal­mi élet minden területére ki­terjedt. Finnország következetesen folytatja Paasikivi és Kekko- nen már állandósult külpoli­tikai irányvonalát, arra töre­kedve, hogy elősegítse az ál­lamok közötti tárgyalási kap­csolat minden körülmények között történő fenntartását. Számunkra, mint minden kis állam számára különösen fon­tos volt az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia folyamatának továbbvite­le. A nehézségek ellenére megőriztük abba vetett hitün­ket, hogy .Európában lehetsé­ges pozitív megoldás az együttműködés és a biztonság kérdéseiben. ... .„; \ i A madridi konferencia jó eredményét Finnországban megelégedéssel fogadták. A madridi okmány minden, az együttműködés 1975-ben, Hel­sinkiben meghatározott terü­letén új erőfeszítéseket köve­tel meg és újabb tanácskozá­sokhoz vezet. A fegyverkezési verseny és az annak fokozódása miatt ér­zett aggodalom Európában is gondot okoz az embereknek. A fejlődést most a leszerelés útján kell a biztonság meg­erősítésének irányába fordí­tani. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai és a közepes hatótá­volságú atomfegyverekről folytatott tanácskozások dön­tő jelentőségűek. Finnország több alkalommal mély aggo­dalmát fejezte ki azzal kap­csolatban, miként alakul az európai biztonság, ha a kö­zép-hatósugarú atomfegyve­rekről folytatott genfi ta­nácskozások zátonyra futnak. Ez negatív hatással lenne mind a nagyhatalmak, mind a többi ország biztonságára. A biztonság nem új és az eddigieknél nagyobb pusztító erejű atomfegyverekkel nö­vekszik, hanem azok számá­nak csökkentésével. Most minden eszközt fel kell hasz­nálni az egyezmény létrejöt­tének megkönnyítéséhez. Más­részt Európában számos olyan terület van, ahol a kap­csolatok elért pozitíy fejlődé­se elmaradt, vagy még to­vább erősödik. Számunkra fontos, hogy Skandinávia biz­tonságpolitikai, helyzete vál­tozatlan maradt. A terület tényleges atomfegyvermentes­sége a maga részéről hozzájá­rul a megszilárdult viszo­nyokhoz. Mi olyan megoldás­sal törekedtünk e helyzet megerősítésére, amelyhez nem­zetközi garanciát igyekeznénk kapni. A nemzetközi háttérhez vi­szonyítva külön is hangsúlyt kap országaink kapcsolatainak pozitív és szilárd fejlődése. Egymással folytatott kereske­delmünk tavaly elérte eddigi csúcspontját. Igaz, az idén el­maradtunk az elmúlt évitol, s így van min munkálkodnunk továbbra is. Kapcsolataink egyezményes alapja rendben van, tehát ki kell használ­nunk a gazdasági és kulturá­lis együttműködés minden lehetőségét. A legutóbbi he­tekben folytatott tanácskozá­sokon is erre törekedtek a felek. Az ön és felesége látogatá­sa hangsúlyozza a Finnország és Magyarország közötti együttműködés eddigi ered­ményeit és új távlatokat nyit népeink gazdag kapcsolatai­nak továbbfejlesztésére. Re­mélem, hogy látogatásuk so­rán ön és felesége, valamint kísérete a népeink közötti ba­rátságot és melegséget ugyan­úgy tapasztalja majd, mint mi egy éve Magyarországon — hangsúlyozta Koivisto elnök, majd poharát Kádár Jánosnak és feleségének egészségére, Magyarország, a magyar nép sikereire, a két nép közötti barátságra emelte. KÁDÁR JÁNOS: Tovább erősítjük Helsinki szellemét Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a Magyar Népköztársaság képviseleté­ben az elmúlt tíz évben im­már harmadszor látogathatok el az önök szép országába és élvezhetem finn barátaink ki­tüntető vendégszeretetét. Több ízben volt alkalmam Budapes­ten is találkozni finn veze­tőkkel. Emlékezetes számomra elnök úr és Koivistóné asz- szony múlt évi látogatása Ma­gyarországon. Ennek az uta­zásnak — a foptos személyes megismerkedésen túl — szá­munkra az adott különös je­lentőséget, hogy az ön elnök­ké választását és hivatalba lépését követően nem sokkal, első külföldi útjainak egyike hazánkba vezetett. Ebben an­nak bizonyítékát látjuk, hogy töretlenül folytatódik a ha­gyományosan jó magyar—finn viszony ápolása. A magyar—finn barátság­nak egyik erős tényezője népeink közös béketörekvése. A nemzetközi helyzet kérdé­sei nálunk, s nyilván önöknél is, az emberek figyelmének középpontjában állnak. Talál­kozónkra olyan időszakban kerül sor, amikor a nemzet­közi helyzet joggal ébreszt ag­godalmat Európa és a világ népeiben. Helsinki számunkra nem­csak a baráti Finnország fő­városa, hanem egyben az a város is, amelynek neve mil­liók számára egyet jelent, az emberiség legszebb céljaival. Helsinki neve összeforrt az­zal a folyamattal, amelynek első szakasza éppen itt zárult le a világtörténelem eddigi legszélesebb körű csúcstalálko­zójával. A magyar nép, más népek­hez hasonlóan, azt kívánja, hogy továbbra is hallgassanak a fegyverek. Békében akarunk élni és dolgozni, más népek­kel együttműködni. Abban csökkenjen a nukleáris hábo­rú veszélye, ne telepítsenek nukleáris fegyvereket azokba az országokba, ahol ma nin­csenek, s ne növeljék az ilyen fegyverek mennyiségét ott, ahol már vannak. Szükségsze­rű, hogy maradjon fenn a történelmileg kialakult erő- egyensúly, amelynek egyoldalú megbontását saját népünk biztonsága és az egyetemes béke szemszögéből is megen­gedhetetlennek tartjuk. Azt kívánjuk, hogy valósuljon meg az egyenlő, garantált bizton­ság a fegyverzet alacsonyabb szintjén. A Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés tag­ja, szövetségeseivel együtt számos konkrét és megalapo­zott javaslatot tett a fegyver­zetek korlátozására és csök­kentésére, a béke megszilár­dítására. A fegyverkezési haj­szát meg lehet állítani és visz- sza lehet fordítani, a nukleá­ris katasztrófa nem elkerül­hetetlen. Ehhez azonban az szükséges, hogy az államok — társadalmi rendszerüktől füg­getlenül, saját és mások biz­tonságpolitikai megfontolásait egyaránt szem előtt tartva — mindent megtegyenek a lesze­relés előmozdításáért, a biza­lom légkörének helyreállítá­sáért. Mi azt valljuk, hogy a tár­sadalmi rendszerek közötti történelmi vitát a békés ver­sengésnek és nem a fegyve­reknek kell eldönteniük. Magyarországon nagy elis­merés övezi Finnország követ­kezetes tevékenységét, ame­lyet a béke és a nemzetközi biztonság erősítése érdekében kifejt. Nagyra értékeljük az önök békeszerető politikáját, aktív semlegességét, amely az európai és a világpolitika po­zitív tényezője. Nagyra érté­keljük azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket Finnország az európai biztonsági és együtt­működési folyamat eddigi sza­kaszaiban, legutóbb a madridi találkozón is kifejtett. Bizto­síthatom önöket, hogy a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya, miként önök is, mindent megtesz a helsinki szellem erősítéséért, gazdagításáért. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Finn Köztársa­ság kapcsolatai a megnehezült nemzetközi viszonyok köze­pette is kedvezően fejlődnek. Együttműködésünk politikai, gazdasági, kulturális és tár­sadalmi téren egyaránt gyü­mölcsöző. Viszonyunk kedvező alaku­lásában kétségtelenül nagy szerepe van a rokonság tuda­tának. Ezeket az érzelmi kötő­déseket egyre inkább gazda­gítja a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokban meglevő közös érdekeltségünk, és nem utolsósorban az, hogy az emberiséget leginkább fog­lalkoztató kérdésekben közös nyelven beszélünk, egyazon irányban tevékenykedünk. Bi­zonyos vagyok abban, hogy jelenlegi találkozónk, ennek keretében folyó eszmecseréink újabb ösztönzést adnak kap­csolataink fejlesztésének, to­vább erősítik népeink barát­ságát. Megnyílt az ENS (Folytatás az 1. oldalról.) ügye megkövetel. Még sajná­latosabb — mondotta —, hogy újabb akadályokat gördítenek a tanács egyik állandó tagja küldöttségének érdemi részvé­tele elé a közgyűlés munká­jában. A 37. ülésszak eredményeit elemezve emlékeztetett a le­szerelés témakörében elfoga­dott határozatok nagy számá­ra, hangsúlyozva egyúttal, hogy több esetben ismétlődő tartalmú határozatokról volt szó, ami annak jele, hogy a korábbi határozatok hatásta­lanok maradtak. Leszögezte: a világ népeinek fennmara­dásáért érzett felelősség arra kötelez minden ENSZ-tagálla- mot, hogy a leszerelés ügyét kiemelten kezelje. Utalt rá, hogy ebben feltétlenül a szer­vezet segítségére lesz a közel­múltban e témában született sok hasznos kezdeményezés és javaslat. Külön kiemelte a világűrrel, a rakétarendsze­rek, illetve más fegyverek korlátozásával kapcsolatos két- és több oldalú kezdemé­nyezések jelentőségét. Holla! Imre a továbbiakban sajnálkozását fejezte ki a de- kolonizációs folyamat megtor­panása miatt, külön említve Namíbia függetlenségének to­vábbi késleltetését. A közel- keleti problémakört érintve megállapította: a térségben a helyzet rosszabbodott, s egy újabb elhúzódó háború növeli a feszültséget. A közgyűlés és a BT Libanont érintő határo­zatait továbbra sem hajtották végre. Hangsúlyozta: a közel­múltban Genfben tartott kon­ferencia ismételten síkraszállt a palesztin nép önrendelkezé­si jogának biztosítása mellett, ennek megvalósítását azonban továbbra is a térség népeinek érdekeitől független stratégiai célok késleltetik. Az emberi jogok kérdését — állapította meg — a világszer­vezet mindig is kiemelt fon­tossággal kezelte. Megállapí­totta ugyanakkor, hogy bár egyes országokban emberek százait kínozzák és ölik meg, a szervezet vitáiban az embe­ri jogok brutális megsértésé­nek kérdése helyett gyakorta a káros propaganda kerül elő­térbe. További feladatként jelölte meg egymás kölcsönös megis­merését, a lehetséges reális kompromisszumok keresését, s azt, hogy a munkát érde­mibbé, hatékonyabbá kell tenni. A szervezet súlya és tekintélye — mondotta — to­vább növelhető azzal is, hogy a vitákban jobban összponto­sít a nemzetközi helyzet főbb irányaira, lényeges elemeire. Hollai Imre befejezésül megköszönte az ENSZ főtitká­rának segítőkészségét és együttműködését, a titkárság tagjainak közreműködését, és őszinte köszönetét mondott valamennyi küldöttnek az el­telt egy év során végzett munkájáért és együttműködé­séért. A közgyűléssel kapcsolatos hír az is, hogy egy amerikai ENSZ-delegátus hétfőn, a vi­lágszervezet történetében pél­dátlan módon „kitessékelte” New Yorkból mindazokat az ENSZ-tagországokat, és velük együtt magát, az ENSZ köz­pontját is, amelyek úgy vélik, hogy Washington megszegte kötelezettségét, amikor meg­akadályozta Andrej Gromikó- nak, a Szovjetunió külügymi­niszterének részvételét az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Hágai trónbeszéd A telepítés ellen A bérek és társadalmi jut­tatások minden eddiginél erő­teljesebb csökkentését jelen­tette be Beatrix holland ki­rálynői kedden, a hágai par­lament hagyományos szep­temberi megnyitó ülésén trón­beszédében. Külpolitikai kér­désekről szólva, a királynő a kormány nevében a kelet— nyugati viszony javítása mel­lett szállt síkra. „A NATO új közép-hatótá­volságú atomeszközeinek tele­pítését a lehetőségekhez ké­pest el kell kerülni annak fe­jében, hogy a másik fél is le­szereli hasonló eszközei nagy részét” — jelentette ki. Washington genfi álláspontja Lényegtelen változtatás A genfi eurohadászati tár­gyalások értékelésével foglal­kozó NATO-testület, a külön­leges tanácskozó csoport újabb amerikai külügyi állam titár elnökletével. Kiszivárgott értesülések szerint Washington genfi tár­gyalási álláspontja lényegtelen változtatását terjesztette elő szövetségeseinek: ennek ér­telmében a NATO kész len­ne figyelmen kívül hagyni az Ázsiába telepített szovjet kö­zéphatótávolságú rakétákat, megelégednék azok számának „befagyasztásával”. A NATO adatai szerint eddig 108 SS— 20-as rakétát állítottak had­rendbe Ázsiában. A NATO változatlanul azt akarja azon­ban, hogy egyenlőséget hoz­zon létre az európai célpon­tokra irányuló szovjet rakéták robbanótöltetei és a NATO ál­tal decembertől telepítendő eszközök robbanótöltetei szá­mában, figyelmen kívül hagyva az angol és a francia rakétákat és a már meglevő amerikai előretolt nukleáris rendszere­ket. hrij Andropov válaszai A felhívás szerzői utalnak arra, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság területén van­nak a legsűrűbben telepítve a nukleáris fegyverek, s az or­szág lakosságának 72 százalé­ka elutasítja az új amerikai nukleáris fegyverek telepíté­sét az NSZK-ban. A szerzők támogatást kérnek ahhoz a követelésükhöz, hogy azonnal szüntessék be valamennyi nukleáris fegyver gyártását, fagyasszák be a már meglevő nukleáris potenciált, a Szov­jetunió csökkentse az SS—20 kódjelű közép-hatótávolságú rakéták számát, s az Egye­sült Államok mondjon le a Pershing—2-sek és manővere­ző robotrepülőgépek telepíté­séről. A nyugatnémet képvi­selők további kedvező ered­mények elérését sürgetik a génfi tárgyalásokon. Válaszában Jurij Andropov kijelenti: a világnak nincs szüksége pusztító fegyverkész­letek további növelésére. Sőt éppen ellenkezőleg: azok ra­dikális csökkentésére van szükség, s a felszabaduló esz­közöket és erőforrásokat a társadalmi problémák orvos­lására kell fordítani. A Szovjetunió mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a Mint lapunk első oldalán hírül adjuk, George Bush teg­nap délután elutazott Buda­pestről. Az Amerikai Egye­sült Államok alelnöke eluta­zása előtt sajtóértekezletet tartott a Fórum szállóban. George Bush bevezető nyi­latkozatában hasznosnak mi­nősítette magyarországi láto­gatását. Kijelentette: — Azok a termékeny megbeszélések, amelyeket budapesti tartózko­dásom során folytattunk, megerősítették azt a meggyő­ződésemet, hogy fontos az or­szágaink közötti folyamatos együttműködés és vélemény- csere. Mindkét fél világosan kinyilvánította elkötelezettsé­gét az európai, a világbéke és a nemzetközi biztonság iránt, s kölcsönös készségét kétolda­lú kapcsolataink további erő­sítésére. Kérdésekre válaszolva alelnök kifejtette: a magyar vezetőkkel folytatott tárgya­lásai nyomán szélesebb, ár­nyaltabb képet alkotott ma­gának Magyarországról. Meg­ismételte: kölcsönös az a szándék, hogy a kapcsolatok — különösen a kereskedelmi kapcsolatok — terén fejlődés következzék be. Kitért arra is, hogy a gazdasági kapcsolatok bővítésének útját a kereske­delem kiszélesítésében látja. Nincs szükség arra, hogy e te­rületen kölcsönösen bármiféle különleges engedményeket te­gyünk — hangoztatta, kifejt­ve, hogy a piaci kapcsolatok érvényesülése segíti elő a ke­reskedelmi kontaktusok bővü­lését. Bátorítónak érzem az eddigi fejlődést — mondotta. Egy másik kérdésre válaszol­va az alelnök kijelentette: bízik abban, hogy a jövőben mód nyílhat a legnagyobb kedvezmény elvének folyama­tos érvényesítésére. (Mint is­meretes, az amerikai törvény- hozás jelenleg évenként hatá­roz arról, érvényesítse-e ezt az elvet Magyarországgal kap­csolatban.) Az amerikai alelnök egy az kérdésre válaszolva elmon­dotta: levelet hozott Reagan elnöktől Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének. A levél tartal­mát nem ismertette, de el­mondotta: az amerikai elnök az Egyesült Államok együtt­működési szándékáról biztosí­totta az Elnöki Tanács elnö­két, és utalt arra, hogy a két ország kapcsolatai folyamato­san javulnak. „Nem diplomá­ciai formulát használok — hangsúlyozta George Bush —, hanem őszintén jelentem ki, hogy megbeszéléseink, ame­lyeket a magyar vezetőkkel folytattunk, valóban igen jók voltak. Voltak nézetkülönbsé­geink, de ezeket őszintén vi­tattuk meg. Olyan nyíltságot tapasztaltam, amely számom­ra ösztönző, s feltétlenül tá­jékoztatom minderről orszá­gunk elnökét.” Nemzetközi kérdésekről szólva az alelnök — megis­mételve az amerikai kor­mányzat ismert álláspontját — azt mondotta, hogy az Egyesült Államok megegye­zésre törekszik az európai kö­zepes hatótávolságú rakéták­ról folytatott genfi tárgyaláso­kon, de ismét a Szovjetuniót tette felelőssé azért, hogy Genfben mind ez ideig nem született megállapodás. Bush kijelentette, hogy a NATO kettős határozatának mind­két eleme egyformán szilárd — vagyis amennyiben nem születik megállapodás a tár­gyalásokon, az Egyesült Álla­mok megkezdi közepes ható távolságú rakétái és robotre­pülőgépei nyugat-európai te­lepítését. nukleáris kataszrófa felé való sodródás. A Szovjetunió kész széles körűen együttműködni valamennyi állammal az em­beriség jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdés meg­oldásában. Önök felhívással fordulnak hozzánk, hogy szüntessük be mindenfajta nukleáris fegyver gyártását, fagyasszuk be min­den nukleáris fegyverkészle­tünket, csökkentsük az SS— 20-as rakétáink számát abban az esetben, ha az Egyesült Államok lemond a Pershing— 2-sek és a szárnyasrakéták telepítéséről. A Szovjetunió nemcsak tel­jes mértékben osztja és támo­gatja ezeket a követeléseket, hanem hajlandó jelentős mér­tékben tovább is menni. Mi azt javasoljuk, hogy mennyiségi és minőségi tekintetben egy­aránt történjen meg a nukleá­ris fegyverek befagyasztása. Ami az SS—20-as rakétákat illeti, Jurij Andropov ismét megerősítette azt az ismert javaslatot, hogy szovjet rész­ről készek a csökkentés után csupán annyi közepes hatótá­volságú rakétát hagyni, amennyivel Anglia és Fran­ciaország rendeikezik. Nemrégiben — emlékezte­tett rá a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke — a Szovjetunió újabb, jelentős lépést tett a megállapodás el­érése érdekében: beleegyez­tünk az európai területen le­szerelésre kerülő valamennyi rakétánk megsemmisítésé be, magától értetődően abban az esetben, ha sikerül kölcsönö­sen elfogadható megállapodást elérni az európai nukleáris fegyverzetek egészét tekintve, beleértve azt is, hogy az Egye­sült Államok lemond új raké­táinak telepítéséről, .valamint a közepes hatósugarú légiesz­közök megfelelő csökkentését. Önök nem akarják, hogy országuk területéről induljon ki a háború fenyegetése, ami pokol lenne az egész emberi­ség számára. Mi sem akarjuk ezt. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő. Ez tőlünk függ, s ebben érdekeltek né­peink és egész Európa né­pei — hangoztatja a .szovjet vezető. Meggyőződésem, hogy a Bundestag képviselői köteles­ségüket és a rájuk háruló fe­lelősséget felismerve fognak cselekedni. Még van esély ar­ra, hogy megmentsük az em­beriséget a fegyverkezési haj­sza újabb fordulójától — fe­jeződik be Jurij Andropov válasza a nyugatnémet szo­ciáldemokrata képviselők fel­hívására. BEFEJEZODOTT A BUDAPESTI LÁTÓBA TÁS GEORGE BUSH SA

Next

/
Oldalképek
Tartalom