Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

VÁCI * PEST MEGYEI HÍGLAP VÁCI JÁRÁSI IS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP Inkább kenyér, mint kultúra Mi lesz a megoldás Zebegényben? Csákként a faluban a kiadó szabók száma Híres-neves dunakanyari üdülőhelyeink egyike Zebe- gény. Az idősebb falubeliek ma is mesélik egymásnak a több évtizedes történeteket, adomákat, s egyik-másik tisz­taszobában még megtalálhatók Szőnyi István, Berényi Róbert, Márfy Ödön kisebb rajzai, festményei. Kevés a helybeli látogató A kulturális örökség tovább­fejlesztéséről a Szőnyi István Múzeum és baráti kör gon­doskodott. Munkájuk ország­szerte ismert, a nyári szábad- iskola, s kéthetenként rende­zett zenés hétvégek ismert kulturális központtá avatták Zebegényt a külvilág szemé­ben. Kezdetben a helybeliek is örömmel fogadták a múzeum továbbfejlesztését, segítették, támogatták a szabadiskolához szükséges építkezéseket. Az el­ső rendezvényeken, zenés hét­végeken a faluból is sokan megjelentek. Gyerekek, felnőt­tek egyaránt érdeklődtek a he­lyi kulturális események iránt. Ma azonban már más a helyzet, Né.hány család maradt csak, akik hűségesen részt Vesznek a Szőnyi István bará­ti kör programjain. Az igye­kezetei, új kezdeményezéseket tartózkodó közönnyel szemléli a falu. Vajon mi okozhatta a változást? — A község lakóinak hetven százaléka ingázó. Az utazás sok időt vesz igénybe, a hét­végék pedig a kertben, a ház körüli munkákkal telnek — keresi a magyarázatot Prétyi Józsefné, tanácselnök. — Sajnos, a pedagógusok közül sem sokan látogatják a rendezvényeket. Tudomásul kell vennünk, hogy változnak az idők. Változtak a pedagó­gusok is. Ma már ez is ugyan­olyan kereső foglalkozás, mint a többi — mentegeti érdekte­lenségüket a tanácselnök. Pálos István, a községi klubkönyvtár vezetője más­képp értékeli a jelenlegi hely­zetet. — Kedves és kulturált em­berek élnek itt. Nem alapve­tő sajátságuk az érdektelen­ség. Az utóbbi évek során azonban egyre élesebb az el­lentmondás Zebegény híre és a helybeliek napi gondjai kö­zött. Mint képzőművészeti és természeti szépségekben bővel­kedő környék, egyre többet foglalkozik velünk a sajtó. egyre nagyobb az idegenfor­galmunk. Az infrastruktúra, a helyi ellátás azonban ahelyett, hogy! lépést tartana a növekvő igényekkel, inkább romlik. Pálos István fiatal felesége két apró gyermekkel igyekszik megoldani a beszerzési gondo­kat. — Nem tudom, ér-e valamit érről beszélni. Sokszor el­mondtuk, sokszor meg is írták már, mégsem változik semmi. Nyitás előtt már sorba kell állnunk az utcán. Aztán vagy megérkezett már az áru, vagy nem. Előfordul, hogy három­szor vissza kell menni tejért, vagy kenyérért, mert az egyik szállítmány már elfogyott, a másik még nem érkezett meg. Kinek van erre ideje, különö­sen két kicsi gyerek mellett? — Ügy érzi a falu, hogy nem kapott semmit az utóbbi időben. S ha aktivitást, kultú­ra iránti érdeklődést kérnek tőlük számon, azzal vágnak vissza: előbb teremtsék meg a normális élet feltételeit, ne kelljen Szobra utazni bevásá­rolni, vagy órákat sorban állni az élelmiszerbolt előtt — fog­lalja össze tapasztalatait a népművelő. Egy üzlet Megpakolt szatyrokkal idős asszony igyekszik felfelé a meredek utcán. Az ellátásról kérdezem őt is. — Kedvezőtlen a helyze­tünk! — fakad ki teljes felhá­borodással. — Nem ide való vagyok, „csak” negyven éve élek Zebegényben, de azóta nagy változáson ment keresz­tül a falu. Képzelje, akkor ez az egy transzformátor volt, és négy élelmiszerbolt. Most öt transzformátor látja el a Kör­nyéket villannyal, és egyetlen egy üzletbe zsúfolódott össze az élelmiszerválaszték. Napo­kig nincs hagyma, zsír, ecet, a friss áru érkezése teljesen bizonytalan. Persze, vannak, akik soron kívül, előre Össze­készítve megkapják mindazt az üzletben, amire szükség van. Azok észre sem veszik, hogy valami baj van az ellá­tás körül. Nagy-szükség lenne egy tejboltra ahol reggelire valót vásárolhatnának a nya­ralók és csökkentené a mosta­ni zsúfoltságot. De ott, valami titokzatos oknál fogva butikoí nyitottak. Elválásunkkor megkért: ne­vét ne hozzam nyilvánosságra, mert az egyetlen üzlet egyéb­ként is kifogásolható udva­Friss áru a standokon riasságú személyzete egysze­rűen nem áll majd vele szó­ba. Az érdektelenség oka Ferenci Ferencet, az Orszá­gos Érc- és Ásványbányák ze- begényi üzemének vezetőjét több szempontból is közelről érinti a dolog. Részben, mint a baráti kör rendezvényei­nek állandó látogatóját, a Sző­nyi István természetjáró szakosztály vezetőjét, másrészt mint a beszerzési gondokkal szintén küszködő zebegényi lakost. — A község kulturális és kommunális ellátásának fej­lesztése a tanács feladata lesz. Nem hagyatkozhatnánk kizá­rólag a Szőnyi baráti kör hí­rére, programjaira. Az üzlet- hálózat bővítéséért is évek óta szót emel minden tanácsülé­sen a falu. Mivel azonban nem történik változás, előbb- utóbb közömbössé válnak az emberek. Ha a község peda­gógusai közül senki nem ér­deklődik a helyben élvezhető zenei, verses műsorok iránt, ugyan, ki fogja ránevelni a fiatalságot a kultúra szerete- tére? Prétyi Józsefné is tudja, hogy egyre kevesebben látják szívesen a nyári vendégeket. — Majd mindenki máshol dolgozik, s a munka, utazás után nincs már kedve az em­bereknek a vendégek fogadá­sára. Ezért csökkent a faluban a kiadó szobák száma. Annak sem örül a lakosság, hogy a nyári idényben 4-5 ezer em­bert kell ellátnia annak az üz­lethálózatnak, ami az állandó, 1200 lakost is csak szűkösen tudja kielégíteni. Márvány! Ágnes Két vasárnap közölt A brigádok megszépíti-! életüket Az előszoba fogasán viseltes kalapok, sapkák árvál­kodnak. Az étkező nyitott ajtaján át látni, kikészítették már a tányérokat, evőeszközöket. Ebédre készülnek a kemencei öregek házában. Amíg a közeli Malomkő vendéglőből áthozzák az ebé­det, addig a társalgóban várakoznak. A falak mellett körben elhelyezett fotelekben, kanapékon ülnek. Olya­nok így, mint Szophoklész drámáiban a bölcsek kara. Emelt fejek, fáradtan mosolygó szemeik. Arcuk mély rán­cai évtizedek munkájáról mesélnek. Pócs Sándorné, szo­ciális gondozó felolvas a Képes Újság legutóbbi számá­ból, azt hallgatják. Csöndesen hellyel kínálnak, merthogy a vendég itt min­dennél fontosabb. Ugyanis előbb vele, később pedig róla lehet beszélgetni. Közéjük te­lepszem. Nyomban hangosabb a szó, oldottabb a légkör. Az idős embereknél nem anyagi jellegűek a gondok. A szó, a másik ember hiányát érzik, s ezeket nehéz elviselniük. A váci járásban ezért a rendszeres pénzbeni juttatások mellett nyolc napközi és egy bentlakásos, hetes otthonban gondoskodnak az öregekről, s így csaknem száznyolcvan idős embert látnak el. Kemencén, a hét éve műkö­dő napközi otthonból — fő­képpen a családjuktól elsza­kítva élők kérésére — két éve lett az öregek hetes otthona. Akad még szabad hely — Jelenleg huszonegyen va­gyunk, s a bentlakó csupán tizenöt személy — mondja Kozáriné Víg Aranka, az ott­hon vezetője. — Akad még szabad fekhely is, de mint lát­ja, nincs egyetlen várakozó sem a községben. Ez a létszám állandónak mondható. A hetes otthon lakóinak át­lagéletkora meghaladja a nyolcvan évet. Az itt kapott, s általánosan dicsért ellátásért mindenki maga fizet a saját nyugdíjából. A teljes havi díj összege ötszáznegyven forint. — Nehogy félreértsen — folytatja Kozáriné —, ezt a pénzt az öregek maguk is akarják fizetni, vagyis nem szeretnék ezzel még részben sem terhelni a családjukat. Talán szerencsések vagyunk -*■ teszi hozzá — mert hozzánk eddig mindenki a családjával való békés egyetértésben jött, már akinek van családja és ilyen a többség. A hetes otthon barátságos meleget áraszt. Ragyogó tisz­taság mindenütt. Az éjszakai nyugalmat kényelmes fekhe­lyek, korszerű heverők szol­gálják. A falakon, a szekré­nyeken a család emlékét őrző derűs képek. A nappali tár­salgóban mindenkinek megvan a maga állandó helye, a rádió, a televízió közelében. A szórakozást jelentő tár­sasjátékok és még sok más az otthont patronáló szocialista brigádok, a bernecebaráti és a helyi üzemek ajándéka. Figye­lemre méltó az az emberség, ahogyan a brigádtagok a ma­guk erejéből igyekeznek meg­szépíteni a valamiképpen még­iscsak magukra maradt idős emberek életét. Egyedül maradtam A körzeti orvos, dr. Ádám hajós hetenként jön, de van mód az azonnali orvosi segít­ség hívására is. Menyhért András bácsi ol­vas a gondolataimban. — Minket nem a munka öregített, hanem az idő, meg az egyedüllét — mondja. — Ismerték egymást fiatal­korukban? — Hogyne ismertük volna — jön hozzám közelebb Pongrác néni. — Legtöbben együtt dolgoztuk le az életün­ket a határban, mindig a föl­deken. Régen voltunk fiatalok, de amikor beszélünk róla, el­tűnik ötven-hatvan év. Főként ebben a környezetben, ahol ma már jobban érezzük ma­gunkat, mint otthon. Képzel­heti, hogy unatkoznék egyedül a házamban. Itt meg eltelik a nap, szinte urak vagyunk. — Egyedül maradtam — mondja az otthonban csak Márínak becézett fejkendős nénike. — Itt meg mindig tör­ténik valami: megünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, a nők napját, Én olyankor énekelni szok­tam. Tudok legalább három­száz nótát. Énekelek magának is. /„Ha a szívem szólni tud­na,/de sok szépet mondana”/. — énekli kitartóan, míg a többiek jót nevetnek. Hidas Antaltól olvastam valamikor: az orvosnál a szív, a vese, a máj, a tüdő állapotá­val foglalkoznak, de a legfon­tosabbat elfelejtik megkérdez­ni. Azt, hogy van az ember a világgal? A legnagyobb ajándék Csakugyan foijtos lehet ez a kérdés minden ember számára. Hiszen a kemencei öregeknek is az a legnagyobb ajándék, ha meghallgatják őket, beszélget­nek velük. Kezeikből kifogyott ugyan a munka, de mondani­valójuk még maradt. Valami belső erő. kötelességtudat hajtja őket, hogy elmondják az utánuk jövőknek, mi az, amiért érdemes élni. Sarányi János Diplomaosztás A jövő hét műsorából Szept. 19., hétfő: A művelő­dési központ 47/48-as termé­ben, az ifjúsági klub rendez­vényeként vetélkedőt, diavetí­tést hirdetnek. — A Váci Kö­töttárugyár nosztalgia mozijá­ban 15 órakor vetítik a Gábor diák című magyar filmet, vá­ci felvételekkel. Szept. 20., kedd: Katonapo­litikai tájékoztató, hangzik el a művelődési központ 48-as termében 17 órakor. — A Ha­zafias Népfront nők klubja 18 órakor évadnyitót tart, ahol beszámolnak a nyári esemé­nyekről. — Ligeti Erika szob­rászművész kiállítása megte­kinthető a Madách Galérián. Szept. 21., szerda: A pedagó­gusklub diplomaosztó ünnep­sége 17 órakor kezdődik a mű­velődési otthonban, ahol Lá­zárfalvi Andor nevelőotthon­igazgató mond köszöntőt. — A 34-es teremben 18 órakor meg­emlékezést tartanak Az ember tragédiája színre vitelének cen­tenáriuma alkalmából. Kitüntetés a munkavédelemért Akit a munka fiatalít A héten megélénkült a váci piac forgalma. Bőséges a válasz­ték friss zöldségből és gyümölcsből Hancsovszki János felvétele A közelmúltban rendezték Szegeden a felsőoktatási intéz­mények VIII. országos munka- védelmi ankétját. A meghívot­tak között volt a Vácott élő és 75 évesen is tevékenykedő dr. Nagy István, a Művelődésügyi Minisztérium Iskolai Filmin­tézetének nyugalmazott igaz­gatója is, aki a Tisza-parti vá­rosban vette át a SZOT szak- szervezeti munkáért kitüntető jelvényének ezüst fokozatát, a vele járó oklevéllel és pénzju­talommal. VIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÁIIIIIII» Dr. Nagy István nevével több helyen találkozunk Vác iskolatörténetében. A taninté­zetek államosítása után Had­nagy Tibor volt a Gépipari Technikum első igazgatója, s ő annak a helyettese. Később biológiát és kémiát tanított a Sztáron Sándor Általános Gim­náziumban. majd a Mezőgaz­dasági Technikumban. Szak- felügyelő lett. de ezt követően is vissza-visszatért a váci is­kolákhoz. Lenin úti otthonában beszél­getünk arról a három évtize­des munkáról, melynek magas szintű elismerését jelenti a na­pokban átvett SZOT-kitünte- tés. 1952-ben hívta életre az Ok­tatásügyi Minisztérium a Szemléltető Filmkirendeltsé­get, amely később az Iskolai Filmintézet címet vette fel. Ennek lett ő a vezetője. Kez­detben a tantárgyak anyagához igazodó oktatófilmeket készí­tettek és forgalmaztak, majd polgárjogot kaptak a nevelő tárgyú filmek is. Húsz évvel ezelőtt született meg az a gondolat, hogy a Pe­dagógus Szakszervezet munka­ügyi osztálya — együttműköd­ve a SZOT-tal és az Állami Biztosító Főigazgatóságával — iskolai munkavédelmi és Dal­esetelhárító oktatófilmeket ké­szíttessen a tanulóifjúság ré­szére történő, rendszeres szem­léltetés céljára. Dr. Nagy István lelkesen kezdett munkatársaival a szép feladathoz. Az Iskolai Filmin­tézet hat évig működött, jog­utódja 1968-ban a TANÉRT lett. Általában évenként két munkavédelmi filmet készítet­tek. és forgalmazták az ország középiskolái között. Széles kö­rű volt a témajegyzék: mun­kavédelem az ipari (a mező­gazdasági) foglalkozásokon, a háztartás is veszélyes üzem, vízi balesetek, kerékpáros köz­lekedés stb. niiiiitüMiiiiiiiititiiiiiiin A gyakorló pedagógusokkal történt, közvetlen beszélgetés azt igazolta, hogy a kezdemé­nyezés nagyon helyes volt, A tanárok, iskolaigazgatók kér­ték e hasznos kezdeményezés folytatását. 1971-ben felmérést végeztek a megyei filmtárak — a munkavédelmi oktatófilmek­re vonatkozó — forgalmazási munkájáról és eredményéről. Nyugdíjba vonulása után meghívást kapott a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumtól, hogy annak szakoktatási főosztályán foly­tassa az audiovizuális szemlél­tetést irányító tevékenységét. Korára való tekintettel ezt a kinevezést nem fogadta el. He­lyette — mint nyugdíjas — a MÉM Szakoktatási Felügyelő­ségén, havi hatvan órában vég­zi a mezőgazdasági alsó- és középfokú' szakoktatási intéz­mények audiovizuális rendsze­res, irányított szemléltetésének megszervezését és bevezetését. Tizenöt éve jár be Vácról Bu­dapestre, s végzi ezt a munkát, fiatalos lelkesedéssel, '•iiiiiiimiiiitiiiimiimiR A Művelődési Minisztérium 1981 novemberében országos pályázatot hirdetett Emlékek, küzdelmek. tapasztalatok cím­mel Megírta emlékeit, küzdel­meit, s a háromnegyed évszá­zad tapasztalatait. Témaköré­ben négyezer forintos első dí­jat nyert. Az Országos Okta­tástechnikai Központ felkéré­sére 100 oldalas tanulmány! írt Az oktatófilm és a filmes oktatás története Magyaror­szágon címmel. Hét végén a közeli Bör- z'önvH°eten piheni ki a mun­kás hétköznapok fáradalmait Országos hírnévre tett szert a munkavédelem és a balesetei hárítás terén. Ezt a munkássá got ismerte el a SZOT kitün­tetése. családtagiai. barátai é* egykori tanítványai őszinte örömére. Papp Rezső Szept. 22., csütörtök: a Ha­zai Fésűsfonó Váci Gyárában 13 órakor Pitz András előadást tart Gyártmányösszetétel — változásgazdaságosság 1984- ben címmel. — 14 órakor a váci Technika Házában dr. Karsai Éva beszél a személyes ösztönzésről, a differenciálás­ról és a bérezés formáiról. — 17 órakor kezdődik az eszpe­rantóklub közgyűlése. Szept. 23,, péntek: A Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont 22-es termében 15 órakor Napraforgó címmel gyermek- foglalkozást vezet Berhidai Magdolna. — 14 órakor Kisvác irodalombarát közönségével ta­lálkozik Moldova György a nyomda kultúrtermében. — 19 órakor a fóti művelődési ház­ban A tölgyek alatt címmel rendezik Sellei Zoltán előadó­estjét. Szept. 24., szombat: Sorsolás szerint ma rendezik az Úttörő- olimpia labdarúgó körzeti baj­nokságát és kézilabda körzeti bajnokságát Vácott. — A mű­velődési központban délelőtt 10 órakor kezdődik a Játsz- szunk csillagászatot című ve­télkedő. Szept. 25., vasárnap: 15 óra­kor kezdődik a IV. Pest me­gyei színesdia-pályázat nyilvá­nos bemutatója. Utána Márton Géza fotóművész diaporáma műsora, majd díjkiosztás. Este szórakoztató műsort rendeznek a fegyveres erők napja alkal­mából. P. R. Szeptember 19-től az alábbi orvosok tartanak ügyeletet éj­szaka a városban: Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Gu­lyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Vajta Gábor, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Péter Éva. Az ügyelet a ré­gi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9„ telefon: 11-525) lehet felkeresni. A be­osztás hét közben megváltoz­hat. Madách Filmszínház (a mű­velődési központ nagytermé­ben: szeptember 19-én és 20-án délután 4 órakor az Fgy kis indián című magyarul beszélő, amerikai kalandfilmet vetítik. — Az esti 6 és 8 órás előadá­son a Britannia gyógyintézet című angol film víg játék szere­pel a műsorban, 16 éven felü­li n^vőknek. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom