Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-18 / 221. szám
6 Went Tf KTutim) " 1983. SZEPTEMBER 18., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Orvosművész Szeptember elején nyílt meg a tápiógyörgyei Faluház kiállítótermében dr. Kovács András orvos festőművész tárlata. Dr. Szende Andor méltatta megnyitó beszédében a község szülöttének életútját, munkásságát. Édesapja a falu tanítója volt, generációkat nevelt, oktatott. Dr. Kovács András korán elkerült szülőfalujából, s bár a gyógyításnak szentelte életét, a festészet szerelmeseként — kevés szabadidejét e szenvedélyének áldozva — örökítette vászonra élményeit, érzéseit, hangulatait. A bemutatott mintegy fél- Bzáz kép csak része dr. Kő- vács András festői munkásságának. Akik megtekintették a tárlatot, szép élménnyel lettek gazdagabbak. A kiállítás október 2-ig várja a látogatókat a tápiógyörgyei Faluházban. Molnár József Tápiógyörgye Hagyományőrzők Az utóbbi hetekben kétszer is volt alkalmam találkozni a nagytarcsai hagyományápolás szép példájával. Az elismerés mindenekelőtt a Falumúzeumot illeti, amelyet a Molnár házaspár hozott létre, nagy hozzáértéssel, fáradhatatlan szorgalommal. Megvalósítása jó példa arra, hogyan lehet és kell egy falu helytörténeti emlékét, néprajzi kincseit megőrizni. Mindez azért volt lehetséges, mert Nagytarcsán az életformaváltás során nem dobták ki az elődök színpompás népviseletét, egyszerű, de célszerű használati tárgyait. Az asszonykórus, a leány és fiú tánccsoport tagjai pedig tovább viszik a nemes hagyományokat. Nagytarcsa már a felszabadulás előtt is élen járt a népművelésben. A Falumúzeum épületében népfőiskola működött, melynek hallgatói közül többen távolabbi környékről kerültek ki. Azoknak, akik falujuk kulturális felemelkedéséért tenni akarnak, s tapasztalatcserére is szívesen vállalkoznak, ma sem lehet jobb jelszavuk, mint annak idején a régi népfőiskolára vágyako- zóknak volt: Menjünk Nagy- tarcsára! Kőváry Ferenc Mogyoród Lelkiismeretes Kilenc hónapja lakom Érden, és Törteiről havonta küldenek nekem (mivel az ottani Dózsa termelőszövetkezet tagja vagyok) száz forint pótjáradékot. A nyugdíjamat házhoz hozza a postás, július 26-án is így történt, csak akkor újságot és levelet is kaptam, s a nagy sietségben, meg kavarodásban mindketten elfeledkeztünk a ezáz forintomról. A postás elment a motorral, én meg ott maradtam a pénzes utalvánnyal a kezemben. Nem tagadom, rossz hatással volt rám ez az eset. Másnap a lányom érdeklődött a postásnál, aki rövidesen becsengetett hozzám, elnézést kért a tévedéséért és odaadta a száz forintomat. Bár sok ilyen lelkiismeretes ember lenne, mint amilyen a mi postásunk. A nevét sajnos nem tudom, ezúton szeretném kcszönetemet kifejezni neki. Antal Jánosné Érd de már csak a rozsda eszi évek óta. A Ságvári utca borzalmas állapotban van. Teljesen olyan, mint a vízmosás, a járdának nevezett részen alig fér el egy ember, s bokáig érő homok az egész. A Táncsics utcában sem -jobb a helyzet Nem értem, miért nem lehet épp ezeket a turisták és külföldiek által is gyakran használt utcákat rendbetenni. Biztosan az ott lakók is szenvednek a homoktól, az ablakokat vastagon belepi, ha elmegy egy autó az utcán. És sajnos, a Ságvári utcai nyomós kútnál sem tudjuk rendbeszedni egy kicsit magunkat, mert délután már nincs benne víz. Ha ezek a problémák megoldódnának, nemcsak a turistáknak lenne az hasznára, hanem1 elsősorban az utcában élőknek. Horkainé Rákoskeresztúr Csend és disco Isaszegi homok Pesti lakos létemre sokat járok Isaszegen. Turistaként, s más okok kapcsán is gyakran megfordulok itt. Sajnos, az itt élők igazán nem lehetnek büszkék az útjaikra, járdánkra. A Ságvári Endre utcán át juthatnak csak a turisták az erdőbe, meg a Táncsics utcán. Ezt is nagyon nehéz megtalálni, mert tábla nincs az állomás előtt Valaha volt, Aknázómolygondokról Van egy kis almásom, sajnos, elég sok gond van ezzel az utóbbi időben. Almán, cseresznyén, meggyen, mindenütt aknázómolyok találhatók. Már permet fetünk az ismert rovarölő szerekkel, hetenként is, de sajnos, semmi eredmény sincs. Most itt az almaszüret, mi a Micsurin Tsz-nek adjuk le az almát, s tudjuk, hogy a pajzstetves, molyos' gyümölcsöt nem veszik át. Terem vagy 30—35 mázsa, évente rendszeresen gondozzuk, de a tavaly ősszel megjelent aknázómolyokkal szemben úgy tűnik tehetetlenek vagyunk. Szerintem, ha a kiskerteknek nem lehet nagyhatású rovarölő szert vásárolni, akkor a gazdaságnak kellene gondoskodni róla. Komoly a gondunk, hiszen a hibás vagy molyos almával nem tudunk mit kezdeni, pedig drága a permetezőszer, a japán permetezőgép. Már az egész nyugdíjamat erre költőm, s azon is gondolkodom, hogy kivágatom a fáimat, ha nem lesz más megoldás... Bossányi Mihályné Dánszentmiklós Részletes és alapos tájékoztatást Krekács Lászlótól, a termelőszö- vetkeeet főágazatvezetőjétöl kaptunk ez ügvben: a tsz saját dolgozóitól felvásárolja a kertjükben termett almát, Így segíti az értékesítést és támogatja a háztáji termelést. Tavasszal minden esz- endöben termelési tanáccsal látjuk el a kiskertek gazdáit, sót sokszorosított nóvénwédelmi technológialeírást is adtunk ki számukra. A termelést kertészmérnök Irányítja. Bármikor hozzá is fordulhatnak. sőt a gazda'áe bármelyik illetékes szakemberét megkérdezhetik. ha tanácstalanok. Az aknázómoly ellen leghatásosabb szer a Chinetrin, az Unifoáz, az Unition, a téli lemosó permetezésnél a sárga méreg. Tegyük hozzá, ezt a tanácsadást, segítségnyújtást, biztosan igénybe vehetik azok a kistermelők is, akik nyugdíjasként, kiegészítő kenyérkeresetnek tekintik a gyümölcstermesztést. Dunakeszin, a Szabadság utca 7/a alatt van egy eszpresszó-vendéglő. Az ott élők nevében Kapinyáné Simon Borbála keresett meg panaszával. Elmondta, hogy idén május 8-á.n 11 család aláírásával levelet küldtek a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak, s a tanács kereskedelmi osztályának. A panaszt a váci járási NEB vizsgálta, s megállapították, hogy jogos a lakók felháborodása. Sajnos, a helyzet nem javult, sőt romlott. Június közepéig este 8-ig volt nyitva a vendéglő, később már tízig. A lakók megkeresték Demjén Jánost, az üzletvezetőt, s kérték, hogy a környék nyugalma érdekében rendezzék békésen a dolgot. s A válasz: szeptember 1-től. megnyílt a disco. Pénteken és szombaton éjjel 2-ig, a többi napon éjfélig tart nyitva az üzlet. Este 9 után bekapcsolják a gépzenét, erősítővel, és ez így tart szakadatlanul. Még záróra után is nehezen lesz csend. A környéken sok kisgyerek, idős, beteg ember szenved a lármától. Akik pedig munkából hazatérve pihenni szeretnének, nem tehetik a mulatozás miatt. A megnyílt kuglipálya csak fokozza a zajt. Talán ésszerű egyezséget kellene kötni, amelyben a pihenni kívánó 11 család és a szórakozni vágyók érdekeit összhangba hozzák. Az indulat nem, csak a józan mérlegelés hozhat mindenki számára kielégitő megoldást Meg a csendrendelet, ha az illetékesek érvényt szereznek az előírásoknak. Solymosi László Dunakeszi Kiszolgálás Jön az ősz, közeleg a fűtési szezon, érthető, hogy mindenki igyekszik mihamarabb beszerezni a téli tüzelőt. Gond természetesen ez ügyben is akad. Vagy éppen az a fajta szén nem kapható, amit vásárolni szeretnénk, vagy más bosszúság nehezíti a vásárlást. Íme! Göd-alsón lakom, s téli tüzelőmet saját fuvarral szerettem volna hazaszállítani. Mivel szombaton nekem is szabadnapom van, a Tüzép-telep is 12 óráig nyitva tart, így szeptember 3-án elmentem lovas- koosival a tüzelőmért. Még pénteken meg is beszéltem a telepen a szállítást, hogy egészen biztos legyek a dologban. Sajnos, nem így történt. Amikor megérkeztünk, közölték velünk, hogy beérkezett egy vagon cserép és emiatt nem adnak ki tüzelőt. Mikor hivatkoztam az előző napi megbeszélésre, azt válaszolták, már 20 embert elküldték, csak nem képzelem, hogy velem kivételt tesznek. Én ezt nagyon sérelmesnek találtam, mert ha nyitva van a Tüzép szombaton is, akkor kötelesek az árut kiadni. Manapság, amikor az ember szeretne takarékoskodni az idejével, ez nem a legmegfelelőbb ügyintézés! Kérem, válaszoljanak, jogosan jártak el a Tüzép-telepen! ? Szabó Jenő Göd-alsó Sípos Lászlóné, a Tüzép-telep vezetője így magyarázza a történteket: összesen négyen vagyunk ezen a munkahelyen, és meglehetősen nehéz megoldani, hogy mérlege« is legyen amikor áruátvétel van. Szombatonként egyébként Is óriási a forgalom. A kérdéses napon jómagam szabadságon voltam, s kivételes eset, hogy pontosan ekkor érkezett meg a várva- várt cserépszállltmány. Sokan akartak vásárolni, s egyébként is át kellett venni az árut. Sajnos, sehogy sem tudtuk megoldani az adott napon a mérlegelést. A panaszos egyébként azóta már elszállította a tüzelőjét, s reméljük hasonló eset nem fordul elő. Van jelentkező Rajtam kívül mások is panaszolják, hogy szombaton és vasárnap nem kapják meg az Mikor égessük a gazt? újságot, holott épp ekkor lenne idejük olvasni. A gödöllői 1-es postahivatalnál azzal érvelnek, hogy ezeken a napokon helyettesítő kézbesitő dolgozik, aki nem ismeri az előfizetőket. A kérdés az, miért nem állítanak olyan kézbesítőt a területre, aki jól ismeri az itt élő embereket. Fennáll ugyanis a veszély, hogy többen lemondják az előfizetést a bosszúságok miatt. A posta érvelése már csak azért sem fogadható el, mert a katonai szolgálatból leszerelt Antal József, aki másfél évvel ezelőtt a körzet kézbesítője volt. Most is 6 a kézbesítőnk, ellene 6oha nem volt kifogás, ráadásul felajánlotta a hivatal vezetőjének, hogy szombaton és vasárnap is szívesen kihordaná az újságot, ráadásul pontosan. A hivatalnak mindegy lenne, hogy kinek fizeti ki a szombati, vasárnapi újságkihordásért járó bért, nekünk előfizetőknek pedig végre megnyugtató megoldást jelentene, s megszabadulnánk a felesleges bosszúságoktól. Kelemen János Gödöllő íme, egy az illetékeseknek tálcán kínált javaslat, olyan megoldás, amely mindannyluk számára kedvező lehetne, csak élni kellene velel Ügy gondolom', nem egyedi az eset, amiről írni akarok. Tűrhetetlen, hogy Gödöllőn a Március 15 utca 1 szám alatti ház új tulajdonosa szinte óramű pontossággal 13 és 14 óra között gyújtja meg a szemetét és a nyers faleveleket. Ez persze nem ég, csak füstöl. A Munkácsy és a Dregonya utca lakói szenvednek ettől. A lakás perceken belül tele van a bűzzel, s a fal és a függönyök beisszák ezt a szagot. Már mi sem tudunk az udvaron pihenni, kénytelenek vagyunk a csukott lakásba menekülni. Amikor figyelmeztettük a tulajdonost, azt mondta, szabad égetni. Ezt elismerjük, de ne a mi rovásunkra tegye. Vitesse el a szemét szállítókkal úgy. mint a többiek, a gazt pedig — a környéken élők mind így csinálják — úgy is el lehet tüzelni, hogy ezzel a Flípaprpt mások nyugalmát ne zavarjuk. —:--------------Negy ven évig éltünk a szomszédokkal nyugalomban, békességben, talán a tanács illetékesei figyelmeztethetnék ezt a másokra fittyet hányó állampolgárt a kötelességére. Kiss Sándorné Gödöllő Szerencsére egyre gyakoribb, hogy a korábban sok panaszra okot adó vendéglátó helyek dolgozói kiérdemlik a vendégek dicséretét, mert szolgáltatásaikkal a betérők kényelmét, kellemes szórakozását segítik Közeleg az őszi nagytakarítás ideje. A kiskertekben, udvarokban mindenütt akad elégetni való gaz, lehullott falevél. Nem vitás, hogy a kertelt tisztántartására szükség van, csak au nem mindegy, mikor, hogyan égetjük el a hulladékot. Nem árt, ha legalább közvetlen szomszédainkra tekintettel vagyunk az égetésnél, s nem akkor füstölünk az orruk alá, amikor a kertben pihennek, vagy énpen száradni rakták ki a frissen mosott ruhát. Megértés, figyelem, előrelátás, pénzbe nem kerül. A haszna viszont megfizethetetlen: a nyugalom, a békesség. Tilos a jószágtartás Csak ez az egyetlen lehetőség Milliárdokra rúg az az ősz- szeg, amit a zöldséges kertekből, a gyümölcsösökből, vagy a jószághizlalásból, baromfinevelésből a háztáji gazdaságok a közös kasszába tesznek. Nem lehet vitás, hogy a népgazdaság érdeke is az. hogy a szabad idejüket szívesen felál- dozókat segítse a második gazdaság eredményességében, s meg is tesznek mindent a nagygazdaságok azért, hogy a háztáji minél nagyobb hasznot produkálhasson. Külön ágazatként él már a termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban. Éppen ezért írhatjuk: különös panasszal fordult hozzánk ifj. Kovács Karoly dabasi olvasónk. Felkerestük. — A szakszervezetnél, a vállalat vezetőinél mondtuk el gondjainkat, de nem találtunk meghallgatásra. Nekünk állandóan 20—30 hízó és 2—3 anyakoca volt az ólban, ennek a hiánya legalább 70—80 ezer forint kiesés és akkor még nem is mondok sokat. Kilenc család küzd hasonló gondokkal. Szívesen tartanánk jószágot, de egyszerűen megtiltották! Az indok A kifakadást megértéssel kell fogadni, hiszen mindenki a többre, a jobb megélhetésre törekszik, s ha mindehhez két keze munkájával jut hozzá, igazán tiszteletre méltó vállalkozás. A jó minőségű sertéshús előállítása pedig az exportot, s a lakossági ellátást tekintve is fontos. Nem csoda, hogy panaszosunk értetlenül áll a történtek előtt, s nem talál elfogadható magyarázatot a hústermeléssel foglalkozó vállalat döntésére. Kérdezzük meg a legilletékesebbektől, vajon milyen szempont befolyásolta őket a döntés meghozatalánál?! Németh Antalné, a vállalat főkönyvelője részletes felvilágosítással szolgál: — Egy tíz-tizenöt esztendős A panasz — Ügy érzem — mondotta —, nagy igazságtalanság történt velünk — kezdi panaszát. A Húsipari Hizlaló Vállalat mánteleki üzemegységénél a vállalat szolgálati lakásában élőknek megtiltották, hogy disznót tartsanak. Az ólakat azzal az ürüggyel döntötték le. hogy jobbakat építenek helyettük, de azóta sem történt semmi. — Hová* fordultak panasz- szal? igazgatói utasítás intézkedik arról, hogy a szolgálati lakásokban nem szabad sertést tartani. Az igazság az. hogy bár amikor a lakók beköltöztek ezt a feltételt is ismertettük velük, hallgatólagosan mégis nevelhettek jószágot. Mindaddig nem is vettük szigorúan ezt az intézkedést, amíg a vállalat el nem érte a hármas mentességet. — Ez mit jelent? — Azt, hogy törzstenyészetünk három olyan sertésbetegségtől mentes, ami állataink minőségét, értékesitését befolyásolta. A döntés — Hosszú évek munkájának eredménye, hogy ezt a fertőzésmentességet elértük, a kritikus 0,05 százalék alá szorítottuk azt a vérből vett analízisértéket, aminek alapján mentesnek nyilvánították az állományt. Mintegy 25 millió forintjába került a vállalatnak, hogy ezt elérte, több drága anyakocát kellett a tenyésztésből kiselejtezni, érthető, ha most szeretnénk ezt a mentességet megőrizni. Az állategészségügyi szolgálat előírása, hogy a tenyésztelep melletti majorban nem szabad sertést, vagy más olyan nagytestű állatot tartani, ami veszélyeztetné ezt az ötszáz ko- cás telepet. — Mikor érték el ezt a mentességet és mit jelent ez a vállalat számára? — Az idén év közepén, s ez jobb, kedvezőbb értékesítési feltételeket jelent. A tőkés exportban hamarosan eljutunk odáig, hogy csak ezzel a hármas mentességgel rendelkező tenyészetektől fogadják el az árut, csak ezek lehetnek versenyképesek a piacon. Ügy is mondhatnám, magasabb érdekeket kellett néznünk akkor, amikor ezt a valóban szigo- rd s a szolgálati lakásokban élő dolgozóink szempontjából hátrányos döntést meg kellett hozni. Érveltünk mi azzal, hogy távolabbról is bejuthat az esetleges fertőzés, az előírásokból egy jottányit sem engedhet az állategészségügyi szolgálat anélkül, hogy ezzel ne veszélyeztetné a nemzetközileg is fontos mentességet. Ügy tudjuk, a telepvezető a szolgálati lakásokban élőkkel közölte ezeket a szempontokat. A megértés Az érdekek vitájában ezúttal a saját szemszögéből mindkét félnek igazsága van, hiszen nehezen érti meg a magasabb szempont alapján hozott döntést az. akinek több tízezer forint a vesztesége. Méais, ez az az eset. amikor a közösség érdekének alá kell rendelni ez egyéni szempontokat. Gáspár Mária elő. Kaposvárról érkeztek szerkesztőségünkbe ezúttal dicsérő sorok a dunabogdányi Vadásztanyáról. „Olyan színvonalas a vendéglő, hogy csak elismeréssel szólhatok róla. Udvarias, előzékeny a kiszolgálás, kitűnő a konyhájuk. Speciális, Ízletes ételeket kínálnak, sami a lényeg, bőséges adagokat. Jakab Lajos üzletvezető és a vendéglő dolgozói mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az üdülők, a kirándulók jól érezzék magukat, elégedetten távozzanak, és vissza Is térjenek majd. Szép emlékekkel érkeztem haza Dunabog- dányból. s ebben a dicséretes vendéglátásnak is szerepe volt. Farkas Béla Kaposvár Hernyók Idén többféle betegség támadta meg a gyümölcsösöket, így a mi kertünket is. A baj az. hogy hiába permetezünk, ha a szomszéd nem teszi ugyanazt. A hernyók és a különféle kártékony rovarok átjönnek hozzánk, a mellettünk levő elhanyagolt gyümölcsösökből. Így jókora kárunk keletkezik. arról nem is beszélve, hogy a kelleténél többször kell permeteznünk: a szerek pedig nagyon drágák. Németh Ferencné Albertirsa A levél tartalmát Kovács Péter névéi, az albertirsai tanács su bálysértési előadójával Ismertet' túk. Megtudtuk, amennyiben hasonló panasszal fordulnak hozzájuk, ők azonnal a helyszínét győződnek meg a helyzetről. Nos így történt ez most is. Am a látogatást nem követte szabálysértés: eljárás, mivel az említett szomszéd kertjében sem láttak töbl kártevőt, mint más gyümölcsösökben. A szakértők szerint az Idér a szokottnál nagyobb volt a hernyóinvázió, s megkönnyítette t kártevők dolgát az is. hogy a környéken nem lehetett megfeleli vegyszer! kapni. Amit árusítottak, az nem a leghatékonyabbak közül való ..,
