Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
XXV. ÉVFOLYAM, 330. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A szsmélyes felelősség előtérbe bérűit Sok függ a rátermettségtől Kém Isiiét évente a főszezonban üdülni Talán a tanácskozók közül is egyre többen látják, mennyire megnőtt mostanában a szakszervezeti mozgalom szerepe, jelentősége a közéletben. Célkitűzéseik, feladataik ugyan nem változtak, de a velük szemben támasztott igények észrevehetően — igen. Ez a jelenlegi változatosabb, mozgalmasabb társadalmi légkörben természetes is. Értékmérő A pedagógusokról olvastam nemrég egy tanulmányszámba menő jelentésben, hogy talán a legérzékenyebb, leggyorsabban reagáló, legkritikusabban értékelő rétegnek számítanak. Ezért is érdekes lehet, hogy milyen tevékenységet fejt ki az ő szakszervezetük, ha csupán szűkebb pátriánk határain belül keressük is a választ a kérdésre. A mozgalomban régi értékmérő a szervezettség aránya. Ezzel a járásbeli pedagógusok még nem dicsekedhetnek, hiszen a 88,6 százalékos átlag alacsonyabb a megyeinél és az országosnál is. Akadnak iskolák — Sülysáp, Vecsés, Gomba, Vasad —, ahol minden közoktatásban dolgozó tagja a szákszeriréZeínék. Vannak azonban olyan iskolák is, ahol a mozgalomhoz tartozók a teljes létszám kétharmadát sem teszik ki. Az okok sokfélék lehetnek. Akad, aki azért nem lép be, mert úgy érzi, a munkahelyén dolgozó bizalmi nem képes ellátni az ő érdekképviseletét. Más azért, mert nem tudják számára garantálni minden évben a főszezonra szóló beutalót. Nyilvánvaló tehál;, hogy a mozgalom tekintélye egyre inkább azoktól a tisztségviselőktől függ, akiket munkatársaik bíznak meg érdekvédelmi, érdekképviseleti teendőkkel, s a mindennapi munka közben kell, hogy bizonyítsák rátermettségüket. A monori járásban a legutóbbi választás óta a pedagógus szakszervezeti bizottság irányító, szervező, koordináló munkája a „kívülállók’’ szerint is lényegesen hatékonyabb lett. Igyekeztek a testületi döntések jelentőségét növelni, ugyanakkor a személyes felelősség is jobban előtérbe került. Előfordul — és ez a szakma krónikus gondjaira vezethető vissza —, hogy a sok helyettesítés, a tanítók, tanárok leterheltsége miatt nehéz egy- egy bizottsági, vagy bizalmi ülést megtartani. Az iskola- vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők között kialakult jó kapcsolat eredményeként azonban rendszerint sikerül áthidalni a nehézségeket. Meggyőzés A közelmúltban a járási párt-végrehajtóbizottság értékelte a járási pedagógus szak- szervezeti bizottság tevékenységét. Az ott részt vevőik is elsősorban a bizalmiak szerepének fontosságát hangsúlyozták. A testület elé terjesztett beszámolóból kiderült, hogy a jelenlegi tisztségviselők felkészültek, nemcsak a mozgalom tennivalóival vannak tisztában, hanem felelősséggel védik a dolgozók érdekeit, megfelelő politikai ismeretekkel rendelkeznek. ök azok, akik legritkábban változtatnak munkahelyet. Nemcsak a gazdasági élet változik azonban napjainkban, a szakszervezeti munkásoknak is feltétlenül szükségük van ismereteik, információik állandó felfrissítésére, karbantartására. Erre a pedagógusok járási szakszervezeti bizottsága különös figyelmet fordított eddig is, s a későbbiekben is kiemelt feladatként kívánta kezelni. Ahol szükséges, ott természetesen segítséget is nyújtanak. A meggyőzés, érvelés, az állandó kapcsolattartás a tagsággal, csak azok számara válhat eredményessé, akik maguk is igyekeznek naprakész tájékozottságra szert tenni. Valamennyi szakszervezet tevékenységének sajátos területe az élet- és munkakörülmények alakulásának figyelemmel kísérése, a tagjait érintő bérpolitikai intézkedések véleményezése, kritikája. Köztudott, hogy a pedagógusok személyi alapbére a monori járásban a múlt év és az idei esztendő áprilisi hónapjai között 5,3 százalékkal nőtt. Ezt az év közbeni kétszeri korrekció eredményezte. A járási szakszervezeti bizottság titkára egy kérdésre válaszolva mégis el kellett, hogy mondja: akadnak, akik ismét elégedetlenek. Többségük a növekvő árakra, az élet megdrágulására hivatkozik. Sokan azonban arról is megfeledkeznek, hogy mindez nemcsak a pedagógusok esetében igaz. Érinti az esztergályost, a villanyszerelőt, a traktorost, az orvost, a mezőgazdászt, s még inkább a nyugdíjasokat is. Munkahelyi pótlék A pedagógusok járási szak- szervezeti bizottsága egyébként a közelmúltban felülvizsgálta a különösen nehéz körülmények között dolgozó tanítók, tanárok helyzetét, s öt iskolának szavaztak meg különleges munkahelyi pótlékot. Ennek összértéke 456 ezer forint volt. Az elért eredményeik ellenére a szakszervezeti bizottság vezetői úgy tartják: nagyon sok még a tennivalójuk. Az érdekvédelem, az érdekképviselet, de a tájékoztatás, tudatformálás érdekében is. Vereszki János A tolvaj kiált segítségért Pályázóknak potyogó szemek 'j Rendnek muszáj lenni... Ez „a szabály az szabály” /, mintájára közszájon forgó megállapítás eredetileg hűlj moros esetekben használtatott. De ha tartalmát komo- ^ lyan vesszük — márpedig ez olykor nem árt — Jci- í derül, hogy leginkább valóban csak közszájon forog. í Közkézen — lapát, seprű és egyéb rendcsináló szer- '/ szám formájában — nem mindig. Pedig ez esetben is $ szükség lenne rá. Bejelentés érkezett szerkesztősé- 4 günkbe. néznénk már szét a monori vasútállomás por- 'j táján azon a részen is, ami nem az utasok közlekedé- % sére szolgál. Azt fogjuk tapasztalni — jelezte olvasónk —, hogy az állami gazdaság által bérelt részen, a „kukoricatornyok” körül halomban áll a sárga szem, és magától értetődően töltögetnek vele zsákokat az élelmesebbek. A környéken malacok cseperednek tekintélyes súlyúra a potya kukoricától. Lélek nem akad, aki a vagonokból kicsorgó takarmányt szedegetőkre rászólna. k vasutat szidják — Minek is? —1 mondja ingázó ismerősöm, aki mindezt ugyancsak naponta tapasztalja. és nevet. — Lényeg, hogy kárba nem vész. Visszakerül a ,.társadalmi körforgásba”, s ha nem extrudált kukoricaként, hát disznóeledelként hoz hasznot. Ez is egy érv az eredeti állapot meghagyására. Mert úgy tűnik, mintha semmi nem akarna változni. Cukorrépaszezonban ott rohad a répamaradék egv-egy bérelt területen, a maláta bűze is belepi a környéket. Őrt nem látni. Gyűjtögetőket. guberálókat inkább. Kinek a dolga lenne a rend- teremtés? Amikor ezt kérdezem a monori vasútállomás főnökétől, Ellenpacher Lajostól, még csak sejtem, hogy ördögi körben forgunk. — Vannak vasútőrök, ceglédi székhellyel. Vecséstől Abonyig járják a területet, ellenőrzik a rakodásokat. De lényegében amint megérkezik a küldemény, s mi azt éoségben átadjuk a szállíttatóknak, a gondot letettük. Letettük volna. De a kívülálló, ha látja az áruszóródást, a zsákos gyűjtögetőket. nem azt mondja, hogy nahát, milyen cég az,' amelyik ezzel sem törődik —, hanem a vasútat szidja. Mivel a vasút területén tanúja mindennek. Régi gond — Ez önöknek érthetően kellemetlen. Nem próbáltak meg tenni valamit ellene? — Dehogynem! Először is: a területek rendben tartását, azt. hogy az áru átvétele után a vagon is, a környéke is rendben legyen, a szerződésben eleve megfogalmazták, mint a szállíttató kötelességét. Az állami gazdaság próbálkozott is: bekerítette a részét. A kerítést ki js tördelték, minden zajlott tovább. Nem a vagonokból lopnak — azt viszik, ami lehullik, de hát az sem jelentéktelen. A gazdaság számos feljelentést tett már a rendőrségen. Mi is kértük, hogy gyakrabban jöjjenek, hadd lássanak egyenruhát sűrűbben a potyázok, hátha ez hatásos lesz... Kérdés. De éjjel-nappal rendőrséggel őriztetni ekkora területet amúgy is képtelenHcmiinc- év a kox3gazgatás!san A mindennapok valódi örömei A pártatlan hűség magyarázata A közelmúltban hallottuk a hírt, hogy Lehoczky Károly, az üllői tanács vb-titkára a 30 éves közigazgatási törzs- gárda tagságát ünnepelte. Az egyetlen ember a járásban, aki ezen a munkaterületen ilyen sokáig kitartott. őt faggattam e páratlan hűség okairól. Letelepedtek — Hát igen, a köszöntőbeszéd rám eső, nekem szólő része nagyon jólesett és a kérdésre, hogy újra kezdeném-e, azonnal igennel válaszoltam. Ezt. most, jobban megfontolva is így érzem. — A munkájáról sokat, az életéről talán keveset tudnak az emberek. — Nagybörzsöny á szülőfalum, a feleségemmel együtt odavalók vagyunk, a szüléink még most is ott élnek. Először Nyergesújfalun dolgoztam, mint vasbetonszerelő, majd 1950—53-ig katona voltam, törzsparancsnok írnok. Abban az időben segítették a leszerelés utáni elhelyezkedést, így a katonaság segítségével és ajánlásával sikerült a saját falumban állást kapni a községi tanácsnál. Így kezdődött: 1957-től adóügyi előadó lettem, majd 1958-tól vb-titkár, 1964-ben azonban áthelyezéssel üllői állományba kerültem, így azóta itt vágyok vb-titkár. — Mi volt az oka, hogy elhagyta a szülőfaluját, hiszen ott is megbecsült ember lett? — A családomra gondoltam, a kislányomra, az iskoláztatására és városközeiben szerettünk volna lenni... Feleségem a pilisi óvoda vezetője lett, ott kaptunk szolgálati lakást. én oedig egészen 1967-ig onnan jártam át naponta az üllői tanácshoz... Nagyon megszerettem a falut, letelepedési szándékaim megerősödtek, építkezni kezdtünk. majd 1972-ben be is költöztünk. A feleségem azóta Üllőn vezető óvónő. Megérte — Ügy tudom, a munka mellett csaknem 13 évig tanult. — 1958-ban végeztem az államigazgatási szakiskolát. 1961—65-ig gimnáziumi tanuló voltam és felnőtt fejjel érettségiztem. A tanácsakadémia elvégzése következett, majd 1972-ben a kiegészítőn is szakvizsgát tettem. Ezt követte az ML középiskola — majd az ML esti egyetem tanulója voltam. — Megérte? — kérdezem a felsorolás után. — Igen! Fárasztó volt, sok ség lenne. S egészen biztos, hogy az ellenőrzések közötti időt kihasználva mégiscsak találnának alkalmat a begyűjtésre. — Régi gond ez már... — sóhajt az állomásfőnök. — Kaptam én már olyan hivatalos átiratot is, amelyben az én felelősségemet emlegetik. Márpedig ebben az esetben én nem képviselek olyan erőt, hogy intézkedni tudjak. Nevetséges, amit most elmondok, de nemegyszer előfordult, hogy amikor figyelmeztettem a vagonok alatt zsákkal bujkáló asszonyokat, még ők kiabáltak segítségért, hogy erőszakoskodni próbáltam velük... Van megoldás Hallgatunk. Végül mégiscsak az állomásfőnök nyitja ki az ördögi körből kivezető ajtót. — De itt van például a Gabonaforgalmi Vállalat. A? egyes vágányról rakodnak rendszeresen, nem is kis meny- nyiséaű kukoricát például. A rakodásnál mindig jelen van a tanács embere, egy-két fi- ffvelő szemű, kiielölt dolgozó Soha ezen a vágányon nem volt még guberálás, rendetlenség. maradék. Ez tehát a megoldás. Nem lehet kérdés, hogy megéri-e De a vasút partnereinek most már ideje lenne fontolóra venni. Koblencz Zsuzsa időm ráment, de megérte, sőt segítette a szakmai és politikai tájékozódást is. Az erkölcsi és anyagi elismerést szinte minden járási ünnepségen megkaptam, és az valahogy mindig erőt adott a továbbiakhoz. — Beszélne a kollektíváról, munkatársairól, akikkel együtt, dolgozik? — Róluk csak jót mondhatok. A járási és a megyei komplex vizsgálatok szerint a járás legjobbjai. Elsőként alakult meg például a szocialista brigádunk, amelynek még minden évben sikerült elnyernie a Szocialista kollektíva címet, tavaly pedig megyei elsők lettek! Tízszer három — Mi az, aminek legjobban örül a mindennapjain, a sima hétköznapokon? — Talán annak, hogy amikor megyek az utcán, minMegyei I. osztály: Dunakeszi—Ferihegy SE, Dunakeszi, 15 óra. Sülysáp—Főt, Sülysáp, 15 óra. Megyei II. osztály, A-cso- port: Üllő—Gyömrő, Üllő, 15 óra. Aszód—Pilis, Aszód, 15 óra. Járási I. osztály: Dánszent- mikiós—Péteri, Dánszent- miklós, 15 óra, vezeti: Lits (partjelző: Szalontai, Prohász- ka), Monor—Ceglédbercel Monor, 15 óra, Ágoston (P Szabó), Vecsés II.—Abony, Vecsés, 15 óra, Hörömpő (Mészáros), Kocsér—Vasad, Kocsér 15 óra, Schiller (Zsuzsandor). Maglód—Mende. Maglód, 15 óra. Eperjesi (Mázló), Törtei— Ecser, Törtei, 15 óra, Gavló denki előre köszön, sőt, szól egy-két kedves szót... — Ez így van Nagybörzsönyben is. A szüleim és az anyó- somék háza között az út csak három perc, de ezt sokszor; csak fél óra alatt tudom megtenni, mert minden szembejövővel beszélgetni „kell” egy kicsit. Még most is megismernek és emlékeznek rám, öregek, fiatalok egyaránt, ami nagyon jó érzés... Azt hiszem, ez a mindennapok igazi öröme. Monostori Kriszta Zmés est Zenés estet rendeznek ma este 7 órakor Pilisen, a Móricz Zsigmond művelődési házban. A műsorban fellép Máté Péter, Ambrus Kyri és Mészáros Tibor táncdalénekes. Jegyek az előadás kezdete előtt egy órával, 40 forintos áron válthatók. (Szuda), Nyáregyháza—Albert- irsa, Nyáregyháza, 15 óra, Sárost (Letkó). Az ifjúsági mérkőzések mindhárom osztályban 13 órakor kezdődnek. Serdülő mérkőzések: Monor—Péteri (Ágoston), Dánszentmiklós—Maglód (Szalontai), Vecsés—Pilis (Hörömpő), Nagykőrös—Gyömrő (Schiller), Abony—Üllő (Szóró), CVSE—Albertirsa (Csana- ki). A mérkőzések 9 órakor kezdődnek az elöl álló csapatok otthonában. ISSN 0133—2S5I (Monori Hírlap) Ragasztó a borítékra Milliószámra készülnek borítékok a Papíráru Készítő Ipari Szövetkezet gyömrői telepén. Nem irigylésre méltó a munkája Turu Józsefnének, aki naponta 24 ezer boríték szélét ragasz- tózza, méghozzá 14 éve, mert alapító tagként dolgozik a telepen. Hancsovszki János felvétele Kiről es mn szó? Dólam volt szó? — kér- dezte egy tanácstag. — Engem emlegetett? — kérdezte egy másik. A közelmúltban arról írtam: járda épült az utcában, a lakók építették társadalmi munkában, maguknak. S a nagy közös örömben egy akadt, aki megjegyezte: na, ezt is érdemes volt ilyen szépen összehozni, ha a tanácstag még csak meg sem köszönte! Megköszönte egyébként, de ha nem tette volna is: hát neki — aki nem is abban az utcában lakik — építették azt a járdát?! S most, miután mindkét megbántottan, szomorúan érdeklődő tanácstagnak azt mondhattam, hogy nem, nem róluk volt szó — láthatóan egy kő esett le a szívükről. Már azt hitték. Merthogy olyan nehéz egy körzet minden egyes lakójának kedvére tenni! Erről ők igazán sokat beszélhetnének — mondták, de mosolyogva búcsúztak. Azt írtam akkor: tanács- tagnak lenni nem könnyű mesterség. Ebben is egyetértettünk. K. Zs. '.ngadó Üllőn Labdarúgás a hét végén
