Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 218. SZÄM 1983. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK A kiskert és a lseit kosolt Még niidlg hosszú az áru útja J Egy hete sincs még, hogy a névtelen, de a szignóján $ nak megfelelően valóban „sok kistermelő’’ panaszait £ összegző levél hatására a monori piacon és a helyi ta- nácson jártunk, hogy meggyőződjünk róla, vajon milyen £ körülmények, gondok akadályozzák a jobb zöldség- és ? gyümölcsellátást. Kiderült — szerencsére — jobbára | csak félreértésekről, beidegződött szokásokról van szó, a f szakigazgatási szerv intézkedései épp az ellátás javulá- $ sát igyekeztek elősegíteni. Remélhetőleg előbb-utóbb ma- % guk a kistermelők is elhiszik, hogy valóban használhat- $ ják az üres pavilonok asztalait, s övék az előny a kötő- í désekkel, bazárosokkal és más kiskereskedőkkel szem- 4, ben. Hatalmas savanyítókádak A vecsési Ferihegy Mgtsz feldolgozó üzemében készen állnak a hatalmas kádak a káposzta savanyításához. A 350 hektárról leszedett fejeket a hagyományos módon, de már korszerű esz­közök segítségével készítik elő. Komlós Ferencné a savanyító­kádakat tisztítja. Országos kutatás kékfestő után Már csak a csoda segíthet A zöldség- és gyümölcsellá­tás helyzete természetesen a járás más településein is gyak­ran kerül szóba. Tanácsi és pártfórumokon legalább olyan indulatok kerülnek felszínre, mint az alkalmi vitákban. A járási párt-végrehajtóbizott- ság legutóbbi ülése elé terjesz­tett anyag előkészítői nem vé­letlenül fogalmaztak így: Sok kézen keresztül-— Az életszínvonal emelke­désének egyik jellemzője a növekvő, választékosabb élel­miszer-fogyasztás, a«fogyasztá- si szokások átalakulása, mely a zöldség és gyümölcs eseté­ben az egy személyre jutó mennyiség emelkedését jelenti. A lakosság folyamatos, friss, jó minőségű áruval való ellá­tása jellegéből adódóan ko­moly feladatot ró a kereskede­lemre,. ..... .. ...................... I^ örülÖeítíl ' hárótít 'hóhápjá : is sző esett már e ié.máró! á' rangos politikai fórumon. A testület akkor azt állapította rpeg, hogy „... a kereskedelem alapellátási szinten biztosítja az igényeket, de különösen a zöldség-, gyümölcsellátás terén javítani kell a helyzeten. Alap­vető változást a ZÖLDÉRT át­szervezése nem hozott”. Talán nem mindenki tudja, hogy a járási párt-végrehajtó­bizottság elé kerülő beszámo­lók, tájékoztató jelentések el­készítésében milyen sokan vesznek részt. A különböző szakbizottságok tagjain kívül, gyakran bevonják az érintett vállalatok megfelelő szintű ve­zetőit, a társadalmi és érdek- képviseleti szervek hozzáérte tisztségviselőit is. Sokféle vé­lemény találkozik, s ütközik olykor, elősegítve a reális kép kialakítását. A zöldség- és gyümölcsellá­tás értékelésekor is ez a gya­korlat valósult meg. Figye­lembe kellett venni természe­tesen, hogy járásunkban is szinte minden kertes házban termelnek saját felhasználás­ra valamilyen zöldséget, gyü­mölcsöt és sokan vannak, akik az árufelesleg egy részét hely­ben értékesítik, vagy felvásár­lóknak adják át. A monori járásban felvásár­lással elsősorban a két áfész, a Budapesti ZÖLDÉRT és ki­sebb mértékben a termelőszö­vetkezetek foglalkoznak. Első­sorban a két fogyasztási szö­vetkezet szerepe a meghatáro­zó, a rajtuk keresztül értéke­sített áru mennyisége is év­ről évre nő. Sajnos azonban a kiskertek termékei ezen az ütőn meglehetősen nagy ke­rülővel jutnak el a vásárlók­hoz. Egyik szövetkezet sem rendelkezik ugyanis közoonti begyűjtő-. elosztóraktárral, ezért az árut először ők is a nagy vásártelepen vagy a Bos- nyák téren értékesítik, majd a nap: igények kielégítése érde­kében kénytelenek a nagyke­reskedelemtől visszavásárolni. Az ellátással kapcsolatos leg­több panasznak épp az az ere­dője. hoav mire az áru sok ké­zen keresztül a boltba iut, mi­nősége jelentősen romlik. A korábbi években hasonló panaszokat lehetett hallani a ZÖLDÉRT tevékenységére is. Tavaly a monori járásban ösz- szesen húsz ZÖLDÉRT, három áfész, négy más szövetkezeti, huszonhat maszek, valamint harmincnégy vegyes profilú üzlet árusított zöldséget és gyümölcsöt. A tiszta profilú boltok forgalma 108 millió fo­rint volt. A decemberben be­következett változás (a Pest megyei ZÖLDÉRT megszűné­se) után, a ZÖLDÉRT-üzletek a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek kezelésébe ke­rültek, valamelyest nőtt a ma­gánkereskedők száma. A zöldségforgalom annak el­lenére emelkedett, hogy az áruellátást továbbra is csak a hagyományos úton, hosszadal- masan, nehézkesen sikerült megoldani. Legészrevehetőbb minőségi javulás a szerződéses üzemeltetésre kiadott zöldség- gyümölcs boltok egy részében volt észrevehető. Ezek az el­adók ugyanis saját bőrükön érzik, ha nem tudnak állandó, friss árukészletről gondoskod­ni. s riém. csökkentik a veszte­séget. Szamukra már az is megéri, ha maguk járnak áru után, akár a kiskertekbe is. Helyben vegyenek A járásban működő mind­két áfésznél, rangjának meg­felelően igazgatósági ülésen vitatták meg a zöldség-gyü­mölcs ellátás javításának lehe­tőségeit, a szükséges intézke­Szskkeri teremmé válik A társbérlet már a múlté: az öregek napközi otthona új otthonra talált. Maradt a régi épületben a területi nyugdíjas csoport, ám a vasasszékház, megújulva, megszépülve, raj­tuk kívül októbertől más la­kókat is fogad. A monori Kos­suth Lajos utcán levő épületet a nagyközségi tanács a járási művelődési központ gondjaira bízta. A vezetők kaptak az alkalmon, hiszen rendkívül jó lehetőséget jelentett ez egy klubház megteremtésére. A munkákhoz az anyagot a ta­nács adta, a társadalmi mun­kát pedig nem is kellett „agyonszervezni”, szívesen je­lentkeztek dolgozni a nyugdí­jasklub, a galambász szakcso­port tagjai, s néhány szakipa­ros. Húszan-huszonöten rend­szeresen összejöttek, s szinte újjávarázsolták a régi épüle­tet. Előbbre hozták a nagyte­rem leválasztó üvegfalát, hogy a büfé vendégei ne zavarják a játékteremben szórakozókat. A pihenőszoba úgynevezett szakköri teremmé vált, a volt melegítőkonyha pedig gaszt­ronómiai konyha lesz. Zajlik még a betonozás, az udvar végén a galambpiacnak terem­tenek állandó helyet. Mint Gordos Dénestől, a mű­velődési központ igazgatójától megtudtuk: az épületben kap majd helyet a területi nyugdí­jasklub, a galambász-szakcso- port, a tanácstagok klubja, s kéthónapos turnusokban főzési déseket. Mindkét helyen a közvetlen helyi felvásárlásra biztatták üzletvezetőiket, de úgy is próbálnak segíteni, hogy több, ám kisebb rakfelületű beszerzőkocsit indítanak út­nak. A magánkereskedők sze­repe szintén fontos, igaz, ára­ik valamelyest magasabbak, de náluk általában jobb minőségű árut is kínálnak, s az ellátás is kiegyensúlyozottabb. A piacokon — a kisebb helyi gondok ellenére — a zöldség- gyümölcs ellátottság, a válasz­ték megfelelő, az árszínvonal ott természetesen jobban hul­lámzik a kereslet-kínálat függvényében. Közös felelősség Ismerve a problémákat, s a biztató kezdeményezéseket is, bizonyos, hogy a zöldség­gyümölcs ellátás javítása érde­kében még mindig sok a ten­nivaló. Az áfészeknél például nyilván változtatni kell az ér­dekeltségi viszonyokon. Rövi­díteni szükséges az áru útját is, főleg helyi felvásárlással, és az elosztás nagyobb mérté­kű integrálásával. Üdvös lenne az is, ha ezek a szövetkezetek közvetlen kap­csolatot alakítanának ki azok­kal a járásbeli mezőgazdasági nagyüzemekkel, amelyekben gyökérzöldséget, káposztát, burgonyát, .almát, csemegesző­lőt stb. termesztenek. Mind az egyes kistermelőknek, mind pedig a szakcsoportoknak több támogatásra van szükségük. A maszekok érdekeltsége egyér­telmű, e területen a fogyasztói érdekvédelemre kell nagyobb figyelmet fordítani. S a fen­tiekért az említett gazdasági egységek, valamint a helyi ta­nácsok egyformán felelősek. Vereszki János tanfolyamot, később háztartási és a kulturált étkezést tanító tanfolyamokat is szerveznek az érdeklődő lányoknak, asszo­nyoknak. A klubház októberben már működik, s bizonyára sokakat vonzanak majd az itt megte­remtett szórakozási, művelődé­si, szakköri lehetőségek. A Monori Járási Szolgáltató Szövetkezet monori kékfestő üzemének három-négy párja ha akad az országban. Műkö­dött többé-kevésbé zavartala­nul egészen napjainkig, voltak virágos időszakai, amikor iparművészek fedezték fel, s a kékfestő ruhák divatbajöttévgl a rnunka is megszaporodott. Hogy hogyan kell mintázni, festeni — ehhez nem sokan értenek. A régi technika értő, szakavatott mestert kíván. De a mesterek — elfogytak. Panaszos levelet kapott szer­kesztőségünk Vecsésről. Olva­sónk még tavaly november­ben vitt négy méter anyagot festetni a monori üzembe. Azóta is egyfolytában érdek­lődik: mikor lesz kész? Leg­utóbb azt a választ kapta: le­het, hogy még a jövő év ok­tóberében sem. ugyanis nagy a munkaerőhiány. A festő be­tegállományban van, de a szö­vetkezet elnöke egyébként is azt az utasítást adta. hogy ha megjön is, csak közületi,.mun-, kához foghat hozzá, az ugyanis sürgősebb. — Ezek után visszakértem az anyagot — írja olvasónk. — Nem’ adták, mondván, hogy félig le van festve. Azt kér­dezném: mit tegyek? S mit te­gyenek azok, akiknek már két éve a kékfestőben van az anyaguk? Meddig várjunk? Hajdú János, a szövetke­zet elnöke válaszolt. — Fogalmazhatok úgy, hogy patthelyzetben vagyunk. A kékfestőben három alkalma­zottunk kellene hogy dolgoz­zon. Egy van a helyén, az át­vevő. Á festőnk egész nyáron — amikor dolgozni lehetett volna, lévén szezonmunkáról szó, hiszen télen nem tudnak az udvaron szárítani — beteg- állományban volt. Segítője, egy nyugdíjas, ugyancsak hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. A lakossági munkán kívül 3 millió forint értékű lekötésünk van a Felsőruházati Nagyke­reskedelmi Vállalattal. S ezek után a festő bejelentette, hogy ha betegállománya lejárt — kilép tőlünk. S nincs a járás­ban senki, aki értené ezt a mesterséget. Nyakaimba vettem az országot. Legutóbb Mező­kövesden jártam, ahol a 72 esztendős kékfestő mester — érthetően — nem vállalta át a hatalmas munkát. — Nincs tehát megoldás? — Kell, hogy legyen! Foly­tatjuk a keresést mindaddig, amíg nem találunk valakit, aki a félig kész lakossági anyagokat befejezi. Mindazon­által megköszönnénk, ha azok, akik vissza tudják venni le­adott anyagaikat, jelentkezné­nek a műhelyben. Elnézésüket kérjük. Mindez nem a szövet­kezet vezetőinek hibájából kö­vetkezett be. A monori kékfestőüzem te­hát — hacsak csoda nem tör­ténik — megszűnik létezni. K. Zs. Gyömrő—Verőcemaros 37-22 (16-12), Gyömrő, vezette: Zsig- ri — Nagy II. Négy-négyig tartotta magát a vendégcsapat. Ezt követően a Gyömrő enyhén szólva ak­kor lőtt gólt, amikor akart. A könnyed játszadozásba azon­ban gyaknan hiba csúszott, s ahelyett, hogy már az első fél­időben lényegesen nagyobb különbségű vezetésre tettek volna szert, elkönnyelműsköd- ték a játékrészt. Talán hasz­nált a félidei fejmosás, a má­sodik játékrészben már figyel­mesebben játszott a hazai csa­pat. A 21-10-es gólkülönbség jól tükrözi, hogy a helyzetki­használás javult, s a védeke­zés is pontosabb volt. A min­den csapatrészben jobb Gyöm­rő nagyobb különbséggel is győzhetett volna. GÖLDOBÖK: Szél Sz. (9), Nagy J. (8), Kiss Zs., Érsek T. (5-5), Szabó I., Veres G. (3-3), Kiss Z. (2), Szabó István (ka­pus 1), Szellő J. (1). G. L. MEGYEI II. OSZTÁLY NŐI Tápióvölgye—Nagymaros 23-20 (7-13), vezette: Pados, Pátkai, jól. A vártnál biztosabb győzel­met aratott a vecsési tizenegy a sülysápiak ellen. A két csa­pat között ezen a vasárnapon lényeges volt a különbség, a hazaiak minden csapatrészük­ben jobbnak bizonyultak. An­nak ellenére, hogy a vecsési gárda — és ez a vezetők vé­leménye is — ebben a bajnok­ságban még egyszer sem kö­zelítette meg igazi tudását. Az igazolások — Hajdú, Ka- ralyos, Kindornai, Szabó — jól sikerültek. A csapatépítés még nem igazán. Tulajdonképpen most is meghatározója az együttes játékának Kiss A. és Buronyi formája. Vasárnap mindketten jól játszottak. Ügyes volt a két fiatal, Széli és Zentai is. A sülysápiak? Volt jobb.. — talán így lehetne summáz­ni véleményünket. Az együt­test érzékeny „vérveszteség” érte — egy csapatra való já­tékosuk távozott —, működési feltételeik is sokat romlottak. Vecsés Kertbrútok kiállítása Gyümölcs-, zöldség- és dísz­növénykiállítás nyílik holnap délután 4 órakor Vecsésen, a József Attila Művelődési Ház és a kertbarátkor közös ren­dezésében. Megnyitót mond Ősz Béla, a HNF nagyközségi bizottságának titkára. A kiállítás szeptember 19-ijg tart nyitva és naponta 9-től 19 óráig látogatható. Monor Véradóncsp „Adj vért, életet adsz!” „Több mint harmincféle gyógy­szer vérből készül.” A felhívá­sok, plakátok ismerősek, s nem is hatástalanok. A Ma­gyar Vöröskereszt Monoron megrendezett véradónapjai is időről időre sikerrel zárulnak. Bizonyára nem lesz ez más­képp ma sem: a gimnázium­ban reggel 8-tól délután 16 óráig várják a donorokat, hogy vérükkel segítsenek a rászo­rulóknak. Üllőn Hofftest Magyarnótaestet rendeznek szeptember 26-án, hétfőn este fél nyolckor Üllőn, a Ságvári Endre Művelődési Házban. A műsorban fellép: Talabér Erzsébet, Győri Szabó József és Hollay Kálmán. Konferál: Orosz András, kísér: ifj. Oláh Kálmán és népi zenekara. Jegyek válthatók a műve­lődési házban és a könyvtár­ban. A vendégegyüttes már az első percekben meglepte a he­lyi lányokat' és négygólos előnyre tett szert, amelyet a félidő végéig még növelni is tudott. Nem ment a játék az úri lányoknak az első 30 perc­ben, ziccerek maradtak ki, rendre a kapufa mentett. A csapatjáték akadozott. A második félidő sem ho­zott változást, 15 percig fel­váltva estek a góiok, de a kü­lönbség nem csökkent. A haj­rára mindent egy lapra tett fel a csapat, gyorsan és ötle­tesen játszottak a lányok. Misinszki szinte szárnyakat kapott, csak szabálytalanul tudták tartani, a hétméterese­ket biztos kézzel értékesítette. Pappné, Strobán ért el szép gólt, Misinszki a hajrában még nyolcat dobott. Küzdeni tudásból a csapat minden tag­ja jelesre vizsgázott. GÖLDOBÖK: Misinszki (14). Strobán (4), Bagőczkiné, Papp­né (2-2), Szécsényi (1). Ifi: Tápióvölgye—Nagyma­ros 15-6 (6-2). Sz. I. Nos, ez látszik a csapat játé­kán is. Úgy tűnik, ez a baj­nokság nem lesz gondoktól mentes a nagyközség sport­életében. S még valami. Az ificsapat jó helyezésében a vecsésiek sem nagyon reménykedhetnek. Az eddigi mérleg 4 mérkőzés, 4 vereség — valami elkeserítő tapasztalatra utal: az utánpót­lás nevelése Vecsésen erősen lemaradt. Bizony, sok munká­ja lesz az ifik szakvezetőjének, hogy ez a csapat is úgy szere­peljen, ahogy ez a vecsési labdarúgás múltjához méltó. Nem volt rangadó Vecsésen — és ezt megérezte a közön­ség is —, még félezren sem voltak. A nézőket nehéz visz- szacsalogatni a pályára. De ez már tartozzék a labdarúgók felelősségéhez. Ifj. Szalontai Attila SSN 0133—265i (Monori Hírlap) Műszakonként ötezer rács Warrta gépeken készülnek az akkumulátorok rácsai az Uni- technika Ipari Szövetkezet sülysápi telepén. Mókos János mű­szakonként átlagban ötezer darab E pozitív rácsot önt ki. Hancsovszki János felvételei Októberben mér látogathatók Klubok az öreg épületben Kézilabda Biztos hazai győzelmek Pályaszéli jegyzet Nem volt igazi rangadó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom