Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

1983. SZEPTEMBER 14.. SZERDA CKffl vr II 5 Új gombaölő szer A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának tá­jékoztatása szerint új, kiváló hatású gombaölő szer került forgalomba. A Rovtai nevű szer elsősor­ban megelőzés céljából, a sző­lőben fertőzés veszélye ese­tén, a virágzás végén és a fürtzáródás idején használha­tó. Az almásokban és a dió­félékben a moníliás és alter- náriás, valamint tárolási be­tegségek ellen fehér, illetve piros brmbós állapotban kiper­metezve alkalmazható. Fűszer­es gyógynövények A gyógyítás és a fűszerezés természetes anyagairól, a növé­nyekről, termesztésükről és felhasználásukról korábban több kötetet is kiadtak. Most a Mezőgazdasági Kiadó gon­dozásában látott napvilágot Galambosi Bertalan hasonló témájú könyvecskéje, a 88 szí­nes oldal a fűszer- és gyógy­növényekről. Tervpályázat A települési és mezőgazda- sági szerves hulladékok komp­lex hasznosítására tervpályá­zatot hirdetett az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium az Országos Vízügyi Hi­vatallal, az Országos Környe­zetvédelmi Hivatallal, az MTESZ Békés megyei szerve­zetével és más szervekkel kö­zösen. Olyan módszerek kidol­gozására várnak, amelyek al­kalmasak a települési, vala­mint állattartási szennyvizek és szerves hulladékok együttes kezelésére, s ennek keretében biogáz előállítására és haszno­sítására. A részletes pályázati kiírást a Mélyép terv-nél (Budapest V., Vigadó t'ér f.) lehet át­venni. Volt, oki intézetbe kívánkozott Élményeiket otthonról hozzák Kitárul az ajtó, előretessékelem a sötétruhás asz- szonyt. Mozdulataiban, tekintetében beleívódtak a friss gyász keserű nyomai. Az ügyintéző kezében serceg a toll, egy rubrika betelt, egy élettel megint kevesebb. Hasztalan próbálom kivonni magam a jelenet hatása alól, a tágas irodában körbepillantva csak az jár az eszemben: mi mindennek lehettek tanúi e szenvtelen í falak. Vétlen volt Megszólalni persze nem tudnak, beszél helyettük Már­ton Ilona, a pilisvörösvári nagyközségi tanács igazgatási főelőadója, akihez az anya­könyvi és a családvédelmi, vagy ahogy az utóbbi idő­ben a köztudatban forog, a gyámügyek tartoznak. Már 28 esztendeje választotta ezt a végtelen tapintatot, megértést kívánó munkát, s nem kevés tapasztalatot gyűjtött, ám az iménti esetet nem állhatja szó nélkül: — Szerencsétlen asszony, az egyetlen fiát vesztette el. Most szabadult fel, már kez­dett volna keresni, de egy al­koholtól vezérelt kéz leszúrta a sötét Utcán. Teljésen vétlen volt. Azt beszélik róla, nem­hogy szeszes italt, de még kó­lát sem nagyon ivott életé­ben. — A túlzott alkoholfogyasz­tás amúgyis egyike a legfőbb veszélyforrásoknak — tér rá beszélgetésünk tulajdonkép­peni témájára. — Családok életét borítja fel, teszi tönkre. Ahol esténként gyakori ven­dég a rendőrség, ott előbb- utóbb a gyerekek is kezel­hetetlenné válnak. Nem is csoda, hiszen alapvető él­ményeiket, normáikat ott­honról hozzák. Az elmúlt években az is előfordult, hogy négy kiskorú testvért azért kellett állami gondozásba ven­ni, mert az édesanya nem bírván tovább férje italozá­sát, elhagyta a családot. Sze­rencsére még időben észbe­kaptak, változtattak magatar­tásukon, így a gyerekek is­mét családban nevelkedhet­nek. Az ilyen látványos for­dulat azonban nagyon ritka. Kilógnak a sorból — Gyakorta még a rende­zett életű családokban sem alakul megnyugtatóan a gyer­mekek nevelése, mert az el­sősorban az anyagi ellátásra korlátozódik. A szorosabb kö­tődés, a szülőkkel való közös élmények hiánya eltávolítja őket, elkezdik saját útjukat járni, s valahogy mindig ki­lógnak a sorból. Rosszul ta­nulnak, mulasztanak, az isko­lában, csavarognak. Sokszor az is elég, ha a pedagógus, orvos, a pszichológus, vagy éppen a gyámügyi előadó le­ül velük beszélgetni. Márton Ilona rendezgeti az íróasztalon heverő paksamé- tát, majd kiemel a halomból egy dossziét. — Itt van pél­dául ennek a testvérpárnak az esete — pörgeti ujjai kö­zött a lapokat. — Mindössze tizenkét évesek voltak, mikor először megtévedtek. Figyel­meztettük a gyerekeket is, a szülőket is. Mindent megígér­tek, de nemrégiben mégis visszakerültek. Most tizennégy esztendősek, csavargás és több betörés van a számlájukon. A legvégső eszközhöz, az ál­lami gondozáshoz kellett fo­lyamodni. Egyébként úgy tu­dom, hogy már az intézetből is megszöktek. Akad viszont, aki oda kívánkozik. Egy ti­zennégy esztendős kislány he­tekig csavargóit egy férfival, s mikor előkerült, kijelentet­te, hogy nem hajlandó szü­leihez visszamenni, vegyük inkább állami gondozásba ... Elejét venni Ebben a pillanatban felpat­tan az ajtó, középkorú nő te­szi az asztalra segélykérel­mét. — Mondja, mikor lesz eb­ből pénz? — firtatja. — Néhány napot várni kell — hangzik a válasz —, az idei keretünk kimerült, át kell csoportosítani valahon­nan. Ha meglesz, odaszólok a munkahelyére. — Azt ne, inkább haza, má­tól betegállományban vagyok — mondja kifelé menet. — Három kisfiút nevel egyedül — kommentálja az eseményeket a főelőadó. — Egy ilyen rendkívüli kérelem­re legalább 1500 forintot adunk. Azt mondja a vb-tit­kárunk, hogy ennél keveseb­bet nem érdemes kiutalni. Egyébként kilenc kiskorút ré­szesítünk rendszeres nevelési segélyben. A kis kitérő után Márton Ilona a megelőzésről beszél: — Hatékonyabbá, kiter­jedtebbé kell tenni a jelző- rendszert — mondja. — Azok­ra a családokra és kiskorúak­ra is fel kell figyelnünk, akik nyilvántartásainkban nem sze­repelnek, hiszen könnyebb a veszélyeztetettséget kiváltó okokat csírájában megszün­tetni, mint később beavatkoz­ni, amikor már nagyobb a baj. A már veszélyhelyzetben lévők sorsát pedig állandóan követni kell, például a csa­ládlátogatások sűrítésével. A kívánt cél elérése csak egyet­len módon, az utóbbi évek­ben kibontakozott társadalmi összefogás szélesítésével le­hetséges .., Kövess László KISZ-lakások Dabason Tavasszal már beköltöznek Szedik a starking almát Kiskunlacházán T7 hektáron termesztenek almát. Először s starking fajtájú, télen is elálló gyümölcs szedését kezdték meg. Képünkön nagyság szerint osztályozzák az exportra kerülő al­mát. Nem szükséges különöseb­ben részletezni, hogy mi­lyen feszítő gondot jelent a pályakezdő fiatalok számára a lakáskérdés. Az is bizonyos azonban, hogy néhány jó öt­lettel és persze tenniakarás- sal maguk is segíthetnek raj­ta, legalábbis a dabasd példa ezt bizonyítja. Faragó István, a KISZ nagyközségi bizottságának tit­kára elmondotta: egy tavalyi küldöttgyűlésen vetődött fel a jogos kérdés, hogy a szer­vezet támogassa jobban a fia­talok lakáshoz jutását. Ezt követően határozták el az egyenként 115 négyzetmé­teres 12 lakást magában fog­laló sorház építését. Az el­gondolást gyors tettek is kö­vették: a tanács kedvezmé­nyesen parcellázta a telkeket, az OTP maximális hitelt nyújtott, a fiatalok pedig munkához láttak. Mesterek irányításával, gyakorlatilag önerőből építik otthonaikat, ezzel is leszorítva a költsé­geket. Az is könnyebbség, hogy már félidőben beköltöz­hetnek, s a belső munkákat mindenki anyagi lehetősége szerint végezheti el. Az elmúlt napokban már felhúzták a falakat, a költö­zés tavasszal várható. A KISZ nagyközségi bizottsága pedig újabb 20 lakásos sor­ház építését szervezi és Vár­ja a jelentkezőket. K. L. Természetes átszellőztetés Hévízzel fűtik a szárítót Néhány virág és növény magját magam is begyűjtöt­tem a nyáron. Megvártam, amíg beérik, aztán kimorzsol­tam, vagy kifejtettem a hü­velybők Sokat mondok, ha a magfogással és kezeléssel ösz- szesen egy fél napot foglala­toskodtunk. Nem is gyűlt ösz- sze legföljebb két-három kiló különböző mag, amihez, ha a télen még veszünk egy keve­set, bővén elég lesz a jövő évi termeléshez. Vagonok százai Egészen más a helyzet a nagyüzemekben, főként pedig ott, ahol nem kiló-, hanem mázsa-, sőt vagonszám ter­mesztenek búzát, borsót, árpát vágy más növényt magnak. Ott a ikézzel szedés szinte lehetet­len, hiszen haladatlan, hanem jó gép kell hozzá. Másrészt annyi magot, amit mondjuk ezpr hektár ad, képtelenség háztáji módszerrel utószáríta­ni, valamint a felhasználásig, hónapokig tárolni. Egyszóval: a nagy mennyiség szülte tör­vény más eljárást kíván a nagygazdaságoktól. íjA vetőmag ugyanakkor ké­nyes, a kezelésre, a tárolásra igényes anyag, annyira sem le­het megszárítani, mint a ta­karmányozásra szántat, mert akkor —. hogy csak a legfon­tosabbat említsem — elveszíti csírázóképességét. Nem egysze­rű tehát a tennivalók sora mondjuk a Gödöllői Tangazda­ságban sem. ahol évenként több száz vagon búza-, i'letve borsó­vetőmagot állítanak elő. Apró lépések Jgy hát nem véletlen, hogy a 'napokban nagyszabású be­mutatót tartottak a gazdaság kártali kerületében, ahol a té­ma a vetőmagok energiataka­rékos kezelése volt. Azért ez volt a helyszín, mert tavaly itt készült el a dán Konskilde cég speciális tornyaiból egy hatalmas iárölóüzem, amely­ben jelenleg is mintegy két­száznyolcvan vagon vetőmagot őriznek. A telep bemutatása előtti tanácskozáson Szabó György, a Gödöllői Tangazdaság igaz­gatóhelyettese arról szólt, hogy régi törekvésük a vetőmagelő­állítás energiatakarékos eljárá­sainak bevezetése. A tangazdaság régóta együttműködik a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalat­tal, amelynek termelési igaz­gatója dr. Hadnagy Árpád vi­szont azt hangsúlyozta: a ga­bonafélék megfelelő fajtájá­nak kiválasztása azért is olyan fontos, mert nálunk a vetéste­rület kétharmadát a gabona és a kukorica adja évről évre. Márpedig a fajta genetikai ké­pességét a mag hordozza. Dr. Sasvári Rezső, a tangaz­daság vetőmagtermesztési fő­ágazatának vezetője szerint a zöldborsóvetőmagnak most igen jó a külpiaca is. Biitonsági tartalék Ami az energiatakarékos magkezelést illeti, abban nagy szerep jut náluk a már emlí­tett Konskilde-féle telepnek, amelynek tornyaiba a betárolt borsó vagy napraforgó általá­ban a környezeti levegővel is szárítható, sőt a vetőmagok­nak ez a jó. Nem kell drágán, az értékes fűtőolajat felhasz­nálni. Ez utóbbit úgyszólván csak biztonsági tartalékként veti be, A Konskilde-eljárás nagy előny«, amit egy vizsgálattal is kimutattak: a termény egy százaléknyi vízelvonását a legkisebb energiaköltséggel oldhatják meg vele. A minta­telep a tangazdaságban készült el, de ahogy Kartalon hallot­tuk Mlinarics Józseftől, a GBBR Igazgatójától: a követ­kezőt a lébénymiklósi termelő- szövetkezetben állítják fel. ott hévízzel akarják majd a szá­rító, az átszellőztető levegőt fűteni a vetőmagvak tárolásá­hoz. F. L A legtöbb gondot a pénz megszerzé- se okozta. Felesége mindenkit minden fillérről elszámoltatott, így ő sem ismerhette meg a zsebpénz fogal­mát. Ha esti újságot akart venni, arra is pénzt kellett kérnie az asszonytól. Napokig keresett, kutatott a lakásban a pénz után. Egy hajnalon jutott eszé­be, hogy a kamillateából hetenként egyszer-kétszer szétszórva marad egy csipetnyi a konyhaasztalon. Vajon miért, ha nem is isznak kamillateát? Isznak ugyan, de csak télen, néha. Hát akkor? Rejtély. Megoldásra vár. Az eredmény? Az ötszázasokból kiemelt egyet. És már öltözködött is. Táskájába tette a növényhatározót, a kartonlapo­kat, ollót, ragasztót, s mielőtt bárki is felébredt volna, már csendben becsukta maga mögött az ajtót. A folyosón, lépcsőházban nem talál­kozott senkivel. Az utcán a sepregető házfelügyelő csodálkozott rá. — Jó reggelt, Szalai úr, bevásárolni? Bólintott és lépkedett tovább. Az ál­lomásra. Még nem volt kilenc óra, s már az agárdi tanyáján rendezgetett, reggelihez készülődött, kávét főzött. Halkan fütyörészett, mint ifjú házas korában, amikor jó kedve kerekedett. Nem zavarta senki. Az utcára nem mozdult ki, a szomszédoknak sem kö­szönt be, mint máskor. A verandán üldögélt egész nap a hajnalka sárguló sűrű lombjának az árnyékában. Nem gondolt az otthonmaradottakra, csak arra a tervére, amit harminc éve dé­delget magában, hogy ha nyugdíjba megy, végre rendszerezi, kiegészíti nö­vénygyűjteményét, azt, amit a felesége egész életében „haszontalanságnak”, „lustaságleplezőnek” nevezett. Éjszaka nyugodtan, békésen pihent. Másnap délelőtt is. És közben annyit dolgozott, mint máskor egy hónap alatt. Este a tízórási híreket meghallgatta, aztán lefekvéshez készülődött. Ekkor hallotta meg az utca felől jövő mély­torkú kiáltást: — Van itt valaki? Meggyújtotta a villanyt, a veranda és az udvar fényárban úszott. — Ki az? — kérdezte, csak úgy, il­lendőségből, mert megismerte a szom­széd hangját. — Szegedi vagyok, a szomszéd. — Kerüljön beljebb, csak riglivel van bezárva az ajtó. — Késő van. nem akarok zavarni, csak zajt hallottam ... — Jöjjön csak, nem zavar, egyedül vagyok. — Jó, jövök, csak bezárom a kalyi­bámat — nevezett —, meg hozok egy kis kóstolót. Szalai összegöngyölte az ágyneműt, pokrócot dobott rá. A szomszéd «gy Bába Mihály: üveg pálinkát hozott, a frissen főttből, hogy kóstolgassák. Pirosodott az arca, amikor Szalai dicsérte a fináncnemlát- ta nedűt. De amikor megtudta, hogy Szalai már két napja kint van a tanyá­ján, idegesen rángatózott az arca, amelyből lassan kicsurgott a vér, s be­leolvadt a fal színébe. — Tegnap is, ma is, egész nap kint koslattam, nem vettem észre semmi mozgást, csak ma este, a rádiót hallot­tam meg, azt hittem, hogy huligánok törtek be. Mért nem szólt át a szom­széd? — Hát — dünnyögött Szalai, új ciga­rettacsomagot bontogatva —, hát nem akartam, hogy tudják, mert én szöke­vény vagyok most. U angosan felkacagott a szomszéd. ■*“* — Micsoda? — Mondom: szökevény. — Na, erre inni kell — prüsszögött a szomszéd és teletöltötte gyümölcspá­linkával a kétdecis kávéspoharakat. Hör- pintettek is belőle rögtön, és rágyújtot­tak. — Szóval szökevény — kotort hajába a szomszéd. Alig bírta féken tartani ki­robbanni akaró röhögését. Szalai odébb tolta a poharát, asztalra könyökölt, a füst néha teljesen bebur­kolta komorodó arcát. — Mindig családszerető ember vol­tam — mondta halkan —, de sohasem akartam a családom rabja lenni. Mégis úgy alakult az életem, hogy az lettem. Ebben szerepe van a feleségemnek is. Nem bántani akarom én ezzel, de ez az igazság. Hányszor, de hányszor hallot­tam: Minek akartál nagy családot, ha nem hozol érte áldozatot? Minden ren­des apa áldozatot hoz a gyermekeiért. Milyen áldozatot? Ha ruha kellett, előbb vettünk a gyerekeknek, aztán magunknak. Furcsán hangzik, de még az ételek javát is ők kapták, ha a tá­nyérjukba néztem, már pattant felém a mondat: Csak nem irigyled a gyer­mekeidtől? Ha leültem katalogizálni: Miért nem segítesz a gyermekeknek a tanulásban? Kirándulásra mentek, olyan bevásárlást csaptak, hogy szik­rázott a szemem az összegtől. Már hal­lottam is: Ennyi áldozatot hozhatsz a gyermekeidért. Szombaton délután, va­sárnap csak azt tettem, amit a gyere­kek kívántak. Azt' hittem, ha nagyok lesznek, akkor magamnak is szentelhe­tek egy kis időt, befejezhetem a dédel­getett munkámat. Nem így történt. Férjhez ment a nagyobbik lányom, megnősült a fiam, hamarosan a kiseb­bik lányom is férjre talált. Jöttek az unokák. Ök dolgoztak, nálunk volt a bölcsődéjük. Most már az unokáimért kellett hoznom az áldozatot. Újra megtanultam a kicsiket pelenkázni, etetni, itatni, sétáltatni. Ha kisütött a nap, s amikor már nyugdíjas voltam: Vigyed őket a térre, legyenek sokat a napon, de vigyázz rájuk, ha fúj a szél, add rájuk a kis pulcsikat. Ha mond­tam, hogy most más tervem van, a fes­ték már pattogzott a szoba faláról: Még ilyet! Milyen ember vagy te? Eny- nyi áldozatot sem akarsz hozni az uno­káidért! Példát vehetnél... Ismerős és ismeretlen nevek hangzottak el, akik­ről példát kellene vennem. Nekem? Miért? Sem a szüleim, sem a felesé­gem szülei egy szemernyi áldozatot sem hoztak az unokáikért, mert úgy vélték, az a mi gondunk. Miért kell csak nekem egész életemben áldozatot hoznom? Először a gyermekeimért, amit még megértek, aztán az unokái­mért! Miért? Az úristenit neki! — csapta öklét az asztalra. — Ha megit­tam egy üveg sört, egy üveg bort, rám támadtak: abból már kiscipőt vehettél volna valamelyik unokádnak, vagy egy- egy zacskó cukrot, vagy ingecskét, vagy játékot vagy rágógumit, vagy banánt, narancsot, szóval: ennyi áldozatot iga­zán elvárhatunk tőled. A szomszéd teletöltötte a poharakat. Ittak. Szótlanul. És újra rágyújtottak. A szomszéd szomorúan fürkészte Szá­lai arcát. — Betelt a pohár, elég volt — csapta fel a fejét Szalai. — Igyunk! Egészsé­günkre. Az én sörömből, boromból töb­bet nem vesznek senkinek semmit, az szent, mert akkor megkavarom magam körül a levegőt, én nem akarok több áldozatot hozni senkiért, ha értem nem hoznak annyit, hogy békén hagy­janak, hogy végre befejezhessem a nö­vénygyűjteményem rendszerezését. Érti, szomszéd? És te is érted, fiam? — nyújtotta ki kezét az ajtó felé, ahol már néhány perce álldogált és hallga- tőzott a fia. — Értem, apa, de most gyere haza, mert eltűnésedet bejelentettük a rend­őrségen. Én csak azért szaladtam ki, hogy hátha idehúzódtál. Különben valóban igazad van. Én erre eddig nem is gondoltam... C zalai legyintett. Felállt. ^ — Rendben van, menjünk — mondta és elbúcsúzott a szomszédjától. — Lám, ebben az országban még szö­kevény sem lehet az ember. A szomszéd kacsintott: — Legközelebb majd én bújtatom el, hogy ne találják meg — 6Úgta kun­cogva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom