Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

mr.crrt 10S3. SZEPTEMBER 11.. VASÁRNAP 5 Szabálysértések Dobáson Sok gondot okoznak a fusizók Nincs két egyforma motívum, s ha éjjel gondolatban szirmot bont egy virág, azt azonnal fába kell faragni Eiem lehet abbahagyni Ä lábéi kibontott szépség Az autóból láttuk meg a Rozmaring Tsz nagykovácsi faipari üzemének udvara előtt elsuhanva a férfit, aki egy hatalmas kopjafát faragott. Közelebb érve kiderült, hogy a ik*szülő mellett két másik, már kifaragott kopjafa is van. Fónay József, a fafa­ragó ötven év körüli, inas ember. Az oszlopok bakra fektetve, fóliával borítva szá­radnak a készülő remek szom­szédságában. Finom mozdulatokkal, szin­te gyöngéden fejti le a Kész ■kopjafáról a takarót. A hatal­mas tölgyfa oszlop gyönyörű mintáit, a rózsákat, hullámo­kat, tulipánokat ezernyi apró repedés szabdalja. A kiszára­dó fa fittyet hány a szép or­namentikára. — Nem baj, hogy kitörede­zik? — aggódunk a remeke­kért. — Ha porcelánból csináltam volna, akkor nem is baj,, ha­nem egyenesen tragédia lenne, de a fának szabad. A kopja úgy szép, ahogy az anyag még a faragás után „dolgozik” sa­ját magán — válaszolja a fa­ragó. Hangjában nyoma sincs gúnynak, csak valami békés bölcsességnek. Két hét alatt készült el egy darabbal. — Na, ne a munkaidőt ért­sék alatta — teszi hozzá. — Megesik, hogy éjszaka eszem­be jut valami és azonnal dol­gozni kezdek rajta. Vagy ép­pen rám esteledik, mert van­nak motívumok, amelyeket nem lehet csak úgy abbahagy­ni. A három oszlopon nincs két azonos minta. Különböznek egymástól a tulipánok, mar­garéták, rózsák, más-más formájú kopjafák csúcsa. Belépünk a kis műhelybe. A falon tékák, tálasok, mind­mind egy-égy műremek. Amit öltözőnek gondolunk, arról ki­derül: Fónay József lakása. Ágy, kisasztal, szekrény, köny­vespolc, egymásra tett köte­tekkel. Így több elfér. Szak­könyv fekszik legfölül, Kopja­fák a címe. Ez a szobácska is tele van csodálatos faragásokkal. A fa­lon gyönyörűen megmunkált fatálak sorakoznak. Fónay Jó­zsef erős kezével úgy érinti meg ezeket, mintha félne, hogy hirtelen mozdulatától összetörnek. Ujja hegyét húzza végig csak az erezeten. — Ez a dió, ez meg itt cse­resznye — sorolja. Kis szekre­ter áll az asztalon. Kétféle fá­ból készült, a faragott mintá­kat nézve úgy tűnik, hogy minden tenyérnyi darabja he­tek munkáját őrzi. Az egyik sarokban kis böl­cső áll. Két vége dúsan fara­gott-' ■— Nem foglalkoztam bölcső­faragással. De járt -itt egy iparművész, aki lábakon álló bölcsöt készített. Fából vaska­rika, gondoltam és megmutat­tam neki, hogy szerintem ez a kis alkotmány ringatásra való. Hogyan kezdett hozzá, kitől tanult? Asztalosként indult? Tódulnak a kérdések. — Nem tanultam én senki­től. Még asztalos se vagyok — legyint keserűen. — Bár az lennék! Akkor nem került volna évekbe kiisrherni az anyagokat, a sokféle ravasz fát. Pedig ma már mindent tud az anyagról, a szerszámról, a motívumról. — Sofőr voltam. Dolgoztam a MÁVAUT-nál, később a Rozmaring Tsz-nél vezettem autóbuszt. És minden szabad percemben faragtam. Sose Meg akartam mutatni, milyen a ringó, bölcső Erdősi Agnes képriportja unatkoztam, ha várakozni kel­lett. Négy éve nem dolgozom. Akkor kerültem ide faszob- rásznak. Azóta a nap minden percében azzal foglalkozha­tom, ami a hobbim, a szerel­mem. Hát ezért nem dolgozom négy éve. A faragás az nem munka. Az az életem. Móza Katalin Az anyag még alakul. Fónay Jó­zsef féltő gonddal kezeli impreg­nálószerrel a kopiafa kis repedé­seit Szinte nem is múlik úgy el hét, hogy a dabasi nagyközsé­gi tanács igazgatási csoportjá­hoz ne érkezzen egy-egy sza­bálysértési feljelentés. Tavaly 179 esetben 193 személy ellen kellett hivatalos eljárást indí­tani. Idén az első félévben 83 alkalommal szolgáltatott igaz­ságot a helyi tanács. Hosszú történetek — Harmadik éve vagyok az igazgatási csoport vezetője, ami azt jelenti, hogy sok száz feljelentéssel foglalkoztam már — mondja Csorba Agnes. — Minden hozzánk kerülő ügynek külön története van, legyen az becsületsértési, tu­lajdon elleni, köztisztasági, kisipari, egészségügyi vétség. Az sem ritka, hogy a vásárló­kat károsítják meg a boltban, vagy jogosulatlan kereskedés miatt kell bírságot kiszab­nunk. Az utóbbi években különö­sen gyakori dolog, hogy ipar- engedély nélkül vállalnak la­katos-, kőművesmunkát, 'eset­leg szobafestést. Ezeknek az ügyeknek a zömére a kisipa­rosok derítenek fényt, ami érthető is, mivel az ő érdekei­ket sérti, hogy egyik-másik „magánvállalkozó” a saját zsebere dolgozik. Persze elő­fordul az is, hogy a feljelentőt a személyes bosszú ' hajtja, s így próbál elégtételt szerezni serelmeiért. — A rossz szomszédság, a családtagok közötti civakodás vagy az elvált, de egy lakás­ban élő személyek közötti el­lentét orvoslása szintén sok munkát ad nekünk — foly­tatja az igazgatási csoportve­zető. — Tavaly például ti­zenhárom becsületsértési eljá­rást indítottunk, s ennek két­szerese volt a tulajdon elleni szabálysértés. Ez utóbbi azon­ban igen szerteágazó, mivel magában foglalja azt is, ha valaki fizetés nélkül akar tá­vozni a boltból, s azt is, ha ma­gánszemélyt károsítanak meg. Szomorú adat, de az utóbb említett ügyek száma teteme­sen emelkedett, idén például az első félévben a szabálysér­tések zöme a 'közös vagy ma­gántulajdont érintette. Fizetni kötelező A büntetések kiszabásával persze egy-egy történet még nem fejeződik be. Sokan nem veszik elég komolyan a bírsá­got, s a pénzt nem fizetik be. A meglepetés csak akkor kö­vetkezik, amikor az ilyen személyek fizetéséből a meg­felelő összeget automatikusan levonják. Akad, aki nemtet­szését úgy fejezi ki, hogy be­rohan a tanácsra, s az intéz­kedő személyt durva szavak­kal sértegeti vagy megfenye­geti. — Tapasztalatom szerint, ha az emberek felindultak, sok­szor mondanak olyasmit, amit később megbánnak. A legtöbben igyekeznek az elkö­vetett hibájukat minél előbb korrigálni — teszi hozzá Csorba Ágnes. — Valószínűleg ez az oka, hogy csak kevés olyan személy van, akiknek a neve gyakran bukkan fel va­lamelyik aktán. Három-négy évvel ezelőtt I csaknem négyszáz alkalommal kellett szabálysértési ügyek­ben kisebb-nagyobb pénzbün­tetést kiróni. Tavaly szinte már felére csökkentek az effé­le ügyek, s idén — az eddigi adatok alapján — tovább fo­gyott a számuk. — A szeptember elsején életbe léptetett szabálysértési rendelkezés több módositást is tartalmaz. Ezek közül legjelen­tősebb az, hogy a kiszabható büntetések, összege tetemesen emelkedett. A rendelkezés alapján ma már a legsúlyo­sabb szabálysértésekért 20 ezer forintot is fizethet az el­követő — mondotta a nagy­községi tanács igazgatási cso­portjának vezetője. Javulás várható Vagyis a jövőben jobban kell tisztelni a szabályokat. A szigorítások következtében várhatóan javul a helyzet. En­nek első— halovány —< jele az, hogy idén augusztusban senki sem emelt panaszt a da- basi tanácson, míg máskor a nyár az egyik legforgalmasabb időszaka a szabálysértési ügyeknek. Cs. J. A lehetőséggel élni kell Az üzemekkel összefogva Ki kell használni a lehető­séget! így van ez a települé­sek életében is. Ócsón pél­dául jól felhasználták az el­múlt két év során azt a sze­rencsés körülményt, hogy több vállalat, termelőszövet­kezet tartozik a nagyközség­hez. Ezek egyike olyan köz­műhálózatot épített ki, mely nagy reményekre jogosította fel az ócsaiakat. S ha minden igaz, jövőre valóság válik álmaikból. A FÉG helyi üzemegységéhez épített gázvezeték a Hajdú­szoboszlói TIGÁZ szakvéle­ménye szerint elegendő kapa­Ikarus—Csepel Autó-kooperáció Következik a nullszéria r. A közelmúltban a Műszaki és Természettudományi Egyesü- $ letek Szövetsége védnöksége alatt az új Ikarus autóbuszcsalád j fejlesztésének kérdéseiről rendeztek konferenciát Székesfehér- j várott. A tanácskozáson ott voltak mindazok, akik részt vesz- Z nek a gyártási kooperációban, közöttük a Csepel Autógyár, amely egymaga gyártja a jelenleg készülő típusok önjáró autó- j busz-alvázat, a sebességváltót és a kormányszerkezetet, s ma- '• ga is számos bedolgozót foglalkoztat. Tavaly 13 ezer 300 autóbusz készült az Ikarusban, s vala­mennyi gazdára talált. E tény azonban nem vonhatja el a konstruktőrök figyelmét arról, hogy a jelenlegi típus már nem elég korszerű. Éppen ezért fejlesztették ki az új 300-as és 400-as városi autó­buszcsaládot, melynek null­szériája jövőre készül el. A főegységek többsége ma­gyar gyártmányú, egy részü­ket, a KGST-országokból szer­zik be. Az új sebességváltó li- cencét — mint ismeretes — egy amerikai cég spanyol leányvállalatától vásárolta a Csepel Autógyár. Ugyanez a helyzet a szervokormánnyal, amelyhez Bulgáriából impor­tálják majd a szükséges szi­vattyúkat. A szakemberek véleménye szerint a típusváltás nem az egyik napról a másikra törté­nik majd. Az új, az eddiginél korszerűbb főegységeket foko­zatosan szerelik be a ma hasz­nálatos típusokba. Valószínűleg 1986-ban kerül sor az új típu­sok sorozatgyártására. így társadalmi halőr monológja Amikor reggel felkelek és kinézek az ablakon, az első, amit meglátok a ráckevei Du­na. Ott, a fák között a kert végén van a kiskapu, a part­ra, a stégemhez vezet. Az el­múlt huszonhét évben, amióta itt lakom, alig telt el úgy nap, hogy ki ne ballagtam volna a partra. No, nem mindig hor­gászni. Mert. tudja nemcsak kifogni szeretem a halat, de óvni, vigyázni is. Sokan próbálnak zsákmány­ra szert tenni úgy, hogy min­denféle trükköt alkalmaznak. Egyesek figyelmen kívül hagy­ják a szabályt, s a méret alattiakat sem dobják vissza a vízbe. Van. aki engedély nél­kül lógat zsinórt a folyóba. Elhiheti: nem egyszerű do­log halőrnek lenni. De aki szívből szereti ezt a sportot —, ha úgy tetszik szórakozást —, az nem mehet el csak úgy a dolgok mellett. Hogyan is kezdődött? Ré­gen. Vízimolnár volt az apám, a folyón nőttem fel. Ennyi az egész. Bár lakatos a foglalko­zásom, sosem mondtam le a horgászásról. Itt, a helyi szö­vetségünk vezetője beszélt rá, hogy legyek társadalmi halőr. Van ennek már másfél évtize­de. Szükséges a mi munkánk — sajnos. A Soroksári-Duna- ág mindig horgászparadicsom volt, s a szezonban most is nagyon sokan jönnek ide. A tagság hatvan százaléka, persze nem helybéli, sok közöttük a kezdő, akiket tanítani, irányí­tani kell. Mint vezetőségi tag­nak ez is az egyik feladatom. Nekem kell a fiatalokat is felkészíteni a versenyekre. A családban persze a fiam és a lányom is hódol ennek a szenvedélynek, Noémi, bár még csak tizenöt éves, már ifjúsági válogatott kerettag. Hatéves is alig múlt, amikor az első versenyén díjat nyert, s azóta csak szaporítja az ok­levelek meg a serlegek szá­mát. Nézze meg, már alig fér­nek el a szobában. Vilmos fiam négy évvel idő­sebb a húgánál. Ő is szereti ezt a sportot. A feleségem? Nem, ö meghalt hat évvel ez­előtt. .. Hát ennyi. Mit szeretne még tudni, nekem ugyanis lassan mennem kell a mun- i kába. Gépbeállító vagyok az írószergyár ráckevei üzemé­ben, s fél háromkor szoktam indulni. De tudja mit. jöjjön vissza később. November el­sejétől életbe lép a horgászást tilalom, akkor lesz csak igazán sok a halőri munkám. A dá­tumot sokan nem akarják ko­molyan venni. Ha akkor erre jár, érdemes lenne folytatni ’ezt a beszélgetést.. . Rimer Márton szavait le­jegyezte: Csitári János oitással rendelkezik, s ezer lakás, és valamennyi intéz­mény fűtésére. A gázhálózat kiépítését természetesen a la­kosság költségére vállalhatják. S lám, máris akadt 957 je­lentkező, akik — OTP-kölcsön segítségével —, érdemesnek tartják, hogy 60 ezer forintot áldozzanak — az olcsó fűtő­anyag bevezetésére. A költsé­gek jelentős mértékben csök­kenthetők, ha az érdekeltek vállalják a vezetékek helyé­nek kiásását, s más földmun­kákat. Máris dolgoznak a fő­vezeték melletti lakások be­kötésének tervein, hogy mi­nél hamarabb, már a követke­ző fűtési szezonban igénybe vehessék az ott élők az új lehetőséget. Szintén az idetelepült üze­meknek köszönhető, hogy csatornahálózat és helyi derí­tőrendszer is épül a faluban. Az érdekeltek — elsősorban a FÉG —, a csatornarendszer és a derítő költségeinek felét fe­dezik, hiszen elsősorban az ipari tevékenységhez felhasz­nált szennyvíz elvezetésére szolgál. A tanulmányterv sze­rint azonban már Ócsa ösz- szes intézménye is csatlakozik a csatornahálózathoz. S né­hány év múlva — a már ismert, Önkéntes alapon —, a lakosság is igénybe veheti a csatornarendszert. Ilyen mértékű kommunális fejlesztések mellett azt sem lehet sokáig tűrni, hogy a fa­lu utcáinak több mint nyolc­van százaléka télen sáros, nyáron poros. Tavaly már sikeres gyakorlatot alakítot­tak ki, hogyan lehet a Ka­vicsbánya Vállalat méreten felüli kavicsaiból kiváló, víz­elnyelő utat készíteni. A ta­pasztalatok alapján idén négy kilométer ágyat építenek, melyből 2,8 kilométer már el­készült. A következő tervhez, me­lyet idén szeretnének megva­lósítani a közületeken kívül a szomszéd faluban, Alsóné- mediben is társra talált az ócsai nagyközségi tanács. Már épül a négyszáz állomásos crossbar telefonközpont, meg­kezdték a hálózat kiépítését is. Mire felépülnek az Égető­hegy frissen parcellázott 224 telkén a családi házak, a tu­lajdonosok választhatnak, me­lyik közmű bevezetését vál­lalják először. Az új házhe­lyeknél már az Elektromos Művek dolgozói szerelik a villanyhálózatot, s nemsokára a gáz is elérhető lesz az épít­kezők számára. A jelenleg nyilvántartott 187 ócsai telek­igénylő 110 ezer forintért vá­sárolhatja meg a 300 négy­szögöles építési telkeket. Ha máshol is akadnak ha­sonló lehetőségek: érdemes dolgozni a megvalósításért. Nem könnyű ugyan, de sike­rülhet. Márványi Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom