Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

Jegyzet Az utánpótlás Az öreg kömívesmester meg-megfordul utánam az utcán, amikor hangos kö­szönéssel megyek el mellet­te. Nem emlékszik már rám, elfelejtette a nevemet. A téglák fogása azonban benne maradt az ujjper­ceiben, a szakmát nem fe­lejtette el. Ha sétára hívnám a vá­rosban, bizonyára ujjal mu­togathatna a házakra, év­számokat is mondana, hogy melyiknek mikor vakolta a homlokzatát, emelte falait. Fél életen keresztül ott­hagyta már a keze nyomát a város arculatán. Biztos vagyok benne, hogy a lelke mélyén büszke erre, mint ahogy büszke volt mindig a szakmájára is, hiszen a kőmíves munkájának ered­ménye alkotás. Századok múltán is maradandó, lát­ható amit létrehozott. Látni, megmutatni a munka eredményét, bizo­nyossá tenni hasznát és fontosságát. Ez nagyon lé­nyeges szempont volt ab­ban a környezetben is, amelyben én nőttem fel, parasztok és félparaszt mesteremberek között, akik azt vallották: aki magot vet, szánt, kapál, az ter­mést arat, éhes szájnak ad eleséget. Lábbelit készít a cipész, ruhát a szabó, de mit tud felmutatni a jegy­ző, a kántor, a pap — kér­dezgették büszkén, ha va­laki „fiskálisnak" készült a családban, ami persze csa­ládi terheket is jelentett. A magukra sokat adó mester­embereknek nemcsak a szakmájukhoz kellett érte­niük, hanem illett olvas­niuk, tudni kellett biliár- dózni, sakkozni, s más tár­saságbeli követelmények­nek eleget tenni. Egyfajta tekintélynek örvendhettek, akiktől a világ dolgai felöl is kérdeztek. Soha sem tű­nik el szemeim elől a kép, amint apám toldozza, fol- dozza esténkénp a várakozó parasztemberek lábbelijeit, akik körül ülik a 11-es lám­pa mellett. Politizálnak, s azt kérdezik: — Hát aztán mester úr, lesz itt egyszer még más világ? Maga sze­rint jön-e az orosz? A nagy válaszfalak leom­lottak, a ma pályát válasz­tó fiatalemberek többsége arról sem tud már, hogy voltak ilyenek. Jó tudni, hogy az általános iskolát elvégzőknek csak néhány százaléka nem tanul to­vább, hogy a középiskolá­sok majdnem fele indul a felső fokú tanintézetek fe­lé. Az viszont már kevésbé vigasztaló, hogy a szak­munkásképző intézetek padjait javarészt a kettes, hármas osztályzatúak fog­lalják el, hogy egyes szak­mákban itt Vácott is nagy a hiány, nem nevelődik megfelelő ütemben az után­pótlás. Annak ellenére sem, hogy például a textilipar­ban erőteljes toborzás fo­lyik, s az anyagi áldozatot sem sajnálják. Más kérdés, hogy milyen eredménnyel, mert a családban, környe­zetben kialakult mai érték­renden nehéz változtatni. Különösen, ha a szülök a maguk korában hiányzó le­hetőségekért, keserű lemon­dásokért most a gyerekeik számára próbálnak kárpót­lást nyújtani. Olykor mi magunk is hibát vétünk, amikor egy-egy foglalkozá­si ágban dolgozók munká­járól írunk, akaratlanul is egyoldalúan. Csak az a jó propaganda, amely őszintén feltárja a mesterségek ne­héz és szép oldalait, amely a munkát nem diadalme­netként, hanem mint éle­tünk alapját mutatja meg. A kövező, a pék, a ka­lauz, a tanár, kereskedő és mérnök, orvos és cipész­mester egyaránt nélkülöz­hetetlen a társadalmi mun­kamegosztás posztjain. Az legyen orvos, aki áldozat­kész, az mérnök, aki ráter­mett, s ne tartsuk rangon alulinak az anyagi javakat közvetlenül előállító mes­terségek folytatását. A ma­ga módján valamennyi szép, s rangját a teljesít­mény minősége adja meg. Ezt kell bebizonyítanunk a fiataloknak. Kovács T. István Foglalkozása összehordó Folyóirat, újság, nyomtatvány. Sokféle nyomdai termék kerül ki a Pest megyei Nyomdaipari Vállalat váci üzeméből. Varga Agnes például 20 ezer garnitúra számozott bizonylat útrabocsá- tásával szorgoskodott látogatásunk alkalmával. Hancsovszki János felvétele Mosás, fertőtlenítés Konténerek az utcákon A főpróba megkezdődött Toldi Sándortól, a Kommu­nális és Költségvetési Üzem köztisztasági ágazatának veze­tőjétől kérdeztük: — Hogyan tisztítják a szeméttároló kon­ténereket? — Eddig csak fertőtlenítet­tük. A tanácsüléseken többször szóba került, hogy ez.nem ele­gendő. Üjabban mosót készí­tünk saját erőből. Ezzel 450— 500 kis konténert fertőtlení­tünk. A főpróba a Földváry tér egy részén kísérleti jelleg­gel megkezdődött. Kétheten­ként négy alkalommal kerül értékelésre a gép teljesítmé­nye. Ha az eredmények meg­felelőek lesznek, 1984 márciu­sától rendszeresen mossuk a konténereket. A nagy konténe­rek mosására az új szemétte­lepen épülő konténermosóban kerül sor — nyilatkozta az ágazatvezető. • • " ÜGYELET N. P. J. Szeptember 12-től az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet a városban: Hétfőn: dr. Pétér Éva. Ked­den: dr. Bellovics Erzsébet. Szerdán: dr. Tóth Mária. Csü­törtökön: dr. Hajmer Viktória. Pénteken: dr. Füredi Gyula. Szombaton és vasárnap: dr. Vajta Gábor. Az ügyeletet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11—525) lehet keresni. A beosztás hét közben megváltozhat. Sok évi munka eredménye Ä baráti körről nem mond le A ZEBEGÉNYI Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti köré­nek idei közgyűlésén szokat­lan napirendi pontot tárgyal­tak a résztvevők. Megváltoztatták a 14 éve el­fogadott alapszabályt. Vala­mikor abban egyeztek meg, hogyha múzeum mindenkori igazgatója egyben a Baráti kör titkára is legyen. Most azon­ban, amikor Dániel Kornél a múzeum igazgatója — akinek nevéhez fűződik az immár nemzetközi hírű szabadiskola, a kulturális centrum kialakí­tása — közeledik hatvanadik születésnapjához, s el akarja hagyni a múzeumot, megtalál­ták a megoldást, hogy a Ba­ráti körnek ne kelljen megvált nia vezetőjétől. — A Képzőművészeti Főis­koláról kikerülve mindenféle munkát elvállaltam — meséli Zebegényig vezető életútját Dániel Kornél. — Néhány év után a Pest megyei Képzőművészeti Stú­dió művészeti referense let­tem. A mester, Szőnyi István halála után engem bíztak meg a hagyaték feldolgozásával, 1967 nyarán nyílt a múzeum. Xmit azóta csinál: népművé- lés. Műfaj határokat nem is­merő, zenét, irodalmat, kép­zőművészetet egyaránt kedve­lő fiatalok százai térnek visz- sza évről évre Zebegénybe. A nyári képzőművészeti szabad­iskola hallgatói közül immár ismert, jó nevű művészek kül­dik meghívóikat kiállításukra, IRODAI SZOBÁJA ablaka a falut, a Duna-partra szorító he­gyekre néz. A madárfüttyös csöndet időnként többszóla­mú kórus tiszta hangjai vált­ják fel. Most épp kórusveze­tők lakják a faházakat. — A szabadiskola nagyon gyorsan, a múzeum megnyitá­sát követő évben létrejött. Sok neves művész, főiskolai tanár vesz részt az önként jelentke­ző. tanulni vágyó fiatalok ok­tatásában. A műhelyek fenn­tartása, a szükséges anyagok beszerzése, s nem utolsósorban az előadók tiszteletdíja nem kis összeget tesz ki, így ügye­lünk rá, hogy csak azok tér­hessenek vissza közénk, akik komolyan veszik a munkát, megfelelnek a tanárok állítot­ta követelményeknek. A leg­jobbak a következő nyárra ösztöndíjat, részvételi kedvez­ményt kapnak. — Miből fizetik a tábor fenntartását és az előadókat? — A Baráti kör bevételeiből. A Két nap a múzeumban so­rozatnak nagy sikere van. idén eddig körülbelül ötezer fiatal járt nálunk.' Zenés irodalmi A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Eredményesen gazdálkodni Kedvez® kilátások Lefkésea A letkési lpolyvölgye Ter-1 melőszövetkezet területe 3500 ' hektár, melyből 1680 a közös szántó. A közepes nagyságú mezőgazdasági üzemben is ösz- szehangolt, fegyelmezett mun­kát követelnek az őszi mun­kák. Légrádi János, a termelőszö­vetkezet elnöke kimutatáso­kat tesz maga elé az asztalra, hogy tájékoztasson a gazdál­kodás nyolc havi alakulásáról. Naprakészen — Akár vége is lehetne az évnek — mondom. — Ennek alapján két héten belül megtarthatnánk a zár­számadást — válaszolja az el­nök. Az említett naprakész kimu­tatás nem régen jött „divat­ba” a letkési gazdaságban. A szövetkezet jelenlegi eredmé­nyei azt sugallják, némi köze ennek a kimutatásnak is van a fejlődéshez. Mert Letkésen — nehézségek ide, nehézségek oda — találnak gyógyírt az évekkel ezelőtti gazdasági ba­jok leküzdésére. — A búza közel a duplájá­val hozott többet a tavalyinál — mondja Légrádi János. Nem is annyira büszkén, mint inkább megnyugodva. Mi ta­gadás, itt is hosszú ideig ag­gódva kémlelték hol az eget, hol a korán sárgulásnak indult búzatáblákat. — Eső felénk sem sok 'esett — folytatja az elnök. Viszont a tavalyi évvel összehasonlít­va az ideit, a körzetünkben inkább az 1982-es év volt az aszályos. Hogy mégis ilyen termést takaríthattunk be, az inkább a jól bevált kalászos- fajtának, a jó agrotechnikának ás a fegyelmezett munkának köszönhető. » Bizonyára így is van, hiszen egy ilyen kis területű gazda­ságban ugyancsak napvilágra kerülnek — ha vannak — a szervezési, technológiai hiá­nyosságok. Ezek között a dom­bok között pedig különösen. IA talajművelési, betakarítási nehézségeket tetézi a vadkár is. Ez ebben az évben huszon­öt-harminc százalékra becsül­hető. A kukoricánál viszont el­éri a negyvenet is. Többet, olcsóbban Az első nyolc hónapban a nyereség a múlt évi hasonló időszakéval azonos. Az elnök kérte is hogy ne írjam meg, nem azért, mintha szégyellnék. Annál is inkább, mert még jó néhány hónap hátra van az esztendőből és a mezőgazda­ságban — általában — nem fedél alatt termelnek. — Egyik legfontosabb cé­lunkat is sikerült teljesíteni, az alaptevékenységben a ter­melés bővítésével árbevéte­lünk eddig 4 millió forinttal haladja meg a múlt év augusz­tus végéit. A nyolc hónapi ár­bevétel összesen 67 milliót je­lent, s ez a jelenlegi gazda­sági helyzetben nem lebecsü­lendő eredmény. De nem ám! Főleg ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az önköltségek nem nö­vekedtek. A bérgazdálkodással már korántsem ilyen elégedett az elnök. — A termelőszövetkezetben 3950 forint az engedélyezett átlagbér. Ez nem csak Pest megyében, hanem talán az or­szágban is á legalacsonyabb. Viszont az egy dolgozóra eső nyereségi termelésünk tavaly húszezer forint volt, amivel a járás szövetkezetei között a harmadik helyre kerültünk. A rossz örökség már-már a fej­lődésünket akadályozza, hiszen a megfelelő végzettségű szak­emberek alkalmazását teszi le­hetetlenné. A kimutatás arról is árulko­dik, hogy szép jövedelmet ho­zott a szövetkezetnek a mus­tár. A háromszázötvenkilenc hektáron termesztett növény több mint tíz mázsával ter­mett többet az idén a tavalyi­nál hektáronként. — Megkezdtük a kukorica betakarítását is — mondja a szakember. — A silókukorica jó termése lehetővé tette, hogy a kettőszázhuszonöt hektárból negyvennégyet szemeskukori­caként takaríthatunk be. A terméshozam itt is jónak ígér­kezik. Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, két hét múlva .fedél alá kerülnek a sárga szemek. A számokat hallva, arról győződök meg, hogy az idén a szabadtartású húsmarha is jobban jövedelmez. — Tavaly 4,7 millió forintos veszteséggel zárt az állatte­nyésztési ágazatunk — folytat­ja Légrádi János — az eddi­gi eredmények azt mutatják, hogy ebben az évben a vesz­teséget sikerül a minimálisra leszorítani. A korábbi tartási technológiát átszerveztük. Sza­kaszos legeltetésre tértünk ót és a betakarítás után ,a kuko­ricatarlót is feletetjük az ál­lománnyal. Helyi üzemek Az elnök szívesen beszél a kiegészítő tevékenységről, ugyanis a termelőszövetkezet éves árbevételének a hatvanöt százalékát ez az ágazat terme­li meg. Ezen a területen is sok mindent sikerült a helyére tenni. Igaz még így is elég sok — a szövetkezettől függet­len — nehézség okoz gondot. Elsősorban a helyi telepítésű üzemek fejlesztését szorgal­mazzák. — Kedvezőek a tapasztala­taink a térség együttműködé­séről is. Az aratásban a perő- csényieket öt, a fótiak váci te­rületét pedig négy kombájnnal segítettük ki. A csehszlová­kiai Palást község Béke ter­melőszövetkezetét szalmabeta­karító gépsorral segítettük. Jelenleg legnagyobb munkát a kalászosok vetésének az elő­készítése jelenti a betakarítás mellett. Nagy gondot fordít a szövetkezetünk a melioráció­ra és a táblásításra. Mintegy százhetven hektár termő terület, talaját javítjuk fel szervestrágyával és mész­kőporral — mondta befejezé­sül az elnök. Surányi János műsorainkat is elég sokan lá­togatják. Bevételünk évi két­millió forint körül van, amiből mindig jut egy kicsi fejlesz­tésre, építésre is. — Volt-e olyan időszak it­teni működése alatt, amikor úgy érezte, nem csinálja to­vább, feladja a küzdelmet? — Sose akartam feladni. De az előfordult, 1969 nyarán, hogy a szabadiskola lakóit egyszerűen kimosta a sátrak­ból az eső. Napokon keresztül tartott a rossz idő, nagyon két­ségbe voltam esve. Akkor, vá­ratlan szerencsénkre megyei vezetők látogattak hozzánk, s a következő évre kaptunk pénzt faházak vásárlására. — Azóta felépült a színház­terem, az irodaház is. Évről évre szaporodnak a műhelyek. Milyen elképzelései vannak a jövő esztendőkre? — Egyre nagyobb a külföldi érdeklődés a szabadiskola iránt. Régi barátaink itt vol­tak az idén is Hollandiából Lengyelországból, de egy idős hölgy például Mexikóból repül haza mindent nyáron hozzánk. Szeretném, ha a faházak he­lyett modernebb, kényelme­sebb szálláslehetőséget tud­nánk biztosítani. Akkor mó­dunk lenne külföldi művésze­ket, tanárokat is meghívni. De hát ez azt hiszem egy darabig még terv marad. Nincs most ilyesmire pénzünk. — Valamikor Zebegény a festők kedvelt lakhelye, üdü­lőhelye volt. Ennek hagyomá­nyaira épül tulajdonképpen a szabadiskola. Most nem lak­nak erre festők? — Nem. Gyakran megláto­gatnak bennünket, sokan, fes­tenek itt a környéken, de nem él itt rajtam kívül senki, ösz- szel pedig nekem is Vácra kell költöznöm. Festő nélkül marad hát Ze­begény. Igaz, Dániel Kornélt elsősorban nem festőnek is­merték a környékbeliek eddig- sem. Azt pedig, amiről neve­zetes. tovább csinálja. Szerve­zi, irányítja a Baráti kör mun­káját. a kiváló népművelő kitüntetést, amit augusztus hú­szadikára kapott, szép elisme­rése negyedszázados pólyájá­nak. De azt hiszem, Dániel Kor­nélnak fontosabb a jelenlét. Az az öröm, amit az jelent, hogy munkája eredményeként egy­más után érkeznek a népmű­velők, kórusvezetők, azután az OKISZ művészetkedvelői, ha­marosan kezdődik az FMH gölöncsértábora, aztán ismét a zenés hétvégék következnek. Örömmel és eredményesen használják a tábort, a prog­ramokat, a környezet nyújtotta lehetőségeket az ország min­den tájáról érkező fiatalok. S hogy ezt megtehetik, az első­sorban Dániel Kornélnak kö­szönhető. Márvány! Ágnes Sport Labdarúgás I. osztály ifjúsági-felnőtt szeptember 10-én, szombaton (kezdés 13.30—15.30) Váchai-- tyán—Szob, Letkés—Kóspal- lag. 11-én, vasárnap (kezdés 13.30—15.30) Vácduka—Váci Amatőr, Vácrátót—Nagyma­ros, Kösd—Vámosmikola (Nagymaroson) Márianosztra— Örbottyán, Galgavölgye—Rád (Radon). II. osztály szombaton: Ke­mence—Perőcsény 16 óra, va­sárnap (kezdés 15.30) Galga- györk—Fortuna II., Ipolyda- másd—Csővár, Püspökszilágy —Galgamácsa. A serdülők szombaton 10 órakor kezde­nek: Fortuna—Dunakeszi, Ve­rőcemaros—Nagymaros, Göd— Szokolya, Dunakeszi VSE— Vácdúka, Fót szabadnapos. A madarász otthonában Lakástárlat A gödi Herman Ottó mada­rász csoportnak a napokban tartott előadást Herman Ottó munkásságáról Barcs Lajos, akinek lakásában madarász­kiállítás nyílt szeptember 1- én. Az állandó tárlatot bárki megtekintheti. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom