Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

Választási tgrvény Eszmecsere a tervezetről Hétfőtől városunkban is megkezdődnek azok a fóru­mok, amelyeken az országgyű­lési képviselők és a tanácsta­gok választásáról készült tör­vényjavaslatot vitatják meg. Az első összejövetel a városi pártbizottság nagytermében lesz, szeptember 12-én 14 óra­kor. A törvényjavaslatról dr. Szőnyegi Lajos, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának titkára ad tájékoztatót, majd ki-ki elmondhatja véleményét, javaslatát. A következő napokban újabb eszmecseréket tartanak a városban. A MÉM Műszaki Intézetben 14-én 14 órakor, a Ganz Árammérőgyárban és az Agrártudományi Egyetemen Mélyépítők sikerei Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetem sporttelepén tar­tották meg az építők megyei sportnapját, amelyen a Kö­zép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói sikeresen szerepeltek. A KKMV-sek eredményei: Férfiak. 100 m síkfutás: 1. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Kós Károly emlékkiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Szól a figemadár, fotókiállítás, megtekinthető 10—20 óráig. Népi életképek az 1930-as évek magyar fotóművészeinek anya­gából (a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének archív anyaga). Anyakönyvi Hifin A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X ÉVFOLYAM,,214. SZÁM 1983. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Felkészülés és érdeklődés Az önállóság előnye, felelőssége Született: Lakatos Géza és Berki Erzsébet: Natasa; Berki Imre és Kátai Erika: Imre, Sárosi András és Szabó Gab­riella: Ancjrás; Paszternák Já­nos és Komár Szvetlána: Péter Gábor; Bíró János és Hatházy Terézia: János nevű gyerme­ke. Házasságot kötött: Fónyad Ferenc és Kánai Györgyi; Pukszler Ferenc és Hanka Éva; Kocsis Péter Sándor és Major Márta Viktória; Botlik Ferenc és Matejcsok Éva; Ga­lambos János és Havas Már­ta; Bokor József és Varga Éva; Hegyi Attila Lajos és Mélységesen mély a múlt­nak kútja — írta egy alkalom­mal Thomas Mann. Érzéklete­sebb kifejezést aligha lehetne találni, hisz minél mélyebbre hatolunk az évszázadokban, annál több a bizonytalan, ho­mályos folt. Éppen ezért nem­csak mély, hanem csodálatos és izgató is ez a kút. Akarat-« lanul felkelti érdeklődésünket: vajon kik és hogyan éltek la­kóhelyükön régen? A községházán A kíváncsiság nem újkele­tű. A gödöllői járásban a múlt században ez sajátos formá­ban, a föld vallatóra fogásá­ban nyilvánul meg. Írásos fel­jegyzésekből tudjuk, hogy az apáktól, nagyapáktól hallott történetek, mondák nyomán ásót ragadtak Valkón, Vác- szentlászlón, Isaszegen, hogy a végére járjanak egy-egy halom, erdei üreg titkának, hogy megássák azokat a helyeket, ahová a hagyomány kincseket költött. S bár ilyenkor újra és újra csalódtak a felbuzdult vállal­kozók, az eleve kétes\sikerrel kecsegtető kutatás azonban sosem szegte annyira a ked­vüket. hogy a letűnt korokról árulkodó különféle eszközök, tárgyak maradványait egysze­rűen arréb rúgták volna. Me-« zei munkák közepette sem res­telltek lehajolni a gyanús kő­darabért, cserépért, csontért, amit aztán a legilletékesebb­15-én 15, illetve 16 órakor és végül 16-án a művelődési központban és a szakmunkás- képzőben, mindkét helyen 15 órakor. Arany János utca Menetrend­változás A Volántól kapott tájékoz­tatás szerint hétfőtől, szep­tember 12-től, a gödöllői Arany János utcából reggel 7.40-kor induló járatot 10 perccel korábban, 7.30-tól közlekedtetik. Tompa Tibor. 200 m: 1. Tom­pa Tibor, Gránátdobás: 1. Tompa László. Magasugrás: 1. Tompa Tibor. Nők. Gránátdobás: 1. Pász­tor Lászlóné. Súlylökés: 1. Pásztor Lászlóné. Távolugrás: 1. Pásztor Lászlóné. Magas­ugrás: 1. Pásztor Lászlóné. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Bakó Ilona textilművész ki­állítása, megtekinthető 10—14 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Kapicz Margit festőművész kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Autóbuszos kirándulás az Alacsony-Tátrába, reggel 5 órakor. Hegedűs Mária; Molnár Zol­tán és Nagy Zsuzsanna; Bo- hács József és Szabó Ágnes; Széplaki Attila László'és Cse­resnyés Éva; Varga Gyula, jfe- rene és Udvardi Klára: Elhunyt: Túrái Béla, Gödöl­lő, Dalmady Győző u. 4.; Vá- rady Gézáné Pető Karolina, Gödöllő, Iskola utca 14.; Ko­vács Istvánná Kovács Julian­na, Gödöllő, Ady Endre sé­tány 56.; Áda Andrásné Józsa Zsuzsanna, Gödöllő, Ady End­re sétány 56.; fíyitrai János, Budapest XIII., Vág utca 19— 21. nek vélt helyre, a községházá­ra vittek be. Ott viszont nem mindig örültek az effajta kacatoknak, s szerencsés esetben feldob­ták azokat a padlásra. Nem egy értékes lelet maradt meg így az utókor számára. Akad­tak lelkes amatőr gyűjők is az egyszerű parasztemberek kö­rében, gyűjteményük azonban a háború idején elpusztult. E vidékről a tárgyi emlékek zöme a Nemzeti Múzeumba került, az első múzeum ugyan­is csak 1958-ban nyílt meg a járásban. Aszódon. Petőfi egykori iskolájában a Galga mente irodalmi, történeti, ré­gészeti és néprajzi emlékei kaptak helyet. Sajátos hangulat Két évvel később. Í9R0-ban Nagytarcsán nyílt falumú­zeum. 1967-ben Isaszeaen ka­pott helyet a gazdag helytörté­neti gvűitemény. igazán mél­tó körülmények közé azonban csak az elmúlt évben kerültek a vközség ielas eseményeit do­kumentáló tárgyak. Dányban 1970-ben adták át a néprajzi jellegű táiházat. Versegén négy évvel később eay re­konstruált század eleji kö- zéoparaszti portát, Galgamá- csán 1977-ben nyílt meg egy sajátos hangulatú tájház. Különös hangulatának for­rása az ott élő és alkotó Van- kóné Dudás Juló népművész hagyományokat, viseletét, né­pi játékokat, táncokat bemu­Sorra nyitják meg kapuikat az oktatási intézmények, száz­ezrek kezdik meg, illetve foly­tatják tanulmányaikat. Az is­kolákon kívül és mellett rö­videsen újabb százezrek kap­csolódnak be az oktatásba,- noha ebben az esetben a ki­fejezést sokkal tágabban kell értelmeznünk. A párt- és tö­megpolitikai oktatásról van szó, amelynek tanfolyamain, fórumain, szabad pártnapjain, vitakörein a legkülönbözőbb korú, foglalkozású, képzettsé­gű, beosztású emberek széle­síthetik ismereteiket, kap­hatnak bővebb információt az őket foglalkoztató politikai, társadalmi, kulturális kérdé­sekre. Ők is szólnak Az utóbbi években erre az oktatási formára a fokozatos megújulás a jellemző. Köze­lebb kerül egymáshoz agitáció és propaganda, rugalmasab­ban alkalmazkodnak a helyi igényekhez, jobban építenek a propagandisták öntevékenysé­gére. Nem csak a tanfolya­mok, vitakörök, előadássoro- z^ok, fórumok, konferenciák vezetői, előadói, tehát, a pro­pagandisták felkészültebbek, hanem a résztvevők, a hallga­tók is, s ennek köszönhetően egyre élénkebbek az összejö­vetelek, mindinkább eszme­cserévé válnak az együttlétek, amelyekből nem hiányzik a vita, a kritika. Kedveltek a vitakörök, az elmúlt oktatási évben a ko­rábbi negyvenről 51-re nőtt a számuk a városban. Mind az alapszervezetek, mind a vita­kör résztvevői vonzó formá­nak tartják. A propagandisták véleménye szerint olyan em­berek is megnyilatkoznak ezekben az összejöveteleken, akik régebben, a tanfolyamo­kon, előadásokon nemigen hallatták hangjukat. tató képeinek sora. Zsámbo- kon Lapu Istvánná szedeget­te össze szívós kitartással szü­lőfaluja tárgyi emlékeit, s az elmúlt év őszéig saját házá­ban tárolta azokat, mígnem gyűjteménye a falu főutcáján létesített falumúzeumba ke­rült. Tanulmány, krónika — A járás legfiatalabb táj- házát az idén, augusztus iá­én avatták fel Ikladon a Sza­badság út 127. szám alatt. Be­rendezése eredeti: a lakás bú­torzata, tárgyai, a gazda,Sági felszerelés zömmel a század elejéről származnak. Maga az épület is régi. korábban is né­pi műemlékként tartották számon. Kevés járás büszkélkedhet annyi múzeummal, mint a gödöllői, de a lakóhely múlt­ja iránti érdeklődést nem csu­pán* ezek az intézmények, s a mögöttük rejlő erőfeszítések, a falvak lakóinak összefogá­sa, az Országos Műemléki Fel­ügyelőség, a megyei tanács és sok egyéb ügypártoló szerv támogatása jelzi, hanem az a rendkívül gazdag tanulmány- anyag is. amely az elmúlt két évtized során született meg ' a Gödöllői-dombság és a Galga mente helytörténészeinek, kró­nikásainak, néprajzosainak tollából. A tanulmányok egy része nyomtatásban is megjelent, főként az aszódi Petőfi Mú­zeum kiadói tevékenységének A nagyob önállóság révén az alapszervezetek felelőssége is nő. ök döntik el, milyen keretek között szervezzék az oktatást, amihez nyilvánva­lóan jól kell ismerniük a he­lyi viszonyokat, az adott he­lyen dolgozók érdeklődési kö­rét, felkészültségét. Jobban együtt kell működni a társa­dalmi szervezetekkel, az ed­dig gyakran tapasztalható párhuzamosságoknak így v«. hetik elejét. Sosem elég A nagyobb önállóság, önte­vékenység, felelősség több munkát, feladatot jelent. A feladatok megoldását több oldalról kell megközelíteni. Nem csoda, ha bizonyos óva­tosság is megfigyelhető az alapszervezetekben. A múlt évben például gondot jelen­tett számukra az önálló téma- választás. A városi pártbizott­ság által javasoltakat szívesen vállalták, jól is dolgozták fel, de saját maguk nem nagyon kezdeményeztek. Az új cik­lusban, az új formák adta le­hetőségekkel mindenképpen jobban kell élniük. Bármennyire felkészültek és tájékozottak is a párt­ós tömegpolitikai oktatás résztvevői, az összejövete­lekre megannyi kérdéssel érkeznek. Az elmélyülő tu­dás, a bővebb ismeret újabb kérdéseket hív elő. S ezekre kifői ‘ várjanak választ, ha nem a *ahfolvám, vitakör, fórum vezetőjétől, a propa­gandistától. Nem meglepő, ha a propagandisták igénylik a felkészítőket, a megbeszélése­ket, hiszen sosem hihetik azt, most aztán már eleget tud­nak, semmilyen kérdés sem érintheti őket váratlanul.­Tavaly voltak ezen a téren nehézségek. Nem volt könnyű egyeztetni az időpontokat, s gondot okozott a városi köszönhetően. Eddig huszon­két kötet látott napvilágot dr. Asztalos István múzeumigaz­gató szerkesztésében. Eleinte rövid, tematikailag vegyes fü­zetek jelentek meg, a későb­biekben általában egyetlen témát sokoldalúan elemző, a járásban tevékenykedő hely- történészek munkáját, búvár­kodását könnyítő műveket ad­tak közre. A következő öt-hat kiad­vány kézirata is készen van már. Több füzetet adott ki az isaszegi múzeum is. amelyek­ben a helységhez fűződő jeles események dokumentumai, a velük kapcsolatos visszaemlé­kezések. valamint a helyi szo­kások leírása található meg. A járásban Bagról, Gödöl­lőről, Nagytarcsáról, Valkóról, jelent meg. Domony és Kere- pestarcsa története a közeljö­vőben, lát napvilágot. Másutt, például Kartalon és Zsáimbo- kon fiókban lapul a falutörté­net. A folytatók Múzeumok, könyvek őrzik a múltat, s vallanak az elődök verejtékes munkájáról, mér­hetetlen erőfeszítéséről, amely- lyel lakhatóvá, termővé tették e tájat, őrzik azoknak a har­coknak az emlékét, amiket a természeti csapások, háborúk idején a garázdálkodó, fosz­togató katonák ellen vívak az előző századok emberei. Küz­delmüket az itt élők folytat­ják tovább, akikben a maguk teremtette múzeumok látoga­tása, a helytörténeti művek ol­vasgatása által elevenen, a má­val összefogva él a szülőföld múltja. Bene Mihály könyvtár átmeneti bezárása is. Az újabb ciklusban figye­lembe kell venni, hogy a pro­pagandisták elsősorban isme­reteik bővítését és érvanyaguk tágítását remélik ezektől a fel­készítőktől. nem pedig tema­tikai és módszertani segítsé­get. A felkészítés, a propagan­disták megbeszélései azért is nélkülözhetetlenek, mert me­net közben is számtalan kér­dés vetődik fel, akár belpoli­tikai, gazdasági, akár külpoli­tikai téren, amelyek minden­kor szóba kerülnek a szemi­náriumokon. No meg a város, a Járás sem mozdulatlan, s az itt lakók, dolgozók élénken és érzékenyen reagálnak arra, ami itt történik. Nem véletlenül tartják fon­tosnak a városi pártbizottsá­gon, hogy mind az ő appará­tusukat, mind a tanácsot job­ban bekapcsolják az oktatási rendszerbe. Egyebek között így is sze­retnének az eddiginél sokkal erősebb szálakat kialakítani a párttagok, az alapszervezetek és a város között. Az erősebb szálak természetszerűleg na­gyobb szerepet is jelenfenek. Aktívabb részvételt a terve­zésben és a döntésben, s nem kevésbé a végrehajtásban. Nyáron is A tanulás az életre készít fel.jS akik már benne vannak a sűrűjében, azoknak az isme­retgyűjtése arra szolgál, hogy hivatásszerű és társadalmi te­vékenységük egyre hatéko­nyabb legyen. Ennek a célnak van alárendelve a part- és tö­megpolitikai oktatás is. Ez magyarázza, hogy róla szólva jóval tágabb összefüggéseket is érintettünk. Folyamatról van szó, ami­lyen maga a szűkebben vett oktatás is. Amit az is példáz, hogy a tanfolyamok, vitakö­rök, fórumok az őszi, téli, ta­vaszi hónapokban működnek, de a szervezők, rendezők a nyári hétekben is foglalkoz­nak vele. Az írásunk alapjául szolgáló beszélgetés a városi pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának mun­katársával, Vizi Antallal, a nyár kellős közepén folyt le. K. P. öicára póráz és szájkosár Csssk engedéllyel Tart még az ebzárlat Gödöl­lőn. Amint arról augusztus kö­zepén beszámoltunk: veszett rókát találtak a Lázár Vilmos utcában, ezért az illetékesek kilencvennapos ebzárlatot ren­deltek el, ami azt követeli meg, hogy ezalatt a város te­rületén kutyát és macskát el­zárva, illetve megkötve kell tartani. Utcára kutyát csak szájkosárral, pórázon vezetve lehet vinni. A kóbor ebeket a gyepmes­ter köteles befogni. A város területéről kutyát csak állat­orvosi engedéllyel szabad* el­szállítani. Aki az ebzárlat ide­je alatt elhullott vadat talál, ne nyúljon hozzá, azonnal je­lentse be az állatorvosnak vagy a tanácsnak. A gyerekek figyelmét külön is fel kell hívni arra. hogy a szabadon kószáló kutyákhoz ne nyúlja­nak, ne játszadozzanak velük és ne etessék azokat. Tűtorony. Színes, szinkroni­zált kanadai bűnügyi film. 4, 6 és 8 órakor. i Szombati jegyzetm Emberség Hát eltelt egy hét! így sóhajt bizonyára sok gye­rek, s nemsokára az is, aki felnőttként ül az iskolapad­ba. ök ugyan hetenként legföljebb egyszer vagy az egyetemeken, főiskolákon félévenként két hetet egy­huzamban ülnek a tanárok elé. Bárhogy, bárkinél néz­zük, ez az iskolakezdet mindig valamiféle új idő­számítás. Mondom: nem véletlenül emeljük ki — ki tudja, mióta — ezt az időszakát, amely átöleli rendes évein­ket, átfedi a naptárfor­dulót, mintha azt jelké­pezné, hogy a művelődés­ben, sőt a közművelődés­ben is, a szakmai gyarapo­dásunkban lényegében nincs időhöz kötöttség. Mármint abban az érte­lemben nincs, hogy a mű­veltség valamiféle állandó készenlétet is jelent. Az okos dolgokra, emberségre, tisztességre tanított, szok­tatott embernek — bárhol legyen az adott pillanatban — az első és legfontosabb ismérve, hogy az elsajátí­tott ismeretek, erkölcsi normák szerint viselkedik, így illeszkedik minden helyzetben társaihoz. Nem könnyű az iskolák tanárainak dolga. Egyszerre kell tárgyi tudást és ezt az erkölcsi tartást is megadni a most felcseperedő nem­zedéknek. Nem egyszerű, mert a kicsik előtt nagyon sok a rossz példa arra, hogy mi, felnőttek még mindig hogyan pazarlunk el anyagi dolgokat. Az, hogy az elmúlt évtizedek­ben viszonylag jobb lét te­remtése közben nem tanul­tunk meg jól bánni a ja­vakkal. Ráadásul még ko­rántsem tudtunk széles körben erkölcsi tartást ad­ni. Felnőttek botorkálnak úgy, hogy egészséges féle­lem sincs bennük: már mi­kor tanulják meg, mikor rögződik bennük a tör­vénytisztelet, benne az em­bertársak, a javak megőr­zésének alázata. Ezekből is kitűnik per­sze, hogy korántsem csak az iskolában tanulhatjuk meg s sajátíthatják el a gyerekek az életvitelhez szükséges tudnivalókat vagy egyszerűen csak igé­nyeink kielégítésének jo­gát, mértékét. Hallom is­merősömtől, hogy legény- kedö kisfia sértődött, mert neki csak egy hordozható magnós rádiója van, míg osztálytársának, akinél a tanévben az első látogatást tette, ezenkívül Hi-Fi tor­nya is, hozzá négy hang­fallal, s több színben játszó villogóval. A példa most nem döb­bentett meg egészen, mert tudom, ez a gyerek jól ta­nul, nincs panasz rá. Leg­följebb az gondolkodtat el, hogy nem a dolgok egysze­rű tudomásulvételéből nem lesz-e idővel nála, s más hasonló korúnál idő előtti követelőzés, nem kerül-e előtérbe nála a tár­gyak igénye, a tudás­vágy rovására. Tényleg nem azért mondom, hogy éppen a minap, amikor eb­ben az írógépben a szala­got cseréltem, a megürese­dett orsót kézbe vettem, eszembe jutott: hogy örül­tem. volna, ha ilyen kis srác koromban négy ilyen­hez jutok. Egyszerű kis ko­csit lehetett volna belőle készíteni (mint ahogy csi­náltunk is, fakerékkel), do­hányzsinór húzójával a vi­lág végére röpített ben­nünket akkor, ha mégis hozzájutottunk valami vá­rosihoz. Örömre tanítás a tudás mellett, ez az elkövetkező hónapok, évek dolga a dél­előtti, a délutáni és az esti iskolapadokban, a dobogó­kon, a katedrákon. A csa­ládi, a kisközösségi háttér kevésbé jó hatásai ellenére úgy alakítani a legkiseb­bek nyiladozó értelmét, hogy többet törődjenek majd erkölcsi tartásuk épí­tőköveivel. Azokkal, ame­lyek nem gazdag, súlyos várakat tartanak, hanem valóban emberséget. Fehér István ISSN S133—1S57 (Gödöllői Hírlap) Kern rúgták arrébb esz eszkozohef lé, cserép vall a regős útrdt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom