Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
x/unap 1983. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Színházi levél Utána, előtte [ Utána a szabadté- 1 ri színházi évad- (nak, előtte a kőszínházinak . az j egyikről látszólag I már nincs mit mondani, a másikról meg még nem lehet. Ez azonban csak a látszat. Valójában nagyon is sok elmondandó maradt a nyárról, s nem kevés a most nyíló évaddal kapcsolatos lehetséges észrevétel sem. Itt van mindjárt a nyár tanulságául az, amit úgy fogalmazhatunk: kifáradás és értékcsökkenés (vagy inkább: értékcsökkentés). Számos nyári játszási hely ünnepelt különböző jubileumokat, megemlékezésre méltó évfordulókat. Huszonöt vagy tizenöt, de akár csak tíz vagy öt év is természetesen rengeteg értéket gyűjtött össze, rengeteg kiváló előadás, rendezés és alakítás emléke idézhető fel. Ki vitatná, hogy Szeged, Gyula vagy Szentendre jubileumaiban, az értékek megterem- tődésén van, kell hogy legyen a hangsúly. De ami volt, az volt. A múltból élni lehet egy ideig, de aztán nagyon gyorsan rá kell jönni, hogy a régi dicsőség az évek múltával a mértani haladványok rendje szerint kopik, halványodik, „enyésző fénnyel” távolodik térben és időben. Nincs hát semmi meglepő abban, ha épp a legrangosabb és a legrégebben működő nyári színházaknál talán épp ez az évad jelezte először: elfáradtak a műsorkoncepciók, elfáradtak bizonyos szervezeti megoldások, elfáradt a műsorválaszték, elfáradt a repertoár. Nem arról van szó, mintha gyökerestül mást, alapjaiban újat kellene kezdeni, mondjuk, Szegeden vagy — a közelben, hazai vizeken maradva — Szentendrén. De arról igenis szó van, hogy megmerevedett elképzelésekkel illetlenség traktálni a mindig frissre, újra vágyó nézőket, illetlenség bevallottan nem a nyári produkciót elsődlegesnék tartó, a kőszínházi bemutatóra gondoló előadásokat bemutatni, illetlenség — talán merő kényelemből — éveken át egyugyanazon darabot műsoron tartani (mint éppen Szentendrén tapasztalhattuk). Eléggé kézenfekvő, hogy a jelenlegi körülmények — akár az. anyagi, akár a művészi, akár a közönségkövetelményeket és lehetőségeket nézzük — nem azonosak, mondjuk az 1959-es szegedi vagy az 1968-as szentendrei körülményekkel. A nyári színházaknak is egyszerűen kötelességük tudomásul venni ezeket a változásokat; azt, hogy évtizedek alatt lényegesen másfajta színházművészeti arculatot nyertek a szabadtéri előadások is, és hogy másfajta közönség — életkorban, színházhoz értésben is másfajta! — ül már be a nézőterekre, mint akár csak tíz vagy öt évvel ezelőtt is. S zorosan ide tartozik a most nyáron tapasztalt értékcsökkenés vagy csökkentés is. Maguknak rangot kivívott játszási helyek — Egervár vagy Eger például — engedtek korábbi igényességükből, s hajlottak a higabb szórakoztatás, a kevésbé szigorú színvonal elfogadására és elfogadtatására. Természetesen senki nem követeli, hogy a nyár a legsúlyosabb klasszikusok jegyében teljen el — de azt meg lehet követelni, hogy a szórakozta- sás is színvonalas legyen, hogy a nevetést is értékes művészi munkával váltsák ki. Egy évad tapasztalatai, néhány előadás kellemetlen utózöngé- je persze még nem jelentenek tragédiát. A ház még nem dőlt össze — de jobb már akkor felfigyelni, ha még csak néhány hajszálrepedés észlelhető az alapfalakon. (Ráadásul a színvonalasabb művészi munka legtöbbször nem is az annyit emlegetett, s valóban megszigorodott anyagi feltételek függvénye. A végiggondolt, invenciózus rendezői munka vagy a gondos és fegyelmezett színészi játék tulajdonképpen épp annyiba kerül, mint a slendriánság, a felületesség, az unott önismétlés.) Ennyit röviden az utánról. Ami pedig az előttet illeti, a figyelmes olvasó már az évadnyitó társulati ülésekről és az éves műsortervekről szóló beszámolók alapján is tud következtetni egyre és másra. Arra például, hogy az elmúlt évekhez képest sokkal nyu- godtabban kezdődhet az évad — már ami a személyi változásokat illeti. Mozgások persze most is voltak — igen erőteljesek például Nyíregyházán vagy Kecskeméten, főként a társulatok összetételében —, de a nagy viharok idén elmaradtak. Jő előjelek mellett kezdi meg első igazi szezonját az immár Hevesi Sándor nevét viselő zalaeger? szegi színház; az előévadot kitűnően abszolválták, a társulat tovább erősödött, a színházépület elkészült, s jelenleg talán a legszélesebb és legváltozatosabb műsorstruktúrák kialakítására épp Zalaegerszegen lesz lehetőség, hiszen összesen öt, különböző méretű, elrendezésű, technikai felsze- reltségű színházterem áll majd rendelkezésükre. Megnyugtató, hogy a tavaly a Vidám Színpadon elkezdett kísérletet — önállóbb pénz- gazdálkodás, illetve a színházban is a több és jobb munka szerinti bérezés, azaz a teljesítmény szerinti differenciálás bevezetése — sikeresnek bizonyult, s hogy más színházak is átviszik már ebben az évadban az új szisztémát, mely remélhetőleg a művészi munkára is jótékony hatással lesz. A múlt szezonnál változatosabbak, színesebbek a műsortervek is; külön színfoltot hoznak majd bizonyára azok az előadások, melyek Az ember tragédiája színrevite- lének 100. évfordulója tiszjg- letére felújítják Madách remekét. N' agy várakozás előzi meg a Jancsó—Hernádi—Gyurkó trió kecskeméti működését, melynek központjában — az előzetes nyilatkozatok szerint — egy új és igazi népszínház megteremtése áll majd. Érdeklődéssel figyelhetjük, tovább tart-e a miskolci színház ez évadban tapasztalt felívelése, s hogy sikerül-e végre stabilizálni és konszolidálni Szegeden a színház helyzetét, a fennálló súlyos gondok (még évekig nem használhatják a nagyszínházat) közepette is. Aggódva tekinthetünk Győr felé, ahol az évad végén csaknem áthidalhatatlan, a művészi munkát is érzékenyen befolyásoló pénzügyi problémák jelentkeztek. És némi szomorúsággal regisztráljuk, hogy a lezárult évadban a Nemzeti Színház és a színházi szaksajtó közt kialakult feszültség nem látszik enyhülni; legalábbis erre vall a színház vezetői részéről frissiben elhangzott néhány mondat De ne legyünk ünnepron- tók. Várjuk rendíthetetlen bizalommal a függöny felgördü- lését. Takács István Tanévkezdés Szigetszentmiklóson A névadó példája jegyében Méltónak lenni és maradni a névadó emlékéhez — ezzel a gondolattal indította az új tanévet a szigetszentmiklósi 3-as számú általános iskola, amely június vége óta viseli Erdei Ferenc nevét. Szandit házban — Viszonylag új intézmény a miénk — kezdi a beszélgetést Ballal Gáspár, az iskola igazgatója. — A munkát 1978. szeptember 1-én kezdtük, tizennégy tanulócsoporttal, de az épületet — némi késéssel — csak 1979-ben adták át. Addig össze-vissza jártak a gyerekek, mi meg ingáztunk a 2- es és az 1-es iskola között. Miután intézményünk egy munkás lakótelepen épült, természetes, hogy az új lakások átadásával egyre emelkedett tanulóink létszáma is. Jelenleg harmincegy tanulócsoportunk van. Ebből tizenhat alsós, hét felső tagozatos és nyolc napközis csoport. — Az új oktatási év első hónapjának közepén járunk. Milyen körülmények között kezdték el a tanítást? — Több gondunk is akadt. Az első és legnagyobb a helyhiány. Ezt úgy oldotta meg a tanács, hogy az új lakótelep építése kapcsán szanált családi házak közül egyet nem bontottak le, s ott el tudtuk helyezni két napközis csoportunkat. Ám még így sem tudunk minden napközis igényt kielégíteni. A konyhánk és az éttermünk építését csak ezután kezdik el. Addig tanulóink az Árpád és az Arany Sas étteremben ebédelnek. Továbbtanulnak A másik problémánk a tankönyvellátásból adódott. A nyolcadikos magyar irodalom tankönyvet csak e hét elején kaptuk meg, s a többi könyvből, is jóval kevesebb érkezett az igényeltn'él. A pótrendelést már elküldtük, de amíg a szállítás meg nem történik, addig bizony nem lesz egyszerű dolog sem a tanítás, sem a számonkérés. — Mikorra készül el teljes egészében az iskola? — A tervek szerint jövőre kezdenek hozzá a következő nyolc tanterem fölépítéséhez. Ha igaz, akkor 1985-re meg is lesz. A távlati elképzelés egyébként az, hogy egy általános nevelési központ alakuljon itt ki, — Van-e pedagógushiány az intézményben? — A megyei állapotokhoz viszonyítva nálunk kivételesen jó a helyzet. A harminckilenCsak kitartás lányok, log ez menni! Erdosi Agnes felvétele ces tantestületi létszámmal teljes az ellátottságunk. Mindössze két képesítés nélküli fiatalt kellett alkalmaznunk a napköziben, de előreláthatólag jövőre már ők is tanulni fognak. Tanáraink bőségesen kiveszik a részüket a járási szakmai munkaközösségek tennivalóiból, öt különféle munkaközösség tagjainak képzése folyik nálunk. Büszkék vagyunk arra, hogy valameny- nyi nyolcadik osztályt végzett diákunk vállalta a továbbtanulást az idén és tavaly is. Szórakozás, sport — Több ízben nyert az iskola tanulmányi versenyt. Véleménye szerint melyik tárgyban különösen erősek? — Elsősorban a matematikaoktatásunk mondható eredményesnek. Négy éve van nálunk testnevelés-tagozat. Sokat várunk ezektől a gyerekektől is. Együttműködési szerződést Kötöttünk a Csepel Autógyárral és a helyi sportkörrel. Biztosítják számunkra az anyagi támogatást. Cserében a mi gyerekeink ötödik osztályban valamilyen sportágra szakosodnak, belépnek az egyesületbe, s biztosítják a szakosztályok utánpótlásigényét. Társadalmi kapcsolataink ezen túlmenően is gyümölcsözőek. Az említetteken kívül számíthatunk a Szigetfő Tsz, a Terminál és a Pestvidéki Gépgyár szocialista brigádjainak segítségére is. Az ő társadalmi munkájuk eredménye _ a tornatermünk felszerelése, s i az iskolarádió most készülő I stúdiója. Szakköri órákat szerveznek Iskolások a múzeumban Az új tanév kezdetén a Nemzeti Múzeum úgy szervezi őszi programjait, hogy a történelem, a régészet iránt mélyebben érdeklődő diákok szakmai segítséggel bővíthessék ismereteiket. A szakköri órák, a történeti körök az általános iskolák felső tagozatos tanulóit várJelcnct az egyik nyári előadásból: Koltai Róbert és Gáspár Sándor az egri Liliomfiban ják, míg a tudománybarát- körökben a középiskolások vehetnek részt. A szakköri órákat kéthetenként egyszer tartják. Szó lesz — egyebek között — egy ásatás történetéről, a régész segítőtársairól, a bronzkor legérdekesebb leleteiről, Pannónia történetéről, a népvá-i- dorláskorról. A történeti körök 5. osztályos tagjai megbarátkozhatnak a múzeum világával. a régész, a restaurátor sokszínű munkájával. A hatodikosokat az ősidőktől a mohácsi csatáig terjedő időszakkal ismertetik meg az előadók, a hetedik-nyolcadik osztályosok pedig a múlt századi magyarországi történelemről hallhatnak. A tudománybarát-körök tagjai közül a középiskolák elsősei és másodikosai bepillantást nyerhetnek a legalapvetőbb művészi könyvekbe, bibliográfiákba. Az állandó kiállításokon, a munkaműhely- oen és a raktárban a régészet •módszereiről, műhelytitkairól szerezhetnek mélyebb ismereteket. A harmadik és a negyedik osztályok tanulóit a középkortól napjainkig terjedő időszakból származó tárgyak és írott források világába vezetik el. — Mit tesznek az iskolán kívüli sízórakozási, sportolási lehetőségek érdekében? — Tizenkét szakkörünk van, amelyekbe szívesen járnak gyerekek. Különféle házi versenyeket rendezünk számukra a tanulmányi vetélkedőkön túl. Hétvégeken igen gyakran megyünk közös kirándulásokra, s 1 szombat-vasárnap a tömegsport rendelkezésére bocsátjuk tornatermünket. Már most készülünk a nagy decemberi eseményre: az Erdei Ferenc hétre. Névadónk életének kutatása, megismerése úgy hiszem, olyan plusz, amelynek csak hasznát vehetik tanítványaink felnőtt életük során. Körmendi Zsuzsa Hatodszor Hanglemezhetek Szeptember 16-tól október ■ig hatodik alkalommal rendezik meg a Hungaroton hanglemezheteket — jelentették be a tegnap megtartott sajtótájékoztatón. A tizennégy kiadvány többsége digi- ális hangfelvételi technikával készült. A komoly zenét tíz cím képviseli. Közreadják újból Liszt négy szimfonikus költeményét, Chopin kerin- .gőit Kocsis Zoltán tolmácsolásában, a Pisztrángötöst, Vivaldi eoncertóit. Zenetörténeti évfordulóhoz kapcsolódik Sólyom Nagy Sándor Wagner- lemeze, valamint Ferencsik János vezényletével Brahms szimfóniáinak, nyitányainak, valamint a Német Rekviemnek a megjelentetése. Melódia lemezen már korábban is hallhattuk, most a Schola Hungarica előadása- oan csendül fel a Ludus Da- nielis (Dániel játékok) című középkori misztériumjáték. Korhű hangszereken és kor- hű előadásban szólal meg Bach két kantátája, a Capella Savaria együttes tolmácsolásában. Az operairodalmat ezúttal Verdi Simon Boccane.g- rája képviseli, Giuseppe Pa- tané vezényletével, magyar művészek előadásában, olasz nyelven. A Magyar népzene sorozat Kodály Zoltán fonográffelvételeiből tartalmaz válogatást. Nemzeti értékeinket a Magyar nyelvemlékek címet viselő lemez mutatja be, amelyről a Halotti beszéd, az Öma- gyar Mária-siralom feledhetetlen sorai hangzanak feL Berzsenyi Dániel verseit Bessenyei Ferenc mondja el, míg Molnár Ferenc Liliomának a közreadása az 1932-es rádió- felvétel alapján történik. A hanglemezhetek alatt az új kiadványokat húszforintos darabonkénti árkedvezménnyel árusítják. Tv-FIGYELŐ‘ — Népnyelvünk bűbájosoknak nevezi azokat az embereket, akik állítólag rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha kell, alakot váltanak — hol fekete macska, hol fehér kutya képében kísértenek —, ha kell pedig másokat vesznek rá arra, hogy ugyanezt cselekedjék. Közben persze arra is van erejük, hogy véresre változtassák a tehén tejét, meddővé tegyék a különben szapora jószágot. Egy szó mint száz: mindenféle ördögi mesterséget űznek ezek a kártevők. Nem csoda, hogy a másik — szintén közismert — nevük így hangzik: ördöngö- sök. Gondolná az ember, azaz, hogy a magát huszadik század végi felvilágosult állampolgárnak vélő televíziónéző, hogy ezek a bűbájoló ördöngösök már régen elfoglalták méltó helyüket a népmesékben, mondafélékben. Azokban riogatnak csak, s dehogyis akad olyan élő ember, aki úgy szólna róluk, mintha kísértésük újabb kori micsoda lenne. Rosszul vélekedik azonban az, aki a falusi, tanyai csoda- csinálókat múlt századi meg még korábbi valakiknek tudja. Amint az a szegedi stúdió remek dokumentumfilmjéből, a kedden késő este vetített ördöngösökből kitetszett, itt kísértenek ők még manapság is. Bizonyíthatja, aki látta: alig ötven, hatvan éves asszonyok, férfiak is makacsul — s csak itt-ott szégyenkezve — állították, miszerint nekik fiatalabb éveikben nem egy ilyen alakváltoztató bácsikával akadt találkozásuk. Hogy mi mindent követtek el ezek a kucsmás, csizmás apókák, azt hadd ne soroljuk itt el. Inkább azon tűnődjünk a továbbiakban, hogy vajon miért vállalkoznak e téveszmék, bizonygatására a megkérdezettek a legnagyobb nyilvánosság előtt. Nos, aki figyelemmel kíséri a szegedi tv-stúdió működését, az jól tudja, hogy ennek az intézménynek nem ez az első ilyen jellegű vállalkozása. S ugyanígy azt is megfigyelhette, hogy az efféle népi hiedelmeket számba vevő képsoroknak a forgatókönyvírója, riportere sorra-rendre Polner Zoltán. Az a szegedi újságíró, költő, aki immár évtizedek óta járja a Csongrád megyei településeket, 6 aki olyan tömegű és olyan értékű mondakincset gyűjtött már fel, hogy arra egy tudományos intézet népesebb munkatársi gárdája is büszke lehetne. Újra meg újra visszalátogat kútfőihez, históriatudóihoz, akik — s ez most is remekül bebizonyosodott — úgy megnyilatkoznak mikrofonja előtt, mintha csak legszűkebb baráti körükben tűnődnének el a múltakon. A tévések mindenféle masinájával egyetemben úgy befogadták őt az asszony- és férfinépek, mint hajdan azokat, akik népdalkincsünket gyűjtötték fel az utolsó előtti pillanatok-: ban. Jogi CSCÍck. Ki hitte volna, hogy egy szörf — nehezen elterjedő magyar nevén: széllovas — éppen olyan úti csomag, mint, mondjuk, egy főzőmasina vagy más egyéb, a külföldi kirándulást közvetlenül szolgáló tárgy. S mint ilyen, ha a határ túloldalára kerül, vissza is kell térnie onnan: sem eladni, sem elajándékozni nem lehet. Aki így cselekszik, vámszabálysértést követ el. Mindez a sokakat érintő tudnivaló a Jogi esetek legutóbbi adásából derült ki, sok más, hasonlóképpen a nemzetközi jövés-menéssel kapcsolatos ismeret társaságában. Hogy a legeslegfontosabb rendelkezést itt tételesen is megemlítsük: Magyarország esetében csak a befelé jövök számára van vám. Akik kifelé tartanak, azok a kiviteli tilalmakat kell hogy figyelembe vegyék. Noha ennek az ismeretnek a turista vérében kellene lennie, mégis nagyon sokan lehettek, akik előtt most vált - nyilvánvalóvá ez a különbség. Mondanunk sem kell, hogy jó volt mindezt így, tételesen megfogalmazva tudomásul venni. Amúgy általában azonban a Jogi esetek most is a már unalmassá vált, megmerevedett formáját mutatta. Egy példa, egy magyarázat; egy példa, egy magyarázat. Mikor váltja már fel ezt a meg- kövesült alapképletet valami más formáció? Akácz László
