Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-14 / 192. szám

mp merít 6 1983. AUGUSZTUS 14.. VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, ClMUNKs PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Bedolgozás Régi előfizetője vagyok lap­juknak, ezért bátorkodom egy nagy kéréssel fordulni önökhöz. Családi okok miatt ® feleségem nem tud állandó munkát vállalni, érdeklőd­nénk. hogy a monori járás területén milyen bedolgozási lehetőséget találhatnánk. Deák Ferenc Nyáregyháza •k Rovatunkban már többször fog­lalkoztunk olyan levelekkel, me­lyeket bedolgozni vágyók írtak. Megírtuk azt is, hogy e munkák­ra miként lehet „rábukkanni”. E tájékoztató információt — a ha­sonló témájú kérőlevelek sokasá­gát olvasván — most szívesen megismételjük. Akik bedolgozást szeretnének vállalni, azoknak először a helyi tanácson kell ér­deklődniük. Amennyiben ott nem kapnának segítséget, akkor a já­rási hivatalhoz kell fordulniuk, ha ott sem tudnának munkát aján­lani, akkor érdemes a Pest me­gyei Tanács munkaügyi osztályát felkeresniük. Nyáregyházi olvasónk ügyében mi most a monori járási hivatal munkaügyi előadóját hívtuk fel telefonon. Marunák Ferencné örömhírt közölt velünk. Szeptem­berig felmérik, hogy a monori já­rás területén mely cégek foglal­koztatnák a bedolgozókat. A fel­mérés eredményét (akárcsak a megye többi járásában készülte­két) a megyei tanács illetékes osz­tályához továbbítják: ez az akció nyilván sokat enyhít majd a gon­dokon. Marunák Ferencné azt is elmondta, hogy ők már most két ajánlattal tudnak szolgálni a munkát keresőknek. Rövidesen egy hathónapos tanfolyamot Indíta­nak, az ezt elvégzők a Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet be­dolgozói lehetnek. A feltétel mind­össze egy varrógép. Tárgyaltak a Papíripari Szövetkezet vezeiőivel is, húsz jelentkező szükséges ah­hoz, hogy megalakulhasson a be­dolgozói csoport. Mindazok, akik többet szeretnének megtudni, sze­mélyesen is felkereshetik a mo­nori járási hivatal munkaügyi előadóját. A. L. A. A kuka körül... A Makkos, a Káposztás, a Szénás dűlők víkendtelek- és (kerttulajdonosai a szemetet, a \konyhai hulladékot — papír­vagy nylonzsákba csomagolva a szomszédos Jókai, Gábor Áron, Napsugár utcák házai elé rakják. Nem számolnak •azzal, hogy az állatok a zsá­kokat éjjel felszaggatják, szét­szedik, élelmet keresnek ma­guknak. A megrongált zsákok­ból szanaszét hull a szemét, s , a szaga nehezen elviselhető. (A jól bevált intézményes sze- mételhordás csak a kukában elhelyezett hulladékra vonat­kozik. Ami a kukák körül he­ver, az ott marad.) Akadnak olyan emberek is. akik fella­pátolják a szétszórt szemetet és saját gyűjtőjükbe dobják bele'. Általában — okkal — szitkozódások közepette. Régi kívánság az, hogy le­gyen egyszer rend a telektu­lajdonosok házatáján is, úgy, hogy több konténer áll a ren­delkezésükre. Fontos lenne az is, hogy a hétvégi házak bir­tokosai a gyomnövényeket ne a szemét közé rakják, hanem kertjükben gyűjtsék .össze azo­kat; később kitűnő trágya lesz belőle. Lényeges, hogy ne okozzunk bosszúságot, felesle­ges munkát, kényelmetlensé­get embertársainknak és fő­leg ne szennyezzük környeze­tünket! Padányi Lajos Budakeszi Tápbaki Nem tudom megállni, hogy ne nyilvánítsak véleményt, amikor egy-egy súlyosabb baki jelenik meg nyomtatásban, mint például a Pest megyei Hírlap augusztus 4-i. csütörtö­ki számának első oldalán. Az Országos Érc- és Ásványbá­nyák zebegényi üzeméről szól az írás a következőképpen: „különlegesen puha anyagot nyernek a hegy oldalából, ott helyben megőrlik, csomagol­ják, szemcsenagyság szerint osztályozzák. Így születik a festéshez használt bécsifeh'ér, a sertéstáp, a futor..." Bár a következő bekezdésben a szerző igyekszik félrevezető híradását korrigálni, gs beszél a felsorolásban szereplő bé­csifehérről és futorról, de nem teszi helyére a dolgot, sőt a futor csomagolását bemutató felvétele alá újabb, a tévhitet erősítő aláírás került: „Állami Yáci mozaik A pék és a címke Vácott, a Földváry lakótelep szélén folyik a Gombás-patak, amely fölött a történelmi ne­vezetességű íiídon át vezet a Budapest felé tartó 2. számú főút. Ettől a hídtól felfelé, a lakótelep mellett, néhány év­vel ezelőtt kőlapokkal rakták ki a medret, ugyanakkor a parkot is rendezték. Űjy tű­nik, a patakpart gondozására most a kelleténél kisebb fi­gyelmet fordítanak. Magasan burjánzik a gaz, a facsemeték alig látszanak, néhány már ki is száradt. Egy-két helyen a mederben meglazultak a kő­lapok és a víz mélyen alá­mosta a partot. Szigorú bün­tetést érdemelnének azok a felelőtlen, hanyag emberek, akik mindenféle limlomot dobálnak a patakba. Van Itt hűtőszekrényroncs, babakocsi, használt autógumi; a leltárt hosszasan lehetne sorolni. A kommunális üzem dolgozói vállalták., hogy másnak a sze­metét társadalmi munkában elhordják, tAr A Földváry lakótelep építé­se 1966-ban kezdődött, azóta mintegy-2 ezer lakás készült el. A lakótelepiek régi óhaja volt egy piac létesítése, ahol megváisárolhatják a friss gyü­mölcsöt, zöldséget. Kívánsá­guk még ebben az évben va­lóra válik, a városi tanács a közeli vásártéren kialakítja a piacteret, ahol a kiskereske­dők mellett az őstermelők is helyet kapnak majd. k Szintén a Földváry lakóte­lep ellátását segítik azok a magán-kiskereskedések, ame­lyek a Gombás-patak mellett épülnek. Lesz itt eszpresszó, továbbá háziipari szőtteseket, virágokat és gyermekruhákat kínáló üzlet. Itt kap helyet a Dunakanyar Vegyesipari Szö­vetkezet cipöfelvevö helye, valamint egy másik részleg, ahol a háztartási gépek és elektromos készülékek kisebb javítását helyben is vállalják. A szolgáltatás bővülésével — Teméljük — a színvonal Is emelkedni fog! S olyasmi majd nem hangzik el, mint amit legutóbb az egyik mo­dern ABC-ben mondott az el­adó a nyolcéves gyereknek, íme: — Friss a kenyér. Csak azért van rajta tegnapi cím­ke, mert a péknek nem volt mai címkéje ... Dénes János Vác Süni — az őzgida A kis őzgida anyját egy autó ütötte el, s biztosan el­pusztult volna a gida, ha a favágók meg nem találják. De így történt, s az akkor macska nagyságú, legyengült kis ál­lat a rózsaszigeti horgásztanyára került, ahol hamar a gyerekek kedvence lett. A gida „keresztmamája”, a kis Bernadett még cumisüvegétől is megvált, hogy védencét etethesse. Erdőst Agnes felvétele gazdaságok, szövetkezetek ré­szére csomagolják a sértés- és szárnyastápot”. Legyen sza­bad mint szakembernek (alapképesítésem agrármér­nök), kifogásolnom a fenti hír­adást. Tápnak nevezzük az egyes állatfajok részére elő­állított (darált, esetleg granu­lált ...), és pontos számítások alapján kevert takarmányo­kat, amelyekben az illető ál­latfaj részére minden (növe­kedéshez, hízáshoz, tojáster- meléshez ...) benne van. A ta- ' karmánymész is. A tápok ter­mészetesen egy fajon belül is többfélék, például malactáp. süldőtáp I... II, hízótáp, ko­catáp ... Sajnos, a mészkő nem táp, tápértéke nincs is, azonban takarmánykiegészitő- ként nélkülözhetetlen. Ha tápként lehetne értékesíteni és alkalmazni, bezzeg nem állna a gép évente tíz hóna­pon keresztül Zebegényben! Különösen az idei aszályos évben nem! Egyébként elné­zést kérek a segítő szándékú kritikáért, de szeretném, ha szakmailag is emelkedne " a lap színvonala, ehhez kívánok segítséget nyúitani.. Urbán Sándor Tahi Köszünjük, és örülünk an­nak, hogy Ilyen figyelemmel olvassa lapunkat. A szakember­nek méltán szúr szemet az, ami fölött a tápügyekben járatlan olvasó — és sajnos, az újság­író is — átsiklik .... Gólyahír Újságírói működésem közel két évtizede alatt még nem kaptam annyi észrevételt, mint lapunk április 30-i számában meg­jelent írásomra, melyben a tésai út mentén kivágott gólyafészekkel foglalkoz­tam. I Jelentkezett a KPM Közúti Igazgatóságának egy brigádja, felajánlotta: kellő irányítás mellett szí­vesen készít új fészket. Felajánlotta segítségét az egyik környékbeli általá­nos iskola úttörőcsa­pata, s a Dunamehti Re­gionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat vámos- mikolai telepének kollek­tívája is. Teltek a hetek, a nyár forró napjaiban a gólya- ügy elcsendesedett. A na­pokban ismét arra járva örömmel nyugtáztam, vala­ki felállított egy műfészket tartó oszlopot az út túlol­dalán. Talán bízhatunk benne, hogy jövőre ez az alumí­niumból készült műfészek is befogadhat egy gólyafami- liát. Bányász Hédi Válasz cikkünkre A Barátság-pince ügyéről A Postabontás július 31-én megjelent számában közöl­tünk egy képet, Barátság-pin­ce címmel. Alatta ez állt: Ve­rebek, kóbor kutyák és sze­relmespárok búvóhelyévé vált a hajdan jobb napokat meg­élt Baráísúg-pínce á ceglédi Reggel utca saHcán. Körülöt­te új épületsorok, modern szolgáltatóház pironkodik a csúfság láttán. Igaz, a fotó el­készültét követően bekerítet­ték az „objektumot”,' így a gyerekek nem bújócskázhat- nak a beszakadt tető, a lyu­kas padlások között. Mi lesz a sorsa a romhalmaznak? Ta­Nemcsak a két település ügye Messzire került a túlsó part Negyvenhét aláírással érkezett levél szerkesztősé­günkbe. Tökölön adták fel. Vajon mi lehet az, amiért ennyien tollat ragadtak? A kézzel irt sorokból kiderül: „Mivel a kishajózási vállalat megszüntette az átkelő járatot Tököl és Százhalombatta között, mi, akik szeret­nénk eljutni egyik településről a másikba, kénytelenek vagyunk HÉV-re, buszra szállni és a fővároson keresz­tül megközelíteni a Duna túlpartján szemben fekvő hely­séget. Évtizedeken keresztül járt itt a révész. Nagyon hiányzik nekünk. Szükségünk van rá, szeretnénk vissza­kapni.” ' Kérem, ez már lerágott csont — mondja a telefonba TJngár Tibor, a Pest megyei Tanács közlekedési csoportjá­nak előadója, miután ismerte­tem vele a levél tartalmát. — Évek óta téma — magya­rázza néhány nappal később, amikor hivatalában fölkere­sem. — A járat még 1980-ban szűnt meg. hogy miért, annak alapos oka volt — szól, s pa­pírokat tol elém. Elsőként egy statisztikai je­lentésbe lapozok bele. Megtu­dom, 1978-ban 6 ezer 951 em­bert, 1979-ben 8 ezer 710-et, 1980-ban 6 ezer 178-at szállt tottak át a révészek a már említett településről a másik­ba. A vállalat bevétele a már említett évek sorrendjében így alakult: 71 ezer 390, 106 ezer 403, illetve 63 ezer 135 forint. A vesztesége viszont így: 406 ezer 286, 273 ezer 478, 244 ezer 986. A számok ugyan kissé szemkápráztatóak, de tény: beszédesek. Már-már megsaj­nálnám a kishajózási vállala­tot. amikor megtudom: a sze­mélyszállítások után 17 millió _ , . i forintnyi állami támogatást Papirnalom kapnak. A Tököl és Százhalombatta közötti járat nemcsak veszte­séges volt, hanem előfordult, hogy egy-egy alkalommal két utast szállított. Ám hiába szüntették meg, a tököllek az­óta sem tudnak belenyugod­ni abba, hogy elvették tőlük a révet. Megfontolták — A szerzett jogok megvo­nása sokszor egészen meglepő ellenállásba ütközik — szól Ungár Tibor. — Higgye el, a rév felszámolását alaposan megfontoltuk, nem volt más választásunk, meg kellett szüntetni. A levélírók nyilván nem tudják, hogy most már nyitott kapukat döngetnek. Nem rév. hanem komp indí­tásáról beszélünk mostanában. Ungár Tibor elmondja, hogy egy új koncepció alakult ki, melynek középpontjában a komp állt. Így például a Du­nántúlról. Százhalombatta fe­lől érkezők a főváros megke­rülésével juthatnának el az Alföldre. Ehhez azonban nem­csak egy megfelelő kompra (5 millió forintba kerül) van szükség, hanem „a járulékos” építkezésekre is, használható útra, a villanyhálózat kiépíté­sére és még a meder kotrásá­ra is. Hasznos lenne Örömmel fogad a tököli ta­nács elnöke, Szusics Péter is. A révdosszié hamar az asztal­ra kerül. — Falugyűléseken, tanács­üléseken mást sem hallunk az utóbbi időben, csak azt. miért vették el a révet. Már alig vá­rom, hogy kiállítassak az em­berek elé és bejelenthessem: a folyón át ismét el lehet majd jutni Százhalombattára. Az ittenieknek a rokonaik a Duna túlsó partján levő tele­pülésen laknak. A százhalom­battai fiatalok ma már ritkán ismerkednek meg a tököliek- kel, hiszen csak Pesten keresz­tül juthatnak el egymáshoz. — Leültünk hát, ahányan csak érdekeltek vagyunk az ügyben, s akkor született egy megállapodás; ha kikotortat- juk a medret, megerősítjük a partot, odavezetjük a villanyt, és megépítjük az utat, akkor megkapjuk a kompot Nekünk, tökölieknek egy másfél kilo­méter hosszú utat kell kialakí­tanunk. Három és fél millióba kerülne (az évi fejlesztési ala­punk 380 ezer forint), egyedül erre nem vagyunk képesek. A százhalombattaiak nagyon készségesek, besegítenek ebbe is. Hasznos lenne ez mindnyá­junknak. Idővel még a fővá­ros közlekedése Is megérezné, hogy itt nálunk jár a komp. Sokan nem mennének át Pes­ten. Az asztalra térkép kerül, s Pólyák Ferenc, a tanács mű­szaki vezetője is bejön a szo­bába. Nézem a térképet, s kü­lönösebben nem kell győzköd­niük, hogy milyen nagyszerű lenne, ha komp közlekedne Százhalombatta és Tököl kö­zött. Közben azt is megtudom, hogy a Csepel Autógyárból már jelezték, Székesfehérvár­ra Tökölön keresztül szállíta­nák az alkatrészeket. Szusics Péterrel aztán még a Duna-partra is lemegyünk, végigjárjuk azt a másfél kilo­méteres utat. melyre — remél­hetőleg — beton kerül hama­rosan. Vállalkozók Ferenczí Illés, a százhalom­battai tanács elnökhelyettese azonban kevésbé optimista. — Előzetesen megállapod­tunk arról, hogy besegítünk a tökölieknek. hogy milyen ösz- szeggel, arról csak a költségek teljes ismeretében dönthetünk majd. A tervek készülnek, ná­lunk is sokan igényelnék a kompot, nem szeretnénk húzni az időt. Jó is lenne, ha minél hama­rabb indulhatna a járat. A tö­köllek és a százhalombattaiak még ennek érdekében is vál­lalták a kockázatot. Megegyez­tek a kishajózási vállalattal, hogy az esetleges veszteséget — minden évben — háromfelé osztják. S, ha véletlenül nyere­séges lesz ez a vállalkozás? Abból a két tanács nem lát majd egy fillért sem. de vél­hetőleg ezt nem Is bánják. Már csak egyet szeretnénk: hogy ami három kilométer — a két település központja kö­zötti távolság — az ne legyen több mint félszáz kilomé­ter..; K. e. Ián a város múltidéző szimbó­luma marad ez a bús düle­dék? Sárik Jánosné, a ceglédi ta­nács elnökhelyettese reagált a rovat”.nkban megjelenő fotó­ra, Az alábbi tájékoztatást kaptuk tőle: A környék lakóinak és a városképért aggódó lokálpat­riótáknak igazat kell adnunk abban, hogy nemcsak esztéti­kailag kifogásolható az épület állaga, hanem azt — a lakók egy másik csoportja, az érté­keket nem kímélő garázdák — úgy megrongálták, hogy már veszélyessé is vált. Az építmény tervezett új funkciójához igazodó felújítá­si munka előkészítése elhúzó­dott, ezért csak az év elején ju­tott konkrét adatokhoz a váro­si tanács: a felújítás pénzügyi feltételeit csak akkor tudtuk meg. Kiderült, ez az összeg olyan magas, hogy az erede­tileg elképzelt módon — na­gyobb részt társadalmi mun­kával — már nem lehetett volna felújítani, ezért a váro­si tanács a Nívó Szövetkezet­nek adta át az épületet — műhely és üzlet kialakítására. Az átformált terv véglege­sítése után az új gazda szán­déka: a mielőbbi birtokbavé­tel és a kitűzött célra történő felhasználás. S bár jogos a kritika, mi nem tartjuk a vá­ros múltidéző szimbólumának a kis építményt, mivel Cegléd múltja nem ezzel a jelképpel mérhető. Megköszönjük Sárik János­né gyors reagálását, s vele együtt bízunk abban, hogy az egykori Barátság-pince mi­előbb új köntöst kap. Szerkesztői üzenetek P. I-né, Pilis: Nem feledkeztünk meg önről. A jövő héten megláto­gatjuk. Érkezésünk időpontját táv­iratban közöljük. F. B., Kaposvár: Tudósítását kö­szönjük, amikor megjelenik la­punkban, küldünk majd önnek be­lőle. Várjuk további leveleit. D. I.-né, Nagykáta: őszintén saj­náljuk azért a kálváriáért, ame­lyet végig kellett járnia. Amennyi­ben komolyan úgy érzi; tudnánk segíteni azzal, hogy fölkeressük, kérjük, jelentkezzen Ismét. L. E., Isaszeg: Medveszőlőteára — ön ezt keresi már egy éve — egyelőre nekünk sem sikerült rá­bukkannunk. Amennyiben kapható lesz valahol, értesítjük önt. Sz. K-né, Érdliget: Az érdi víz- és villanygondokról beszámoló le­veléről nem felejtkeztünk el; írá­sát a városi tanács egyik vezető­iéhez. dr. Paróczai Csabához to­vábbítottuk, részletes választ az ő segítségével adunk majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom