Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
1983. AUGUSZTUS 10., SZERDA tíZrtt •é/fr alkalomra Gyakran kell cserélni — az egyébként meglehetősen drága — szitákat a tápiószentmártonl Aranyszarvas Mgtsz műanyag- leldolgozó üzemének szitázó részlegében. A Kurucz Jánosné készítette WOPIL tápsós zacskó egyike azoknak a termékeknek, amelyből nagyobb tételt rendeltek. frcocsínyl Zoltán felvétel* mm Igények, fények és lehetőségek Változatosan étkezni, jól látni Népi ellenőrök néhány városi és járási iskolában megvizsgálták a gyerekek étkez- etését, illetve az intézmények. tantermek megvilágítását. illső megállapításuk az volt, hogy a hatodik ötéves terv eddig eltelt idejében a konyhai kapacitás nem bővült. A tanulók az iskolai napköziben, vendéglátóhelyeken, üzemi konyhákon ebédelnek. A vizsgálatba bevont intézményekben az 1978—79-es tanévben a gyerekek 45,4. a most befejeződöttben 46,5 százaléka étkezett szervezett formában. Az egyszázalékos növekmény teljes egészében a vendéglátóhelyeken mutatkozik. Amiből az is következik, hogy a legutóbbi időben az iskolákban csak tantermeket építettek, konyhát vagy étkezőhelyiséget nem. Jóllehet a tanulóknak több mint a fele néni étkezik iskolában vagy étteremben; a népi ellenőrök azt tapasztalták, hogy igényük sincs rá. Ennek egyik oka lehet a kellemetlen élmény. Az étkezők kicsik, zsúfoltak, a gyerekek több turnusban esznek. Az ételt gyakran máshonnan hozzák, a szállítás, az újbóli felmelegítés nemigen használ minőségének, ízének. Pörkölt, kolbász A gödöllői Karikás Frigyes Általános Iskolában tartott szülői értekezleten többen kifogásolták az étrend összeállítását, mondván, kevés fehérjét és vitamint kannak a gyerekek. Akkor is konzerv- ből főznek, amikor már friss zöldáru kapható a boltokban. Mások felvetették, hogy a gyerekek többnyire nem szívesen esznek levest, helyette inkább gyümölcslevet, rostos italt kéne adni. Helytelenítették, hogy ebédre sokszor adnak zsíros pörköltet, uzsonnára lángolt kolbászt. Ebbe az iskolába a Dam- janichból hozzák az ételt, nem ritkán hidegen. Hat turnusban étkeznek, így az utolsó csoportok akkor is hidegen kapják, ha előzőleg felmelegítik az ebédet. A szülők véleménye szerint úttörők bevonásával meg lehetne indítani az iskolatejakciót. Ezzel kapcsolatban csak annyit jeeyzünk meg. hogy egy másik iskolában a tantestület annyi bonyodalmat és visszásságot mondott el, aminek a harmada is elég ahhoz, hogy ettől mindenkinek a kedvét elvegye. Szülők szavazata A városi szülők úgy vélekedtek, a legjobb a vendéglátóhelyeken való étkezés. A járásiak inkább az iskolák konyháit részesítik előnyben, azzal a feltétellel, hogy megszüntetik az étkezőhelyiségek zsúfoltságát. No persze, ha jól felszerelt iskolai konyhákban változatosan főznének, az ebédet kellemes körülmények között fogyaszthatnák a gyerekek, alighanem a gödöllői szülők is az utóbbira szavaznának. Kiterjedt a népi ellenőrök vizsgálata egyéb körülményekre is. Megnyugtatónak tartják például, hogy az élelmezésvezetők és a szakácsnők rendszeres továbbképzésen vesznek részt. Ennek is köszönhetően az iskolák saját konyháinak többségében a gyermekek életkorához igazodó. változatos étrendet alakítanak ki. Egyáltalán nem mindegy, honnan szerzik be a konyhák az alapanyagot. A konyhák mérete, a kicsi és zsúfolt raktárak többé-kevésbé ezt is meghatározzák. GödölÉpítőipari gépek kölcsön Javult a magánépítkezők gépkölcsönzési lehetősége, bővült a kölcsönzőboltok hálózata. Az Építőipari Gépesítő Vállalat — amely tavaly kezdte meg önálló hálózatának kiépítését — Budapest után más városokban is nyitott olyan üzleteket, ahol magánszemélyek bérelhetnek kisebb-na- gyobb építőipari gépeket. A kínálatban olyan földmunkagépek, állványok, szállítószalagok, szerelő- és szakipari kisgépek is szerepelnek, amelyekhez a lakosság eddig nem juthatott hozzá. Berendezéseiket használati utasítással adják át, a nagyobb szakértelmet kívánó gépek viszont csak kezelővel együtt bérelhetők, kivéve, ha a kölcsönző rendelkezik a megfelelő jogosítványnyal. A vállalat első boltjai egy év előtt csaknem 9 millió forint bevételre tettek szert. A kölcsönzés még úgy is kifizetődőnek bizonyul, hogy az egyszerűbb szak- és szerelőipari gépeiket más vállalatok díjainál 8-10 százalékkal alacsonyabb összegért adják bérbe. A nagy forgalom ellenére az építési szezon közepén is gyorsan kielégítik az igényeket; szinte alig van olyan kirendeltségük, ahol a sokak által igényelt sarok- és parkettacsiszolókra, betonkeverőkre várni kellene. A keresett nagyobb gépek is — például a kotrók vagy láncfűrészek — a bejelentés után négy-öt nappal elszállíthatok. Gondot okoz viszont, hogy a kezelési utasítás be nem tartása miatt gyakran hibásan kerülnek vissza a gépek, s javításuk időbe telik. Bővült az Építőipari Gépesítő Vállalat kölcsönözhető gépeinek választéka is. Újdonságuk: a csőtisztító berendezés. Most már valamennyi boltjukból kölcsönözhető parkettacsiszoló gép, ezt tavaly még sokan hiányolták. Az ügyes kisgépeket Olaszországból szerezték be. A vállalat gépparkjára egyébként az jellemző, hogy szinte valamennyi nagy gépük, szak- és szerelőipari berendezésük külföldi; a hazai építőipari gépgyárak ugyanis szinte alig gyártanak a magánerős építkezéseknél alkalmazható kisgépeket. lön teljes mértékben. Isasze- gen ötven százalékban kiskereskedelmi boltokban vásárolják a nyersanyagot. Kell-e mondanunk, mennyivel hátrányosabb ez, mintha a nagykereskedelemtől vennék meg az árut. Szemüveg, fény Egyidejűleg megnézték a népi ellenőrök a termek világítását. Tapasztalataikat nagyon röviden összegezték. Hogy Kerepestarcsán az új iskola a korszerű világítás- technikai elvek figyelembevételével készült, természetesnek kell tartanunk. Hogy Dányban felújították a világítást, örömmel tölthet el mindenkit. Hogy Isaszegen és Domonyban a világítás elmarad a kívánt szinttől, nem megnyugtató. Arról nincsenek adatok, milyen arányban viselnek a gyerekek szemüveget. Arról még kevésbé, Van-e összefüggés a szemüveg viselése és a termek megvilágítása között. Sajnos, az ember látása észrevétlenül romlik, s majd csak akkor kap észbe, ha egyik este összefutnak szeme előtt a betűk, s ez újra ismétlődik. hiába pihenteti. Valószínű azonban, hogy ha megfelelőek a fényviszonyok, ha jó a világítás, kevésbé romlik a látás Ez minden felmérés nélkül állítható. K. P. Magyaros western lesz belőle? Fogadó, lovarda a műút mentén Szinte perzselt a nap, pedig még csak délelőtt 9 óra volt, a földutat szegélyező akácfák szomjas lombja vajmi keveset enyhített ezen. A tanya, ahová indultam, nem várt meglepetéseket tartogatott: western- filmbe illő látvány tárult elém, vegyítve az ízesen ősmagyarral. Segítettek a barátok A hófehérre meszelt falak, a zsuptető vagy az elmaradha tatlan muskátlik érzékeltetik a betévedővel, hogy az Alföldön jár. a hatalmas üvegajtók, a bár berendezése meg a csapóajtók azonban egészen más egzotikus tájakat juttatnak eszébe. Ide nem kell útlevél meg valuta, bárki kényelmesen ki is kerékpározhat majd valamelyik hétvégén: a négyes főút mellett, a csévharaszti leágazásnál rátalálhat a mesebeli birodalomra. Csoltkó Zsuzsa, a házigazda már kislány kora óta szereti az állatokat, többek között a lovak nyerték el a tetszését. Bugacon tanult meg lovagolni, de egyrészt az utazás sokba került, másrészt sokszor ment hiába, nem tudtak vele foglalkozni. Abbahagyni nem akarta. így hát szüleivel közösen vettek egy lovat, s nagy nehezen hozzájutottak ehhez a tanyához is. Ide állatokat telepítettek, s ahogy múlt az idő, úgy nőtt a kedvük a gazdálkodáshoz. — Tudtuk, nem vagyunk egyedül, rajtunk kívül mások is meg szeretnének ismerkedni a lovaglás tudományával és szépségeivel; úgy döntöttünk hogy lovasiskolát létesítünk, ezzel segíthetünk a lovakat és a lovaglást szeretőknek. — Mikor kezdték el az építkezést? — Tavaly májusban határoztuk el véglegesen, azóta is sok-sok pénzbe, berendezések kellékek. ,s hivatalos dokumentumok út'ání járkálásba került, de munkánkban rengeteget segített a Monori nagyközségi Közös Tanács, akik támogatták, s támogatják a terveinket. Barátainkkal ösz- szefogva jutottunk el idáig Sok jó mester szorgos munkájáról tanúskodnak az eddig elkészített helyiségek. Számtalan szempontot figyelembe véve, néhány baráti jó tanács és a tapasztalatok hosszú sora után igyekeztünk a lehető legmegfelelőbb helyet biztosítani a pihenni és tanulni vágyóknak. Külön épület áll rendelkezésre a lovaglók öltözködésére, hisz láttunk már olyat is, amikor a zsoké a kocsiban vette át a nadrágját. Fürdési, zuhanyozási lehetőség is van számukra. A másik hosszú épület a fogadó, amelyet háromszintesre alakítottunk ki: legalul a pince, ami borozóként szolgál majd, a földszinten a bár, az emeleten pedig a hálószobák kaptak helyet, amelyekhez zuhanyozók és mosdók is tartoznak. Augusztus elsején a tanács műszaki csoportja hivatalosan átvette az épületet. Ezt azonban még rengeteg munkának kell követnie, hogy a tervezett augusztus 15-1 kapunyitásig az utolsó szög is a helyén legyen Továbbra is szükség lesz mindarra, amire az építkezés folyamán idáig is: kitartásra. akaraterőre, reményre és bizalomra. meg persze pénzre. Nemcsak látványosság — Ml bízunk a vállalkozás sikerében, abban, hogy mindez nem volt hiábavaló, s hogy vendégeink igazán nem csak a látványosság miatt látogatnak meg bennünket, hanem mert szeretik a lovakat, akik nagyon régóta társaink, s hiába a technika rohamos fejlődése, még ma is nélkülözhetetlenek — mondja Csoltkó Zsuzsa. — Ha azonban egyszer nem kellene többé igába fogni őket. akkor is találkozhatunk velük az ügetőkön. S ha a lovaglás élménye egy fogadóban elfogyasztott vacsorával ér véget, valami nyoma csak marad az ember emlékezetében. Molnár Ildik« Fürdőjárat naponta kétszer Az út még csak vágyálom Igencsak jogosan bosszankodnak a közlekedési hálózat hiányossága miatt mindazok, akik több órás utazással egybekötve tudják csak elintézni ügyes-bajos dolgaikat, akik a távolság miatt autóbuszvagy vonatmenetrendhez igazított életet kénytelenek élni. Bármennyire is sokat fejlődött a megye közlekedése — a főutaktól távol fekvő kis -községek is bekapcsolódnak egy-egy buszjárat vagy a vasút révén a nagy vérkeringésbe — fehér foltok, hiányok mindig akadnak. Ilyen régóta tartó s többszörösen összetett gonddal bajlódnak a kókaiak, tóalmá- siak is. Ez nem azt jelenti, hogy a Tóalmást Tápiószecsővel és a Kákát Sülysáppal összekötő járatok nem elégítik ki az igényeket. Ami nagyon hiányzik, azt Földes Ferenc, a tóalmás: nagyközségi tanács elnöke így fogalmazza meg: — Kettős gondunk, hogy hiányzik a Kókát Tóalmással összekötő néhány kilométeres út, így a kókaiaknak, ha Nagykátára, a járási székhelyre akarnak utazni — márpedig elég gyakran kell —. előbb Sülysápra kell autózniuk,, s csak ott térhetnek rá a 31-es útra, s mehetnek úticéljuk felé. Ez jókora kerülő, oda-vissza mintegy 30 kilométer. Míg ha meglenne az út, Tóalmás érintésével hamarabb érnék el a 31-es főutat. A másik — félig-meddig már a megoldás stádiumában levő — problémájuk az, hogy csak nagyon nehezen tudják elérni az itt és a környéken élők a kerepestarcsai kórházat, amelyhez a térség tartozik. Előbb Nagykátára kell beutazniuk, s csak jókora kerülővel, átszállással juthatnak el végül is a gyógyintéz- ménybe. Ez különösen a kezelésre szoruló járóbetegeknek jelent valóságos tortúrát, a költségekről nem is szólva. A már említett félmegoldást ismét csak a tanácselnök részletezi: — Július 9-től a fürdőhöz — hétfőn, szerdán, pénteken — napi két járat közlekedik, Gödöllő—I saszeg—Tóalmás útvonalon. A Volántól kapott információ szerint, a tapasztalatok alapján lehet majd arról beszélni, hogy esetleg tovább bővítik ezt a járatot, és könnyebben el lehet majd iutni a kerepestarcsai kórházhoz is. De egyelőre erre még nincs százszázalékos ígéret... G. M. H allgattam ám a kabarét a rádióban. Rendkívül tanulságos volt. Nem humoros, nem szellemes, ilyen jelzőkkel igazán nem illik illetni, hanem, igenis: tanulságos. Mert mondjuk azt mondta egyszer, hogy: reggel 8 óra. Erre a közönség nevetett. Akkor egy alkotó, paródia gyanánt azt írta le, és egy színész felolvasta, hogy reggel 8 óra. A közönség kacagott. Azt mondta erre egy másik színész egy másik alkotó szavaival, hogy reggel 8 óra. Falrengető kacagás. Aztán, ugyancsak három ismétlésben, kétszer paródia keretében sokszor elhangzott, hogy: szilencium. A közönség kacagott. A továbbiakban a színész két hatásszünet között, azt mondta: nudisták! A nagyérdemű jelenlevő nézősereg, mint egy gombnyomásra, vihogott. Aztán tapsolt. Mégis, tessék elgondolni: nudisták! Én ültem szótlanul, sőt rezzenetlenül, mint a madár a fán. Feleségem, nagyfiam, mint további madarak a fán. Aztán beszéltem még számos ismerősömmel, aki hallgatta — amíg hallgatta — a műsort, ők is azt állították: nem tudják, mi volt azon nevetni való. Ekkor kísérletre szántam rá magam. Egy ismerősömmel beszélgetve, egyszerre így szóltam hozzá: ezt hallgasd meg, öregem. Aztán hatásszünet. Majd így szóltam: A nudisták... — és íme. a kísérleti alany arca felderült. Mindezekből én, híven folyvást a dolgok megértésére törekvő hajlamomhoz, következtetéseket szűrtem le. Nevezetesen és először azt, hogy a hatáshoz kell egy előadó, ha lehet színész, mert annak istenadta hivatása a hatáskeltés. A kabaréban, ott a helyszínen a színész jelen volt. El tudom képzelni, hogy mi. akik csak hallgattuk a műsort, nem mozgattuk a fülünk botját sem. ám akik látták is a színészt, azok más szituációba kerültek. A színész netán gesztikulált mellé valami vicceset. Netán pusztán úgy jelent meg, sugalma- zóan, hogy a közönség érezhette — metakommunikációs módon — hogy most valami nagyon vicces következik. Várta is és lám. Hallatlan, vicces, nevetni kell. Még jól emlékszem Latabár Kálmánra, ő ha csupán megjelent a színpadon, derülni kellett. Hát még ha azt mondta: kérem szépen! Fetrengett a közönség. Szóval ez az egyik: a metakommunikáció, a színész, aki nem véletlenül központi alakja mai kulturális életünknek, hiszen bármilyen szöveget elő, sőt el tud adni, szellem nélkül, mondanivaló nélkül is. Azt mondja: „magány” és a közönség belebor- zong; azt mondja „vállalat” és a közönség felvihog. A színész mindent el tud adni, akár egy kereskedelmi szuperügynök, ez a mestersége. Mindent el tud adni, legfeljebb szenved. A lelke mélyén, amely Csehovra szomjúhozik, mondjuk. Ám a színész csak közvetítő közeg, hiszen jómagam is gyenge színészként valami hatást elértem egy szóval. Miért? Mi megy itt végbe? Megmondom: szómágia! Minden szóhoz, legalábbis a legtöbbhöz, képzetek, valaha volt gondolatok egész sora tapad. Azt mondta a varázsló: „életfa”! A jelenlevőket áhítat töltötte el, látták az emberi sorsot fa képében, törzse az égbe nyúlik, ágain a végzet tanyázik. Az mondta a Duce: „győzhetetlen!”. Százezrek keble dagadt, amíg le nem győzték. Mármost én azt hittem, isten tudja miért, hogy ez a szómágia valahogy ösz- szefügg a lelki, szellemi szegénységgel. Rejtőnél, lám, amikor a Csontbrigádban éhesen, szomjasan, elbutulva, száműzöt- ten a halál magaslatára, az emberek este szómágiát űznek, egy civilizáció foszlányaira emlékezve mondják: „töltőtoll” ... hát igen, ott érthető, ott jellemző, hogy üdvrivalgás támad: Jó szó! Bevallom, tévedtem, meg is próbálom a szómágiát magamon. Azt mondom: építész. Eszembe jut az, aki az Inter- continentáltól a Fórumig számos szállodát épített és magamban mormolom r havi 8—10 000. így szólok: burkoló. Azt mormolom: hétvégeken napi 2000, nyolcszor 2000 egyenlő 16 000. És elszomorodom. Szómágia! Azt mondom: aranyifjú. Érzem Kall* fornia melegét, a tenger a plázst csapkodja, a nyaraló 18 szobás, az uszodában szexbombák úsznak, az inas hozza a konyakot. Azt mondom: csőd — a szomszédban volt egy fűszeres, tönkrement egy év alatt, ugyanabban az évben, amikor valahogy mégis felépített egy nyolcszobás villát a Rózsadombon. Szómágia! Most látom, hogy nem tudok teljesen szabadulni attól a rögeszmémtől, hogy gondolatokra fanyalodjam. Lám mindjárt kettesével veszem a szavakat, vagyis asszociációkat provokálok, olyan idegen elemeket, mint az összehasonlítás, következtetés, vagyis mozgó gondolatot, gondolkodást. Nem vagyok alkalmas, belátom, szómágiára. Sohasem lesz belőlem varázsló, diktátor, de mégcsak színész sem. Megmérettem és könnyűnek találtattam. Fiatalon sem lettem volna rá képes, hogy belekiabáljak a ritmusba: dög... iparkodj! Nem vagyok hajlamos, alkatilag nem vagyok alkalmas arra, hogy korunk fejlődése dialektikus folyamatában tagadjam a gondolkodást, az ítéletet és a szómágia reneszánszának hullámait meglovagoljam, lelki vind- szörfön, E gy képzet kísért. Jön egy új kabaré, és valaki, egy színész bejön a színpadra talányos arccal, hosszan mereng, majd huncut arckifejezéssel azt mondja: gondolkodjunk! És a közönség felkacag. Gombó Pál: e, , . ma^ia
