Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

Már 30 méteres Szekrénysor Bevált a rendszer Finom, pontos, különösen jó minőségű vasszerkezeti mun­kát igényel azoknak a modul- rendszerű irányító szekré­nyeknek a gyártása, amelye­ket a Rákos Mezeje Tsz gyömröi fémipari üzemében készítenek. A több típusban előállított dombor-zománcozott 40 centi­méteres elemekből a kívánal­maknak megfelelő hosszúságú szekrénysor szerelhető össze. Az üzemben az idén 30 méte­res szakasz gyártására kaptak megbízást. Képünkön: Potondi Miklós lakatos csoportvezető már a zárakat szereli be az irányító szekrények ajtajába. A jó hír szárnyakon jár Már nagyon hiányzott Még alig száradt meg a tin­ta a presszó üzemeltetésére szóló engedélyen, már meg is nyílt a kis üzlet. Vecsésnek azon a részén, ahol szinte a madár seim jár, a Munkásőr és az Ágnes utca sarkán levő csa­ládi ház kertjében állították fel az alig 25 négyzetméternyi eladótérrel és hét négyzetmé­ternyi raktárral rendelkező ÉRDÉRT-faházat. Korábban csak a környékbeliek közleke­dése jelentett errefelé némi forgalmat, mostanában azon­ban szinte sereglenek az em­berek, főleg a gyerekek. Pe­dig nem volt különösebb pro­pagandája a kis üzletnek, de hát a jó hír szárnyakon jár. Fáimázsa fagyi — Régen foglalkoztat a gondolat, hogy szükség lenne a környéken egy olyan kis ven­déglátó helyre, ahová a szü­lő szívesen elmegy a gyerme­kével, vagy nyugodtan elengedi egyedül is — mondja Lapu Sándorné cukrász, a tulajdo­nos. — Épp ezért nem töre­kedtünk nagyforgalmú út mel­lé, itt a csendes kertes házak között kellemesebb. Én nem akarok kocsmát csinálni a bol­tomból. A faház előtt kis kerti asz­talkák, hogy a süteményt, fagylaltot vásárlók kényelme­sen fogyaszthassanak. A fagy­lalt egyébként az első pillanat­tól a legnagyobb sláger i^t. Viszik tölcsérben, termoszban, üvegben, pohárban. Lapu Sán- domé egy percre sem tud el­tépni a hűtőpulttól. — A hat tégelybe minden nap friss fagylalt kerül. In­kább mondom sajnálattal közvetlenül a zárás előtt, hogy nincs minthogy maradékkal kezdjem a másnapot. Eddig naponta körülbelül félmázsá- nyi vanília, csoki, mandarin, karamell fagylalt fogyott. A süteményeknek is nagy a keletje. Húsz-huszonötféle édességet szállít naponta az Alsó-Tápiómenti Áfész magló- di cukrászüzesme. Eddig óva to­Talpig hangulatban A lányon, akire az utcán fölfigyeltem, érdekes öltözék volt, nevezhetnénk ruhának is, bár ő magától értetődően mondta, hogy „ma feggel ezt a hangula­tomat öltöttem magamra”. Sem szép, sem csúnya, vö­röses hajú, pisze szeplős kis tini, lábán tornászpa­pucsból, annak is az olcsó,' vászon változatából alaki, tott topán, rávarrva szét­hullt nyaklánc megannyi színes üveggolyója, avitt báliruha átmentett füttere. Testét öreg, vakító fehérre agyonmosott, háziszőttes lepedőből szabott anyag fedte. A fehérre néhai bútorszövet aranyló napra­forgó virága applikáltatott (mint kiderült a beszélge­tés során, saját kezűleg), szellössé tette a diszkréten anyagot osztó, klöplifüg- göny-maradék, melyet nem tű-cérna, hanem lyukacso- kon átfűzött vékony zsinór y fogott egy darabba. — Tetszik?! — kérdezte gunyorosan. — Legújabb divat! — Miért ne — mondtam a lehető legőszintébben. — Mindig is szerettem az ön­magukat szavak nélkül ki­fejező embereket. Méricskélt, hallgatott, mellettem lépegetett. Fura eset. Ö egyedien öltözik, én megnézem, erre ő kérdez kicsit pimasz hangon. Eszem ágában sincsen köte­kedni. Hiszen, bár szokat­lan a külleme, eleve ked­ves, megnyerő jelenség — modorostul. ^ — Szünidő van, diák va­gyok, azt veszek magamra, amit akarok — kezdte új­ból. — Persze, hogy azt — hagytam annyiban. — Hazudtam, gyárban dolgozom, utálom a melót, szeretnék jól élni, szóra­kozni, táncolni! A srácok, az sem baj, ha egy tucat­ban tizenkettő, de körülöt­tem legyenek! Csak körü­löttem! — Jó. — Fáradtnak tetszik len­ni, vagy ideggondozónak? — csattan fel a hangja —, miért nem tetszik kioszta­ni, hogy... — De hiszen azt sem tu­dom ki vagy. Nem is aka­rom. Csák tetszik az öltö­zéked, ennyi az egész. Tu­dod, a nyár elején Pesten voltam, a Műcsarnokban egy kiállításon Bakó Ilona alkotásait láttam. Tudod, ki az a Bakó Ilona? Mű­vész, aki nem kőben, fes­tékben tollvonásban fejti ki állásfoglalását, érzelmeit, művészi hitvallását, hanem textíliákban. Főként ruha­mód összeállított szomorú és vidám, merengésre kész­tető és lángra lobbantó, vagy halál hideg textíliák­ban. Bakó Ilona ruháira egy szintén művész barátnőm hívta fel a figyelmemet. Rád meg, a te ruhád. Arcán a változás, fény- képészvaku villanása. — Az más. Mert én is láttam azt a kiállítást. Nem volt kiírva: próbálkozni ti­los, az plagizálás! Anyám­nak van otthon egy öreg, lábbal hajtás Singer varró­gépe. Amikor varrni akart tanítani, elmenekültem. Most én kértem, mutassa hogy kell. Nem vicc, majd­nem sírva fakadt. Vezette az anyagot, a kezemet. — Érdekel a művészet? — Engem? Soha! Vagy­is... ne tessék ilyen ko­moly szót használni. — Hát milyet? — Semmilyet. Ma reggel a hangulatomat öltöttem magamra. Derdül, bohóckodik, út- jára megy, rajta fehér vászna. e. k. san rendeltek tőlük, hogy föl­mérhessék az igényeket, ame­lyek úgy tűnik, még a váltnál is nagyobbak. A kertek alatt — Percnyi szabad időnk alig akad — mondja félig panasz­kodva, félig büszkélkedve La­pu Sándorné. — Sokan hiá­nyolják a cégtáblát, de a már kész képek felrakására nem volt módunk eddig. A képek egyébként mese- és rajzfilmfigurákat ábrázolnak, grafikus készítette. Láthattam a gyerekek kedvenceit Vukot, Frakkot, Szerénkét és Lukré­ciát. De a velük díszített kör­nyezetben valószínűleg -jól ér­zik magukat a srácokat kísérő szülők, nagyszülők is. Az üzlet egyébként a kör­nyékbeliéktől a kis cuki nevet kapta. Felfedezték már az OTP-lakótelepen élők is. s rá­jöttek, hogy a „kertek alatt” rövid úton elérhető a kelle­mes kis hely. — Én is meglepődtem már — mondja a tulajdonos —, hogy milyen messziről az Apa­fi utcából, vagy az Andrássy telepről is járnak ide. Igénylik Közben autó fékez az ut­cán, megáll, majd követi egy másik. Akik kiszállnak, szin­tén a település távolabbi, sí­neken túli részéből érkeztek. A gyakorlat tehát igazolja Lapu Sándorné véleményét: az alkoholmentes. . igényes, csendes kis üzletre valóban nagy szükség van a vecsési ék­nek. Fekete Gizella ŐRI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Építők félidei számvetése Betartják az ígért határidőket Hűvös, borongás augusztusi délután látogattam el a Monori Építők Ipari Szövetkezetébe. A látvány, ami elémtárult, egy jó kisgyerek játéksarkára emlékeztetett: mindennek meg volt a helye. A felsorakozott vasgeren­dák, szálvasak, s az építés egy-egy folyamatához szük­séges anyagok technológiai sorrendbe rakva készenáll- tak a megmunkálásra. A gépek és a munkások összeol­vadt zaja is hirdette, kemény, szorgalmas tevékenység folyik itt. A szövetkezet tevékenységé­ről vállalkozásairól bővebben Geller Nándor, a szövetkezet elnöke tájékoztatott. — Milyen mértékben sike­rült az első féléves terv tel­jesítése? — Szövetkezetünk az első féléves tervet -teljesítette. A tavaly félévben elért 42 mil­lió 530 ezer forinttal szem­ben az idei félév termelési eredménye 44 millió 205 ezer forint. Ez 4 százalékos növe­kedést jelent. Az egy dolgozó­ra jutó termelési érték pedig 133 ezer forintról 154 ezer fo­rintra nőtt. Az emelkedés mértéke 15,8 százalék. Fél­éves szinten a nyereség is nö­vekedett, és 113,2 százalékra valósult meg. — Az év első felében a szövetkezet legfontosabb mun­Leveíesládánkból Szándékosság nem történt A Monorí Hírlap 1983. jú- ; litis 30-i szombati számában megjelent „Nsm érkeztek meg' időben" című levélhez szeret­nénk néhány megjegyzést és kiegészítést fűzni. Az üllői turnus a cikkben jelzett időpontnál 20 perccel korábban érkezett a táborba, nem mintha ez döntő volna. Az viszont fontos tény, hogy nem vásárolgattunk sehol, Székesfehérváron pedig egész­ségügyi okokból kellett meg- állnunk. Tény, Zircen voltunk, de arról senki sem tehetett, hogy a táborba érkezéskor ki­derült: az egyik busz meghi­básodott, amely véleményünk szerint döntő szerepet játszott abban, hogy az előző turnus csak 18 óra 30 perckor indul­hatott vissza. Megérkezésünkor az előző turnus megjegyzéseinek per­gőtüzébe kerültünk, viszont arról a levélben nincs szó, hogy felajánlottuk turnusunk ebédjének a felét (a zsíros ke­nyér kiegészítéseként), ame­lyet nem fogadtak el, s ezért a mi gyerekeiník — pont a zsí­ros kenyér készítése miatt — öt “óra után ebédelhettek. Egyébként mi adtunk tippet az előző táborvezetőnek is, hogy a rendőrségen keresztül értesítsék a szülőket a ké­sőbbi hazaérkezésről. í Szeretnénk hangsúlyozottan leszögezni, hogy az üllői tur­nus egyetlen- tagja 'sem aka­dályozta szándékosan az elő­ző turnus elindulását. Mivel előre egyetlen útnál sem lehet tudni, hogy mi ion közbe, így mi az utolsó napon 10 órakor elhagytuk a tábort — természetesen vezetők ma­radtak bent—, és a várakozá­si időt kellemes fürdéssel töl­töttük. Az üllői turnus táborvezetősége MEGJEGYZÉSÜNK: Mindkét fél elmondta — leírta — a maga vélemé­nyét. Ennek ellenére mi nem tudunk s nem is aka­runk igazságot tenni. Em­lített számunkban Hajnal Béla járási úttörőelnök tá­vollétében Horváth Boldi­zsár járási KISZ-titkár nyi­latkozott arról, hogy a még hátralévő turnusok veze­tőinek figyelmét felhívták: tartsák be a váltási idő­pontot, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. Mi csak egy dolgot jegy­zőnk meg: az úttörőveze- tők, pedagógusok vitája nem használ sem a gyere­keknek, sem a nevelők te­kintélyének. A felújított üzemken kád közé tartozott a vecsési Petőfi téri 16 tantermes isko­la II. ütemének építése és következik az augusztus 29-én történő átadás. Fontos fel­adatnak tekintjük a szövetke­zet központjában üzemelő Dél- Pest megyei Ipari Tanuló Központ épületében újabb 4 tanterem építését, enyhítve ez­zel a monori szakmunkáskép­zés tanulóelhelyezési gondjait. A munkákat augusztus 25-én fogjuk befejezni. így a tanítás 29-én a négy új tanteremben is elkezdődhet Kevesebben Egyik legnagyobb munkánk a monori Pozsonyi úti 128 La­kásos OTP-lakótelep építése. — Mit tud mondani a lét­számcsökkenésről és hogyan értékeli azt? — Szövetkezetünknél az összlétszám a 126 fő ipari ta­nulót nem számítva az elmúlt félévben 428 volt. Ez a szám 1983. június 30-án, 382 lett. A létszámcsökkenés egy részét már az éves terv összeállítá­sánál terveztük, ilyen mérté­kű visszaesésre azonban nem számítottunk.' A nagyarányú létszámcsökkenés egy sor munkaterületen igen nagy gondot okozott az elmúlt fél­év során. Kiegyenlítésükre különböző területeken intéz­kedéseket kellett végrehajta­ni. Az intézkedések sikerét az bizonyítja, hogy lényegesen kevesebb létszámmal az első féléves tervet mégis túltelje­sítettük, és az egy dolgozóra jutó termelés is jelentősen nö­vekedett. Más feladatok A szövetkezet munkáinak előrehaladásához nagymérték­ben hozzájárult a szocialista brigádok kiemelkedő tevé­kenysége. Nagy szükség van erre, mert mindkét iskolaépí­tésnél a rövid határidők meg­követelik, hogy munkaidőn túl és szombat-vasárnapi na­pokon is rendszeresen dolgoz­zanak. A szocialista kollektí­vák közül kiemelkedő munkát végzett Simó Sándor asztalos brigádja, Nagy János és Hé- regi András betonozó brigád­ja. A kőműves brigádok kö­zül legjobbak a Balogh Já­nos és a Brindza András ve­zette közösségek. — Milyen terveik vannak a jövőre? — A második félévben és 1984-ben is a szövetkezet leg­nagyobb feladata a monori Pozsonyi úti 128 lakás építése. A munka folyamatosságához az alvállalkozók bekapcsolása és munkájuk koordinálása szükséges. A 128 lakást 1985 végéig kell felépíteni. Fő fel­adatunknak tekintjük továbbá a vecsési Martinovics téri is­kola bővítését, amely 1984-től kezdődően több éves prog­ramban fog megvalósulni. — A monori járásban szük­séges ' beruházási munkákon túlmenően természetesen dol­gozunk még az egész megye és Budapest területén is, külön­böző nagyvállalatok részére (Csepel Művek, Finommecha­nikai Vállalat, Kőbányai Gyógyszerárugyár). Ez a ter­melés évenként a 40—50 mil­lió farihtot is etéri. Bizakodóan — A féléves eredmények birtokában elérhetőnek tart­ja-e az 1983-ra tervezett terv­mutatók teljesítését? — Az első félévben az eredmény értékelésekor kide­rült, szinte minden mutatónál az egész évre kitűzött felada­tokból időarányos teljesítést értünk el. Ez azt jelenti, hogy a harmadik negyedév folya­mán, valamint a negyedik ne­gyedév időszakában még a kedvezőtlen időjárás ellenére is biztosítani tudjuk a kitűzött célok elérését. Molnár Ildikó Olvasóink írják Különleges vendéglátás Megkezdődött a termelés a rekonstrukció után a VISZÉK ISZ sülysáp! telepén, a 300 négyzetméteres transzformátor-szerelő csarnokban. A munkásnők — előtérben Bakó Tiborné — a V 200-as típusok I-magját tekercselik Hancsovszki János felvétele „Azt hiszem érdemes meg­írni azt a nagymérvű válto­zást, amit a mostanában csak szidott — Hangulat eszpresz- szóban tapasztaltam. Augusztus 3-án meghívtam barátnőmet egy üdítőre, és egy szelet süteményre. Máf ahogy beléptünk szokatlan, de kel­lemes érzés volt hallani: — Jó napot kívánok! Kezei­ket csókolom! Épp hogy helyet foglaltunk, a pincér ott is volt, pedig máskor 40 percet is várakoz­tunk már, ugyanezen a he­lyen „standolás” miatt. Ismét köszönés, mosoly. — Mit parancsolnak? Mit szabad hoznom? Ez azelőtt olyan formában zajlott, hogy megállt előttünk valaki és ennyit mondott: — Tessék. Távozásunkkor: kedves egészségükre, ismét hangos „Jó napot kívánok! Legyen máskor is szerencsénk! Vi­szontlátásra! Gyons, temperamentumos, határozott,, megnyerő kiszolgá­lás, s aki mindezt végzi: ifj Suha Gyula. Azért, hogy ilyen kiszolgá­lást kaptunk, s hogy van, ak; ezért újra, és újra jókedvűen visszatér, dicséret annak, ak' felállt a zongora mögül, és megmutatta, hogy így lehet sőt, így kell! Este pedig a zongoránál ül és fáradhatatlanul játszik, magyarnótát, cigánydalokat és a táncdalokat, mindent, amit a kedves vendég kér. vagy szeretne hallani. Csak egy üdítőre és egy sü­teményre tértünk be, de el­jönni mégis csak később jöt­tünk. Távozásunkkor éppen a Cigányszerelemből, az „Olyan jó volt minden kettesben” cí­mű számot énekelte a zongo­rista. Mi is elmondhatjuk, hogy most olyan jó volt minden a „Hangulat”-ban. > Remélem ez a kellemes ki­szolgálás még nagyon sokáig jellemző lesz. Kívánom nekik, hogy sikerüljön! Levélírónk kérte, hogy a névtelenség homályában maradhasson. Bár nem szo­kásunk, ennek ellenére kö­zöltük írását, amelyben maga is igazolta, jogosak voltak a Hangulat működé­sével kapcsolatos eddigi bí­rálatok. A vendégekkel együtt mi is örülünk azon­ban annak, ha kedvező változásokat tapasztalha­tunk. Csak tartósak legye­nek .., ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom