Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
1983. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Minden egyes párttagnak nagy a politikai felelőssége Társadalmi bázisunk a szövetség Pártunknak a VII. kongresszus óta állandó törekvése, hogy megőrizze az 195G után nehéz küzdelemben kialakítóit politikai tő vonalát, mely azóta több mint negyedszázada változatlan. Ez azonban nem jelent valamiféle konzervativizmust. A fő politikai irányvonal változatlansága mellett sok minden alakult. A párt az új helyzethez mindenkor igyekezett alkalmazkodni, a konkrétumokhoz igazítani politikáját. Ennek köszönhető, hogy a Központi Bizottság áprilisi ülésén mindenekelőtt arról adhatott számot: népünk egyetértése a XII. kongresszuson megfogalmazott célokkal az élet minden területén kifejeződött a mindennapos helytállásban, a javuló teljesítményekben. A párt és a nép összefogásának, a kölcsönös bizalomnak az eredményeként a kongresszuson megjelölt fő irányban haladtunk előre. Ugyancsak a szilárd elvi politika része a szövetségi politika folytatása. Olyan szövetségi politikáé, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep, amelynek politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, és amely kiterjed társadalmunk valamennyi rétegére. A párt iránti bizalom, a politikai szövetség további erősítése mindenekelőtt meggyőzés, eszmei viták során valósul meg, hogy elősegítsük minél szélesebb rétegek közeledését eszméinkhez. Ezt a szövetségi politikát, ahogy a múltban is, a teljes nyíltság jegyében folytatjuk. Változatlanul fontos feladat a párt vezető szerepének állandó erősítése. Ennek egyik alapvető tényezője, hogy pártszervezeteink, párttagjaink az eddiginél is fokozottabban törekedjenek konkrét munkájuk során minél több embert nyerni meg a szocializmus ügyének. A párt vezető szerepe természetesen azon is múlik, hogy a pártnak helyes, a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit kifejező-e a politikája és egységes-e maga a párt. Elmondhatjuk, a párt ma egységes, szervezett erőt képvisel, de ezt az egységet az élet által felvetett valamennyi új kérdésben újra és újra meg kell teremteni. Ezt munkánk során állandóan szem előtt kell tartanunk. A szocialista demokrácia fejlesztése is az irányvonal szerves része. A párt'tevékenysége a nép szolgálata, irányít, de nem utasítgat, vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is. Történelmi vívmányunk Az állampolgárok — a szocialista építés eredményeinek hatására, a tömegszervezetek és mozgalmak közreműködésével — sokoldalúan bekapcsolódtak a politika alakításába, a tervek valóra váltásába. A pártszervezetek munkájának eredményeként folytatódott a közeledés a társadalom alapvető osztályai, különböző rétegei között; ami hozzájárult a szocialista nemzeti egység további erősítéséhez. Társadalmunk politikai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az elsőszámú tényezője az eredményes építőmunkának éppúgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megítélésének. Az elmúlt esztendőkben a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásával társadalmunk építésének egy sor ellentmondása, nehézsége megoldódott. Ugyanakkor a régi ellentmondások helyére újabbak léptek, és a megoldásra váró kérdések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban már nem azonosak a régiekkel, hanem minőségileg mások, a fejlődés magasabb szintjén keletkeztek. Ma. amikor a nemzetközi reakció a szocializmus elleni támadásnak rendki- vül változatos formáit alkalmazza, amikor a nemzetközi kommujiista mozgalom egységének megerősítéséért, a nemzetközi enyhülésért folyik' a harc, minden kommunista és munkáspártra nagy felelősség hárul á marxizmus—leninizmus védelmében, következetes érvényesítésében. Egyre nyilvánvalóbb a párt felelősségének növekedése abban is, hogy milyen mértékben és _hatékonyság- gal tudja az elénk tűzött célokat realizálni, belső helyzetünkből eredő problémákat megoldani. Az MSZMP az elmúlt időszakban is állandóan figyelemmel kísérte a társadalmi valóságot, feltárta az ellentmondásokat, megjelölte a tennivalókat, a döntések kialakításába és megvalósításába bevonta a tömegeket. Munkánk során soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a párt vezető szerepe netn automatikusan valósul meg. Érvényesítéséért, a párt politikájának gyakorlati megvalósításáért minden kérdésben minden téren _ újra meg újra lelkiismeretes, felelősségteljes, kitartó politikai munkát kell végeznünk. / A párt vezető szerepe nemcsak politikai. hanem a legalapvetőbb ideológiai kérdések egyike. Ellenségeink mindent' megtesznek azért, hogy a párt vezető szerepének szükségességét kétségbe vonják, és eltorzítsák annak marxista-leninista értelmezését. Pártunkban ezért a vezető szerep gyakorlati érvényesítésére irányuló politikai szervező munkát, mindenkor szorosan összekapcsoljuk az ideológiai harccal, felvilágosító, meggyőző tevékenységgel, a téves nézetek elleni küzdelemmel. Mindez hozzájárul a közéleti aktivitás fokozásához, társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséhez. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy közvéleményünkben a gazdasági életünkkel kapcsolatban — s az utóbbi ’ időben a nemzetközi feszültség növekedése következtében — tapasztalunk bizonyos aggodalmat. valamint a társadalmunkban fellelhető negatív jelenségek miatt kritikai észrevételeket is. Negatívan ha. tott a párt és a tömegek kapcsolatára egyes pártszervezetek gyenge munkája, a párttagok egy részének a szocialista erkölcsöt, a párt normáit sértő magatartása, a tömegszervezetek és mozgalmak szerepének lebecsülése. A párton belül is előfordul, hogy egyesek a falusi lakosság gyarapodásának demagóg hangoztatásával parasztellenes hangulatot keltenek. Olykor, értelmiségellenes, szektás nézetek maradványai is felélednek. Most, amikor nehezebben ismerhetők fel az összefüggések, amikor a dolgozók anyagi helyzete nem, vagy csak alig észrevehetően javul, s a nemzetközi helyzet is próbatételek elé állítja társadalmunkat, csak kitartó politikai munkával lehet fenntartani a már kivívott közmegegyezést. Súlyos tévedés azt hinni, hogy mert a gazdasági munka nagy erőfeszítéseket kíván, félre lehet tenni a politizálást, az érvekkel alátámasztott, meggyőző agitációt, a mélyebb összefüggéseket megvilágító, tudományos színvonalú, népszerű nyelvezetű propagandát, a tömegek felvilágosításának e fontos eszközeit. Éppen a jelen helyzetben kell határozottabban kiállni, fellépni a szocializmus eszméjéért, népünk szocialista céljaiért. Ehhez azonban mindenekelőtt. szervezeti rendre, ^pezsgő pártéletre és szigorú pártfegyelemre van szükség. Következetes megoldások Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymáshoz. A kongresz- szusi határozatok végrehajtásában feladatunk erősíteni a népi hatalom és szövetségi politikánk osztálybázisát, a munkás-paraszt szövetséget. A zavaró, káros nézetekkel szemben elvi-politikai harcot, meggyőző munkát kell folytatni. Nagyobb figyelmet kell fordítani politikánk ismertetésére, elfogadtatására, a felmerülő kételyek, fenntartások eloszlatására. Ennek érdekében a pártszervek és -szervezetek rendszeresebben tanulmányozzák a tömegeket foglalkoztató kérdéseket, azok megoldásának legyenek következetes képviselői. A párt vezető szerepét a jövőben sem foghatjuk fel úgy, hogy minden kérdésben a járási, városi vagy éppen az üzemi, hivatali, intézményi pártbizottságoknak, pártalapszerve- zeteknek kell dönteni, hogy minden részfeladatot a pártszervezeteknek kell. kimunkálni. Néhol a jó szándék ellenére, helytelen törekvésekkel is találkozunk. A vezető szerep hibás felfogása és érvényesítése miatt esetenként megsértik az állami, társadalmi és gazdasági szervek önállóságát, holott épperi a vezető szferep erősítése követeli meg a szükséges feladatelhatárolást. a szervek önállóságának és felelősségének növelését, elsősorban az ott dolgozó kommunistákon keresztül. Hangsúlyozzuk, hogy a pártszervek és -szervezetek a politika lényegéből következő kötelességüket teljesítik akkor, amikor a pártmunka sajátos eszközeivel hozzájárulnak a különböző szervek önállóságának fejlesztéséhez. Fontos elvi és gyakorlati kérdésnek tartjuk, hogy akikre számítunk a politika valóraváltásában. azok vehessenek részt annak alakításában is. A széles körű, a társadalom minden rétegét átfogó eszmecsere a dolgozó nép együttgondolkodása, akti-» vitása nélkülözhetetlen forrása előrehaladásunknak. Az előttünk álló feladatok csak a tömegeknek a közügyekbe való — még az eddigieknél is szélesebb körű — bevonásával oldható meg. A tömegkapcsolatok erősítésében fontos szerepet’ játszik a párttagok példamutató magatartása és munkája is. A határozatok mellett minden tisztségviselő, minden párttag álljon ki, azokat példamutatóan hajtsa végre és munkahelyén, környezetében mindent tegyen meg valóra váltásukért. Adjunk nagyobb támogatást azoknak, akik következetesen harcolnak a határozatok végrehajtásáért. lépjünk fel határozottabban azok ellen, akik akadályozzák — akár passzivitásukkal is — a határozatok végrehajtását. Nagy a felelősségünk abban, hogy határozatot csak valóban indokolt esetben, arra megérett helyzetben és kellő körültekintéssel hozzunk. Ha pedig döntünk, akkor az alapszervezetek számára a lehető legvilágosabb, konkrét feladatokat szabjuk meg, differenciálva jellegük, tényleges helyzetük szerint. Megteremteni a feltételeket A párt vezető szerepének további erősítése megköveteli, hogy növekedjék a párt minden testületének, szervezetének és tagjának politikai felelőssége, al társadalmi érdekek képviseletében és érvényesítésében. A területi pártszervek határozatainak, intézkedéseinek összhangban kell lenniük a központi szervek állásfoglalásaival. Minden pártszervezet fokozza kezdeményezőkészségét a fejlődéssel együttjáró ellentmondások feltárásában, a feladatok megoldási lehetőségeinek kidolgozásában, a végrehajtást akadályozó okok megszüntetésében. Fordítsanak nagyobb figyelmet a határozatok végrehajtásához szükséges politikai, személyi, tárgyi feltételek megteremtésére. Küzdjenek bátrabban a határozatok helyi alkalmazásában fellelhető, rutinszer rűség, a másolás, valamint a kóhf- liktusok kikerülésében, túlszabályozottságra való törekvésben megnyilvánuló hivatalnoki stílus ellen. DR. ARATÖ ANDRÁS, a Pest megyei pártbizottság titkára Harmonikus zenekar tagjaként... Két élet is kevés volna A naptár július 29-ét mutatta, amikor kora délután a Sasad Termelőszövetkezet központjába tartva azt latolgattam; az egészségen túl mi kell ahhoz, hogy az embert kilencvenöt éves korában valamely közösség hasznos tagjaként számon tartsák, mint ahogy XJrbán Irént e gazdaságban. S túl azon, hogy nevét a bérlistán jegyzik, miből táplálkozhat szűkebb és tágabb környezetének figyelme, szeretete, megbecsülése? Kérdések, melyekre röpke negyedóra elteltével — az ünnepi asztal mellől — magam' is válaszolni tudtam. Vezetői magatartás! Elkötelezettség, hovatartozás. Ama nagy szavakkal jelölhető, kifejezhető érzések, fogalmak, melyek fényét felelőtlenül koptattuk, olykor elkoptattuk — ám most mégis idekívánkoznak. Magamban fogalmazom meg mindezt, miközben az eredményei alapján országos hírű Sasad- Termelőszövetkezet elnökével, Czinczok György- gyel beszélgetni kezdenénk. Most is egy születésnapi köszöntő hozott Bu- daörsi-e, a szövetkezet központjába. Az elnök hatvan éves. Mondhatjuk, ez magánügy — s hogy mégsem az: itt mindig példáját adták annak, hogy a munkában töltött éveket, a jeles napokat hogyan, miként lehet, s érdemes emlékezetessé tenni. Ott, ahol a gazdaságosság, a nyereségesség, a tervteljqpítés éppúgy alapvető szempont, mint az emberrel, a közösség tagjával való foglalkozás. Hát miért éppen az elnök lenne kivétel? Még akkor is, ha tiltakozik, ha szabódik, ha életútjában semmi különöset nem vél felfedezni. Miközben a humorból egy pillanatra sem fogy ki. S az a közbevetése: nem az életrajz a fontos —, azt a személyzeti osztályon adja le az ember —, nem is az, hogy honnan, miként indult, hanem az, képes-e ma újra és újra megújulni, lépést tartani korával. Az érdemek latolgatásánál ez utóbbi a súlyosabb. Ebben is egyetértünk. Am a tények makacsak és fontosak. Például az: 1952-ben kapta feladatául a szövetkezeti mozgalom szervezését a Fővárosi Tanács mezőgazdasági osztályára kerülve, akkor Lakatos Sándor osztályvezető mellett dolgozott. Apatermészet Csorba Simon kompozíciója (cinkmarás) — Ma is tanítómesteremnek tartom — emlékezik vissza —■, mindig mondta, helyén legyen az eszed, a szíved, ha a paraszthoz, a földhöz közelítesz. Feladatomat hittel vállaltam, de azt akkor nem gondoltam, hogy harmincegy évvel később így néz majd ki egy szövetkezet, mint például a Sasad. Irigylem azokat, akik már akkor látták, hova jutunk el... Még ma is jóleső érzéssel nyugtázom, hogy az út, melyen elindultam, ide vezetett! Egy ember életében sorsfordulónak számít minden váltás, melyegy- egy dátumhoz kapcsolódik. Czinczok György életében ilyen 1958 is. Igaz, a szövetkezeti mozgalommal került szorosabb, napi gyakorlatba, mert ekkor lépett be a Sasad elődjének, a Március 15. Tsz-nek a kötelékébe. Hogy is gondol erre az elnök? — Ág Pista bácsi, az akkori elnök, igazán megértő volt. Az ide kerülő fiataloktól csak azt kérdezte (így tőlem is): Hol akarsz dolgozni, fiam1 A végzettségemnek, képzettségemnek megfelelően a szőlö-gyümölcs- termesztést jelöltem meg. Beleegyezett. Ez volt az igazi, a jó iskola. Igaz, nehezen fogadtak be. Bizonyítani kellett nap, mint nap. Vizsgáztattak a régiek! S talán életem legnagyobb napja volt, amikor Szent- annai József, a brigádvezetőm, az ebédnél megszólított. Kicsit feszengve, kicsit körülményesen, de azt mondta: Mi úgy döntöttünk, Gyurka, mától kezdve rád hallgatunk. Hát ez volt a kinevezésem. Az elnök viszont nem tudott róla. Emiatt aggályoskodtam is. De Ág Pista bácsi nem szólt ellene. Ismerte az embereit, megbízott ítéletükben. Mit szólna ahhoz, ha ma is hasonló eset történne? Ha valakit nem ő, az elnök nevezne ki, hanem kész tények elé állítanák? — Nem tiltakoznék. Megpróbálnánk. Hiszen vallom, hogy nem az elnök a legokosabb ember egy gazdaságban. Hanem az a csapat, amely- lyel együtt dolgozik. S csak a jó csapat érhet el eredményeket. Mert egyetlen vezető sem tévedhetetlen. A véleményét tisztelem, hiszen a tapasztalatokra alapoz. S életútját tekintve a tapasztalatoknak nem lehet, nincs szűkében, mert a tsz-ben szinte minden beosztást végigjárt. Harfnincegy év a szövetkezeti mozgalomban, s negyedszázad a Sasad Termelőszövetkezetben. 1983 számára a hatvanadik születésnap mellett ezt jelenti. Hogy is mondja? — Ma is sokan megfeledkeznek arról, hogy a szövetkezet nemcsak gazdasági forma, hanem társadalmi, közösségi is. Az utóbbi megközelítése kissé halványodik. Aggasztó jelenség ez számomra. Talán ez a felismerés vezetett oda, hogy a gazdasági eredmények mellett hasonló súllyal esik latba nálunk a közösségi forrná és tartalom megőrzése. Hiszen szocialista társadalmat csak ezen a bázison állva, ilyen felfogású emberekkel lehet eredményesen építeni. Ha fiatalról, ha idősebbről van szó, egyaránt. Fogadónapok. Ki ne tudná a Sa- . sadban, az elnök a hónap első péntekjén, utolsó szombatján előzetés bejelentés nélkül felkereshető. A párnázott ajtó mindenki előtt nyitva áll. — Mert módot kell mindenkinek arra adni, hogy az elnökkel négy- szemközt beszélhessen — vallja Czinczok György. Álláspontjáért becsülik, tisztelik — nemcsak a kitüntetésekért — Munka Érdemrend bronz fokozata, Állami Díj II. fokozata, Munka Érdemrend arany, hogy csak néhányat említsünk. Hatvan év — emberöltőnyi korszakot ölel fel. Túl a hatodik x-en, mik a tervei? — Akad egy pár, dehát mindig voltak, s lesznek is, amíg az egészségem, a teljesítményem megfelel a várakozásnak: nem válók a magam, s a mások terhére. Addig érdemes s kell dolgozni! Engem megválasztottak erre a posztra. S amíg képes az ember az újat befogadni, megérteni, alkalmazni, addig, azt hiszem, adnak helyet a szövetkezetben. De a nyugdíjtól sem félek. Hisz sohasem fogok elszakadni a gazdaságtól, a mozgalomtól. S hogy még mennyivel tartozom a családomnak, önmagámnak, ha azt számbaveszem, nemcsak a nyugdíjas évek bizonyulnak kevésnek, hanem akár két élet is. Hiszen a családomnak, a hátországomnak köszönhetem mindazt, amit munkám eredményeként esetleg számon tarthatok — azt, hogy harmonikusan muzsikáló zenekarnak hasznos tagja lehetek... VARGA EDIT