Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

1983. AUGUSZTUS 3. PÉNTEK m?TTT "éflf Tf x/untm Akkor, ha jó a hajó... Csak akkor futhat ki a Balaton nyílt vizére a gyáli Szabadság Tsz agroplast üzemében készült B—21 típusú vitorlás, ha min­den tökéletesen biztonságos, jó minőségű rajta. Mint a védőbe­vonatos festés is, amely Kovács Sándor munkaköre Trencsényi Zoltán felvétele Országos találkozó Pannónia ’83 Pannónia '83 elnevezéssel az idén is megrendezik a szö­vetkezeti szakemberek orszá­gos találkozóját Harkányban. Augusztus 23. és szeptember 3. között immár a tizennegye­dik alkalommal tanácskoznak a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövet­kezetek — képviselői mozgal­muk időszerű kérdéseiről. Ha­zánkban ez a legjelentősebb szövetkezetpolitikai fórum, amelyet az Országos Szövet­kezeti Tanács támogatásával évről évre megrendeznek. Az idei találkozóin száztíz szakember vesz részt. A munkaprogramban négy té­makört dolgoznak fel, ezek c szövetkezet együttműködésé­nek újabb lehetőségei, a vál­lalkozás és a kockázat szere­pe a szövetkezeti gazdálkodás­ban, a közgazdasági és a jogi szabályozás időszerű kérdései, végül a falu és a szövetkezet kapcsolata. Mezőgazdák a károk elhárításáért Nem ülnek ölbe tett kezekkel A szokatlanul forró, száraz]: nyárnak az üdülni indulók, a strandolok örültek, örülnek ám a mezőgazdasági nagy- és kisüzemek portáján már jú­nius közepén aggódtak: a ka­lászosok, a kapásnövények sínylik meg a csapadék hiá­nyát. Nem volt ez az aggódás alaptalan, hiszen ma már tény, hogy az ország hat me­gyéjét sújtotta aszály, közöt­tük Pest megyét is. Hogy mek­kora károkat okozott a hőség­gel párosult szárazság, mik a legfontosabb tennivalók (or­szágosan tárgyalta a Mi­nisztertanács is), ezekre a kér­désekre volt hivatott vá­laszt adni az a tegnapi tanácskozás, melynek a me­gyei tanács földszinti ter­me adott otthont. Pest megye termelőszövetkezeteinek, szak- szövetkezeteinek elnöke, az állami gazdaságok igazgatói, a TESZÖV képviselői, a termel­tető, a felvásárló és az ellátó vállalatok vezetői, a vízügyi szakemberek, az élelmiszer- ipar szakembereit hívták meg erre a beszélgetésre, melyen részt vett Balogh László, a Pest megyei pártbizottság tit­kára, dr. Dénes Lajos mezér gazdasági és élelmezési mi­niszterhelyettes, Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese is. Az aszály közbeszólt A mezőgazdák még május elején rekordtermésre számí­tottak Pest megyében éppúgy, mint az ország más területein. S nem is volt elhamarkodott ez a számítás, hiszen a kalá­szosok az előző ősztől az idén tavaszig szépen fejlődtek, ám a szárazság, s ezzel párosuló hőség közbeszólt. Az idén aratták évszáza­dunkban legkorábban a búzát. Pest megyében a kombájnok június húszadikán kezdtek aratni, s július 31-én befejez­ték a betakarítás nagy mun­káját. A búza fajlagos hoza­ma — mint Békési Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezető­je bevezető, vitaindító előadá­sában erre is rámutatott — az előre becsült 4,4 tonnával szemben (hektáronként) 4,3 tonna lett. Pedig május else­jén még a fajlagos hozamot öt tonnán felül határozták meg. Igaz, hogy a lórévi Du- namente Tsz-ben 5,8, a Her­ceghalomi ÁG-ban 5,6 tonna volt a búza fajlagos hozama míg a csemői November 7 Tsz-ben 1,8, a kocséri Petőfi­ben 2,9. Ezek a szélső értékek is azt jelzik, hogy nem egy­formán érintette az aszály a megye különböző területein gazdálkodókat. Időben betakarítani A kukorica betakarítása még nem kezdődött meg. Ám a csapadékhiányt, a forróságot ez a növény is megsínylette. A kapásnövények közül a burgonya is megszenvedte a/ aszályt. A gumók párásodnál éppen ezért a szedést meg kezdték. A jelenlegi ismere tek szerint mintegy húsz szá­ményes területek 23 ezer hek­tár nagyságúak Pest megyé­ben. Ebből azonban 9 ezer 300 hektárt öntöztek — 40 száza­lék! — a magas vízdíjakra hivatkozva az üzemek. Nem vitatva, hogy a vízdíjak ma­gasak — tény, hogy a jó üzem- és munkaszervezésben, az ennek vonzataként jelent­kező többlettermelésben a ki­adások megtérülnének. Nem kell azonban vészha rangot kongatni. A kenye­rünk, aS ország kenyere bizto­sított. S kerül az asztalunkra zöldség-gyümölcs is, bősége­sen, legfeljebb a szokottnál korábban érett. A megyei ta­nács operatív bizottságának ajánlásai birtokéban most a tsz-eken a sor. Azokat a vesz­teségeket kell rekompenzál­niuk, melyek saját bevételeik ben, vagy a takarmányozás­ban jelentkeznek. A másod- vetések kikeltek, a mellékter­mékek jó része is hasznosít­ható az állatállomány takar­mányozásában. A Lakosság el­látását a megszokott, magas színvonalon biztosítani tud­ják, s megteremteni a jövő évi termelés alapját is. Ehhez azonban az összefogásra szük­ség van. Arra. hogy az érték- beni — nem ellátésbeli! — ki­eséseket pótolják — mint ahogy felszólalásában a mi­niszterhelyettes is rámutatott. Varga Edit Szüntelenül napirenden van Beszélgetés Nagy Sándorral, az ÁIB titkárával A beszélgetésnek nincs különösebb apro­pója. Nem jelent meg az elmúlt hetekben- hónapokban az ifjúság egészét érintő állás- foglalás, határozat. Az Állami Ifjúsági Bizottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szorulna, hogy mi indokolja a kérdést: milyen a fia­talok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági Bizott­ságot? — A téma ilyesfajta megkö­zelítését nem tartom szeren­csésnek — mondta Nagy Sán­dor, az ÁIB titkára. — Vala­hogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy álta­lánosságokban szóljunk. Mond­juk, az ifjúsági törvény meg­alkotásának az évfordulóján, a KISZ kongresszusa után. Hol­ott valójában az ifjúság vala­mennyi kérdése szüntelenül napirenden van. A párt ifjú­ságpolitikai határozatának, az ifjúsági törvénynek egyik leg­fontosabb következménye, hogy a szemléleten változtatott. Na­gyon sokan megértették és a gyakorlatban is érvényesítik, hogy nem külön kell kezelni az ifjúsági kérdéseket, hanem a döntésekben mindenkor szá­molni kell a fiatalokra tett ha­tásokkal is. Még pontosabban, hogy a döntésekben az érde­kelt fiatalok véleményének is tükröződnie kell. Nem a fiata­lokról, hanem a fiatalokkal le­het helyesen határozni. Másrészt: úton-útfélen a fia­talokról, az ifjúságról teszünk említést. Holott az ifjúság he­terogén összetételű. Más fog­lalkoztatja a középiskolás diá­kot, mint az ifjú szakmunkást, mással küszködik az ifjú há­zas, mint az egyedülálló fiatal, és így tovább. Milyen válasz adható arra a kérdésre: hogy milyen a fiatalok helyzete? Melyik fiatalé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy melyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsági Bizott­ság elmúlt évi üléseit felidé­zem. ha a javaslatokat, hatá­rozatokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gondjaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. • Bontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkástanulók Juttatási rendjét 195ö-ben sza­bályozták azzal a céllal, hogy a tanulók az összes térítési di­jat fedezni tudják az ösztön­díjból. Azóta érdemi változás nem történt, a s-abályotás min­den bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány évben szinte minden ifjúsági fóru­mon szóha került a szakmun­kástanulók ösztöndíjazásának korszerűsítése. A KISZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő javaslatokat tartalmazó feladattervében is helyetkapott a változtatás szük­ségessége. A diákparlamente­ken ugyancsak sürgették a mó­dosítást. Az Állami Ifjúsági Bizottság az év elején tárgyal­ta az illetékes minisztériumok előterjesztését. Az ösztöndíj- rendszer felülvizsgálatának ta­pasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfogó továbbfej­lesztése keretében az ösztön­díjak jelentős emelését tartja szükségesnek. Az új ösztöndíj- rendszer kidolgozásához meg­határozta a legfontosabb elve­ket. Elkülönül a tanulmányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alapján adható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jellege és az évfolyam mellett elsősorban a szakmai és tanulmányi telje­sítmény lesz. — Megváltoznak a társadalmi tanulmányi szer­ződés feltételei is. Az Állami Ifjúsági Bizottság határozatá­nak lényeges része, hogy a ja­vaslatokat a tanulók időben megismerjék és megvitassák. Kívánatosnak tartjuk, hogy már a következő tanévtől be­vezessék a költségvetési ki­adással nem járó változtatá­sokat. Így oldják fel a társa­dalmi ösztöndíjak kötöttségeit és tegyék lehetővé, hogy a III. évfolyamos tanulókat szak­munkásbérben foglalkoztassák. Q Feltehetően a szakmun­kástanulók véleménye módosít­ja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyeiemi-fő skolri hallgatók észrevételeivel is gaz­dagodott az egyetemi-főiskolai ösztöndíjrendszer.., — Már az előterjesztés is tá­maszkodik ezekre a vélemé­nyekre. Az egyetemeken-főis- kolákon folytatott viták egyéb­ként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdésekben a hall­gatók felelősségteljesen mon­danak véleményt. Mindenütt támogatták a teljesítmény, a tanulmányi eredmény szerinti nagyobb differenciálást. A két iskolatípus ösztöndíjrendszerét összehasonlítani fölösleges vol­na. Annyi bizonyos, hogy mind­kettő túlhaladottá, nem ser­kentővé, hanem inkább gátló tényezővé vált. Az egyetemi­főiskolai új, már műkő'1" rendszer, ha nem is oldott fel minden feszültséget, megfelel rendeltetésének. Ma megfelel. Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hofv meg­oldásuk mindenkor időleges. Paragrafus és bizalom Az egyenjogúság kérdőjelei Ritkán tapasztalható indulatoktól men­tes vélemény, amikor az egyenjogúság a téma. Gyakran idézik Karinthy Fri­gyes híressé vált mondását arról, hogy a férfi és a nő között kibékíthetetlen el­lentét dúl, hiszen mindketten mást akarnak: a férfi a nőt, a nő a férfit. De komolyra fordítva a szót, talán nem véletlen, hogy manapság egyre többször, s egyre élesebben kerül említésre az egyenjogúság. A közelmúltban érdekes eszmecsere tanúja lehettem. A megye egyik nagy ipari üzemében, a szocialista brigádok által életre hívott klubban az összejöve­tel témája éppen a női-férfiúi egyenjo­gúság volt — gyárkapun belül, s a csa­ládi életben egyaránt. Annak ellenére, hogy műszak vége lévén igencsak igye­keztek hazafelé, eléggé sokan szánták rá magukat, hogy véleményt cserélje­nek a témáról. Nők és férfiak megköze­lítőleg azonos létszámban. Legfeljebb a nők többet pillantottak órájukra — még a legnagyobb vita hevében is — talán a második műszakra gondolva. A kisebbik gond, a kevesebb felemle­getni való a gyárkapun, a munkahelyen belüli egyenjogúsággal kapcsolatos. Ta­lán azért is, mert túlságosan leegyszerű­sített a képlet: az egyenlő munkáért egyenlő bért elv ugyanis a legtöbb he­lyen maradéktalanul érvényesül a szál. gok mellett, a műhelyekben. Az egyedi eltérések felett pedig e fórumon kár lett volna vitát indítani, hiszen a jogorvos­lás útja adott. A másik — s erre már érdemes több szót vesztegetni — cseppet sem keve­sebb ellentmondást hordozó tény. hogy minden erőfeszítés ellenére is, még min­dig aránytalanul kevés a vezetésbe be­vont nők száma. Előbb csak bátortala­nul, maid egyre hevesebben sorolják a jelenlevő lányok-asszonyok érveiket, miért is vállalkoznak nehezen a brigád­vezetésre, vagy egyéb vezetői posztok betöltésére. A „lemez” jól ismert: a má­sodik műszak terhei miatt, a gyerekne­velés rájuk váró gondiai okán inkább lemondanak a felkínált előmenetelről, nemigen vállalják a továbbtanulással járó nehézségeket sem. S még tovább bonyolítja a helyzetet az. amit eev'kűk így fogalmazott meg indulatosan: „És ha el is végzem a tanfolyamot vagy a főis­kolát, nekem a szakterületemen tízszer annyit kell bizonyítanom, mint egy fér­finak. Van eay olyan érzésem, bármeny­nyire is egyenjogú egy női vezető, a munkasikerekért, az elismerésért sok­szorosan meg kell dolgoznia, nem úgy, mint férfi kollégáinak. Ha javaslatot, véleményt mond, olykor csak legyinte­nek rá, vagy szép csendben elfelejtik, hiszen ezt csak egy nő mondta .. v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ví # Parázs vita keveredett a kifakadás után. Kétségbevonják, hogy ilyen nehéz lenne a helyzet, s a nők kényelmessé­gét, visszahúzódását emlegetik. Aztán mégiscsak dűlőre jutnak a különböző ál­láspontokat képviselők, s megegyeznek abban, ami talán az egész kérdés kul­csa: ha megfelelő családi támogatást kapnak a nők, ha arra a ritka bravúrra képesek, hogy teljes értékűt produkál­nak a munkahelyen és helytállnak a csa­ládban is, nem elérhetetlen számukra sem a vezetői poszt. S e megállapítástól kezdve már in­kább a családi életről, a családban be­töltött szerepekről folyik a szó. Arról, hogy nem azon áll vagy bukik a családi élet harmóniája, hogy ki mosogat, ha­nem sokkal inkább azon, hogy milyen a megértés, egymás megbecsülése a házas­társak között. Azon. hogy a közös élet terheiből mennyit vállalnak úgy, hogy egyéni vágyaikat — újabban divatos ki­fejezéssel élve önnön személyiségüket is — megvalósítsák. Csak egy a buktató. Ez az alkalmazkodási képesség nem ve­lünk született adomány, s nincs recept­re felírható gyógyszer sem a megromlott vagy romlófélben levő kapcsolatok or­voslására. ««MWJCSTONÍTOJKCWCWOltíff A bizalom, egymás tisztelete, a közös él t becsülete persze átsegíthet a nehéz­ségeken, s ahol ez így van, ott nem té­ma az egyenjogúság. Ott két egymással, s nem egymás mellett élő emberről, nyu­godt családi életről beszélhetünk. A fér­fiaknak, nőknek egyaránt nagyobb gon­dot kellene fordítaniok az érzelmek, az érzések karbantartására, nagyobb figye­lemmel kellene lenniök egymás iránt. Végül is ezzel a nagyon megszívlelen­dő tanulsággal zárták beszélgetésüket a szocialista brigádok jelenlevő kénviselői Legfeljebb az a szépséghiba a dologban, hogy míg a férfiak eme eszmecsere után a szomszédos büfébe tértek be egv po­hár sörre, a nők alaposan f elpakolva in­dultak haza vacsorát készíteni... Gáspár Mária Az ösztöndíjrendszer problé­máin túl a hallgatók különö­sen fontos kérdésként vetettéit fel az életkörülményeik alaku­lását meghatározó feltételek javításának, az egyes társadal­mi juttatások, jogosultsá­gaik bővítésének szükségessé­gét. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság a közelmúltban átfogóan elemezte az életkörülményeket befolyásoló tényezőket, és a lehetőségek figyelembevételé­vel határozta meg a rövidebb és hosszabb távú feladatokat. Ezen belül a legjelentősebb­nek tartom, hogy a következő tanévtől bővülnek a munkavál­lalási lehetőségek, egyszerűb­ben válthatják ki a munka­könyvüket. Megoldódik egy régóta vajúdó probléma, neve­zetesen o felsőoktatási intéz­mények tanulói igénybe vehe­tik majd a gyest. A Némelyik a kezdet kezde­tén sem váltja be a hozzá tű­zött reményeket; A diákokat és sorkatonákat meg.lle.ő kedvez­mények fogadtatása legalábbis ellentmondásos. Egyut-másis kedvezmény alig keltett érdek­lődést. — Ezt a kedvezményrend­szert 1981-ben vezették be. Az eddigi két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Állami Ifjúsá­gi Bizottság korábbi határoza­tában megfogalmazott célokat. Mégpedig a következőket: a kedvezmények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági kö­rülményekhez, szervesen il­leszkednek a kulturális, a sport- és turisztikai szolgálta­tások kialakult rendjéhez, job­ban hasznosítják a központi és helyi erőforrásokat, valamint egyszerűsödött a kedvezmé­nyek igénybevétele. Miben jo­gos a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoztatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy látszik, hogy a diákok nem szívesén ülnek a színházakban az ol­csóbb helyeken, és nem igény­lik igazán a mérsékelt árú diákmenüt. Lehet, hogy rosz- szul mértük fel a szokásokat? Avagy a színházak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem mindig tüntetik föl, hogy me­lyik előadásra váltható diák­jegy. s ebből támadnak viták? Bizonyos viszont, hogy a ked­vezményes utazással, kölcsön­zéssel sokan élnek, és ugyan­csak népszerűek az olcsó szálláshelyek. Nem hiszem, hogy máris a kedvezmény- rendszeren kellene változtatni. A propagálásán viszont igen. Addig nem kapunk tiszta ké­pet, amíg a közvélemény nem elég tájékozott. Természetsze­rűleg a kedvezmények körét szeretnénk bővíteni, erre már az elmúlt két évben is akadt példa. O A fiatalok szociális hely­zetéről szólva óhatatlanul elju­tunk a családalapítás, a lakás­hoz jutás gondjaihoz. A lakás­ra várók nagyságát, a népgaz­daság teherbíróképességét is­merve, lényeges fordulatot aligha várhatunk a következő években. De ez ügyben az ap­ró változások is sokakat érin­tenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremtésének gond­jait? — Legsúlyosabb társadalmi gondjaink közé tartozik a la­káskérdés. Valóban, minden intézkedés, amely enyhít a fe­szültségen, figyelmet érdemel. Ismert fogalom immár a lép­csőzetes lakáshoz jutás, a gar­zonlakás-akció, a fiatal háza­sok otthona és a többi. Ha a lakásokkal sikerül jobban gaz­dálkodni, annak a fiatal háza­sok is hasznát látják. Javasltat készült arra. hogy 1984. január elsejétől az ifjúsági takarék- betét utáni kölcsönt a magán- forgalomban történő lakásvá­sárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt kellene megvalósítanunk, hogy a fia­talok valamiféle garanciával gyűjthessenek lakásra, mond­ok az ifjúsági takarékbetét­könyvben. ami most pótolja a lakásvásárlási előtörlesztést, s mind többféle, a lakás beren­dezéséhez szükséges árura ad kedvezményes kölcsönt. M. D. | zalékkal kevesebbet takaríta­nak be a gazdaságok burgo­nyából. A cukorrépa alsó le­velei is száradnak, a test nö­vekedése megállt, különösen jellemző ez a megye déli, ho­mokos földjein. Éppen ezért az a cél, hogy a betakarítás jó szervezésével, időbeni kezdé­sével a veszteségeket csök­kentsék. Pest megyében 24 ezer hek­táron került földbe a napra­forgó mag. Soha ennyit nem vetettek, mint tavaly ősszel. Jó termésre számítottak a gazdaságok — ám a július 31-i állapotot tükröző kép szerint: az aszálykár ennél a növény­nél is 20—30 százalékos. Az ellátást nem érinti! A lucerna első kaszálása hektáronként 1,9 tonnát ho­zott, ezzel szemben a második kaszálás nem sikerült, a har­madikra pedig nincs is kilá­tás. Az aszálykár Pest megyé­ben 9 növényt sújtott, a vesz­teség a nagyüzemekben 332 millió forint eddig. Ebből a kukorica 213 milliót jelent. S ha nem jön számottevő, olyan 30—40 milliméteres csapadék a kár augusztus 20-ig csak te- téződhet. Az öntözés helyzete is ko­moly kérdésként vetődött fr1 Hiszen — mint az előadó elmondta — a vízjogi enged-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom