Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-04 / 183. szám

NAGYKŐRÖSI írta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1983. AUGUSZTUS i., CSÜTÖRTÖK Átrakja, megjavítja Megbecsült régi kandallók Szénnel, fával fűt a többség A cserépkályhagyártás terén Nagykőrösnek a századfordu­ló környékén országos neve volt. Itt állt a Homokoldalon Molnár Dániel cserépkályha- gyára és szobrászati üzeme. Itt készültek és hosszú évtize­dekig innen küldték az ország minden részébe a legszebb cserépkályhákat és kandalló­kat, valamint a szobrászati épületdíszeket, melyeket kivá­ló keramikusművészek tervez­tek. Jó iskola volt Ebben az üzemben tanulta ki a kerámiakészítés tudomá­nyát és a cserépkályhás mes­terséget Szabó Balázs nagykő­rösi fiatal, aki azután fél év­századig lett Nagykőrös nép­szerű ' cserépkályhásmestere. Fia, Balázs szintén ezt a szép mesterséget választotta. Már 6 esztendős iskolás korában kezdte ellesni atyjától a cse­répkályhás mesterség titkait és fogásait. Nehéz hozzájutni A fiatal Szabó Balázs, fel- szabadulása után, vidéken is tanulmányozta ezt az általa nagyon kedvelt ipart, majd atyja mellett kezdett munkál­kodni, és az 1950-es években lett önálló. Azóta sok szép és jó cserépkályhát állított és állít a városban és környékén. Most, hogy az olaj nagyobb mértékben megdrágult, felke­restem az 53 éves mestert, s megkérdeztem tőle, hogy so­kan visszatérnek-e az olaj­kályhától az olcsóbb fűtő­anyaggal melegítő cserépkály­ha használatához. Kevesellték a zöldborsót Lecsóból nem lesz hiány Osztrák paprika-előkészítőt vásároltak A Nagykőrösi Konzervgyár Il-es telepén a tavalyi év vé­gén és 1983 tavaszán 870 vagon zakuszkát gyártottak, mely mennyiség másfélszerese lett a tervezettnek. Ezt követően felkészítették a telepet az idényre. A szezont a paraj- és sóskapüré gyártá­sával kezdték, melyből a ter­vezett mennyiséget elkészítet­ték. A termékek télen és kora tavasszal kerülnek a fogyasz­tók elé. A kedvezőtlen időjárás rosz- szul érintette a gyáriakat is. Az egyik legfontosabb termé­kükből, a zöldborsóból'a tele­pen 362 vagonnyi konzervet állítottak elő, mely a terve­zettnek csak 63 százalékát te­szi ki. A zöldborsókonzérvek csaknem teljes egészében ki­szállításra kerültek. A telepen jelenleg folyik a zöldbab és a natúrlecsó gyár­tása. A zöldbabkonzervből idáig 80 vagonnal készítettek, jó minőségben. PilLanatnyilag úgy néz ki a helyzet, hogy a zöldbabkonzervből csak a ter­vezett mennyiséget tudják le­gyártani. A hőség és az eső hiánya nem kedvez i növény­nek. Várhatóan a paprikából és a paradicsomból elegendő terem, s akkor nem lesz el­maradás a lecsókonzerv gyár­tásában sem. A telepen készítettek még sárgabarackpulpot is, mint­egy 35 vagonnal, mely a sár­gabarackíz alapanyagául szol­gál. A telepen a termelés két műszakban folyik. Az elkészült termékeket közvetlenül cso­magolják. Ennek eredménye­képp 7 százalékos termelé­kenységnövekedést értek el. A zsugorfóliába csomagolt ter­mékek elkészültük után rö­viddel már útnak indulhatnak, kamionnal vaev vagonnal a Szovjetunió, NDK. Csehszlo­vákia és Lengyelország fo­gyasztóinak asztalára. Termé­szetesen a belföldi vásárlók igényeit is kielégítik. Kedvező változás, hogy a konzervgyár vásárolt egy osztrák paprikaelőkészítő vo­nalat, melyet a napokban ál­lítanak üzembe és a lecsógyári tásnál alkalmazzák. Ettől a vonaltól jelentős megtakarí­tást várnak amellett, hogy a kézi munkát iórészt kiváltja. A telep dolgozóinak a mun­káját a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet csaknem 50 másodéves diákja is segítette, akik szakmai gya­korlatukat töltötték ott. Bog­dán Imre telepvezető elége­detten szólt a diákok munká­hoz való hozzáállásáról és ar­ról, hogy mennyire fegyelme­zetten, felelősséggél látták el feladatukat. A telep dolgozói szívügyük­nek érzik, hogy a hozzájuk ke­rült nyersanyaggal a leggazda­ságosabban bánjanak, A te­lep az idén is önelszámoló egységként működik, érthető hát a dolgozók odafigyelése a munkára. K. K. Sokan el sem hagyták a cse­répkályha használatát — mon­dotta. Vannak, akik a cserép­kályhát régi, szép bútordarab­nak tekintik, amely pattogó tüzével, hangulatot teremt a szobában és állandó, egészsé­ges meleget szolgáltat. — Voltak, akik — kényel­mesebb volta miatt — olaj­kályhát állítottak be, de drá­gán va áz olajat, ismét cserép- üályhával akarnak fűteni, mert száraz akácszálfát már mázsánként 80—85 forintért lehet venni. De akinek nem volt, vagy kidobta régi cse­répkályháját, most elég nehe­zen tud hozzájutni. Használ­ható, eladó régi kályha ritkán akad, és 1000—1200 forintot kérnek érte. Üjat keveset gyártanak, s ha van egy kály ha, 4—5 ezer forint. Luxus­kivitelben is gyártják 15—20 ezer forintos áron. — tgy új cserépkályhát ke­veset rak? — Főleg átrakásokat csiná­lok. A cserépkályhákat kíván­ság szerint, fa-, fa- és szén-, és koksztüzelésre állítom be, gázfűtést már nem szabad be­szerelni. — Milyen határidőre vállal átrakást? — Már megkaptam a KIOSZ- tól a 25 esztendős munkálko­dásért járó emlékgyűrűt és oklevelet. Egyedül dolgozom, próbáltam tanulót is felvenni, de nem jelentkezett. Szépen beosztom a munkám. Aki előbb hív, előbb kerülök hoz­zá. Kúriáknak készült — Csinált-e valaha öreg kúriák szobáiba kandallót? — Atyám csinált, és még ét! is készítettem olyan kerá­mia kandallót, melynek fél­méteres ajtaján sugárzott ki a meleg, és ketté vágott hasáb­fákkal tüzeltek benne. Kopa László Kalács, tyúk, sonka a tepsiben Ízletes kenyeret süt a pék Foreó éjszakák a tüzes kemencénél Áprilisban múlt egy éve hogy gazdát cserélt az a pék­ség, amelyet még Katona László mester uram építte­tett a Dobay utcában. Az el­ső sütés után — ha a tárgyak a maguk nyelvén beszélni tudnak — megállapíthatta a kemence, a lapát meg a sza­kajtó, hogy jó kenyeret süt a pék. A formás cipó nemcsak a cégtáblán kerekedett, ha­nem a valóságban is. így az emberek között gyorsan híre kelt: foszlós bélű falatokhoz jut, aki Eszes Sándor kenye­rét megszegi. Veknik, cipók Bőséges tapasztalat birtoká­ban választotta az önálló ele­tet az új tulajdonos. A többi Között évtizeden át kovászoit, dagasztott, vetett a kocséri termelőszövetkezeti sütödé­ben. Annak a kenyérnek is elkelt minden morzsája, ép­pen úgy, mint most itt. Nem­csak a tiszakécskeiek marad­tak meg vevői mind a mai napig, de viszik a fővárosba, meg máshová is. Ráadásul azon frissiben, melegiben kapják. Egy kicsit talán elké­nyezteti a vevőket, mert hoz­zá még éjszaka meg hajnalok hajnalán is be lehet kopog­tatni az újsütetű áruért. A kirándulni induló korán kelők élnek ezzel a lehetőséggel. Szívesen vásárolják, hiszen napok múlva is ehető, mor­zsányi sem megy pocsékba belőle. Kedd, péntek és szombat a pék nehéz napja, a szerda és a csütörtök gyengébb. Általá­ban két-három kemence tar­talma talál gazdára naponta. Mindehhez alig van segítség. A dagasztógép meg a ventil­látor idézi korunk vívmá­nyait, továbbá annyi enged­ményt tett, hogy olajjal fűti a kemencét. Egy-, két-, három-, négy- és ötkilós kenyereket kerekít, van, aki egész hétre egy vásárlással letudja a ke­nyérbeszerzés gondját, , s az sem jár rosszul. Hamar elkapkodják — Süteményeket, jófajta császárzsemléket, sós kifliket, pereceket készít-e? — fogal­mazódik a kérdés a feltoluló gyermekkori emlékek nyo­mán. — Ehhez nincsen sem esz­köz, sem jdő, sem segítség. Egyedül dolgozom, legfeljebb a családtagok segítenek néha. — Tanulója van-e? — Azt sem tartok, mert ha lenne, akkor meg kellene ta­nítani a mesterség egész kö­rére, s arra viszont itt nincs meg a lehetőség. — Hoznak-e még házi da- gasztású kenyeret az asszony­ságok? — Ilyen már rég nincs — csóválja a fejét a mester. — Lisztért ád-e cipót? — Olyan sincs már. Elég, ha pénzt hoz valaki, kilón­ként tizenegy forintot, mert egységesen ennyit kérünk a" portékánkért mi, körösi pé­kek. — Ezek szerint az asszo­nyok teljesen ki vannak tilt— ■ va a kemence környékéről? Hol sülnek meg a mosolygós kalácsok, a gondosan hizlalt kappanok, hol rotyog cserép­fazékban a töltött káposzta, másféle ünnepi étek? Min­dent a gázra meg a villanyra, a római'tálra kell bízni talán? — Nem így van ez kérem, egészen — hangzik a válasz. — Főleg lakodalmak meg sá­toros ünnepek előtt hozzák a kalácsot, a tyúkot meg a son­kát. Van továbbá egy cuk­rász is, akinek rendszeresen sütök — avat be a titokba Eszes Sándor. — A jófajta liszt honnan származik? — A ceglédi malomból vá­sárolom. — Elégedett-e a minőség­gel? — Nem lehet rá panaszom. Már kaptam az új búzából őrölt lisztből, s az első szál­lítmány jónak ígérkezett. — Van-e nagy verseny a pék szakmában? — Nem panaszkodhatom, mert széles a vevőkör, bár­csak tudnék még többet süt­ni! Alig hangzanak el ezek a szavak, ismerős asszony ko­pogtat a pékség ajtaján, ám kenyér helyett csak sajnálko­zó szavakban részesül. Koráb­ban jöjjön, aki az Eszes-féle kenyérre számít. Álmosan csépeli A mester menetrendje pél­i dázza a pékek sorsát. Este hat órakor köti fel a fehér kötényt, teszi fejére a vászon­sapkát. Éjfél után már polc­ra sorakoztatja a vekniket, cipókat, reggel ötkor kinyitja az ajtót. Az utcát megtölti a friss kenyér pompás illata. Tizenegykor a késedelmeske- dók bottal üthetik az áru nyo­mát» A tüzes kemence mellett minden éjszaka magasra fut a hőmérő higanyszála. A ven­tillátor álmosan csépeli, csap­kodja a felforrósodott leve­gőt. Reggelente még langyos a kenyér, amikor felteszik az asztalra. Tamasi Tamás Modellezo­besmatató Az MHSZ nagykőrösi szer­vezete augusztus 5-én, pénte­ken délelőtt 9 órakor hajó­modellezési bemutatót tart a strandfürdő medencéjében, az ifjúsági alakulatok részvételé­vel. Sporthírek— Folytatták kitűnő szereplésüket Ősszel nagy harc várható A Kinizsi sporttelepen ket­tős megyei' férfi II. osztályú bajnoki kézilabda-mérkőzést rendeztek. Nagykőrösi Kinizsi—Hernádi Tsz SK 25-17 (13-7). Körösiek: Szondy — Hat­vani, Mátrai (1), Bóna (3), Fülep (6), Tóth F., Budai (5); csere: Várkonyi (1), Vilcsák, Kerny, Deák (9). A múlt év­ben még a megyei I. osztály­ban szereplő vendégek ellen folytatták jó szereplésüket a kinizsisek és utolsó tavaszi ta­lálkozójukon jól, sok ötletes támadással szünetig megérde­melt vezetést szereztek. Bár az ellenfél 17:8-ról 18:12-re fel­jött, ezután pontosabb táma­dásokkal növelte előnyét a helyi csapat. Vasesztergályosból kézifestő Ha nem tudtam volna előt­te, hogy Kőházi Pálnak való­jában mi a mestersége, bizo­nyára elcsodálkoztam volna a lakásában látott díszes edé­nyek, falitányérok sokaságán. A Gyopár utcai modern ott­honban azonban nem vélet­lenszerűen került a megannyi kézzel festett apróság. A házi­gazda mindennapos munkájá­nak legsikerültebb darabjai ezek. amelyektől nem tudott megválni a család. Kőházi Pál ugyanis kézifestő kisiparos, szakmájának egyedüli műve­lője a városban, de az ország­ban is azon kevesek közé tar­tozik. akik a népi művészet motívumainak festésével ipar- szerűen foglalkoznak. Kalocsai minták ö sem régóta, mindössze másfél éve rendezte be mű­helynek a lépcsőház alatti ap­rócska helyiséget, ahol napjai legnagyobb részét tölti ecset­tel a kezében. Főleg ilyenkor nyáron, amikor megnő az ide­genforgalom, alig győzi a megrendeléseket teljesíteni, de ünnepek előtt is szépen alakul a festett agyagedények keres­lete. Nem volt ez mindig így, az ismeretlenségből induló mesternek meg kellett küzde­nie azért, hogy a budapesti meg a dunántúli dísztárgyáru- sító üzletek — ahová rendsze­resen szállít — elfogadják ké­szítményeit. Azóta bebizonyosodott, hogy nem választott rosszul, ami­kor véglegesen eljegyezte ma­gát ezzel a tevékenységgel, ami régen csupán kedvtelést jelen­tett számára. Ritkán adódó le­hetőség, hogy az egykori kedv­telés idővel iparrá változzon. Kőházi Pál ugyanis eredetileg vasesztergályosnak tanult, majd elvégezte a közgazdasá­gi szakközépiskolát is. Csak hosszú évek után tel­jesedett be a vágya, hogy a pihentető, gyönyörűséget szer­ző szórakozása végül kenyér­kereső foglalkozássá legyen. A mindig barkácsoló, rajzot, fes­tészetet kedvelő fiatalember a helyi képzőművészeti körben Rácz József gimnáziumi tanár segítségével ismerte meg a rajzolás művészetének titkait, s ma már nagy hasznát veszi idős tanára útmutatásainak. Legfőképp azonban a népi festészet érdekelte, a kalocsai, mezőkövesdi, meg erdélyi mo­tívumokban látta a legtöbb szépséget, de ezek közül is el­sősorban a kalocsai mintákat használja fel vázái, korsói, fa­litányérjai meg a sok egyéb égetett agyagedény díszítésé­hez. A százféle kalocsai motí­vum közül legalább negyvenet ismer és alkalmaz. Magyaros díszítés — Az iparszerű munka és a művészi próbálkozások nehe­zen férnek meg egymás mel­lett. Kísérletezés még minden új fogás, amivel bővíteni sze­retném tevékenységem körét. Kevés még az a tapasztalat, ami nélkül nem gondolhatok arra, hogy az egyéni ízlésből született mintákra is rátérjek. Hosszú idő kell ahhoz, hogy a népi motívumokkal legalább közel azonos értékű díszítőele­meket tudjak alkotni. Sok-sok ismeret, gyakorlat kell ehhez, s nem elég csupán a hazai népi alkotásokat ismer­ni. más népek művészetébe is be kell pillantani. Más népek motívumaival is próbálkozom, de igazából önmagamhoz is, a vevőkhöz is, a magyaros dí­szítések állnak a legközelebb, ezeket keresik a legtöbben. — Az egyéni ízlés befolyá­solja-e a régi tnotivumok fes­tésében? Változtat-e az erede­ti díszítéseken? — Az én munkám csupán a kiforrott, kész motívumok fel- használása, átmásolása. Ezek­re nagyon kell vigyázni, mert minden motívum egyetlen gyöngyszem, amihez tenni vagy elvenni belőle nem sza­bad, mert elvesztik vonzásu­kat. Más a helyzet az önálló minták esetében, amelyekről látható, hogy nem a régi ér­tékek meghamisítói. — Csupán égetett agyagtár­gyakra fest? — Főleg ezekkel tanultam meg bánni, de a porcelánfé­lék festéséhez is nagy kedvem lenne. Ennek a technikájával most ismerkedem régi leírá­sokból, szakkönyvekből pró­bálom ellesni hogyan is indul­jak el, mert nagyon sok titka van. Ha sikerül ezt is jól meg­tanulnom, talán még exportra is dolgozhatok. Ehhez azonban elektromos kemence is kelle­ne, ami egyelőre nincs. Indák az agyagra A műhely polcain sorakoz­nak a már elkészített lelakko­zott munkadarabok. Az asztal sarkán mindenféle ecset — ki­csi, kisebb, mégkisebb —, mindegyikkel más-más színt, kék, piros, sárga virágot kacs- karingós indákat varázsol az agyagra gazdájuk. Kőházi Pál azt festi amit a megrendelők kérnek. A helybeli ismerősök közül is egyre több a vásár­lója, akik egy-két ajándékba szánt tárgyért gyakran beláto­gatnak a kis műhelybe, ahol késő este is dolgozik. Miklay Jenő Nagykőrösi Kinizsi ifi—Her­nádi Tsz SK ifi 20-11 (8-5). Jó, színvonalas találkozón megérdemelten győztek a ha­zaiak. Góldobók: Dobnik (8), Kovács A. (3), Lázár A. (2), Tompái (2), Tóth G. (2), Csikós (1), Prepszl (1), és Simon (1). Az 1983. évi Pest megyei felnőtt II. osztályú férfi kézi­labda-bajnokság állása a ta­vaszi mérkőzések után a kö­vetkező : 1. Fóti Tsz SK 8 2. Nagyk. Kin. 9 3. Túrái V M. 9 4. AI. MTVSK 9 5. Dab. Tsz SE 9 6. Her. Tsz SK 9 7. D. Tsz SK 9 8. Erdők. SE 9 9. Ferih. SE 8 10. Veres. KSK 9 8 ------- 227-176 16 6 1 2 258-188 13 3 215-199 12 6 — 4 1 4 — 4 — 4 — 4 — 2 — 1 — 4 191-195 5 259-231 5 186-180 5 187-190 5 189-214 6 148-200 8 173-260 A mezőny szorossága miatt ősszel nagy harc várható a végső jó helyezések megszer­zéséért. Hat-hat fiú és leánycsa­pattal Dabas volt a színhelye a XIX. nyári úttörő-olimpia kisterületi kézilabda döntőjé­nek. Kevés babér termett a körösieknek. A Nk. Arany­iskola csapata a fiúknál az al- bertirsaiaktól 2, a későbbi dön­tős ellenfelüktől 5 góllal vesz­tett a selejtezőben, s már nem kellett tovább játszaniuk. A Nk. Kossuth-iskola gárdája erősen tartalékos volt és szin­tén vereséget szenvedett mind­két találkozóján. ★ Boda Tibor, a Kőrisfa presz- szó vezetője az év első felé­ben kétszer szervezett sport­élménybeszámolót. Bár dr. La­kat Károly, Bene Ferenc, dr. Dékány Ferenc, Kruj Iván és Bállá József sportélményei ér­dekesek és tanulságosak vol­tak, kevés volt az érdeklődő. Ősszel további neves sport­embereket hívnak meg és jobb propagandával, szeretettel vár­ják a sportkedvelő körösi és környékbeli érdeklődőket. S. Z. «n MozTIBsh öld meg a Sogunt! Színes, japán film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Zsaru. Színes francia bűn­ügyi film, fél 6-kor és fél 8- kor. ISSN 0133—2708 (Nagykörös! Hírle;

Next

/
Oldalképek
Tartalom