Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
mrc.rrt 1983. AUGUSZTUS 31., SZERDA Elégedettek munkájukkal Néhány hete kezdődött el, és szeptember végén befejeződik az Állomás sétány 7—15. számú házak tetőszerkezetének kicserélése. A balassagyarmati szolgáltató szövetkezet 6 tagú brigádját dicsérik a lakók lelkiismeretes, gyors, precíz munkájukért. Nopraforgófeldclgozás A szója- és a repceidény befejeztével megkezdődött az igazi nagyüzem, a napraforgó feldolgozása hazánk legnagyobb olajipari üzemében, a martfűi gyárban. Egyelőre naponta körülbelül 1000 tonna olajos magvat préselnek ki, és nagyjából ugyanennyi nyersanyag érkezik be huszonnégy- óránként. A termés eddig jórészt közúton érkezett, de befutottak már az ország távolabbi vidékeiről, így a Dunántúlról is, az első vasúti szerelvények. Miután a Dunántúlon terméskiesést okozott az aszály, a nyugati országrészben megtermelt naprafogó jelentős részét is Martfűn dolgozzák fel. A gyár az új szezonra különböző műszaki megoldásokkal, új berendezések üzembe állításával napi 1300 tonnára növelte a teljesítményét. Így a szezonban együttesen 135 ezer tonna napraforgóból présel nyersolajat, amelynek változatlanul keletje van a tőkés piacokon. A csecsemőápolástól az aerobicig A védőnőt szívesen látják A készülő főiskolai szakdolgozat címe: „Az elmaradott néprétegek egészségügyi kultúrájának fejlesztése." Kérdezem a szerzőt. Vajda Csabámé, Örkényi védőnőt, hogy milyen személyes tapasztalatokat szerzett a témájáról? — Tizennégy éve dolgozom ezen a pályán — mondja a csinos fiatalasszony — és hozzám tartozott Ilona-major, amíg fel nem számolták a telepet. Cigánycsaládok laktak ott, nagyon rossz körülmények között, és keveset lehetett tenni értük addig, amíg állami segítséggel nem jutottak rendes otthonhoz. Azután, ha nem is egycsapásra, de minden megváltozott. Bizonyítani akarnak Az egészségügyi tanácsadás aznap délelőtt már befejeződött, és a délutáni családlátogatás előtt jutott idő beszélgetni arról, hol tartanak ma azok, akik elköltöztek Ilona- majorból. A védőnő szerint — aki a körzetében minden kisgyermekes háznál gyakran megfordul — épp úgy élnek, mint bármelyik másik család. Megveszik a kicsinyeknek télen is az éppen kapható zöldfőzeléket, a gyümölcslevet. Eljárnak a csecsemőápolási szakkörbe, odafigyelnek, hogy olyan mosószert használjanak a pelenkákhoz, ami nem árt a baba bőrének. A különbség, h" van. talán csak annyi, hogy jobban bizonyítani akarnak: az ő kisfiúk, kislányuk is van o.yan ápolt, jól öltözött, mint másoké. Gyakori veszélyforrás A statisztika szerint a leggyakoribb veszélyforrás ma az. ha valahol rendezetlenek a családi körülmények, vagy a szülők alkoholisták. — Sok helyen tapasztalt ilyen szerencsétlen körülményeket? — Gyakorinak igazán nem lehet mondani, de előfordul, bogy a gyermekgondozási szabadságon levő fiatal anyák isznak, néha talán azért is. mert unják az egyhangúságot. Szóba kerül, hogy idén Örkényben két gyereket kellett állami gondozásba ve^ei. kevesebbet, mint az előző években. Az egyik csak átmeneti intézkedés volt az édesanya betegsége miatt, a má':k esetben a család életmódja miatt vált ez szükségessé. A csavargó kamasz % ami nagyon jó " dolog, ho'ijy ef: védőnőt'fniridénüttLszívesen, látják, még olyan’ helyeken Is, ahol úgy érzik, szükség van a szigorúságra, a keménységre. Elmond egy esetet, amikor serdülő fiúnak volt a társadalmi pártfogója és azt tapasztalta, hogy az édesanya falazni próbált, leplezni a kamasz visszatérő, súlyos csavargásait. Látta, hogy így nem boldogulnak és végül p fiú intézeti elhelyezését javasolta. Legközelebb; amikor a csecsemőkorú másik testvér miatt kereste fel a családot, erősebben dobogott a szíve, mert nem tudta hogy fogadják. Már alig várták, mert szükség volt a tanácsaira. Indulás kerékpáron Vajda Csabáné nemcsak szakkönyvekből szerezte a tudását. Kétgyermekes családanya, a lánya 11, a fia 5 esztendős. Olykor, ha valamire figyelmezteti a szülőket, a saját tapasztalatait idézi. Nem győzi például hangoztatni, hogy tegyenek védőhálót a biciklire, ha kisgyereket szállítanak. — Máskülönben nálam nagyobb híve nincs itt a kerékpárnak, mindig azon járok. A tanács vett nekem kismotort, hogy megkönnyítsék a dolgomat, de visszatértem a kerékpárhoz. A védőnő mindenkit sportolásra biztat, az édesanyákat és a gyerekeket egyaránt. Azt mondja, hogy p helyes táplálkozás, a korszerű csecsemő- ápolás most már széles körben elterjedt, viszont a testnevelés sokkal kevésbé. Nincs tornaterme az iskolának, a legközelebbi strand pedig, ahol úszni lehet tanulni, úgy 30 kilométerre esik Örkénytől. Így hát nem is olyan könnyű módot találni a testedzésre. Néhány hete aerobic tanárnő jár hozzájuk Pestről, és a kultúr- ház nagytermében tartja az órákat. Harminc-negyvenen is lehetnek egy alkalommal, köztük ; Vajda.Csabáné, aki - maga i is .-kij^znáiiy az új le-, hetőséget. Figyelem, ahogy felpattan a kerékpárjára és elindul látogatni a . falubeli családokat Tényleg olyan gyorsan halad, miét egy kismotorös. G. J. Új kukoricavető gép készül Üj, nagy teljesítményű. 12 soros kukoricavető gép sorozatgyártását kezdték meg a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárában. Az előzetes kipróbálás során az új gépekkel átlagosan 846 hektáros átlagot értek el, de volt olyan kísérleti gép is, amely- lyel több mint 1200 hektár kukoricát vetettek egy idényben. A Cyclo—800-as elnevezésű vetőgép a maggal együtt a műtrágyát is a talajba juttatja. Ezenkívül kétféle speciális vegyszer adagolására is használható. Új szerű csoroszlyakiI képzése javítja a magvak csírázásának feltételeit, egyenlő mélységbe juttatja a magot s ezzel elősegíti, hogy egyszerre keljenek ki. A gép a megfelelő kiegészítéssel hibridkukorica vetésére is alkalmas. A vetőbarázdába került maghoz a takarótárcsák friss, nedves talajt nyomnak, s ezt megfelelően tömörítik is. Az új konstrukciót hat- és 12 soros kivitelben 8—8 variációban gyártják. Az új vető- gépek legcélszerűbben 250 ló erős Rába traktorokkal használhatók. Őszintén a HÉV-késésekről Nincs kétoldalú hírkapcsolat Még nem kész a rekonstrukció Az elmúlt hónapokban a HÉV Batthyány tér—Szentendre vonalán gyakran bosszankodtak az utasok a késések, félreállások, a kisebb-nagyobb fennakadások miatt. A felháborodás hangjait felerősítette az, hogy mindenki tudta: befejeződött a rekonstrukció, amelynek a végére 3 percenként induló, pontos vonatokat ígértek a BKV szakemberei. Ez vigasztalta az utasokat, amikor hosszú hónapokon át tűrték a zsúfoltságot a HÉV-pótló buszokon, amikor zokszó nélkül várakoztak félórákat az állomásokon. S helyette most még nagyobb zűrzavart kaptak. Követési rend Megkerestük Bodnár Árpádot, a gyorsvasút forgalmi igazgatóhelyettesét. Rózsa Lászlót, a BKV szentendrei üzemegységének vezetőiét és Szirmai Tamás forgalmi csoportvezetőt, s megkérdeztük, hogy a rekonstrukció befejezése után miért lett rosszabb a helyzet a Batthyány tér— Szentendre vonalon, mint azelőtt? Bodnár Árpád: — Hogy a kérdésre az olvasók részére is világos választ adhassak, előbb azt a helyzetet kell bemutatnom, ami az említett vonalon kialakult. A békás- megyeri lakótelep felépülése után a hosszú ideje meglevő ötperces követési rend nem felelt meg a követelményeknek. Az új technika a 3 perces időközönkénti szerelvényindítást teszi lehetővé. Jelenleg Békásmegyerig kész a pálya és a biztosítóberendezés. Innét Szentendréig még nem. — Tehát az új menetrend megvalósításához szükséges összes munka nem fejeződött be? Rózsa László: — Annyira nem, hogy még a Batthyány tér és Békásmegyer között sincs meg a kétoldalú hírkap- csolat. A régi telefonvonalakkal értesíthetik egymást az állomások, ha műszaki hiba adódik. A vonatok vezetőivel nem lehet beszélni, csak a megállókban. Ebből az következik, hogy ha a szerelvény érintkezési hiba miatt vörös jelzést kap, a szabályok értelmében a vezető egy percig állni köteles, majd maximum 15 kilométeres sebességgel haladhat tovább a következő jelzőig. Vagy ha műszaki probléma miatt a nyílt pályán leáll a motor, csak a szembejövővel üzenhet a pilóta segítségért. El lehet képzelni, hogy mekkora torlódást jelent ez a 3 percenként indított szerelvények esetében. Központi irányítás — S a kétoldalú hírkopcso- lat mindezt kiküszöböli? Szirmai Tamás: — Igen, mert ugyanúgy mint a metrót, az egész vonatot e<ry központi asztaltól irányítják, ami a békásmegyeri állomáson lesz. Az ügyeletes minden szerelvény helyzetét látja, közvetlen kapcsolatban áll a vonatvezetővel, zavar esetén azonnal intézkedhet. Megmondhatja például, hogy a pálya szabad, a vörös jelző műszaki hiba miatt mutat tilosat. Vagy a meghibásodott, szerelvényhez azonnal mentesítő járatot küld. Egyszóval a zavarérzékenység nagymértékben lecsökken. Bodnár Árpád: — Tudom, hogy a hoppon maradt utasoknak nem lesz vigasz, amit mondok,, de talán segít a problémáink megértésében. A metrónál is vannak a HÉV-é- hez hasonló zavarok. Csak ott az utasok ezt észre sem veszik, mert olyan a technika, hogy pillanatok alatt korrigálható a késés, félreállítható, helyettesíthető a mozgásképtelen szerelvény. S ha kiépül a kétoldalú hírkapcsolatunk, a szentendrei vonalon is ez lesz a helyzet. Egy esztendő — És mikorra érjük el ezt az ideális állapotot? — 1984 végére üzembe helyezzük a központot. Tudom, hogy borzasztóan távoli ez a határidő azoknak az utasoknak, akiknek mindennap időre kell megjelenni a munkahelyeken. Nem a mundér becsületét akarom védeni, csak türelmet szeretnék kérni. A teljes rekonstrukció 2 milliárd forintba kerül, az ősz- szeg is mutatja, hogy nagy munkáról van szó. S azt is szeretném elmondani az utasoknak. hogy az eddigi teendőinket úgy végeztük, hogy a forgalom közben nem áll le. Pedig mi nem építhettünk terelővonalakat, mint a MÁV. A dolgozóink éjszaka, hidegben, esőben egyaránt a nyílt pályán voltak. Mi úgy érezzük: mindent megtettünk azért, hogy minél kevesebb bosszúságot okozzunk. Meggyőződésem, hogy máris javult a helyzet. Szentendréről a csúcsforgalomban (reggel és este öt és hat óra között) több vonat közlekedik, mint ezelőtt. A Batthyány térről pedig 3 szerelvény közül kettőnek az említett város a végállomása. Este nyolc után 20 helyett 15 percenként indítjuk a járatokat, s hat kocsival, hogy kényelmesebb legyen az utazás. Azt azonban nem ígérhetem, hogy a jövő év végéig nem fordulnak'elö zavarok. ★ Bizonyos vagyok abban, hogy a három vezető nagvon szeretné, ha a naponként ismétlődő jogos reklamációk elmaradnának. Nincs okom arra sem. hogy azt higevem: szépítették a dolgot. Sőt, naevon őszintén elmondták a gondia?-’ kát. s igazat adtak az uta«oir- nak. Jó érzés ezt az obiek+’V érvelést továbbadni. Ennek ismeretében talán türelmesebben viseljük el a késéseket. Vicsotka Mihály Bába Mihály: F azekas nyavalyás hangulatban volt. Feleségétől negyven forint zsebpénzt kapott, hogy abból költsön, tengesse el délelőttiét két óráig, de akkor aztán siessen haza, mert családi díszebéd lesz. Hiába kotorászott zsebében, egy dug! tízest, egy zsebben felejtett ötöst sem talált. Dühösen kaszált a 1 levegőbe, amikor megállt előtte egy magas, kopaszodó, ritkuló ősz hajú férfi. Hosszú karját előrenyújtotta, mutató ujját meg Fazekas mellének szegezte: — Szervusz, Fazekas. A sárgás arcon . rózsaszínűén lobbant fel az öröm. Fazekas lestopolt. — Szervusz, Szegedi. Hogy s mint vagy? . Jé, hát megismert, gondolta Szegedi, pedig nagyon megváltoztam az érettségi óta. — Jól — legyintett Szegedi, hátrábblépett, s hátát nekivetette a körúti fának. — Jól, mint rokkant nyugdíjas. De nincs okod sajnálkozásra, mert anyagilag jól állok, lakásom van, kocsim és a Római-parton egy kis nyaralóm. A kocsim hároméves, itt a fényképe, rögtön előszedem, és . kapok a tanácstól harmincöt liter benzint. Ez nekem jár, mint rokkantnak. Különben ortopédcipőben járok, a fát is azért támasztom most, mert így könnyebb állnom. — Régen nem találkoztunk — húzódott hozzá közelebb Fazekas, mert az áradó tömeg lökdöste. — A feleségem halála után többször kerestelek telefonon, ennek már nyolc éve, mert akkor nagyon egyedül éreztem magamat. És most is nagyon magányos vagyok. Felhívtam Gyula bácsit, tudod a volt osztályfőnökünket, hogy találkozgassunk, azt mondta, hogy szívesen, de most nincs ideje, mert ő még tanít, meg ott vannak az unokák, szóval majd hívjam fel. Négyszer, ötször kísérleteztem a találka kicsikarásával, de eredménytelenül,. — Ügy tudom, családod van?! Szegedi hosszú karja megint a levegőbe lendült, mintha legyet, szúnyogot zavart volna el. — Van. Egy lányom. Húszéves. Fél éve vőlegénye van. Komoly gyerek.'Nekik én unalmas vagyok. Néha elbeszélgetnek velem, de akkor is látom, hogy unatkoznak. A lányom velem lakik, most akarjuk elcserélni a lakást, két kisebbre, hogy ne zavarjuk egymást. Beleegyeztem a cserébe, pedig félek, rettenetesen félek, hogy akkor mi lesz velem? Most még itt van a várakozás, hogy munka után hazajön, aztán jön a Géza, a vőlegénye, utána elkószálnak, én meg nézem a tévét és várom, hogy mikor jönnek már haza. Mert a Géza már ott is vacsorázik, csak aztán indul az albérletijébe. Szóval most még jó, de mi lesz, ha lebonyolítjuk a cserét? Ezen töprengek napok óta. Kellene valami oldószer. Elhallgatott. Tekintete egy pillanatig a hullámzó tömeget pásztázta, aztán ismét Fazekasra nézett. Szomorú, bágyadt volt a tekintete, mint a kiégett legelőn álldogáló lábasjószágé. Megsajnálta. — Milyen oldószerre gondolsz? Ha segíthetek... — Olyanra, amelyik a magányosságot oldaná. Fazekas megrázta a fejét, hosszú tincseit hátra csapta. Nem értette Szegedit. Rokkant nyugdíjas már évek óta, pedig a hatodik évtizedét még nem lépte át. Vállas, formás ember, aki így látja nem veszi észre, hogy rokkant, hogy jobb lába a törések óta talán egykét centivel rövidebb, s a jobb cipőjének talpa, sarka vastagabb a kelleténél, ám különben erős, egészséges. Hogy lehet az, hogy magányos, hogy magányosságára oldószert keres? És miiven oldószert? — Nézd, én nem is tudom — dadogta Fazekas. — Értelek én, már hogyne értenélek. Évek óta próbálkozom, hogy valamilyen oldószert találjak a magányosságomra, de minden hiába. A volt munkahelyemen van egy nyugdíjasklub, hetenként összejönnek, egyszer, kétszer el is mentem, de akkor is unatkoztam. Mert miről beszélgettek? Arról, hogy sosevolt ifjú korukban milyen nagy kujonok voltak. Érted? Hát ez engem nem érdekel. Mások meg csak ülnek és órák hosszat merednek a sakktáblára, szótlanul tologatják a bábukat egyik kockáról a másikra. Rettenetesen unalmas. Kártyázni sohasem szerettem. Elítéltem mindig azt, aki kártyát vesz a kezébe, éppen úgy, mint aki lóversenyre jár. — Talán a sport — vetette közbe Fazekas körbe nézve, hogy megragadjon egy mentőangyalt, aki kiragadná őt a magányosság oldószerét kereső polip karjaiból. — Sport? Nekem, a rokkantnak? — nevetgélt kesernyésen. — Sohasem voltam híve a futballnak. Elítéltem azokat is, aki istenítették a futballistákat, mert bele tudnak rúgni a labdába. A bokszot megvetem, a birkózást is, erőszakosnak tartom, embertelennek. Talán a torna .. De az én koromban? Nevetséges! — Én arra gondoltam — vágott Szegedi szavába Fazekas —, hogy rögtön nem lennél olyan magányos, ha eljárnál a versenyekre, mérkőzésekre, ahol újabb és újabb ismeretségre tehetnél szert. És ott van a magányosok klubja. Szegedi ellökte magát a fától. Gúny és harag villant meg a szemében. — Nem szeretem az ilyen ismeretséget. Próbálkoztam én ezzel is, de csalódtam, nagyon csalódtam az emberekben. — Hogyhogy? — Egyszer, kétszer meghívtak, aztán soha többet nem csöngettek rám. — Csöngess rájuk te. 6 unvos fülét. kacagás vájkálta Fazekas *— Hogyisne! Akkor azt várják, hogy én hívjam meg őket. Azt nem, barátom, azt nem teszem meg. Hogy én kínáljam meg őket kávéval, borral, vagy uram bocsá’ néhány szendviccsel, utánuk mee mosogassak, takarítsak. Szóval, annál én okosabb vagyok, hogy vendéglátó legyek. Nem mondok én nemet soha, ha engem hívnak, de hogy én hívjak meg valakit, azt már nem. Amikor a feleségem élt. akkor sem hívtunk meg soha senkit. Csak mi jártunk el. Na. de látom, hogv sietsz, mert szüntelenül az órádra lesel. Nem te vagy az egyetlen, aki így tesz. De ha tudnál valami jó oldószert a maaánvosságomra ... — .. akkor felhívlak. Szervusz — mondta hevesen Fazekas és szinte tántorogva sodródott be a délelőtti tömegbe. Oldószer
