Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
X. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP Nagyobb lehetőség Szeptember: egymüszakos tanítás Szadin, amint azt a napokban hírül adtuk, új iskola épült meg a régi intézmény udvarán. Miképpen változtatja meg a lehetőségeiket szeptember 1-től. mit is jelent az újabb hat tanterem bekapcsolása, ezt kérdeztük meg. — Mindenek előtt hadd ragadom meg áz alkalmat, hogy köszönetét mondjak azoknak, akik a generálkivitelező, a pácéit Rákosvölgye Tsz építőin kívül is hozzásegítettek minket ehhez a szép iskolához társadalmi munkájukkal — kezdte rövid beszélgetésünket Nagy István, a szadai iskola igazgatója. — Az épületet a járási hiva. tál Ybl Miklós szocialista munkakollektívája tervezte önzetlen munkával. Az anyagok gyors szállítással az őrboty- tyáni téglagyár; a földmunkákban az M3-as autóoálya- mérnökség, a Betonútépítő Vállalat és a KM Közúti Igazgatósága közeli üzemei segítettek. — Kivették részüket a társadalmi munkából a szülői munkaközösség tagiai. és tanártársaim is, a gödöllői művelődési központ munkatársai a dekorálásban voltak mellettünk; Romacsek Sándor asztalos és fiai a fa-, a Petém veresegyházi üzeme a fémfogasokat készítette el az új iskolánkhoz. — Hány gyereket fogadhatnak az új tanévben? — Csaknem kétszázharminc tanulónk lesz. S igaz, hogy a régi iskola néhány helyiségéből most kialakítottuk a közös iskolai és községi könyvtárat, annyi tantermünk lett, hogy ezután már egy műszakban taníthatunk. Ráadásul sokkal jobb körülmények között. Az sem mellékes, hogy az úttörő- csapat működésének feltételei szintén javulnak, önálló helvet tudunk adni foglalkozásaikhoz. Régi vágy teljesült tehát Szadán is. Nem volt effvszen" kivárni mindezt. Nádaski László tanácselnöktől tudom, how az úi iskola mint°sv tízmillió forintos bekerülési költsége, a több mint félmilliós társadalmi munka, a szervezés, a takarékosság eredménye is. A község háromszor végzett előkelő helyen a településfejlesztési versenyben, az ezzel járó 600—600 ezer forintot is az iskolaépítésre tették félre. Erre fordították a telkek korábbi értékesítéséből befolyt összegek nagyobb részét is. S benne van a tízmillióban a jelentős megyei támogatás. Diákéveimet Aszódon töltöttem, a jó öreg gimnáziumban, ahová hajdan Petőfi is járt. A közelmúltban hivatalos ügyeim Aszódra vittek, ahol nem mulasztottam el felkeresni Juhász Gyula tanár urat, aki azon pedagógusok közé tartozik, akit nagyon szerettem és szeretek még ma is. Egy nyári délután csöngettem be hozzá. Nagy munkában találtam. Bár nem is csodálkoztam, hiszen mindig te+ vékenykedett, hol -a kerloen, hol a tananyagai között. Gyors kézmosása után, újra vele szemben ülhettem. — Tanár úr, igaz, hogy az idén abba hagyja a tanítási? — kérdeztem. — Tetszik, nem tetszik, lejártak a tanári évek. — Végleg? — Szeptembertől már csak a levelezőket viszem, és azokat nem sokáig. Októberben leteszem a lantot. — Nem fog hiányozni az iskola? — Nem is tudom. Annyi mindent terveztem a nyugdíjas időkre. Rengeteg könyvet el akarok olvasni, a bélyeggyűjteményem is rendbe kell hozni. Na és most kezdjük felújítani a házunkat. Nézze csak meg, micsoda nagy munkában vagyunk! — Amiket most fölsorolt, nem helyettesíthetik a diákokat! — Ez igaz, de nem maradtam olyan egyedül, mint a Akárhogy nézzük, akármilyen tételeket sorolunk föl ilyenkor, a gyerekeknek, Szadán éppúgy, mint másutt, a jó tanulás mellett más csak az marad hátra, hogy becsüljék, amit szüleik, azok barátai, ismerősei vagy éppen a számukra távoli emberek így alkottak. Gondolom, erre is tanítani kell majd a kicsiket. F. I. kisujjam. Sokszor meglátogatnak az egykori tanítványaim. — Ennyi év alatt kialakulhatott egy kedvenc évfolyam, vagy esetleg osztály? — Az elsőre emlékezem a legszívesebben vissza, meg az utolsóra, és a levelezőket is nagyon szeretem. A felnőtt tanulókban nagyobb a szorgalom. — Lehet-e vajon egy magyar irodalom tanárnak kedvenc költője? — Természetesen. Én talán a nyugatosokat szeretem a legjobban. Sokáig elbeszélgettünk még a régi időkről, hogy kivel mi történt azóta. Nevetgéltünk, kacarásztunk, hamar elröpült az idő. Búcsúzni kellett. Ezután a gimnázium felé vitt az utam. Az udvaron át mentem, amelynek közepén Petőfi szobra áll. Eszembe jutottak az ünnepségek, évnyitók, ballagás, amit itt tartottunk. Egyre jobban felszínre kerültek az iskolai élmények, a felelések, a dolgozatok és magyarórák és a tanár úr! Tanár úr, akit egymás között csak öregnek becéztünk. S azon veszem észre magam, hogy húszéves létemre nosztalgiázok. No, nem sírom vissza az elmúlt éveket! Csak- hát a tanár úr hiányzik. Hiányzik a hangja, megjelenése, kedvessége és soha el nem múló szeretete, amit irántunk, irántam tanúsított négy éven keresztül. Vankó Magdolna Nosztalgia helyett Hiányzik a kedvessége Termésével is köszöni a fáradozást a harcos tekintetűek A fák és Szeretem a fákat. A fák sokat tudnak, sokat látnak, nagy részük túlél bennünket. A fa gyönyörűsége a szemnek, de én a nem szép fákat is szeretem, mert azok is mondanak valamit, emlékeztetnek és fölidéznek. Különösen szeretem a közterületek fáit, melyeknek lombjai alatt gyerekként bujkáltam, árnyékukban felnőttként is megpihentem. Mennyi fával találkoztam fél évszázados életemben! Némelyik fa magas, akár a széles alkotású platán. Vagy olyan, mint az ezernyi gyertyának helyet adó gesztenye sűrű lombjai. Esetleg kemény, büszke, mint a bükk és a tölgy. Féltve óvta Milyen simogatóan szépek a fehér törzsű nyírfák! Hogy szöknek az aljaszélességből mind karcsúbban a magasba a sokféleségükben megszámlálhatatlan választékot nyújtó örökzöld fenyők. Skuczi Lajos erdész barátom, a fák szerelmese és gyógyító orvosa mondta egyszer, hogy az erdő csendjében beszélni is tudnak a fák. Nem hittem szavának, magával hívott az erdő, melynek gazdája és hű őrzője, kincseit féltő kamarása, titkait ismerő gyóntatója. — Hallgass! — figyelmeztetett, amint jártunk a süppedő avaron. — Megállt és úgy tolmácsolta a fák üzenetét. — Ez a fa messze tájon nőtt, ám egyszer erdőmunkások nyúltak alája, gyökereit féltve ásták, vagohba rakták és hozzánk küldték a pici csemetét. Az a fa ott magról nőtt nagyra. Mindig megköszöni, hogy féltve óvtam, rágcsáló nyulak, őzek elől szalmaruhába öltöztettem. Ennek a vén fának törzsén betegségre utaló seb keletkezett. Az évek kezdték! ki, én meggyógyítottam. Makk hullott a lábunk elé. — Látod, nem felejtette el az ápolást. Termésével is köszöni a fáradozást. Hévízgyörkön a vasúttól vezető út mentén nyárfák álltak nem is olyan régen. Katonás, kemény, eget ostromló rendben. A hősi emlékművet övező kicsiny parkban az apró jelképes síroknak is nyárfák nyújtottak árnyékot. A templom mellett az égig magasodtak, s aki tekintetével a fák csúcsát kereste, a szikrázó napsugárral, vagy a sejtelmesen sápadt hold fényével találkozott. A falu főterére érkezőket négy hatalmas nyárfa köszöntötte, s aki Hévizgyörkre jött, csodá- lója lett a két ember ölelésével sem átérhető törzsüknek, megmászhatatlan magasságuknak. Sok-sok évvel ezelőtt a fehérre meszelt parasztházak úgy húzódtak meg a falu főutcáján az akácfák árnyékában, mint a sárga csibék a kotlós szárnyai alatt. Fűrésszel döntik Nem tudom pontosan, mikor kezdődött a fák elleni háború. Először a vasúthoz vezető út menti fákat vágta el derékban a gyilkosán visongó motorfűrész. Aztán a hősök parkjában létesített liget fáit irtották ki. Később a templomot őrzők kerültek sorra. Sokan hallottuk, hallották akkor a fák panaszos búcsúzását. De a gépet kezelők szava hangosabb volt a jajszónál, ők mondták, hogy belülről valami kórságos nyavalya támadta meg a fákat, és a gyógyíthatatlan betegség miatt napjaik megszá ml áltattak, mert ha nem a fűrész dönti le őket, akkor ledönti • a vihar, elpusztítják dőltükben a lakóházat, a templomot, s ki tudja milyen kárt okozhatnak. Az * SCaselsb létszámmal is eredményesen dolgoztak A brigádokon sok minden múlik A Ganz Árammérőgyárban változatos és színvonalas brigádmunka folyik. Ezúttal egy szűkebb közösség, a műanyag üzemben zajló tevékenységet mutatjuk be. Segítségünkre lesz ebben Révay Károly üzemvezető, Papp Lajosné, a Kobzi János szocialista brigád vezetője, Kája Sándor, a Zója szocialista brigád vezetője: Káli Lászlóné, a November 7. szocialista brigád helyettes vezetője és Nagy Józsefné, a Farkas Bertalan szocialista brigád helyettes vezetője. Révai Károly vállalkozik az üzem brigádjainak a bemutatására: — Létszámhiánnyal küszködünk és csak úgy tudunk előre lépni, ha dolgozóink tudásuk legjavát nyújtják. Nagyon nagy bajban lett volna vállalatunk, ha brigádtagjaink túlmunkáját pénzben kellett volna kifezetni, hiszen így is felhasználtuk már az első kilenc- havi túlórakeretünket. Kellő szervezettség Papp Lajosné, aki az üzem kirándulásainak egyik szervezője, azt mondta, hogy a három műszak mellett rendkívül nehéz közös, vállalaton kívüli megmozdulásokat szervezni. Éppen ezért különösen értékes tevékenység, hogy az első félévben huszonötén voltak a művelődési házban takarítani. Káli Lászlóné veszi át a szót és elmondja, hogy régebben, amikor még kevesebb gazdasági munkájuk volt, jobban tudtak társadalmi munkát végezni és nem egy közülük igen látványos volt. Megemlít egy példát. A Mátyás király úti iskola részére hatvan méter sötétítő függönyt varrtak. Nagy Józsefné szerint kirándulásaik, amelyeken átlagosan 40—50-en vettek részt, azt bizonyítják, hogy kellő szervezettséggel módot lehet találni a közös együttlétre. Legutóbb a Pilisben jártak, most a Börzsönybe készülnek. Káliné szerint a brigádok tagjai között nincs vita a munkával kapcsolatban, mert mindenki egyformán húz. Igazán jó együttműködés alakult ki közöttük. Az üzemvezető különösen büszke arra, hogy miattuk nem állt a termelés. Tevékenységüket nem verik dobra, csendesen, szerényen dolgoznak. Nagy sikernek tartják, hogy a tmk szakembereinek segítségével átalakítottak négy gépet úgy, hogy már bakelitet is képesek rajta fröccsönteni. Nsm ácsorognak Kája Sándor szerint a brigádtagok munkaköri kötelességükön felül is vállalnak. Saját feladatukon túl ellátják például az automata gépek felügyeletét. Az üzemben 16 óra után nincs segédmunkás, érvek kemények voltak, s akik I mindezt tolmácsolták, harcos J tekintetűek. Alig egy héttel ezelőtt kerültek sorra a főtér fái is. Valóban igaz, hogy egyik nyárele- ji vihar alkalmával kárt tett a legbetegebbről ledőlt ág a presszó épületének cserepeiben. Lehet, hogy az elkövetkezendő égiháborúk még nagyobb kárt okoztak volna. Nem tudhatjuk. Nem is vitatkozunk ma már senkivel. A kivágott fákat vijjogva hasítja méretre a fűrész. A fából készülő eszközök — mindegy, hogy teknő, fakanál vagy bútor, esetleg bölcső, netán koporsó készül belőle •*— minket, az embert szolgálják. Mert a fa az embert a születésétől a haláláig kíséri. És mégis mi az, ami annyira bántó és fájó? A halálra ítélt fák helyén nem nőnek utódok. Az út mente, a hősök parkja, a templom környéke és a főtér egyaránt kopasz és fátlan. Élni érdemes A falu itt maradt, itt vannak a fiatalok. Kérhetjük hát, hogy egészségük, környezetük védelme, és esztétikája érdekében ültessenek minden kivágott fa helyett kettőt. Mert ahol fa nincs, ott minden sivár, onnan elköltöznek a madarak, ott megszűnik a szerelem, meghal az élet. Pedig élni érdemes. ' Fercsik Mihály [ ilyenkor a nehéz, fémekkel teli ládákat is nekik kell cipelniük. A brigádvezető úgy érzi, hogy a vállalaton belüli brigádmunkát jobban el kellene ismerni. Révay Károly mondja, hogy régebbep azt tartották: a beállító akkor dolgozik jól, ha nincs munkája. Manapság ez nem igaz és nem is lehet ácsorgó, semmittevő beállítók- kal találkozni. Az lehet, hogy a munkákat jobban kellene adminisztrálni, de akkor gazdasági munkánkat hanyagolnánk el, ez pedig lehetetlen. Befejezésül az üzemvezető ismertette, hogy az öt szocialista brigád az első félévben 1500 óra társadalmi munkát teljesített. A Kobzi, a Zója ée a November 7. brigád 400—400 órát, a két, idén alakult brigád közül a Farkas Bertalan 200, a Rákóczi 100 órát dolgozott. Kerülik a látványosságot Azt gondolom, a műanyag üzem brigádjai becsülettel teljesítették vállalásaikat és ezzel hozzájárulnak a munka- verseny-mozgalom rangjának emeléséhez. A látványos munka helyett a kevésbé feltűnő, de annál hasznosabb utat választva dolgoznak a gyár gazdasági feladatainak végrehajtásáért. Sződi Sándor r tál r • I .. zr Készül az uj közmű Ilyen fölfordulást már régen láttak a gödöllőiek, a főutcán, azaz a Dózsa György úton. Néhány napja még így nézett ki a terep a harmincas főközlekedési út torkolata és a járási hivatal patinás épülete között. Már lerakták az új közműveket az egri Közútépítő Vállalat dolgozói. Képünkön: ember és gép az út alapozásán dolgozik Hancsovszki János felvétele Jegyzet A rossz mozigép esete Szívós Sándorral, a dányi Kossuth Lajos művelődési otthon vezetőjével beszélgettem a minap. A máskor mindig vidám fiatalember ezúttal nagyon dühös volt. Az elhangzottak, úgy gondolom, más idegrendszerét sem kímélték és sok moziba járónak okoztak kellemetlenséget. A dányi filmszínházban mostanság négy, de gyakran heti öt vetítést is rendeznek. A vándormozival azonban igen sok baj van. Gyakran előfordult, hogy késve kezdték az előadásokat. A színesnek hirdetett filmet a nézők csak fekete-fehérben nézhették. Nézhették és nem élvezhették, mert a vetítőgép optikája enyhén szólva sok kívánni valót hagy maga után. A kép tehát életlen, a Hang minősége rossz. Ügy tűnik, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat csak a haszonnal törődik. Meg kell mondani, hogy a gépész önmaga nem sokat tehet a helyzet javítása érdekében. Beadná ő a masinát javítani, de akkor hónapokig berendezés nélkül maradna. A rossz berendezésekkel egyébként a járás területén dolgozó három gépész összesen havonként közel háromszáz előadást tart meg. A mű- ziüzemí vállalat igen magas térítési díjat követel. A Jézus Krisztus szupersztár vetítéséért például személyenként 18 forintot kértek, a művelődési háznak fejenként két forint maradt. A haszonból igazán fordíthatnának egy, keveset a gépek, berendezések javítására. Ez már csak azért is fontos, mert a járásunkban nemcsak Dány az egyetlen község, ahol ilyen gondok vannak. És még valami! A közönség bizalmát eljátszani nem a leghálásabb feladat és hosszú távon biztos hogy nem is kifizetődő. Sz. S. A nap programja Augusztus 28-án, vasárnap: Gödöllő, művelődési központ: Hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek 8. országos találkozója. Táncegyüttesek gálaműsora, 15 órakor. A találkozó zárása. Zárszót mond: Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgatója. A hagyományőrző együttesek gálaműsora. A gödöllői művelődési központ kézműves műhelyének kiállítása és bemutató foglalkozása (szövés, bőrmegmunkálás, faragás). Kisfilmek és képmagnófelvételek. Mesék, mondák, regék. A népművészet mesterei gyermekeknek és felnőtteknek mesélnek gyermekrajz kiállítás. Kiadatlan magnetofonfelvételek. Népi gyógyászat és gyógyszer- gyártás. Beszélgetés népművész mesterek és orvosok részvételével. Szellemvilág, a magyar néphit dokumentumai. Galga menti és palóc asszonyok hiedelemtörténeteket mesélnek. Tánctanulás és táncház a Galgateremben. Kós Károly emlékkiállítás. Kútvölgyi Mihály'Szól a figemadár fotókiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Antikvár néprajzi könyvvásár. Kiadványok vására, az előtérben, 10—18 óráig. Az előtérben és a belsőudvaron. Tárgyalkotó népművészek kiállítása és vására (hímző, szövő, kasárkötő-gyékényes, faragó, fazekas és hangszerkészítő mesterek). Nagytarcsa, falumúzeum: Kapicz Margit festőművész kiállítása, megtekinthető 10— 18 óráig. Vasárnap: Ez igen! Színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. Hétfőn: Hófehérke és a hét törpe. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilmfelújítás, 4 és 6 órakor Egymásra nézve. Színes magyar film. Csak 18 éven felülieknek, 8 órakor. j ISSN 0135—1957 (Gödöllői Hír.
