Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

19X3. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP %Múm> 5 Ipari mosogató Isaszegről Argon. védőgázos hegesztéssel készülnek Isaszegen a Lignifer Ipari Szövetkezetben a rozsda­mentes acélból készülő moso­gatók. Az eddig importból be­szerzett konyhai tartozékot egyedül az országban az isa- szegi szövetkezet gyártja. A képen Horváth Sándor hegesz­tő a rozsdamentes mosogató peremét hegeszti. Maguknak is épífetfék Vadregényes táborozások Ócsán Az ócsai tájvédelmi körzet fogadóháza hétköznap zárva a látogatók elől. A bentiek azonban ilyenkor dolgozhat­nak nyugodtan. Javítják a traktort, amellyel a rétekről a szénát, a gyógynövényeket szállítják a faluba, az építő­anyagot pedig a fejlesztésre kijelölt területekre viszik. Sára János, a körzet fel­ügyelője a nyár eredményeit veszi számba. Tereprendezés — Az elmúlt években nap­közisek vagy úttörők táboroz­tak itt. Valamennyien jól érezték magukat, nekünk vi­szont csak a jelenleginél is több munkát adtak a gyere­kek. Idén új, hasznosnak bi­zonyuló táboroztatási formát találtunk ki. — Elsőnek a budapesti, 45-ös számú szakközépiskola tanulói érkeztek, olvasótábor­ba. Délelőttönként azonban ke­ményen dolgoztak a fiatalok. A Kertészeti Egyetemen ké­szült tervek alapján hozzá­láttak az egyik pihenő sátoro­zó terület kiépítéséhez. A nyakig érő, furcsa növé­nyek között gondosan meg­tisztított, feltöltött tisztás. Már áll az asztalok fölé kerü­lő árnyat adó nádtető váza, odébb gúlába rakva szárad a nemrég vágott nád. VASÁRNAPI GONDOLATOK KÓRHÁZBAN A betegnek az orvos, ápolónő varázsló, s a kórház a remény háza. Mérik a vérnyomást, kinek infúzió, más­nak injekció, EKG-ellenőrzés és hamarosan kész a diagnózis — szüntelen vérvétel és gyógyszeradagolás közepette. így pontos mérés, mérlegelés alapján csök­ken a fájdalom s megindul a szervezet rehabilitációja. Minden mégsem annyira egyszerű. Annál inkább sem, mert türelmetlenül fekszik az a férfi, aki késve érkezett egy mély vénás trombózissal, s nem érkezik látogatója annak az amputáltnak, aki szüntelenül hajtja „kocsi­ját” a folyosón, hogy ne fokozódjon érszűkülete. Asz- szonyok, férfiak telítik itt a kórtermeket, egyiket in­farktusgyanúval hozták be, a másikat epegörcs kínozza — de mindenki úgy tekint a fehér köpenyesekre, mint a biztos menedékre. Egy mosoly olykor többet jelent a Furosemidnél is, hiszen a lelkűiét is sérült ilyenkor, azt is gyógyítani szükséges —, s egy párnaigazítás, kedve­sen asztalra helyzeti tea, virág: gyógyszer. Külön világ a betegek társadalma, Vállalatvezető és szénrakodó munkás, tanár, művész és fodrász, boltos, kalauz egy osztályba tartozik — akiket fenyeget a rém, akiket együvé sodor a közös sors szolidaritása. Nehéz volt az este. Elbúcsúzott a szobrász — itt fe­küdt a szomszédban, a szobrász, aki annyi plasztikai gondolattal gyarapította honi térségeinket. Es elment a politikus is, a háború utáni évek nagy formátumú egyénisége, aki rendkívüli szervező erővel irányította az éhségtől és megpróbáltatásoktól kimerült főváros köz­ellátását, és Ancika is, aki egyszerűen csak asszony, aki egyszerűen csak névtelen ember volt. Én jobban érzem magam valamivel, hatott a sok szurkálás, teamenü —, de most mégis nagyon szomorú vagyok —, testkö­zelben ért az elmúlás. Forgolódom, vergődöm az ágyon —, s miközben pitymallik, valami rendkívüli dolog történik —, felsír a fölöttünk lévő emeletről egy új­szülött, s ez több a reménynél, ez az Elet. Losonci Miklós Divat a meleg ballonkabát Várják a téliesített ballonkabátokat Százhalombattán a Buda­pesti Ruhaipari Szövetkezet 1. sz. üzemében. A divatos ter­mékből jelenleg egy ezerdarabos szériát készítenek a belföldi kereskedelem megrendelésére. A képen Tóth Mihályné, Szilá­gyi Lajosné és Madarász Lajosné varrják a kabátot. Hancsovszki János felvétele — Ingyen táboroztak itt a nyári vendégek — folytatja Sára János. — Megállapodá­sunk szerint napi néhány órás munkával igyekeztek a maguk számára is fontos alapvető feltételeket megteremteni. Így készült el a tereprendezés, a tűzhely, a tető váza és a madárvilág megfigyelésére alkalmas torony. A gyerekek legjobban azt élvezték, amikor derékig vízben állva a nádat irtották, s a keskeny vízi ös­vényen cölöpöket vertek le. A nád, a sás között kicsit görbén halad a cölöpút, de a munka minősége kifogástalan. Ronggyá olvasott kalandregé­nyek hangulatát idézhette a mocsári cölöpverés az építők­nek. Szamárháton okosodva — Cserébe igyekeztünk ala­posan megmutatni a fiatalok­nak a turjánbirodalmat. Se­gítettünk az élelmiszer-, és vízellátásukat megoldani, Ru­di és Zsuzsi, a két csacsi hord­ta nekik a vizet, aki akart, szamaragolhatott is rajtuk egy keveset. A fogadóház népmű­vészeti tárgyait nemcsak meg­nézhették, használhatták is. A környéken gyűjtött receptek alapján sütöttek a búbos ke­mencében. Délután pedig iro­dalmi témák feldolgozásával, előadások hallgatásával fog­lalkoztak a táborozok. Szeged, Berettyóújfalu. Baja, Debrecen — olvasom a napló­ban. A következő társaság az Országos Madártani Egyesület óbudai csoportjának szervezé­sében érkezett. — Ok folytatták az építést. Nekik nagyon fontos volt a megfigyelőtorony gyors fel­állítása, hogy kedvükre gyö­nyörködhessenek a környék madaraiban. A munka kis hí­ján befejeződött, az ősz fo­lyamán még húsz alkalommal jönnek ki az egyesületi tagok, hogy a nádtető is a megfigye­lőállás fölé kerülhessen. A to­rony egyébként gyógynövé­nyek szárítására is alkalmas lesz. A növénygyűjtésből is ízelítőt kapott, aki itt töltötte a nyarat. A nomád építőtábor hírét nemcsak a madarászok viszik majd szét az országiban. Csil­lebércről is sokan látogattak a természetvédelmi területre. — A Vár a természet moz­galom keretében tíztagú tá­bor telepedett le nálunk a csillebérciek közül, ök te­remtették meg a lehetőségét annak, hogy sok száz gyerek érkezzen hozzánk, egynapos programokra, és körbejárhas­sák a természetvédelmi terüle­tet. Kölcsönös megelégedés A Belvárosi Ifjúsági Ház szakköre is maradandót alko­tott: a csoport sásfonattal bo­rított székeket, ágyat hagyott az eredeti bútorokkal, nép- művészeti tárgyakkal berende­zett házban. — Az idénynek azonban még nincs vége. A Magyar Természetbarát Szövetség tag­jai érkeznek hozzánk hama­rosan. Tíz napot töltenek a turjánok között az erdővédők, s ezalatt bizonyára ők is sok hasznos dologgal járulnak majd hozzá a körzet fejlesz­téséhez. őszre pedig rend­szeres hétvégi túrákat terve­zünk, a csoportok számára. Azokra a területekre visszük majd el a látogatókat, amelyek csak hozzáértő szakember kí­séretében látogathatók. A tájvédelmi körzet fejlő­dése így szinte magától, je­lentősebb ráfordítások nél­kül megoldódott A nagyköz­ség vállalatai építőanyaggal, fával, sóderrel járulnak hoz­zá a munkálatokhoz. Az épí­tők pedig önként jelentkeznek, s szívesen, jókedvűen munkál­kodnak környezetük kényel­mesebbé, kulturáltabbá téte­lén. Közben olyan élmények­ben lehet részük, amilyeneket rafinált utazási irodák szok­tak kitalálni a pénzes és unatkozó turisták számára. Ügy látszik, ezzel az egyez­séggel mindenki jól járt. Márványi Ágnes Az üzemvezető tizenöt éve Megküzdött az elismeréséit Amikor elmondta, hogy ti­zenöt éve üzemvezető, azt hit­tem, viccel. Ügy harmincöt évesnek néztem (valójában csak eggyel több), ezért hitetlen­kedtem. Kiderült, alig múlt húszesztendős, amikor a nagy­kovácsi savanyítóüzem vezeté­sével megbízták. — Édesapámat nem ismer­tem — kezdi Csejk Imre, ami­kor az életéről faggatom. — Nagyon kicsi voltam, amikor meghalt. Anyukám egyedül nevelt és támogatta beteg nagyszüleimet is. Én is minél előbb a saját lábamra akar­tam állni, ezért ipari tanuló lettem, konzervgyártást tanul­tam. A Dunakeszi Konzerv­gyár taníttatott, és amikor le­vizsgáztam, ott kezdtem a munkát Mintha egy zsák bolhát A szeretet hajtotta, hogy a legjobban, legtöbbet tanuljon, s mihamarabb „törleszthes- sen” édesanyjának. A kiváló szakmunkásokat jutalomuta­zásra vitték az NDK-ba. Csejk Imre az üdülés árát kérte el, ebből a pénzből az­után kifestett lakással várta a kórházból hazatérő mamát. — A konzervgyárba a leg­nagyobb szezon közepén ér­keztem. Alig két hét múlva összehívták az üzemünkben dolgozó szakmunkásokat; ki vállalná a szünidős diákok csoportjának vezetését? Min­denki húzódozott, mintha egy zsák bolhát akarnának meg­őrzésre rájuk bízni. Gondol­tam egy merészet és vállal­tam. Ügy éreztem, én a fia­tal, talán jobban szót tudok érteni velük. így is lett, két héten belül a gimnazista lá­nyok teljesítették a többi dol­gozó normáját. Akkor is hit­tem, ma is vallom, hogy szép szóval, meggyőzéssel többet el lehet érni, mint hatalmasko­dással, utasítgatással. Nem nézte mindenki jó szemmel a rendbontó cso­portvezetőt. ő ugyanis, ha a lányok idő előtt teljesítették a normát, hazaengedte őket. Fe­gyelmi bizottság elé citálták, ám elmarasztalás helyett fi­zetésemelést és állandó kine­vezést kapott Kinevezés fiatalon Dunakeszin elleste a szak­ma minden titkát, fogását. Meósként megismerte a nyers­anyagok átvételével kapcsola­tos teendőket. Hogy mégis ott­hagyta a konzervgyárat, an­nak egy még izgalmasabb szakmai feladat volt az oka. Főnöke, aki az akkori nagy­kovácsi Vörös Hajnal Tsz konzervüzemének vezetője lett, hívta maga mellé. Kor­szerű, steril technikát tervez­tek. Ebből azonban semmi sem lett, savanyítással kezd­tek foglalkozni. Néhány hó­nap után pedig a tsz vezető­sége közölte Csejk Imrével, hogy megbízzák az üzem ve­zetésével. Akkor töltötte be a huszadik évét. — Nehéz esztendők követ­keztek — emlékezik. — Pes­ten laktam albérletben, de sokszor napokig nem aludtam ott, mert éjszakáig dolgoztam, vagy hajnalban már árut vet­tem át. És közben esti tagoza­ton jártam a technikumot. Mint családfenntartót, évekig felmentették a kato­nai szolgálat alól, végül is 1970-ben vonult be. Két év múlva, amikor leszerelt, más volt a vezető a savanyítóban, ő helvettes lett. Ezek sem vol­tak könnyű idők. — Tíz éve nősültem. Fele­ségem az erdészeti nevelőott­Kűpgöigősok — csomagban Bel- és külföldön egyaránt keresettek a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyárában készült csapágyak. Jelenleg mint­egy 70 féle készül belőlük Diósdon, ebben az évben a piacku­tatás eredményeként a tőkés és a szocialista export igényeinek megfelelően 25 újfajta csapágy gyártását kezdték meg. A ké­pen Posztós Ferencné és Tótbné Erőss Veronika a konzerváló gépsoron lejövő kész kúpgörgős csapágyakat csomagolják. Jövőre a múlté Víztározó Törökbálintnak Törökbálint vízellátási gond­jait a megyében a legsúlyo­sabbak között tartják számon. Mindennapos látvány a köz­ségben a lajtkocsi, s jó, ha naponta néhány órán át víz folyik a csapokból. Különösen sokat szenvedtek a törökbálintiak a kánikula idején. Míg télen a település 12 ezernyi lakójának naponta 1500—1800 köbméter víz ele­gendő, nyáron huszonnégy óra alatt 3000 is csak nehezen elég. Hiszen ilyenkor csaknem hatezer vendég népesíti be a hobbikerteket. Az év elején hétmillió fo­rintos költséggel új kütat fúr­tak, amely valamit enyhített a helyzeten. Bár a nagy vastar­talmú, keserű ízű víz, nem tel­jes értékű, a helybeliek ennek is nagyon örültek. Végleges megoldást azonban csak a regionális vízellátási terv alapján épülő beruházá­sok jelentenek. Ennek része­ként megkezdődött és jó ütem­ben halad két darab, egyen­ként ezer köbméteres víztáro­zó építése. A munkálatokat a Virágtanyán a PVCSV szak­emberei végzik. Az első tározó próbái ezek­ben a hetekben folynak. A tizennégymillió forintos be. ruházás, amely előreláthatólag a jövő év elejére lesz valóság, hosszú távra megoldja Török­bálintnak és környékének víz­gondjait. M. K. honban tanított, ott kaptunk egy szolgálati szobácskát. Közben vettem egy telket és építkezni kezdtünk. A bizalom, a korrektség A Rozmaring Tsz-szel tör­tént egyesülés egyfajta elég­tétel volt Csejk Imre számá­ra, még akkor is így van, ha ezt ő nem mondja. Ismét üzemvezető lett és beválasz­tották a vezetőségbe. A nye­reség nélküli egység a követ­kező évre ötven százalékkal nagyobb termelést és nyeresé­get tervezett. Csejk Imre eh­hez minden segítséget — új kádakat, hordókat, gépeket — megkapott a tsz-től. Az első évet hétszázezer forintos tisz­ta nyereséggel zárták. Azóta is évről évre nagyobb a ter­melési érték, s az egyik leg­jövedelmezőbb üzeme a Roz­maringnak a nagykovácsi sa­vanyító. — Felépült a házam, bár még ma is csinosítjuk, alakít­juk. Nyolc éve veszek részt a falu közéletében, tanácstag vagyok. Minden ide köt. Édes­anyámat is magamhoz vet­tem, de tartom a kapcsolatot a régi pátriámmal, Nógráddal is. Egy telexszalagot mutat. Baráti segítség az az uborka­szállítmány, amelyet sok sa­vanyítóüzem mostanában hiá­ba vár. Az aszály miatt rend­kívül nehéz kovászolni való áruhoz jutni. — Nemcsak termelni, ha­nem kereskedni is kell — mondja. — Ebben pedig leg­fontosabb a megbízhatóság. Én akkor sem hagyom cser­ben a szállítót, amikor döm- ping van, s ezért nekünk ak­kor is van alapanyagunk, amikor rossz a termés. Min­den szerződésnél többet ér egy kipróbált korrekt kapcsolat. Persze előfordult, hogy visz- szaéltek a jóhiszeműségem­mel, mégis optimista vagyok. Igaz, fiatalon nagyon meg kellett küzdenem azért, hogy elismerjenek és egyenlő fél­ként kezeljenek. De azt is lá­tom, hogy érdemes volt kitar­tani egy helyen és a legne­hezebb időben nem máshol keresni a könnyebb utat, a boldogulást. Elismernek, meg­becsülnek, de azért — moso­lyog, és ismét nem tudom, hogy viccel-e, vagy komolyan mondja — néha örülök, amiért nem látszom már olyan fiatalnak... Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom