Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
19X3. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP %Múm> 5 Ipari mosogató Isaszegről Argon. védőgázos hegesztéssel készülnek Isaszegen a Lignifer Ipari Szövetkezetben a rozsdamentes acélból készülő mosogatók. Az eddig importból beszerzett konyhai tartozékot egyedül az országban az isa- szegi szövetkezet gyártja. A képen Horváth Sándor hegesztő a rozsdamentes mosogató peremét hegeszti. Maguknak is épífetfék Vadregényes táborozások Ócsán Az ócsai tájvédelmi körzet fogadóháza hétköznap zárva a látogatók elől. A bentiek azonban ilyenkor dolgozhatnak nyugodtan. Javítják a traktort, amellyel a rétekről a szénát, a gyógynövényeket szállítják a faluba, az építőanyagot pedig a fejlesztésre kijelölt területekre viszik. Sára János, a körzet felügyelője a nyár eredményeit veszi számba. Tereprendezés — Az elmúlt években napközisek vagy úttörők táboroztak itt. Valamennyien jól érezték magukat, nekünk viszont csak a jelenleginél is több munkát adtak a gyerekek. Idén új, hasznosnak bizonyuló táboroztatási formát találtunk ki. — Elsőnek a budapesti, 45-ös számú szakközépiskola tanulói érkeztek, olvasótáborba. Délelőttönként azonban keményen dolgoztak a fiatalok. A Kertészeti Egyetemen készült tervek alapján hozzáláttak az egyik pihenő sátorozó terület kiépítéséhez. A nyakig érő, furcsa növények között gondosan megtisztított, feltöltött tisztás. Már áll az asztalok fölé kerülő árnyat adó nádtető váza, odébb gúlába rakva szárad a nemrég vágott nád. VASÁRNAPI GONDOLATOK KÓRHÁZBAN A betegnek az orvos, ápolónő varázsló, s a kórház a remény háza. Mérik a vérnyomást, kinek infúzió, másnak injekció, EKG-ellenőrzés és hamarosan kész a diagnózis — szüntelen vérvétel és gyógyszeradagolás közepette. így pontos mérés, mérlegelés alapján csökken a fájdalom s megindul a szervezet rehabilitációja. Minden mégsem annyira egyszerű. Annál inkább sem, mert türelmetlenül fekszik az a férfi, aki késve érkezett egy mély vénás trombózissal, s nem érkezik látogatója annak az amputáltnak, aki szüntelenül hajtja „kocsiját” a folyosón, hogy ne fokozódjon érszűkülete. Asz- szonyok, férfiak telítik itt a kórtermeket, egyiket infarktusgyanúval hozták be, a másikat epegörcs kínozza — de mindenki úgy tekint a fehér köpenyesekre, mint a biztos menedékre. Egy mosoly olykor többet jelent a Furosemidnél is, hiszen a lelkűiét is sérült ilyenkor, azt is gyógyítani szükséges —, s egy párnaigazítás, kedvesen asztalra helyzeti tea, virág: gyógyszer. Külön világ a betegek társadalma, Vállalatvezető és szénrakodó munkás, tanár, művész és fodrász, boltos, kalauz egy osztályba tartozik — akiket fenyeget a rém, akiket együvé sodor a közös sors szolidaritása. Nehéz volt az este. Elbúcsúzott a szobrász — itt feküdt a szomszédban, a szobrász, aki annyi plasztikai gondolattal gyarapította honi térségeinket. Es elment a politikus is, a háború utáni évek nagy formátumú egyénisége, aki rendkívüli szervező erővel irányította az éhségtől és megpróbáltatásoktól kimerült főváros közellátását, és Ancika is, aki egyszerűen csak asszony, aki egyszerűen csak névtelen ember volt. Én jobban érzem magam valamivel, hatott a sok szurkálás, teamenü —, de most mégis nagyon szomorú vagyok —, testközelben ért az elmúlás. Forgolódom, vergődöm az ágyon —, s miközben pitymallik, valami rendkívüli dolog történik —, felsír a fölöttünk lévő emeletről egy újszülött, s ez több a reménynél, ez az Elet. Losonci Miklós Divat a meleg ballonkabát Várják a téliesített ballonkabátokat Százhalombattán a Budapesti Ruhaipari Szövetkezet 1. sz. üzemében. A divatos termékből jelenleg egy ezerdarabos szériát készítenek a belföldi kereskedelem megrendelésére. A képen Tóth Mihályné, Szilágyi Lajosné és Madarász Lajosné varrják a kabátot. Hancsovszki János felvétele — Ingyen táboroztak itt a nyári vendégek — folytatja Sára János. — Megállapodásunk szerint napi néhány órás munkával igyekeztek a maguk számára is fontos alapvető feltételeket megteremteni. Így készült el a tereprendezés, a tűzhely, a tető váza és a madárvilág megfigyelésére alkalmas torony. A gyerekek legjobban azt élvezték, amikor derékig vízben állva a nádat irtották, s a keskeny vízi ösvényen cölöpöket vertek le. A nád, a sás között kicsit görbén halad a cölöpút, de a munka minősége kifogástalan. Ronggyá olvasott kalandregények hangulatát idézhette a mocsári cölöpverés az építőknek. Szamárháton okosodva — Cserébe igyekeztünk alaposan megmutatni a fiataloknak a turjánbirodalmat. Segítettünk az élelmiszer-, és vízellátásukat megoldani, Rudi és Zsuzsi, a két csacsi hordta nekik a vizet, aki akart, szamaragolhatott is rajtuk egy keveset. A fogadóház népművészeti tárgyait nemcsak megnézhették, használhatták is. A környéken gyűjtött receptek alapján sütöttek a búbos kemencében. Délután pedig irodalmi témák feldolgozásával, előadások hallgatásával foglalkoztak a táborozok. Szeged, Berettyóújfalu. Baja, Debrecen — olvasom a naplóban. A következő társaság az Országos Madártani Egyesület óbudai csoportjának szervezésében érkezett. — Ok folytatták az építést. Nekik nagyon fontos volt a megfigyelőtorony gyors felállítása, hogy kedvükre gyönyörködhessenek a környék madaraiban. A munka kis híján befejeződött, az ősz folyamán még húsz alkalommal jönnek ki az egyesületi tagok, hogy a nádtető is a megfigyelőállás fölé kerülhessen. A torony egyébként gyógynövények szárítására is alkalmas lesz. A növénygyűjtésből is ízelítőt kapott, aki itt töltötte a nyarat. A nomád építőtábor hírét nemcsak a madarászok viszik majd szét az országiban. Csillebércről is sokan látogattak a természetvédelmi területre. — A Vár a természet mozgalom keretében tíztagú tábor telepedett le nálunk a csillebérciek közül, ök teremtették meg a lehetőségét annak, hogy sok száz gyerek érkezzen hozzánk, egynapos programokra, és körbejárhassák a természetvédelmi területet. Kölcsönös megelégedés A Belvárosi Ifjúsági Ház szakköre is maradandót alkotott: a csoport sásfonattal borított székeket, ágyat hagyott az eredeti bútorokkal, nép- művészeti tárgyakkal berendezett házban. — Az idénynek azonban még nincs vége. A Magyar Természetbarát Szövetség tagjai érkeznek hozzánk hamarosan. Tíz napot töltenek a turjánok között az erdővédők, s ezalatt bizonyára ők is sok hasznos dologgal járulnak majd hozzá a körzet fejlesztéséhez. őszre pedig rendszeres hétvégi túrákat tervezünk, a csoportok számára. Azokra a területekre visszük majd el a látogatókat, amelyek csak hozzáértő szakember kíséretében látogathatók. A tájvédelmi körzet fejlődése így szinte magától, jelentősebb ráfordítások nélkül megoldódott A nagyközség vállalatai építőanyaggal, fával, sóderrel járulnak hozzá a munkálatokhoz. Az építők pedig önként jelentkeznek, s szívesen, jókedvűen munkálkodnak környezetük kényelmesebbé, kulturáltabbá tételén. Közben olyan élményekben lehet részük, amilyeneket rafinált utazási irodák szoktak kitalálni a pénzes és unatkozó turisták számára. Ügy látszik, ezzel az egyezséggel mindenki jól járt. Márványi Ágnes Az üzemvezető tizenöt éve Megküzdött az elismeréséit Amikor elmondta, hogy tizenöt éve üzemvezető, azt hittem, viccel. Ügy harmincöt évesnek néztem (valójában csak eggyel több), ezért hitetlenkedtem. Kiderült, alig múlt húszesztendős, amikor a nagykovácsi savanyítóüzem vezetésével megbízták. — Édesapámat nem ismertem — kezdi Csejk Imre, amikor az életéről faggatom. — Nagyon kicsi voltam, amikor meghalt. Anyukám egyedül nevelt és támogatta beteg nagyszüleimet is. Én is minél előbb a saját lábamra akartam állni, ezért ipari tanuló lettem, konzervgyártást tanultam. A Dunakeszi Konzervgyár taníttatott, és amikor levizsgáztam, ott kezdtem a munkát Mintha egy zsák bolhát A szeretet hajtotta, hogy a legjobban, legtöbbet tanuljon, s mihamarabb „törleszthes- sen” édesanyjának. A kiváló szakmunkásokat jutalomutazásra vitték az NDK-ba. Csejk Imre az üdülés árát kérte el, ebből a pénzből azután kifestett lakással várta a kórházból hazatérő mamát. — A konzervgyárba a legnagyobb szezon közepén érkeztem. Alig két hét múlva összehívták az üzemünkben dolgozó szakmunkásokat; ki vállalná a szünidős diákok csoportjának vezetését? Mindenki húzódozott, mintha egy zsák bolhát akarnának megőrzésre rájuk bízni. Gondoltam egy merészet és vállaltam. Ügy éreztem, én a fiatal, talán jobban szót tudok érteni velük. így is lett, két héten belül a gimnazista lányok teljesítették a többi dolgozó normáját. Akkor is hittem, ma is vallom, hogy szép szóval, meggyőzéssel többet el lehet érni, mint hatalmaskodással, utasítgatással. Nem nézte mindenki jó szemmel a rendbontó csoportvezetőt. ő ugyanis, ha a lányok idő előtt teljesítették a normát, hazaengedte őket. Fegyelmi bizottság elé citálták, ám elmarasztalás helyett fizetésemelést és állandó kinevezést kapott Kinevezés fiatalon Dunakeszin elleste a szakma minden titkát, fogását. Meósként megismerte a nyersanyagok átvételével kapcsolatos teendőket. Hogy mégis otthagyta a konzervgyárat, annak egy még izgalmasabb szakmai feladat volt az oka. Főnöke, aki az akkori nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz konzervüzemének vezetője lett, hívta maga mellé. Korszerű, steril technikát terveztek. Ebből azonban semmi sem lett, savanyítással kezdtek foglalkozni. Néhány hónap után pedig a tsz vezetősége közölte Csejk Imrével, hogy megbízzák az üzem vezetésével. Akkor töltötte be a huszadik évét. — Nehéz esztendők következtek — emlékezik. — Pesten laktam albérletben, de sokszor napokig nem aludtam ott, mert éjszakáig dolgoztam, vagy hajnalban már árut vettem át. És közben esti tagozaton jártam a technikumot. Mint családfenntartót, évekig felmentették a katonai szolgálat alól, végül is 1970-ben vonult be. Két év múlva, amikor leszerelt, más volt a vezető a savanyítóban, ő helvettes lett. Ezek sem voltak könnyű idők. — Tíz éve nősültem. Feleségem az erdészeti nevelőottKűpgöigősok — csomagban Bel- és külföldön egyaránt keresettek a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában készült csapágyak. Jelenleg mintegy 70 féle készül belőlük Diósdon, ebben az évben a piackutatás eredményeként a tőkés és a szocialista export igényeinek megfelelően 25 újfajta csapágy gyártását kezdték meg. A képen Posztós Ferencné és Tótbné Erőss Veronika a konzerváló gépsoron lejövő kész kúpgörgős csapágyakat csomagolják. Jövőre a múlté Víztározó Törökbálintnak Törökbálint vízellátási gondjait a megyében a legsúlyosabbak között tartják számon. Mindennapos látvány a községben a lajtkocsi, s jó, ha naponta néhány órán át víz folyik a csapokból. Különösen sokat szenvedtek a törökbálintiak a kánikula idején. Míg télen a település 12 ezernyi lakójának naponta 1500—1800 köbméter víz elegendő, nyáron huszonnégy óra alatt 3000 is csak nehezen elég. Hiszen ilyenkor csaknem hatezer vendég népesíti be a hobbikerteket. Az év elején hétmillió forintos költséggel új kütat fúrtak, amely valamit enyhített a helyzeten. Bár a nagy vastartalmú, keserű ízű víz, nem teljes értékű, a helybeliek ennek is nagyon örültek. Végleges megoldást azonban csak a regionális vízellátási terv alapján épülő beruházások jelentenek. Ennek részeként megkezdődött és jó ütemben halad két darab, egyenként ezer köbméteres víztározó építése. A munkálatokat a Virágtanyán a PVCSV szakemberei végzik. Az első tározó próbái ezekben a hetekben folynak. A tizennégymillió forintos be. ruházás, amely előreláthatólag a jövő év elejére lesz valóság, hosszú távra megoldja Törökbálintnak és környékének vízgondjait. M. K. honban tanított, ott kaptunk egy szolgálati szobácskát. Közben vettem egy telket és építkezni kezdtünk. A bizalom, a korrektség A Rozmaring Tsz-szel történt egyesülés egyfajta elégtétel volt Csejk Imre számára, még akkor is így van, ha ezt ő nem mondja. Ismét üzemvezető lett és beválasztották a vezetőségbe. A nyereség nélküli egység a következő évre ötven százalékkal nagyobb termelést és nyereséget tervezett. Csejk Imre ehhez minden segítséget — új kádakat, hordókat, gépeket — megkapott a tsz-től. Az első évet hétszázezer forintos tiszta nyereséggel zárták. Azóta is évről évre nagyobb a termelési érték, s az egyik legjövedelmezőbb üzeme a Rozmaringnak a nagykovácsi savanyító. — Felépült a házam, bár még ma is csinosítjuk, alakítjuk. Nyolc éve veszek részt a falu közéletében, tanácstag vagyok. Minden ide köt. Édesanyámat is magamhoz vettem, de tartom a kapcsolatot a régi pátriámmal, Nógráddal is. Egy telexszalagot mutat. Baráti segítség az az uborkaszállítmány, amelyet sok savanyítóüzem mostanában hiába vár. Az aszály miatt rendkívül nehéz kovászolni való áruhoz jutni. — Nemcsak termelni, hanem kereskedni is kell — mondja. — Ebben pedig legfontosabb a megbízhatóság. Én akkor sem hagyom cserben a szállítót, amikor döm- ping van, s ezért nekünk akkor is van alapanyagunk, amikor rossz a termés. Minden szerződésnél többet ér egy kipróbált korrekt kapcsolat. Persze előfordult, hogy visz- szaéltek a jóhiszeműségemmel, mégis optimista vagyok. Igaz, fiatalon nagyon meg kellett küzdenem azért, hogy elismerjenek és egyenlő félként kezeljenek. De azt is látom, hogy érdemes volt kitartani egy helyen és a legnehezebb időben nem máshol keresni a könnyebb utat, a boldogulást. Elismernek, megbecsülnek, de azért — mosolyog, és ismét nem tudom, hogy viccel-e, vagy komolyan mondja — néha örülök, amiért nem látszom már olyan fiatalnak... Móza Katalin
