Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

1983. AUGUSZTUS 28.. VASÁRNAP \Júíd(W 3 llemcsiik szín-, hanem korszakváltás is ' A kutatás megyei műhelyeiből Sokféle vizsgálatot végeznek HSBHBÄ hét hírem— MénáG¥JliC^Atl 0 Budapest volt a színhelye a Nemzetközi Pénz­ügyi Társaság kongresszusának. ® Az országos borver­senynek Kecskemét adott otthont. @ Debrecenben kér rült sor az egészségügyi dolgozók XIV. tudományos ér­tekezletére. • A hét híre az is, hogy erdészeti múzeum nyílt meg Sopronban. Munkásfiatalok találkozója Politikai fórumok Ifjúságpolitikai fórumokkal folytatódott szombaton dél­előtt Debrecenben a munkás- fiatalok első országos találko­zója. A városi ifjúságpolitikai klubban „Ifjúságpolitikánk, if­júsági szervezetünk” címmel KISZ-vezetőknek és -aktivis­táknak Fejti György, a KISZ KB első titkára tartott elő­adást. Az ehhez kapcsolódó megbeszélésen szó volt az if­júságnak a mai magyar társa­dalomban elfoglalt helyéről, a társadalmi munkamegosztás­ban betöltött szerepéről. El­hangzott, hogy az utóbbi évek­ben örvendetesen növekedett az ifjúság politikai érzékeny­sége, ez azonban nem párosul mindig kellő aktivitással, tett- rekészséggel. A fórum jó alka­lom volt arra is, hogy a gaz­daság különböző ágazataiban tevékenykedő KISZ-vezetők kicseréljék mozgalmi tapaszta­lataikat. Az ifjúságpolitikai fórumok­kal egy időben Debrecen kü­lönféle üzemeiben ágazati fó­rumokat, szekcióüléseket tar­tottak. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat székházá­ban mintegy kétszáz fiatal építőmunkás előtt dr. Ábra- hám Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter vázol­ta a feladatokat. A Tiszántúl legnagyobb munkáshagyományokkal ren­delkező nagyüzemében, a MÁV Debreceni Járműjavítójában fiatal közlekedési dolgozók előtt Pullai Árpád közlekedési miniszter összegezte a VI. öt­éves terv feladatainak eddigi végrehajtását, s azokat a tenni­valókat, amelyek az elkövetke­ző években várnak a közleke­désben és a szállításban dol­gozókra, köztük a fiatalokra. Mintegy háromszáz fiatal ipari munkás vett részt azon a fó­rumon, amelyet a Magyar Gördülőcsapágy Művekben tartottak. Dr. Juhász Ádám ipari minisztériumi államtit­kár tájékoztatójában az ipar népgazdasági jelentőségéről szólt. Szentendre felé vettük az utunkat elsőnek, a délelőtt is turistákkal teli kisvárosba. A hangulatos utcákban a jól is­mert forgatag: hazai kirán­dulók és külföldi turisták ró­ják a szűk kis sikátorokat, az üzletajtók és múzeumi bejá­rók előtt népes csoportok, s hosszú sorok kígyóznak a fagylaltkimérések előtt. Végkiárusítás — hirdeti egy tábla, s a standon a nyári di­vatcikkek mellett már egy női csizma is mintha az új sze­zon közeledtére figyelmeztet­ne. Az idő azonban nyári: a Duna-parton nézelődők és süt- kérezők hada, a nagy folya­mon pedig vidám tempózó evezősök húznak felfelé, hol szólóban, hol rajokban. A szomszédos községben, pomázon valamivel álmosabb a hangulat: látnivaló talán a piacon akad csupán; jószerint A szakemberek szerint az utóbbi évtizedben a hazai szarvasmarha-tenyésztéshez hasonló fejlődést talán csak a máltai, izraeli és svédországi ért el. Eredményeinket az sem kisebbíti, hogy nagyon „lent­ről” indultunk, tehát könnyebb volt nagyot lépni, és hogy ná­lunk a tehénállomány még mindig viszonylag alacsony számú a nyugat-európai or­szágokéhoz képest. Elmondhatjuk ugyanis, hogy biztonsággal ellátjuk a lakos­ságot tejjel és az utóbbi egy­két évben tejtermékekből ex­portra is jutott. Pest megye gazdaságainak sincs okuk szé­gyenkezésre, a főváros körül létrehozott tejgyűrű részeként jelentős mértékben járulnak hozzá a budapesti fogyasztók igényeinek kielégítéséhez. A sikerben számos tényező ját­szott szerepet, a szarvasmar­ha-tenyésztés irányát megjelö­lő kormányrogram, a helyes fajtapolitika, és nem utolsó­sorban is jól felkészült kuta­tógárdánk. Ezt a munkát is­merte el egyebek között, a szakma, az első nemzetközi Holstein-konferencia magyar- országi megrendezésével. Programok a gyakorlatnak A tanácskozás egyik elő­adója Keserű János, a gödöl­lői Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóközpont (ÁTK) főigazgatója, akivel a napokban arról beszélgettünk, milyen szerepet töltött be az intézet a Holstein-fríz fajta meghonosításában, elterjeszté­sében. — A hatvanas években még nagyon eltérő elképzelé­zöldséget-gyümölcsöt kínál minden árus, igaz ebből leg­alább bőséges a választék. Sok autós megáll, s vesz az érett szilvából, a nagy szemű, szép fürtű szőlőből, a húsos zöld­paprikából; jólesik majd elfo- gyasztani, ha letáboroznak. Sajnos, a közeli élelmiszer- boltban jóval a zárás előtt már kifogy a készlet: kenyér ugyan van még, de pénteki tejet, s húst már nem lehet kapni. A pilisi hegyek felé indu­lunk, a nagykovácsi pusztán azonban színes sátrak, s par­koló autóbuszok láttán meg­állunk. Szlovák, német, orosz és finn szavak röpködnek, nemzetközi tájfutó verseny zajlik. Nem kell sokat vára­kozni, a szalagokkal, zsinó­rokkal kerített tisztásra csak­hamar befutnak az első ver­senyzők, előbb a csehszlovák sefe uralkodtak arra nézve, miként lehetne növelni a ma- gyartarka-állomány tejtermelő képességét. — A felszabadulás után elsősorban a borzderes, majd a kosztromai, illetve 1955-ben a dán jersey fajtával kísérle­teztünk. Az igazi nagy válto­zás — nemcsak színben — a piros tarkáról a feketére ak­kor következett be, amikor 1989-ben dr. Horn Artur aka­démikus kezdeményezésére a Bábolnai Állami Gazdaság 32 Holstein-fríz üszőt és két bikát vásárolt Kanadából. Ezt újabb jelentős számú tenyészállat és szaporítóanyag importja követ­te. Lényegében ezzel vette kez­detét Magyarországon a tejtí­pusú szarvasmarha-állomány kialakításának időszaka. Amiben gyengék vagyunk — Véletlen műve volt Ame­rika „felfedezése”? — Korántsem. Mindenesetre a szóban forgó fajta ekkorra már karriert futott be, s a hazai kutatók is igen kedvező prognózist készítettek várható szerepléséről. A tejtermelés — így jósolták a specialisták — a magyartarká—Holstein-fríz keresztezése révén az első ge­nerációban 40, a másodikban 60, az ötödikben pedig 76 százalékos többletet ígért. — Hogyan kapcsolódtak be a gyakorlati program megva­lósításába a kutatók, illetve később az ATK? — Attól kezdve, hogy meg­alakult az állami gazdaságok szarvasmarha-tenyésztési szakbizottsága, az elméleti és gyakorlati szakemberek szoro­Berásnek Petr, majd kisvár­tatva Reich József, a Volán SC sportolója. Csendesebb a dobogókői tu­ristaház környéke: itt nem futnak, hanem csak komóto­san ballagnak egy másik sportág hódolói. Hátizsákkal, térdnadrágban, bakancsban igyekszik például Szabó Fe­renc Feketekő irányába, hogy napi penzumként több tucat­nyi kilométert gyalogoljon a festői szépségű erdei utakon. Mások kevésbé szakszerűen, sportszatyorral, rövid nad­rágban igyekeznek a kilátó fe­lé, ám ők is a csend, s táj szépségéért választották szom­bati programul a kirándulást. A vízkedvelők és napimá­dók közül sokan keresik fel az Omszki parkot, s annak tavát. A vizet főként a széllovasok szállják meg, de köztük itt is, ott is felbukkannak a csóna­kázó gyerekek. Kellemes nyári hét vége, megtelnek mindenütt a stran­dok, s a Dunán is egymást érik a motorcsónakok, a kaja­kok és a kétpárevezősök. Ki tudja, meddig tart még a ragyogó jó idő? Am amíg tart, ki kell használni. san együttműködtek a Hols­tein honosításán. Az eredmé­nyek közös kiértékelését kö­vetően szakmai bemutatókat szerveztünk, igyekeztünk a termelő üzemek állattenyész­tőit megismertetni a legújabb módszerekkel, szemléletüket megváltoztatni. Az ÁTK 1973- tól átvette a szakbizottság feladatkörét, az elmúlt öt esztendő alatt 58 témakört dolgozott ki a gazdaságok számára. — Milyen problémák adód­tak a Holstein-fríz adaptálása során? — Fontos kérdés a fajta tartástechnológiai és takar­mányozási igénye. Kiderült, hogy az iparszerű körülmé­nyeket jobban bírja, mint a magyartarka, nem kell drága istállókat építeni, ugyanakkor rendkívül hálás az egészéges mozgást biztosító elhelyezé­sért. Kulcsproblémának bizo­nyult viszont a fejőgép és a megfelelő fejéstechnika, a ta­karmányozás, a technológiai fegyelem. S még valami. Igaz, a tengerentúl mások a műsza­ki és szerkezeti feltételek, de a meglevő különbségek mérsé­kelhetők lennének. Mert amíg Floridában 100 liter tej meg­termelése 0,7 munkaórát vesz igénybe nálunk — 450 telepen végzett felmérés szerint — 5,2 órát. Huszonháromezer egyenlet — Mit tesznek a kutatók an­nak érdekében, hogy a ke­resztezett állomány tulajdon­ságai ne romoljanak, sőt in­kább javuljanak? — Sokféle vizsgálatot vé­geztünk el, számos javaslatot adtunk erre. Elkészítettük például az apaállatok 'Utódai­nak teljesítmény-ellenőrzéseit, programját, és csak a legki­válóbb egyedek spermáját használjuk mesterséges meg­termékenyítésre. A Holstein- szövetség szakemberei nagy teljesítményű számítógépeket használnak a tenyészérték megállapítására. Erre azért van szükség, mert egyetlen apaállat korszerű megítélése­kor 23 ezer egyenletet kell megoldani. Mi ennél egysze­rűbb eljárást dolgoztunk ki, ami nem igényel ilyen számí­tógép-kapacitást. Táplálója, elrejtője, oltal- ] mat kínáló anyagok termelő­je, ez volt az erdő őseinknek. Ez is. S még mennyi minden más! Tárgya nagy csatáknak, örökösödési pereknek, színhe­lye király adta kiváltságok­nak, terepe erdöispánságok szolgálónépei mindennapjai­nak, bányatámok lelőhelye, kohók fűtőanyagának kifogy­hatatlan forrása, forgószínpa­da hiedelmeknek és babonák­nak, zsiványok és remeték ott­hona ... Száz esztendeje a me­gye összes termőterületének 11,6 százaléka volt az erdő, ma az arány huszonegy százalék. Amiből korántsem az követ­kezik, hogy — sajnos — nap­jainkban ennyivel több lenne a fa, hanem ennyivel zsugo­rodott folyamatosan a termő- terület. Általában az egy hektárnál nagyobb földdarabot nevez­ték, nevezik erdőnek, ám az Alföldön, ahol manapság sem jellemző a vadonnak, még ré­gebbi, gyaníthatóan legelső magyar nevén a mórágyaknak a jelenléte, a néhány száz fa alkotta liget is megkapta ezt a címet, rangot, helyet. A mórágyak, a vadonok, majd később, az ered ige származé­kaként az erdő emlékét, az ot­tani fafajták jellegét ma is te­lepülések, tájrészek serege őr­zi. így például a szilét a Szi- laspatak, a nyárét Nyáregyhá­za, a mogyorófáét Mogyoród, a kőrisét Nagykőrös, a cegle- fűzét Cegléd, s így tovább, mert hiszen az erdő van jelen szókincsünk gyönyörűséges tárházában is, amikor kéreg alatti vasútról, sudár nőről, makk aduról, taplóvá lett, azaz megszáradt kenyérről, rovott múltú bűnözőről, kultúránk gyökereiről írunk, beszélünk. A mai fiatalok már aligha tudnák akárcsak haloványan is körvonalazni, mi különböz­tette meg a közbirtokossági, illetve az úrbéri erdőket, amint arra sem kapásból jön­ne a felelet, ki volt az erdő­bíró? Holott — az idősebbek jól emlékeznek rá — fontos ember, bizalmi tisztség volt az erdőbíróé egy-egy városban, községben, hiszen ő felügyelt a haszonvételek mértékére, az erdőpótlás tervszerűségére ... Ja igen, a haszonvétel sem is­meretes már, holott valamikor roppant lényeges volt a család számára, az erdei legeltetés­ből, a vadászatból, a méhé­szetből, a gyümölcs, a gomba, a gyógynövények gyűjtéséből, magának a fának a kitermelé­séből, azaz a haszonvételekből mikor, milyen arányokban, az erdő mely darabján részesed­het. Legrégibb írott emléke a ha­zai erdőgazdálkodásnak egy 1262-ben kelt oklevél — vetett magról nőtt erdőt említ —, az 1791. évi LVII. törvénycikk pedig az első, átfogó szabá­lyozása ennek a bonyolult, fe­lelősséggel teli munkának, mert hiszen, ahogy azt mon­dani szokták, az erdő dolgai­ban elkövetett baklövés csak évtizedek múltán derül ki, lé­vén itt az üzemtervek időho­rizontja nem egy-két év vagy öt, hanem fél évszázad, annál is több. Ennek tudatában ér­zékelhetjük igazán a 110 ezer hektár feletti megyei erdőte­rület — belőle magántulajdon» ban 375 hektár — súlyát, fon­tosságát a levegő tisztításában éppúgy, mint a fűrész- és fa­telepek nyersanyag-ellátásá­ban, ennek tudatában érzékel­hetjük tisztán azt a felelőssé­get, amely utódainkkal szem­ben fennáll, miként hagyjuk rájuk az erdőket, a föld kin­cseinek azt a darabját, ame­lyet az elsők között tartott érdemesnek az államosításra — megtörtént az 1945. évi Vl. törvénycikkel — a kezdő lé­péseit tevő felszabadult or­szág. A királyi erdöispánságok szolgálóinak egy csoportját a honfoglalás utáni 13. század végéig, mai fordításban azer- dőóvó titulus illette meg, ak­kor azonban kezdtek eltűnni térképekről, településekről, va­lóságból; mintha máig sem nagyon kerültek volna elő... A múlt emlékeit sok-sok irat őrzi — például az 1958-ban készült szakdolgozat, az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán nyújtotta be Erdélyi Zoltán, Népi erdőgazdálkodás Berne- cebaráti, Kemence és környé­kén címmel —, de kérdés, nagy kérdés, mennyire őrizzük agyunkban, szívünkben az örökösen megújuló természet leglátványosabb darabjának, az erdőnek szerepét, fontossá­gát nem pusztán gazdasági, hanem sokkal tágabb élette­rünkben? A mórágyakban ma sok jó dolog történik, amint sok rossz is, mert még mindig következetlen kincstárnokai vagyunk e vagyonúnknak./ Mészáros Ottó Valkó Béla Külföldi turisták a hangulatos utcákon Trencsényl Zoltán felvételei Igazi nyári, azt is mondhatnánk, kánikulai nappal kezdődött ez a hétvége is. Derült égbolt, napfényben fürdő táj, kellemes víz csábította tegnap aa. emberek ezreit strandolásra, kirándu­lásra, pihenéssel egybekötött vidám szórakozásra. Az ország­utak Pest megyében is benépesültek: ki autóval, ki motorral, más kerékpárral vagy gyalog igyekezett víz közelébe vagy he­gyek, dombok árnyas erdeibe, hogy a nyár, pontosabban augusz­tus utolsó szombatját, vasárnapját még kihasználja. Kirándulók és vikendezök nyomába szegődve keltünk útra mi is a napfény aranyozta tájban, melynek színei mintha már árnyaltabbak lennének, hiszen a zöld egyeduralmát a nem túl táv oli ősz Itt is, ott is sárgával, barnával megtörte ... Megszállták a tavat a széllovasok Befutott az első versenyző Végklárusltás — csizmával Strandolok, tájfutók, turisták Kirándulók, vikendezök nyomában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom