Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-23 / 198. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 23., KEDD Igényt kutatva és teremtve Gyertyatartók az íróasztalon ffem a gumishoz varrják a kabátot A táj színeit. hangulatait mindig szívesen írná le az ember. Ez okozza a vívódást, ez jelenti a munka nehezét. Hát még ha a felfedezés ördöge kísérti meg a szomszéd faluban! így jártam a nemrég megírt riportommal is, melyhez Kösd községről gyűjtöttem anyagot. Mert itt is van felfedezni való bőven. Még akkor is, ha csak az élet egyik kis szeletkéjéről, a közművelődésről akar írni az ember. Vagyis az itt lakók és a kultúra viszonyáról. Ezt sem lehet ugyanis a dolgok közepén kezdeni, mióta tudjuk, hogy minden mindennel összefügg. Hiszem, hogy még az a kép is, amit Váctól a helyi élelmiszerboltig lát az ember az autóbusz ablakából. Ez pedig először is a deákvári magaslatról kibontakozó kép, a Duna-táj, Vác város tetőrengetege. Megkapó kép, s a kultúra ott kezdődik, mit veszünk belőle észre, milyen mértékig válik értékké tudatunkban. A másik felfedezni való a hasonlóság a város és a szomszédos község közötti a település fölé magasodó háttér. Először a sejcei kőbánya meredek lerobbantott fala, aztán a hegycsúcs kék tömbje. Ugyanaz a kép, mint a Vácott északi irányba néző ablakokból. A város közelségét meg úgy mérem, mint mondjuk a pestlőrinciek közelségét Pest Belvárosához. Ez is meghatározó a műveltség megszerzése szempontjából. No meg a hagyományok. Arra ugyan nem vállalkoznék, hogy szociológushoz méltó pontossággal felsoroljam ezeket, de annyi bizonyos; a kos- di nép szorgalmas, ad a környezetére is, és ez meglátszik az utcákon. Számon tartják a múltat is, felhívják rá a figyelmet, hogy a támpilléres római katolikus templom még az évezred első évszázadaiban épült, s ajánlják; úgy nézzem, hogy az műemlék. Azt mondják sokan, amikor a számúkra alig létező szabad időről, meg a kultúráról beszélünk, hogy véleményük szerint ez az utóbbi nem azzal kezdődik, az csak a folytatás, ami mondjuk a művelődési házban történik. Ennél sokkal fontosabbak a kultúra tárgyi feltételei. A fürdőszoba, a tv — ha lehet inkább színes, mint fekete-fehér —, a jó iskola, a jó! gépesített háztartás, a kényelmes lakás és a bútorok. Ha tehát valaki afelől kérdezősködne, hogy minek annyit dolgozni, ebben megtalálhatja az értelmét. Más kérdés, hogy a folytatás is nagyon fontos, annak tartalma, eredményessége meg attól függ, hol, milyen feltételek között látják vendégül a falak közé hívott vendégeket. A kispadokon A kosdi művelődési ház tágas udvarán ma kaszálatlanul nő a fű, pedig volt itt olyan igazgató, aki növénytermesztő, más néven füvész szakkör létrehozását tervezte. A régi felfogás szerint nagytermesre épült ház szűk, kis szobát tud adni a könyvtárnak, így aztán kevés a könyv, ami között főleg az iskolás és a nyugdíjas korosztály tagjai válogatnak. Azt tervezik, hogy változtatnak ezen valahogy, s aztán nem párezer, hanem iával több, nagyobb választás várja majd a még megnyerni érdemes közbeeső korosztályokat is. A pár négyzetméteres klubszobában alig tudom felfogni, hogy fér el negyven-ötven klubtag egy alkalommal. Igaz, néha az előteret is használják. Székely István igazgató irodájához a most nagyobbításra váró színpadon keresztül vezet az út. Lényegében az egyik öltöző a dolgozószobája. Az asztali elektromos lámpa mellett égett gyertyacsonk, ugyanez a társalgóasztalon is. — Minek? — Mert néha a legváratlanabb helyzetekben jön az áramkimaradás, fel kell ra készülni. Itt mondta ki Székely István, hogy jól érzi magát, s lélekben már készül beiktatásának elsőéves évfordulójára. Kosdon ez nagy idő, sokan vesztették már itt el a kedvüket ennél hamarabb, s mondtak búcsút még a pályának is. Székely, váci ember, ide jár ki délutánra, itt marad este is, mint mondja, egyébként sokat ül a kapuk előtti kispadokon. Ismerkedik, beszélget. Az ilyen ember előtt pedig, mint már tapasztaltam. hamar lekerül a süveg. ha találkoznak vele az utcán. Ez lenne a sikere titka ? — Siker? Hát szóval, vannak már eredmények — jegyzi meg szerényen és kezdi sorolni. Az igazgató Az igazgató — én annak tartom, bár a hivatalos kategorizálás szerint csak műve- Iődésiház-vezető, mivel munkatársak hiányában több a munkája, mint másnak —, először a társastánc-tanfolyamot említi, aztán az általános iskolások klubját, akik közül a nagyobbak az idén befejezve a nyolcadikat egyenesen az ifjúsági klubba kerültek át. A bábszakkör tagjai nemcsak darabot játszanak, na- nem bábot és kulisszát is készítenek. Sikerült újjáéleszteni a Hercules nevezetű testedző, vagy ahogy mostanában nevezik, body building klubot, melynek tagjai maguk készítették erőfejlesztő gépeiket. Ezeket meg is néztük a regi iskola termében, melyet ők kaptak meg. Az emberek is akarják A legnagyobb sikert is igencsak ők aratták eddig a művelődési ház falai között, erőfelmérő bemutatójukkal, amihez sokan szurkoltak. Volt már az új igazgató idejében szép emlékeiket hagyó tömeges részvételű gyermeknap is és vannak tervek, amiket meg kellene valósítani. — Ki segít ebben? Egyszemélyi, vagy kollektív vezetés érvényesül? Van-e társadalmi vezetőség? — Csak akkor lehet v barnít szervezni, ha van rá igény, az emberek is akarják, így aztán ezt és a váci, budapesti autóbuszos színházlátogatásokat is kollektív tervezés eredményének tekinthetjük. Vagyis, Székely István nem a gombhoz varrja a 'kabátot. Kérdezném tőle, hogy a falu társadalmi rétegződése, az emberek foglalkozása, életmódja szerint miféle ismeretek, művelődési formák elterjesztése volna kívánatos. Csakhogy ez a kérdés még korai. A szükségletek és igények pontos feltérképezéséhez kevés is egvetlen népművelő. Kovács T. István Büki, Csörög, Kőhíd Helyek és nevek Ismét lebontottak Alsóvárosban egy sor házat és helyükön már emelkednek a tízemeletes épületek. Helyes lenne, ha a hivatalos szervek, vagy a helytörténeti társaságok fényképeken megörökítenék a bontásra ítélt utcákat, hogy utódaink is láthatnánk, milyen változások történtek korunkban. Ügy gondolom, ugyanígy érdemes megörökíteni, hogy a nagyszabású építkezésekkel miként változtak a helynevek. Ma már érthetetlenül néznének ránk, ha mondanánk: — Hazamegyek az Ürge- hegyre. Magyaráznánk, hogy Deák várra, akkor meg azt kérdeznék, hogy a régire, vagy az újra, a KISZ-, az OTP-, vagy éppen a DCM-lakótelepre. A Földváry téri lakótelep egy-két évvel ezelőtt még Földváry téri lakótelep volt, majd elmaradt a névből a tér elnevezés, hiszen a házak tőle már jóval messzebbre épültek, sőt a lakosság már ide sorolja a művelődési központtal szemben épülő új házakat is. Itt a negyvenes években még Alsócigányváros volt, ma már az öregek is alig emlékeznek erre a névre. Ki tudja már, hogy a Hunyadi utca kör-’ nyékén merre is volt valamikor a Krakkó? Alig két évtizede még így mondták; A Luxemburgban lakom, azóta már Rádi úti lakótelep lett. Itt nem kopott el az út elnevezés, pedig itt is már messze a Rádi úttól épültek az új lakások. Ma még megértik, ha Lajos telepet, vagy Burgundiát emlegetnek, de lassan ezek is feledésbe merülnek. Érdekes, hogy a. Büki név hallatán sokan már csak a horgászparadicsomra gondolnak, Kisvác legészakibb részét már nem sorolnák ide. A Kőhíd elnevezés a múlt század elejéből való, majd el is tűnt volna,-ha a Kőhíd csárda nem őrzi meg a nevét és a DCM építkezésekor a kőhíd- parti felvonulási épületek el nem készültek volna. Ma már van kőhídparti vendéglő, élelmiszerbolt, lakótelep, megálló. Általában ott változnak meg a helynevek, ahol építkezés fojyik, de ez.alól is van kivétel. Például, amióta a kiskerttulajdonosok nyaralókat építenek, megerősödött a Nyúlás és a Törökhegy elnevezés. Egy-egy névadás régen a néptől eredt, az ott lakó mesterekről Molnár, Kertész. Tímár stb. vendéglőktől Galamb, Szarvas stb., letelepedőkről Burgundia, Luxemburg stb., de a nép humora is adott nevet. mint Büki, hol el lehet bukni a fűcsomóban, Csörö*. ahol a kapa alatt csörög a kő. Mészáros Gyula r Ódon kastély, tiszta tó Fiatalok a vendéglátóiparban Lassan ballagok a Duna-par- ton. Pihen a megöregedett Toldi, a túlsó parton meg kikötött az új hajó. Ebben a körzetben áll o Halászkert (ismertebb nevén Vadkacsa) étterem is. Az idén végzett két tanuló helyezkedett itt el, az ő munkájukra vagyok kíváncsi. Pálinkás Dezső üzletvezető-helyettessel róluk beszélgetek. Vigh Tibor felszolgáló jelessel szabadult. 1800 forintos alapfizetéssel vették fel. Ehhez lehet még tervezni az úgynevezett „jattot”. — Kitűnő szakember lesz — mondja az üzletvezető-helyettes. — Udvarias a vendégekkel, alkalmazkodó, ami a felszolgáló szakmában igen kívánatos. Ugyancsak itt dolgozik La- torovszki János mint szakács Nyáron 50—60 fokos melegben kell főznie a különböző ételeket, mintegy 40-félével állnak a vendégek rendelkezésére. Igaz, elég borsos áron. A szakácsok fizetése ezért lényegesen jobb. Latorovszki Jancsi közepes eredménnyel végzett, a fizetése mégis magasabb, mint Vigh Tibié. Igen mert a szakácsok nem juthatnak plusz jövedelemhez, ök csak abból élnek, amit a vállalat fizet nekik. A felszolgáló könnyebben hozzájut a mellékeshez, s úgy tűnik, hogyezi belekalkulálták a bérükbe. Vigh Tibor éppen munká ban van, csak néhány percre ülhet le mellém. Megtudom, tőle, hogy már a tanulóévek alatt „megjárta a hadak útját”. összesen öt alkalommal. Igaz, a vállalaton belül változtatott munkahelyet. A Fehér Galambban kezdte, majd Nagymarosra került a Maros étterembe, egy hétig Szobon volt a Határ étteremben, aztán újra a Galamb, végül a Kőkapu következett. — Itt, a Halászkertben jól érzem magam. Egy a baj: rendkívül kevés a szabad idő. — Mit csinálnál legszívesebben, ha volna időd? — Szeretnék többet aludni. Néha olvasnék is egy kicsit. Tíz órára érek haza szinte minden este, s ekkor már nemigen tudok olvasni. Közben Pálinkás Dezső ismét/bekapcsolódik a beszélgetésbe. A felszolgálók, szakácsok munkájáról beszél. A viszonylag elfogadható jövedelem ellenére is igen sokan hagyják ott a pályát, mert a fiatalok nem csupán keresni akarnak, a szabad időre is szükségük lenne, ő maga már húsz éve van a pályán, csak egy évig dolgozott közben más szakmában. Ott több volt a szabad idő, a fizetés sem volt rosszabb, csak azért tért visz- sza a szakmához, mert a munkahely, ahová dolgozni ment, megszűnt. A Fehér Galamb étteremben Andrássy Györgyit keresem Diákkorában arról volt híres hogy szabad idejében szívesen vállalt társadalmi 'munkál mindenféle rendezvényen Munkájáért több alkalommal részesült dicséretben. A Fehér Galambban gyakorolt, örül, hogy itt maradhatott. Most ugyan a mellette levő sörbárban dolgozik kisegítőként. — Egy hétre jöttem csak ide. Az étteremben sokkal jobb, mert ott magasabb a színvonal. Az igényesebb ven-, dég elvárja a szervírozást. tehát a szakma minőségi követelményeinek kell eleget tenni. Hozzáteszem — folytatja riportalanyom —, hogy a borravaló is lényegesen magasabb. — Számit-e a jó tanulmányi eredmény a fizetés megállapításánál? — Ennek nem sok jelentősége van. Nem tudok arról, hogy a jobb eredményt figyelembe vennék. Én viszont tudom, hogy a Vác és Környéke Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat az alapfizetést a tanulmányi eredmény szerint állapítja meg. Igaz, hogy az iskolai bizonyítvány nem minden, de a jegyek mögött azért mégis van valami. Jó dolog az, ha a tanulásra már diákkorában ösztönzik az embert. Andrássy Györgvi szerint azonban az anyagi ösztönzés elmaradása ellenére is érdemes tanulni, elvégre magának tanul az ember — mondja. Tegyük hozzá, hogy a társadalomnak is. Dóra Zoltán A Lapkiadó Vállalat Üj Tükör acsaújlakl szabadidő-központjában is tart még az üdülési szezon. A hathektárnyi kis „paradicsom” kastélyát benépesítették a pihenésre vágyók. Árnyas fái alatt jelenleg a túrái és a budapesti II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola száznyolcvan úttörője táborozik. Hancsovszki János felvételei Vác a hazai lapokban A Fotó című szaklap beszámolt arról, hogy az I. Nemzetközi és a X. Osztrák Diaszalon anyagát Vácott zsűrizték, a Madách Imre Művelődési Központban. Ezernél több színes diapozitív közül válogatták ki az Ausztriában vetítésre került képeket. A Magyar Hírlap hírül adta, hogy' három, vasúton túli váci utca lakói társultak önerőből történő gázvezeték építésre. Az OTP helyi fiókja közműhitellel segíti a társulat tagjait a gerinc- és bekötővezetékek, fűtési rendszerek megépítésében. A Bőripari Dolgozó hosszabb cikkben emlékezett meg Pohl Gyuláról, a Váci Bőripariskola karnagyáról, aki mint a Kölcsey Gimnázium tanára, tanította Weisz György váci tanácselnököt. és Vitray Tamást, a Magyar Televízió munkatársát is. A Hajdú-Bihari Napló tudósítást közölt Vácról, ahol a legutóbbi évek egyik legsikeresebb kiállításának ígérkezik a Déri Frigyes debreceni grafikai gyűiteményének bemutatása és rokonszenvvel fogadták a hajdúsági Szilágyi Imre grafikusművész önálló tárlatát. Az Esti Hírlap megírta, hogy a Volán SC megvált néhány sportolójától. Margó György, a Váci Autójavító Kisvállalat igazgatója olyan lehetőségeket kínált több neves versenyzőnek, hogy azok sikerrel folytathatják eddigi nagyszerű pályafutásukat. P. R. Ä Taurus váci gyára vidékről bejáró dolgozóknak hosszabb távra két- vagy több ágyas, bútorozott szobát keres Vácott, Sződligeten vagy Gödön. Érdeklődni lehet a Taurus Gumigyárban, Vácott, a munkaügyi osztályon Telefon: 11-433/18-as mellék. Levélcím: Vác, Derecske dűlő 1. 2601 Fóti telephelyünkre azonnal felveszünk szakképzett és szakmai gyakorlatot szerzett gépkocsielőadót, autószerelőt, gépkocsi ki sérőt, nagy értékű gépekhez, gépkezelésre gépésztechnikusokat ofszet- és magosnyomó gépekhez nyomdaipari gyakorlatot szerzett gépmestereket, nyomdai berakónőt, dobozszabászt, gépszerelőt vagy géplakatost Jó kereseti lehetőség. A dolgozók munkába és hazaszállítása, kedvezményes étkezés üdülés a Balatonnál, saját üdülőnkben. Jelentkezni lehet a Budapest VII., Dohány u. 57. sz. alatt, az elnöki irodában, reggel 7 és 8 óra között, illetve Póton, a Keleti Márton u. 7., (azelőtt Győrffy u. 35.) sz. alatt, a telepvezető Irodájában, 7 és 15 óra közöl szombat kivételével. Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet .ISSN 0133-275« (Váci Hírlap)
