Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

1983. AUGUSZTUS 20.. SZOMBAT PEST MEGYEI HfRLAP MAGAZIN 9 A településfejlesztés és a lakásépítés írta: dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter Az építés ügye, az építészet, a mindennapi féladatunk megoldása során, távlati tervek összeállításakor mindig az elsődleges felada­tok között kap helyet, Ha a gazdasági élet fellendülőben van, akkor azért, mert egyre-másra indulnak a beruházások. Ha pedig a gazda­sági élet nehezebb, akkor azért, mert nagyon meg kell nézni, hogy azt a kevés anyagot és pénzt, ami rendelkezésre áll, a legmegfele­lőbben, a legszükségesebb helyen használjuk fel. Sokrétű feladataink között talán három teendőnk — a településfejlesztés, a lakásépítés és a lakásfelújítás — érinti legközvetlenebbül a lakosságot. Telépül ésfejleszt ési politikánknak általános társadalmi-gazdasági célja­ink megvalósítását kell szolgálni. A kialakulóban levő társadalmi-gazda­sági szerkezet a települések fejlődé­sének kiegyenlítődését kívánja meg. Fékezni kell a fővárosba és az agg­lomerációs övezetbe, valamint a nagyvárosokba — megyeszékhelyek­re — irányuló bevándorlást. Szük­ségszerű, hogy inkább a közép- és kisvárosok, a vonzáskörzetükbe tar­tozó községék, a városiasodó falvak népessége növekedjen. Evégett nem kis feladatunk, hogy egyenletesebbé tegyük a települések infrastrukturá­lis ellátásának jövőbeni fejlesztését Mindehhez arra van szükség, hogy növeljék a helyi tanácsok döntési és gazdasági önállóságát, és felelősségét szélesítsék sok irányban. A demok­ratizmus kiszélesítése a településfej­lesztésben azt is jelenti, hogy na­gyobb mértékben támaszkodjanak a lakosság anyagi, fizikai, szellemi erő­forrásaira. Ez nyilvánvalóan együtt­jár azzal, hogy a fejlesztési célok meghatározásában a lakosság által megfogalmazott Igények , döntőek lesznek, f Tanácsok együttműködése Az egyes települések önállóbb, ki­egyensúlyozottabb fejlődése csak úgy valósítható meg, ha a funkcionáli­san ossketartözó, s így a fejlesztés­ben közös érdekeltségű helységek ta­nácsai az eddiginél határozottabban együttműködnek. Minden tekintetben erősödik a helyi tanácsok tervező és koordináló szerepe. A; települések decentralizáltabb fejlődése a „kisebb léptékű” építési feladatok arányának ugrásszerű megnövekedését is jelenti. Az építő­ipari kapacitásstruktúrának tehát az ehhez igazodó átalakulását igényli. A követelmény a lakásépítés terén már érőteljesen megmutatkozott. Ezek a jelenségek fokozott mérték­ben jelentkeznek az agglomerációs Övezetekben. Éppen ezért igen fon­tos, hogy a főváros és agglomerá­ciós övezetének tanácsi szervei min­denben ■ összhangban dolgozzanak. Á sók közül hadd említsek meg csak egy jelenséget. Az agglomerá­cióban adottak a lakásépítés lehető­ségei. Ugyanakkor az itt lakók igény­be vehetik a főváros kereskedelmi, kulturális és oktatási intézményeit. Ezért a főváros és Pest megye ta­nácsai esetében, konkrétan jelentke­zik az egyébként országos Igény, hogy segítsék elő a fejlesztés szem­pontjából összefüggő térségek tele­püléseinek fokozottabb, rugalmasabb tevékenységét. Ennek szellemében folyik és 1934 közepéig befejeződik a budapesti agglomeráció hosszú tá­vú fejlesztési koncepciójának és ren­dezési tervének kidolgozása. A fővá­rosi és Pest megyei Tanács, vala- . mint az Országos Tervhivatal mel­lett fontos szerepet játszik ebben az ÉVM is. A Pest megyei település­rendszer továbbfejlesztésének fel­adatai igen sokrétűek. Minden esz­közzel (nemcsak beruházásokkal, hanem szervezéssel, koordinációval, a pénzügyi források ésszerű átcso­portosításával is) elő kell segíteni az agglomerációs települések hiányai­nak (közút, csatornázás, ivóvízellá­tás) csökkentését. Természetvédelem javítani a központok és a vonzás- körzetükbe tartozó települések egy­behangolt munkáját, különösen a megye déli részének tanyavidékein, valamint a hegyvidéki aprófalvak területén. A települési környezetvédelem fő feladatai elsősorban a megye észa­ki területein, egyrészt a levegőtisz­tasággal, másrészt a talajszennyezés csökkentésével és a hulladékgyűj­téssel és annak elhelyezésével kap­csolatosak. Különleges településfejlesztési te­vékenységet tesz szükségessé a nagy­marosi vízlépcső építése, ami több helység jövőjét lényegesen érinti. A várható gondok mellett is érvénye­síteni kell a térségben a táj- és ter­mészetvédelmi érdekeket. a megyében a lakások 84 százaléka magántulajdonban van, szemben a megyék (főváros nélkül) mintegy 16 százalékos arányával. A lakásépítés a korábbi évtizedek dinamikájából az 1981—82-es évek­ben sem Vesztett. E két év alatt kö­zel 15 ezer új otthon épült, ez ezer lakásonként évente kereken 7,5 ezer lakásnak felel meg, amely ugyan­csak jobb, mint az országos átlag. Ebben a két esztendőben is az volt a jellemző, hogy a lakások 90 szá­zaléka épült magánerőből. Ha jól akarunk sáfárkodni az épü- letvagyonunkkal, akkor nemcsak az új építkezésekkel szükséges foglal­kozni. Az épületek, elsősorban a la­kóházak fenntartására, felújítására is az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A párt- és kor­mányhatározatok a fenntartási épí­tés erőteljes fejlesztését irányozzák elő. Az 1976—1990 közötti 15 éves időszakra program készült az épület- vágyon megóvásának, ezen belül — társadalompolitikai jelentőségére fi­gyelemmel — a lakások felújításá­nak és korszerűsítésének feladatai­ra. Ennek értelmében 300—340 ezer városi, nagyobb részben állami tu­lajdonban levő lakás felújítását kell elvégezni, és gondoskodni kell 70— 80 ezer félkomfortos lakás komfor­tossá alakításáról is. Az eddig eltelt időszakban a lakásfelújítási és -kor­szerűsítési célkitűzések mind orszá­gosan, mind Pest megyében teljesül­tek. Ösztönző hitelek A lakásállományon belül kiemel­ten kezeljük a tanácsi kezelésű csa­ládi fészkek felújítását. A VI. ötéves tervidőszakban országosan 95—100 ezer felújítása és 45—50 ezer korsze­rűsítése a feladat. Pest megye elő­irányzatában 3400 felújítás és 1200 korszerűsítés szerepel. Az eddigi eredmények mind országosan, mind Pest megyében kedvezőek. A terv­időszak első két évében a felújítási és korszerűsítési előirányzatot túl­teljesítettük. A megye lakásállományára jellem­ző, hogy a személyi tulajdonban le­vők legnagyobb része földszintes épületben van. Az elmúlt évben bevezetett intéz­kedések, a kedvezményes kamatok, hosszú lejáratú lakóházfenntartási kölcsönök megnövelték a lakóház­felújítási és -korszerűsítési kedvet, illetőleg a fizetőképes keresletet. Az állam tulajdonában levő laká­sok karbantartására és felújítására évről évre növekvő összegek fordít­hatók. Ebben az évben 160 millió fo­rint használható fel a megyében e feladatok megoldására. Javultak a megyében levő tanácsi kezelésű mű­emlék épületek felújításának és kar­bantartásának feltételei. Az előző évhez viszonyítva a la­kosság részére felújításra folyósított kölcsönök száma 36 százalékkal, ősz* szege pedig 44 százalékkal növeke­dett. Az építési-fenntartási kapacitás biztosítása az állami és tanácsi épí­tőipari szervezeteken túl egyre nö­vekvő feladatot jelent a szövetkeze­ti építőipari és az új kisvállalkozási formák, a gazdasági munkaközössé­gek, valamint a magánkisipar szá­mára. Az építésügyi tárca, az építők Sok­rétű tevékenységéből csak egynéhá­nyat soroltam fel. Mégis sok teen­dőt, megoldásra váró feladatot emlí­tettem. Mindezeket csak alapos szer­vezőmunkával, nagy szakértelemmel, áldozatos munkával, és nem utolsó­sorban a lakosság egyetértő támoga­tásával tudjuk megoldani. A népesség növekedése Jelentős feladatnak ígérkezik a Dunakanyar és a ráckevei üdülőte­rületek középtávú programjainak megvalósítása. Ez jól szolgálhatja a fővárosi lakosság üdülési igényeinek kielégítését és hozzájárulhat a Ba­laton tehermentesítéséhez is. A megye egész területi elhelyez­kedésével, településhálózati struktú­rájával az országban sajátos helyze­tet foglal el, mivel a főváros egyben a megye székhelye is, sőt mintegy 40 település része Budapest agglomerá­ciós gyűrűjének. A főváros vonzáskörzete következ­tében a megye az országon belül sa­játosan kiemelkedő népességgyara­podást mondhat magáénak: 1960-ról 1980-ra a népesség 781 ezer főről 973 ezerre változott, így ez mintegy 25 százalékos növekedést jelent, szem­ben az ország 8 százalékos népesség- növekedésével. Ez azonban nemcsak a természetes gyarapodás következ­ménye, hiszen például az 1970 és 1930 között közel 50 százaléka a beván­dorlás eredménye. Az előbbinek, valamint annak kö­vetkeztében, hogy a főváros egyben a megye székhelye — vagyis a fővá­ros közelsége miatt — a megye vá­rosai lakosságának a száma vi­szonylag nem jelentős, és a lakás­építésre döntő mértékben a magán­lakás-építés a meghatározó. 1970-ről 253 ezerről 1980-ra 300 ezerre növe­kedett, tehát közel 20 százalékkal volt több lakás (az ország lakásállo­mánya eközben 13 százalékkal nőtt), miközben a 10 esztendő alatti népes­ségnövekedés 10 százalék volt. Ez a dinamikus fejlődés azt is eredményezte, hogy az egyszobás otthonok részaránya 10 esztendő alatt 47-ről 27 százalékra mérséklő­dött, a három- és több -szobás laká­soké pedig 10-ről 26 százalékra emel­kedett. Emellett jelentős mértékben nőtt a lakások közművesítettsége is. Az építés terheit Pest megyében — még ha jelentős állami támoga­tással is — elsősorban . a lakosság viselte, ezért minden építkezőt elis­merés illet. A sajátos — és előbb már jelzett — településviszonyok következtében E lméletileg már igen sokat írtak erről a kérdésről. Is­mételgetésre tehát nincs szükség. Ennek ellenére a gyakorlatban a nacionalizmus s kü­lönösen annak soviniszta formája folytonos veszélyt jelent a magyar fejlődésben is. Ha most pusztán szo­ciológiailag akarnánk megközelíte­ni, akkor érdekes példaként említ­hetnénk egy gyermekek közötti föl­mérést. Ennek keretében a diákokat megkérdezték arról, vajon naciona­listák-e. Csaknem egységes válasz volt minden kérdőíven, hogy nem. Ugyanakkor a kérdőívek sok kérdé­se között azt is kérték, hogy néhány szóval jellemezzék a különböző nemzetek jellegzetes erkölcsi tulaj­donságait. Ekkor kiderült, hogy — a válaszok szerint — az angol keres­kedőszellemű, a francia élvhajhász, a német kegyetlen, a cseh kicsinyes, de a magyar nagyszerű, lovagias, hű barát stb. A fölmérés azt bizonyítja, hogy akaratlanul, öntudatlanul, spontán módon is él a fiatalokban — nem­csak a nemzeti büszkeség, mely ter­mészetesen jogosult, hanem a sovi­nizmus is. Legyünk büszkék nem­zeti hagyományainkra, történel­münkre. Igenis, Petőfit teljesen jo­gos büszkeség töltötte el, midőn a 48-as forradalmak elültek, s csak Magyarország harcolt még. Az Európa csendes című versét ezért a legszebb hazafias költemények kö­zött tarthatjuk számon. De ugyan­akkor Heine nem hazáját megtaga­dó ember volt, nem magyarkodó né­met, midőn ugyanebben az időben arról beszélt: ha a magyar elneve­zést hallja szűk lesz rajta a német zeke. Ugyanígy teljesen jogosult, ha büszkék vagyunk arra, hogy a ma­gyar líra világirodalmi jelentőségű, ha arra hivatkozunk, hogy milyen nagy szerepé van a magyar zenének a huszadik század általános zenei fejlődésében, ha a magyar tudo­mány és a magyar technikai tudás eredményeit soroljuk fel, vagy akár azokkal a technikai eredményekkel büszkélkedünk, melyek lehetővé te­szik világméretekben a magyar ipari és mezőgazdasági exportot. Viszont mindebből semmiképpen sem szabad annak következnie, hogy más nemzetek gazdaságának természeti feltételeit, művészetük, irodalmuk és szellemi vagy ipari teljesítményeit lebecsüljük, Vagyis próbálunk úgy büszkék lenni a magyar fejlődésre, hogy az he je­lentse mások becsmérlését. A haladás ugyanis általában azt is jelenti, hogy mindig némzeti ér­dekek formájában jelentkezik. A magyar 48-as szabadságharc társa­dalmi változásokért is küzdött, de egyúttal a társadalmi változások mellett nemzeti élet-halálharc is volt. A Magyar Tanácsköztársaság sovinizmustól mentesen küzdött az ellen az antantkövetelés ellen, mely a magyar nemzeti'érdekeket is igye­kezett sárba tiporni. És egyáltalán nem véletlen dolog az, hogy a ma­gyar baloldal a Márciusi Fronttól kezdve a II. világháború befejezé­séig, sőt utána sem csupán a ma­gyar munkásosztály helyzetének vagy a magyar föld nélküli zsellér helyzetének megváltoztatásáért küz­dött, hanem harca egyúttal nemzeti harc volt. Egy baloldali lap éppen úgy azt hirdette magáról, hogy azért küzd: „Magyarország Magyar- ország maradjon”, mint ahogyan József Attila így írt: „Adtál föld­művest a tengernek, adj emberséget ßz embernek, adj magyarságot a ma­gyarnak, hogy mi ne Jegyünk né­met gyarmat”. A hazafiság tehát mindig össze­függött a társadalmi haladással. A magyar történelem úgynevezett konzervatívjai minden időszakban az elnyomó bécsi udvarhoz húztak, a magyar néppel szemben. A hala­dás ellenségei mindig egyúttal a nemzeti célok ellenségei is voltak, mivel nemzeti célok mindig prog- resszívek. S a magyar hazafiság hagyománya az a felismerés is, mely szerint gyalázatunk és keser­vünk már ezer év óta rokon és vé­gül rendezni végre közös dolgain­kat a mi igazi feladatunk. A szocialista fejlődés éppen azok­A közelmúltban várossá vált Du­nakeszi és Érd továbbfejlesztése mellett nagy figyelmet kell szentel­ni Nagykőrös, Dabas, Cegléd, Szob, valamint Budaörs, Budakeszi, Pilis- vörösvár településekre, hogy mind­jobban betölthessék központi funk­cióikat. Elsősorban az életkörülmé­nyek minőségét javító, kereskedel­mi, kulturális, szolgáltató intézmé­nyek fejlesztését kell szorgalmazni. Cegléd, Nagykáta térségében, vala­mint a Börzsöny kis településeiben a foglalkoztatási feltételek javítása az elsőrendű feladat Tovább kell Vasárnap délután Durkó Gábor tusrajza kai hozott bennünket egy táborba, akikkel keservünk ezer év óta rá­kon. S igaz, hogy még e táboron be­lül is fel-felmerül időnként a nacio­nalizmus a legkülönbözőbb formák­ban, a helyes válasz erre is csupán a szocialista hazafiság lehet. S en­nek a hazafiságnak csaknem fél év­százados fejlődés is megadja a tar­talmát. Mit jelent tehát az, ha a sovinisz­ta nacionalizmust élesen szembeál­lítjuk mind a haladó patriotizmus­sal, mind pedig a szocialista hazafi- sággal? Ez a tény mindenkelőtt ar­ról tanúskodik, hogy történelmileg objektíve a magyaroknak és az őket körülvevő nemzeteknek közös érde­keik voltak. Szép tanúbizonysága ennek az, hogy a II. világháború idején a magyar kormányzat sem volt képes a Hitlerek elől menekü­lő lengyel katonáknak a kiadatásá­ra, hiszen olyan erős volt hazánk­ban a lengyelek iránti rokonszenv. S immár csaknem negyven éve ezeknek a népeknek valamilyen for­mában közös a történelmük. Midőn egyik vagy másik ország jobban fejlődik, mint a többi, ez bizonyos értelemben közös büszkeség is, S az utóbbi évtizedek története szintén közösen és konkrétan érintette eze­ket a népeket. Nem volt közönyös a magyarok számára az, hogy Cseh­szlovákiában sikerült és hogyan si­került stabilizálni l> a szocialista tár­sadalmi rendszert. Ugyanígy nem nézzük semlegesen azokat a gazda­sági és politikai nehézségeket, me­lyek napjainkban a lengyel fejlő­dést jellemzik, mivel nagyon jól tudjuk: a problémák megoldása kö­zös érdekek a különböző szocialista fejlődés útját járó országoknak. A szocialista hazafiság tehát a szolidaritás érzésében is megnyil­vánul, de a szolidaritás érzése azon az alapon fejlődik ki, hogy mi ma­gunk valóban büszkék vagyunk azokra a viszonylagos eredmények­re, melyeket elértünk. De éppen ez az oka annak is, hogy módszerein­ket nem tartjuk modellnek. Nem örvendezünk, ha egy-egy másik, nem általunk megkísérelt módszer elbukik. Mindenkinek tanulnia kell és lehet a mások sikereiből és téve­déseiből. Mi magunk is sokat tanul­tunk saját tévedéseinkből és máso­kéból. Talán éppen ezért sikerült néhány problémát megoldanunk. Az, hogy bizonyos gondjaink még megoldatlanok, esetleg éppen abból következik, hogy volt és előfordul még nálunk nemzeti fennhéjázás, hogy sokszor olyankor sem veszünk át valamit, amikor a módszer átvé­tele csak segítene. ehát történelműnk és jele­nünk egyaránt megtaní­tott bennünket arra, hogy az igazi, a tartalmi haza­fiság mindenfajta gőgnek, még a nemzeti gőgnek is ellensége. S mi­nél jobban megtanuljuk, annál több hasznunk lesz belőle. HERMANN ISTVÁN ele csak : T A valódi nemzeti önismeret

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom