Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

Bcltígazgatóval a paprikaföldön Mindig állják a szavukat DLLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA. X. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT Ganz Árammérőgyár Színes, gazdag brigádélet Naponta elnézem Gödöllőn a népszerűén csak 20-asnak nevezett bolt előtt a zöldsé­ges standot. Itt az áru külö­nösen, a zöldpaprika kilója egy-két forinttal mindig ol­csóbb, mint másutt. Az üzlet vezetője. Tamás Rezső ér­deklődésemre elmondta, hogy nem titok: a Szilasmenti Ter­melőszövetkezettől kapják az árut, ami tulajdonképpen helyben. Gödöllőn terem és a szállítás itt olcsóbb, mintha messziről érkezne. De. ha látni akarom a paprikaföldet, szívesen elkísér a helyszínre. « Csendesnek ígérkező dél­utánon keltünk útra a város déli részébe a sportrepülőtér Isaszeg felőli végébe, a Ma­lom dűlőbe hajtottunk. Föld­úton autóztunk, míg végre feltűnik a szorgos munkások csapata, amely éppen a pap­rikát szedi. A hatalmas ki­terjedésű táblán a sötétzöld levelek közül, kikandikáltak az üdezöld friss paprikák. Felettünk zivatarfelhők vo­nultak. ijedten kémleltem az eget. Ifjú Maksa Dezső meg­nyugtatott: — Ne féljek, nem lesz eső. Hétéves szerződés A két család tagjai itt a paprikaföld gondozói. Tegnap amikor úgy látszott az ég is leszakad, olyan vihar készült, de összesen csupán egy milli­méter eső hullott. Közben idős Maksa is csat­lakozott hozzánk, aki 41 éve foglalkozik zöldségfélék ter­mesztésével. Munkájuk hasz­nos a szövetkezet és a vásár­lók számára egyaránt. Ez idén .is még a havat kavarta a szél a Malom dűlőben, amikor kitelepültek a pusztá­ba és elkezdték a munkát. Pa- lántaágy-készítés, magvetés, növényápolás, majd ki ültetés. Ez a munka februárban kez­dődött és szinte megállás nél­kül azóta folytatódik. A munka dandárját most a sze­dés jelenti. A múlt héten na­ponta 400 ládát töltöttek meg, ez körülbelül 5 tonna. Az áruellátás-Szempontjából nagy jelentőségű ez, jegyzi meg Tamas Rezső, aki mindjárt azt is elmondja, hogy Gödöl­lőn három nagyobb ABC-ben árusítják a Maksáek által ter­melt zöldpaprikát, és kerül be­lőle a fővárosba is. A TSZKER autói naponta szállítanak Bu­dapestre a friss paprikából. Említést érdemel még. hogy a 20-as népbolt zöldséges pultjánál hetente két-három- száz láda zöldpanrikát adnak , el. Ezek a termelők két fajtá­val foglalkdznak az egyik a soroksári elit és egy alma alakú, ezek nagyon szeretik az itteni éghajlatot. Tavaly több mint kilenc vagonnal szedtek le belőle, az idén meglesz a tíz is. Ha a lakos­ság igényeire gondolok, azt mondhatom, hogy nagy szük­ség van erre a paprikára. Látva a határt, nézve a ter­mést, és a magas piaci ára­kat, s tudni arról, hogy a szövetkezeteknél ráfizetéses a paprika. A termésből a szö­vetkezet hatvan, Maksáék pedig negyven százalékban ré­szesülnek. A gazdaság a föl­dön kívül vizet, gépi munkát, trágyát, valamint fogatot is ad, így hát nem lehet rá pa­nasz. Magy a terület — Mi viszont február óta hajnaltól napestig dolgozunk, nem ismerjük a szabadnapot, az ünnepet és a vasárnapot. Kapálás, növényápolás és szedés idején fizetjük a segí­tőket. Nem tudnánk mindent magunk elvégezni. Egy szedő­nek most harminc ládát kell megtölteni. Ehhez sokat kell hajlongani és a kocsilerakás sem könnyű. Hatalmas a te­rület, az öt hektárt elég kör­bejárni, nem pedig megdol­gozni. Gépkocsik érkeznek, ame­lyeket nagy rakományai in­dítanak el a kanyargós föld­úton, szép távolságot kell megtenniük, amíg a műútra érnek. Mielőtt mi is elköszön­nénk, még megkérdezem ifjú Maksát. van-e szerződésük a gödöllői üzletekkel. — Nincs nekünk más, csu­pán szóbeli megegyezés alap­ján szállítunk, de tartjuk a szavunkat. Ügy gondolom, évek óta nem volt panasz, át­adjuk a kért mennyiséget. Hazafelé jövet azon gondol­kodom, hogy milyen hasznos vállalkozást láttam. Olyat, amelyről mindenkinek haszna van. A termelőszövetkezetnek ebben jó társa a kertészkedő ember, aki viszont fáradságot nem ismerve dolgozik, hogy jobb legyen a zöldségellátá­sunk. Az 1974-ben alakított Gö­döllői Búza-Borsó Termelési Rendszerbe huszonöt gazda­ság lépett be a tangazdaság kezdeményezésére. A taggaz­daságok száma ma már meg­haladja a félszázat, s Pest, Nógrád, Heves, Borsod és Szolnok megye számos gazda­ságán kívül tagja a rendszer­Mitagadás: manapság meg­lehetősen eltérő vélemények vannak forgalomban a szocia­lista brigádok tevékenységé­vel kapcsolatban. Egyesek sze­rint jól betöltik hivatásukat, s alkalmasak arra, hogy a ter­melésben, a társadalmi mun­kában, a szocialista életmód­ra való nevelésben és önne­velésben komoly szerepet vi­gyenek. — Mások viszont arra hív­ják fel a figyelmet, hogy saj­nos nagyon sok a formális elem a kollektívák működé­sében, tevékenységük kimerül csekélyke közösségi akcióik adminisztrálásában. Hatvan kollektíva Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, valahol a kettő kö­zött van az igazság. Hiszen kár lenne tagadni; a formali­tás, a jelszavak mögötti üres­ség sok-sok brigád jellemzője, ők csak felső nyomásra, eről­tetésre hajlandóak azt a mini­mumot teljesíteni, ami ,a kü­lönféle, brigádelismerésekhez szükséges. De hiba volna, ha mind­egyik kollektívát ebbe a kate­góriába sorolnánk. Vannak, voltak jószerivel mindenütt olyan szocialista kollektívák, amelyek nevet, dicsőséget sze­reztek maguknak, akik foga­lommá váltak, s nemcsak a szűkebb körben, a gyár, a vál­nék az országosan ismert paksi, siófoki, valamint a mosonmagyaróvári székhelyű Lajta-Hansági Állami Gazda­ság, vagy például a Debrece­ni Egyetemi Tangazdaság. A GBBR ma már mintegy 50 ezer hektáron integrálja , a búza, az árpa, a borsó és a napraforgó termelését. lalat többi dolgozója előtt, ha­nem a gyárkapun kívül, a városban is. Nincs ez másként a gödöl­lői Ganz Árammérőgyárban sem, ahol a kiválóktól, az ép­pen csak fennmaradókig, ugyancsak széles a lista. Sze­rencsére az előzőek vannak többségben. Sőt: lehet, hogy összességében csak kevés bri­gád minősíthető szépítés nél­kül kiválónak, de valamennyi kisebb-nagyobb kollektíva fel tud mutatni olyan eredménye­ket, akár a termelés, akár a közösségi élet, akár a műve­lődés területén, amely brigád nélkül nem, vagy csak nehe­zebben lettek volna elérhetők. S már ez is nagy haszna a brigádmozgalomnak. Most, amikor a kollektívák többsége értékelte az első fél­évi teljesítményét, bevezetőnk igazát látszik alátámasztani az is, hogy a többség alaposan, írásban is felmérte hat hó­napnyi munkáját, viszont ti­zenöt brigád elmulasztotta el­végezni önértékelését. A beér­kezett írások viszont arról ta­núskodnak, hogy az Árammé­rőgyárban legalább hatvan brigád értékelhető, s többsé­gük eredményes, egy-egy rész­területen dicséretes munkát végzett, s hogy általában szí­nes, gazdag a brigádélet. Importmegtakarítás Példákat mind a hatvan kol­lektíva életéből hozhatnánk, hiszen, ezúttal nem a célunk, hogy egyet-kettőt mutassunk be jó példaként. Hanem az, hogy bebizonyítsuk, ki-ki a maga területén igenis megta­lálhatja a legtestreszabottabb feladatokat, amelyek teljesíté­sével egyként szolgálják a maguk, a szűkebb műhely­vagy üzemi kollektíva, illetve a gyár vagy a város érdekeit. Mutatóba csak egy-két konk­rét példa. Á Kuznyecov nevű brigád az osztály új munkahelyre köl­töztetésében jeleskedett: ön­erőből oldotta meg. A Tóth Árpád brigád sokat tett az importanyagok kiválasztásá­ért, a munKahelyi balesetek csökkentéséért. A Május 1. kollektíva nagy figyelmet for­dított a selejtmentes munkára, a minőség javítására. A Gábor Áron nevét viselő brigád ha­zaival helyettesítette az im­portból származó kenőolajo­kat, s ráadásul a felére csök­kentették a hazai segédanya­gok felhasználását. A Bláthy Ottó brigád tagjai lelkiisme­retesen, példás munkával se­gítették a szakmunkástanulók felkészítését. A termelési osztály Várnai Zseni nevét viselő kollektívá­ja nem titkoltan a Vállalat kiváló brigádja címre pályá­zik. A termelést segítő tevé­kenységük mellett több mint ötszáz óra társadalmi munkát teljesítettek az első félévben. Dicséretes, folyamatos az ön­képzésük. Valamennyi brigád­tag valamilyen társadalmi tisztség gazdája. Összefogással Sok lehetőség nyílik arra is, hogy a brigádok kilépjenek a gyár kapuján: a városban, a gyermekintézményekben vég­zett társadalmi munkának nagy becsülete van az áram- naérősök körében. A 11. Rákó­czi Ferenc szocialista brigád tagjai például a 169 órát dol­goztak az egyik városi bölcső­dében: megjavították a kis­ágyakat, takarították az ud­vart. Az Angela Davis brigád tagjai voltak a házigazdák a Petőfi Művelődési Ház orosz teázó jában. S így folytathatnánk to­vább: újításokkal, az export- termelés támogatásával, a kulturális eseményekkel, a kirándulásokkal vagy a tö­megsporteseményekkel. De ennyiből is látszik, igenis van jövője a brigádmozgalomnak. G. Z. József GBBR Félszáz taggazdaság Az ünnepre készül a {árás A szorgalmas munka gyümölcse Már alig néhány nap választ el bennünket augusztus 20-tól, alkotmányunk születésének évfordulójától, amikor kö­szöntjük az új kenyeret, és emlékezünk az államalapító István királyra is. Íme, egy rövidke körkép.az ünnepi ké­szülődésről. Túrán Tóth János megbízott művelődésiház-igaz- gató tájékoztatott: Túrára várják — Községünkben hagyomány, hogy ezt a napot igazi nép­ünnepélyként köszöntik. A rendezvény az idén is a kas­télyparkban lesz. ahol augusz­tus 20-án délben már megszó­lal a zene. Fél háromkor kez­dődik az ünnepség, majd an­nak befejezése után a műve­lődési ház öntevékeny művé­szeti csoportjai adnak műsort. Hat órakor hivatásos művé­szek — köztüjr Gaál Gabriella, Harangozó Teréz — lépnek a közönség elé, és másfél-két órán át szórakoztatják a köny- nyűműfaj kedvelőit. Ezalatt az érdeklődők a sportpályán labdarúgó-mér­kőzést láthatnak. Nyolc órától éjfélig tart a szabadtéri disz­kó. Természetesen az elmúlt évekhez hasonlóan az ételt és italt kedvelőkről is gondoskod­nak a rendező szervek. A tú­rái Galgavidéke Afész ven- déaiátóipari egységei mellett árusítanak a magánkereske­dők is. Megtudtuk, hogy a galgahé- vizieket is Túrára várják az ünnepségre és a rendezvé­nyekre. Lassan hagyománnyá válik, hogy a két község dol­gozói együtt ünnepelnek. Gal- gamácsa ünnepéről Tóth András tanácselnök adott in­formációt: — Galgamácsa és két társ­községe — Vácegres, Váckis- újfalu — dolgozói augusztus 19-én délután hat órakor ta­lálkoznak a galgamácsai mű­velődési házban, ahol megsze­gik az új kenyeret. Az ünnep­ség legnagyobb eseménye a társadalmi munkában élenjá­rók kitüntetése, az oklevelek átadása lesz. Az ünnepi beszéd elhangzása után a mű­velődési ház és a KlSZ-szer- vezet művészeti csoportjainak ‘műsorát láthatják az érdeklő­dők. Az operatív bizottság kezdeményezésére a társköz­ségek lakosságát a termelőszö­vetkezet autóbuszai szállítják az ünnepségre. Az aszódiak ünnepét Ikla- don rendezik — amint azt Tóthné Lajkó Ilona, a községi tanács előadója elmondta. — Augusztus 19-én délután há­rom órakor Ikladon rendezik a járási alkotmánynapi ün­nepséget, amelynek előadója dr. Cselőtei László egyetemi rektor, országgyűlési képvi­selő lesz. Az ünnepségnek az ekkor avatásra kerülő német nemzetiségi tájház ad helyet. A rendezvényen műsort az ik- ladi népdalkor népi együttes tagjai biztosítanak. A tájház avatására nemcsak Aszódról, Domonyból és Ikladról, de az egész járásból várják a vendé­geket. A valkói közös tanácshoz tartozó községek. Vácszent- lászló, Zsámbok közös ünne­péről dr. Cseri László párttit­kár a következőket mondta el: — A három község ünnepi rendezvénye augusztus 20-án délelőtt tíz órakor kezdődik a zsámboki művelődési házban. Az elmúlt évben a települése­ken sok társadalmi munkát végzett a lakosság, érthető, hogy többen is kapnak ezért elismerő oklevelet és jelvényt. Az ünnepség második részé­ben lép színpadra a zsámboki népi együttes, akiktől minden bizonnyal az ünnephez illő aratási dalokat is hallunk. Óvodások öröme Kelemen Mihály vérségi ta­nácselnök örömmel újságolta, hogy augusztus 19-én este hét órakor, az alkotmány ünnepén adják át a versegieknek a ki­bővített óvodát, ahol az eddi­gi huszonöt gyerek helyett hatvan apróságot tudnak el­helyezni. Nemcsak a helyek száma növekedett, de korsze­rű, konyhai blokkot is sike­rült kialakítani. Igaz, a községben eddig is minden jelentkezőt felvettek az óvodába, de ehhez a műve­lődési ház néhány helyiségét is igénybe kellett vennünk. Az óvoda bővítésében sok vérségi részt vett. Az elvégzett társa­dalmi munka értéke mintegy négyszázezer forint. Az elmon­dottak bizonyítják, hogy a versegieknek most különösen szép lesz az ünnep. A megem­lékezést Gaál Attila, a terme­lőszövetkezet párttitkára mondja. Műsorról a KISZ köz­ségi alapszervezet fiataljai gondoskodnak. Élenjárók elismerése Bagón — erről Kékesi Já­nossal. a Hazafias Népfront községi elnökével beszéltünk — augusztus 19-én 18 órakor a művelődési központban ren­dezik a bagiak és hévizgyör- kiek ünnepi megemlékezését, amelyen megszegik az új ke­nyeret, kitüntetik a társadal­mi munkában élenjárókat. Az ünnepségen műsort ad a Mu- haray Elemér népi együttes, majd ezt követi az aratóbál. Az említett községekhez ha­sonlóan a járás minden tele­pülésén nagy a készülődés, s az előjelek szerint a jó és szorgalmas munkából faka­dóan gazdag, vidám lesz já­rásunk dolgozóinak az ünnepe F. M. Új* szolgáltatás Lakástakarékossági betét Űj betétforma bevezetésé­vel foglalkoznak a Pécel és Vidéke Takarékszövetkezet­ben. Nyolcadik szolgáltatás­ként a lakástakarékossági be­tét elfogadására várhatóan az év vége előtt kerülhet sor ná­luk legkorábban. Ebben a be­tétformában évenként legalább hatezer forintot kell elhelyez­nie a takarékszövetkezeti tagnak, s ezt egy összegben vagy részletekben is befizet­heti. A lakástakarékossági be­téttel az otthonteremtés anya­gi alapjainak megteremtésé­hez adnak lehetőséget, amely lényegében hasonló az ifjúsá­gi takarékbetéthez. A különb­ség elsősorban az, hogy a harmincöt életévüket betöl­tötték is rakhatják. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Mediterrán udvar: olasz est. Filmvetítés: Fellini: Ró­ma. Fábián Annamária Tanul­mányok Ádámról és Éváról című aktfotókiállítása. A sárkány éve. Színes, szinkronizált szovjet történel­mi film. Csak 4 órakor! Régi nyár. 6 és 8 órakor. ■ Szombati jegyzetb • Fejlődés Nem is olyan régen, ép­pen egy jegyzetben elmél­kedtem, utólag bevallom, az illetékesek előzetes vé­leményének kikérése nél­kül arról, hogy az utóbbi időkben, ha nem is eget- földet rázó tempóban, és robbanásszerűen, de mégis jól észrevehetően fejlődik gyarapodik Valkó. Ügy gondoltam, benyomásaim nem kérnek megtámoga- tást, hogy megcsinálták, felújították a községbe ve­zető utat. Hogy bővült a kereskedelmi ellátás, jó a választék a húsboltban, a műszaki cikkek kis áruhá­zában, általában az élelmi­szerüzletekben is. Hogy tavaly, ha még egyelőre ki­csinyke műhellyel is, s de gyarapodott a helybeli munkalehetősségek száma. Hogyan készül a valkói— vácszentlászlói vízmű, leg­utóbb amikor ottjártam, éppen a víztornyokat állí­tották fel a két községben, s még az idén tetemes ve­zetékhálózat készül el. S még sorolhatnám, de felesleges az ismétlése. A valkóiak s az arra járók is látják: a község vezetői, dolgozói igyekeznek, ne­hogy lemaradjanak a járás többi településétől, sőt ha lehet, ebben-abban ők le­gyenek az élen. Mint vol­tak egykor a száz személyes óvoda építésekor. S erre mégis mi történt? Amikor legközelebb a ta­nácselnökkel találkoztam s beszélgettünk a tisztes igyekezetről, s a szerény fejlődésről, éppen az ellen­kezőjét tapasztaltam annak, mint amit vártam. Az el­nök ahelyett, hogy elége­detten dörzsölte volna a tenyerét, s köszönte volna, ahogy szokás, a dicsére­tet; inkább a gondokkal hozakodott elő. S minden jó, örömteli jelenség mel­lé odaállította az ellentétét, vagy ami öszemérhetö vele hiányokban, problémákban. Igaz, az elején soroltak mellett már hozzákezdenek az új iskolaépület majdani helyének tereprendezésé­hez, de nézzük meg a köz- ség egyik-másik utcáját Például a Petőfit vagy az Isaszegit. Az előbbi bele- omlik az alatta levő völgy­be, az utóbbi mint a rosz- szul megművelt szántóföld. Esőben, sárban. hóban mindkettő s persze még jó- néhány rajtuk kívül járha­tatlan. Újjáépítésük horri­bilis összegbe kerül, s bár ígéretet kaptak például arra, hogy a Petőfi utca rendbetételéhez központi segítség érkezik, de ebben a nehéz gazdasági helyzet­ben felülről is lassan pe­regnek a forintok. Vagy a másik: örülnek annak, hogy végre új pos­taépületet kap a község s hogy a szükségtanterem­ben működő napközi a pártházban lel új, megfe­lelő ideiglenes otthonra, de gondoljunk csak arra, hogy még mindig milyen szegény a község a közösségi he­lyiségekben! Igaz. a szom­szédos s vele közös tanácsú Vácszentlászlón ott a mű­velődési ház, de onnan ké­sőn este hazajönni, főleg rossz időben, bizony körül­ményes. Igazán elkelne Valkón is, ha nem is egy művelődési ház, de legalább egy olyan klubház, ahol végre igazi otthonra talál­na például a varrókor, a nyugdíjasok társasága, vagy a cigányklub. Aztán mindehhez hozzá­tette az elnök azt is: nem 'nyugszanak. amíg mind­egyik gondjukra nem talál­nak gyógyírt. Kerüljön bármennyi utánjárásba, ki­lincselésbe. S bár alig hi- hetem, hogy egyszer is el­jön az az idő, amikor a valkói, vagy bármelyik já­rásbeli tanácselnök elége­dett lehet, s csak a jóról számolhat be, mégis biz­tosra veszem: az ilyen hoz­záállás valóban sikerhez vezet. Ha lassan is, ha buk­tatókon át is, de legalább úgy mint eddig. Gáti Zoltán ISSN 0I3S-1957 (Gödöllői Hírlap) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom