Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

1983. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT %Mdan 5 Befogták az elemeket Napkollektorok a Madárváifón Szélkerék húzza, napsugár melegíti a vizet a Kiskunsági Nemzeti Park kondortói orni­tológustáborában, a Madár­vártán. Az elektromos léghálózat ki­építése itt nemcsak költséges lenne, hanem a táj arculatát is csúfítaná, ezért az elemeket fogták munkára. Szélkerék működteti a csőkutat, s tölti fel a tartályokat, a fürdővizet napkollektorok melegítik 50-60 fokosra. írásos emlékek, dokumentumok a vasbetonról A hazai cement- és vasbe­tongyártás történetét bemu­tató múzeumot nyitottak a lábatlani vasbetongyárban. Az ország üzemeiben, levéltárai­ban múzeumaiban sok éves munkával gyűjtötték össze az írásos és tárgyi emlékeket. A múzeum látogatói meg­tudhatják. hogy hazánkban a múlt század elején, a Ferenc- csatorna építésénél alkalmaz, tak először betont, s akkori­ban ez nagy nemzetközi ér­deklődést váltott ki. Miért vegyes a kép? Joggal elvárható a jobb munka Sokáig a tanácsok megoldhatatlan gondjának lát­szott, hogy kivel, kikkel végeztessék el az olyan beru­házási, felújítási, karbantartási feladatokat, amelyek a kivitelező számára nem ígérnek hasznot. A környékben épp ezért sokan irigyelték a monoriakat, a pilisieket és a vecsésieket, amikor megalakultak a helyi tanácsok költségvetési üzemei. Azóta a közvéleményben vegyes kép alakult ki róluk, részben talán azért, mert kevesen ismerik pontosan működési feltételeiket. Érdemes tehát összehasonlítani, mérlegre tenni tevékenységüket. Időközben a három költség- vetési üzemből kettő lett, mert a pilisi a monori részlegeként működik tovább. Az üzemek túlsúlyban építőipari felada­tokat oldanak meg, tanácsi és nem tanácsi szervezetek ré­szére. Munkájuknak egyre nagyobb hányadát jelentik a kommunális tennivalók: köz- tisztasági. parkfenntartási, in­gatlankezelési tevékenység, piacok, temetők gondozása, fürdőszolgáltatás. Következetesebben Mindkét helyen meglehető­sen kis létszámú gárdával dolgoznak, viszonylag ala­csony a termelési érték, a ter­melékenység az átlag körül alakul. Mindössze az alapve­tően szükséges gépekkel ren­delkeznek. A műszaki és a • • Összecsengő válaszok Gyár a község szívében Egy ipari üzem rövid idő alatt képes megváltoztatni egy község arculatát. Függetlenül attól, hogy az ott élők közül mennyien választják munkahelyükül a gyárat vagy üzemet, szinte mindennapos kapcsolat alakul ki. Hirte­len több lesz a betonozott járda, a köves út, gyorsabban épülnek az iskolai tantermek és soha nem gond, hogy ki szögelje vissza a közintézményekben a leszakadt karnist. Az iskoláért teszik ■Diósd, hutájában,, .az MGM köpiyékó -- nöhá régóta 'itt a gyár. — ma is változik, alakul,1 S vele együtt az egész telepü­lés, Erről beszélgettünk Nagy István tanácselnökkel: — Hogy milyen a kapcsola­tunk a gyárral? Nagyon jó. Ez nem puszta udvariaskodás, tényleg így van — válaszolja: — Sokat köszönhet a község az üzemnek. Ma már ott tar­tunk, hogy a nagy társadalmi munkaakciókon a résztvevők fele a gyáriak közül kerül ki. S, ehhez tudni kell azt is, hogy nagyon kevés diósdi vállal itt helyben munkát, — Melyek az együttműködés kézzel fogható bizonyítékai? — Ezekben a hónapokban a legjelentősebb program a négytantermes iskola építése. Diósd oktatásügye rendkívül rossz helyzetben van. Innen szeptembertől júniusig három­száz általános iskolás gyereket hordanak be naponta a szülők budapesti iskolákba. Termé­szetesen ha átjelentkeznének Diósdra, valamennyiüket föl kellene vennünk, de bevallom, nagy bajban lennénk. Az iskolaépítést az is nehe­zíti, hogy rendelet korlátozza újabbban a Tüzép-telepeken a közületi vásárlást. A gyártól nagyon sok segítséget kapunk az építkezéshez. Brigádjaik társadalmi- munkában dolgoz nak, fuvargondjainkat is az MGM oldja meg és daruja se­gítségével illesztik helyére a födémeket. —. a lakosság is vállal két­kezi munkát az új iskoláért? — A diósdiak elsősorban ön­kéntes anyagi hozzájárulást nyújtottak, a legkisebb össze» 100, a legnagyobb 2 ezer 500 forint volt A munkának eb­ben a szakaszában a pénzbeli segítség jobban elkel. — Ügy tudom, hogy a köz­ség legtöbb rendézvényének is a gyár ad otthont. Együtt az úttörőkkel — így igaz, az ebédlőben tartjuk szinte minden összejö­vetelünket, a falugyűléstől a farsangi bálig. Felsorolni nem könnyű, amit a gyár vezetői tői és munkáskollektíváiátó kapunk. Mégis azt hiszem, a legjelentősebb az, hogv min denkor számíthatunk rájuk. — Nagyon sokrétű az együtt­működés a gyár és a község között — mondja Radó Ár­pád, az MGM diósdi gyárának KISZ-titkát'a, anjikor a, feap- csolatróí kérdezem. .— A leg­szorosabb szál talán az úttö­rők és a KISZ-esek között szö­vődött. Száz KISZ-tagunk öt alapszervezetben dolgozik és valamennyi kapcsolatot tart egy-egy úttörőrajjal. Ügy ér­zem, ez nem formális — csak papíron dokumentált — segít­ség. Nincs olyan hónap, hogy ne szerveznének a pajtások­nak valamilyen programot, előadást vagy egyéb rendez­vényt. A kerékpártúrától a gyermeknapi műsorig sok minden belefér ebbe a jó vi­szonyba. — Ügy tudom, a gyári MHSZ-klubnak is sok gyer­mektagja van. — Valóban igen népszerű az iskolások között az MHSZ. Azok a gyerekek, akik nálunk sajátítják el a honvédelmi is­meretek alapjait, vagy éppen a lövészetet, az országos ver­senyeken is megállják a he­lyüket. A közelmúltban ké­szült el a gyári sportbázis, amely szintén kitárja kapuit a diósdi gyerekek, és természe­tesen a felnőttek előtt is. Munkásművelődési klubunk gyakran ad otthont a községi ünnepségeknek, s ezekhez nemcsak a helyiséget biztosít­juk. A pedagógusnap előtt pél­dául mi szerveztük meg a ki­tüntetett tanárokat köszöntő összejövetelt. Számíthatnak a tanácsra — Eddig csak arról esett szó, hogy mit kap a község a gyártól. De vajon mit ad? — Ha nem is az egész köz­ség, de á tanács mindent meg­tesz, hogy segítse az MGM-t. Például a munkáslakás-építé- si akciónk idején példás gyor­sasággal adtak közművesített telket. Amikor a tömegsport­bázist építettük, meg kellett szüntetni egy utat, ezt is kés­lekedés nélkül intézték. S so­rolhatnám még tovább .. . Mas azt mondaná, ezek nem nagy dolgok. Lehet, de nekünk a legfontosabb, hogy érezzük: számíthatunk a tanácsra, a községre. Azok után amit a tanácsel­nök és a KISZ-titkár is mon- lott, érthető, hogy a két vá- ’asz összecseng .,. Móza Katalin gazdasági irányító tevékeny­séget vizsgálva felettes szer­veik Monornál visszaesést, a vecsési üzemben kis javulást tapasztaltak. Igaz, a monori üzemben gyakrabban került, sor vezetők cseréjére, Vecsésen viszont sikerült stabilizálni a közép­vezetői és a dolgozói létszá­mot is. Minden igyekezetük ellenére a főváros közelsége és a viszonylag alacsony bér- színvonal miatt nagyobb a fluktuáció, mint más gazda­sági egységekben. Nem vált valóra az a remény, hogy a MÁV és a Volán személyszál­lítási díjainak emelése után, az útiköltség-hozzájárulások csökkenése miatt több bejáró dolgozó keres majd náluk munkát. Ebben nyilván szerepet ját­szik az is, hogy szakembereik jövedelme elmarad a környe­ző, hasonló munkát végző ál­lami és szövetkezeti vállalatok munkásaiétól, illetve vezetőié­től. Talán érthetően alacso­nyabb a szakmai színvonal is. Nyilván sokat jelentene, ha a költségvetései üzemekben is az építőipari szakmáknál másutt alkalmazott normákat vezet­nék be, azok teljesítését vi­szont következetesen figye­lemmel kell kísérni és meg­követelni. A munkafegyelem lényeges javítása sem odázható el. E szempontból különösen Mono­ron kedvezőtlen a helyzet. (Lapunk is több olvasói leve­let kapott már ezzfil kapcso­latban.) Egy-egy 'nagyobb1 Vo­lumenű munka továbbra is gondot okoz számukra. A ha­táridő-eltolódások miatt pedig automatikusan több bért kell kifizetni, ebből következik, hogy a komolyabb építési, sze­relési feladataikat gyakran csak ráfizetéssel tudják meg­oldani. Mehsz próba Az elmúlt évben egyébként a két költségvetési üzem ösz- szesen 255 dolgozóval, 41 mil­lió 602 ezer1 forintnyi termelé­si értéket hozott létre. Ezek­ben a munkákban szerepelt Monoron a Kossuth Lajos ut­cai iskola vizes blokkal tör­tént bővítése illetve Vecsésen az idén elkészülő 4 lakásos GOV-épület. Az építőipari te­vékenységet vizsgálva kiderül, hogy Monoron a termelés 9,5 százalékkal csökkent, ugyan­akkor a létszám 14 százalék­kal nőtt. Következésképpen csökkent a termelékenység is. Vecsésen ebből a szempontból a helyzet kedvezőbb, főleg, ha az egy építőmunkásra jutó anyagmentes termelési értéket mérjük, amely 19 százalékkal emelkedett. Vecsésen egyéb­ként mind a szálítás, mind az anyagbeszerzés sokkal rugal­masabb volt. A költségvetési üzemek kommunális feladatai közé tartozik például az intézmé­nyes szemétszállítás. A fővá­rossal szomszédos nagyközség­ben ezt szekérfuvarozó kis­iparossal oldják meg, a járási székhelyen viszont az üzem gépkocsijaival. E téren egyébként javulás tapasztal­ható az utóbbi időben. Mind­két üzem végez parkfenntar­tást is, meglehetősen kezdet­leges módon, gépesítettség nélkül, a hagyományos kézi erővel. Halogatás nélkül Az ingatlankezelési tevé­kenység is azon feladatok kö­zé tartozik, amely önköltsé­ges, tehát a nyereséget nem befolyásolja. A monori költ­ségvetési üzemnek éttől az év­től kell' ezzel is foglalkoznia. Rájuk is, a vecsésiekre is nagy feladat hárult. A lakbé­rek változása miatt fel kellett mérniök az összes állami bér- és szolgálati lakást. Az ezzel kapcsolatos adminisztráció is komoly próba elé állította őket. Az új lakbérek megálla­pításával kapcsolatban azon­ban a lakók részéről számot­tevő észrevétel,. kifogás nem érkezett. A költségvetési üzemek ere­detileg tulajdonképpen épp a kommunális feladatok végre­hajtására alakultak. Évről év­re növekszik is e tevékenysé­gük mértéke, a tanácsok és a helybeliek azonban továbbra is joggal várnak minőségi és mennyiségi változást. Sok a tennivaló a járási székhelye­ken, de Vecsésen is. Haloga­tásuk vagy felületes elvégzé­sük nemcsak az üzemek hely­zetét nehezíti, hanem a lakos­ság hangulatát is befolyásolja. A gazdasági mutatók értékelé­sekor talán nem árt erre is gondolni. Vereszki János Boltra, vízre, gázra adtak HARMINCÁN VÁLLAL­TÁK, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj: hozzákezdenek a munkához. így is történt. Múlt szombaton reggeltől estig szé­pen megnőttek a tököli hús­bolt falai. Harmincán vállalták, nem többen. Mégpedig azért, mert eggyel több ember már aligha fért volna el a falazásnál. Je­lentkező pedig jócskán akadt. A 7 ezer 200 lakosú nagyköz­ségben nem kell lasszóval fog­ni a társadalmi munkásokat. Szucsics Péter tanácselnök ezt a következőképpen magyaráz­ta. — Ha kicsiny, netán feles­leges, semmitmondó ügy érde­kében mozgósítanánk az em­bereket, akkor bizonyára ne­héz lenne vállalkozókat talál­ni. A tököllek azonban megl értik: minél előbb szükség van a húsboltra, mert ez a telepü­lés nem tartozik a legjobban ellátottak közé. Hogy ez mennyire így van, arról meggyőződhet minden­ki, aki ellátogat ebbe a köz­ségbe. Csak néhány adalék: hús, felvágott kevés van: ru­haneműből sincs nagy válasz­ték, egyetlen butik várja csu­pán a vásárlókat. Érthető, hogy a falubeliek lelkesedéssel fogadták a felhívást, s bene­veztek a húsbolt felépítésébe. — Egyetlen üzletük van ahol húst árusítanak, monda­nom sem kell, hogy ez nem elegendő. Éveken keresztül próbálkoztunk, míg a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat. segítsé­günkre sietett: 300 ezer forin­tot kaptunk tőlük, a többi már ránk van bízva, rajtunk múlik. Ügy tervezzük, október végén, legkésőbb november elején kinyit az új üzlet (80 négyzetméteres lesz) — mond­ta a tanácselnök. Rövid beszélgetésünkből az is kiderült (az éppen kőműves mesterséget gyakorló tanács­elnököt nem illik sokáig fag­gatni), hogy a víz-, valamint a gázvezeték építésének hírére is sokan megmozdultak a fa­luban. Különösen az előbbi el­készülte szerzett nagy örömöt. Az ok: az ivóvíz minősége nem volt megfelelő. A társulatot 1980-ban hozták létre, a mun­kálatokat 1981-ben kezdték el, a főgerincvezetéket tavaly fek­tették le, most pedig a mellék­utcákban helyezik el a csöve­ket. Az elképzelések szerint 1985-ben Tököl teljes terüle­tét behálózza majd a vezetékei víz. AHHOZ, HOGY egészséges ivóvizük legyen, az emberek 32 millió forinttal járultak hozzá a költségekhez, s termé­szetesen sok-sok társadalmi munkával. Közben megkez­dődtek az előkészületek a gáz­vezeték kiépítésére is. Másfél évvel ezelőtt e célra társasá­got alapítottak, s most elké­szült már a tanulmányterv, sőt a költségmegosztásban is meg­egyeztek. Egyelőre csak a vál­lalatok kapnak majd földgázt, később természetesen a ma­gánházakban, tanácsi lakások­ban élők is áttérhetnek e ké­nyelmes és korszerű fűtési módra. K. & Különleges „háziállatok" Különleges „háziállatokat” tart pomázi otthonában Fehér Ta­más, a TIT terrarista szakkörének titkára. Magyarországon igen ritka kígyók és egyéb hüllők találhatók terráriumában. A kép tanúsága szerint Fehér Tamás kislányai sem félnek a boa óriáskígyóktól. Ügy megszokták azokat, mint más gyerek a család kedvenc kutyusát vagy cicáját. S zínes tévém nincs, de minek is volna, hiszen mostanában mindig színeseket álmodom. Olyanokat, hogy Feri bácsi vagyok, öreg favágó. Ködös novemberi hajna­lon kopogtatok az ablakunkon, és azt mondom: „Dicsértessék, nagysága. Meggyüttem.” Nekilátok. Anyám visz- szaköszön, és azt mondja, jól van, öreg. Feri bácsi fűrésszel, baltával ne­kiesik a rönköknek, pirkadatkor má­sodik énemet anyám'kiküldi az öreg­hez, kezemben gőzölgő cserépbögre, te­le forralt borral. Iskolából hazajövet az ebédnél együtt hörpöljük a levest, én és ő, aki szintén én vagyok. Alkonyaikor az aprított fa a kamrában stószba rak­va. Viszem az üveg bort. a pénzt neki — magamnak. Baltával választaná el hajunkat, ha ma nem kapná meg, rebegi anyám ne­kem — neki. Olyan álom is kísért, hogy szakállam őszbe csavarodott már. és újságíró va­gyok, de Feri bácsi is vagyok. És fel­szólít valaki, egy szerkesztő, talán: Ké­rem, szerző úr, szükségem volna egy tárcára. írjon egy öreg kínai paraszt életéről. Három gépelt oldalt kérek. Holngpra. Az öreg ráncos képű remegő kezű figurát éjszaka elképzeltem, hajnalban megrajzoltam. Szárított halat evett egy marék rizzsel. Boldog volt. Miután el­költötte ebédjét, inas lábát a nagy sár­ga folyóba áztatta, és bölcs dolgokat mondott a világ folyásáról. Megbízómnak tetszett az írás. Egy nap múlva nyomtatásban olvashattam művemet és alatta nevemet. Ismét el­telt egy nap, kora reggel a pénztáros kisasszony mosolyogva számolta elém a nekem járó pénzt. A honorárium mellé egy nyomtatványt is kaptam. Lenin levele volt A. M. Gorkijhoz. ÁLMOK Á „... A napokban a Pravda pétervári szerkesztőségéből levelet kaptam, amelyben arra kérnek, írjam meg ön­nek, hogy nagyon örülnének, ha ön ál­landó munkatársa lenne a lapnak. So­ronként 27 kopejkát akarunk fölaján­lani Gorkijnak, de félünk, hogy meg­sértődik — ezt írják nekem. Biztos va­gyok benne, hogy a Pravda pétervári szerkesztőségének aggályai teljesen alaptalanok, és hogy a szerkesztőség ajánlatát ön elvtársi megértéssel fogja fogadni.” papírt elolvastam, a nő még utá­namszólt, ne feledje, maga nem Gorkij és mégis milyen sokat kapott. Én Feri bácsi vagyok, válaszoltam, csó­kot intettem és elmentem az OTP pénz­tárosnőjéhez befizetni az esedékes rész­leteimet. Ez a nő is mosolygott, az ál­lamkassza szekszepiles cerberusza volt. Fehér blúza feszült, jó széllel indul­hattunk az adósok börtönéből vissza az ártatlanok szigetére. Itt egy fenyő alá pihentem. Napfény­ben fürödtem. Később, a kék alkony­ban, a postás ragyogó arccal ébresztett. Egymilliárd dollárt hoztam, elvtársam. Az életművéért, és azért, hogy él. Ezüstdolláros borravalót adtam a vi- gyorgó fiúnak, azután fölhívtam a Nagy Bank-vezért. Ráért, fogadott. Mi­re beértem, már sokan vártak. A mi­nisztert megismertem. Koccintottunk. Kisvártatva egyszerre többen is kér­dezték, mi a terve a pénzzel, kedves elvtárs? Szeretett hazámnak ajánlom, ha kapok még egy pohárka forralt bort, illetve konyakot s valaki megkí­nál cigarettával. Érdeklődve néztek rám, tíz kéz nyúlt felém pohárral, ci­garettával. De hát ön mit kíván, személyesen, e hazafias cselekedetéért? Talán egy villát vagy egy jó kocsit, esetleg jobb állást? Nem akar alapítványt létesí­teni? Életmentő emlékérmet szeretnék, elvtársak. Ne- tartsanak szerénytelen­nek, higgyék el, megérdemelném. Egész életemben sok fuldoklót húztam ki a vízből. Csodálkozás morajlott. A terem páncélfalai különös akusztikával ver­ték vissza a hangokat. A dobhártyát szaggató disszonanciában a mellettem ülő OTP fiókvezetője az asztal alatt bokánrúgott. Maga bolond. Fizettesse ki velük a hátralevő részleteket. Akkor holnap újabb személyi kölcsönt vehet fel. C suromvizesen ébredtem. Kávét főz­tem. Nőmnek elmondtam álmo­mat, egy kissé kiszínezve, hogy neki mennyi színes rongyot vásároltam a temérdek pénzből. Kilenckor a pénz­táros kisasszony azt kérdezte tőlem, mit akarok? Mikor jelent meg cikke? Március 8-án, válaszoltam. Akkor a jövő héten várható a pénz — mondta mosolyogva. Feje felett a Szász Endre illusztrálta falinaptárra bámultam, áp­rilis 26-át mutatott. A fehér blúzos lány kitartóan mosolygott. De ez a fe­szülő vitorla most böjti széllel az adó­sok börtönébe visz engem — gondol­tam. Vitorlát bevonni, horgonyt leereszte­ni! — Magda, drága titkárnőnk, adjál ötszáz forint úti előleget. Tiéd a fele királyságom és a szívem. Oh, csak jönne már az éjszaka, az újabb színes álom. S. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom