Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP VÁC! JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1983. JÚLIUS 6., SZERDA Kutak, edények a középkorból Mi épül a Széchenyi utcában? Megfelelő hely az építőanyagnak ^ Él Vácott egy lelkes helytörténész, aki vala- $ mennyi lebontásra ítélt $ házsort, utcarészletet és $ épületet megörökít, hogy $ ily módon megőrizze azokat & az utókornak. Legutóbb a t Széchenyi utca felső — S; Március 15. tér felé eső — ^ végét kapta lencsevégre, í Munkájának eredménye- f ként a történelmi múltat % — régebben készült fotói ff révén — összehasonlíthat- ff juk a helyére épült-épülő f jelennel. Saáry Gábornak, a Váci Magasépítő Közös Vállalat igazgatójának szavai nyomán viszont a jövő képe rajzoló­dik ki. A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatósága kiren­deltségének épülete és a já­tékbolt közötti területről mar­kológépek, teherautók segít­ségével hordják el a romo­kat, hogy átadhassák az épí­tési területet egy 34 millió fo­rintos beruházásnak. Az ide tervezett négyszintes épület földszintjén kap majd helyet az Állami Biztosító váci ki- rendeltsége, a vám- és pénz­ügyőri szakasz és egy virág­üzlet. A felsőbb szinteken 16 lakás épül. Vác sok emléket őriz a múltból, nemcsak a föld fe­lett, a föld alatt is. Ez okoz­ta az előre nem látott gondo­kat a kivitelező vállalatnak. Középkori leleteket hozott felszínre az alapásás: a többi Markológép és teherautó az építkezés területén Hancsovszki János felvétele között két nagyon szép kutat, faragott kútgyűrűkkel. A he­lyi múzeumba kerülnek az itt talált cserépedények, több száz éves háztartási felszere­lések is. Ugyanakkor a próba­ásás azt bizonyította, hogy már négy méter mélyen szin­te ingoványos a talaj, a ter­vezett technikával nem lehet itt megkezdeni az építkezést. Az épület alapjának átdol­gozott terveit á napokban hagyták jóvá: 110 tartópillért kell mélyen a földbe helyez­ni, erre jön majd az épület­tömb. Ez drágítja a munkát, a beruházási összeg egyne­gyedébe kerül az alapozás. Mindennapi Hétfőn reggel fáradtan, álmosan megyek dolgozni, a zajos, eseményekkel teli hét vége meglátszik az ar­comon. Az egyik kolléga­nőm utolér a gyár udvarán és fáradtságomat látva rög­tön vidítani kezd a pana­szával Képzeld el! — felkiáltás­sal már mondja is, hogy a tejfeles csirkepaprikás he­lyett majdnem tejszínes paprikáscsirkét vacsoráztak egy kis tévedés miatt. Ugyanis a tejfeles pohár­ban tejszínt árultak. Nem nagy dolog, végül is tej­termék mind a kettő, a cso­magolásuk is ugyanaz, csak a zárófedő más. Még az a szerencse, hogy a szombati vacsoránál történt az eset és nagy mérgében nem tu­dott visszarohanni az üzlet­be; hétfő reggelig pedig már lecsillapodott. Kolléganőm be sem feje­zi a mondókáját, már jön is a barátnője, aki újságolja, hogy vett a férjének egy nadrágot és amikor az üz­letben megpróbálták még nem volt vele semmi gond. A hét végén viszont, ami­kor a férje felvette, s kezd­te volna befűzni az övét, rájött, hogy nincs mibe, ugyanis lefelejtették a nad­rág egyik oldaláról a két övtartót. Tulajdonképpen nem nagy dolog, csak ép­pen annak aki így szokta, hordhatatlan. Mindennel csak a mérgelődés meg a gond! Az bizony! — vágja rá a másik kolléganőm. Egy-két hete a SENIOR mintabolt­ba sietett és nagy megdöb­benésére azt tapasztalta, hogy egy „Zártkörű ren­dezvényt tartunk” feliratú tábla lógott az ajtón. Dél­után 4 óra volt. Sarkon for­dult és hazament. Két nap múlva újra a Széchenyi ut­cában járt, gondolta, most biztosan sikerül vásárolni a SENIOR boltban, mikor még nagyobb megdöbbené­sére újra az ismerős tábla fogadta. Egykedvűen, ki­mérten függött az ajtón. Nem tudja, hogy azóta le sem vették, vagy minden délután kiteszik az ajtóra? Egy héten kétszer, az azért már sok! Ahogy beértünk az irodá­ba, lehangoltságom már múlik, hiszen mi az én ba­jom a többiekéhez képest. Akkor érkezik a főnököm, aki meséli, hogy a múlt hó­napban vásárolt, igaz nem Vácon, hanem Pesten, há­rom gyermekének egyforma három nadrágot, amiket reklámövekkel árultak. Ott­hon a kicsomagolásnál vet­te észre, hogy csak két nad­rágon volt öv, a harmadik az áruházi csomagolásnál eltűnt. Mérgében levelet írt az áruháznak és csodák- csodája, egy elnézést kérő levél kíséretében megérke­zett a számára legyártott három egyforma öv. Tes­sék! Az ürömben is lehet öröm! Ezek után megiszom a reggeli kávém és összege­zem magamban a hallotta­kat. Ügy látszik máshol is fáradtak, figyelmetlenek az emberek, hiszen túl sokat tévednek. S lehet, hogy né­ha ezek a tévedések nem is mindig véletlenek? Iszom még egy kávét és nagy figyelemmel, ponto­san, precízen dolgozni kez­dek, nehogy más kontójára én kövessek el hibát... B. T. P. A szomszédos társadalom- biztosítási épületnek az orom­fala is beomlással fenyegetett, ezt a veszélyt is kiküszöbölik. Saáry Gábor bízik abban, hogy a vállalt határidőre, 1985 végére átadhatják az épületet, amely méltó párja lesz az OFOTÉRT-háznak. , * A szemközti, páratlan olda­lon is üres már a telek, s jó hely az' építőanyagok számá­ra. Itt körülbelül a jövő év végén veszik át a terepet az építők. Ide kerül majd az új OTP-székház és a bútorüzlet bemutatóterme. 36 lakást is terveznek erre a helyire, s az épület alagsorában pedig 100 személygépkocsi részére alakí­tanak ki megfelelő parkoló­helyet. Papp Rezső A zene hullámhosszán \ A Vox Humana sikere Hamburgba*! A Vox Humana Kórus ha­zaérkezett Hamburgból, ahol a Kórusok Országos Tanácsa javaslata alapján a német da­losszövetség fesztiválján vett részt. A 7—8 évenként rendezeti fesztivál jelentős eseménye volt a hatalmas Hanza-város- nak. A Német Szövetségi Köz­társaság minden tájáról mint­egy 15 ezer énekes sereglett össze. Vendég kórusok érkez­tek Lengyelországból, Bulgá­riából és Magyarország képvi­seletében a váci énekkar. A kórust Makiári József ve­zette, a Kórusok Országos Ta­nácsának elnöke, és elkísérte dr. Tóthpál József, a KÖTA főtitkára. A magyar kórus- szervezet vezetői baráti és hi­vatalos megbeszéléseket foly­tattak a német és a jelenlevő nemzetközi kórusszövetségek képviselőivel. Hivatalos foga­dáson vettek részt a városhá­zán, ahol a város egyik sze­nátora fogadta a külföldi kó­rusok vezetőit. Koncertek Az énekkar útja során há­rom jelentős hangversenyt adott. Az elsőt Hannoverben, ahol útban Hamburg felé két napot töltött az együttes, a hannoveri kórus vendégeként. A két énekkart húszéves ba­rátság fűzi össze az 1963-as arezzói kórusverseny óta. 1965- ben csereutazás keretében a hannoveri együttes már járt Magyarországon, ekkor a váci közönség is hallhatta énekü­ket. Sok régi ismerős barátság­gal és szeretettel ölelte meg egymást a találkozáskor. A hannoveri hangverseny jó erőpróba volt a főfeladatra fesztiválkoncertek előtt, egy­ben kegyelet a két éve el­hunyt kiváló karnagy — Willi Trader emlékének, aki szemé­lyes jóbarátja volt a Vox Hu- mananak. A zeneértő közönség előtt elhangzott koncert, me­lyen az egyetemes kóruszene és a magyar folklór kiváló da­rabjai szólaltak meg, nagysi­kert aratott. Másnap tele izgalommal ér­kezett meg az énekkar Ham­burgba. a fesztivál színhelyé­re, hiszen ott, ahol nagy tisz­telete van a magyar zenének, természetesen különös figye­lem kíséri egy magyar együt­Hagyományt teremtenek Tiszthelyettes-iskolai diák­napot tartottak Vácott. A ha­gyományteremtő rendezvény célja az, hogy közelebb hoz­zák egymáshoz az ország tisz- helyettesképző intézeteinek hallgatóit, s hogy az iskolák vezetői kicseréljék egymással oktatási és nevelési tapaszta­lataikat. Alkalmat adott természete­sen az összejövetel arra is, hogy a hallgatók sportverse­nyeken mérjék össze tudásu­kat, hogy bemutatkozzanak az amatőr művészeti együttesek, s hogy az ország távoli ré­szeiből érkezett vendégek meg­ismerkedjenek az itteni lehe­tőségekkel, eredményekkel. Az első alkalommal megtar­tott diáknap, beváltotta a hoz­záfűzött reményeket, a szer­vezők azt szeretnék, ha ez­után váltakozó helyszíneken évente megismétlődhetne a ta­lálkozó. T. tes szereplését, ezért a becsü­letes helytállás nagy felelőssé­get jelentett. Vastaps A kórus tagjait autóbusz várta a pályaudvaron, mellyel 3 órás városnézésre indultak, megtekintve a város neveze­tességeit, szépségeit és a le­nyűgöző méretű tengeri kikötőt az Elba torkolatában. A város­nézés után egy hamburgi ének­kar fogadta a váciakat, mely Kodály nevét viseli. A voxo- sokat a német énekkar tagjai­nál helyezték el, ez lehetővé tette személyes barátságok ki­alakulását, bár a szétszórtság nehezítette a szakmai munkát, a hangversenyekre való fel­készülést, ennek ellenére a kó­rus kitűnően szerepelt. A St. Jacob Kirche Hamburg egyik legrégibb, legszebb, koncerte­zésre is használt evangélikus temploma. Itt rendezték meg a Vox Humana egyik önálló hangversenyét, melynek prog­ramját a hatalmas közönség szűnni nem akaró tapssal ju- ta'mazta. A műsoron többek között Vulpius, Bach, Men­delssohn, Bruckner, Kodály, Bárdos kórusművei szerepel­tek. A hangverseny után felke­reste az énekkart Paul Werhle, a Nemzetközi Kórusszövetség elnöke, Marcel Courneloup, az Europa Cantat elnöke és dr. Walter Weidmann, a Német Dalosszövetség elnöke, akik a legnagyobb elismeréssel mél­tatták a kórus teljesítményét, felkészültségét. Másnap dél­után zsúfolásig megtelt a Mu- sichalle mintegy 3000 embert befogadó nagyterme a magyar kórus hangversenyére. Ezen a fellépésen szintén nagy siker volt, melyről a Hamburger Die Welt kritikusa így írt: Barátságok „Felvillanyozóan hatott a Vox Humana énekkar a nagyterem földszintjén és emeletein ülő zeneszeretőkre. Minden tekin­tetben hivatásos szintű és vir­tuóz ez az énekkar ... Színes programokat hoztak, a komoly művektől és az élettől ragyo­gó népdalfeldolgozásoktól egé­szen a vidám stílusparódiáig. Az énekelve levonuló kórust a közönség lelkesedése kísérte, jelezve, hogy máskor is halla­ni szeretné." A zene hullámhosszán — nyelvi nehézségek ellenére is — igaz barátságok alakultak. A fesztiválhangulat, áz énekelt és meghallgatott koncertek' muzsikája azt hiszem, sokáig szép emlékként él majd a résztvevők lelkében. Péter Pál Színes oldalak Két könyv váci szerzőktől Két könyv jelenik meg váci szerzőktől a napokban a köny­vesboltok polcain. Az egyik első kiadása ép­pen száz évvel ezelőtt került az olvasók kezébe. Írója Deci­re Alajos, címe: Visszaemléke­zéseim. Az 1848—49. évi ese­ményeket mondja el a részt­vevő élményével. Degré Ala­jos (1820—1896) Erdélyben le­telepedett francia orvos fia, Nagyváradon végezte jogi ta­nulmányait, tagja lett a Petőfi köré csoportosult márciusi if­jaknak, aki Petőfi, Jókai. Iri­nyi mellett, az első sorban vo­nult fel 1848. március 15-én. Belügyminisztériumi titkár lett, majd önként jelentkezett a magyar hadseregbe, 1849- ben már őrnagy. A fegyverletétel után alföl­di tanyákon bújdosott, majd Vácott, a papvölgyi Landerer- villában élt. A kiegyezés után Vác képviselője. Már 22 éves korában elbeszélései jelentek meg az Athenaeumban, a Re­gélőben, a Honderűben. Több regényt és drámát írt, az Or­szág Világ szerkesztője. Visz- szaemlékezéseiből egy részt már közölt az 1978-ban meg­jelent „Küzdelem, bukás, meg­torlás” című gyűjtemény, most a teljes munkát olvashatjuk. A napokban megjelenő má­sik könyv szerzője a fiatal 25 éves Dénes János, a Magyar Hajó- és Darugy^r váci gyár­egységének lakatosa, akit a váciak, mint a Váci Hírlap külső munkatársát ismerik. Főként a környezetvédelemről, a madarak és a fák védelmé­ről írt cikkek szerzőjeként tartják számon. A könyv a Mezőgazdasági Könykiadó ,,88 színes oldal” sorozatában je­lenik meg, „Házunk, kertünk madarai” címmel. A könyv szövegét Dénes Já­nos írta, a fényképeket Kapo- csy György készítette. A könyv a madár és az ember kapcso­latát írja le, és ebből kiindul­va. csoportosítja a madarakat Külön érdekessége a könyv­nek, hogy a felvételek nagy része Vácott és környékén (Bü­kiben és a ligetben stb.) ké­szültek. M. Gy. Labdarúgó­műsorfüzet Háromezer példányban meg­jelent a Váci Izzó MTE új lab­darúgó-műsorfüzete. Dr. Bán­falviI Sándor szakosztályveze­tő bizakodóan nyilatkozott ar­ról, hogy lesz még NB II-es csapata a városnak. Jeszensz­ky István edző a felkészülés titkairól beszélt. Gazdag fényképanyag, toborzólap, táb­lázatok és statisztikai kimuta­tások egészítik ki a műsorfü­zetet. Június eleje óta látható a váci városi könyvtár galériá­jában Dallos Jenőnek, a mai magyar karikatúra-művészet rangos képviselőjének kiállítá­sa. Az alkotó eddigi pályájának állomásait jelzi a munkáit tar­talmazó két könyv is: a Raj­zos közéleti ábécé, és a Tréfás katonai lexikon. Időszerű láma A könyvtár galériájában be­mutatott művei a környezetvé­delem témaköréhez kapcsolód­nak. E témában, s általában a karikatúra műfajában a humo­ros, ironikus megjelenítés a jellemző részek túlzásával tör­ténő lényegkiemelés révén a jelenség mélyebb megismeré­sét, a vele való kiélezettebb szembesülést eredményezi. A környezetvédelem témája Vá­cott is időszerű, s mégis közön­ség hiányában elmaradt a meg­nyitó. Dallos Jenő mondanivalóját két fő téma köré csoportosítot­ta, melyet a kiállítást nyitó és záró alkotás foglal össze: az egyik a természet és a mester­séges emberi környezet viszo­y A karikatúra nyelvén Az ember és a természet nya, a régi és az új város kap­csolata. Csaknem minden alkotáson szerepel a szabályos mértani testet, kockát vagy hasábot idéző modern lakótelepi ház. A képeknek ez az állandó ele­me a többivel együtt, s a ve­lük való különböző viszonyá­ban új és új tartalmakat hor­doz. A lakóház és a természe­tet jelentő fák motívumai mel­lett fontos szerepet játszik Dallos Jenő művein az em­beri figura is. aki az al­kotások egy részén a ter­mészet és a mesterséges környezet éles határait próbál­ja feloldani, máshol maga is aktívan részt vesz a két világ közötti távolság megnövelésé­ben. Az Egyensúly című képen még csak egy ház látható, amely mechanikus eszközzel megemeli a földfelszínt, meg­bontva ezzel egyensúlyát: a modern, hasáb alakú házak és a természet elemei elkülönül­nek egymástól. A többi műal­kotás ennek az elkülönülésnek a fokozatait, különböző meg­nyilvánulásait érzékelteti. A humor forrása, hogy az ember a természetet mesterkélt módon igyekszik beépíteni mesterséges környezetébe. A hasábházak között járkáló em­berek kalapjukon virágbokro­kat hordanak, a házak ablakai­ban fák láthatók. A fák lomb­ját kocka alakúra nyíró figu­rák már inkább gunyoros. mint humoros szemléletet tükröznek, ugyanígy a téglatörzsű, füst- lombú fák között víkendezők is. Irónia, tragédia A természetet nem csupán az új formájú, elrendezésű la­kótelepek szorítják ki az em­beri életből, hanem az ipari termelés különböző jelenségei is. Az ember egyre kevésbé tö­rekszik ellensúlyozni a felbom­lott egyensúlyt, inkább csak a kialakult; az általa kialakított helyzethez való alkalmazko­dásra törekszik. A Polip című képen a gyárkémények embe­reket, házakat szorítanak polip módra. A Bekerítve című al­kotáson a füst és a szennyvíz összeérő, egymásba folyó hul­lámain vígan úszkál egy pa­pírhajó. Ennek a helyzetnek a fokozásaként jelenik meg a városrendező alakja, aki egy hatalmas W.C.-kagylóba tünte­ti a számára feleslegessé vált városalkotó elemeket: a régi épületeket; vagy a helikopter, amint a hasáb alakú épületek közül kiemeli a régieket. Egyensúlyi állapot Dallos Jenő torzítja a for­mák méreteit a valóságoshoz képest; a műalkotások témája azonban éppen egy ideális nor­marendszertől. egyensúlyi ál­lapottól való, torz irányba mutató eltérés. Ez a kettősség adja a karikatúrák feszültsé­gét. amely humoros, ironikus vagy tragikomikus látásmóddal párosul. Feltétlenül érdemes megnézni őket. Bakonyvári M. Ágnes . ISSN 0133-373» (Váct Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom