Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. JtLIUS 16.. SZOMBAT EJrrr ■» Kfunap ixporfvonat A Ganz-MÁVAG vasúti jármű­gyárban az idén 20 négyrészes dízelhajtású vonatot készítenek Szovjet exportra. A két 800 LJE- mo torral ellátott vonatok a vá­rosközi közlekedésben, segítik majd a személyszállítást Tájékoztató az ipar helyzetéről A gondok megoldására nem lehet sémát alkalmazni Az iparvállalatok Igazgatói értekezlete — melyről az első oldalon számolunk be — után az Ipari Minisztérium vezetői élünkön a miniszterrel, az ál­lamtitkárokkal és miniszter- helyettesekkel, sajtótájékozta­tót tartottak az ipar időszerű kérdéseiről. Az MTI munka­társának válaszolva Rabi Béla államtitkár arról szólt, hogy a tárca sorra megvizsgálja majd az alacsony hatékonysá­gú nagy-, közép- és kisválla­latok helyzetét, de azt ma még nem lehet megmondani, hogy a csepelihez hasonló szervezeti változást más válla­latoknál is kezdeményeznek-e. A nehéz pénzügyi helyzetben levő vállalatok gondjainak megoldására nem lehet sémát felállítani, minden egyes ese­tet külön kell megvizsgálni. Az azonban biztos, hogy min­denekelőtt magúknak a vál­lalatoknak kell erőfeszítéseket tenniük, akár szervezeti, akár szervezési intézkedésekkel, hogy kilábaljanak rossz hely­zetükből. Egy másik kérdésre vála­szolva elmondta: igaz, hogy a legfeljettebb ipari országban a világpiaci recesszió idején is intenzív volt a technikai fej­lesztés, de elsősorban a széllé­ÖREGSÉG N ehéz öregen, betegen, elhagyottan élni, öre­gen, betegen, elhagyottan isten háta mögött, külterü­leten. tanyán élni még ne­hezebb. Mondhatnánk azt is —a városi ember fejével gondolkodva —, hogy a leg­nagyszerűbb. kézenfekvő megoldás: a falun, tanyán élő, magára maradt, magát ellátni alig képes embert be kell vinni szociális otthon­ba, vagy költözzön a gyere­keihez, a rokonaihoz. Ez gyakran megoldhatat­lan. mert nincs befogadásra képes, alkalmas vagy haj­landó rokon, és mert az idő­seknek jelenleg rendelke­zésre álló 21 ezer szociális otthoni hely igen kevés. A .másik és a fontosabb ok: az öreg ember, főleg a ta­nyai öreg, aki 70—80 évét ugyanazon a helyen élte le. nem szívesen mozdul ki otthonából, ha mégis, akkor szerencsétlenné, boldogta­lanná válik. Az idős ember, amíg csak lehetséges, s ha ő is úgy akarja, éljen a saját ottho­nában. Éppen ebben kell segíteni őt. Nem könnyű a magányos öregembernek vagy az öreg házaspár élete akkor sem, ha városban bérházban él, ahol szomszédok veszik kö­rül, nem könnyű falun sem, ahol pedig mindenki ismeri a másikat, és tudják, ki szo­rul a segítségre, de talán a legnehezebb a külterülete­ken, a tanyán élőknek. Fel kell kutatni, meg kell találni, ki az, aki időszakos vagy rendszeres ellátásra szorul. Meg kell találni a segítségnyújtás legmegfele­lőbb módját és gyakran bi­zony még el is kell fogad­tatni azt a rászorulókkal. A felkutatás, ha nem is kis munka, de talán viszonylag a legkönnyebb, csak szív, odagdás és nem utolsósor­ban szervezés dolga. Ez­után jön a nehezebbje: megtalálni azokat az embe­reket, akik rendszeresen vállalni tudják a gondozást és segíteni nekik abban, hogy erre a munkára nem­csak lelkileg, hanem szak­mailag is felkészüljenek. Segíteni nekik abban, hogy egyáltalán el tudjanak jut­ni távoli tanyákon élőkhöz. És az sem utolsó .feladat: meg kell nyerni az öregem­ber bizalmát, aki érthető okokból, idegent nem szíve­sen ereszt be a portájára. Mivel éppen ez az a ré­teg, amelynél a legalacso­nyabbak a nyugdíjak, vagy ahol a legtöbb a nyugdíjjal egyáltalán nem rendelkezők száma, nagy jelentősége van a rendszeres, vagy a rend­kívüli szociális segélyezés­nek. Igen ám, de a pénz hiá­ba fekszik az asztalfiókban, ha nincs, aki tejet-kenyeret vásároljon belőle. A Magyar Vöröskereszt országos végrehajtó bizott­sága a közelmúltban tár­gyalt a külterületeken és tanyákon élő idős. rászoru­ló lakosság társadalmi gon­dozásáról. . Változatos és hasznós módszerek égész sora szerepelt napirendén. A Pest megyei Szentmár- tonkátán 1975-ben létesült az első olyan napközi ott­hon az idős emberek részé­re, ahonnan csak hét végé­re ment haza, aki nem tu­dott naponta bejárni. Ilyen ma már több is működik az országban. Ugyancsak követendő módszer: a mezőgazdasági nagyüzem, a termelőszövet­kezet megállapodást köt a helyi tanáccsal saját nyug­díjasai, a területen élő öre­gék gondozására. Általános probléma: tá­volság, közlekedési nehézsé­gek miatt egy-egy társadal­mi gondozó nehezen tudja rendszeresen ellátni a távo­li tanyán élő gondozottját. Más a helyzet, ahol gondo­zási központ működik gon­dozói hálózattal, közlekedé­si lehetőségek biztosításá­val. Sok tanyai idős ember nem szívesen adja fel ott­honát: Itt születtem, innen vigyenek ki a temetőbe — mondja. Ugyanakkor azt szívesen fogadná, ha a ne­héz, téli hónapokra bekerül­hetne egy otthonba és ta­vasszal újra visszatérne a tanyájára. Űj és jó kezde­ményezés, hogy most már több helyen próbálkoznak ilyen nem hetes, hanem több hónapos otthon létesítésé­vel. Ezt az öregek nem te­kintik megmásíthatatlan utolsó állomásnak, mint a szociális otthont, de arra szívesen igénybe veszik, hogy kis tanyájukat meg­tartva, a leghidegebb, leg­nehezebb hónapokat társa­ságban, jó ellátással ott tölt­sék. S zéles a megoldási lehe­tőségek skálája. Az anyagiakon túl (vagy in­kább a mellett, vagy még inkább az előtt) társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy a legnehezebb helyzet­ben levő, rászoruló öregek­nek a legjobb megoldás le­hetősége adassék, hogy éle­tük utolsó esztendei is bé­kességben, biztonságban tel­jenek. Sárdi Mária mi tőkét hasznosították. A mi erőforrásaink az utóbbi időben szűkösek, legalábbis ami a beruházási lehetősége-, két illeti, de szellemi tartalé­kaink szinte korlátlanok. Azt is el kell mondani — han­goztatta —, hogy a recessziós időszak ellenére határoztuk el például az elektronikai, vagy a gyógyszer- és növényvédő- szer-gyártási programokat., Az energiaprogram és az anyag­gazdálkodási program is a megvalósulás útján van, ami szintén növelheti majd termé­keink versenyképességét. Szabó Imre miniszterhelyet' tes itt megjegyezte; a köny- nyűiparban átprogramozzák a fejlesztéseket, az anyagmozga­tás gépesítése, vagy a szerve­zés kevesebb költséggel és ki­sebb importtal jár, tehát eze­ket előnyben részesítik. Súly­ponti kérdés lett a szakokta­tás színvonalának emelése, fő­leg a nyomdaiparban és a textiliparban. Gábor András miniszterhelyettes hozzáfűzte, hogy a tárca éppen most dol­gozza ki a biotechnika fejlesz­tésére vonatkozó elképzelése­ket, amit viszonylag nem túl drágán és gyorsan meg lehet valósítani, ha a vegyipar, a gépipar és az elektronikai ipar együttműködik. A sajtótájékoztatón szóba került az elektronikai fejlesz­tési program helyzete is. Lel­kes Ivánné miniszteri főtaná­csos arról tájékoztatott, hogy a mikroelektronikai alkatré­szek gyártásának fejlesztése jó ütemben halad, de az egyéb alkatrészek, mint például az ellenállások, a kondenzátorok termelésének korszerűsítésé­ben némi lemaradás tapasz­talható. Néhány újságíró az iparvál­lalatoknál dolgozó műszaki értelmiség helyzetéről érdek­lődött, amire Juhász Ádám államtitkár,,, azzal, válaszolt, hogy a versenyképesség erősö­dése — meggyőződése szerint —, fokozatosan magával hoz­hatja minden egyes vállalat­nál az ott dolgozó műsza­kiak, közgazdászok jobb er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét. Most is van jó néhány vállalat, ahol a valóban érté­kes műszaki munkával meg­felelően keresnek a dolgozók. A differenciált bérezésre meg­vannak a különböző lehetősé­gek, tehát főleg a szemléleten kell változtatni és élni kell azokkal. Innovációs igazgató az EMI-ben A londoni fémtőzsdét figyelve Nem is olyan régen az új gyártmányok ügyét elintéz­tük annyival: a fejlesztési főmérnökre tartozik. Aztán lassacskán begyűrűzött az innováció fogalma, egyre vi­lágosabbá vált, hogy kényelmes fejlesztgetéssel nem vív­hatjuk ki a vevők elismerését, de főként nem lehetünk életképesek az élesedő világpiaci versenyben. Azóta egy­re többet csépeljük a fogalmat, de némi jele is van an­nak, hogy az ötlettől az eladásig gyorsult a folyamat, az innovációs lánc elemei egyre jobban összeállnak. Mini barkácsköszörű Az ikladi Ipari Műszergyár­ban az idei nagyszabású át­szervezések során innovációs műszaki igazgatót neveztek ki. Kiss Gyula azelőtt fejlesztési főmérnök volt, de feladatai közé tartozott az üzemfenn­tartástól kezdve a beruházá­sokig, sok minden. Ma már ki­zárólag az új gyártmányokkal foglalkozik. Vajon kinevezésé­ben mennyi a divat és meny­nyi a szükség? — Az Ipari Műszergyár piacközpontú átszervezése az elmúlt évben kezdődött, s még az idén sem fejeződik be tel­jes egészében. Amennyire nem a divat diktálta ezeket a ko­rántsem könnyű lépéseket (hiszen személyeket érintő változásokról van szó), úgy nem egy könnyed húzás ered­ménye az én kinevezésem — hangzott Kiss Gyula válasza. — De beszéljenek helyettem a tények. Ezzel egy lepedőnyi méretű táblázatot vesz elő, melynek ezernyi rubrikájában a leg­újabb gyártmányok, a határ­idők, a paraméterek, a felelő­sök szerepelnek. — A tavaszi BNV idején je­lent meg a boltokban a Mar­garéta asztali ventillátor — mondja az innovációs igazga­tó. — A fejlesztés tavaly feb­ruárban kezdődött, májusra lett kész a nullsorozat, s az idén már 30 ezer darabot ké­szítünk el. Ez az első nagyobb sikerünk. A vezérigazgatói ér­tekezleteken meghatároztuk az egyes új gyártmányok fejlesz­tési-fontossági sorrendjét, így folytatom éh is. Első a jugo­szláv exportra készülő auto­mata mosógép motorja, amely­ből az idén 25 ezer darabot gyártunk. Ezután a hétvégi há­zakban használható áramfej­lesztők két típusával készü­lünk el, a harmadik negyed­évben 2500 darabot küldünk az üzletekbe. Az Ikarus autó­buszokhoz tetőszellőző motort fejlesztettünk ki, s szintén ex­portra készítünk még az idén 35 ezer darab mini barkácskö- szörűt. Ennek nullsorozata a napokban készült el. Az év végén jelenünk meg a kistel­jesítményű merülőszivattyúval, melyből már nemcsak export, hanem hazai megrendelésünk is van. Az eddig felsoroltak összértéke körülbelül 100 mil­lió forintos — már szerződé­sekben lekötött — árbevételt jelent. • Galaxis és lopásgátló — A közelmúltban a gyár ötletbörzét hirdetett. Mi lett ennek az eredménye, milyen gyártmányokat vettek tervoe? — Mint látható, elsősorban olyan gyártmányokról van szó, amelyek révén motorgyártá­sunkat is erősíthetjük, s ki­használhatjuk a háztartási gé­pek keresettségét. Ötletbör­zénkén körülbelül ötven ilyen javaslatot díjaztunk, így a vá­logatás lehetősége hosszú táv­ra adott. Az idei konkrét mun­kálatokból: öt találmányból négyre kötöttünk hasznosítási szerződést, s előkészítés alatt van újabb négy téma. Ennek alapján fogtunk hozzá a gép­kocsi lopásgátló szerkezet gyártásának megtervezéséhez, a Galaxis elnevezésű logikai játékból az idén piackutatásra adunk ezer darabot, készül az üzemanyagmérő berendezés és a fogyasztásmérő munkagé­pekhez, egy zúzó-aprítógép mezőgazdasági célokra, jövőre készül el az üvegcsöves hőcse­rélő, s beszálltunk a generá­tor-fejlesztésbe, ■ elyhez a Kis­motor- és Gépgyár készíti a robbanómotort. — Elégedett tehát az inno­vációs folyamat fejlődésével? A gyors és sok újdonság va­jon rugalmasabb vállalatokat, jobb partnerkapcsolatokat je­lent? Monopol alapanyaggyártók — Feltétlenül előrelépést lá­tok, ehhez persze elsősorban nekünk, lkladon kellett sokat tennünk. Az anyagi helyzet köztudottan nem javult, ezért fontos, hogy gyorsabb lett a felkészülés, dinamikusabb a tervezés és megvalósítás. A képhez hozzá tartozik, hofey saját szerszámüzemünkben magunk tudjuk megszabni az ütemet, így — ha nem is ál­talánosan — sokszor néhány hónap alatt eleget tehetünk a vevők kérésének. — A partnerkapcsolatok mi­nősége az első helyen szere­pel; sajnos még vannak mo­nopolhelyzetben levő alap- anyaggyártók, akikkel nehéz megalkudni, s akik miatt készleteink gyakran felsza­porodnak. A székesfehérvári Könnyűfémmüvet jó példa­ként említhetem, mert árai­kat negyedévenként igazítják a londoni fémtőzsdéhez, bizto­sítva ezzel számunkra a ter­vezés, az előzetes meggondolás lehetőségét. Ám a partnerkap­csolatokhoz tartoznak a belső kapcsolatok is, amelyekről megint csak mint jó adottság­ról szólhatok. A vállalat mű­szaki krémjét a környékbe­liek, az alapítók adják, nem a bürokratikus ügyintézés, ha­nem a jó emberi kapcsolatok határozzák meg munkánkat Ez utóbbi jelentősége nem ha­nyagolható el; egy svájci vizs­gálat szerint részben ennek is köszönhető a japán csoda. Kolossá Tamás UNESCO-program Hidrobiológiái képzés Befejeződött Budapesten a nemzetközi hidrológiai to­vábbképző tanfolyam. Ebből az alkalomból a 13 országból érkezett 14 hallgatónak pén­teken ünnepélyes keretek kö­zött átadták a tanfolyam el­végzését tanúsító oklevelet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban. A Vituki immár 14. alka­lommal szervezte meg a féléves tanfolyamot az UNESCO, a Tesco, és az országos Vízügyi Hivatal megbízásából, az UNESCO nemzetközi hidroló­giai programjához kapcsolód­va. A résztvevők — elsősorban a fejlődő országok szakemberei — a képzés során megismer­kedtek a vízkészletek feltárásá­ban, optimális hasznosításá­ban, valamint a vízgazdálko­dásban elért legújabb tudo­mányos és műszaki-fejlesztési eredményekkel. VETERANKÖSZÖNTŐ VECSÉSEN A MÁBAN - A MÁNAK ÉLVE Fürge lábon szaladnak az évek. Az első találkozásunk dátuma 1980. július 16. Akkor is ünneplőt öltöttünk, mint ahogy tegnap. A különbség mindössze annyi: három évvel ezelőtt csak a nyolcvanhetedik, tegnap megakilencvenedik szü­letésnapot köszöntöttük. Moz­dulatain, szavain nem érzem, hogy három év választ el az első találkozástól. Sötétkék öl­tönye, nyakkendője sem kopott meg — mint ahogy emlékezeté­ben is frissen él annak a hat­vanhárom évnek minden ese­ménye, melyet az eszme szol­gálatában, a Kommunista Párt tagjaként harcolt, dolgozott vé­gig. Mert Harc volt ez a javá­ból, a szervezett, majd kom­munista munkás harca Becsen, Németországon, Svájcon, Olasz­országon át rövid pihenővel francia földön. Megjárta Algé­riát, Manosque szénbányáit, s az 1920-as toursi kongresszust követő pértszakadás után azok­hoz csatlakozott, akik megala­pították a Francia Kommunis­ta Pártot. Aztán a húszas évek bérharcai, pártkongresszusok, melyeken küldöttként Maurice Thorezzel s a többi francia munkásvezetővel együtt ott volt. A Kommunista Párt megbízá­sából 1936-ban Spanyolország­ba megy. A nemzetközi brigád­ban harcol. A sebesülések után nyolc év­vel később — 1938-ban — új­ra Franciaország. Majd a má­sodik világháború, mely a fegyveres ellenállók között ta­lálja Sárközi Sándort. Mert őt köszöntöttük Vecsésen, a nagy­községi pártbizottságon. A fő helyet — mint három évvel ez­előtt is — neki és feleségének tartogatták. Együtt járták meg a spanyol polgárháború poklát — hát ünnepelni is együtt szok­tak. A patkó alakú asztalnál az idős veterán köszöntésére nemcsak a vecsési Kun Béla téri 4-es számú általános isko­la úttörői jelentek meg, hanem Földesi István, a megyei párt- bizottság propaganda- és mű­velődési osztályának helyettes vezetője, Skribek József, a mo- nori járási pártbizottság titká­ra, s Nagy István, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára is. S természetesen nem hiányzott a köszöntésre egybegyűltek kö­zül Tornyai Imre, az I-es szá­mú pártalapszervezet titkára A vecsési Kun Béla téri 4-es számú általános iskola úttörői köszön­tik Sárközi Sándor veteránt és feleségét Erdősi Ágnes felvétele sem — melyhez tartozik Sár­közi Sándor. Második hazájából. Francia- országból az általános sztrájk­ban való részvétel miatt 1947- ben utasították ki. Ekkor in­dult haza. telepedett le Vecsé­sen, a Steinmetz kapitány ut­ca 25. szám alatt. Ahová nem­csak a születésnapra szóló gra­tuláló táviratokkal kopogtat be a postás, hanem sok-sok levél­lel, melyet Franciaországban, vagy Spanyolországban adtak postára. Szókimondó, az igazságot ke­reső ember volt világéletében. S csak egy dolgot szeretne na­gyon, most a kilencedik ikszen túl: újra fiatal lenni! Még ön­kritikát is szíveién gyakorol­nék — mondogatja tréfásan. Mert szerinte a kritika mégha hátbavágó is, mindig egy lé­péssel előbbre visz. Kis élcelő­désért nem is megy a szom­szédba: — A minap mondo­gattam az embereknek, vissza­kapjátok rövidesen a földet Csak hallották volna a választ, amit kórusban mondtak: a vi­lág minden kincséért sem kel­lene! S milyen nehéz volt itt valamikor tsz-t szervezni... Napi másfél, kétórás séta. Ez elmaradhatatlan, s ilyenkor a szomszédokkal, a községben élőkkel tereferére is jut ideje Sárközi Sándornak. Beszélget ám egyúttal körül is néz Ve­csésen. S nemcsak a hibákat a hiányosságokat teszi szóvá a pártbizottságon, a taggyűlése­ken, hanem azt is. ami építő­munkánk eredménye. Mert a mában, a mának él, együtt a községével. Varga Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom