Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

LLjÖI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1983. JÜLIUS 1., PÉNTEK Vihar után Nagygomboson Levágták a borsót és az árpát Eső, mi több: vihar utáni szél himbálja még a fákat, meg a többi növényt. Nagy- gomboson, Hatvan mellett, a Gödöllői Tangazdaság távoli kerületében nyoma van a vi­harnak. A salgótarjáni főút egyik oldalán jól fejlett, szép búza mutatkozik, de a felét szinte a földig nyomta a vihar. — Ijedtségre azért nincs különösebb ok — magyarázza Nánai CSaba kerület vezető­helyettes, a növénytermesztési ágazat irányítója. — Csak a Lutin francia búza dőlt így meg, amiből viszonylag keve­set vetettünk, a többieket nem viselte meg az időjárás. Konzervgyár, hűtőház — Hogyan állnak a borsó betakarításával? — A háromszázhúsz hektá­ron termelt zöldborsó behor- dása, lényegében befejeződött, a fejtése is a vége felé tart. A minőségével semmi gondunk sem volt, nagy része első osz­tályú vagy kiváló minőségű lett. A mennyiségével va­gyunk elégedetlenek, talán a 35—37 mázsás hektáronkénti átlag meglesz. A borsófejtő telepen Szita Joachim műszakvezető kalau­zol, aki három éve ment nyugdíjba, miután 39 évet szinte egyhuzamban ebben a gazdaságban dolgozott. Min­dig anyaggazdálkodó, raktár- vezető volt Gödöllőn, Nagy- gomboson vagy a gazdaság más kerületében. — Amint látja, hat, Hódgép gyártmányú stabil borsófejtő géppel dolgozunk. Két műszak alatt 6—700 mázsa borsó öm­lik ki a szállítószalagon a jár­művekre, amelyet részben a Hatvani Konzervgyárba, más­részt a nagyerdei Szőlőskert Tsz hűtőházába hordják tar­tósításra. — Mi lesz a borsószárrál? — Az se megy veszendőbe. Naponta ezerötszáz-ezerhat- száz mázsát hordtunk el siló­nak. A zöldborsószezonnak tehát már vége. Közben befejezték a lucerna első növedékének kaszálását, szárítását. A nagy­gombosi kerületben majdnem háromszáz hektárról takarult le a növény. Az eredmény: készítettek nyolcvan vagon szenázst, amely rendkívül jól jön majd a tejtermelő tehené­szetük takarmányozásához. A lucerna többi részét bálázott szénaként hordták le a föl­dekről. Tisztítás miatt Mezőgazdasági kőrútunk következő állomása Túra. Kiss Miklós termelési elnök­helyettes és Kiss Lajos, a növénytermesztési főágazat vezetője egyaránt azt újságol­hatta, hogy végeztek a mint­egy 270 hektár őszi árpa kom­bájnolásával. Az elején, amíg huszonkét százalékos nedves­ségtartalmú volt a szem, szá­rítaniuk kellett, de később in­kább csak a tárolás előtti tisz­títás végett engedték át a terményt a szárító-rostáló gé­peken. — Az árpa teljes mennyi­sége saját állataink és a ház­táji sertések takarmányozásá­ra kell — mondja Kiss La­jos. — Miután a tagok kuko­ricája fogyóban van, az árpa egy részét most adjuk ki, így a tárolásáról is ők gondoskod­nak. A gazdaságban szintén ter­mesztettek zöldborsót. Felsze­dését, kifejtését a hét elején befejezték. A tervezett 36 mázsás átlag helyett mintegy 25—26 mázsa lett. így, csak­úgy, mint másoknak, nekik is kiesést okozott a kedvezőtlen időjárás. Ahogy a főágazatve­zető mondotta: legalább más­fél millió forintos árbevétel­től estek el emiatt. Helyi értékesítés A túrái Magyar—Kubai Ba­rátság Tsz kertészetében is serény munka folyik. — Ebben a sátorban, ezer­ötszáz négyzetméteren folya­matosan szedjük a szegfűt — mutat a hatalmas fóliasátor­ra Békési József ágazatvezető. — A másik két sátorban két- három hete telepítettünk. Most nem sok a virág, ameny- nyi van, helyi értékesítésben elfogy. Amíg beszélgetünk, az asz- szonyok csendben teszik dol­gukat, ápolják a kis növé­nyeket. Közöttük látok egy régi ismerőst: a hetvenéves özvegy Gólya Istvánnét. F. L Szilasmenti Tsz Piros és fekete ribizli Nemcsak a gabonafélék, több más növényünk fejlődése, érése is előrébb tart a megszo­kottnál. Kerepestarcsán, a Szi­lasmenti Termelőszövetkezet­ben a kamillát legalább két héttel korábban kezdték fésül­ni, hogy a kifejlett virágot mihamarabb behordják, mos­tanra már el is felejtsék. így vannak a ribizlivel is, amely­nek szedése ottjártunkkor ja­vában tartott. Nem volt könnyű rátalálni Nagytarcsán túl arra a táblá­ra, ahol tizenegy hektáron a fekete, hat hektáron pedig a piros ribizli érett. Magas, a sorok közül messziről mégis alig látható, még kevésbé hall­ható gép rója a sorokat a fe­kete ribizliben. A gépet négy asszony kíséri látszólag komó­tos tempóban, de ahogy mond­ják: egész nap bizony fárasz­tó ez az utánjárás. Az ő fel­adatuk a menetközben megtelt ládák cseréje, lerakása a so­rok végén. — Egy NDK-gyártmányú lu- cernakaszáló-aprító gépből alakítottuk ki a ribizlikom- bájnt a Szilasmenti Tsz cin- kotai műhelyében. Segítséget adott ehhez a budapesti Ker­tészeti Egyetem néhány szak­embere is — mondja Szabó Antal, a gép egyik vezetője, aki éppen tizennyolc éve dol­gozik ebben a gazdaságban. — Én kezdtem ezzel a géppel itt a ribizli szedését, ez az ötö­dik év, hogy ilyenkor nyáron munkát ad számomra a kerté­szet, különben mezőgazdasági gépszerelő, műhelydolgozó va­gyok. — Milyen a termés? — Sajnos, gyengébb a szo­kásosnál. Egy-egy soron hat- van-hetven rekesszel is lejött máskor, most tizenhárom-ti- zennégyet alig ad. Közben megérkezik Somogyi Zoltán brigádvezető. — Hova viszik a termést? — A piros ribizlit Gyön­gyösre visszük, az Érdért Vál­lalat veszi ót, megy belőle ex­portra. Lé is lesz belőle — mondja a fiatal szakember. — A Dunakeszi Hűtőház mindkét fajtából kért az idén is. Míg beszélgetünk a sor vé­gén, a géppel elhaladnak az asszonyok. Utánuk a gyümöl­csöktől megszabadult üres ri- bizlibokrok maradnak el. Egy év múlva várhatnak rajtuk újabb termést Talán az idei­nél jobbat. F. I. Veresegyházi beszélgetések A falu lakói és jellegzetessége Az elmúlt napokban több­ször megfordultam Veresegy­házon, és sok ott élővel be­szélgettem. Voltak köztük munkások, pedagógusok, s nem kevesen olyanok, akik csak a szabadnapjaikat, nyá­ri szabadságukat töltik hét­végi házukban. Ezekben a beszélgetésekben ismét meg­győződtem arról, hogy ez is úgy fog az elkövetkezendő esztendőkben fejlődni, aho­gyan lakosai fejleszteni akar­ják. Veresegyházon különösen éreztem, hogy mint| minden falunak, ennek is megvan a maga stílusa, levegője, jelleg­zetessége, s ezek nem elsősor­ban a házak külleméből, az utcák elrendezéséből, a terep- viszonyokból, és a természeti- gazdasági-néprajzi környezet­ből tevődnek össze csupán, hanem az emberek tempera­mentumából, gondolkodásá­ból, életmódjából, magán- és közéletéből is. Pontosabban szólva, ezek á momentumok hatnak egymás­ra, alakítják egymást, s adják együtt a település szellemét, a falu eleven életét, s teszik közösséggé az összeverődött embereket. Beszélgetéseink során fogalmazódott meg a kérdés, mi legyen a jövőben Veresegyház: alvó-, víkend- falu, a helyben érdekelt csalá­dok lakóhelye? Mi tartsa ösz- sze az embereket, hogyan le­gyenek közösség? Ha a mai lakosok többségé­nek alvófaluja lesz ez a köz­ség, akkor mindenekelőtt ki­tűnő közellátás kell, apróbb szórakozóhelyek, ugyanakkor bölcsőde, óvoda, alsó tagoza­tos iskola, napközi, sőt öregek napközije és természetesen közművelődési intézmények Mindezeken felül tovább kell javítani a közlekedést. Legalább ennyire fontos a kívülről alig-alig látható bel- sö történések világa: a gye­rekek növekedése, barátságok és ellenszenvek, apró szoká­sok munkában, társaságban és utcán, szóval mindaz, ami­nek segítségével az ember az adott világot magának feldol­gozza, érthetővé teszi, az éle­tet élvezhetővé alakítja. Ha ez nincs, ha ennek nin­csenek meg az egész község­ben ismert és elismert nor­mái, akkor közösség sincs. De ha ez nincs, akkor voltakép­pen egyén sincs, akkor fele­lős gondolkodású, társadalmi érzületű, közös célok és erő­feszítésekért mozdítható em­ber sem létezik. Veresegyház ' külső képe hirdeti, hogy ebben a faluban ezek a közösségek nemcsák fellelhetők, de eredményes munkájuk naponta mérhető és érzékelhető. Csütörtökön még riasztó kátyúkat kerül­gettem a Kinizsi utcában, va­sárnap aszfaltozott úton gu­rult a kocsim, s láttam, hogy hamarosan újjávarázsolják az Ady Endre utcát is. i Pásztor Béla tanácselnök Motorok forgórésze Az ikladi Ipari Műszergyár villanymotorjainak álló- és forgó­részét speciálisan kialakított lemezekből készítik, úgy, hogy ez utóbbiakat összeforrasztják. Képünkön: Molnár Pálné a Messer típusú gépen állítja össze a lemezcsomagokat. Hancsovszki János felvétele Több mint hivatal Nellike mindenkinek segít Az elmúlt esztendőben újí­tották fel a falu központi ré­szén elhelyezkedő vérségi postahivatalt. Nemcsak kívül, belül is esztétikus látvány fo­gadja az ügyfeleket. A külső csín nem minden, de korán l- sem lebecsülendő tényező egy olyan intézmény esetében, amelynek küszöbét a délelőtti és a délutáni órákban egy­aránt sokan átlépik. Az előszobában lehetőség van a különféle papírok, nyomtatványok kitöltésére, s aki netán nem boldogul, ön- kiszolgáló módon segíthet ma­gán a falon függő, áttekinthe­tően elrendezett minták segít­ségével. Sokaknak így is ne­héz a tájékozódás, s akkor még mindig akad egy ments­vár, bekopogni a kicsiny ab­lakon: Az ügyfelek kiszolgálása az intézmény belső tevékenysé­gének csupán a töredéke, s nem a fő területe, a kis ab­laknál megjelenő ember mégis elsőbbséget élvez az admi­nisztrációs tevékenységgel szemben. Az érkezőt a gyor­saság érdekli, nem a belső munka, s Grenyó Pálné igyek­szik is e kívánalom szerint vé­gezni a munkáját. Ez az oka annak is — frizura ide, hiúság oda —, hogy a fejhallgató ál­landóan a fülén van, így az egyéb tennivalók közepette folyamatosan tudja a kapcso­lásokat intézni. kilométerre levő Fenyőha- rasztra is —, lottó-totó áru­sítása a kézbesítők munkájá­nak a könnyebbik részét adja, a nehezebbet a nyugdíjak ki­fizetése, mert néhány nap alatt csaknem egymillió fo­rintot kell fillérnyi pontosság­gal szétosztaniuk. Részük van a postaforgalmi tervek telje­sítésében, az új előfizetők to­borzásában. S hogy milyen minősítést kap az intézmény, rajtuk is múlik. Pörgő bankók Előfizetők Fejhallgatóval — Nellike, legyen szíves segít­sen! S Grenyó Pálné, a hiva­tal vezetője, akit Nellike név­vel tisztel a falu, noha már katonafia van, sosem utasítja vissza a kérést. Mosolyogva veszi el a gondot okozó pa­pírt, és segít, közben kedve­sen érdeklődik, hiszen min­denkit ismer. Nemcsak segít a feladóvevények, űrlapok ki­töltésében, készséggel elvállal­ja az olyan megbízásokat is, amik nem tartoznak a fela­datkörébe, de valamiképp a hivatallal kapcsolatosak. Grenyó Pálné 1952 óta dol­gozik postahivatalnokként. E több mint három évtized ja­vát Versegen töltötte, ahová 1961-ben került. A postai munkát két kézbesítő segíti. Nekik is van dolguk jócskán: 300 előfizetőhöz juttatják el naponta a különféle sajtóter­mékeket, amelyek között van­nak orosz és német nyelvűek is. A legnagyobb példány­számban a Pest megyei Hír­lap kel el, amiből százhúsz érkezik naponta, de a Népsza­badságnak is száz előfizetője van. Hetilapokra, folyóiratokra 550 személy fizet be rendsze­resen, de mellettük mindig elfogynak a plusz példányok is. Az újságok, levelek szét- hordása — a mintegy másfél A Budapest-vidéki Posta­igazgatóság minden második esztendőben tart minősítő szemlét, s ilyenkor nullától ötig terjedő számjegyekkel ér­tékeli a hivatalok tevékenysé­gének színvonalát. A vérségi már nagyon régóta, töretlenül ötös minősítésű, ami a fen­tebbiekben vázoltakon kívül hibátlan belső munkát, a for­galmi tervek folyamatos tel­jesítését és kifogástalan admi­nisztrációt takar. A lelkiismeretesen végzett munka tárgyi bizonyítékai a hivatali szoba falán függnek, ahová ha belép valaki, kelle­mes, otthonos érzés tölti el. Nem véletlenül, Grenyó Pál­né napi kilenc-tíz órát tölt e helyiségben, mert a napi kassza- és a hónap végi zárás — ami hosszú évekre vissza­menően fillérre pontos — nem préselhető bele a napi nyolc órába, hacsak valami­nek nem a rovására. Lakóhelyi ügyek S hogy a munkahelyi kör­nyezet barátságos, meleg le­gyen, olyan alapvető igénye, mint a zárások vagy a pénz­ügyietek hibátlansága. S az utóbbi sem kis dolog: havon­ta három-négy millió forint fordul meg a kezén. Ujjai kö­zött ördöngös gyorsasággal pörögnek a bankók, akár át­vesz, akár kifizet egy-egy nagy summát. Mindezek alap­ján tartozik a vérségi a me­gye legjobb hivatalai közé, amit oklevelek egész sora do­kumentál. Három ízben nyerték el a kiváló hivatal címet: 1977- ben, 1980-ban és tavaly. Eb­ben kétségkívül a hivatal ve­zetőjének oroszlánrésze volt, de munkáját külön is elis­merték: először 1970-ben, majd hat évvel később, azt követően pedig 1980-ban lett a posta kiváló dolgozója. Az elmúlt évben igazgatói elis­merésben részesült, s az idén ismét megkapta a kiváló dol­gozó címet. A főellenőri szolgálati ran­gú hivatalvezető az Aszód környékén működő postahiva­talok dolgozóit egybefogó szakszervezeti bizottságnak a munkavédelmi felelőse. E szervezetben három év óta kamatoztatja tapasztalatait munkatársai javára. Lakóhe­lye ügyei iránt sem közömbös a túrái Galgavidéke Áfész helyi elnökségének és a nép­frontbizottságnak a tagja. Bene Mihály szerint az emberek életének szerves része, tartozéka a he­lyi, közösségi történések me­zőnye, a község gazdálkodá­sának, a közéletnek a működ­tetése, amelybe beletartozik az utcarendezés, a tűzvéde­lem, esetleg egy kocsma meg­nyitása, házhelyek kialakítá­sa és ezernyi más esemény, amelyek nélkül nincs község­politika, és amelyek, ha hiá­nyoznak, nem lehet, a veres- egyházi embernek jó a köz­érzete. Érdemes lenne egyszer Pásztor Béla egy napjának időmérlegét elkészíteni, s a mért adatok birtokában képet kapni arról, hogy az embere­kért végzett közéleti tevé­kenység hogyan hat vissza a faluban élő közösségekre és magára a munkát vállaló ta­nácselnökre. Hallottam, hogy napjaink tanácselnökei nem két, hanem hét tűz között élő, dolgozó emberek, akik frázisok nélkül magyarázzák a fejlődést gátló gondokat, és gondoskodnak róla, hogy a település lakói­nak segítségével megoldják mindazokat a feladatokat, amelyekre a falunak igénye van, de költségvetési fedeze­te nincs. — A mi munkánkban nem szabad hirtelennek lenni. Csak szívósnak. Napjainkban a tanácsi munka is változik — mondta Pásztor Béla —, magabiztosabbnak, erősebb­nek kell lennünk, mert az egyéni, községi és a népgaz­dasági érdekek sokszor össze­csapnak. És legnehezebb' az emberek pillanatnyi érdekeit tartós, távolabbi érdekeiknek alárendelni, s ennek szükség- szerűségét magyarázni. Fercsik Mihály Szamhcsfot cseréi a 20-as balt A gödöllői 20-as bolt és a Szabadság téri áruház július 1-től szabad szombatot cserél. Ettől kezdve szombatonként a 20-as zárva lesz, az áruház élelmiszerosztálya reggel 6-tól délután 2 óráig nyitva tart. Hétfőnként mind a bolt. mind az élelmiszerosztály reggel hattól este fél nyolcig tart nyitva. Mozi Harmadik típusú találkozá­sok I—II. Színes, amerikai tu­dományos-fantasztikus film. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! III-as helyár dupla! Csak 6 órakor! A nap programja Gödöllő, művelődési központ Robinsonjáték gyermekek­nek, hálószövés, függőágyké­szítés, 10 órától. A XX. század a karikatu­risták szemével, kiállítás Ba- lázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallas Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc kari­katúráiból. Megtekinthető 15—19 óráig. Június 4-től Je- ney István színházi fényképei 10-től 20 óráig láthatók. Szolgáltatás: apróhirdetés, cserebere, zenebutik. Veresegyház, művelődési központ: Éjszakai mozi, 22 órakor. Ügyelet Állatorvosi ügyelet: Csö­mörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen július 2-án, szom­baton 8 órától, július 4-én, hétfőn 8 óráig: dr. Békési Bé­la, Pécel, Szemere Pál u. 17. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen és Zsámbo- kon július 2-án, szombaton 8 órától július 4-én, hétfőn 8 óráig: dr. Szőke Pál Aszód, Kossuth u. 86. Az ügyeleti napokon vég­zendő exportbe izállításoknál mindkét állatorvos igénybe ve­hető. ISSN 0133—1957 (GMöllői Hírlap) > ........rí

Next

/
Oldalképek
Tartalom