Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

Zöldborsószár és tej. Első hallásra, olvasásra bizonyára furcsa együtt a kettő. Pedig van közük egymáshoz. A mai vidékünkön alig van gazdaság, ahol ne termelnék a tápláló­anyagban gazdag zöldségfélét, aminek nem csak guruló sze­mei értékesek, exportra is megy belőlük, hanem mellék- terméke, a zöldborsószár is hasznosul. Amíg a vágása, fejtése tart. részben zöld szárával etetik a fejősteheneket. Innen van, hogy a Galgatej gazdasági tár­saság vácszentlászlói üzemé­ben is arról hallok Gádor Jó­zsef igazgatótól, hogy amíg a borsókaszálás tartott a terme­lőszövetkezetekben. ők naponta nyolc-tíz ezer literrel több te­jet vettek ót a gazdaságoktól. Nem várhat Hogyan győzik a munkát, hiszen itt szinte éjjel-nappal, sőt ünnepnapokon és vasárnap is talpon kell lenni, csakúgy, mint egy sor közszolgálati he­lyen. Sőt. az elmúlt vasárna­pon is több munkájuk akadt, mint hétközben, hiszen a bol­tokban mindig jobban kiürül­nek a hűtőpultok pénteken, szombaton. Tavaly azután ők is áttértek az ötnapos munka­hétre, tehát a heti két pihenő­napot mindenkinek ki kell ad­niuk. Ráadásul most három gépkocsivezetőjük hiányzik. Pótlásuk részben megoldható, hiszen az az igazság, hogy a legtöbb műhelyszerelő k szakmával is rendelkezik ná­luk. Tudnak gépkocsit is ve­zetni, így ha minden kötél szakad, beugranak a volán mö­gé. Kétségtelen tény, hogy nagy a felelőssége az üzemet irányí­tóknak. A beérkezett tej nem sokat várhat a feldolgozással, a töltéssel, a továbbszállítással. Kicsi a siló — A gödöllői és a váci járás­ban most is kétszázhatvan­kétszázhetven kereskedelmi és vendéglátó egységet, boltot, nagykonyhát, büfét látunk el tejjel és tejtermékekkel — mondja Gódor József. — Bu­dapesti üzletekbe is jócskán szállítunk tejterméket, azután csupán a Budapesti Tejipari Vállalat napi mintegy 30—35 ezer liter tejet vesz át tőlünk, ennek több mint a fele a kan­nástej, a többit literes, félli­teres tasakokba töltjük. Annál inkább nem állhat tej a Galgatej üzemében, mivel tárolóterük, ahogy mondják tejsilójuk, nem teszi lehetővé, hiszen kicsi. Most azonban ha­marosan felállítják azt a 15 ezer literes tartályt, amely se­gít gondlaikon. Nem kevesebb mint 450 ezer forintot költe­nek erre. — Beruházásra, vagy Inkább úgy mondom: üzemünk fej­lesztésére idén valamivel több mint hárommillió forintot tu­dunk fordítani. Sok mindent házilagos kivitelben készítünk el — mondja az igazgató. — Kész az alapja annak a száz­ezer kalóriás hűtőkompresszor­nak, amely a pasztőrözött tej hűtését oldja meg. hiszen mint ismert, nekünk legalább hét fokra le kell hűtenünk a tejet. Dobozos gép Megtudtam azt is, hogy új. óránként háromezer liter tej tasakolására képes töltőgépet várnak az NDK-ból. Ez most már bármelyik napon megér­kezhet, s amint így lesz, már három gépen dolgozhatnak, az­az hogy egy régit felújítva tar­talékként hasznosítanak majd. Gyarapodik szállítógéppark­juk is: egy zárt IFA-tehergép- kocsit vásárolnak, ez szigetelt, dobozos masina lesz. amelybe^ a legnagyobb melegben sem éri károsodás a tejet, és a tej­termékeket. S itt a tisztaságon kívül erre kell a legjobban vi­gyázni! F. I, Elismerés egészségügyöknek Az egészségügyi dolgozók szakszervezete gödöllői járási bizottsága és a járási-városi egyesített egészségügyi intéz­mény ünnepséget tartott a já­rási hivatal nagytermében, amelyen születésének 165. év­fordulóján Semmelweis Ig- nácra emlékeztek. Ünnepi be­szédében dr. Lambrecht Mik­lós tudományos főmunkatárs, a Magyar Orvostörténeti Tár­saság alelnöke a Semmelweis- kutatások helyzetéről szólt. Ezt követően dr. Laczkó György megyei főoryoshelyet- tes kitüntetéseket és elismeré­seket adott át. Kiváló mun­káért kitüntető jelvényt kapott dr. Keresztes Miklós és Ku- csák Istvánná. Eredményes munkájáért dicséretben része­sítették dr. Pásztor Anna Má­riát, Torda Istvánnét, dr. Rutt- kai Saroltát, Gáspár Józse*nét, Flórika Bélánét. Cseterás Sza- bolcsnét és Szávai Tibornét. Szombaton Filmpremier Filmpremiert tartanak a gödöllői művelődési központ­ban július 9-én, szombaton este 6 órakor, Norman Jewi­son: Jézus Krisztus Szuper­sztár című filmjét vetítik. Je­gyek elővételben a művelődési központ pénztárában váltha­tók. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM' 1983. JÚLIUS 6., SZERDA , V ------------------­Di ákok az Árammérőgyárban ___ 'j I V Tis ztes bér nyári munkáért A gyakorlott olvasó, ha ép­penséggel nem szülő, pedagó­gus, mezőgazdász vagy idegen- forgalmi szakember, így nyár elején gyakran eleve felüle­tesen futja át a napisajtót: tudja, abban úgyis túlteng a nyári vakáció terveiről, első eseményeiről, a diákok nyári munkájáról, az idegenforga­lomról, s az aratásról szóló híradás. S van is benne némi igazság. Bürokratikus gát A diákok nyári munkájáról tavaly meg azelőtt is írtunk, mikor mennyit. Most rövideb- bek leszünk, no nem mintha kisebb lenne a dolog jelentősé­ge. Hiszen tudjuk: nagyon sok középiskolás és egyetemista keres a nyári szünidő egy ré­szére olyan átmeneti munkát, amivel a szülőktől kapott zsebpénz kiegészítésére tisztes fizetség jár. Hogy összejöjjön mondjuk a balatoni vagy külföldi nya­ralás költsége, esetleg jusson a régen kiválasztott biciklire, magnóra. S az sem mellékes, hogy ilyenkor az ember fia, lánya egy kicsit bepillanthat a munkahelyek világába és a sa­ját bőrén tapasztalhatja, mire számíthat az iskola után. A fentebb leírt észérvek el­lenére nem is olyan könnyű megtalálni '• azt a bizonyos munkát, pedig., a szervezéssel is foglalkoznak éppen eleget az általános és középiskolák­ban, a tanács munkaügyi osz­tályán és a munkahelyek né­melyikénél is. De talán még mindig nem sikerült meglelni az együttműködés leghatáso­sabb módjait. Mi másnak tudhatnánk be, hogy hiába a sok éves tapasztalat, még mindig gyakran nem talál egymásra munkaadó és mun­kavállaló. Nem akarnak szűnni a bü­rokratikus gátak sem. Hogy most csak egyet említsünk: különösen nehéz helyzetben vannak az éppen végzős álta­lános iskolások, akiknek volt tanintézménye általában nem hajlandó iskolalátogatási iga­zolványt kiállítani. Ilyenért jövendő középiskolájukba kül­dik őket — de ha az, mond­juk Budapesten vagy még messzebb van? S ha éppen nincs félfogadás? Nem volna egyszerűbb, ha minden nyolca­dikosnak egy elbocsátó iskola- látogatási igazolást adnának, ami még mondjuk -szeptember 1-ig érvényes lenne? Jusson pihenésre Erről beszélt Kosztolányi Imre is, a gödöllői Ganz Árammérőgyár munkaügyi osztályának vezetője, aki iga­zán sajnálja a jelentkezőket, de ha nincs érvényes igazolá­suk feleslegesen jöttek. A sza­bályok ugyanis szigorúan kötik a többi lehetséges munkaadó­val együtt az Árammérőgyá­rat is. A gyermekmunka egye­temes tilalma értelmében csak a tizennégy évüket betöltő diákokat alkalmazhatják, a koruknak, fizikumuknak meg­felelő munkakörben s külön gondoskodás mellett. Egyben arra is ügyelni kell, hogy a nyári vakációból a munka mellett mindegyiküknek leg­alább négy hét egybefüggő szünideje, pihenője maradjon. Az osztályvezető elmondta azt is, hogy a városi tanácstól száz diák nyári alkalmazására kaptak engedélyt. Munkájuk­ra szükség van, hiszen, mint mindenütt, az Árammérő- gyárban is gond ilyenkor a szabadságolás. Külön téma a szakmai kötelező gyakorlatu­kat töltő tanulóké, ők — például a mátyásföldi híradás- technikai vagy az aszódi gépé­szeti szakközépiskolából — három héttől egy hónapig ter­jedő időszakban tanulmányi kiegészítő feladataiknak tesz­nek eleget. A mostani nyáron nyolcvan körül lesz a teljes létszámuk. Oksó ebéd A hagyományos értelemben vett diákmunkára azonban eddig kevesebben jelentkeztek, mint tavaly. Gttjártunkkor mindössze tízen voltak a diák­munkások, akiknek a köny- nyebb területeken, az elősze­relésben, az alkatrészgyártás­ban, az anyagválogatásban ad­nak feladatokat. Persze ez a szám még korántsem végle­ges, hiszen van, aki táboro­zással, nyaralással kezdi a va­kációt, s csak a közepe táján jelentkezik a gyárban. Szigorú mestere volt Kertészkedni fog a kereskedő A Gödöllő és Vidéke Áfész Szabadság téri áruházának földszintjén levő élelmiszerüz­let vezetője Kiss László. Híre érkezett, hogy milyen régen dolgozik a kereskedelemben, és azt is megtudtam, hogy jö­vőre megy nyugdíjba. Amikor betoppantam az irodájába ép­pen rendelést vett fel Lukács Lászlónétól, a gödöllői családi és társadalmi eseményeket rendező iroda munkatársától. Teljesületien álom — Nem magánügyben va­gyok itt a boltban — mondja nevetve a fiatalasszony —, hanem irodánk egyik rendez­vényéhez vásárolok. Szeretek ide járni, Laci bácsiék olyan rendesek. Lu'kácsné hamar elment, ml pedig magunkra maradtunk Kiss Lászlóval. Régi ismerő­sök vagyunk, hiszen aki vá­sárolni jár, nemcsak a kiszol­gálókat, a pénztárosokat, ha­nem előbb-utóbb az üzletve­zetőt is megismeri. Ezúttal mégis arra kértem, beszéljen magáról. — Nem könnyű magamról szólni, inkább az üzletről tud­nék többet — mondja a ke­rek arcú, barna bőrű férfi. — Talán annyit: vasutas család­ból származom, négyen vol­tunk testvérek. Valaha gyer­mekkori álmom volt nekem is, mint a legtöbb gyereknek abban a korban, hogy lovas, lóhajtó leszek. Az álmom azonban megcsalt, nemhogy lovas nem lettem, még lóver­senyre sem jártam soha. Segítség a vevőnek — Másként vezérelt a sor­som, más pályát választottam. Még 1939-ben történt, hogy a Hangya szövetkezetnél lettem kereskedő kisinas Pécelen. Olyan mesterem volt, aki mel­lett rajtam kívül, a szabadu­lásig a segédlevél elnyeréséig egyetlen inas sem bírta ki. Egyszóval nagyon szigorú volt, de én kitartottam nála, és megtanultam a szakmát. — Negyvennégy esztendő telt el azóta, ezt a hosszú időt állami és szövetkezeti üzletekben töltöttem el. Ha si­kerül, jövőre megyek nyugdíj­ba, addig is szeretném a munkámat jól végezni. Ha idebent rendben vannak a dol­gok, szeretek az osztályon, az eladótérben tartózkodni, a vá­sárlóknak segíteni. Szeretek a vevőkkel szót váltani, ha vala­ki nem talál valamit, útbaiga­zítom. Ha van idő rá, akkor az üzletet is rendezem. Erre azonban egyre kevesebb lehe­tőség van. Kiss Lászlónak két helyette­se van, akikkel együtt veszik át az árut és együtt is rende­lik meg. Két műszakban hu­szonötén dolgoznak az élelmi­szerosztályon. Sajnos sok a hiányzó, pótlásukról csak jó szervezéssel, a többiek áldo­zatkész, szorgalmas munkájá­val gondoskodnak. A fiatalok közül többen gyermekgondo­zási segélyen vannak. Milliós forgalom Amióta a jelenlegi hármas vezeti az élelmiszerosztályt megduplázódott a forgalom. Ebben nyilvánvalóan része van szakmai hozzáértésüknek. Az I üzletvezető most is azt tartja, hogy sosem szégyen tanulni. Gondjaik azért vannak, ilyen például az, hogy szűk az üz­let, nagy benne a zsúfoltság. Amikor az áruház épült, ere­deti tervében élelmiszerrészleg nem is szerepelt. — Valóban jól kell szervez­ni itt a munkát, tizenkét havi forgalmunk meghaladja a negyvenkétmillió forintot. Az itt dolgozó huszonöt ember szocialista brigád tagja, múlt évi munkájával ezüst fokoza­tot ért el a versenyben. Néma világban Kiss László 1976 óta dolgo­zik ezen a helyen, korábban Pécelen a hármas és tizenötös boltban volt üzletvezető. Nyu­godt, kiegyensúlyozott ember, aki pontos és jó munkájáért több ízben kapott elismerést. A belkereskedelem kiváló dol­gozója, szakszervezeti munká­jáért ezüstplakettet és a SZOT oklevelét kapta meg. Szereti az embereket, a vá­sárlókat, ezt a nyüzsgést. Ha nyugdíjba megy, így mondja, mégis kertészkedni fog, kell majd a csend és a nyugalom, a zajos áruház után a növé­nyek néma világa. Csiba József I így volt ez tavaly is, igaz, akkor az árammérősök külön propagandát is folytattak. Most tavasszal úgy tűnt, hogy nincsen rá szükség, hiszen csak a gyárban dolgozó szülők közül harmincán jelezték: gyermeküket ide szeretnék hozni nyári munkára. Közülük Is csak ezután várható a több­ség. Ami pedig a fizetséget és az ellátást illeti: az egyszerű be­tanított jellegű munkáért 15 forintos órabért fizet a gyár, s kedvezményesen kapnak ebédet is Amíg a dolgozók­nak tíz forint ötvenben van, a diákok csak három forintot fizetnek érte. S ha története­sen ők is bejárók, akkor ugyanúgy megkapják az uta­zási támogatást, mint a gyár állandó dolgozói. > G. Z. Meghalt Hámori György Hámori György, a gödöllői Építőipari Szövetkezet elnöke, a városi pártbizottság tagja, az MHSZ postás repülőklubjának sportolója sportfeladat teljesí­tése közbén életét vesztette. Az MHSZ saját halottjának te­kinti. Temetéséről később in­tézkednek. Ennyi a tényeket közlő hír, amit nehezen vesznek tudomá­sul azok, akik Hámori Györ­gyöt ismerték. Akik ismerték — szerették. Szerették, tisztel­ték, becsülték higgadtságáért, realizmusáért, derűjéért. So­kan ismerték a városban. Dol­gozott a Ganz Árammérő­gyárban, majd 1975-ben mun­katársa lett a városi pártbi­zottság apparátusának, egy évig mint propaganda- és művelődési osztályvezető; utá­na titkárként tevékenykedett. Utóbbi helyén részese volt mindazoknak az eredmények­nek, amelyek nyomában a vá­ros arculata határozottan meg­változott, szebb lett. S utolsó munkakörében, az építőipari szövetkezet elnöki székében ú sikerrel munkálkodott. Kedvenc sportja a vitorlázó­repülés volt. Túl a negyvenen is rendszeresen versenyzett. A baleset, aminek részletes vizs­gálata még nem fejeződött be, repülés közben érte. Az életének negyvenhetedik évében elhunyt Hámori György emlékét a gödöllőiek kegyelettel megőrzik. Értékelés előtt Szövetkezeti brigádok Átadták a jelvényeket Értekezletet tartottak a szo­cialista brigádvezetők a dá- nyi Magvető Termelőszövet­kezetben. Színak István, a versenybizottság elnöke beve­zetőjében elmondta, hogy eb­ben a hónapban értékelik az első félévi eredményeket, amelynek előfeltétele a határ­idők pontos betartása. El­mondta azt is, hogy jó néhány kollektíva kiváló munkát vég­zett, a naplók vezetésével azonban baj van. Általános ta­pasztalat, hogy társadalmi munkákat nem igazoltatják. A hozzászólók többsége is érin­tette ezt a két kérdést, több segítséget igényeltek a társa­dalmi munkához. A dányi termelőszövetkezet­ben évről évre nő a brigádok száma. 1981-ben tizenkettő, tavaly már húsz működött. Az idén újabb brigádok- alakul­tak, ez tette szükségessé a versenybizottság kibővítését is. Ötről hétre növelték a létszá­mot, így egy-egy tagnak ke­vesebb közösséggel kell tarta­nia a kapcsolatot. A brigádok még májusban megkapták a tavalyi munkáért járó anya­gi elismerést, ezen a mostani értekezleten a kitüntetéseket és a jelvényeket adták át. Kézilabda Másodszor is győzelem A kulcsjátékos nélkül is ment A GSC férfi kézilabdacsapa­ta a Taurus elleni MNK-győ- zelem után újabb bravúrt ért el egy ugyancsak NB Il-es csapat ellen: kiyerte a kupá­ból a Középcsoport újoncát, a Mezőhegyes csapatát is. Csapatunk jelenlegi játék­erejét mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy a kulcsjátékos Szabó nélkül is magabiztosan győzte le az egy osztállyal feljebb játszó ellen­felet, és újabb akadályon ju­tott túl sikerrel. GSC—Mezőhegyes 34-30 (15-14) GSC: Fibecz — Cserven (5), Urbán (3), Horváth (7), Szlif- ka (3), Malizs (10), Hegyi G. Csere: Zsembery (kapus), Nagy, Pocsai. Együttesünk a hazai pálya előnyét élvezve magabiztosan kezdett és az első félidőben végig vezetve tartotta a két- három gólos előnyt. A szünet­re mégis csupán egy találat­különbség maradt a néhány biztos gólhelyzet kihagyása miatt. A játékrész második felé­ben szorosabbá vált az ered­mény, egy alkalommal vezetett is az ellenfél, de rövid idő alatt visszaszerezte csapatunk az előnyt, és meg is tartotta. A minden tekintetben jobb GSC megérdemelten szerezte meg a győzelmet, valamennyi játékos jó teljesítményt nyúj­tott. Fibecz kapus most is megfe­lelően pótolta a sérült Zsembe- ryt, Malizs, Hegyi és Horváth eredményessége érdemel kü­lön is említést. A remek véde­kezés és a jó indításkészség, meg persze az eredményes befejezés vezette diadalra csa­patunkat. M. G. Labdarúgás Alkotmány Kupa Gödöllőn ebben az eszten­dőben is megrendezik a kis­pályás labdarúgótornát az Al­kotmány Kupáért. A sorozat augusztus 1-én kezdődik és az ünnep előtt két nappal, 18-án fejeződik be. A döntőket augusztus 19-én játsszák le. A találkozókat a Szabadság téri sporttelepen rendezik, ne­vezési határidő július 25. Egy- egy csapat legfeljebb tizenkét játékost nevezhet. A tornán járási együttesek is indulhat­nak. Mozi Szabadlábon Velencében. Színes, szinkronizált, francia— olasz bűnügyi filmvígjáték. III. helyár. Este 6 és 8 órakor. ISSN Q133-—1957 (Gödöllői Hírlap) A Győzik a munkát- Zöldborsószár és tej Alap a hűtőkompresszornak

Next

/
Oldalképek
Tartalom