Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

/ V ^ . / Népi ellenerők vizsgálták Kocsi, korlátozás, költségek Még ma sincs konkrét végrehajtási rendelet Gépkocsival közlekedni ké­nyelmes, gyors, gyakran éppen a munkát'segítőén szükségsze­rű — tehát a gépkocsi nem luxusholmi. De nem olcsó mu­latság, drága a benzin, drága a javítás, takarékosságra egy­re inkább rászorító gazdasági helyzetben gépkocsival közle­kedni — luxus. A családi költségvetésekben vagy az egyik, vagy a másik érv érvényesül, következés­képp vagy van kocsi, vagy nincs. De mi a helyzet pél­dául a mezőgazdasági nagy­üzemekben. ahol gépkocsikra szükség van, de az ésszerű ta­karékoskodásra méginkább? Hogyan igyekeznek össze­egyeztetni a rendeletet és a gyakorlatot? Ezt vizsgálta részleteiben a Monori Járási Népi Ellenőrzé­si Bizottság a közelmúltban, s a hét mezőgazdasági nagy­üzemben — a gyáli Szabadság, a dabasi Fehér Akác, az Örké­nyi Béke, ,az ecseri Rákosme­zeje, a pilisi Aranykalász, a sülysáp! Tápiővölgye, s a ve- csési Ferihegy Termelőszövet­kezetben — tapasztaltakat a napokban tartott ülésen tár­gyalta meg. Indokolt esetben Mint megállapították, az ál­talános használati' gépkocsik száma a gazdaságok nagyság­tól függően változik. A gyáli és a Rákosmezeje Termelőszö­vetkezetnek három, a Feri­hegynek két gépkocsija van, a többi szövetkezetnek egy-egy. Kihasználtságuk változó, a legrosszabb a Tápióvölgye Tsz-ben. Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy ugyanitt a vezetők részére személyi használatra kiadott kocsikat sem használják ki kellőkép­pen. Felvetődik a kérdés: szükséges-e egyáltalán e ko­csik fenntartása? S ha igen, miért nem szervezik meg az utakat hasznosabban? Egyes szövetkezetekben az általános használatú gépkocsik mellett igen jelentős az a gép- kocsipark, amely egyes veze­tők, illetve ágazatvezetők köz­lekedését könnyíti, szolgáltató jelleggel. Ez szorosan össze­függ azzal, hogy hány mellék­üzem. kisegítő ágazat műkö­dik az alaptevékenységen kí­vül? Az anyagbeszerzés, az elkészült termékek értékesíté­se, a munkák ellenőrzése sok utánajárást igényel, indokolt hát a „szolgáltató” gépkocsik használata hiszen az ilyen gépkocsik beszerzésére is csak indokolt esetben adtak enge­délyt a felsőbb szervek. A szövetkezeteknél a saját tulajdonú személygépkocsik hivatalos célra történő igény- bevételét a munkaügyi, sza­bályzatok tartalmazzák. Ez alól csak a Tápióvölgye Tsz a kivétel, ahol a szabályzat mó­dosítására az ellenőrzés idejé­ig nem került sor. A tavaly novemberben megjelent ren­delet szabályozta, a módosító rendelet az ágazati miniszte­rekre bízta az utasítás kiadá­sát — de a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozóan még ma sincs konkrét végre­hajtási rendelet a saját kocsi hivatalos célról történő igény- bevételét illetően —, emiatt igen sok probléma jelentke­zik. Nincs lehetőség példáu1 arra, hogy gépkocsiátalányt állapítsanak meg a vezetők részére bizonyos munkadíjcso- portokban. A szövetkezetek belső szabályzatokkal próbál­ják rendben tartani a dolgot. A legtöbb helyen a felsőbb vezetők élnek az engedélyezé­si joggal, van olyan gyakorlat, hogy ágazat- vagy főágazatve- zető dönt. s az eseti elszámo­lások havonta, összesítetten kerülnek kifizetésre, az áta­lánnyal egyszerre. A belső szabályozástól igyekeznek nem eltérni, a népi ellenőrök is csu­pán egy furcsaságot találtak: a főkönyvelő engedélyezte az elnök eseti elszámolását. Több adminisztráció 1982. áprilisában a szövet­kezeteknél ötszázötvenkilencen részesültek gépkocsiátalány­ban, 1983, április 30-án már ötszázhetvenhatan. A növeke­dés a szövetkezeti tevékenysé­gek emelkedésével arányos ütemű. A NEB ellenőreinek véleménye szerint mindaddig gazdaságos a saját tulajdonú gépkocsik igénybevétele, míg az üzemf kocsik önköltsége ezek térítési díjának kétszere­se, olykor háromszorosa is. A területi szövetség elnöksé- r1 a gépkocsiátalányban ré­szesülők részére adatlap nap­rakész vezetését tette kötele­zővé. Ezen naponta fel kell tüntetni, hogy honnan, hová, milyen céllal vették igénybe a kocsit, mennyi a megtett ki­lométerek száma. Ez a fajta nyilvántartás él is mindenütt. A felhasznált kilométerek ősz- szege kevesebb, hiszen minden szövetkezet vállalta, hogy az engedélyezett kerethez viszo­nyítva csökkenti a számot. A megtett és elszámolt kilo­méterek helyességét szúrópró­baszerűen ellenőrizték a népi ellenőrök. Mint kiderült, egy szövetkezet kivételével nem lépték túl a keretet, s az idei időarányos kilométercsökkenés Strand vagy szeszfiirdő? Megyünk a monori-erdei ■*** strandra. Vastag hul­lámokban ömlik a forró ho­mokból fölfelé a meleg, a fejünk tetején a nap döröm­böl, a hűsítő víz egyelőre csak délibáb. De aztán ott vagyunk a népszerű kis fürdő kapujában, s én ahelyett, hogy igyekeznék mielőbb a medence közelé­be kerülni, csak állok és nézek. Igazán mondom, hogy van mit nézni. A betonszegélyen a ré­szegség különböző fokoza­tait képviselő emberek ül­nek sorban. Lökdösődnek, széles karmozdulatokkal tn- táznak, nagyokat bólogat­nak, lötyögtetik a sört, fo­lyik róluk az izzadság. A lépcsőbejáró tetején, ahol a strandolok igyekeznének be­felé, áll egy asztal, körülöt­te székek, a székeken ven­dégek. Akik szemmel lát­hatóan egyáltalán nem ér­deklődnek a víz után, le­gyen az fürdőelem avagy ital. Egy a bejárat, az kijárat is. ugyanis a bal oldal a szesztestvéreké. Kifelé is, befelé is kiszolgál a strand vendéglátóegysége. Hogy mit szolgál ki elsősorban, az már akkor teljesen nyilván­való, amikor az ember még be sem lépett. Tavaly úgy volt — nyilatkozta a mo­nori tanács vb-titkára is —, hogy megszüntetik ezt a fajta „vendéglátást” a strandon. — Dehogyis szűnt meg, dehogyis — mondja a gond­nok. — Szerződéses lett! Itt zajlik az ivászat tizenegy óráig is. Tegnap például olyari verekedés volt... A látvány ellenére, amely nem kimondottan a fürdő- vendég-csábítás trükkje, azért bemegyünk. A befelé zajló kiszolgálást is kényte­len vagyok megszemlélni: kérek egy doboz cigarettát. Symphonia, Sopianae, Fecs­ke — nincs. Van: Dunhill és Pali Mail­Azt már nem kérdezem, mennyit kóstál, mert köz­ben a fiam kér egy üveg Traubit és egy kettő-kilenc­venes ostyaszeletet, s a húsz forintjából nyolcat kap visz- sza. Miközben a gondnoknő az idegkimerülés határán próbálna kituszkolni egy ágáló, de a lábán alig-alig álló részeget a napozóból. És a gyermekmedence fe­lett is pálinkabűzt ringat az a nyári szél. 1/ érem szépen, akit illet, mondja meg: így kell lezajlania Monori-erdőn az egész strandszezonnak? K. Zs. is a nyilvántartás folyamatos vezetésének is eredménye. A vizsgálatot végző népi el­lenőrök kérték a szövetkezet vezetőinek véleményét is a gépkocsihasználatot módosító rendeletről. A megkérdezettek egyöntetű véleménye volt, hogy a módosító rendelet igen nagy tömegű többletadminisztrációt jelent. Szinte minden vezető azt tartaná helyesnek, ha a központilag csökkentett, vagy a szövetkezet által önként vál­lalt csökkentett keretek fel­osztását a gazdasági vezetésre bíznák. Úgy érzik, a rendelet­ben foglaltak csökkentik a vál­lalati önállóságot, mert embe­reket, akiknek nagy szerepe van a gazdaság vezetésében, irányításában, kizárnak az átalány lehetőségéből. Ha a szövetkezetek vezetőire rábíz­zák milliárdos egységek veze­tését — miért nem bízhatják rájuk a gépkocsiátalány meg- áliapítását? A rendelet céljá­val egyetértenek mindenütt, az elszámolási, a felosztási mód­szert kifogásolják. Kevéssé csökkent A NEB összegezésében meg­állapíthatta: végül is nem csök­kentek olyah mértékben a költségek, ahogyan azt a ren­delet megjelenésekor elvárni lehetett. Megkérdőjelezhető: indokolt volt-e elrendelni a korlátozást a mezőgazdasági szövetkezetekre, ahol a terüle­tek bejárása, a termelés irá­nyítása a saját személygépko­csik használatával a leggazda­ságosabb? Koblencz Zsuzsa Aranyos A különböző rajztáblatartó- kat, jegyzettömböket, más pa­píripari termékeket nemcsak elkészítik a Könyvkötő ISZ monori üzemében, hanem Su- hajda Elvira aranyozott emblé­mával is ellátja a mappákat. Hancsovszki János felvétele ŐRI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖ JKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM Már a második félidőben 1983. JÚLIUS 3., VASÁRNAP Alkalmazkodva a körülményekhez A maglód! nagyközségi pártbizottság és a párt- alapszervezetek munkaprogramjukat — politikai, gaz­dasági, ideológiai — feladatait az MSZMP XII. kong­resszusa, a megyei, járási és helyi pártértekezlet ha­tározatai alapján alakították ki az elmúlt esztendők­ben. Főbb teendőjüknek tekintették a párt- és a tö­megek kapcsolatának erősítését, az ellenőrzés fokozá­sát, a közös célkitűzések megvalósulásának segítését. E feladatok végrehajtása politikai eszközökkel biztosította a VI. ötéves terv helyi szükségletekhez igazodó kiala­kítását. A maglódi gazdasági egy­ségeknek legfontosabb fel­adatuk volt a hatékonyság növelése, az anyag- és ener­giatakarékosság, a megfelelő munkaerőgazdálkodás. Az 1SG járműgyára és a Ferro- elektrika Ipari Szövetkezet termelési hatékonysága meg­felelően nőtt az elmúlt' idő­szakban. Külső kooperáció Az ISG-ben az évek óta gazdaságosan gyártott jár- műhidak mellett megindult új gyártmánycsoport (műszersze­lepek) termelésbe állítása. A Ferroelektrika maglódi tele­pén 1980-ban profiltisztítást hajtottak végre, s a gazdasá­gos termékek gyártását szor­galmazták. Megvalósulóban az anyag­takarékosság a helyi üzemek­ben, amely elsősorban a szo­ros készletgazdálkodás ered­ménye. Az energiatakarékosságban a szükséges lépéseket az üze­mek megtették, azonban je­lentős előrelépés nem mutat­kozik, mert a lehetőségek igen korlátozottak. A létszámgazdálkodásban alapvetően a belső lehetősé­gek még jobb kihasználása dominált. Átcsoportosítások­kal, üzemen belüli gazdasági munkaközösségek szervezésé­vel igyekeznek kielégíteni a jelentkező létszámhiányt. A központi intézkedések ha­tására (a tömegközlekedés árának emelése) azt remél­ték, hogy számíthatnak a munkaerő visszaáramlására, ez azonban csak kis mér­tékben jelentkezett, és első­sorban a kisvállalkozásoknál csapódott le. így a létrehozott gazdasági munkaközösségek mellett is növelni szükséges az ISG-ben a külső kooperációt a tervek sikeres teljesítése ér­dekében. Mindkét ipari üzemben — helyesen felismerve a szük­ségszerűségeket — több terü­leten bevezették a teljesítmény szerinti egyéni bérezést, ön­elszámoló egységeket hoztak létre. A településfejlesztési cél­kitűzések megvalósítása jó ütemben haladt az elmúlt há­rom évben Maglódon. Az ere­detileg 25 helyesre tervezett falusi óvoda ötven hellyel bő­vült, bevezették a központi fűtést. A bővítés eredménye­ként ma már minden jogos igényt ki tudnak elégíteni. Új postahivatal Jelenleg a legnagyobb fel­adatot a demográfiai csúcs miatti további tanteremigény kielégítése jelenti, amelynek megoldására többirányú az elképzelés. Ugyancsak gondot okozott az elmúlt években az iskola megfelelő szakos nevelői ellá­tottsága. Ezt tavaly további szolgálati helyek kialakításá­val, jó szervező munkával si­került megoldaniuk. Épülőben van további négy célcsoportos pedagóguslakás, amelyet még az új tanév előtt szeretnének átadni. Tavaly az év utolsó hónap­jában adták át a község köz­pontjában azt a postahivatalt, amely évtizedes gondokat szüntetett meg. A telefonháló­zat bővítésére azonban egyelő­re várni kell. Az Elektromos Művek — döntően állami keretből — folyamatosan elvégezte, illetve folytatja a község elektromos hálózatának rekonstrukcióját. Maglód az egyetlen nagy­község a járásban, ahol még nincs öregek napközi otthona. A megfelelő érdeklődés hiá­nya okozza a legtöbb gondot, bár a feltételek adottak len­nének’ a megnyitására. Az egészségügyi ellátásban az ott dolgozók terhelése fo­kozódott, mivel az egyik kör­zeti orvos gyesen volt. Helyet­tesítését a maglódi-ecseri or­vosok oldották meg. A kereskedelmi ellátásban színvonalemelkedést eredmé­nyezett az Alsó-Tápiómenti ÁFÉSZ új vas-műszaki szak­üzletének megépítése és meg­nyitása. A meglévő egységek az alapellátást megfelelően biz­tosítják, az utóbbi időben azonban gondok mutatkoznak a pékáruellátásban, a lakos­ság több és nagyobb válasz­tékú olcsó ruházati cikkeket igényelne. Az egészséges ivóvíz hiánya is gondot jelent Maglódon. Erre vonatkozóan is vannak elképzelések, két próbakút fúrása megtörtént. Szeret­nék, ha minél előbb megvaló­sulhatna, illetve megépülhet­ne a vízműrendszer a köz­ségben. A közművelődésben a tár­gyi és személyi feltételek hiá­nya miatt továbbra sincs ki­bon takózás. A művelődési házban folyó munkát így le­het jellemezni: egy lépés elő­re, kettő hátra... Elsősorban egy agilis, szakképzett igazga­tó kellene az intézmény élé­re, s természetesen elodázha­tatlan a tárgyi feltételek ja­vítása is. A lehetőség adott összességében elmondható, hogy Maglódon a XII. kong­resszus határozatainak szel­lemében tevékenykednek a gazdasági egységek, a párt- alapszervezetek. A még meg­lévő hiányossságok megszün­tetésére megvan a lehetőség a kongresszusi időszak má­sodik félidejében. Gér József A társulat vállalja a próbatételt Stk a hátralékos, kevés a víz Legutóbbi írásom és a je­lenlegit is azért fogalmaztam, mert abban bíztam, hogy ha egy jól tájékozott lakosságot tudunk magunk mögött, biz­tosított lesz az összefogás a közös cél érdekében. Hiányzó nyolcmillió Nálunk, Monor, Gomba, Bénye községek esetében az érdekeltségi hozzájárulás ma­radék nélküli befizetése jelen­ti az összefogást, ami a saját érdekünk tükrözője. A társu­lat 1983. évi legfontosabb feladatának) a vízbázis növe­lését tartja. Mindent ennek az érdeknek rendel alá. — Van-e ennek műszakilag lehetősége? Igen, van. A műszaki lehe­tőségeink nagyon jók. Van­nak kész, megfúrt kútjaink, amelyek bővízűek. Ennek alá­támasztására egy példával szolgálok. Jelenleg két kút üzemel, melynek lehetséges napi víz­termelése együttesen 1 ezer 400 köbméter. Annak a kút­nak, amelynek beüzemelését most végezzük, napi termelé­se 1 ezer 500 köbméter lesz. Van még ezenkívül egy másik kút is, amelynek teljesítőké­pessége szintén 1 ezer 500 köbméter, a harmadik kúté pedig 800 köbméter naponta. Ezen kutak vizének kiter­melése azt jelentené, hogy rö­vid távon megoldaná, kielé­gítené a lakossági igényeket, minden megkötöttség nélkül. Mi hát az oka annak, hogy ez az egészséges víz, olyan nehezen jut el a fogyasztó­hoz? Ennek elemzése nem igényel túl hosszú időt és nagy mun­kabefektetést. Ehhez csak egy kis bepillantást kell tenni a társulat pénzügyi helyzetébe, össze kell hasonlítani a ter­vezett érdekeltségi hozzájá­rulást a teljesítettel. Ez az összehasonlítás világosan tük­rözi, hogy a lemaradás mint­egy 8 millió forint. Itt említem meg, hogy an­nak a kútnak, amelynek be­üzemelését most végezzük, a kivitelezési összege 7 millió forint. Vágyis, ha a társulat rendelkezésére állna a be nem fizetett érdekeltségi hozzájá­rulás, a jelenlegi vízbázist 3 ezer köbméterrel lehetne nö­velni. Miattuk kell várni Megfelelő vízbázis megte­remtése nélkül a lakossági be­kötések számát emelni nem lehet. A vízkészlet emelése feltétele a fogyasztás növelé­sének. Ezek alapja a pénzesz­köz. A jelenlegi vízbázist a nyári csúcsfogyasztás idejére újabb fogyasztókkal terhelni nem lehet, r-ert ez esetleg vízkor­látozáshoz vezetne. Mégis mikör lehet a lakos­ságnak a jelenleg még a föld mélyében levő vízhez hozzá­jutnia? Feltétlenül csak azt tudom mondani, hogy üzembe kell helyeznünk azt a kutat, mely­nek a bekötésén mos1 dolgo­zunk. Tudnunk kell azt is: a bekötéshez szükséges transz­formátort a gyártó cég más­fél évre vállalja. Ez is bizo­nyítékul szolgál arra, meny­nyire fontos, hogy a pénz idő­ben a társulatnak, mint beru­házónak rendelkezésére áll­jon. Minden erőfeszítésünk azt célozza, a Közép-dunavöl­gyi Vízügyi Igazgatóság, a Pest megyei Víz- és Csator­namű Vállalat, á Pest megyei Tanács ÉKV-osz- tálya segítségével, hogy ha kézi vezérléssel is, de ebben az évben még üzembe helyez­hessük a kivitelezés alatt le­vő kutat. A lakosok között nagyon sokan vannak, akik időben teljesítették befizetési kötelezettségüket. Róluk csak a tisztelet hangján lehet szól­ni, mégis kénytelenek várni mások passzív hozzáállása miatt. Közös érdekek Az előrelépésnek úgy gon­dolom, egy feltétele van: min­denkinek szüksége van az egészséges vezetékes vízre. Ennek érdekében fizessék be a hátralékosok az elmaradt érdekeltségi hozzájárulást. Tegyék ezzel próbára a társu­lat vezetését, hogy ha a pénz rendelkezésre áll, mennyi időn belül tudja biztosítani a la­kosságnak a vezetékes víz megkötés nélküli használatát. Ügy remélem, hogy az érde­keknek ezen a ponton kell találkozniuk. Remélem így is lesz. Kapás István, a Monor Térségi Vízmű Társulat elnöke ISSN 0153—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom