Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

Szociális foglalkoztató BSsú *.1f- v,.* Ennek a hónapnak az elején átadták az Egyesített Egészség- ügyi Intézmény gödöllői szociális foglalkoztatóját, amelyet a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet patronál. A száz­húsz négyzetméter alapterületű helyiségben, ahol jó néhányan találhatnak hasznos elfoglaltságot, televízió és teakonyha is van. Felső képünkön: a küllemre is csinos szociális foglalkoz­tató épülete. Alsó felvételünkön: Sebestyén Péter, Bazsik Sán- dorné, Takács Józsefné és Dunai Jánosné a rongyszőnyegek alapanyagát készítik elő szövésre. Hancsovszki János felvételei Szervezésről van szó? Hétfőnként csak mirelit A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1983. JÚLIUS 30., SZOMBAT A termelés és az ember Gépvásárlás, szociális támogatás Megkezdték a fejlesztési központ tervezését Hetenként visszatérő problé­ma, hogy nem, vagy_ csak el­vétve kapható tőkehús Gödöl­lőn, hétfőn. Egyszerű a magya­rázat. A Dózsa György úti két húsbolt — egymással szemben alig 100 méteres távolságban — egyszerre tart zárva. Igaz, nincs mindig így, de hús még a nyitva tartó üzletben sincs jóformán soha a hét első nap­ján. Legutóbbi hétfői próbál­kozása után is keserű szájíz­zel, üres szatyorral távozhatott a vásárolni kívánó. De még a Stromfeld lakótelepi ÁBC-ben sem volt egy deka hús sem, és a város erre kijelölt többi üz­Két éve már, hogy különös vállalkozásba kezdtek a váro­si-járási Petőfi Művelődési Központban működő Gödöllői Stúdió fotóközösség tagjai. Ak­kor szemelték ki vizsgálódási terepnek a Pest megyei Tésát, ezt a sorvadó falut, ahová az­tán két év alatt legalább nyolcszor leutaztak, hol kü- lön-külön, hol együtt, az egész csapat. S volt mit fotózni, mi­ről beszélgetni az ott lakó em­letében is hasonló volt a hely­zet. Tudom, hogy a hűtőpultok­kal felszerelt üzletekben kap­ható mirelit szárnyas vagy hal, de a hét elején ebből is sze­gényes a választék és egyéb­ként is ... Senkitől sem vár­ható el, hogy egy hétre meg­vásárolja a szükséges hús­mennyiséget, vagy az előzőleg nem is tervezett nagyobb ada­got. Rugalmasabb szervezés­sel, jobb hozzáállással sok bosszúságtól kímélnék meg a vásárolni kívánókat és így a kereskedelem is jobban járna. M. M. község volt, iskolával, ha nem is virágzó, de tisztes állandó­ságot jelentő községi közélet­tel, gondoskodással, ellátással. Aztán a körzetesítés itt végle­tes eredményt szült: a közin­tézmények elkerülésével enyészetnek indult a település- s mára jó ha százötvenen lak­ják. A pusztulás képét csak az enyhíti, hogy közben felfedez­ték a környék szépségét a fő­városiak, s egyre többen vá­sárolják meg az üreser radt házakat üdülőnek. Laikusként hajlamosak va­gyunk rá, hogy a mai nehéz időkben, amikor gyárakról, üzemekről van szó, amikor egy-egy mumkáskollektíva tel­jesítményét kell megítélni; ki­zárólag a termelési eredmé­nyeket vesszük figyelembe. Csak az érdekel bennünket, hogy milyen termékből, meny­nyit készítettek, hogyan tud­ták eladni külföldi piacokon, s hogyan látták el a hazai üz­leteket. De ennél több nem is nagyon várható el a kívülálló­tól Munkavédelem Ilyentájt, amikor félév után mindenütt számba veszik az első hat hónap teljesítményét, vállalatokon belül azonban mégsem elégedhetnek meg a legfontosabb termelési és ér­tékesítési mutatók összegezé­sével. Sok minden másról is el kel-1 számolniuk, elsősorban saját maguk, a dolgozók szá­mára. Akiket a fizetés mellett — s az a jó, ha ez igazán a sző­kébb gyári teljesítménytől függ — egyebek is húsbavág- nak. Például a gyáron belüli szociális ellátás, a munkakö­rülmények* , a munkavédelmi helyzet. S még egyebek is,, amik közvetetten kapcsolód­nak a munkások, alkalmazot­tak munkahelyi életfeltételei­hez. Így van ez a gödöllői Ganz Árammérőgyárban is, ahol ha tágabban kezeljük a kérdést, ide számíthatjuk például az üzemi rekonstrukciót. Egysze­rű a magyarázat: azzal, hogy bővül, megújul a gyár, azzal, hogy korszerűbbek lesznek a műhelyek, a gépek, csinosabb, esztétikusabb a környezet, na­gyon is közvetlenül javulnak a munkakörülmények. Az első félévben a tervezett ütemben s az előre meghatá­rozott költségek felhasználásá­A Gödöllői Stúdió tagjai legalább ezer felvételt készí­tettek a faluban és környékén s megismerkedtek az emberek gondjaival, örömeivel. Most heten: Barcza Zsolt, lapunk munkatársa, Fábián Dénes, Fuszenecker Ferenc, Kassai Róbert, Kincses Károly és Winkler Péter arra készülnek, hogy a kiválogatott fotók zsű­rizése után a helyszínen, Té- sán mutassák be először, az ottlakóknak, hogy mit és ho­gyan láttak kamerájuk objek­tíve én keresztül. A- tervek sze­rint 40—50 nagyméretű fo­tográfiát állítanak ki augusz­tus 20-án egy szabadtéri tárla­ton. A régóta folyó munka ter­mészetesen nemcsak tárgya miatt érdekes: jó alkalom volt arra is, hogy a stúdió itt dolgozó tagjai összeszokjanak. Igazi csapatmunkát végeztek: időről időre összeültek, meg­beszélték tapasztalataikat, fo­tós és a társadalmi kérdések iránti érdeklődés szempontjá­ból egyaránt. Közben elbírál­ták egymás teljesítményét is. Remélhetőleg a mostani ki­állítás s a továbbiak is hozzájárulnak ahhoz, hogy együtt marad a tehetséges fia­tal fotóművészekből vagy no­vai folytatódott az üzemi re­konstrukció. Átadták rendel­tetésének az új forgácsolócsar­nokot, s már befejezték az át­telepítést is. Ugyancsak befe­jezés előtt áll az új szerszám­műhely, s megkezdték ’ a gáz­fűtésre való átállás előkészü­leteit. Üzemfenntartás Eddig főként az alkatrész- gyártás épületjellegű rekonst­rukciójára összpontosítottak, a következő időszakban a technológia megújítására kell nagyobb erőket mozgósítani. Ezzel függ össze az is, hogy megkezdték a műszaki fejlesz­tési központ tervezését és mű­szaki előkészítését. Ide, a tech­nológiai korszerűsítéshez so­rolják természetesen a sürge­tő gépvásárlásokat is: az új berendezések beszerzésére is felkészültek. Még a felújítás, korszerűsí­tés körébe tartozik, de már átvezet bennünket a kimondott szociális ellátáshoz az a hír, hogy ebben a félévben is foly­tatták az üzemfenntartás dol­gozói részére szolgáló szociális egység építését, amelyben mű­hely, öltöző, mosdó és étkezé­si helyiség kap helyet. Az csak rutindolognak tű­nik, hogy az elmúlt félévben is magas színvonalon működ­tették a különféle szociális létesítményeket. Emögött azonban sok-sok ember mun­A jó munkahelyi légkörért Egyenletesen fejlődött az elmúlt esztendőkben a brigád- mozgalom a vácszentlászlói vendékekből verbuválódott társaság. S még annyit: bizo­nyára nem volt érdektelen Tésára járni, ezt az elkészült anyag is bizonyítja, de legkö­zelebb, itt a járásban is érde­mes lenne körülnézni: Gödöl­lőn és a községekben is van bőven elgondolkodni- és fotóz­va ló. A gazdag anyagból ízelítő­ként ezúttal két képet mellé­kelünk. A vigasztalanságot árasztó, pusztulást szemlélte­tő romkülső Barcza Zsolt munkája. Az elmúlás, a gon- dozatlanság produkálta furcsa geometriát Fuszenecker Fe­renc örökítette meg. kája, s jókora pénzek húzód­nak meg. Gondoljunk csak az óvoda-bölcsőde, az orvosi rendelő, a könyvtár, a klubhe­lyiségek költségeire, a kirán­dulások, a KISZ, a sport tá­mogatására. Tovább bővítették a dolgozók üdülési lehetősé­geit, felújították az orvosi rendelőt. Megfelelőnek ítélhetjük a védő- és munkaruha-ellátást, a munkásszállítás is megfelelt a követelményeknek, az utazási hozzájárulásokat is a tervezett mértékben tudta, állni a gyár. Javult a munkavédelmi hely­zet: éppen a rekonstrukció és a munkavédelmi szervezet megerősítése eredményekép­pen csőikként a balesetek szá­ma. Szellőzés Nem lehetnek elégedettek azonban az Árammérőgyárban sem mindennel a szociális gon­doskodás, a munkavédelem területén. A féléves beszámoló is megemlíti például, hogy még mindig nem kielégítő a műhelyek szellőzése, s elma­radtak az anyagmozgatás gé­pesítésével. Ezekre több gon­dot l^eli fordítani; legalább annyit, amennyit a zajvédelem és a környezetvédelem, s a különféle ártalmak kiküszöbö­léséért tettek az elmúlt idő­szakban. G. Z. Zöldmező Termelőszövetkezet­ben. Legutóbbi értékelésükkor 52 kollektíva, 404 tag munká­ját vehették számba. A ve­zetőség évente többször is át­tekinti a brigádmozgalom, a munkaverseny helyzetét. Az öt évre visszatekintő értékelés szerint hatvankét arany-, nyolcvan ezüst-, ötvennyolc bronz- és harminc zöldkoszo­rús brigádelismerés született a közös gazdaságban. Nem lebecsülendő az a se­gítség, amit a kollektívák ver­senyfelajánlásaikkal a szövet­kezet eredményesebb működé­séhez adnak, teljesítik társa­dalmi felajánlásaikat, bekap­csolódnak a munkavédelem szervezésébe, sokat tesznek a balesetek megelőzéséért. Min­den értékeléskor megállapít­ják ugyanakkor, hogy a bri­gádoknak többet kellene tenni a valódi munkahelyi kisközös­ségek kialakításáért, a jó, kol- legális munkahelyi légkör megteremtéséért. A nap programja Július 30-án. Veresegyház, művelődési központ: Térvideodiszkó szabadtéren, 20 órától. Domony, művelődési ház: Szombat esti diszkó. Hii MozTliil Jézus Krisztus szupersztár. Színes, amerikai filmmusical, j Kiemelt helyáron, 4, 6 és 8 órakor. a Szombati jegyzet« Snassz Dúl ugyebár a nosztalgia, divat a régi. Letűnt vilá­gok zenéjére táncolunk, ru­háit hordjuk, szavait hasz­náljuk. Az utóbbiak köré­ben például a snasszt, amit talán ha huszonöt éves ko­romban hallottam először, s gőzöm sem volt, hogy mit jelent. Most is leginkább azt mondhatom, hogy a snassz az snassz, majdnem annyit tesz, mint az újke­letű ciki; szóval nem tragé­diát, nem bűnt, nem jóvá­tehetetlent jelöl, inkább stílustalanságot, helytelen­séget, oda nem illőt. Igaz az is, hogy randa egy szó, nem is jósolok neki nagy jövőt, a ciki biztosan hosz- szabb életű lesz. Szóval akár snassz, akár ciki, de valami hasonló ér­zés kerített hatalmába a minap, amikor többször is elgyalogoltam a Szabadság úton a bútoráruház előtt, át a HÉV-sínek járdátlan oldalán az autószervizig. Nincs ezen a részen semmi különösebb látnivaló, ami van, megszokott. Legalábbis nekem. Aki viszont mond­juk tíz év után látogat vissza a városba, alaposan elcsodálkozhat. Hiszen csak ezen a kis darabon mennyi minden épült! Ha a műve­lődési központtól indulunk, akkor inindjárt vele kezd­hetjük a sort. A túloldalon emeletes házak ékelődnek az egykor földszintes utca­képbe. Feljebb elénk tárul a Stromfeld lakótelep, ami­ről azt mondják, az egyik legszebb a megyében. Rög­tön az út mentén a bútor­áruház, mellette, mögötte a nagy ABC. Aztán feljebb az egyete­mi út kereszteződésében mindkét oldalon új létesít­mények: az egyiken csalá­dias üzletek, büfék, a má­sikon az oly hosszú ideig hiányolt autójavító és a korszerű tűzoltóság. Erre mondják, hogy épültünk, gazdagodtunk, szépültünk. Illetve álljon meg a menet: éppen ezzel a szépüléssel van bajom. Mert ha most képzelet­ben újra elindulunk a mű­velődési ház parkolójától, s cikis jzemmel nézünk kö­rül, egészen más benyomá­sokat szerzünk. Az még hagyján, hogy a városgaz­dálkodási vállalat omlado­zó épülete előtt neki meg­felelő a járda és az útpad­ka. Hívebbek vagyunk a valósághoz, ha azt mond­juk, ilyenek itt nincsenek; előbb girbe-gurba, megdőlt köveken, majd bokáig ho­mokban gázolunk. S az út mentén méteres gaz. Járda az továbbra sincs, annál több viszont a ron- daság: a bútoráruház előt­ti kény szer-autóf or dúló po­ros feketesége, a kis térség teljes elhanyagoltsága. Itt is csak gaz és gaz. A HÉV- sínek mellett kiásott, s úgy is hagyott árok a sorompó vezetékeinek: fekete csőkí­gyók kunkorodnak az al- ján-oldalán, s jut belőle a felszínre is. Hogy ráznak-e, nem próbáltam. A durva, még legelőre sem illő gaz­egyvelegben itt-ott elrozs­dásodott lámpaoszlopok, mindenütt szemét. Feljebb ugyanez pepitá­ban. Az út és a benzinkút között is elhanyagolt, pisz­kos a terület, járda a sínek után sincs, a szép új tűz­oltóság és az autószerviz környéke is rendezetlen, le­rontja az egyébként jó be­nyomásokat. . Tudom, hiszen nemrégi­ben beszélgettem erről a tanács illetékesével: a par­kosítás manapság éppen olyan drága, mint minden más. S nem elég csak meg­cirógatni a föld tetejét. Ha igazi rendezést akarunk, meg kell forgatni a talajt, kijavítani a műtárgyakat és így tovább. Erre pedig ma­napság nincs elegendő pén­ze a tanácsnak. Mégis azt mondom, érdé mes lenne kevesebből is megpróbálni, itt, ezen a vi­déken is. Mert ahogy most van, az igencsak snassz. Gáti Zoltán ISSN 0133—1937 (Gödöllői FSr'tap) Látnivaló iff is volna Fiatal fotósok vállalkozása Csapatmunka és összeszokottság a jellemző Vácszentlászló Közösségi felajánlás

Next

/
Oldalképek
Tartalom