Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

V Őrsvezetők lesznek A járási úttörőelnökség őrs­vezetőképző tábort szervez Salgótarjánban augusztus 2- án. A 10 napos tábor 48 részt­vevőjét gazdag kulturális és sportprogram is várja. Véradás A váci Szőnyi Tibor Kór­ház vértranszíúziós állomásá­nak munkatársiad, augusztus 2-án, a Vízmű dolgozóitól vesznek életmentő vérit, 16- án a gödi tsz, 18-án pedig az Alagii Állami Tangazdaság kollektívája vesz részt a vér- adónapon. Városunk üzemei közül 23- án a MÁV, a Sörgyár, Tej­ipari vállalat, a váci nyom­da és a Faipari Ktsz, 30-án pedig a Húsipari Vállalat és isimét a Sörgyár dolgozói lesznek a donorok. Madarásztábor Természetvédelmi tábort rendez augusztus 5. és 18. kö­zött Királyréten a Magyar Ma­dártani Egyesület nagybörzsö- nyi csoportja a gödi Kilián György általános iskola ter­mészetvédelmi szakköre 60 tagjának. Teniszsuli Teniszoktatást tart minden héten hétfőn 16 órakor a szobi Gyümölcsfeldolgozó SE a má­ris,nosztrai teniszpályán. Az egyesület elsősorban fiatalok jelentkezésére számít. Mozi Madách Filmszínház (a mű­velődési központ nagytermé­ben) : július 29-től 31-lg, dél­után 4 órakor a Szegény Dzso- ni és Arnika című magyar fil­met vetítik. — Este 6 és 8 óra­kot az Atlantic City című, 1980-ban készült kanadai— francia bűnügyi filmet játsz- szák, 14 éven felüli nézőknek. Rendezte: Louis MaUe, sze­replők: Burt Lancaster, Susan Sarandon és Kate Reid. Váci kertmozi (a járási-vá­rosi könyvtár szomszédságá­ban): július 28-tól 31-ig — or­szágos bemutató előtt — a Georgia barátai című színes, szinkronizált, amerikai film a műsor. Rendezte: Arthur Penn. Válogatott lovas A közelmúltban az auszt­riai Podersdorf ban nemzetkö­zi lovastúraversenyt szervez­tek. Ezen a magyar váloga­tottal részt vett Balogh István, a gödi Dunamenti Termelő­szövetkezet lovasszakosztályá­nak erőssége is., A szövetkezet első váloga­tott versenyzője a „Cikk- Cakk” nevű lován eredménye­sen versenyzett. A díjlovaglás­ban harmadik, terepverseny- be.n első lett. Az összetett ver­senyben az osztrák Marian Lang mögött ötszázad pont- különbséggel a második he­lyen végzett. Kiírtán A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÍS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1983. JÚLIUS 29., PÉNTEK Munkahefyváltoztafás után A gyakorlat teszi a mestert Deákváron, a 200. számú ABC-ben Gól Gabriellát és Petróczky Mártát keresem. Mindketten „hűtlenek” lettek régi boltjukhoz. Három éven keresztül a 30. számú boltban gyakoroltak, itt készültek a versenyekre is. Petróczky Márta csak 0,5 pont híján nem szabadult fel már márciusban, ugyanis az országos döntőben igen szépen szerepelt. Gál Ga­bi szabadságon van, csak Pet­róczky Mártival tudok beszél­ni. őszinte, nyílt gyereknek ismertem meg a három év alatt. Most is határozott, ker­telés nélkül válaszol kérdé­seimre. — Miért hagytátok ott mind a négyen a régi munkahelye­teket? — Azt hiszem, hogy egymást is „befűtöttük”. Mindaddig nem volt baj, míg nem kez­dődött el a versenyre való fel­készülés. Akikor Gabival min­den energiánkat arra fordítot­tuk, hogy eredményesen szere­peljünk. — A verseny tehát a bolti munka rovására ment volna? — Erről nincs szó. Az azon­ban biztos, hogy nem nézték jó szemmel azt, hogy mi el­sősorban minőségi munkára törekszünk. Gyakran jártunk korrepetálásra is, mert a vál­lalatnak is és az iskolának is dicsőséget akartunk szerezni. A verseny végén azt sem kér­dezték meg a boltban, hogy hogyan szerepeltünk. A tava­lyi versenyzők tiszteletére még pezsgőt is bontottak. Mind a négyen egy osztályba jártunk és együtt határoztuk el, hogy eljövünk. Mi ketten itt Deák­váron kaptunk munkát. Sleng Mari a 130-asiban dolgozik, Adámi Ági meg a 10-eshez pártolt. Itt a 200. számú ABC- ben igen jól érezzük magun­kat. Az idősebb kollégák sze­retnek bennünket, mi meg igyekszünk rászolgálni a biza­lomra. Együd Sándor, Deákvár má­sik nagy boltjának, a 150. sz. ABC-nek a vezetője ebben az évben nem foglalkoztatott ta­nulót. A végzettek közül azon­ban hármat kapott. Itt ül ve­lem szemben Nagy Erzsébet, Sárkány Éva és Túrán Tün­de. Valamennyien engedélyt Szabadidő-központ épül Ritzí Ferenc, a szobi nagy­községi közös tanács elnöke örömmel újságolta: — A szobi üzemek és intéz­mények közös sportegyesülete a Duna-parton szabadidő-köz­pontot épít. A mintegy 10 mil­lió forintba kerülő intézmény alapozási munkái folynak je­lenleg. — Mi készült már el? — Az első ütemben a két- állású tekepályát és a kondi­cionáló termet A győri Gra­boplast sátrat adott, amely al­kalmas téli kondicionálásra, s az általános iskolások testne­velési óráinak megtartására. Áll már a csónakház, ahol ví­zisí-felszerelést lehet kölcsö­nözni. Kész a pingpongasztal helye is. Azt szeretnénk, hogy az emberek magukénak érez­zék a sportlétesítményt. — Mi épül a második ütemben? — A játszóteret áthelyezzük a Duna-part közvetlen közelé­be a fák közé. Egy autós cam­ping és parkolók készülnek, ezzel egy időben parkosítunk. Jaj, hogy el ne felejtsem, az első ütemben két műanyag Anyakönyvi hírek» Vácott született: Agőcs Sán­dor és Géró Júlia lánya Esz­ter, Kiss Péter és Tonhauser Terézia lánya Borbála, Pe- resztegi József és Vajda Jolán fia Csaba, Schottmer Antal és Stefkó Mária fia Krisztián, Sram Miklós és Lestyán Má­ria lánya Enikő, Szalay Gyu­la és Kádár Éva lánya Brigit­ta, Balogh Attila és Nagy Zsuzsanna lánya Emese. Divi- nyi János és Jenei Judit fia János. Farkas Tibor és Szlá- vik Katalin lánya Zsuzsanna. Karsai József és Szabó Ildikó fia Máté, Lakatos János és Zachár Márta lánya Melinda Majer László és Tóth Melinda fia László, Bajnai Árpád és Halas Éva lánya Martina, Söhmer László és Czigler Va­léria fia Viktor. Dudás Gábor és Sluch Mária lánya Doroty- tya. Fazekas István és Nagy Anna fia Zsolt, Takács János és Burai Márta fia Zoltán Varga György és Kristofek Mária lánya Mária. Balázs Attila és Fehérvári Éva fia Attila, Oravecz Tibor és Nagy Anna lánya Orsolya. Schrick Péter és Köri Magdolna fia Adám, Grexa Pál és Varga Anna fia Krisztián, Kovács Gusztáv és Sipos Judit fia Tamás, Szűcs Mihály és Szá­raz Katalin lánya Enikő, Hor­gász István és Gyurina Ju­lianna fia Csaba. Bátyi Ferenc és Mudra Piroska lánya Lívia. Vácott hunyt el: Sinkó Márton (Csornád József A. u. 32.), Fazekas Károly (Nyár­egyháza Kossuth u. 3.), Sölö- gián László (Főt, Március 15 tér 45.), Benyó János (Ősagárd Rákóczi u. 64.), Bőgi Vince (Gyál, Majakovszkij u. 37.). Herédi Andrásné Knoll Jo­lán (Vác, Rózsa u. 7.). Barna Lászlóné Czilik Etelka (Vác Él munkás u. 8.), Matusz Már- ton (Vác, Nárcisz u. 10 ). Gre­gor Jánosné Himmer Margit (Zebegény, Kossuth ú. 11.). Nagy Andrásné Hinel Mária (Vác, Hanusz u. 11.). borítású teniszpályát is átad­nak. — S a harmadik ütemben? — Szeretnénk egy 75 férő­helyes motelt építeni. Addigra gondoskodunk gondnokról is, a ifi felügyeletet gyakorol a lé­tesítmények felett, s teljesíti az idelátogató szobiak kéré­seit. Azt nyugodtan megírhat­ja, hogy számítunk a társa­dalmi összefogásra. N. P. J. kaptak a főnöktől, hogy né­hány percre szót váltsanak velem. Nagy Erzsi és Túrán Tünde Dunakeszin voltak. Jól érez­ték magukat, de a bejárás bi­zony elég megterhelő volt szá­mukra. Pedig ott kiemelt fi­zetést Is kaptak volna. Sár­kány Éva Vácott, a 122-esben dolgozott. Mind a hármukat a vállalat helyezte ebbe az egy­ségbe, és láthatólag igen ha­mar feltalálták Itt magukat. Közben a boltvezető arról tájékoztat, hogy elégedett „gyerekek” munkájával. Ter­mészetesen sok mindent nem tudtak, hiszen a három év alatt nincs elég idő arra, hogy a gyakorlati munka minden fogását elsajátítsák. A lányok egyetértve hall­gatják főnöküket, aztán arról esik szó, hogy milyen itt a kollektíva. Szinte egyszerre mondják: nagyon jó itt. Távo­zásra készülődöm, amikor már ők is sietnek a pult mögé, mert a bolti munka nem teszi lehetővé a trafikálást. A bolt­vezető papírjai között matat, majd kikísér. Meglátja, hogy két kislány nehéz, sörösüve­gekkel teli rekeszt akar le­emelni. Odamegy, és ő emeli le a ládát. Nem engedi, hogy a fiatalok megerőltessék ma­gukat. Közben a harmadik is visszajön a boltból, és egy korábbi megbízatásának telje­sítését jelenti. A főnök elége­dett, meg is dicséri újdonsült beosztottját. Örömmel nézek végig volt diákjaimon. Ügy érzem, jó helyre kerültek. Egyetértésben, jó hangulattal dolgoznak. Mo­solyognak, pedig nehéz, fá­rasztó munkát végeznek nap mint nap. Dóra Zoltán Növekszik a Forte exportja Kedvezően alakult a keres­let az első félévben a Forte gyár termékei iránt. Nyugati partnereiktől a vártnál több megrendelés érkezett, így a tavalyi 8,7 milliós exportter­vüket idén 9 millióra növel­hetik. 1 A szocialista országokkal kötött szerződéseik alapján több mint hétmillió rubelért vásárolhatnak idén Forte-ter­méket a Szovjetunió, NDK és Csehszlovákia üzleteiben. A felvételeken a papírgyár­tó soron Buczkó Ferencné és Hisztbaun Gábor munka köz­ben. Hancsovszki János felvételei telik Augusztus 16-tól 22-ig A szobi napok eseményei A hagyományoknak megfe­lelően az idén is megrendezik augusztus 16. és 22. között a szobi napokat, amelynek gaz­dag programja minden eddigit felülmúl. Az úttörőtáborban veszi kez­detét a népszerű eseményso­rozat augusztus 16-án a zenei tábor megnyitásával, ahol a szobi és a ceglédi zeneiskola tanulói vesznek részt. Másnap a József Attila Művelődési Központban honismereti napot tartanak, majd 18-án a mária- nosztrai klubkönyvtárban Gá­bor Emil festőművész kiállítá­sát nyitja meg Pálvölgyi Szil­veszter. Augusztus 19-én határ menti találkozót tartanak a nevelő- otthon dísztermében. Délután rendezik meg az alkotmány­napi ünnepséget, ahol Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tto­kéra mond beszédet a József Attila Művelődési Központ­ban. A Börzsöny Múzeumban Csíkszentmihályi Róbert és Szabó Imre szobrászművészek kiállítását dr. Hann Ferenc művészettörténész mutatja be az érdeklődőknek. A József Attila Művelődési Központban, ezzel szinte egy időben leple­zik le Mészáros Dezső Munká-Í csy-díjas szobrászművész al-í kotását. Ipolydamásdon a klub-1 könyvtárban a Dialog Színpad Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok című színművét mutat­ja be. A rendező szervek a szobi’ napok keretében vidám gye-’ rekműsorokat és sporttalálko­zókat is szerveznek. Nagy Péter János Csak egy kis nosztalgia Áthallatszik a déli harangszó folyó közt képződött kis öböl sorsáról meditálni. Sokan be­széltek arról, hogy tiszta vizű, mesterséges tó is lehetne belő­le, s ez a gondolat összefüg­gött azzal, hogy az egész szi­get legyen egy kicsit, csak annyival rendezettebb, ameny- nyivel kellemessé teszi a vá­ros lakosságának pihenését, s vonzóbbá lesz a külföldi sze­mének is. A betonból épült lábas pa­nelház most a Pokolcsárda konkurrenseként, attól alacso­nyabb osztályban szolgálja a kirándulókat, de délután öt órakor közük velem: Nem ihatom meg az óhajtott kávé­mat, mert már zárnak. Me­gyek hát a konkurenciához, miközben még arra is jut energiám, hogy egy rosszalló pillantást vessek a környezet­be nem illő, giccses céllövöl­dére. Tehették volna máshová is. Épp ez itt a legfontosabb? A CSÁRDÁBAN kapok kávét. Tíz forintért a pult előtt. No, de én sietek. Ha ennyi, hát eny- nyi. Akinek nem tetszik, igyon odahaza — gondolom, de azt is megértem, miért üres egész nap a terasz. Az ilyen tapasz­talatok után az ember otthon vacsorázik a külföldi vendég­gel is. csupán egy pohár italra tér ide vissza, hogy közben egy kis cigányzenét is hallasson a vendégével. Nincs kitől szá- monkérni, hogy elmúlt az az idő. amikor sok váci ember azt mondta: — minek nekem a szakszervezeti beutaló? Ott a sziget. Kimegyek a szabad­strandra, úszók, napozok, ha pedig délben megszólal a ba­zilika harangja, eszem egy jó halászlevet a csárdában. Időközben a tiszta víz is el­úszott, a szabadstrand is a múlté, csak a megszokás ha­talma teszi, hogy néhány meg­rögzött sátorozó minden nyár ron újra itt telepedik meg a Finomfonó csónakháza mel­lett. Maradtak volna még a nagyon hangulatos népünne­pélyek, szakmai napok, amiket a futballpályán rendeztek va­laha. Kevés ugyan a tömeg­sportot szolgáló telep, de azért már ez sem a mienk. Agárver­senyeket rendeznek itt, dei hogy kik és mikor, arról még egyetlen híradást sem láttam. Lehet, hogy zártkörű ez a rendezvény? Ideátró! vasárnap is népte- lennek tűnik a partszakasz. Kevesebben járnak át, mint valaha. Állítólag másfelé tere­lődött az emberek igénye. Ha így van, hiába a nosztalgia, a régi, szép idők emlegetése. Csupán az úttörők jártak jól a táborral, bár annak lakói is Vácra, meg Leányfalura in­dulnak, ha egy kis úszásra tá­mad kedvük. Kellemesen el­rendezett körben álló kis fa­házak veszik körül a teret, a központi épületet. Jól érzik itt magukat a gyerekek. Egyedül az nem tetszik nekem, hogy a tábor kerítésén kívül, pár mé­ternyire eső nyilvános helyi­ség a portával szemben, emlé­keztet a nagy nyári melegben szüntelen arra, hogy mi a funkciója. ÖSSZESSÉGÉBEN a régi szi­get volt, nincs. Talán sohasem lesz már olvan. amilyennek egykor megszerettük. Kovács T. István .ISSN 0133--2759 (Váci Hírlap) is neveznek. Itt vesztette éle­tét az a néhány mártír 1919- ben akiket csónakkal, nagy ti­tokban hoztak ide őreik, hogy aztán végezzenek velük. A munkásmozgalom eme harco­sainak állítana emléket az a szerény kis beton obeliszk is, melyről semmit sem lehet le­olvasni, s körülötte is elbur­jánzott a csalán, s a fűfélék sokféle fajtája. Másként sze­retném látni, mint ahogy más­ként, gondozottabb állapotban maradt meg régről az emléke­zetemben. AZ ÜTŐN tovább haladok, Egészen az övcsatornáig, ameddig a horgászok egy ré­sze szokott begyalogolni, majd zsákmányra várva a torkolat­nál letelepedni. Innen most gyalogút vezet a kiszáradt me­derben a holtág túlsó oldalá­ra, fel az árvízvédelmi töltés­re. Csak itt veszem észre, mi­lyen messze jutottam el a kompkikötőtől. Tahitótfalu szántói, szőlőskertjei, s néhány hétvégi ház mentén indulok vissza. Hegyek jobbról, folyó és hegy látványa balról. Vala­ha nagy lehetőséget láttam itt a csárda, a sportpálya és a szabadstrand közelében. Ide képzeltem egy szép szállodát, meg egy kempingtábort, amit könnyűszerrel be lehetett vol­na — lehetne ma is — népesí­teni, hiszen tucatszám hozza, viszi át a külföldi autókat a komp. Ez az elképzelés persze most semmiképpen sem idő­szerű, mint ahogy nem az a kompjárathoz vezető gát és a A MINAP is forgalmas volt Vác előtt a Duna. Uszályok, evezősök, s magáncélra épí­tett, szokatlan formájú alkot­mányok lebegtek a felszínén, a folyó kiránduló szerelmeseit szállítva. Hosszú ideje már, hogy utoljára léptem partra a szigeten azzal a szándékkal, hogy egy kicsit barangoljak bokros ligeteiben. Jobbra kanyarodtam a kompkikötő melletti nyúlvány nyárfák szegélyezte útján. Mind beljebb vonzott a csend, a kakukk hangja, no meg egy kicsit a nosztalgia is. Fiatal koromban hány szép vasárna­pot töltöttem itt, élvezve a fák hűs árnyát, a partoldalban fő­zött jó ebédet. A váciak ide települtek ki a hétvégi napo­kon. Én jöttem azelőtt hét közben is. Nem egy vizsgára itt készültem fel, mert itt több türelmem volt az elvont fo­galmák, törvények, meghatá­rozások betanulásához, mint odahaza a négy fal között. A hajómotorok dohogását itt letompítva halljuk, a különben forróságot árasztó nap sugarai is megtörnek a fák között. Messze, a sziget belsejéig út vezet, melynek viszont mind két oldalán dús az aljnövény­zet. bennük a sokféle apró ál­latok közt bizonyára fürge gyíkok sokasága is éli a maga világát. Erre utalnak a mind­untalan hallható surranást idéző hangok, a növények fi­nom rezdülése. Itt áll a három öreg fa is az út mentén. Ez a hely, amit a Rabok szigetének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom