Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

a PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxvii. Évfolyam, 174. szám_______________________1983, július 84., vasárnap Cseni®, November 7. Tsz Szerény javulást remélnek Ä háztáji termelés szervezm SzécsényteS Seredig Hegyek-völgyek vándorai voltak Csodák Csemőben sem tör­ténnek, így hát máshol kell keresni a dolgok hátterét. Tény az, hogy ebben a ko­misz, száraz évben, amikor a homok hónapszám nem látott számottevő mennyiségű esőt, jobban áll a közös szénája, mint egy évvel ezelőtt. Per­sze dőreség volna azt gondol­ni, hogy ezzel minden gond megoldódott. Van még ezek­ből épp elég a November 7. Tsz háza táján, ám azt is ész­re kell venni, hogy a rossz körülmények ellenére is lehet látszata az átgondoltabb, kö­vetkezetesebb, szívonalasabb gazdálkodásnak. Megviselt növények Küzdelmes hónapokról adott képet a minap Fölföldi Sán­dor tsz-elnök, de az elmon­dottak tükrében megcsillant egy szerény reménysugár: még így is jobb lehet az eredmény a tavalyinál. Ho­gyan is vészelték át 1983 első felét? Ök is rekordidő alatt beta­karították 1020 hektár kalá­szosukat. Az árpa jól fizetett; a gyenge homokon 27 mázsás hektáronkénti átlagot adott. Rozsból és búzából a tavalyi­nál több, de a tervezettnél kevesebb lett a termés. Mi­után a gépparkot folyamato­san felfrissítették, nem egé­szen egy hónap leforgása alatt biztonságba helyezték a termést. Még arra is volt módjuk, hogy a tangazdaság­ban égy 150 hektáros táblá­val segítségképpen megbir­kózzanak. Az aszály károkat, kiesést okoz a többi növényfélénél is. Kevés a silókukorica, a napraforgót is megviselte a száraz meleg. Olajnövényünk­ből tavaly olyan kevés ter­met, hogy az idén annál csak több lehet. Fájó pontjuk, hogy az idén telepített 220 hektár új lucerna kiégett elegendő víz hiányában. A gyeptelepí­téssel nagyobb szerencséjük volt, az az ősszel jól sikerült. A szőlőben, gyümölcsösben a téli fagyok most nem tettek kárt, ezért jobb lenne a ter­més a korábbinál, ám azt észreveszik a növények, hogy fél év alatt alig kétsizáz mil­liméter csapadék hullott föld­jeikre. Szőlőből 40 mázsa kö­rüli hektáronkénti mennyisé­get remélnek. Az alma kezdet­ben ígéretesnek mutatkozott, ám nemcsak a perzselő hőség akadályozza fejlődését, ha­nem a levélaknázó moly fá­kat pusztító tevékenysége is. A meggyesben tíz vagon gyü­mölcsöt szedtek le, szép ko­mótosan, olyan ütemben, ami­lyet a konzervgyár diktált. Újdonság a szövetkezetben a száz hektár görögdinnye. Túl­ságosan nagyra nem nőttek, ráadásul egyszerre érik szin­te az egész. Ügy szeretnék ér­tékesíteni, hogy azért hasz­nuk is maradjon rajta. Másképpen nem hasznosít­ható földjeiken belekezdtek a fenyő, tölgy, nyár és akác te­lepítésébe. Hetven hektáron már kinn vannak a csemeték, s ezen az őszön további száz hektárt fásítanak. Növekszik a nyáj A juhtenyésztés fejlesztését igen komolyan vették. Üresen álló hodályaikat sikerült be­népesíteni. Már háromezer anyajuhval rendelkeznek, s ilyen körülmények között nem lesz könnyű a takarmá­nyozásuk. Téli legelőnek ro­zsot vetnek, ily módon enyhí- 'ik a takarmányhiányt. Az rpa- és a búzaszalmának is szerepet szánnak. A pecse- nyebárány-értékesítés vi­szonylag kedvező, ezért érde­mes foglalkozni vele. Változást hozott, hogy meg­növekedett a háztájival való törődés. A tejtermelést szer­vezik a környékben, megol­dották az átvételt. Kihelyez­tek nevelésre több száz hízó­marhát, adtak ki sertéseket, kocákat, süldőket egyaránt. Az idei vágósertés-átvétel ekképp en má sf élszeres e - két­szerese lesz a tavalyinak. Az ipari tevékenység terén rá kellett jönniük, hogy a megrendelésekért egyre job­ban meg kell küzdeni. Nél­külözhetetlen ma már a kö­rültekintő piackutatás és megfelelő árfekvésű termé­kekkel kell foglalkozni. Ami az alaptevékenységet illeti, a féléves mérlegadatok alapján nem látszik rosszabbnak, mint tavaly, inkább valami­Mindennek a kánikula az oka — mondják olvasóink, ön­maguk nyugtatására, a tények tisztázására. S hozzáfűzik: kár ilyesmiért most tollat fogni, panaszkodni, ezek a nyár kel­lemetlenségei. Régen jóval több ilyen kellemetlenség volt, az, hogy most kevesebb, az már vívmány. Ám azért panasszal mégis betérnek, kiváltképp piaci na­pokon, amikor egyébként is erre visz az útjuk, vagy ha a tanácsnál kell ügyes-bajos dolgukat intézniük. Nem ad­ják írásban sérelmüket, hi­szen nem nagy dolog, amiről szólnak, csak épp kellemet­len. És a sok kicsi is sokra megy. Mostanában például „tej- napok" vannak. Hiába öblítik le otthon tiszta, folyó vízzel a tasakot félbontás előtt, hiá­ba kezelik gondosan a tejfor­raló edényt, a tej mégis ösz- szefut. Jobbik eset. ha forra­lás előtt megízlélik, mert afc­vel javul. A szigorú költség- gazdálkodásra vall, hogy az áremelések ellenére a megfe­lelő szinten maradnak, s a tavalyival azonos vagy annál jobb eredményekre számíta­nak. Ä teljesítmény szerint A csemői November 7. Tsz bölcsen megfogadja mindazo­kat a gazdálkodásának javí­tását szolgáló tanácsokat, amellyel a szakfelügyelet el­látta. Igyekszik hatékonyab­bá tenni a növénytermesztést, állattenyésztést, ipari és mel­léküzemi tevékenységet. Ez­zel összhangban álló, szigo­rúan a teljesítményen alapuló bérgazdálkodást próbál meg­honosítani, amely méltó el­lenértéke a jól végzett mun­kának, ugyanakkor nem viszi túlzásba a jövedelem növelé­sét. Tamasi Tamás kor rögvest pohárba kerül, al­tathatják. — Az aludttej kellemes, üdí­tő táplálék —, de nem hét- számra! — imigyen kesereg­nek. Csütörtököm reggel egy asz- szony ceglédtejes zacskót ho­zott, bemutatni. Tartalma eny­hén savanykás és jellegzetes illatú tej volt. A tasak fel­irata szerdát jelzett. Miért ke­rült ez csütörtökön reggel fél hét tájban a bolti hűtőpultra? Az igazság, hogy a boltban a tejespakkon a dátumot nem nézte, amikor kiemelte a gar­madából és vitte haza. Csak akkor lepődött meg, amikor a frissen főtt kávéhoz töltötte a csészébe, mint valami félre sikerült bűvésztrükk ered­ménye, zavaros-darabos lett a reggeli ital. Az asszony kára egy liter tej és egy főzet kávé ára. Ám, rajta kívül ezen a napon — és más napokon is —, hányán jártak mostanában így pórul? Ugyan, hányán? Szécsény, Hollókő, Rárós- puszta, Karancsberény, So­moskőújfalu, Eresztvény, Ce- red. Tíz nappal ezelőtt kissé szorongva mormolta a fenti neveket a törteli diákok ván­dortáborba induló csoportja. Most érkezett vissza az expe­díció. Mint mondják, a nógrá­di kis települések száz meg száz élménnyel kedveskedtek. Az utolsó éjszaka — mint a táborlakók többségét — ébren találta a csoportot, de a mesé­lőkedven ez mit sem érződik. Az első szó jogán Retkes Erzsébet, a törteli 153-as szá­mú Helmeczy Mihály úttörő- csapat vezetője értékeli a ha­tármenti portyát. — Szinte minden éjjel más­hol aludtunk. Sátorban, turis­taházban, iskolában. Ily módon nem hiányzott a romantika, de a sátorverést sem untuk meg. Kultúra, sport, discó, kaland — minden adódott menet köz­ben. A kísérlet bevált, a gye­rekek egybehangzó véleménye: tíz álló tábornál többet ér egy vándorkurzus. A csoport legfiatalabb, de egyben legenergikusabb tagja az ötödikes Horváth Eleonóra volt. Hol a menet élén, hol középtájon, hol pedig a sor vé­gén lelkesítette, buzdította társait. Pöttöm termete és kedves, csacska beszéde miatt el is nevezték Lencsi babának. — Nekem az erdő tetszett legjobban. Minél meredekebb, s minél keskenyebb ösvények legyenek, ez volt minden reg­gel a kívánságom — fogja rö­vidre ezúttal mondandóját. A kullancsmsster Urbán Antal, az egyik apu­ka afféle mindenes volt a tá­borban: szakács, sportfelelős, s ami hegyvidéken igen meg­tisztelő cím: kullancsmester. — Szakácsélményeim közül a lebbencs sirató lesz sokáig emlékezetes.. Kicsit bőre szab­tam az adagot, s a maradékot nagy ceremónia közepette te­mettük el. A fej fára azt írtuk: A bográcsba kevesebbet cseppents, / mert turista gyo­mornál a lebbencs / méltóbb nyughelyét aligha lelhet Bakos Zoltán és Petrovics János leendő nyolcadikosok. — Magunk se hittük, hogy a napi 15—20 kilométer gyalog­lás után lesz kedvünk, s erőnk sportolni. S mi történt? Nem múlt el nap sötétedésbe hajló mérkőzések nélkül — újságol­ja Zoli. — A Salgóbányán tá­borozó abonyiakat megvertük, a helybeli diákokkal vívott meccsek fogósabbak voltak. Ismét Urbán Antalnál a szó. — Nem vagyok pedagógus, de az a meglátásom, hogy sok pluszt kaptak a velünk levő úttörők. Főleg nevelési szem­pontból. — Éspedig? —• Megismerték diákjaink a hegyi emberek szokásait, sze­rény és nyugodt életvitelét. A tíz nap alatt adódtak nem várt feladatok, melyeket csak kö­zösen tudtunk megoldani. Egy­szer például, a leggondosabb beosztás mellett is, megtör­tént, hogy fogytán volt az élelmünk. Nosza, elő a mate­matikát, s a bajtársiasságot: hogyan lehet két karéj ke­nyérből 18 személynek jól lakni? Ha hiszi, ha nem, a gyerekek nagy része úgy nyi­latkozott, hogy régen evett olyan jóízűt, mint akkor, az emlékezetes elosztásnál Vadon és kultúra — Vadon és kultúra milyen jól megfér egymással, szá­momra ez volt nagy élmény — mondja Mihály Regina. — Az építkezés mindig gondot jelent, de azt mondják, ha na­gyobb a helység, nagyobb ez a gond, illetve, ha kisebb, egy­szerűbben intézhető. Egy biz­tos, mindenütt építkeznek az emberek, s az is tény, jóval többet hallhatunk, olvashatunk a nagyobb településeken lakók ilyen irányú tevékenységéről, mint egy kisebb község fejlő­déséről. Pedig itt is sokan építkez­nek, sőt, az esetek túlnyomó többségében ott a városokban megszokott formákra, mint például OTP-lakás, tanácsi lakás, nem is gondolhatnak, mert ilyen nem is épül. Még­is, a tanácsok ott is igen sok* irányú tevékenységgel tudják megkönnyíteni az építkezők helyzetét. — Mi a helyzet Nyársapá­ton? — erről beszélgettünk Labancz Árpáddal, a községi tanács elnökével. — A község belterületén la­kók száma évek óta növekszik, tekintélyes tempóban. S ez ter­mészetesen azzal jár, hogy az ideköltöző emberek építkez­nek. Elég végigmenni csak a község főutcáján, mennyi az új porta. Helybeli fiatalok — Köztudott dolog, hogy Nyársapáinak tekintélyes ha­tára, tanyavilága van. Vajon az ott élők választják egy idő után a központot? — Szerintem ez a kérdés többoldalú megközelítést igé­nyel. Tudniillik, a tanyakérdés más volt az ötvenes, más a hatvanas, eltérő a hetvenes és nyolcvanas években is. Akkor, amikor a kisgazdaságok elha­lásáról beszéltek, sokan a ta­nyájukat hagyták ott. bejöttek a faluba.^ Aztán egyre inkább átértékelődött a tanyavilág, az élet bebizonyította, hogy élet­képes a kisüzem, a háztáji gaz­daság, jól kiegészíti a nagy­üzemi tevékenységet. Ekkor már nem látszott célszerűnek otthagyni a tanyát, mert nyil­ván — már csak nagysága, a hozzákapcsolódó földterület miatt is — ott is megtalálják számításukat az emberek. Ez az átértékelés a hetvenes évek közepétől következett be, s a konkrét telekforgalomban Az EB főpróbájaként vett részt a magyar ifjúsági aszta­litenisz-válogatott az olasz nemzetközi ifjúsági bajnok­ságon. A magyarok — s köz­tük a Ceglédi VSE fiatalja. Harczi Zsolt — jól szerepel­tek egyéniben és csapatban egyaránt. Olaszországban tizenegy or­szág sportolói találkoztak. | Harczinak igazán jól ment a játék. Ha ezt a kontinens- viadalon meg tudná ismétel­ni, kellemes meglepetést sze­rezhet. Csapatban az eredmény: 1. Magyarország, Simon és Harczi összeállításban. A DC-rendszerű viadalon a fiúk végig jól vették az aka­dályokat, s a döntőt is siker­rel fejezték be. Itt a jugosz- lávokkal találkoztak. A vezető szerepet a két ceglédi ver­senyző ragadta magához, Harczi két, Simon pedig egy győzelmet szerzett. Ez ered­Somoskő és Salgó várán kívül nagyon tetszett a szécsényi kastély Karancsberény neve­zetessége a volt Légrády-kúria és a partizán emlékház. Cered műemlékei közül egy 18. szá­zadból való haranglábat lát­tunk. Esztendő múlva A hír gyorsröptű: megjöttek a „vándorok”! Ki-ki fölcsatol­ja hátizsákját, s a fogadásra érkezett családtaggal ' indul hazafelé. Ami a búcsúzó mon­datokban mindenki részéről közös: — Találkozunk kerek egy esztendő múlva! Győri Mária azt jelenti, hogy nagyjából et­től kezdve az új telekvásárlók többsége nyársapáti — és fia­tal. Ez minden másnál jobban bizonyítja a népfront, a kor­mány, s ezeket követően az akadémiai állásfoglalást, hely­zetértékelést. miszerint van jö­vőjük, mi több, új rangjuk ezeknek a miénkhez hasonló kis településeknek. — És. ha már a telkeknél tartunk, a nem építkezők, te­hát a zártkertek, hobbikertek értékesítésében is hasonló ten­dencia mutatkozott. Itt viszont már jócskán akad vidéki, az­az nem nyársapáti is az ezt igénylő, illetve használók kö­zött. Bőséges választék — Térjünk vissza az építési telkekre. Milyen a választék? — Elsősorban a telek nagy­sága szerint nagyon változatos a _ kínálatunk, gyakorlatilag kétszáztól akár hatszáz négy­szögölig tudunk állami telke­ket tartós használatba adni. A már említett régebbi beköltö­zők túlnyomórészt ilyen na­gyobb telkeket kaptak. Négy­száz telek körül tudunk kiadni­Jelenleg a telkek kisfeszült­ségű villannyal vannak ellát­va, ami nem kis feladat, min­den^ évben folyamatos előké­szítő, szervező munkát igényel. A telkek bérleti díja négyzet- méterenként 25 forint, így egy átlagos nagyságú — tehát két­száznegyven négyszögöles por­ta nagyjából huszonötezer fo­rint. A környező városok ha­sonló méretű telkei ennek há­rom-négyszeresébe kerülnek, tehát az alap is kijön itt még abból a pénzből. S építkeznek az emberek, a községben sok­rétű és elegendő a munkaalka­lom, van jövő — mondta La­bancz Árpád tanácselnök. Lesz, aki segít — Építőanyag-ellátás? — Jelenleg a környező váro­sokból lehetséges a beszerzés, de felmerült a helyi telep ki­alakításának gondolata is. Je­lenleg ez a tárgyalások szaka­szában van, vagy egyéni válla­lás, vagy az áfész fog segíte­ni. Ballal Ottó ményezte a jugoszlávok ellem 3-2-es győzelmet. Vegyespá­rosban Harczi Bátorfival az oldalán kettőre növelte arany­érmeinek számát. Magabiztos teljesítménnyel valamennyi el­lenfelüket maguk mögé utasí­tották, így vegyespárosban 1. Harczi—Bátorfi, a fiú páros­ban 2. Simon—Harczi. Egyéniben a legjobb nyolc között Harczi a jugoszláv Lupulescuval találkozott, akit előzőleg a csapatban egyszer már legyőzött. Most ellenfelé­nek sikerült jobban, szoros küzdelem után nyert Végül Lupulescu nyerte ezt a szá­mot. ★ A magyar asztalitenisz-vá­logatott — köztük Harczi — most Malmőbe, a serdülő, if­júsági Európa-bajnokságra utazott. ISSN 0133-450» jfCeglédí Hírlap) Sorra lyuggatják, rendelésre Ezek a csövek, amelyeket a képen látni, nem pöttyösek, hanem lyukasak. Nemcsak a két vé­gükön, hanem oldalukon is. A ceglédi Lenin Tsz forgácsolóüzemében rendelésre lyuggatták, per­forálták az eternitet, ipari célra keli valamennyi. A képen: emelővel szállítják a tárolóhely­re a kész darabokat. Apátl-Tóth Sándor felvétele Mindennap aludttej? Szinte szundít a pakkban Nyársapáti építkezők Tanyáról faluba települnek Asztalitenisz Harczi címeres mezben

Next

/
Oldalképek
Tartalom