Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

m íritm A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1983. JÜLIUS 19., KEDD Takarékoskodni keli Errefelé kényszerből építkeznek Csak a lényeg hiányzik a telepről Jó ideje már, hogy a köz­ségek, nagyközségek lakói nem számíthatnak állami lakásépí­tésre. Elég, ha a legszüksége­sebb szolgálati lakásokra fut­ja a tanácsi fejlesztési keret­ből. Nem sok választása ma­rad hát az önállósodni vágyó fiataloknak, építkezniük kell. Bőséges választék Persze ez sem olyan egysze­rű. Akad község, ahol évek óta nincs parcellázásra alkal­mas terület. A fótiaknak még nem érkezett el ez a hét szűk esztendő, 1985-ig még 130 csa­ládiházhelyet és 11 üdülőtel­ket fognak parcellázni. Szalay Mihályné, a nagy­községi tanács vb-titkára — véletlenül — szintén építke­zik, közelről ismeri az összes gondot, nehézséget, amivel sorstársainknak is meg kell küzdenie. — Tavaly 325 építési enge­délyt adtunk ki, ebben az év­ben júniusig már 207-et. Idáig 157-en kérték a használatba­vételi engedélyt az elkészült házra. Sokan építkeznek tehát Foton, szépen fejlődik a tele­pülés. A lakosság számának növekedése mégis lassult, nyírt a telekigénylők közül a fóti,? lakosok élveznek elsőbbségetr csak az ő igényeik kielégítése után kapnak a budapestiek, vagy vidékiek építési területet. — Mi a véleménye — úgy is mint tanácsi vezetőnek, úgy is. mint résztvevőnek — az építési anyagok beszerzési le­hetőségeiről? — Foton jól ellátott, nagy Tüzép-telep van. Mellette két magán tüzelő- és építőanyag­kereskedő kért működési en­gedélyt, úgyhogy a választék bőséges. Az építkezőknek azon­ban nem mindegy, mennyiért veszik az anyagot, és a kis­kereskedők 20—25 százalékkal magasabb árait csak akkor fi­zetik ki, ha hiánycikkhez jut­hatnak így hozzá. — Mi az, amit ritkán lehet kapni? — Nehezen lehet téglához, megfelelő méretű betongeren­dához jutni. Előjegyeztetik ma­gukat a vásárlók, és türelme­sen várnak, amíg áru érkezik. Ha nem jut belőle, kénytelen megvárni a következő szállí­tást, esetleg egy negyedévvel később. Tégla nélkül nehéz... Takács Jőzsefné, a fóti 2039- es Tüzép vezetője egy kicsit más szemszögből nézi a dol­gokat. — Azt hiszem, nyugodtan el­mondhatom, hogy nagyon bő áruválasztékkal állunk a ve­vők rendelkezésére. Nem vé­letlen, hogy az első félévben egymillió forinttal többet for­galmaztunk a tervezettnél. Annyi árunk van, hogy lassan már nincs hova tennünk, a tanács felszólított bennünket, hogy a közterületen ne tárol­juk a betongerendákat. — Van-e olyan árucikk, ami­hez mégis nehezen lehet hoz­zájutni? — Igen. Rendszeresen hiány­zik a B—30-as blokktégla. Még a múlt negyedévi mennyiséget sem kaptuk meg belőle, a gyártók, a bakonyszentlászlói téglagyár vagonhiányra, szál­lítási nehézségekre hivatkozik. Különösen hiányzik a művi áru, ami azt jelenti, hogy egyenesen a gyártótól rendeli meg a vevő, és maga gondos­kodik a szállításról. Ha elgon­dolja, hogy az így vásárolt tégla ára 5800 forint, a Tüzép- telepen viszont ugyanezt a mennyiséget 11 ezer forintra növeli a szállítási költség, nem csodálkozom, hogy sokan vállalnák a szállítást. Ebben ugyanis a munkáltató C-me- netleveles, kedvezményes fu­varjai sok építkezőnek segíte­ni tudnának. Tégla nélkül nehéz építkez­ni De nézzük tovább, mi hiányzik még egy jól ellátott Tüzép-telepről a kislakásépí­téshez elengedhetetlenül fon­tos anyagok közül? — Idén romlott a nyilászáró- ellátásunk. ami már tavaly sem volt fényesnek nevezhető. Az Épületasztalos Faipari Vál­lalat alapanyaghiánnyal küsz­ködik, egyre kevesebbet és ritkábban szállít. Betongeren­dával ugyan jól el vagyunk látva, de egy méret, ami ép­pen a kislakásépítőknek szük­séges, az E-jelű gerenda, nem elegendő. Tetőcserépből sem tudjuk kielégíteni az igénye­ket. — Mivel tudják pótolni a hiányzó árucikkeket? — A betongerendákat a PS—PK-típusú vasbeton pane­lekkel lehet helyettesíteni. A szolnoki gyár a szállítást és a helyére illesztést is vállalja, de a fuvarköltséget természe­tesen meg kell fizetni. Cserép helyett bőven el vagyunk lát­va palával, ami olcsóbb is, a vásárlók mégis inkább ragasz­kodnak az eredeti elképzelé­seikhez. Kivárják, amíg meg­érkezik az az áru, amit ők megfelelőnek tartanak. — Milyen szállítási lehető­ség áll a vevők rendelkezésé­re? — A házhoz szállítást magán- fuvarozók végzik. Külön szol­gáltatásunk, hogy a telep pót­kocsis teherautóját és a darut is bérbe adjuk, ha a telep munkája megengedi. Az idő pénz Bclcskei Péterné építőanyag­kereskedésében jóval kisebb a forgalom, mint a Tüzépen. Harmincöt éve dolgozik a szak­mában, de csak két éve tele­pült le Foton, miután buda­pesti működési helyét szanál­ták. — Sajnos, rossz helyen van az üzlet. A környéken csupa régi ház áll, erre senki nem építkezik. A községfejlesztési tervben szerepel egy közeli te rület parcellázása, azt még megvárom. Ha akkor sem nö­vekszik a forgalom jelentős mértékben, akkor kénytelen le­szek visszaadni az iparenge­délyt. Halmokban áll az udvaron a keresett cikk, a műanyag fó­liába csomagolt tégla. Abla­kok, ajtók is bőven várják a vásárlókat. Azok azonban in­kább sorban állnak néhány hó­napot a Tüzépnél, s kilincsel­nek, telefonálgatnak naponta a hiányzó áruk után, mint­hogy kifizessék a körülbelül húsz százalékkal magasabb árakat. Hiába, errefelé inkább kényszerből, nem a luxusigé­nyük kielégítése érdekében építkeznek az emberek. Ala­posan meg kell gondolná min­den forintot, hiszen nem mind­egy, mennyi kölcsön, hány év munkája fekszik majd az el­készült házban. Jó lenne — ha már állami lakásépítésre nincs lehetőség —, ha legalább az alapanyag-ellátás olyan színvo­nalú lenne, hogy nem kéne he­teket, hónapokat tölteni egy- egy fontos cikk beszerzésével. Az idő — pénz. Nemcsak az építkezőknek, hanem az őket foglalkoztató vállalatoknak is, ahol elnézően és megértőén le­gyintenek, ha az illető munka­idő alatt nincs a helyén: ja, ő építkezik. Érthető. ,Ezt kóstolja meg!" Messzire hallik a híre Tábla nem mutatja, ezért gyanútlan utazó magától gligha téved be az országúttól jó kétszáz méterre, a barac­kos alján meghúzódó fészer­szerű építménybe. A környék közös termelőszövetkezete, a sződi tsz gyümölcsosztályozója és alkalmi árudája jó kilomé­ternyire van a falutól, Örboty- tyántól. A bejáratnál néhány várako­zó autó, üres és gyümölccsel megrakott sárguló-pirosló lá­dák. Az ácsorgók közül néhá- nyan otthonosan mozognak, gusztálják az őszit, némelyi­kük árnyat hozó felhők után hunyorog az égre — nagy a meleg. Talán kiskereskedők, de az is lehet, hogy a váci Áfész, vagy a Dunakeszi Kon­zervgyár átvevői. Bent a fészerben valamivel hűvösebb van. Vagy húsz asz- szony szortírozza és ládázza a termést. Meglephette őket az idegen érdeklődése. Abbama­rad a beszéd, bezárulkoznak az asszonyok, mint a kagylók. De lehet, hogy csak megilie- tődtek, mert az ismételt kérde- zősködésre azért megnyilat­koznak, hacsak néhány fél­mondat erejéig is. Majd mindjárt jön a főnök — hajtogatják, miközben egy pillanatra sem pihen a kezük. — Addig is, ezt kóstolja meg, ezt ni — kínál egyikük egy ingerlőén aranysárga ősziba­rackot. Az ajtónál felcsapódó nagy por újabb autók érkezését jel­zi. A szél is erősen fúj, de a helybéliek nem törődnek vele. Bár az egyik asszony mintha kendőjével védené magát a mindenhova befurakodó finom szemcséjű porhomoktól. A má­sik viszont épp csak a szemét vonja összébb. Közepes termé­sünk van az idén — jegyzi meg emez. A fészer rozsdás ajtaján a pillanatnyi árfolyamok. A tsz- tagok hatért, a kofák, a ma­szekok és az ínyencek hétért- nyolcért vihetik kilóját az őr- bottyáni alexandernek. Az egyik krétafelirat már alig ol­vasható, de azért még ki lehet silabizálni. hogy dzsemnek va­ló ki-lója 3 Ft. Váratlanul bukkan elő vala­honnan a főnök. Bizalmas tár­gyalásba elegyedik a kuncsaf­tokkal, majd készségesen so­rolja a kíváncsiskodónak, hogy a múlt héten kezdték meg az őszi árusítását. Van, aki csak néhány ládával visz, na és van, aki egy-két mázsányit is elszállít innen. Akinek megéri a befektetés, hiszen az őszi így jóval olcsóbb. Mindenesetre a tsz-nek is sokkal egyszerűbb — teszi hoz­zá. A Szedd és vidd! akció itt nem válna be, mert az őszi egyenlőtlenül érik, többször kell szüretelni ugyanazt a fát. Hogy a tsz a saját embereivel piacozzon? Amúgy is kevesen vannak. Különben is augusztus és szeptember az igazi szezon, akkor érik ugyanis a magva­váló. Megint nagy a por, alig le­het látni. Ekkor világosodik csak meg, hogy miért húzódott az országúti fák árnyékot adó védelmébe, s hogy miért nem merészkedik közelebb az az elegánsan csillogó fekete Mer­cedes, amelynek sofőrje izzad­va cipeli éppen kocsijához a friss árut, a nyolc láda barac­kot. Ha nincs is útbaigazító táb­la, az őrbottyániak 46 hektáros őszibarackosának mégis mesz- szire halli-k a híre. Szluka Márton Mozi Madách Filmszínház (a mű­velődési központ nagytermé­ben): július 18-tól 20-ig, 4, 6 és 8 órakor. A serif f és az ide­genek című színes, szinkroni­zált olasz kalandfilmet vetí­tik, Il-es helyáron. Rendezte: Michele Lupo. A két főszere­pet Búd Spencer és Gary Guffey alakítja. Váci Kertmozi (a városi-já­rási könyvtár szomszédságá­ban): július 18-tól 20-ig az El­lopták Jupiter fenekét című francia bűnügyi filmvígjáté­kot játsszák. Rendező: Phi­lippe de Broca. Szereplők: Annie Girardot. Philippe Noi­ret és Caterine Alric. Nyári baj Füstölők Nyitom az ajtót. Torok- kaparo füstszag terjeng a lakásban. Reggel elhanya­goltam voliu. a szellőzte­tést? Nyitom az ablakokat is. A ház park felőli olda­lán tompa morajlás hallat­szik. Aha! Megvan már! A háztetőn ismét kötélfelvo­nó. így megy ez már tavaly óta. Időnként megjelennek a tető javítók, s egy kicsit most közvetlenül a föld­szinti lakások ablaka előtt égetik. Nyár van. A bukó­ablakokat mindenki nyitva hagyja, mielőtt munkába indul. Senkit sem értesí­tettek, hogy mi lesz itt ma. esetleg csukja be azokat. Pedig ez az erős korom­szag úgy beveszi magát a falak, a bútorhuzatok és textilneműk közé, hogy ember legyen a talpán, aki egyhamar kiszellőzteti. Ke­resem az alkalmas helyet, ahová a berendezést áthe­lyezhetnék, hogy ne a le­vegőbe beszéljek, őket is meg kell érteni. A válasz rövid és eluta­sító. Csak nem gondolja komolyan, hogy én esetleg onnan hordom az anyagot — mutat a mester a park körülbelül húsz méterrel távolabbi területére. Árad a koromfekete füst, be a Csikós József utca 47. számú ház lakásaiba, (a.) Véleménykülönbségek A mindennapi kenyérről Ha volt, miért nem volt mégis? A múlt hét elején a Széchenyi utcai ABC élelmiszer áruház­ban egyaránt bosszankodtak a vevők és eladók. Ugyanis fél tízkor még nem lehetett ke­nyeret kapni az üzletben. — Mennyire jellemző a bolt kenyérellátására a hétfői eset? — kérdezem Kara Ti- borné üzletvezető-helyettest. — Az utóbbi hetekben na­gyon sok gondunk van a be­szerzéssel. Rendszertelenül, nem a megiéhdélt' árut kap­juk, és gyakran késve szállít a sütőipar. A hétfői eset külö­nösen kirívó volt. Általában az áruházunknak reggel hat óra körül szállít pékárut a kenyérgyár. Hétfőn viszont csak fél tízkor kaptunk kenye­ret. de a kilós fehér helvett csak 50 darab kétkilósat. Dél­után fél egyre kaptuk meg a napi rendelést, a 800 darab kilós fehér kenyeret, amely­ből csak 600 darabot vettünk át, mert korábban zárunk hét­főn. Vagy például két hónapja nem kapunk búzacipót. A közkedvelt finom pékáruk szállítása is akadozik. Gyako­ri, hogy nem friss az áru. Legnagyobb meglepetésünk­re Marton István, a deákvári kenyérgyár telepvezetője sze­rint a város kenyérellátásá­ban nem volt és nincs is fennakadás. — Az utóbbi napokban ter­meléskiesés nem volt. A vá­ros lakosságának 100 mázsa kenyeret sütünk műszakon­ként. A választék is változa­tos. kétki lógrammos barna, egy kilogrammos alföldi és vázsonyi kenyeret sütünk. — Az üzletekben nem ez tapasztalható. Például a 10. számú ABC-áruházban hétfőn csak későn szállítottak kenye­ret és az üzlet vezetői pa­naszkodnak a választékra is. — Hozzánk az utóbbi idő­ben semmiféle reklamáció nem érkezett. Hétfőn valóban volt egy kis gondunk, mert a négy gépkocsiból egy műsza­ki hiba miatt nem vett részt a szállításban. A napi meny- nyiség 25 százalékát a három gépkocsinak kellett kiszállíta­ni. Ebből adódóan volt késés, de végül minden üzlet meg­kapta a rendelt mennyiséget. Á két vélemény ellentétes. Az üzletek és a kenyérgyár vitájából sajnos csak á fo­gyasztók károsodnak. Sajátos esztétikum Mezsgyeszéli beszélgetések Vác - Pásztó Kocogóruhák az Agilitásnak Exportszempontból eredmé­nyes félévet zárt a Váci Kö­töttárugyár pásztói üzéme. Az évről évre tekintélyesebb fel­adatokat végrehajtó ( Nógrád megyei telephelye május végéig ötvennégy­ezer kocogóruhát szállított egyik legnagyobb üzletfe­lének, az Adidasnak. A sportruházati világcégnek július végéig ezenkívül továb­bi tizennégy és fél ezer hétvégi ruhát, egy angol és egy fran­cia cégnek pedig huszonegy- ezer gyermek-, női és férfi- vikendegyüttest indítanak út­nak Pásztóról a félév hátrale­vő részében. A jelentős hasznot hozó ex­portfeladatok teljesítése mel­lett jutott erő a hazai válasz­ték bővítésére is. Nagy tétel­ben szállítottak a nógrádiak a belkereskedelemnek Senior- cégjelzésű pamut-szintetikus anyagból kötött rövid ujjú ka­masz- és férfiingeket. E kitűnő minőségű ter­mék importot tett felesle­gessé. 1983 első felében — ugyan­csak a hazai választék bővíté­se érdekében — Puma emblé- májú melegítők sorozatgyártá­sát kezdik meg. Ugyanis a Vá­ci Kötöttárugyár megvásárolta a világszerte ismert embléma hazai használatának a jogát. K iszámítottam az időt, s úgy gondoltam, hogy a félnyolcas esti autóbusszal megyek haza a kertből. Igye­keztem, hogy addigra meg­szabadítsam a kukoricást az elburjánzott gazoktól, de egy fiatalember megállt az út mel­lett, rám köszönt, s szó szót követett. Bár örülök az ilyen találkozásoknak, az új isme­retségeknek, most nem bán­tam volna, ha gyorsan odébb­áll. Ennek azzal is jelét ad­tam, hogy sűrű pillantásokat vetettem a karórámra. Ö azonban hosszan fejtegette: mennyire örül. hogy az em­berek ismét művelik ezeket a földeket, majd szakszerű ta­nácsokat is adott a kukorica­termesztéshez, azt is megígér­te, ha nem győzném, ő majd segít a munkában. — Köszönöm — mondtam — magam is győzöm — s köz­ben arra gondoltam, mi len­ne akkor az én napi edzés- adagommal. A szerény örömök egyik forrása nyáron a kert is. Én magam elsősorban a hangula­táért kedvelem, a rigófüttyös délelőttöket szeretem, a szarka perlekedő csörgésén derülök, meg az őrgébics rekedt kiál­tozásán, amint a sűrűből fi­gyelmezteti madártársait. A verebek ágrezzentő csapongá- sa, a cseresznyefák levelei közt átszüremlő délutáni nap­fény, a gyerekkor, egy régi kert emlékeit idéző illatok, a folyófű virágának erős szaga, a dombtetőről kitáruló lát­vány, a Duna szigetet ölelő kék koszorúja, érő gabona­táblák. fák zöldje, tágas, ha­talmas. messze kékség. Ez az a sajátos esztétikum, ami megnyugtat, jó érzéssel tölt el. Ám igaz, aki az ilyesmibe belefog, az a teremtés örömét is érzi. Ez munkára ösztönzi. Fát ültet, gyomot irt, a ter­méssel dicsekszik, tervez, jö­vőt formál. Így lesz az erede­tileg passzióból vállalt: ker­tészkedésből bizonyos fokú kényszer is, amitől az ember olykor már a panaszkodásra is hajlamos, mert hogy ez is elfoglalja az idejét. A termé­szet adta örömök azonban fe­ledtetik ezt az elfoglaltságot, s ezek mellé másféle emberi hangulatok is társulnak. Aki termőre fordítja a ko­pár domboldalt, azt egy idő után megsüvegelik az arra já­rók. s kialakulnak azok az or­szágban mindenfelé szokásos mezsgyeszéli beszélgetések, melyek az ember kibeszélési igényeit hivatottak levezetni, s a kölcsönös tiszteletadás for­mái. E mberem furcsa módon ál­landóan főnöknek szólít. Ennek gondolom az lehet a magyarázata, hogy mi, ma­gyarok egy idő óta valóban zavarban vagyunk a megszó­lítással. Bizonyos mértékig az úr megszólítás lehet sértés is, óvatosan kell vele bánni. Elv­társnak meg nem lehet min­denki a másik elvtársa. ezt különösen az első találkozás­kor nem lehet megállapítani. Még kevésbé lehetünk kar­társak, szaktársak. Az tehát a dilemma, hogy mik is va­gyunk, s ez még eltart egy ideig. Kerti vendégem minden bi­zonnyal azok közé a Naszály dombjain, völgyeiben élő em­berek közé tartozik, akik nem szívesen laknának a városban. Ö is itt éli a „he­gyiek” sajátos, bizonyos szem­pontból előnyös, de főleg télen inkább nehéz életformáját. Megérte azt az időt is, amely ezeknek az emberek­nek a számára lélektanilag kö­rülbelül azt jelentette, amit az egvéni gazdálkodással szakító parasztnak a közösbe való be­lépés. ö már akikor is tolóla­pos dózeron ült, amikor a kiépülő kőbánya övezetébe tartozó házakat sajátították ki a környéken. Megértette, hogy ha ő nem, akkor más irányít­ja majd a gépet a kártalaní­tott tulajdonosok öreg házai­nak falára, így hát végrehaj­totta az utasítást. Ám volt aki árulónak tartotta ezért neg akarta markolni rajta a gú­nyát, a gép elé állt. Ez bi­zony nem volt valami derűs időszak. Most meg. ugyan­ezek mondják. — Tévedtem pajtás. Amikor akkor volt el­múlt, borítsunk fátylat rá. Lám, így zajlik le kicsiben a történelem. A közösben a magunké, az egészben a rész, s így simulnak el az ellentétek is. Barátunk évente egyszer engedélyt kér a főnökségtől, hogy gépével elsimíthassa a télen felázott, egyenetlenné vált agyagos talajú kocsiutat. Ügy gondolja: ezzel jót tesz a körnvék lakóinak, akik köny- nvebben juthatnak el a mű- útig. — Azért még senki sem mondta, hogy igyák meg egy pohár bort — jegyzi meg ke­sernyésen, mint aki kiöntötte a szívét, s aztán végleg bű- cr’'”»ik. S ’ívesen megkínálnám egy pohár itallal, de a boros- üveebe sajnos, csak vizet töl­töttem odahaza. Kovács T. István . ISSN 01M-J7» (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom