Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

3

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1983. JÜLIUS 2., SZOMBAT

Ötletekben nincs hiány

Gyógymód a magányosság eilen

Szerencsés találkozás

TISZAKÉCSKE—KEREKDOMB.

Délelőtt kilenckor érkezünk. A tábor csöndes, néptelen. Éppen a tízórait — zsíros kenyér, zöldpaprika — pakolják autóra, viszik a munkahelyekre.

—■ Pest megyéből jelenleg 103 diák dolgozik itt — mondja már az irodában Véber Ferenc táborvezető —, a ceglédi, a nagykőrösi, a monn- ri gimnázium és a nagykőrösi szakmunkásképző intézet diákjai. A tábort az Üj Élet Termelőszövetkezet szervezi négy esztendeje. Sokan ismerősként járunk vissza.

Addig is szétnézünk a táborban. Túlzás lenne luxusüdülőnek nevezni. Elég régi, kopott épületben sorakoznak a szobák. Akiknek itt nem jutott hely, sátrakban laknak. A zuhanyzókban viszont állandóan van meleg víz. A tábort mindössze egy kerítés választja el a szövetkezet szépen kiépített, termálvizű strandjától, s ez mindenért kárpótol.

Közben megérkezik Harkányi Ár- pádné, a tsz személyzeti vezetője, a tábor felelőse.

— Négy évvel ezelőtt, amikor az első építőtábort szerveztük, véletlenül kerültek hozzánk Pest megyei diákok. Szerencsés találkozás volt. Általában elégedettek vagyunk a munkájukkal. Természetesen nem tudnak annyit teljesíteni, mint a felnőttek, de amennyi tőlük elvárható, azt megteszik. Nekünk még így is megéri, szükségünk van a munkáskézre. Sokféle feladatot bízhatunk rájuk. Most is meggyet szednek, szőlőhajtást válogatnak, kapálnak. Dolgoznak a libatelepen, a kertészetben és a palackozó üzemben.

Elsőként a meggyesbe indulunk. Jellegzetes alföldi táj. Mindenütt homok. A meggyszedő brigád éppen befejezte a tízóraizást, indulnak vissza a fák közé. Nem lehet régi te- lepítésű, a gyümölcsös, a fák még kicsik, kevés rajtuk a termés. Így bizony nem túl szapora a munka. A fiatalok azonban nem látszanak kedvetlennek, a munkával és a körülményekkel elégedettek.

•— Én először vagyok építőtáborban, nincsen összehasonlítási alapom, de jól érzem magam.

— Nem túl nehéz a munka, talán csak a kapálás. Az egy kicsit fárasztó.

És a korai ébresztő. Nehéz megszökni, hogy öt órakor keli kelni.

— De érdemes ráhajtani, mert akkor keresni is lehet. Én otthon, Nagykőrösön is szedtem meggyet, de kevesebbet fizettek kilójáért, mint itt.

A fizetség természetesen a munka jellegétől és a teljesítménytől függ. A napibérből a szövetkezet 50 forintot von le az ellátásért, 20 forint az iskolai KISZ-szervezeteké, a maradékot a gyerekek kapják. Az első öt nap átlagos keresete 112 forint volt naponta és fejenként.

A véleményekbe azért némi megértő kritika és kívánság is vegyül:

— Lehetne több zuhanyozó, különösen a fiúké kevés.

— Jó lenne, ha többször füröd- hetnénk éjszaka a strandon.

Ehhez a táborvezető azonnal magyarázatot fűz.

— Egyszer-kétszer átmegyünk a gyerekekkel este is, de ezzel nagyon kell vigyázni, mert a medencék nincsenek kivilágítva, s könnyen megeshet a baj.

VÉGIGJÁRJUK A TÖBBI munkahelyet is. Mindenütt jókedvvel, vidáman dolgoznak. A libatelepen a lányok már egész ügyesen terelgetik a szárnyas csapatot. A palackozóban üvegeket mosnak, ládákba rakják a szalagon érkező szörpöt, ásványvizet. A kőműves szakmunkástanulóknak a tábor egyben szakmai gyakorlat is: egy régi épület felújításán dolgoznak, szolgálati lakások lesznek benne.

A munkaidő fél egyig tart. Az autóbusz egymás után hozza vissza a brigádokat. Hirtelen megélénkül a tábor. Zuhanyozás, átöltözés után ebéd a strand éttermében. A délután pedig a fürdésé, sportolásé, szórakozásé. Egészen este kilencig — az ugyancsak korainak tartott takaró- dóig.

M. NAGY PÉTER

A nagykőrösi Magyar Anikó már egész Ügyesen terelgeti a szárnyas jószágokat (a cím fölötti képen).

Nem árt gyakorolni a mosogatást, otthon is jól Jöhet még, ez a tudomány Berta Ágnesnek (a cim alatt).

A kapálás bfzony kissé fárasztó, főleg mert Mazula Sándor és Nyúzó Zsolt — a ceglédi Kossuth Gimnázium diákjai — nemigen markolták még a kapa nyelét (középső felvételünkön).

Ezeken az új telepítésű kis fákon nem

túl szapora a munka, lassan telik a nagykőrösi lányok kosara (a legalsó képen).

VERESS JENŐ felvételei

Vajon mit fognak szólni? Tesszük fel a kérdést, ha valami újba, magunk számára is szokatlanba kezdünk, s lessük, figyeljük környezetünk véleményét. Gyakran megkapják a magukét a forrófejű újítók és sokakat elriaszt a kezdeményezéstől a megszólástól, kibeszé- léstől való félelem — különösen falun.

Partnerek

A tápiószelei Kohászati Gyárépítő Vállalat kétszintes, közművelődési célokra is használható épülete már az átadáskor megkapta a kritikát. Minek egy kis falunak ekkora művelődési ház? Már a környék öt községéből látogatják a rendezvényeket.

Az ifjúsági klub idén januárban alakult, hogy szórakozási lehetőséget nyújtson a fiataloknak. Kiss Ferenc klubvezető, a KGYV KlSZ-szerveze- tében eddig is igyekezett aktív, összetartó alapszervezeteket létrehozni.

— Soha nem tudtuk úgy összefogni a KISZ-tagságot, mint ahogy ez a klubban sikerült. Talán azért alakult ki néhány hónap alatt ilyen jó közösség, mert a mi programjaink látogatása senki számára nem kötelező. A tagság határozza meg. hogy kik és miről tartsanak előadást, milyen rendezvényeket, kirándulásokat szervezzünk.

Farkas Lóránt, a gyáregység vezetője örömmel fogadta a kezdeményezést.

— A résztvevőknek csupán negyven százaléka dolgozik a gyárban. A többiek a környező községekből gyűlnek össze hetente kétszer. A pezsgő élet bizonyítja, hogy a falu két, találkozásokra, összejövetelekre alkalmas intézményével, a mozival és a kocsmával már nem elégszenek meg a fiatalok. Nagyon fontosnak tartom, hogy azok a pályakezdő értelmiségi nők is kapcsolatot teremthetnek, barátokra találhatnak, akik eddig a falu bírálatától tartva elszigetelt, magányos életet éltek. Nem beszélve arról, hogy jelenleg is nagyjából száz szakmunkástanulónk van, értékrendjüket, tudatuk formálódását erősen befolyásolhatja egy értelmes, progresszív közösség. Nem véletlenül választották az Ifjú titánok névét.''

/ff /

Találkozások

A klub két tágas, világos helyiségében a legutóbbi összejövetel nyomai. Gyermekrajzok, játékok a polcokon. A kismamaklub tagjai találkoztak itt legutóbb, s a kellemesen eltöltött néhány óra alatt a törzsgárdához tartozó óvónők szórakoztatták a kicsiket.

— Jelenleg a karateszakosztály indulását kíséri a legnagyobb érdeklődés — folytatja Kiss Ferenc klubvezető. — Az őszei megalakítjuk a csillagászok és a fotósok klubját. Többnapos kirándulásokat tervezünk a nyárra, ezekre is bőven akadt jelentkező. Külön öröm, hogy eddig nem volt példa rendbontásra, még a legjobb hangulatú estéken is mindenki kulturáltan viselkedett.

Maksa Anna á klubot rendszeresen látogató hét fiatal pedagógus egyike. Államvizsgára készül. A főiskola három évét Szegeden, nappali tagozaton végezte. Most negyedévesként, már orosz—testnevelés szakos tanárként dolgozik Szelén.

— Hét év távoliét után, tavaly jöttem vissza a községbe. Közeli barátaién, ismerőseim gimnazista és főiskolás éveim városában élnek. Mikor hazajöttem, hónapokig magányosnak éreztem magam. Eleinte a klubba sem akartam elmenni, mert nem tudtam, mit szólnak majd az ottaniak, ha jóformán idegenként beállítok közéjük. Az első találkozáskor rájöttem, hogy ez a társaság már másképp él. másképp gondolkodik, mint a szüléink. Azóta aktí*- van részt veszek a klub életében. Különösen a szeryező munkát szeretem. Azt hiszem, a nálam fiatalabb tagságnak tudok újat nyújtani. Mint pedagógust is érdekel, hogyan lehet igényesebbé, kritikusabb szelleművé tenni őket. Sajnos az úttörőket eddig hiába igyekeztünk bevonni a programjainkba. Időnként meglep minket, mikor a lelkesen összeállított programunkat vállvonogatással, idegenkedéssel fogadják a faluban.

Ilyen volt például május elsején a

Fut a Szele akció. Senkinek sem tetszett, hogy miért akarjuk mi megfuttatni a nyugalomra és kényelemre vágyó embereket. A végén mégis nyolcvanhatan indultak a versenyen, a legfiatalabb résztvevő négy-, a

■

■ ■■

legidősebb negyvenöt éves volt. Azt hiszem, kell még néhány év, hogy leküzdjék az emberek az új dolgoktól való idegenkedést.

Remények

A klubtermeket Pataky Éva festőművész munkái díszítik. Az életörömöt sugárzó színék bizakodást ébresztenek a közöttük szórakozó fiatalokban. Nemsokára éppúgy természetessé váiik működésük, újításaik, mint a KGYV üvegpalotája, ahová ma a hajdani elégedetlenkedők ma- gyarnóta-estekre és TIT-előadásokra járnak.

MÄRVÄNYI AGNES

Aki megadja a munka rangját

Kemény akarattal

ilátástalanul szürke ég alatt, szakadó esőben érkeztem Kiskun- lacházára.

— Ezt az idői a tehenek is utálják — mondta Molnár Erzsébet együttérzően. A Petőfi Tsz központjában találkoztunk, pontos volt. mint mindig. Vörös haján még csillognak az esőcseppek, mosolygós, kipihent arcán nem láttam, hogy ma is hajnali három órakor kelt.

— Miért választotta éppen ezt a szakmát, hogyan lett állattenyésztő?

— Gyermekkoromban hat kilométerre Szigetbecsétől, tanyán éltünk. A szüleim is állattenyésztéssel foglalkoztak; akkoriban édesanyám több mint száz marhát legeltetett. Tavasztól őszig csodálatos volt ott lakni, én is közel kerültem a természethez. Dél- u. nőnként az én dolgom volt az állatok etetése, megszoktam, megszerettem ezt a munkát. Bár akkoriban még kozmetikus vagy táncosnő akartam lenni.

— Még csak tizenkilenc éves. Felhagyott ezekkel az álmaival?

— Mindkettőre nyílik lehetőségem a magánéletben. A szakmunkásképzőben, Pécelen népitáncoltunk, s ha kedvem van, itt is elmehetek a barátaimmal táncolni, szórakozni. A divat, a kozmetika iránti érdeklődésemet pedig levezethetem édesanyámon, a húgomon, meg a barátnőimen. Én tartom rendbe a frizurájukat, időnként ruhákat tervezek nekik.

Erzsi valóban csinosan, ízlésesen öltözködik. Amikor irigykednek rá a vele egykorúak, több mint hétezer forintos fizetéséből könnyen megteheti, mondják, nem gondolnak arra, hogy a marhaistállóban, a hajnali fejőshez, az elletéshez nem divatos ruhákra, hanem fizikai erőre, hozzáértésre és kemény akaratra van szükség.

— A szememre vetik mostanában, hogy én mindig a munkámra hivatkozom, soha nincs időm semire. De nem is értheti meg senki, aki nem ismeri, milyen naponta háromkor kelni, reggel kilencig dolgozni, aztán délután kettőtől estig ismét az állatokkal foglalkozni. Még a havi négy szabadnapot is csak akkor vehetjük ki, ha minden rendben megy, nincs senki betegállományban, nem kell helyettesíteni. Szerdánként Dömsödre járok, a szakközépiskola ki- hC ezett tagozatára. Már túl vagyunk az év végi vizsgákon. Otthon pedig sokat kell segítenem a ház körül, együtt neveljük édesanyámmal két kisebb testvéremet.

— Mit tart a legfontosabbnak ebben a szakmában?

— Ismerni, szeretni kell az állatokat. Kellő figyelemmel, gondossággal nagyobb tejhozamot lehet elérni, csökkenteni lehet a megbetegedések számát. Most éppen ezen igyekszik a brigádunk, mert gyengén kezdtük az évet, be kell hoznunk a lemaradást.

— Mik a tervei a következő néhány évre?

— A szakközépiskola után szeretném elvégezni a technikumot. A családnak pedig egy házat kellene venni, hogy a szolgálati lakásból a sajátunkba költözhessünk. Erre gyűjtünk most édesanyámmal.

Décelen, a szakmunkásképzőben ő volt az egyetlen lány az osztályban, mégis őt választották KISZ-titkárnak. A Petőfi Tsz állattenyésztői közül' ö az egyetlen KISZ-tag, s néhány hónapja már egy szocialista brigád vezetője is.

Hozzáértésével, munkabírásával kivívta munkatársai megbecsülését.

r