Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

Házi számológép Pécsről A PEST BEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1983. JÜLIUS 16., SZOMBAT A Zöldmező erdészete Termelés, telepítés, gondozás Egy kisebb üzem termelésirányítására éppúgy alkalmas lehet a péceli Tri-Ton Ipari Szövetkezet által hamarosan gyártásba vett Home-computer, házi számolóberendezés, mint akár az iskolai oktatásban. Képünkön: Fülöp Béla művezető az Impui- zustechnika GM által kifejlesztett számológépet mutatja be. Hancsovszki János felvétele Munkaalkalom helyben Bútorok, tőkés exportra Ésszerű rehabilitáció Erdőkertesen Mostanában különösen jó, vagy jobb az átlagosnál azok­nak, akik kevés utazással la­kóhelyükön érik el munkahe­lyüket. Nemcsak az utazástól, hanem ennek anyagi követ­kezményeitől is mentesül munkás és munkáltató. Lehet persze olyan helyzet, amikor az utazás mindkettőnek meg­éri. Ez a ritkább. Az biztos, hogy az erdőker- tesiek egy része jól járt vele korábban is, hogy néhány is­mert ipari üzem, szövetkezet telepet létesített náluk. A bu­dapesti Villgép Ipari Szövet­kezet például százhúsz állan­dó és mintegy nyolcvan be- dolgozó munkatársat foglal­koztat, nagyrészt a tőkés ex­portra menő alumíniumból öntött kerti bútorok gyártásá­ban, s egy kisebb hányaduk pedig a tekercselőben talál munkát magáinak. A szövetkezet ugyanis éven­ként ötezer asztali köszörűgé­pet gyárt, S ezekhez a villany- motorokat is ők készítik. A motorok tekercselésére Erdő­kertesen is berendeztek egy kis részleget. Amint azt Bé­res István telepvezető elmon­dotta, a tekercselőben zömmell olyan embereknek adnak mun­kát, akik éppen nagyobb csa­ládi elfoglaltságuk miatt vagy mert az egészségükre ártalmas helyen nem tudnának dolgoz­ni, azoknak is kereseti lehető­séget teremtsenek. Házon be­lül valósítottak meg tehát bi­zonyos ésszerű rehabilitációt. F. I. a magyar nép és föld múltjá­ból. És nincs más könyv, amelyből annyit lehetne tanul­ni, mint éppen ebből az élő és állandóan új lapokkal gya­rapodó történelemkönyvből. Megismerése, tanulmányozása még nyugdíj asikorban is meg­éri a törődést és fáradságot. Hogyha mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről hallunk még mindig jobbára a ga­bonatermelés, általában a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés jut az eszünkbe, s nincs is ebben semmi furcsa. A képzettársítás jogos: a kö­zös gazdaságoknak ma is ter­mészetesen elsősorban a ha­gyományos mezőgazdasági te­vékenység, ahogy szakberkek­ben mondják, az alaptevé­kenység a fő feladatuk. Kétszáz hektáron De ha jobban utánagondo­lunk, az elmúlt évtizedben ala­posan megváltozott a helyzet a többi területet illetően, vagyis a melléktevékenységek meg­ítélése tekintetében. Egykor bűnnek számított, ha egy ter­melőszövetkezet ilyennel pró­bálkozott, ma már inkább bá­torítják a vállalkozó l*ed- vűeket: foglalkozzanak csak kiegészítő tevékenységgel is, ipari jellegűvel, ha egyszer jól jön a tagságnak, hogyha hiányt pótol. Azért előfordul manapság is. hogy bizonyos vállalkozá­sokat furcsáit a felügyelő ha­tóság vagy a közvélemény. Holott, például a járásban is, csak fehér holló az; olyan gazdaság, ahol beérik az alap­tevékenységgel. Az erdőgazdálkodás az más. Az alighanem végképp a hát­térben marad, ahhoz nem fű­ződnek gyanús vagy lelkesedő felfogások, alighanem többsé­günk állami feladatnak. az állami erdészetek dolgának tártja a fakitermelést, erdő- telepítést. gondozást. Pedig ez már régen a szö­vetkezetek dolga is. Így pél­dául a vácszentlászlói Zöld­mezőnek, ahol Máté Imre az erdészeti ágazat vezetője. Tá­jékoztatása szerint az ágazat kétszáz hektárnyi erdőterüle­ten gazdálkodik, s nemcsak telepítik az erdőt, nemcsak k'­— Egyre nehezebb kivá­lasztani az országnak azt a réázét, ahová kirándulást szer­vezhetünk — mondják a hé- vízgyörki nyugdíjasklub ta'g- jai. — Sok helyén jártunk az országnak, nagyon messzi út­ra pedig nem vállalkozha­tunk, mert egy napnál hosz- szabb időre nem hagyhatjuk el az otthonunkat. Mindany- nyiunknak kertje, szőlője, so­kunknak fóliája, állata van. — Július 17-én a sok elfog­laltság, munka ellenére is út­nak indulunk — mondja Ré­ti István, a klub vezetője. — Tekintettel arra, hogy hazánk távolabbi tájával ismerke­dünk, reggel hat órakor már indul velünk az autóbusz. Az útirány Pusztaszer, Szeged. — Pusztaszer azért is fon­tos — magyarázza a kirán­dulás célját Tóth Gábor —, mert Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötötte meg a hét honfoglaló vezér a vérszerződést, itt tartották az első törvénykező gyűlést. He­lyén 1896-ban nagyméretű emlékművet emeltek. 1945 ta­vaszán, mintegy az új hon­foglalás jelképeként itt, a Pallavicini őrgrófok marnmut- birtokán. az emlékmű mellet­ti parcellán kezdték meg a földreformot, az ezeréves per ítéletének gyakorlati végre­hajtását. A Nemzeti Emlék­parkot az utóbbi években gondosan megtervezték és fel­építették, biztos sok élményt nyújtanak a látnivalók. Megnézik majd — tervezik a nyugdíjas kirándulók —, a szegedi Kultúrpalotát, sétál­nak a nagy kiterjedésű Tisza- parti park fasorai között, meg­kóstolják a csípős szegedi ha­lászlét. s ha idejük engedi, fürdenek a város strandján. Ügy készülnek az útra. akár a kisdiákok — nyitottan, fo­gékonyan a kínálkozó látni­valók megismerésére. — Azért megyünk — mond­ja Réti István —. hogy felfe­dezzük hazánknak ezt a ré­szét is. Az elmúlt évek sok­sok kirándulásán megtanul­tuk. hogy hazánk területe olyan, mint egy nyitott könyv Seres Csilla A napokban tartották meg Debrecenben a XIX. nyári úttörő-olimpia döntőit. Pest megyét az úttörő J,eánytorná- ban a túrái csapat képviselte. Ebben a sportágban összesen 24 csapat indult, s a mieink a negyedik helyezéssel büsz­kélkedhetnek. De ahogyan Varjú Mihályné tornatanár, a túrái kislányok edzője mond­ta: csak egy hajszálon múlott a dobogóra kerülés. A csapatban 3 nyolcadikos és 3 hatodikos kislány képvi­selte a megyei színeket. A nagyok: Borbély Judit. Né­meti Beáta és Sima Mária, a kicsik pedig: Csörgi Erzsébet, Demetrovics Krisztina és Se­res Csilla. Az utóbbi három kislányt kerestem meg és kér­tem őket, hogy mondjanak néhány szót önmagukról, és természetesen a tornáról is. Törötl ujjal Seres Csilla nagyon meg­ijedt, amikor a verseny előtt két héttel eltört az egyik uj­ja. Úgy gondolta, hogy nem juthat el a versenyre a sérü­lés miatt. Végül az orvos igent mondott es Csilla ötödik alkalommal szerepelhetett út­törő-olimpián. Ö megyénk legjobb úttörő leánytornásza. Idejének nagy részét lekötik az edzések. Általában heten­ként 5 alkalommal gyakorol­nak 3—3 órát. Emellett otthon is gyakorol édesapja segítsé­gével, aki ugyan nem tornász, hanem a Vörös Meteor SC labdarúgó-csapatának edzője. Ne higgye azonban senki, hogy Csilla elhanyagolja a sportolás miatt tanulmányi munkáját. Az átlageredménye 4,7. Kegyelem Demetrovics Kriszti nagy fölénnyel nyerte meg annak idején a házibajnokságot, és a megyei versenyen is máso­dik lett Csilla mögött. A ki­csik között ő a rangidős, már hatodik alkalommal jutott el az úttörő-olimpia országos döntőjére. Még csak másodi­kos volt, amikor Szegeden a termelik a fát, hanem maguk is foglalkoznak csemeteneve­léssel, s más erdészeti szol­gáltatásokat végeznek. Évente mintegy 630 köbmé­ter fát vágnak ki, amit az ötfős komplex fakitermelő brigád végez. A faanyag nyolcvan százalékát eladják, a többit a gazdaság maga hasz­nálja fel. A fakitermelésnél régóta úgy járnak el. hogy még ugyanabban az évben a telepítést, vagyis a pótlást is el tudják végezni. Ennek kö­szönhető, hogy 1979. óta nincs a szövetkezetnek erdőfelújítá- sd hátraléka. Azóta évente átlagban ti­zenöt hektáron ültetnek új erdőt, s ez sem mellékes: olyan helyeken, ahol a nagy­üzemi mezőgazdasági terme­lés már nem lehetséges, vagy nem gazdaságos. Az erdőgaz­dálkodás tehát olyan terüle­teket hasznosít, amelyek kü­lönben parlagon maradnának. Az erdőtelepítés költségei­nek nagyobb része célcsopor­tos állami pénzből származik, de ez nem fedezi a teljes ösz- szeget. A hiányzó részt idáig eredményesen gazdálkodta ki az ágazat, s hogy ez mennyire így van, arra bizonyíték, hogy az erdőfelüigyeletl szerv ta­valy eredményes fásítási em­lékplakettet adományozott a termelőszövetkezetnek. A csemetekerlben Facsemetéket két helyen, a vácszentlászlói és a zsámboki csemetekertben nevelnek a Zöldmezőben, mintegy tíz hek­táron. Azt tervezik, hogy jö­vőre a csemeték húsz száza­lékát használják majd fel sa­ját telepítésre a többit érté­kesítik a gödöllői gt és más cégek, erdőgazdaságok részé­re. Tekintélyes a szám: a megtermelt majdnem két és fél millió csemetéből az idén már egymilliót eladtak. Na­gyobb részt lombos csemeté­ket nevelnek, de sok a fenyő, túrái kisdobosok csapata har­madik lett. Ennek az arany­csapatnak volt tagja Kriszti is. Arra a kérdésre, hogy iz­gult-e a verseny előtt, határo­zott nemmel felelt: abban biz­tos volt, hogy az első hat kö­zött ott lesz a túrái gárda. Egyik tanár bácsi azt mondta, hogy kopaszra vágatja a ha­ját, ha ott leszünk az első há­rom között! — mondja Krisz­ti. — Hát megkegyelmeztünk neki. — Az ő tanulmányi át­laga is pontosan 4,7. Jó barátnők Csörgi Erzsiké, a harmadik kislány. Ö is állt már több­Demetrovics Krisztina kevesebb a parkosítási anyag, suháng és sorfa. Szerződéses szolgáltatás Erdészeti szolgáltatásokat több évre szóló szerződések alapján teljesít a közös gaz- dasáig. A legnagyobb ilyen munka az, amire a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel szerződtek: ők kezelik az öt­venhárom hektáros park erde­jét, ami fakitermelést, erdő­ápolást és telepítést jelent. A Közép-magyarországi Mester­séges Termékenyítő Vállalat részére tanyafásítást és par­kosítást vállaltak, s csak ez majdnem háromszázötvenezer forint bevételt jelent a terme­lőszövetkezetnek. S ezt a jövedelmező mun­kát éppúgy, mint az ágazat­ban adódó többi feladatot mindössze tizenkét állandó dolgozóval, huszonegy nyug­díjassal ép némi külső segít­séggel látják el. G. Z. A siop progromjo Gödöllő, művelődési központ: Pest megyei ifjúsági amatőr csillagásztalálkozó. Előadó Zombori Ottó: Az amatőr csil­lagász munkalehetőségei, dél­előtt 9 órától. A XX. század karikaturisták szemével, kiállítás. Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dal- los Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc karikatúrái, 10— 18 óráig tekinthetők meg a Gödöllői Galériában. Jeney István színházi fény­képei láthatók 10—20 óráig, az emeleti galériában. Szolgáltatások: apróhirdetés, cserebere 14—18 óráig, zenebu­tik 14—18 óráig. Veresegyház, művelődési központ: Térvideodiszkó szabadtéren, 20 órakor. Csörgi Erzsébet szőr a dobogón helyi és me­gyei versenyeken. Most né­hány nappal az esemény előtt kapott egy elég súlyos torok- gyulladást. Még majdnem 38 fokos volt a láza, de az utolsó edzésre beszökött az iskolába. És meg is gyógyult, ö is ötö­dik alkalommal vett részt olimpián. Sok más versenyen képvi­selte a túrái színeket: legszí­vesebben a nagykőrösi edző­táborra emlékezik, ahol éjsza­ka a fiúk alkalmatlankodtak az ablak alatt, de nem sokáig, mert a kardos kislányoktól hideg zuhanyt kaptak. Erzsiké a három tornászpalánta közül a legjobb tanuló, átlagered­ménye 4.9. Az edző véleménye szerint mindhárom kislány nagyon tehetséges és szorgalmas. Re­mekül állnak helyt az iskolai és úttörőmunkában is. Mind­emellett jó barátnők is. Takács Pál i Szombati jegyzet is FeEvkíógosífás Divat szidni manapság, egyebek közt, a vasutat. Nem mintha korábban oly nagyon elégedettek lehet­tünk volna vele, de mi ta­gadás, a duplájára nőtt utazási költségek mellett még az igénytelenebbek is könnyebben észreveszik a hibákat: a késést, a koszos kocsikat, a rövid és megrit­kított szerelvények gyakori zsúfoltságát, a tájékoztatás hiányát, a piszkos állomá­sokat, s általában valahogy az egésznek a fejletlensé­gét, lehangoló külsőségeit. Igazságtalanság lenne persze mindezek miatt egy­ként pálcát törni az illeté­kesek feje fölött, tudjuk: ahhoz, hogy a MÁV-nál is rendben, sőt: a korábbinál nagyobb rendben menjenek a dolgok, nemcsak elhatá­rozásra van szükség, hanem megfelelően képzett mun­kásokra, s természetesen sok-sok pénzre. S mert az emberek álta­lában tájékozatlanok az át­fogóbb vasúti pénzügyi kérdésekben, de sejtik, hogy nem lehet könnyű a felelő­sök élete sem, megértéssel viszonyulnak a vasút viselt dolgaihoz. Jómagam csak elvétve látok fejcsóváló, ne­tán dühösen ordítozó, vagy a jegy árának visszatéri lé­sét, mérséklését követelő utasokkal. De ha bárkivel szóba elegyedik az ember, kiderül, meglehetősen ha­sonló a megítélés. Akad persze, aki jó pél­dákat sorol. Egyik ismerő­söm, s rövid, egy-két hetes saját tapasztalatom alapján igazat adhatok neki, a váci vonalon szerzett kedvező benyomásairól beszélt. Hoz- zátehetem: két hét alatt jó­szerivel egyetlen percnyi késés elő nem fordult; a végig nemdohányzó kocsik­ból összeállított személyvo­natok belül kifogástalanul tiszták voltak, az állomások — talán éppen a váci kivé­telével — rendezettek, ké­nyelmesek. A hatvani szárny sajnos kevésbé dicsérhető. S még kevésbé a gödöllői állomás. Persze a túlzásokat elkerü­lendő, itt sem állíthatjuk, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz. Minden bizony­nyal sok-sok munkájába kerül számos itt dolgozó­nak, hogy legalájbb olyan legyen a környék, az utasok kiszolgálása, mint amilyen. Ne is beszéljünk most a koszról, piszokról, hiszen ez nem is csak a MÁV felelős­sége, ahhoz, hogy rend és tisztaság legyen két fél együttes jószándéka szük­ségeltetik. Egy dolog azonban fel­tétlenül bosszantó, ráadá­sul azért, mert laikusként úgy gondolom, viszonylag kis költséggel orvosolható lenne. Saját bőrömön ta­pasztalhattam: jaj annak, akinek nincs saját menet­rendje. Mert amíg az or­szágban azt hiszem már ál­talános, itt, a gödöllői állo­máson egyszerűen nincs tudakozó, nincs telefonos felvilágosító szolgálat a vo­natok indulásáról, érkezésé­ről, netán késéséről. Amikor a postaközponton keresztül á 119-es számot kapcsolták kérésemre, egy férfihang mint temetkezési vállalat jelentkezett be, s csak megrökönyödésemre tisztázta nevetve a tréfát: azért mondta ezt, mert ele­ge van abból, hogy állandó­an ezen a számon érdek­lődnek. De ha már felvette s elárulta magát, végül haj­landó volt megmondani, hogyan juthatok vonattal Gödöllőről Egerbe. Ehhez tudnom kellett az itteni in­dulást, a füzesabonyi érke­zést, s az Egerbe tartó csat­lakozás idejét. Az elsőt hosszú keresgélés után még pontosan megmondta, a másik kettőt nem. Bosszan­kodhattam útközben. Igaz lehet, hogy a gödöl­lői állomáson nincs pénz egy külön telefonvonalra és egy információs szolgálat­ra? Hát már ennyire rosz- szul állna a szénánk? S pont nálunk csavódna le? Gáti Zoltán ISSN #133—1957 (Gödöllői Hírlapi V Tarai tarnászolimpakonok Csak egy hajszálén miífett Pusztaszer, Szeged Kiránduló nyugdíjasak Minden iránt fogékonyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom