Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
4 Hr.crn 1083 jOliITJS 2., SZOMBAT Színházi levél Szentendrei színivilág E Vették-e már a fáradságot, hogy a kis átkelőhajóval átcsurogjanak a szigetmonostori oldalra, s onnan tekintsenek Szentendrére? Ha még nem, tegyenek egy kísérletet. Napsütéses délelőttökön kivételesen szép látványban lehet részük. Ha nyugodt a Duna, akár úgy is vélhetjük: egy tó partján magasodik a városka, ott rajzol szép sziluettet az ég, s a távolabbi hegyek előterében a Blagovesztenszka-, a Várhegyen a plébánia- és a szerb dombon a görögkeleti püspöki Belgrád-templom tornya. A nyugodtan hömpölygő Dunában is ott tükröződik a város házainak képe, a parti sétány hatalmas fáinak lombkoronája mögül még elősejlik a Görög kancsó étterem épülete, vele szemben a Bóbics-ház szép sarokerkélye, s a Somogyi—Bacsó part többi patinás, élénk színekben pompázó épülete. Szentendre a víz felől is elbűvöl; mintha valahol az Adriai-tenger partján járnánk, s egy dalmát városkára tekintenénk a parttól távolodó hajóról. A város maga pedig százszor leírt-megírt terecskéivel, utcácskáival, ezernyi rajzlapon, vásznon, milliónyi fotón megörökített házaival, tetőlabirintusával, remek épületrészleteivel : még inkább olyan érzetet kelt, mintha a Kvar- nor partjairól csöppent volna Ide. gészen biztos, hogy a városnak ez a különleges hangulata is az egyik inspiráló tényező volt a tizennégy évvel ezelőtt megvalósult Szentendrei Teátrum létrejöttében. Es persze olyan emberekre is szükség volt, akik ezeket az adottságokat megfelelően ki is tudják használni. Ilyen ember volt Békés András, aki — a Színművészeti Főiskolán épp végzős növendékeinek ötletét, s a maga régen dédelgetett elképzeléseit összekapcsolva — megteremtette a Teátrumot. Végigjárta az illetékeseket: Szentendre vezetőinél, Pest megye illetékeseinél kilincselt, elmondta, mit terveznek, hol, hogyan és miért — s a hivatalos szervek meglepően hamar belátták, milyen kitűnő tervek ezek. így aztán, szinte a semmiből, 1969 nyarán megindult a Teátrum. Az ideális helyszín a Marx tér volt; ezen a kicsiny, háromszögletű téren, melyet a Bla- govesztenszka-templom, a környező szép emeletes polgárházak meg a betorkolló utcácskák valóban szinte a legendás Dubrovnik valamely szabadtéri színjátszásra kiválóan alkalmatos teréhez tesznek hasonlatossá, első alkalommal két régi magyar drámai emlék került színre: egy XVII századi iskoladráma, a Ccmico-Tragoedia, meg a Pikko hertzeg és Jutka Perzsi című, a XVIII. századból származó „szomorú víg opera’’. E két mű egyben jelezte a Teátrum műsorelképzeléseit is: elfeledett vagy soha a modern színházakban elő nem adott magyar műveket akartak plántálni a varázsos he’yszínre. Az első évad két darabja három szezonon át volt műsoron. Kiegészítőként pedig, az esti előadások előtt, a szí- n (növendékek régi vígjátékokból adtak elő részleteket, s működött — a nézőtéri tribün mögött — bábszínház is, a műfaj utolsó klasszikusa, Kemény Henrik mester fel- 1 'ötével. Később egy Paisiello- ingopera, a Botcsinálta bölcsek (ez volt az első magyar rvelven bemutatott opera, 1793-ban játszották a mostani Várszínház épületében működött Kelemen László-féle .'"■"ntársulat tagjai), mgg egy XVI. és XVII. századi anyagból készült, amolyan ősmusi- cal, a bibliai témájú Szüzesség acél-tüköre szerepelt a műsoron, s Békés András rendezői munkájához társult Sík Ferenc és Ruszt József munkássága is. (És nem feledkezhetünk meg Békés István lelkes szervezői, írói, dramaturgiai munkásságáról sem; a kitűnő író és kultúrhistorikus rengeteget tett a Teátrum érdekében.) A Teátrum műsora később változott, mint ahogyan változtak a közreműködők és a vezetők is. Az előprogramok mindinkább kibővültek; 1977- ben Kerényi Imre már egész délutánt betöltő vásári vigalmat szervezett, lacikonyhával s más vásári szórakozással a Várhegyen, két évvel később pedig Békés András teremtett ugyanitt egy sajátos, a vásári komédiák és az aktuális kabarédarabok, kupiék keverésével előállított műfajt, megint csak a főiskolások lelkes és tehetséges közreműködésével. A „nagyszínpad” előadásai annyiban változtak, hogy a magyar drámatörténet darabjai mellé, majd helyett műsorra kerültek a klasszikus vígjátékok — Shakespeare, Goldoni, Marin Drzic —, modern zenés darabok, ismert magyar vígjátékok — Szigligeti, Csiky Gergely munkái —, s legutóbb a Schubert— Berté-daljáték, a Három kislánv. Honismeret, helytörténet Mától látható a kaleidoszkóp u ha jabban azonban elmaradtak a ráhangoló, előzetes ko- médiázások. Mint vesztett volna kedves spontaneitásából így a Szentendrei Teátrum. Nyertünk viszont új játszási helyeket és új műfajokat. Két éve a Nosztalgia kávéházban míves, szép előadást produkált két mini társulat is: emlékezetes a Dunakanyar, Karinthy Ferenc darabja, Ruttkay Éva és Sztankay István játékával és Jerome Kilty Kedves hazugja, Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval. Idén ez a kezdeményezés folytatódik: Nosztalgia Kabaré címmel a Nosztalgiá ban a régi magyar kabarék darabjaiból összeállított műi- sort mutat be Császár Angéla, Schütz Ila, Paudits Béla és Szombathy Gyula. S van egy vadonatúj játszási hely is: a Marx téri Műhely Galéria alatt meghúzódó hatalmas pincében a Nemzeti Színház tagjai — Agárdy Gábor, Czi- bulás Péter, Hetényi Pál — és a főiskolás Mácsai Pál játsszák Verebes István Üzenet című abszurd komédiáját (alcíme: Értekezlet egy felvonásban), Szurdi Miklós rendezésében. A tegnap este bemutatott darab érdekessége, hogy sikeresen vegyíti az abszurd dráma groteszk humorát, je- lenetezéstechnikáját, és az irodalmi igényű kabaré stílusát. Ugyanakkor a fergeteges humorú szituációkon túl — melyekben különösen Agárdy Gábor brillíroz — nagyon is elgondolkodtató az Üzenet üzenete: meghalljuk-e, meg- hallanánk-e, ha Kossuth Lajos azt üzenné, elfogyott a regimentje, s hogyan reagálnánk erre az üzenetre (ha egyáltalán reagálnánk rá, s nem intéznénk el a dolgot azzal, hogy ha elfogyott, elfogyott, ez a Kossuth baja, oldja meg egyéni felelősségű döntéssel a helyzetet...) Szentendre teátrumának tizenötödik évada tehát hű önnön hagyományaihoz: őrzi a tradíciókat, s bátran újít is. Takács István < Honismereti és helytörté- y neti konferencia kezdődik ^ma Szentendrén. A nyári ^ eséménysorozat nyitánya- ^ ként közművelődési szak- ^ emberek gyűlnek össze, í hogy elemezzék a helyi te- gvékenységet és a lehetőségi gcket. A tanácskozást a x'á- g rosi tanács dísztermében í tartják. Kimeríthetetlen tárház A Duna menti kisváros szépségének az utóbbi néhány esztendőben híre ment a világba. Évente több mint másfél millió turista fordul meg errefelé. A szentendreiek minderre büszkék, ugyanax- kor néha úgy érzik, mintha már nem is a sajátjuk lenne városuk. Ezért aztán különböző fórumokon meditáltak a közelmúltban: miként lehetne Szentendre valójában az ott- lakóké. Ilyen előzmények után hívták létre az első honismereti-helytörténeti konferenciát. Dr. Soproni Sándor régésszel, a történettudományok doktorával, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársával, a Szentendrei nyár fővédnökével beszélgettünk a találkozó jelentőségéről. — Több mint három évtizede, a szentendrei múzeum alapításakor egyik célunk az volt, hogy összegyűjtsük, rendszerezzük Szentendre történelmi múltjának emlékeit. Tettük ezt annak idején azért is, mert a város fontos szerepet töltött be az évszázadok során. Kevesen tudják az itt megfordulók közül, hogy már a rómaiak idején, de a középkorban is milyen kiemelkedő jelentősége volt a településnek a Dunakanyarban. A táj szépsége, a vidék gazdasági élete, a soknemzetiségű lakosság életmódbeli sajátossága,. a művészeti . tevékenység kimeríthetetlen tárházát adja a honismereti kutatásnak. — Mit kívánnak tenni a szakemberek annak érdekében, hogy minél többen megismerkedjenek a város múltjával? — Tizenegy esztendeig dolgoztam Szentendrén, de a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként sem szakadtam el a várostól és környékétől. Szűkebb kutatási területem — a Dunakanyar római kori emlékeinek feltárása —, minden szállal ideköt. A település gazdái, történészek, régészek, néprajzosok, könyvtárosok, népművelők óhaja azonos: publikációkkal, helytörténeti kiállítás rendezésével tárjuk fel a régmúlt időket a helybélieknek és az átutazóknak egyaránt. Ugyanakkor az is cél, hogy a közelmúlt. a jelen emlékei se vesszenek el. Forrásanyagok gyűjtése — A konferenciával egy időben megrendezett Szentendrei kaleidoszkóp című kiállítás mindössze augusztus közepéig tekinthető meg. Elképzelhető, hogy valamikor állandó hely- történeti bemutató létesül? — Néhány esztendővel ezelőtt a Ferenczy Múzeumban volt már állandó helytörténeti kiállítás. Miután a múzeumot átrendezték, ez a részleg kiszorult. Pedig ma már a legkisebb településeken is egymás után hozzák létre a falumúzeumokat, amelyekben együtt őrzik a múlt emlékeit. Szentendrén kimondottan szép régészeti, néprajzi, helytörténeti, iparművészeti, művészet- történeti anyag gyűlt össze, amelyből jelentős kiállítást lehet rendezni. — Mire alapozzák elképzeléseiket? — Az utóbbi években szakmailag és létszámában is számottevő hivatásos kutatógárda alakult ki. Az egyes szakterületek művelői mellett sokan műkedvelői szinten foglalkoznak a forrásanyag gyűjtésével. Az érdeklődésre jellemző a pályázatokra érkező munkák nagy száma, s az elmélyült tevékenység. A múzeum mellé felsorakoznak a művelődési központ, a levéltár és a különböző intézmények munkatársai. Nekik szintén szívügyük a feltárás. — Milyen kiadványokkal gazdagítják ezt a munkát? — A tudományos publikációk skálája elég §zéles. A múzeumi kiadványok, évkönyvek rendszeresen hírt adnak a kutatásokról. Elkészült egy várostörténeti monográfia, amely levéltári feltárások alapján a századfordulóig foglalkozik a várossal. Nyomdában van már Pest megye régészeti topográfiájának első kötete: a szentendrei és a budai járást öleli fel. hogy csak a legfrissebbekről szóljak. — Meglehetősen kevés az ismeretterjesztő mű. Miként tudnák gyarapítani ezek számát? — A turista, a köznapi érdeklődő valóban nem kap útikalauz-jellegű kötetet, bárhol is keresi. A Szentendrei ' kalauz negyedik kiadása már régen elfogyott. Nyomdában van a Medicina gondozásában egy kimondottan ismeretterjesztő könyv, a Magyar városok sorozat tagjaként. A valamikor szentendrei műsorfüzet sok hasznos honismereti anyagot tartalmazott.- Reméljük, hogy a füzet szerepét átveszi majd a Dunakanyar Kurír. Ugyanakkor a művelődési központ előkészítette a Szentendrei füzetek című sorozat kiadását. Felidézodik a régmúlt — Hogyan válogatták össze a kétnapos program anyagát? — Meglehetősen gazdagnak ígérkezik az eseménysorozat. Szó lesz a múzeum és a művelődési központ helytörténeti tevékenységéről. Szentendre környezetének védelméről, a város rendezéséről, a műemlékekről. Érdekességként előadást hallunk a településtörténeti kutatásokról, a korabeli újságcikkek tükrében is fel- idéződik a régmúlt. A konferencia jó alkalom ' arra, hogy találkozzanak a különböző szakterületek dolgozói. Együtt meditálhatnak azon, hogy az eddig összegyűjtött anyagot miként lehetne a nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni egy állandó helytörténeti kiállítás megszervezésével. Erdős! Katalin Ha július, akkor... Sokszínű kínálat H a kedd, akkor Belgium — hirdette évekkel ezelőtt egy filmcím. Ha július, akkor Szentendre — tehetjük hozzá ml. Nemcsak az idegen- forgalom miatt, hanem annak okán is, mert Szentendrén a július különleges csemegét ígér. A Szentendrei nyár esemény- sorozata a színháztól a népi kismesterségekig, a folklórtól a kortárs képzőművészeti kiállításokig szinte a mai élet teljes arzenálját felöleli. Nemcsak napjaink kultúrája, történelme lelhető fel benne, hanem a közeli és távoli múlt emlékei is. Kultúrák összefonódásából, találkozási pontjaiból alakulhatott ki az a valóság, amelynek értékei minden nyáron megmutatkoznak. S hogy milyen ez a kínálat? Szemre tetszetős, tematikáját tekintve sokszínű, emellett bőséges is. Csak legyen hozzá elég türelmünk, nemkülönben időnk, hogy belekóstoljunk és tetszés szerint eldöntsük, ki miben kíván részt venni. A nemzetiségi és nemzeti napok, a zenés városnézések, a Templom téri soka- dalmak, a dzsessz-estek, az esti filmturmixok, nemkülönben a színházi esték azt sugallják, hogy ha az időnk is kegyes lesz, akkor nemcsak a nyári hőségben, hanem a csillagfényes estéken is kitűnően fogjuk magunkat érezni. Közben elmerenghetünk nappalainkon, jelenünkön, múltunkon, gyönyörködhetünk találkozásokban, alakuló szerelmekben. S ha a parti sétányról szemünket a folyóra, majd a környező hegyekre vetjük, már nemcsak nosztalgiázunk, hanem nagyon is a jelenben élünk. Alighanem ezt az gjjyet a legfontosabb megjegyezni. Mert lett légyen bármilyen is az ábránd, azért mindennapjainktól nem szakadhatunk el. Ez éltet bennünket, s ad erőt az újabb Szentendrei nyárhoz is, hogy gyarapodjunk általa. Tv-figyelő" Súlyosabb a megengedettnél Nehéz az iskolatáska A következő év júliusától az alsótagozatos gyermekeknek csakis a testméreteiknek megfelelő iskolai táskákat gyárthatnak. Ekkor lép ugyanis hatályba az iskolatáska-szabvány. Az utóbbi években végzett vizsgálatok során ugyanis megállapították, hogy az általános iskolai tanulók táskái és tanfelszerelései, amelyeket naponta hordoznak, súlyosabbak Verebes István: Üzenet című darabjával megkezdődött a Szentendrei nyár programsorozata. A Galéria Színpad előadásán az „egyfelvonásos értekezlet” főszereplői: Agárdy Gábor, Czibulás Péter és Hetényi Pál. Trencsényi Zoltán felvétele a megengedettnél, terhük gerincferdülést, lúdtalpat okoz, főleg a kevésbé edzett, a fejletlen izomzatú gyermekeknek. Az iskolatáska és annak tartalma a gyermek testsúlyának egytizede, legfeljebb egy- nyolcada lehet. Ezt figyelembe véve dolgozták ki az első iskolatáska-szabványt, amely előírja: az alsó tagozatosok hátitáskája 0,60—0,80 kiló, legfeljebb 1 kiló lehet. A táska vállszíjait a hátlapján, két helyen kell rögzíteni, azért, hogy viselés közben nagy felületen feküdjön a háton, azonos mértékben terhelje mind a két vállat, s ne mozogjon. Fontos, hogy hátsó és oldalsó részein fényvisszaverő anyagot helyezzenek el. Ily módon a gyermekek mind a nappali fényben, mind a sötétben jobban észrevehetők, biztonságosabban közlekedhetnek. A szakemberek javasolták: megfelelő súlyú és méretű táskákat kellene gyártani a felső tagozatos tanulók számára is. Az iskolák igyekeznek lehetővé tenni, hogy elhelyezzék a tanulóknak azokat a tankönyveit, füzeteit, torna- és más felszereléseit, amelyeket otthon nem használnak. A Művelődési Minisztérium is szorgalmazza ezt. s intézkedik, hogy csökkentsék a taneszközök számát és méreteit. Foltyn zeneszerző. Az igazán cselekményes regényeset sem könnyű televízióra átírni, hát még az olyan történeteket, amelyek tele vannak belső monológokkal: a hosszas tűnődéseket még hosszabb elmélkedések váltják bennük. Ezeket általában úgy elevenítik meg, hogy előbb a szövegmondó színész arcát mutatják jó hosszasan, hadd tud- j'a a néző, itt most valami mély dologról van szó, majd a portré lassan áttűnik egy álomszerű jelenetbe. Mondjuk, táncospárok tűnnek fel, s lassú libbenéseikkel idézik meg a tovatűnt — a közben továbbra is szóló szövegben megidézett — múltat, vagy lágy hullámcsobbanások képét látjuk, szintén afféle mögöttes illusztrációként. A figyelmet jobban lekötő szóváltásokról nincs szó. Nos, aki szerda este végignézte a Karel Capek regénytöredékéből írott és Foltyn zeneszerző élete és munkássága címmel lepergetett tévéfilmet, az nyilván tudhatja, hogy a fönti elmélkedésre ez a história adott okot. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Felvidéki Judit átíró és rendező mozgóképes meséje szinte receptszerűen tartalmazta mindazon elemeket, amelyekből egy ilyen tv- film összeáll. Mert ugyebár mi követte a képernyőn egymást a jelzett időben bő nyolcvan percig? Esztétikai — pontosabban zeneesztétikai — okfejtés, világfájdalmas borongás, a tünékeny ifjúság lassúdad felidézése. S mind emögé ugyan milyen háttérrajz került? Természetesen a kerengő párok álmatag képe, egy polgári szalon zsúfolt unalma stb. stb. így aztán senki sem érezhette vétkesnek magát abban, hogy ennek a törekvő és mind emberi, mind (ál)- művészí pózokban gazdag Foltynnak az élete története nem rázta meg. Nem is döbbenthetett meg senkit, hisz nem volt mivel megdöbbentenie. Hanem aki függetlenül attól, hogy mily közlendők elmondására kérnek fel egy-egy színészt, szereti látni a játékosok önmaguk művészi becsülete által diktált igyekvé- sét, az most igazán élvezettel figyelhetett. A címszereplőt alakító Maszlag Istv, i a maga hórihorgas muzsikusával egy olyan karakteres valakit elevenített meg, akire, ha egy pezsgőbb filmben jön-megy, alakítgatja át önmagát, bizony hosszasan emlékeznénk. Aztán a Folton körül feltünedező nők: Pap Vera medalion-szépsége, Bodnár Erika rejtelmes kacérsága, a végre újra látott Zolnay Zsuzsa díszpolgári asszonysága. Mindmind egy kis remeklés volt a javából! De hiába mindez, ha nem volt elég súlyos, és ami a legfőbb baj. hogy egyáltalán nem kívánta ezt a televíziós átszabást maga az alapeszme. A tolvaj. Csalóka módon indult az ön hogyan döntene? című sorozatnak A tolvaj című legújabb darabja. A tájékozatlan néző ugyanis azt hihette, hogy egy tévéjátékot lát, oly hosszasan csörgedezett ez a lonásos mese, amely arról szólt, be kell-e jelenteni egy jelentéktelen kis gyári tolvajlást, avagy nem. Mármint a sokat emlegetett bri- gádérdek miatt. Aztán amikor nagysokára véget ért az indulatos tanakodás. egy másik — végre tárgy- és emberközeli — eszmecsere következett amúgy általában a köztulajdon megkárosításáról. Ebben aztán furábbnál furább példákat hallhattunk, miképpen lehet ártatlan arccal de bizonyos értéktartalmakkal a rendészek előtt kivonulni. (A kolbász jól elfér a fűtőszerkezetek csöveiben, a zsír pedig az alulról nyíló gázpalackokban — hogy csu- nán csak két mesterfogást említsünk.) Végkövetkeztetést természetesen nem lehetett levonni, de az azért szinte valamennyi meghívott szavából kitetszett, hogy a kiviszem vagy nem viszem ki, nem egyszerű rendészeti kérdés. Ez épnen úgy a becsület kategóriájába tartozik, mint annyi sok más. Azok számára is, akik csak egy zsákocskát vetnek át a falon, meg azok számára is, akik a nagyobb íróasztaloknál ülve hamarabb hallják meg, hogy leselejteznek, s ezért áron alul számláznak — mármint azoknak, akik tudnak róla — több tucatnyi értékes ajtót. Mert egyebek között ilyen nyerészkedésekről is szó esett ebben az éjszakai gondolatcserében. Akácz László
