Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

2ecTft 4fiit Jt . x-MmíW 1983. JŰNIUS 28., KEDD Szlovák bibliotékának Könyvajándék Harmincezer forint értékű magyar nyelvű könyvet aján­dékozott Nógrád megye Taná­csa a losonci járási könyvtár magyar nemzetiségi részlegé­nek. Többségük a legutóbbi könyvnapra megjelent szép- irodalmi, gyermek és ifjúsági, valamint ismeretterjesztő munka. Nemcsak a losonci könyvtár olvasói forgathatják őket: az intézmény letéti könyvtárai révén eljutnak a közép-szlovákiai kerület min­den magyarlakta településére. A Nógrád megyei Tanács könyvajándéka viszonzása azoknak a szlovák nyelvű könyveknek, amelyeket a rét­sági szlovák nemzetiségi bá­ziskönyvtár kapott évek óta rendszeresen Pozsonyból. Nóg­rádiján is azt tervezik, hogy rendszeresítik a losonci könyvtárnak szóló könyvaján­dékokat. hogy ily módon is megkönnyítsék a szlovákiai magyarok tájékozódását. \ Két csapatot jogosult küldeni Országos szaktábor Programok Isaszegen, Vácrátóton, Királyréten A Magyar Úttörők Szövetsége országos és Pest megyei elnöksége együttműködve a Magyar Agrártudományi Egye­sülettel, az Országos Pedagógiai Intézettel, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemmel és Agrárcentrummal, valamint az út­törőszövetség gödöllői elnökségével, június 26. és július 4. kö­zött rendezi meg az úttörő-mezőgazdászok XII. országos ve­télkedőjét és 11. országos szaktáborát Gödöllőn, az Agrártu­dományi Egyetemen. Még május közepén, Al- bertirsán eldőlt, hogy tíz in­duló csapat közül az országos vetélkedőn Pest megye színeit az inárcsi 916-os Kossuth La­jos és a szigetcsépi 7256-os Bem József úttörőcsapat paj­tásai képviselik. Miután az országos döntőt az idén Pest megye rendezi, ezért volt jo­ga két csapatot küldeni. Az egyéni szakpróbázáso- kon, mezőgazdasági és műsza­ki gyakorlatokon, írásbeli és elméleti vetélkedőkön túl a CIMEA — a gyermek és ser­dülő ifjúsági mozgalmak nem­zetközi bizottsága — fennáll lásának huszonötödik évfor­dulója tiszteletére karnevál, Isaszegen akadályjáték, vala­mint vácrátóti és királyréti kirándulás és tábortűz színesí­ti az izgalmas, érdekes prog­ramot. Szolid siker az első zsámbéki szombaton Színjáték ősi romok tövében m ' ' ' I * Kristálytiszta énekszó zengi be a rom környékét Hat egymást követő szomba­ton várja Zsámbék egész .na­pos programra a látogatókat. A szép fekvésű község ritka műemléke, a román kori rom­templom eddig is sok érdeklő­dőt csalogatott a faluba, s aki egyszer letekintett a templom tövéből a tájra, biztos, hogy szívesen tér ide vissza. Bár a szombat délutáni rek- kenő hőség inkább strandra, vízpartra csábította az embe­reket, délutánra mégis megtelt a Felszabadulás park apró színpada előtti nézőtér. A zsámbéki gyerekek lelkesedé­sét bizonyítja, hogy a tűző na­pon is örömmel kísérték el Le­vente Pétert képzeletbeli útjá­ra a nyugdíjas gőzanozdonyon Titokfalvára, és készségesen segítkeztek Mérő Imrének, ha bűvészmutatványaihoz ina­sokra volt szüksége. Más nézői is akadtak a gye­rekműsornak. A tanács és a rendezőség kérése ellenére a színpad szomszédságában levő sörözőt nem zárták be a mű­sor idejére. Levente Péter te­hetségét dicséri, hogy egy fél óra után a kocsma vendégei a szabadban fogyasztották to­vább üdítő söreiket és viszony­lag szolidan szórakoztak a gyermekelőadáson.' — Több mint száz bérletet adtunk el az iskolában — mondja Mátyás Irén, a műve­lődési ház igazgatója, — Más­kor a szülők is szívesen eljöt­tek volna, de holnap búcsú lesz, sütnek, főznek az asszo­nyok, készülnek a vendégfoga­dásra. A búcsúra összesereglett vá­sárosoknak, körhintásoknak azonban nem jött rosszul az első zsámbéki szombat. Kevés gyerek tudja megállni, hogy ne körhintázzon egyet. — Most nem lehet megnézni a templomot, koncert lesz! — világosította fel büszkén a jegyszedő asszony a fiatal párt. Véletlenül tévedtek öt óra előtt valamivel a romkert bejáratá­hoz, mivel azonban zeneked­velők voltak, ők is gyarapítot­ták a gyéren gyülekező néző­sereget. — Semmit sem ér az egész! — szitkozódott a foga között Illés György, aki már egy fél órája sikertelenül kísérletezett egy török sátor felállításával. Akí ezt csinálta, nemhogy tö­rök, de semmilyen sátrat nem látott még életében! A kitűnő ötlet egyébként Csörgő Tiboré volt, a Templá- rius presszó tulajdonosáé, aki kitalálta, hogy egy török sá­torban felállított hangulatos büfével fogja növelni a temp­lomkerti programok vonzere­jét. Az ital hűtött volt. Rá is fért azokra a merész látoga­tókra, akik a budapesti Csoko­nai Művelődési Ház leánykó­rusa kedvéért a mediterrán forróságban felmásztak a hegytetőre. — Nem veszi el a kedvünket, hogy most, az első alkalommal viszonylag kevesen jöttek el. Meg kell szokniuk az emberek­nek az újat. Nekem az a vé­leményem, ha ötven ember akar Zsámbékon koncertet hallgatni, akkor az ő kedvü­kért is érdemes megcsinálni — biztatott Mátyás Irén. Azok a kíváncsiak, akik vál­lalták a délutáni hegymászást, igazán szép élménnyel gazda­godtak. A pordórunas lányok hosszú ruháját lobogtatta a szél, s bár tiszta hangjukon Bartók, Kodály műveit szólal­tatták meg, Hátuk mögött az évszázados kövekkel mégis a görög tragédiák színhelyét idézték. Zink Imre, a nagyközségi tanacs elnöke eiőzo ejjel ket­tőig szerelte a templom vilá­gítását a lelkes rendező gárdá­val együtt. — sajnos, későn kaptuk meg a Műemléki Felügyelőség en­gedélyét. Ez azért furcsa, mert május elején, amikor az ö kép­viselőjük is részt vett a ren­dezvény előkészítésével foglal­kozó koordinációs ülésen, sem­mi kifogásuk nem volt az itte­ni színielőadások ellen. így az­tán kapkodást, bizonytalansá­got okozott, hogy csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, játszhatunk-e ma este. Elegánsan öltözött asszo­nyok, öltönyös férfiak gyüle­keztek nyolc óra után a temp­lom előtt. Volt, aki csak a ke­rítésen kívülről figyelte, mi történik. Majd kiderül, hogy jó volt-e, s ha igen, legköze­lebb eljön is. Az előadás kezdetekor, ami­kor Bánffy György a bécsi börtönbe zárt Bethlen Miklós szerepében először pillantott a vastag kőfalakba ágyazott rá­csos vasajtóra, még égszínkék volt feje fölött az ég. Eszre sem vettük, hogy amint egyre mélyebbre ásott múltjában, az emberi kínok bugyraiba, az ég is egyre sötétedett. S mire vé­ge volt Nemeskürty István da­rabjának, már csak a templom világított sejtelmesen, fensége­sen a lassan elnyugvó falu felett.., Márványi Ágnes HöJ volt Pest megye? Találkozó tanul sásokkal f Népművelők, könyvtárosok. ' levéltárosok, muzeológusok, Vy könyvesbolti eladók jöttek el a j Duna mellé, Sződligetre, hogy j találkozzanak egymással. Deb- í recentöl Szombathelyig az or V szag valamennyi részéből. Z nagyvárosokból és klskiizsé- í gekből érkezők azzal a nem ? titkolt várakozással tették meg j a hosszú utat, hV.;,y új isméié ó teket szerezzenek. A két nap programja az előzetes alapján érdekesnek ígérkezett, mégis a meghívot­tak egy része otthon maradt így többek között Pest me­gyéből csupán az érdi műve­lődési központból jöttek el Pedig meghívták a szentend­rei művelődési központ, a múzeumigazgatóság, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat, valamint a gödöllői alakuló­ban levő közművelődési KISZ- alapszervezet képviselőit is. A gödöllőiek még beszámolóra is vállalkoztak, csak éppen — érthetetlen módon — nem je­lentek meg... Gondolatcsere A közművelődés szakembe­rei kettős óhajjal ülték körül az előadókat. Egyrészt eligazí- tót vártak saját területük gondjai között, másrészt az izgatta őket, miként lehet az ifjúsági feladatokat a minden­napokkal összekapcsolni: le­het-e a közművelődési teendő egyúttal KISZ-munka is, kü­lön kell-e választani a moz­galmi célokat a munkahe­lyektől? A kérdező nemzedék Úgy érezte, hogy az országos találkozó fórum arra, hogy a kérdésekre választ kapjon. Indokolt, hogy Kormos Sán­dortól, a Művelődési Minisz­térium közművelődési főosz­tályvezetőjétől az országos elképzelések mellett a területi gondokról érdeklődtek. Szó esett — mint általános prob­lémáról — az intézmények nyitva tartási rendjének pon­tosításáról, valamint a készü­lőben levő új bérrendszerről. S Kormos Sándor miben látja a tanácskozás hasznát? — Évről évre találkoznak a közművelődés fiataljai. Sok mindenre felkészíti az ankét a résztvevőket — mondotta. — Felfigyelnek olyan jelensé­gekre, amelyek máskülönben elkerülték volna a figyelmü­ket. Szeretem a közvetlen gondolatcserét. Ügy érzem, hogy ez a korosztály minden kérdésre nyitott. Kapcsolódások — Lehetőség nyílik a visz- szacsatolásra is? — Természetesen. Nem csu­pán tájékoztatni szeretnék, hanem megismerkedni e kor­osztály véleményével is. A közvetlen gondolatcserében jó ötletek is születnek. Így pél­dául a tavalyi felsőtárkányi találkozón elhangzottak közül az ismeretterjesztéssel kap­csolatos javaslatokat országo­san hasznosítottuk. Az eseményt immár ne­gyedik esztendeje a KISZ KB kulturális osztálya szervezi Harsányt Lászlótól, az osz­tály vezetőjétől érdeklődtünk a mozgalom szempontjából mit jeleni az összejövetel? — Idestova fél évtizede, hogy a közművelődési terüle­teken dolgozó fiatalok és a KISZ KB elképzelése találko zott, amikor megalakultak ezek az alapszervezetek. A népművelők keresték elsősor­ban azokat a pontokat, ahol közösen gondolkodhatunk. — Milyen feladataik van­nak a közművelődési KISZ- alapszervezeteknek? — Ez ideig százharminc­egy van az országban. Jellem­ző, hogy ezek a fiatalok az újra, a problémákra -igen ér­zékenyek és mindenről el­mondják a véleményüket. KISZ-es feládataik nemegy­szer összefonódnak a szakmá­val, de ez így természetes. Három táj, három műhely bemutatkozását várták a résztvevők. Az előzetes ter­vektől eltérően Debrecen és Salgótarján mellett Gödöl­lő helyett Szombathely jelent­kezett. Ahány alapszervezet, annyiféle elképzelés, de mind­amellett valahol a jellegzetes­ségeket is tetten lehet érni. A debreceniek például elsősor­ban a mozgalmi tevékenysé­get tartják fontosnak, de ami­kor konkrét munkára kerül sor, óhatatlanul összefonódik náluk is a szakma és az ifjú­sági mozgalom. Elképzeléseik közül a többiek is sokat hasznosíthatnak. A salgótarjá­niak még csupán tapogatóz­nak, mit lehetne tenni. Kérdőjelek A találkozó utolsó percei­ben azt tudakoltuk a fiatalok­tól, mit jelentett számukra a két nap programja: — Nagyon sokat, mert ki­szabadulva otthonról közvet­lenül értesülünk a KISZ és a szakma vezetőinek elképze­léseiről — felelte Vatai Ta­más, a kunmadarasi művelő­dési ház igazgatója. — Ügy érzem, mintha a rendezőknek nem lett volna olyan fontos ez az egész, mint nekünk. Az előadók az órájukat nézték és elrohantak. így aztán a ben­nünk feszülő számos gondra nem mindig kaptunk felele­tet. — Népművelőként az egé­szet másként szervezném — folytatta Mokány Éva Nyír­egyházáról. — Például rögtön az elfején játékosan megis­mertettem volna mindenkit egymással. Mire összebarát­koznánk, hogy sokat kérdez­hessünk egymástól is, már utazhatunk haza. — Első kézből szerettem volna információkhoz jutni, s a miértekbe választ kapni — mondotta Giczi Sándor, a szombathelyi könyvesbolt dol­gozója. — Bizonyos kérdések­ről kaptunk eligazítót, de én sokkal többet akartam volna. — A két nap alatt kiderült, hogy a közművelődési szak­emberek nemigen tájékozot­tak a KISZ-es elképzelésekről — fejtette ki Csontos János, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának munkatársa. — Éppen az alaplehetőség ma­radt ki, hogy a jelenlevők megismerjék azt, miként se­gíthetik a határozatok, rende­letek munkájukat. A fiatal népművelők mun­kabizottságának tagjaként jöt­tem — mondotta Szabó Lajos, az érdi művelődési központ igazgatója. — Hasznos volt, hogy hallhattunk az intézmé­nyek új gazdálkodási rendjé­ről. A közművelődési munkában dolgozó fiatalok igen érzéke­nyek, nyitottak az újra. A ta­lálkozó mérlegeként sorol­hatnánk a véleményeket: csaknem mindenki többet várt. Való igaz, hogy a leg­fontosabb témákra már nem is jutott idő. A KISZ KB kul­turális osztálya, mint rende­ző, levonta a tanulságokat, a jövőben minden bizonnyal gondosabban szervezi ezeket az összejöveteleket, hogy ne csupán a ^evükben viseljék az országos jelleget. Erdősi Katalin Tv-figyelő' Gryllus Vilmos és mesemondó csellója Ertö gyermeksereg a közönség soraiban Trencsényi Zoltán felvételei Múzeum lesz a 85 esztendős dobogókői turistaházból 1984- re — adta hírül országnak- világnak a Természetbarát. A régi épület felújításában szép feladatot vállalt magára a pi- lisszentkereszti tanács, s ki­bontakozóban van a társadal­mi összefogás néhány konkrét formája. De van még bőven tere az újabb ötleteknek! A turistaházak létrehozásában hagyományosan nagy szerepe volt (van?) a közös munká­nak — sok házat a szó szoros értelmében kövenként, geren­dánként hordtak a helyére a természet szerelmesei. A szál­lításnak erre a módjára ez esetben nincs szükség, de a dolgos kezek bizonnyal most is elkelnek. S ha már kezek­ről esett szó: egy villanásnyi időre láttuk, hogy egy kisfiú egy falevelet tartott a tenye­rén, a levélen meg béka üldö­gélt, mintegy biológiai bemu­tatót, afféle rendhagyó bioló­giaórát tartva az ifjú kíván­csinak. A „természetbarát­ság” szép példája volt e tett. A gyereket is, az operatőrt is dicsérte. Shakespeare-rel nehéz ver­senyezem. Nem sikerült ez a Szeszélyes évszakoknak sem. Pontosabban: nem sikerült az adás elejének. Néhány perc alatt kiderült, hogy ezen a szombaton sem lesz jobb, mint eddig megszoktuk — így aztán okosabb volt megnyom­ni a második csatorna gomb­ját, hogy (vállalva az első né­hány jelenet elmulasztásának következményeit) Shakes- peare-t nézzük. A furcsa mó­don megváltoztatott című, Amit akartok, avagy vízke­reszt cégérű komédia nem volt méltatlan a szerzőjéhez a Várszínház előadásában sem. ötletes rendezés és egy­két igazán remek színészi munka kínált jó nyári szóra­kozást (az előbbi Iglódi Ist­vánt dicséri, az utóbbiak Re­viczky Gábor és Kézdy György nevéhez fűződnek; Reviczky remekül mutatta meg Malvolio hiúságból és butaságból, feltörekedni vá­gyásból és gátlástalanságból szőtt jellemét, Kézdy pedig ismételten bebizonyította, hogy pompás érzéke van a tragikus, a rezignált és a ko­mikus elemek szerves egység­be való foglalásához). Gazdag aratása voit a hét­nek. Okosan követték egy­mást a belföldi és a külföldi tudósításait, elemzések, a ma­gyar tévések anyagai és a külföldről átvett műsorper­cek. Hajdú János többször is a jó munka, a szakmai bizton­ság fontosságáról beszélt, s ennek igaza nemcsak a ripor­tokból, a tudósítások tartal­mából világlott ki, hanem ab­ból is, hogy jó munkaszerve­zéssel televíziónk is megold — az eddiginél kevesebb pénzből — az eddiginél nem kisebb feladatokat. A magát tisztességesen hajtó profinak, Chrudináknak az újabb útja nemcsak egy műsorra elég anyagot ígér, s a közös Rá­dió—Televízió expedíció sem csak egy ázsiai anyagot gyűj­tött össze. A műsorvezető el­mondta, hogy mindez ezért történik így, mert nehéz a gazdasági helyzet. Okosan tet­te, követendő példával szol­gált. Ennél jobb már csak az lenne (lesz), ha az efféle gaz­daságos megoldásokról nem kellene (kell majd) külön is beszélni, ha majd ez lesz a természetes! Természetes még akkor is, ha pénzben éppen nem szűkölködni, hanem al­kalmasint bővelkedni fogunk. Daniss Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom