Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-07 / 133. szám

1983. JÜNIUS 7.. KEDD 'xMiiav 3 Országgyűlési tisztségviselők Parlamenti tanácskozás Barmikor lehívható Adatbázisok Tizenkilenc országból érkez­tek számítástechnikai szakem­berek Budapestre, ahol a Szá­mítógép-alkalmazási Intézet székházában hétfőn Adatbá­zisok ’83 (Database ’83) cím­mel háromnapos konferencia kezdődött. A tanácskozáson hét nemzetközi szervezet is képviselteti magát. A nemzetközi tanácskozás témáját az tette időszerűvé, hogy a számítástechnika rendr kívül gyors fejlődésével és ter­jedésével mind, nagyobb szerep jut az adatbázisoknak. Ezek például a fizikában, a gépé­szetben, híradástechnikában, elektronikában vagy éppen az atomenergia felhasználásá­ban sok millió adatot tárol­nak, úgy, hogy azok bármikor lehívhatók. Az országgyűlési tisztség- i viselők, az állandó bizottságok elnökei, a megyei képviselő- csoportok vezetői hétfőn a Parlamentben tartott ülésü­kön, a soron következő, nyári ülésszak előkészítésével fog­lalkoztak. Apró Antal, az országgyű­lés elnöke tájékoztatta a je­lenlevőket a parlament plénu­ma elé kerülő tervezett napi­rendről, az ülésszak előtti képviselői teendőkről. A nyá­ri ülés várhatóan elsőként a Minisztertanács beszámolóját vitatja meg: a kormány — al­kotmányos kötelezettségének | megfelelően — tájékoztatja a képviselőket a munkaprog­ramja elfogadása óta, a jelen­legi ötéves tervidőszak során eddig végzett tevékenységéről. A nyári ülésszak második té­mája: a népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehaj­tásával foglalkozó törvényja­vaslat megvitatása. A hétfői tanácskozáson előbb Kállai Lajos pénzügyminisz­ter-helyettes, majd Hoós Já­nos, az Országos Tervhivatal államtitkára ismertette a na­pirendekkel kapcsolatos tud­nivalókat a képviselőkkel, majd válaszoltak azok kérdé­seire, észrevételeire. líj akciák a MlH-nél Megnőtt a lakosság gyűjtőkedve Az alapvető a telephelyek korszerűsítése lernte IIléske negyedik osztályos. Néhány napja egy zsákkal jött át hozzánk, hogy tömjem tele ronggyal. Kezében a MÉH le­vele, amelyben kedvesen meg­kérik a szülőket, hogy tele vagy üresen, küldjék vissza az iskolába a zsákot. A zsákos textilhulladék­gyűjtés is a Budapest és Vi­déke Nyersanyaghasznosító Vállalat egyik akciója. Pest megye területén a MÉH-tele- pek a vállaláthoz tartoznak. Csakhogy, mint a Vácott és Cegléden közlekedő mozgó be­gyűjtők, az új lakótelepeken összesen 30 konténeres gyűjtő­hely, a benzinkutaknál 18 ólomakkumulátor gyűjtésére szolgáló konténer (ebből a fe­le van Pest megyében). S az a 130 darab konténer az A.BC-áruházak előtt, amibe a vissza nem yál’íötf'üres üve­geket, kell beledobni. Az egyik lyukon a fehéret, a másikon a színes üvegeket. A vállalat több mint negyven hulladék- gyűjtő magánkereskedővel is szerződést kötött, hogy a kis községekben így lendítse fel a begyűjtést Közepes árak — Egyrészt egészséges taka- rékdsság kezdődött meg az anyagokkal és energiával az iparban, másrészt viszont, ép­pen a magas anyagárak kö­vetkeztében,' a feldolgozó Ipar hulladékanyag-igénye fokoza­tosan nő — vázolja fel a hely­zetet, melyben dolgozniuk kell, Solymosi Béla, a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat igaz­gatója. — Szerencsére a la­kosság kedvezően fogadta azt a kormányprogramot, amely a hulladékanyagoknak a terme­lésbe való visszakerülését szorgalmazza. A program sze­rint három év óta nálunk is inténzívebb a lakossági gyűj­tés. — Sokak szerint azonban még fokozni lehetne a gyűj­tési kedvét ha nem lennének az önök felvásárlási árai olyan minimálisak. — Nem minimálisak, köze­pesek az áraink. Azaz éppen annyit fizetünk a hulladékért, amennyi indokolt. Nézzük konkrétan: 1 kiló tiszta fehér háztartási pa­muttextil 20 forint ezért fi­zetnek a legtöbbet A vegyes háztartási textilért már csak 1 forint 60 fillér üti kilogram­monként a begyűjtő mar­kát. Fekete-fehér gyűretlen tiszta újságpapír, kötegelve 2,20, a színes folyóirat és hul­ladékpapír már csak 1,40, a vegyes hullámpapír kilo­grammja 1 forint. Színesfém hulladékért fajtánként 1,50-től 11,50-ig fizetnek, vashulla­dékért, üveghulladékért 50 fil­lértől 2,30-ig. Végül a 6 voltos személygépkocsikhoz való ak­kumulátor darabját 36 forin­tért, a 12 voltost 60 forintért veszik át. Űjrafutózásra alkal­mas diagonál gumiabroncs darabja 50 forint, a radiál típusú pedig 80 forintot ér meg a MÉH-nek. Mindez áremelés után. Igaz, az emelés nagyság­rendje 10-20 fillér volt. Korszerűsítések A múlt évben a lakóterület­ről begyűjtött hulladék meny- nyisége valamivel több, mint 20 százalékkal nőtt, a koráb­bi évekhez képest. Az összes begyűjtött hulladéknak pedig, papírnál 60-70 százaléka, vas­nál mintegy egyharmad ré­sze, színesfémeknél körülbe­lül a fele származik a lakos­ságtól. A többi természetesen ipari és mezőgazdasági üze­mektől. A növekedés önmagában örvendetes, csak az a prob­léma, hogy a felvevő, illetve értékesítő hálózat nem tudta a fejlődés tempóját követni. A | konténerek, mozgó begyűjtők j satöbbi, persze sokat1 segítet- j tek, az alapvető mégis a te­lephelyek korszerűsítése len­ne. M"it tettek, tehetnek ez ügyben? — Isaszegen. Szentendrén, Kiskunlacházán, Dunaharasz- tin már befejeződtek a tele­pek rekonstrukciói. Nagykőrö­sön és Cegléden jelenleg fo­lyik, és új telepet építettünk Monoron, jelenleg építjük a nagykátait. Bár örülünk e fej­lődésnek, de tény, hogy vas­úti csatlakozási telepünk például csak kettő várj. az is Budapesten. Régen, az erede­ti telepítéskor nem gondoltak arra, hogy a fuvarozási költsé­gek így a szükségesnél jóval magasabbak. Ha már a szállí­tásnál tartunk; sajnos gép­járműveink is öregek, műsza­ki állapotuk nem túl jó. — A begyűjtés és az érté­kesítés között úgy tudom, fel­dolgozással is foglalkoznak. Milyen mértékben? — Igen, az ipar számára részben előkészítjük a hulla­dékot az ismételt felhaszná­láshoz. A MÉH Tröszt (a Bu­dapest és Pest megye terüle­tén működőn kívül 5 másik vállalat is tagja) 70 ezer ton­na évi kapacitással rendelkező vasfeldolgozó telepet hozott létre. Saját műszaki szakem­bereink újítása nyomán pél­dául 97,5 százalékos tisztasá­gú tömbhorganyt állítottunk elő hulladékfémből. Ezzel im­portot váltunk ki. További fej­lesztések révén persze ennél többre is képesek leszünk, mert azt, hogy az új típusú gyűjtések révén költségeink növekedjenek, éppen a to- vábbfeldolgozás fokozásával ellensúlyozhatjuk. Sok konté­ner kell. a konténerek drá­gák, de ha a begyűjtött anya­got a feldolgozással adott plusz értékkel drágábban ad­juk el, akkor gazdálkodásunk nyereséges lesz, illetve a to­vábbiakban is nyereséges ma­rad. A guberálás haszna — Drágák a konténerek? Drágábbak, mint egy-egy te­lep létrehozásához szükséges beruházás? — Egy telep több funkciót is ellát, más nagyságrendben kell hát mérni költségeit Is. A konténerek azonban csak a gyűjtéshez szolgálnak, és eh­hez képest drágák. Olcsóbbá tehetjük, ha sikerül a saját konténerjavító bázisunkat megteremteni, ami még nincs, és külső céggel dolgoztatni minden területen sokba kerül. — Gyűjtés, esetenként fel­dolgozás, értékesítés. Hogyan alakulnak e folyamat nyomán készleteik? Hiszen, ha telep­helyeink kapacitása szűk, bi­zonyára kégzletezési gond­jaik is akadnak? — Nincs értelme a sirán­kozásnak. Veszünk, eladunk, lehetőleg minél hamarabb, és ezzel forgatjuk a készleteinket. Csak a lakosság évente 200 millió forintért vásárol tő­lünk. Ezt persze növelhetnénk azzal, hogy bővítjük a válasz­tékot. A választék bővítésé­hez azonban pénz kell. És pénz kell a beruházáshoz, a fejlesz­téshez is, hogy osztjuk hát el a nyereséget, hogy mindenre jusson. Végül is sokkal konk­rétabb gondjaink is vannak a készletezésnél! A Budapest és Vidéke MÉH. Vállalat 1982-es évi munká­jáért a MÉH Tröszt legjobb vállalata, és országos elisme­résként kiváló vállalat lett. A „guberálás” ugye ma már nem szégyen? A hulladék a népgazdaság számára is jó üzlet lehet. Eller Erzsébet Olcsébb vizeinkről Ha nem tiszta, locsolj vele! léteinek, de kevesen használják A lapok is hírül adták: ránk köszöntött a meteoro­lógiai nyár. Ezt persze e közlemény nélkül is érezzük a saját bőrünkön: a nappali forróság elbágyaszt bennün­ket, s munkából hazatérve első dolgunk az, hogy kinyis­suk a csapot, s felüdítsük magunkat. Akinek ráadásul kertje is van, annak nem elegendő, ha annyi vízhez jut, amennyiben lefürödhet, hanem jóval többre lenne szük­sége, mert lankadt növényeit is meg szeretné öntözni. Nem csoda hát, ha szerkesz- [ tőségünkben egyre-másra cső- I rög a telefon, sorra érkeznek I a bejelentések, hogy a megyé­ben itt, vagy ott vízhiány van. Nagy csapás ez a kényelemhez szokott ember számára, pedig sok helyütt csak éjszaka lehet egy-két vödörre valót össze­gyűjteni, de olyanok is vannak szép számmal, akik még éjjel Is hiába nyitogatják a csapokat, azokból víz helyett csak külö­nös dübörgés tör elő, olyan, mintha a csövekben gyorsvona­tok száguldoznának. Kis keresztmetszet Ezeken a gondokon mi nem tudunk segíteni, legfeljebb any- nyit tehetünk, hogy megkérdez­zük az illetékes vízszolgáltató­kat, akik majdnem olyan tehe­tetlenek, mint mi, ugyanis csak annyi vizet adhatnak, amennyi van nekik. Ha megkeressük őket ez ügyben, készséggel be­számolnak arról, milyen gon­dokkal küszködnek, s milyen változtatásokat terveznek, ame­lyek segítségével a jelenlegi gondok egyszer majd megol­dódnak. A legnagyobb problé­ma: a vezetékek kapacitása nem teszi lehetővé, hogy kor­látlan mennyiségű vizet juttas­sanak a lakásokba. Ennek oka az, hogy annak idején, amikor a víztársulatok megalakultak, a legolcsóbb megoldást választot­ták: kis keresztmetszetű veze­tékre tervezték a hálózatot, amely a közkutas ellátásnak felelne meg. Később mégis be­kötötték a lakásokba a vizet, sok helyütt már ezt a teherté­telt sem bírja el a vezeték, azt pedig végképp nem, hogy még a kerteket is öntözzék. Ezzel kapcsolatban már so­kat írtunk arról, hogy fokozot­tabb lelkiismeretességre lenne szükség, mindenkinek gondol­nia kellene arra, hogy amíg ő a mélyebben fekvő telkén lo­csolja a növényeket vagy autót mos, addig a magasabb része­| ken még annyi víz sincs, hogy i teát főzhessenek. Ügy tűnik, I az önfegyelemre hatni nagyon nehéz, továbbra is kevés a víz, s a tanácsok — bár meghoz­zák vízkorlátozási rendelkezé­seiket — csak módjával bírsá­golják a szabálysértőket. Jelentős dotáció Pedig az ivóvíz nagyon drá­ga, igaz, hogy a megye nagy részén három forintot kell fi­zetni egy köbméterért, de ez az ár meg sem közelíti azt az ősz- szeget, amennyibe a víz való­jában kerül. Jelentős állami do­tációra van szükség ahhoz, hogy a lakosságnak ne kelljen többet fizetnie érte, s ez rész­ben érthető is, hiszen a víz az élethez nélkülözhetetlen. Nem lehetne-e máshonnan vizet nyerni, olyat, amely eset­leg emberi fogyasztásra alkal­matlan, de öntözésre megfelel? Ha ezt a kérdést tesszük fel, a legtöbben csak legyintenek, mondván, kutakból is lehetne öntözni, de erre úgysem vehe­ti rá senki a lakosságot, tekin­tettel arra, hogy kutat furatni rettentő költséges vállalkozás, A települések nagy részén azonban ma is megvannak a kutak, csak éppen nem hasz­nálják már azokat: akad, ahol lefedték, óvatosságból nem te­metik be, hiszen szükség lehet még rá, de olyan portákat is találunk, ahol szabálytalanul (!) szennyvíztárolóvá alakítot­ták a kutat, mondván; vizet onnan már úgysem akarnak nyerni, a meglevő gödröt vi­szont valamiképpen hasznosíta­ni kell. #> Felborult egyensúly Létezik egy elmélet, amely még nem nyert ugyan hivatalos bizonyítást, de annyira sok kö­ze van a valósághoz, hogy a Szerencsére, három év van a nyugdíjig. Guba Sándorné ötlete volt 1971-ben, hogy alapítsanak brigádot a forgácsolóüzemben. Akkor 14 asszony dolgozott ott, mind egyetértettek vele, s rögtön meg is választották az Április 4. brigád vezetőjévé. Ettől kezdve a brigád éven­te kapott elismerést, mind a mai napig. . Hogyan alakult eközben Guba Sándorné élete? Mind a három gyereke felnőtt, a leá­nya pénzügyi előadó, a na­gyobb fiú gépkocsivezető, a kisebbik sorkatona. — A munkámat mindig el­ismerték, s a társadalmi meg­bízatások sem maradtak el. 1969 óta szakszervezeti bizal­mi vagyok, s 1980 óta a gyár pártvezetőségének tagja, szer­vező titkár. — Nagyon szeretünk dol­gozni, hallatlanul jó a légkör, 25—30 éves munkaviszony után ugyanarról a helyről mennek nyugdíjba az embe­rek. A mi brigádunk tagjai szívesen maradnak együtt munkaidőn túl is, soha sincs kényszer jellege egy kirándu­lásnak, kommunista műszak­nak, író—olvasó találkozónak. Csak az a gondunk: nem ka­punk hozzájárulást a vidéki brigádkirándulásokhoz. Jó lenne ezt megoldani. Jelenleg egy 1 napos kirándulás fejen­ként 500 forintba kerül, és ez még csak az útiköltség. Egy családból azonban nemcsak a brigád tagja jön el... Ezek azok az alkalmak, ahol a munkában már összeszokott társaság még jobban közös­séggé formálódik. Közben az órájára néz — darabbérben dolgozik. Tófalvi Éva vízügyi szakemberek többsége is helytállónak tartja: azokon a közművesített településeken, ahol csak ivóvízhálózatot épí­tettek, a csatornázást azonban még nem oldották meg, a talaj­víz szintje jelentős mértékben emelkedett. Oka az, hogy a ta­laj vízegyensúlya megbomlott, hiszen a vezetékeken máshon­nan jövő víz a talajba kerül, ezért észrevehető, hogy azok­ban a pincékben, amelyek ko­rábban szárazak voltak, rend­szeresen feltör a talajvíz. Mondják, megoldódik majd ez a probléma, ha mindenütt meg­épülnek a csatornák, amelye­ken a szennyvizet el lehet ve­zetni. (Nagy mennyiségről van szó, egy-egy család 8—10 köb­méter vizet használ el havon­ta ...) Enyhítene persze ezen a gondon, ha legalább ott, ahol ez megoldható, a talajban levő vízből is fogyasztanának. Ter­mészetesen nem arra gondo­lunk, hogy igyanak belőle, főz­zenek, mossanak vele, ugyanis a közművesített területeken a talajban levő víz minősége megromlott, s ahol korábban alkalmas volt emberi fogyasz­tásra, ma már ott sincs erre le­hetőség. Locsolásra azonban a nem iható víz is alkalmas. Kérdés, nem drágább-e, ha a saját kútunk vizével öntö­zünk ahelyett, hogy erre a cél­ra is az olcsó, vezetékes vizet használnánk? Valóban csábító az egyszerűbb lehetőség, mert így csak ki kell nyitni a csapot, s mindössze, egy tömlőre van szükségünk ahhoz, hogy ezer literenként három forintért el­árasszuk a veteményeinket. Szivattyúkínálat A kutak vizével öntözni va-. lamivel bonyolultabb, vödörrel- meregetni ugyanis nagyon fá­rasztó. Azonban ezt a munkát is lehet gépesíteni — kérdés, van-e lehetőség megfelelő gé­pek beszerzésére? Érdeklőd­tünk, s kiderült, hogy sajnos, a kínálat nem a legideálisabb. Az ikladi Ipari Műszergyár bú­várszivattyúja 1860 forintba ke­rül, de legfeljebb nyolc méter mélységből képes felnyomni a vizet. Teljesítménye abban az esetben, ha a maximális erőt kell kifejtenie, mintegy két köbméter óránként, 550 wattos fogyasztás mellett. A kutak többsége azonban mélyebb nyolc méternél, s eze­ken a helyeken az ikladi szi­vattyút nem lehet alkalmazni. A szovjet importból származó. Malysh nevű búvárszivattyú többet tud: teljesítőképességé­nek határa 45 méter, de keve­sebb vizet ad, mind hazai társa, 45 méterről 350 litert óránként, illetve — ha nem kell ennyire mélyről nyomni a vizet, akkor nnél többet, de legfeljebb más­fél köbmétert. Emellett termé­szetesen fogyasztása is ala­csonyabb, mindössze 22Ó watt óránként. Ara sem megfizethe­tetlen, 1620 forint — ha lehet kapni. Sajnos, csak keveset for­galmaznak belőle, az elmúlt egy év alatt mindössze 13 ezer darab került az üzletekbe. Érdemes lenne pedig javíta­ni az ellátást ezen a területen, hogy a vásárlók olcsó, jó minő­ségű és megfelelő teljesítményű szivattyúkhoz juthassanak. A kutakból nyert víz sokkal ol­csóbb, különösen, ha nem azt az árat vesszük alapul, ameny- nyit a lakosság fizet a vezeté­kes vízért, hanem az állami do­tációt sem hagyjuk figyelmen kívül. A krónikusnak nevezhe­tő vízgondokon ugyanis nem­csak úgy lehet segíteni, hogy hatalmas ráfordítással kicse­réljük a vezetékeket nagyobb keresztmetszetűekre, hanem úgy is, ha a lakosságot érde­keltté tesszük: a kiváló minő­ségű, drágán tisztított vizet csak arra használja, amire az való, azaz: ne érje meg a fo­gyasztónak herdálni. Pável Melinda Sikeres életekről szóló el­beszélések gyakran kezdődnek így: „segédmunkásból lett gyárigazgató”. Guba Sándor­né, akiről történetem szól, 1958-ban betanított munkás­ként kezdte, s pár év múlva, amikor nyugdíjba megy, még mindig ez áll a „foglalkozása” rovatban. Hol akkor a siker? Abban a belső fejlődésben, amit ez a szerény, okosan ér­velő asszony magáénak mond­hat, ami nem külsőségekben nyilvánul meg. — Amikor dolgozni kezd­tem, úgy állapodtunk meg a férjemmel, hogy 2—3 évet el­töltők itt, a Ganz Árammérő- gyárban. Aztán, ha összeszed­jük' magunkat anyagilag, ott­hon maradok a gyerekekkel... Jót nevetnek ezen ma kollé­ganőim. Huszonöt évvel ezelőtt fú- rósműhelynek, ma forgácsoló­üzemnek hívják a részleget, ahol Guba Sándorné megsze­rette az esztergálást. Figyel­met igénylő munka a fogas­kerekek agyalása, darabbér­ben. Ért máshoz is, besegít, ha valahol hiányzik egy ember. — Sohasem vágytam arra, hogy kiemeljenek. Olyan jó a légkör itt, a műhelyben, hogy semmiért el nem cserélném. Most, amikor már az utódo­mat készítem fel, ez a gondo­lat motoszkál bennem: mi lesz velem a gyár nélkül? Nagyon jó légkörben dolgozunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom